Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-05 / 54. szám

PÁRT NAP SIÓFOKON Eszmecsere két felvonásban tgy fogalmazott a miniszter, amikor az összejövetel előtt az esemény lefolyásáról érdeklődött. »Szóval eszme­csere lesz két felvonásban«. A krónikás pedig nem vala­miféle újszerűséget fedezett föl, hanem egy korábban jól bevált módszer indokolt és sikeres visszatérését. A pártnap valaha valóban párbeszéd volt; később — ki tudja, mi ok­ból — kissé visszafejlődött; inkább csak előadást hallgattak a részvevők. Megköszönték az agitatív erejű, szenvedélyes és cselekvésre ösztönző tájékoztatót és — hazamentek. Most újra kérdeztek az emberek; beszéltek, mondták a ma­guk »kis ügyeit« (ki vitathatná, hogy ezekből áll össze a nagy?); mondták politikát erősítő véleményüket. Nem túl­zás: így sodrása volt az eszmecserének, s a hangulata, ha­tása is megfoghatóbb. Pullai Árpád, a Központi Bizottság tagja, közlekedés- és postaügyi miniszter látogatott Siófokra. A házigazda a MA­HART Balatoni Hajózási Üzemigazgatósága volt, de dolgozóin kívül ott ültek fia­tal városunk közlekedési vál­lalatainak képviselői is. Ven­dégünk Tanai Imrének, a me­gyei pártbizottság titkárának kíséretében érkezett, s igen közvetlen hangon, szenvedé­lyesen szólt belpolitikai éle­tünk legfontosabb kérdéseiről. Figyelembe vette, hogy ér­deklődésben, politikai és ál­talános műveltségben, tájéko­zottságban felnőtt a munkás­gárda. így hát nem ismételte a rádió, a tv, a sajtó gazda­ságpolitikai feladatainkról szóló gazdag tájékoztatóit, hanem kibővítette, újszerűén mutatta be azokat, s szenve­délyesen érvelt a Központi Bizottság határozata mellett Gyakori megállapítás pél­dául, hogy kiegyensúlyozott politikai légkörben él az or­szág. Kell ezt bizonyítani? Az összetevőket végiggondolni semmiképp sem haszontalan. A kiegyensúlyozott légkör ugyanis biztonságérzetet ad az állampolgároknak, s ez nélkülözhetetlen a társada­lomépítő munkához. Az embe­rek elvárják, hogy amit ma mondunk, az holnap is úgy legyen; hogy a politikai meg­ítélés ne változzék. Az általá­nos légkörben bizonyos stabi­litást tapasztalhatnak — mondta a miniszter. A légkör pedig kifejezi: milyen a kap­csolat az emberek és a kor­mány, az emberek és a veze­tés között; milyen a viszo­nyuk a párthoz és a párt po­litikájához. Mivel a politika következetesen az állampolgá­rok érdekeit fejezi ki, a párt politikája változatlanul meg­érdemli a bizalmat, hiszen minden örömünket, gondun­kat őszintén, nyíltan és be­csülettel tárja föl. Nem mondja azt, hogy minden na­gyon szép és jó; gondoktól sem mentes az élet. De ezek­ről éppen azért beszélünk nyíltan, hogy az emberek ért­sék, miről van szó, és teljes odaadással vegyenek részt a társadalompolitikai feladatok végrehajtásában. Rövid visszapillantás a múlt évre — ami miatt ösz- szességében nem kell szé­gyenkeznünk —; e lőretekin­tés, és lám, máris kedvező tendenciák mutatkoznak. Ne­héz év az idei? Igen. Miért kulcskérdés 1977? Mert öt­éves tervünk függ tőle. így hát minden állampolgár sze­mély szerint érdekelt abban, hogy terveinket teljesítsük. A meghatározó mindig az: ho­gyan alakul a jövedelem, az életszínvonal. Pullai Árpád így fogalmazott: ha továbbra is hitet akarunk kapni sza­vainkhoz, a politikához, ak­kor ki kell mondanunk: nemzetközi összehasonlítás­ban sincs szégyenkezni va­lónk! »Mo már nem a nél­külözés vagy az elviselhető élet kategóriájában gondolko­zunk.-« Az életszínvonalban azonban — egyénileg — ne­héz eligazodnunk. Ha valaki­től megkérdezik: mennyi a jövedelme, mondja a fizeté­sét. Pedig a bér és a jövede­lem nem azonos. Van, ahol 40—50 százalékos mozgóbér­rel számolnak, másutt 70 faj­ta »bérkiegészítés« van ér­vényben. Óriási mértékben kiterjedt a szociális juttatás hazánkban. Tudomásul veszik az emberek. De milyen rang­ja, becsülete van a szociális juttatásnak? Sok helyütt szerzett jognak, természetes­nek tartják, és nem számol­nak vele, mikor az életszín­vonalról beszélnek. A minisz­ter e gondolatsorral érté­keink, eredményeink megbe­csülésére szólított. Részletesen beszélt a mun­kaerőhelyzetről is. Mindenütt hiány van, mindenütt sírnak — mondta —, de azért a munkát elvégezzük. Izgalmas ellentmondás. Mint az is, hogy a munkaerőhiánnyal szemben »munkanélküliséget« is tapasztalhatunk házon be­lül. A miniszter beszélt a munkaerőhiány »jóra kénysze­rítő« hatásáról; sok helyen ugyanis olyan munkaszerve­zési formákat, technikai fej­lesztést, beruházáspolitikát vezettek be, melyet az élet kényszerűéit ki, s más kö­rülmények között aligha ke­rült volna rá sor. A szemé­lyes érdekeltség abban is megnyilvánulhat, hogy senki se várjon mások bölcsességé­re. Mindenki önállóan, kezde- ményezően és hatásosan dol­gozzon saját munkahelyén; nagy szorgalommal, odaadás­sal. Jogos egyéni — és társa­dalmi — vágyainkat csak így elégíthetjük ki. A tetszésnyilvánítást, az egyetértést ezúttal nemcsak a taps, hanem a részt vevők friss reagálása, észrevételei­nek áradása is kifejezte. S ahogy a miniszter mondta válaszában: ezekből is kide­rült, milyen sokszínű, változa­tos a társadalmi valóság. A hajósoknak nem kell monda­ni, hova jutottunk, hiszen 20 —22 ezer forintról rövid idő alatt 40—42 ezerre nőtt az át­lagbérszint. Elégedettek, örömmel »hajtanak«. Egyikük figyelmeztetett is: ha már túlságosan sokat követelnek az emberek, jó ráébreszteni őket, hogy egy kicsit nézze­nek hátra. Nem árt emlékez­ni rá: honnan jöttek, De fog­lalkoztatja őket a fejlesztés, az új hajók kialakítása is. S bár — talán kissé túlzottan — él szívükben a hagyományos ragaszkodás, belülről vizsgál­ják a jövőt — figyelemre méltóan, elkötelezetten. S ha az életszínvonalról van szó? Kimondják, hogy évtizeddel ezelőtt 20 forintos kolbászt et­tek, s ma válogatnak a hús­ipari termékek között; s hogy életük gyökerében megváltó-, zott. De nem viselik el, hogy alkatrészhiány miatt álljon a hajó... Szóba került a kör­nyezetvédelem, a kishajók sorsa, és sok minden más, mint ahogy megnyilatkozott a MÁV pályamunkás és a posta vezetője, a Volán képviselője és a nők szószólója is — az egyenjogúság jegyében. llmafák A szüretre diÿktâbort szerveznek Valóban kétfelvonásos eszmecsere volt ez. Beszélt a mi­niszter elismerően a munkáról, és tettekre sarkallva, be­széltek a részt vevők politikát magukénak érezve, elköte­lezetten. Igazolták a politikát, s adalékokat adtak további formálásához. Nem előadást hallgattak, hanem véleményt cseréltek a miniszterrel. Ügy gondolom, követendő módszer. J. B. A traktor befordul a követ­kező sorba. Ahogy elhalad az első fák mellett, felzúg a ven­tillátor, és körötte erős per­met árasztja el a fák ágait. A finom méregcsöppek a legrej­tettebb zugokba is behatolnak. Nemcsak tervszerű, hanem pontos és alapos munkát kí­ván a gyümölcsös kezelése. Elég néhány ködös nap, s az egész évi munka kárba vesz­het — van miért ügyelni! Különös sajátossága a gyü­mölcstermesztésnek, hogy a rendszeres munka mellett a szüret kampányszerűen megy végbe, felborítva a szokásos munkaritmust. — A gyiimölcsszüret nem olyan, mint a favágás, hogy három hónapig lehessen csi­nálni: három nap alatt végez­ni kell vele! — mondta Ba­logh Andor, a vései termelő­szövetkezet elnöke, s ha a ha­sonlat túlzónak tetszik is, a lényeget tekintve igaz. Ez a körülmény magyarázza, hogy a szövetkezet — más gazda­ságokhoz hasonlóan — a nyá­ri szüret idejére vendégmun­kásokat, diákokat fogad. Most még »csak« 83 hektár terem, de két év múlva ter­mőre fordulnak a fiatal tele­pítések is, és 235 hektár terü­leten hozzák majd gyümölcsü­ket az almafák. Vésén elege­A vasesztergályos Nagy József két barátjával 1953-ban jelentkezett szak­munkástanulónak a Kaposvá­ri Vasgyárban. A három Jós­ka egyforma szakmára ké­szült, de Nagynak jobban ment a számtan, így lett Kurucz Jóska és Balogh Jóska laka­tos, Nagy Jóska pedig eszter­gályos. — Egy utcabeliek voltunk, tehát ez sem vetett véget a barátságnak. Balogh Jóska ma is itt dolgozik a villamossági gyárban, de Kurucz Jóska se ment messzire, csak a szom­szédos elektroncsőgyárig. Nagy József a tmk-műhely- ben dolgozik, idestova hu­szonkét éve. A tmk három betűje mögött felelősségteljes munka van. Tervszerű megelő­ző karbantartás, a váratlan hibák megelőzése, bizonyos idő után a gépek felújítása, kisgépesítések, sőt mérnöki irányítással szalagszerűen mű­ködő gépsorokat is önállóan készítenek. — A legöregebbek egyike vagyok a műhelyben — oldó­dik Nagy József. — Mégis, a sokféle alkatrész, amely ná­lunk készül, még számomra is útvesztőt jelent. Az én mun­kám szépsége? Ha egy öreg gépre ránézek, tudom: abban, hogy még ma is dolgozik, az én munkám is benne van. Több mint hetvenen dolgoz­nak a VBKM Kaposvári Villa­mossági Gyárának tmk-műhe- lyében. Ha a gyár érdeke úgy kívánja, nincs sem vasárnap, sem ünnepnap. Volt olyan, hogy hétfő reggeltől szerda éj­félig egyfolytában dolgoztak. — Amikor a trafósajtoló üzemben a száztonnás excen- terprés löketállítója eltört, én újat csináltam. Hökezelték, majd megcsiszoltam. Amikor a próbaüzem sikerült, az jó érzés volt. Péntek délben vet­ték észre a hibát, és hétfőn reggel ismét működött a gép! Reggel hattól dolgozik, de amikor társaival együtt leta­Egyensúlyt teremtő munka karítja gépét, még nem feje­ződik be a munka. A gyári pártbizottság tagja. És ami­kor tavaly decemberben hu­szonöt társa igazát kereste és találta, legalább olyan büszke volt rá, mint amikor a száz­tonnás excenterprés újból el­indult. Gépe, szerszámszekrénye kö­rül nincsenek a műhelyekben megszokott aktfotók, autóské­pek. Az ő fejéről hiányzik a gép mellett dolgozók jumbó- vagy svájcisapkája. Kutatom, mivel teszi otthonosabbá kör­nyezetét, mi az, amivel szoro­sabban köti magát a gyárhoz, mint a munkakönyvé. A spe­ciális fazonkésgyűjtemény! — bukkanok rá. Maga csinálta minden egyes darabját. Ebből nem illik kölcsönkérni, ezt mindenki tudja a műhelyben. És van valami, amivel töb­bet ad a gyárnak, mint az átlagos vasesztergályos. Min­den évben tanul egy-két leen­dő szakmunkás a keze alatt. Akkor érezte legjobban ma­gát a munkahelyén, amikor a vele szemközti három gépen olyan szakmunkás dolgozott, aki tőle tanulta a szakmát. És hogy nemcsak a szakmát, ha­nem ennél is többet kaptak Nagy Józseftől, azt bizonyítja: éppen a beszélgetésünk előtti estén keresett föl egy olyan esztergályos, akinek vagy hét évvel ezelőtt volt a mestere. Nézem Nagy József korsze­rű, mindent tudó esztergapad­ját. — Élvezet ezen a munka. 1973-ban kaptam. Előtte egy »Vörös proletár« nevű. hábo­rús konstrukciójú szovjet gé­pen dolgoztam. Ez többet tud, mint amaz, mégis nosztalgiá­val gondolok az öreg gépemre. Azon »kapáltam« össze a Sko­dára valót. A sors iróniája: éppen abban az évben ültem bele először az autóba, ame­lyikben ezt az új EE 630-ast megkaptam. Gombos Jolán A tahi dombvidéken gaz­dálkodó két hasonló adottságú egyesült termelőszövetkezet, a kisbárapáti és a tahi terme­lési eredményei között volta­képpen alig van különbség. A számok — az adottságoknak megfelelően — szerényebbek mindkét helyen. Míg azonban az előbbi gazdaság minden évet nyereséggel zár, az utób­biban évek óta hiányzik az anyagi egyensúly. A megyében az elsők között egyesült — még 1969 őszén — a bonnyai, a fiadi és a kis- bárapáti tsz. A hasonló adott­ságok és termelési szerkezet mellett könnyítette a közös gazdaság megszervezését, hogy akkor már mindhárom, tsz- ben készpénzelszámolás volt. A gépparkot az MTZ trakto­rok, az állattenyésztés épüle­teit a régi szerfás istállók jel­lemezték. Volt azonban mind­három gazdaságnak egy-egy oyan létesítménye, amelyik korszerűnek számított : a bonnyai hizlalda, a fiadi fiaz- tató és a fejőgépekkel is föl­szerelt kisbárapáti szarvas­marha-istálló. Mindez nem sok, mégis né­mi alapot adott az első kö­zös tervekhez. A három évvel később egyesülő, hat, Tab kör­nyéki kis tsz-ben ezek az ala­pok hiányoztak. Nem volt egyetlen említésre méltó lé­tesítményük, és a közös gé­pek nagyobb része is megérett a selejtezésre. Az eszközki­használtságuk a járásban a legjobbak között volt. 1975 őszén a terület felét mégsem tudták felszántani... A va­gyoni különbségeknél azonban mélyebb emberi okai is vol­tak annak, hogy a tabi közös gazdaság fogaskerekei csak csikorogva illeszkedtek. Az első közös év — a bizo­nyítás éve — mindkét gazda­ságban jól sikerült, azonban már a következő tervkészítés­nél látszott: a tabi gazdaság egyensúlya a törékenyebb. Ott már az első év tavaszán más­fél milliót voltak kénytelenek elkölteni csupán a rossz ál­lapotban lévő gépek fölújítá- sára. Elodázhatatlan volt egy szárító építése is... Ehhez a »költekezéshez« kellett igazí­taniuk termelésüket, vagy legalábbis terveiket A kisbárapátiak — és ez nem föltétlenül érdem —sze­rényen, kockázat nélkül ter­veztek. A viszonylag alacsony tervek rendre megvalósultak, a tagság pedig az eredménye­ket látva egyre nagyobb kedv­vel dolgozott a közösért. A tabi gazdaság vezetőinek az anyagi gondokból fakadó ked­vetlenséggel is szembe kellett nézniük. A mai különbségek okait azonban nem lehet csupán az egyesülés előtti állapotokban keresni. Az 1975-ös év' nyolc­milliós ráfizetése nyilván még évekig hatással lesz a tabi gazdaság életére, fejlődésüket mégis az határozza meg, hogy ma és holnap miként dolgoz­nak. Hol tartana a gazdaság, ha hasznosítanák a meglevő tar­talékokat? A tabi elnök sze­rint húsz, a kisbárapáti sze­rint harminc százalékkal vol­nának jobbak az eredmények, ha sikerülne javítani a tech­nológiai és munkafegyelmet, ésszerűbbé tenni a szerve­zést ... Kisbárapátiban pél­dául a gépeket még ma is szétszórtan tartják. A tabi állattenyésztési ága­zat 13 »létesítménye« közül nem egy alkalmatlan állatok tartására. (Nem is említve, hogy ezek a düledező, öreg hizlaldák milyen munkahelyet jelentenek az embereknek.) Mindkét gazdaságban magasak a termelési költségek. Ezt pe­dig csak részben magyarázza, hogy például Kisbárapátiban az őszi menetrend »csúszása« miatt ötszörös ráfordítással folyt a kukorica betakarítása a meredek domboldalakon. Tabán tavaly az IKR-rend- saenben nagyobb ráfordítással termelték 10 mázsával keve­sebbet, mint 75-ben rendsze­ren kívül... Igaz, ezt nem számítva a tabi tsz is teljesítette terme­lési terveit. A tsz elnöke ke­reken meg is mondta: egy ki­csit méltánytalanságnak érzi. hogy valamiféle örökös gond­okozóként »könyvelték el« őket a szakirányító szervek. »Gazdaságunk munkáján van bőven javítanivaló, ez azon­ban nem jelenti, hogy nem léptünk előre a négy év előt­tihez képest. Az erőtlen, apró tsz-ekből egységes mezőgazda- sági nagyüzem született.« Mindkét gazdaságban sok szó esett a tervekről és a munka megjavításának lehe­tőségeiről. Érdekes összecsen- gés, hogy mindkét gazdaság vezetői a biológiai szemléletű földművelést hangsúlyozták, mint első számú tartalékot. A megye legeredményesebb gaz­daságai között is akad olyan, amelyikben csak a múlt év tapasztalatai után látták be: hiába a korszerű gép és a műtrágya, hiába optimális mindkettő fölhasználása, ha a talajmunka rossz minőségű... »A legjobb időben szántani és vetni... jó magágyat ké­szíteni ...« A kisbárapáti el­nök szavai úgy hangzottak, mintha múlt századi szak­könyv tanácsait idézte volna, mégis ez a jövő eredményes­ségének döntő föltétele. Az őszi talajmunkákat mindkét gazdaság jó minőség­ben elvégezte. Szépek a veté­sek is. Kisbárapáti ban min­denki bizonyos abban, hogy megvalósulnak a tervek. A ta­bi gazdaság tervei feszeseb­bek, de teljesíthetők. Ha megvalósulnak, túljutnak a holtponton. Bíró Ferenc dettek az elmúlt három év eredményével. A marcali gim­názium diákjai dolgoztak itt tavaly, jól sikerült a szüret. A szövetkezet az idén újabb lépést kíván tenni. A min­dennapos utaztatás fáradalmai és költséged csökkennek azzal, hogy nyárra a községben di- áktálbort létesítenek. Az Er- dért-faházakból álló kis tele­pülés saját konyhával, vil­lannyal, vízzel kiegészítve, tel­jes komforttal várja az ide érkező diákokat. A szürettel nincs baja a tsz-nek, a tervezettnek meg­felelően alakult a termés- mennyiség is, a minőség azon­ban lehűtötte a kedélyeket. A gyümöcsfa érzékenyen reagál a káros környezeti hatásokra, és az esős 75-ös év, valamint az akkori »kihagyás« követ­keztében a teljes területet el­lepte a varasodás. Ugyanab­ban az évben történt, hogy amint befejezték a gyümölcs­fák permetezését, másnap az eső lemosta az egészet. Kezd­hették elölről a munkát, s hogy behozzák a kiesést, nö­velniük kellett a teljesítményt. Az idén már a szükségesnél kétszer nagyabb a permetező­gép-állomány. Az elterjedt fertőzést azonlban nem lehet egyik napról a másikra meg­szüntetni, az akkori varaso- dásnak még ma is megmarad­tak a szórványai. A szövetkezet kétfajta al­mát, jonatánt és starkingot termel. Az utóbbi népszerű exportcikk, azonban a szigo­rú kiviteli feltételek között mint kizáró akadály szerepel­nek a varasodás okozta apró, fekete pontok. így az értékes gyümölcs csak belföldi forga­lomban árusítható, hozzávető­legesen / az exportár feléért Ez a magyarázata annak, hogy a szövetkezet vezetői elégedet­lenek. A betegség ellenére sem volt ráfizetéses az ágazat, de éppen a felére csökkent felvásárlási ár »húzta ki zsebükből« a várt nyereséget. Az őszi fer­tőtlenítő permetezés után a napokban befejeződött a tava­szi permetezés is. A gyümöl­csöst járva a szakemberek elé­gedetten állapították meg: dús termést ígérnek az ága­kon sűrűn sorakozó rügyek. B. A Országos vízhasznosítási tanácskozás Győrött ' Pénteken Győrben befejező­dött a kétnapos országos víz­hasznosítási tanácskozás, ame­lyen elsősorban az öntözéssel kapcsolatos teendőket tekintet­ték át. Az ötödik ötéves tervben kisebb rendszer építése mel­lett két nagy öntözőrendszer beruházása van folyamatban. Az egyik a hajdúhátsági, ame­lyet hármas céllal valósítanak meg. 30 ezer hektár területre ad öntözővizet, ellátja ivó­vízzel Debrecent, s a létreho­zott tórendszert üdülésre is fel lehet használni. Az öntö­zőrendszer főművének építé­sére 22C millió forintot költe­nek az ötödik ötéves tervben, s ezzel párhuzamosan hasonló összegű üzemi fejlesztés is megvalósul. Ez az öntözőrend­szer a keleti főcsatornára épül, míg a-másik a Körösök­re és Békés megye 10 ezer hektárnyi jó talajú területére szolgáltat öntözővizet. Somogyi Néplap S

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents