Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-05 / 54. szám

Az elégedettség luxus I A körzeti orvos vallomása Ami az idegennek elő­ször feltűnik Somogyszilben, az a tisztaság. Hófehér hom- lokú házak tekintenek az ut­cára, makulátlan udvarok hí­vogatnak. A tisztaság nyugal­mát a világ leghumánusabb gépezete teremtette meg, melynek örökmozgói maguk a somogyszili emberek. Miféle -gépezet« ez? A Vöröskereszt helyi csoportjáról van szó. Somogyszil lakosságának egy- harmada tagja a szervezetnek, s ez nem kevesebb, mint négyszáz ember. Evente há­romszázan adnak vért, át­érezve ennek jelentőségét. Az Országos Közegészségügyi Szakbizottság legutóbbi ülé­sén Somogyszilt példának ál­lították ország-világ elé. A román egészségügyi küldött­ség is itt tanulmányozta ta­valy ősszel: mi mindent való­síthat meg az akarat. Persze, volt is mit nézni: 760 ezer forintnyi társadalmi munká­val, és tanácsi pénzből olyan korszerű gyógyszertárat épí­tettek, hogy bármely város szívesen vállalná a magáénak. Az egészségügyi kultúra ilyen magasra futtatásának serkentője — itteni mérték­ben valóságos apostola — dr. Kovács János körzeti orvos. Beszélgetésünk hátterét antik­vár értékű könyvek adják. Napóleon korabeli haditudósí­tások német nyelven, Rotter­dami Erasmus első kiadású műve, gróf Széchenyi István Író című könyvének 1832-es kiadása, hogy csak néhányat soroljunk. Az egyik fiók a fe­leség, dr. Kovács Jánosné őseinek gyógyszerészdiplo­máit őrzi, egészen 1604-ig visszamenően. Ö patikusdi­nasztia tagja. Háttért adnak beszélgetésünkhöz a festmé­nyek is, amelyeket Demjén, Gádor, Vincze, Náray, Juszó szignók fémjeleznek. — Szeretném, ha a mozga­lom hétköznapi feladatairól beszélne. — A tisztaság mindennapi megteremtése ilyen. Most már szívesen hallgatnak nálunk az emberek a szomszédra, aki vöröskeresztes aktíva. Miután a háztáji jószágtartásnak újra szerepe lett népgazdaságunk­ban, a tisztasági mozgalom reformja küszöbön áll. Meg kell oldanunk a trágya eltá­volítását a házkörnyékről. Pillanatnyilag ez gondot okoz. A havi feladatok közé tartoz­nak az egészségügyi előadá­sok. Vöröskeresztes feladat a cigányok higiénés kultúrájá­nak fejlesztése is. Bár minden házban van televízió, hűtőgép, rádió, az egészségügyben szá­mos tennivalónk van. Tudni­illik olykor három cigányge­neráció él együtt, s a legidő­sebb nemzedék felfogása nem egyezik a fiatalabbakéval. Az a régi szemlélet él még, mely a régi paraszti létre is jellem­ző volt: a cse­csemőt egy­két éves korig neveli az any­ja, utána egy idősebb test­vér látja el ezt a feladatot. Ez így természe­tesen helyte­len, s ha fel tudjuk szá­molni, óriásit lépünk előre. Már így sem lehetünk per­sze nyugtala­nok: a fiatal cigányanyák csecsemőiket tisztán hozzák el a rendelés­re. A szégyen­érzet él a tisz- tátalanság miatt. Száz ci­gány lako­sunkból 25 véradó. A búcsúbál után is össze tudtuk hívni őket tár­sadalmi munkára. Nagyon nagy a változás. — Tiszta vizük van, vízmű szolgáltatja.., — Amikor az embereknek elmondtuk, megértették, hogy áldozniuk érdemes. Már nem tűnik föl, de ez a terület va­lamikor mocsaras vidék volt; nitrogént hagyott a talajban. A vízzel együtt a csecsemő szervezetébe jutott, s kötődött a hemoglobinhoz; a pici gye­rek egészen megszürkült tőle. De most már van jó ivóvi­zünk. — Hogyan lett. orvos? — Vác környéki paraszt­családból származom. Egy­részt az vitt a pálya felé, hogy fölismertem, és segíteni akartam felszámolni az egész­ségellenes paraszti életmódot, másrészt százszázalékos hadi­rokkant apám sorsa indított erre az útra. A középiskolát Vácon végeztem, nagyon jó tanáraim voltak; Megtaní­tottak a kövek, a növények szeretetére, ismeretére. Ma is nagy hasznát látom az utób­binak, s közvetve — termé­szetrajongó vagyok — az előbbinek is. Álmomban néha gyakran gimnazista vagyok újra; izzadva felelek egy-egy régi tanáromnak. Kitűnő ta­nuló voltam, fölvettek az egyetemre, amelyet »simán« elvégeztem. A kaposvári kór­ház belgyógyászatán kezdtem, majd megpályáztam a szili állást; 1963 óta itt élek, s rendelek még Kazsokban, Büssüben, ellátom a gadá- csiakat is. Ahogy beszél, megértem, miért rajonganak érte az em­berek ; közvetlensége vonzza őket. Szenvedélyesen vall ar­ról, hogy a körzeti orvosnak körül kell bástyáznia magát szakrendelésre is alkalmas műszerekkel, hogy ne kelljen minden vizsgálattal Kapos­várra küldenie az embereket. Szinte úgy beszél a korszerű vércukor-meghatározó készü­lékről, a hemoglobinometer- ről, a picoscale-ról, a szem- fenékvizsgálóról, mintha mindegyik élő személy lenne. Bőséges szakmai könyvtára azt sugallja: az orvosi pálya folytonos továbbképzést kö­vetel. Ez meg pályavallomás lehetne: — A lényeg ez: meg kell hallgatni az embereket! Itt kezdődik a gyógyítás. S az emberek bizalmát nem sza­bad eladni. Kérdezem, milyen a kap­csolata a helyi vezetőkkel, pedagógusokkal. Nevet nem is mond: mindenkivel jó alkotó­kapcsolatot létesített, s dicsé­ret ez a község vezetőire is. Egyszer csak elkezdett vele röpülni a község. Autóbuszra ültek a vöröskeresztes aktí­vákkal, járták az országot. Az emberek megtanulták tőle, hogy mire figyeljenek a nyo­masztó méretű katedrálisok- ban. A Képzőművészeti Alap mozgóárusai rájöttek: a so­mogyszili ember bazári gics- csek helyett az igazi festők munkáit kezdte vásárolni __ D r. Kovács János, a Vörös- kereszt országos vezetőségé­nek tagja azonban nem elé­gedett : — Amíg tenni lehet; ki az aki megengedheti magának az elégedettség luxusát? Leskó László TÜSKÉS TIBOR .........- ­f i Balatoniéi a Dráváig Az igazsághoz hozza tartozik, hogy ennek a munkának lelke és leg­főbb mozgatója — a soroza­tok szerkesztője és az imént fölsorolt önálló munkák kö­zül többnek a szerzője — a levéltár igazgatója, dr. Ka­nyar József. Bízvást elmond­ható, hogy az ő tág látóköre és szakértelme — valamint a megyei tanács anyagi támo­gatása — nélkül a somogyi helytörténeti munka nem áll­na mai színvonalán. A levéltár története az álla­mi írásbeliség megjelenésével kezdődik. Ahogy létrejön a ne­mesi vármegyerendszer. úgy jön létre a megyei levéltár. A somogyi nemesi vármegye 1498-ban nyeri el címerét. Le­véltára is körülbelül azóta van. A török alatt Zala és So­mogy közös igazgatású megye volt. 1715-ijen a megye önál­Somogyi Néplap^ lósága helyreállt; ettől az idő­től a vármegyei levéltár anya­ga folyamatos. 1945-ben a gyűjtés köre kibővült: a fel­osztott nagybirtokok, államo­sított ipari üzemek, intézmé­nyek anyaga ekkor került a levéltárba. 1827-től 1895-ig itt vannak az egyházi anyaköny­vek. 1895-től az állami anya­könyvi másodpéldányok. A levéltárnak mintegy száz, Mohács előtti oklevele van. Közte az eredeti vármegyei címeres levél 1498-ból, Itt őr­zik Zrínyi Miklós levelét’1660- ból. A levéltárnak több Ber­zsenyi-levél van a birtokában. Itt található Széchenyi István levele, mely a balatoni gőz­hajózásról szól. Megbecsült érték Kossuth levele, melyet 1869-ben, az emigrációból írt, amikor megválasztották Ka­posvár képviselőjévé, de le­mondott a mandátumról... A levéltár egyik szobájában beszélgetünk. Az iratokat egy délre néző. kétemeletes, sárga, hosszan elnyúló, nép, klasszicista épü­let első emeletén őrzik. Az épület eredetileg vármegyehá­zának készült, s benne ievél- támak, lakásoknak, hivatali szobáknak, börtönnek is he­lyet szántak. 1807-ben kezd­ték el az építkezést. A levél­tár tehát a XIX. század első évtizedétől mai helyén műkö­dik. Az épülethez U alakban egy másik, ugyancsak klasszi­cista épület csatlakozik. Hom­lokán. a timpanon alatt fel­irat olvasható : A’ KÖZ JÓ­NAK. Falait 1828 és 1832 kö­zött emelték. Elkészülte után ez az épület lett a vármegye­háza, s a megyei tanács md is itt működik. Hogy az 1807-ben emelt épületnek miért csak egyik szántjét bírja a levéltár, annak külön története van. 1877-ben létrejött Kaposváron egy lel­kes társadalmi munkásokból álló gyülekezet, a Somogy me­gyei régészeti és történelmi társulat. Az 1910-es években Gönczi Ferenc volt a megyei tanfelügyelő, bekapcsolódott a társulat munkájába, nagy gyűjtést kezdeményezett, s a társulat múzeumi egyesületté alakult. Az egyesület telket vásárolt, hogy múzeumot építsen. S addig is, amíg a múzeum felépül, Gönczinek, aki közben múzeumőmek ment át, a levéltár fölött ad­Mérlegen az ismeretterjesztés Hetedik közgyűlésére készül a TIT, a Tudományos Isme­retterjesztő Társulat; négy év munkája kerül mérlegre, és a számadás mellett meghatároz­zák az új feladatokat is. Somogybán ezerszázötven TIT-tag készül a beszámolók­ra. Számuk az utóbbi három évben huszonöt-huszonöt szá­zalékkal gyarapodott. A falun élő értelmiségiek, köztük a nők is, az eddigieknél na­gyobb számban kapcsolódtak be az ismeretterjesztő munká­ba. Tevékenységüket hadd ér­zékeltessük ismét egy szám­mal: húszezer órát tesznek ki azok az előadások, melyeket a TIT aktív tagjai tartottak Somogybán. Az elmúlt közgyűlés óta nőtt az igény az ismeretterjesztés iránt. A társadalmi fejlődés tervezése során is mind hang­súlyosabbá vált a műveltség fokozása, az ismeretek széle­sítése, a sokoldalú személyi­ség kibontakoztatása. Ilyen feladatokat szabott a VI. kül­döttgyűlés a TIT-tagoknak, de a közművelődési határozat szelleme is összecsengett ve­lük. A legújabb dokumentum­ban, a közművelődési tör­vényben foglaltak se tűztek ki más célt, feladatot az isme­retterjesztés elé; összehangolt követelménynek kell tehát megfelelnie a szervezetnek. S nem egyedül, hanem mindazon társintézmények­kel, melyeknek dolga szintén a lakosság, elsősorban a mun­kásság műveltségének a gya­rapítása. Megyénkben tavaly az ismeretterjesztő előadások hallgatóságának hatvan száza­lékát az ipari dolgozók tették ki. A négyévi munka során ki­emelkedő szerepet kapott a helyi, községi szervezetek lét­rehozása. Huszonhat ilyen alakult a megyénkben az utóbbi egy-két esztendőben. Az új szervezeteket azzal a céllal hozták létre, hogy mind közelebb kerüljön a TIT- munka szervezése, irányítása a lakóhelyekhez, illetve azok­hoz az emberekhez, akiknek szükségletük a művelődés. S ha még nem vált igénnyé a több tudás, ennek fölkeltése is szívós munkát követel. A huszonhat új, vidéki szerve­zet mozgósította a falusi ér­telmiség javát Élükre magu­kat is folyamatosan tovább­képező, másokért szívesen fá­radozó szakemberek kerültek, akik hivatásuk mellett fontos tak néhány szobát. A telek a mai Bajcsy-Zsil inszky utcá­ban, az óvodával szemben so,- káig üresen állt, később be­építették. A somogyi múzeum­nak azóta sincs önálló épülete Kaposváron. A levéltár is ne­hezen fér el a szűk helyen, a megyei múzeumi igazgatóság is szoroskodik. Legalább az egyik intézménynek rövide­sen új épületet kellene emel­ni. A Róma-hegyi villa A várostól fél óra járásra, a kanyargós folyású Kapóson túl lankás dombsor húzódik. Egyik gyűrődését — a Dunán­túlon még a kisebb halmok is hegyeknek látszanak —úgy hívják: Róma-hegy. Az út a Csalogány csárdánál jobbra kanyarodik, és meredeken ka­paszkodik a dombra. Itt áll az az egyemeletes, tornyos-sisa­kos, sárga falú »kastély« — a dunántúli szóhasználat már az emeletes, több szobás vil­lát is így nevezi —, amelyben évtizedekig a modem ma­gyar festészet megteremtője, Rippl-Rónai József élt és dol­gozott. szolgálatnak tartják az isme­retterjesztést is. Ha az előadások témáit vizsgáljuk, azt is megállapít­hatjuk, hogy összességükben közelítenek ahhoz az arány­hoz, melyet a társadalmi szükségletek diktálnak. Há- romszáznyolcvannyolc filozó­fiai előadást tartottak tavaly megyénkben, csaknem három­száz művészeti témájú elő­adás hangzott el. A legna­gyobb számban a pedagógiai témák szerepeltek a TIT-elő- adók »repertoárjában«, de so­kan hallgatták az egészség- ügyi előadásokat is. Nőtt az igény a közgazdasági témák iránt, az eddig tartott ismer­tetőket nem tarthatjuk ele­gendőnek. örvendetesen nőtt a városi és a falusi fiatalok érdeklődé­se. Különösen az ifjúsági klu­bokban szerveznek mind több ismeretterjesztő előadást a Két hétig tart Kaposváron, a Dorottyában a bolgár gaszt­ronómiai estek rendezvény- sorozata. Tizenhat bolgár sza­kács és pincér készíti és szol­gálja föl a bolgár konyha különlegességeit, és szófiai ze­nekar játszik az étteremben. A Rodope-hegység és a Feke­te-tenger menti ízek és ínyenc­falatok tökéletesen megfelel­nek a korszerű táplálkozás előírásainak. A bolgár kony­ha sok gyümölcsöt és zöldsé­get használ, s a húst legin­kább roston sütik, megőrizve annak tápértékeit. Az étlap­nak állandó kínálata az aludt­tej és a sajt. A bolgár napok alkalmából llija Nesztoron), a bulgáriai állami idegenforgalmi bizott­ság budapesti képviselője saj­tótájékoztatón ismertette a bolgár—magyar turisztika leg­időszerűbb kérdéseit. Tavaly mintegy 400 ezer bolgár for­dult meg Magyarországon, ha­zánkból pedig 140 ezren utaz­tak az Aranypartra, a Napos­partra, Szófiába és egyéb üdü­lőhelyekre. A magyar utas- áramlás iránya mindinkább módosul: ma már sok magyar megy az ország belsejébe, és egyre közkedveltebbek a hosszabb utazásokat és sokfé­le látnivalót kombináló utak. Napjainkban kezdik fölfedez­ni a téli bolgár üdülőhelye­ket, a csendes turistaházakat és a síelésre alkalmas, havas hegyodalakat. Számottevően javult a turisták ellátása, ki­fiatalságot érintő időszerű és az általános műveltséget gya­rapító témákban. A korszerű ismeretterjesz­tés alapkövetelménye, hogy egymásra épülő tudásanyagot adjon, személyiséget fejlesz- szen; ennek azonban mégnem mindenhol tesznek eleget. A tanulást segítő előadássoroza­tok helyett még sokan az úgynevezett szórványelőadá­sokat választják. Azt hiszem, a TIT Somogy megyei Szer­vezete előtt álló legfontosabb feladat éppen a minőségi munkára való törekvés. Március közepéig lezajlanak a járási értekezletek, május­ban tartják a megyeit. A tag­ságnak azzal kell készülnie a hetedik közgyűlésre, hogy máris igyekszik megfelelni a megnövekedett követelmé­nyeknek. H. B. szolgálásuk kulturáltsága is — különösen 1976-tól. Az ország­ban ma már igen sok vendé­get tudnak fogadni. 100 új szálloda épült az elmúlt évek­ben, s a kempingekben és a fizetővendéglátó-helyeken, egyidejűleg 100—100 ezer em­ber talál fedelet, sátorverésre alkalmas helyet. Az autósok­nak kedvez, hogy Európa- szerte itt a legolcsóbb a ben­zin. A bolgár utazási irodák az idén 15 százalékkal több ven­déget várnak Magyarországról — a megkötött szerződések alapján —, mint tavaly. A bolgár utak érdekessége, hogy a turisztikai szolgáltatások fej­lődése következtében egyre inkább elmosódik a határ a csoportosan és az egyénileg utazó turisták ellátása és a programok sokszínűsége kö­zött. Üjabban népszerűek a különböző cél- és szakmai utazások, például a plovdivi vásárra vagy a rózsák ünne­pére. Az autós turistáknak ajánlják, hogy a Vidin és a román Kalalat közötti komp­járaton keljenek át a Dunán : ez lényegesen megrövidíti Bul­gáriába az utat. A bolgár ten­gerpartot a fiatalok is kedve­lik. Magyarországról az idén az Express Druzsbára küld­het magyar diákokat és KISZ- eseket. A bolgár napok rendezvé­nyeinek sorában hétfőn este hat órától színes filmet' vetí­tenek a Dorottya-szálló nagy termében Bulgáriáról. Vevőcsövek Fonyódról A kaposvári elektroncsőgyár Tönyöfli telepe 1974 szeptem­bere óta üzemel. Fonyódról és a környező falvakból 141-en dolgoznak itt két műszakban. Négyféle vevőcső belső ré­szét szerelik, majd Kaposváron összeállítják. Évente két­millió darabot készítenek, ez húszmillió forint értéket je­lent. 140 ezer magyar utazott tavaly Bulgáriába Bolgár napok a Dorottyában (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents