Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-27 / 73. szám

Kamatozik a befektetés

Beszélgetés az állami gazdaságok megyei igazgatójával

Süfceres esztendő, példa nélkül álló eredmények. Ha megyénk állami gazdaságairól

esik szó, ezek a megállapítások szinte minden esetben elhangzanak. Tóth Lászlóval, az állami1 gazdaságok megyei főosztályának igazgatójával folytatott beszélgetésemet, ha két szóval kellene jellemeznem,

azt mondanám: megalapozott magabiztosság.

— Hallottam olyan megállapítást, hogy a korábbi 4—5 év megalapozó, olykor nem kis gondot jelentő anyagi—szellemi befektetése Somogy állami gazdaságainál most kezd igazán, kézzel joghatóan gyümölcsözni. Milyen tényekkel igazolható ez?

— Mindenekelőtt meg kell

említenem — mondta Tóth László —, hogy állami gazdaságaink V. ötéves tervükben igen feszített tempót »diktáltak maguknak-«; évente tízszázalékos termelésnövelést határoztak meg feladatul. A tervidőszak első évében, tavaly huszonkét százalékkal növekedett gazdaságaink termelési értéke, és elérte a kétmilliárd 132 millió forintot. Ha ehhez hozzáteszem, hogy a tervidőszak végén, 1980-ban 2 milliárd 600

millió forint érték megtermelése a cél, akkor, azt hiszem, nem szorul különösebb magyarázatra, milyen alapból táplálkozik a remény: túlteljesíthető a tervidőszak célja.

— 1976-ot általában úgy szoktuk emlegetni mint a mezőgazdaság nehéz évét. Az eredményekből úgy látszik, mintha az állami gazdaságokat ez nem érintette volna.

— Erről szó sincs. A külső tényezők, a fagy, az aszály egyformán sújtottak mindenkit. A tervezettnél mi is négy mázsával kevesebb, 43 mázsa kukoricát termeltünk hektáronként, a fagyok miatt a nyári érésű gyümölcsök hozama nálunk is kiesett. Viszont a technikai, műszaki színvonal lehetővé tette, hogy a kedvezőtlen időjárási hatások ellenére is tisztességes eredményt érjen el a növénytermelési ágazat Nagy előgyt jelent, hogy gazdaságainkban kialakult a törzsgárda, dolgozóink hetven százaléka szakmunkás. A technológiai fegyelem betartásában, az irányításban, a szervezésben ez óriási előnyt jelent. Ez forintokban közvetlenül nem mérhető, de a végső eredményben kétségtelenül jelentős része van. De említhetném azt is, hogy a hetvenes évek elején létesítetett állattartó telepek is »kinőtték a gyermekbetegségeket« ; megtanultunk az új viszonyok között állatot tenyészteni, tartani, hizlalni.

— Ahogy a termelőszövetkezeteknek, az állami gazdaságoknak is különbözőek az adottságaik...

— ...és hozzáteszem: a termelési szerkezetük is. Az a bizonyos szóródás, amiről beszélni szoktunk, tavaly jelentősen mérséklődött. Gyakorlatilag nincs veszteséges gazdaságunk. Kétségtelen, hogy a legstabilabb nagyüzemünk az immár kétszeres kiváló Kutasi Állami Gazdaság. Ök például 21 milliós nyereséggel zárták az évet; majdnem kétszerese ez a tervezettnek. Egyenletesen, megalapozottan, biztonsággal fejlődik a bogiári és a böhönyei gazdaság. A kedvezőtlen adott- ságúak közül mindenképpen említést érdemel a balaton- nagybereki és a dél-somogyi: ezeknél igen célratörő, példás fejlődés tapasztalható. Mindehhez azonban szeretném nyomban hozzátenni, hogy eredményeink, helyzetünk korántsem tehetnek elbizakodottá. Mert például a tervezettnél ugyan nagyobb mértékben, 12.5 százalékkal nőtt a tehenenkénti tejtermelés és meghaladta a 3200 litert, de ezzel még mindig az állami gazdaságok országos átlaga alatt vagyunk. Hogy úgy mondjam: országos viszonylatban egy kicsit szeretnénk jobban felzárkózni a középmezőnyhöz.

— Milyen lehetőségei vannak ennek?

— Amint említettem a szellemi és az anyagi feltételek adottak. Erre az évre az országos cél kétszeresét, 16,5 százalékos termelésnövelést tűztek maguk elé gazdaságaink. Elemzéseink szerint megvan az alapja a feladat teljesítésének. Kiugróan jól teleltek őszi gabonáink, az időarányos ápolási munkákat elvégeztük. Okulva a tavalyi év tapasztalataiból: a kukoricánál módosítottunk a fajta arányokon. Hogy mit hoz a gyümölcs, ma még nyitott kérdés. Az alapozó, az időszerű ápolási, növényvédelmi feladatokat azonban igen tisztességesen ellátták az üzemek, és a telepítések is a terveknek megfelelően folynak. Az állattenyésztésben — mindenekelőtt az elsődlegesen fontos szarvasmarha-tenyésztésben — folytatódik a szakosodás. Tehénlétszámban gazdaságaink a tervezett fejlesztést megvalósították, a tenyésztés, a tartás, a takarmányozás egyértelműen javul; véleményem szerint minden biztosítéka megvan a tervcélok valóra váltásának. Nem szeretném azonban, ha úgy látszana, hogy az előttünk álló feladatok könnyen teljesíthetők! Ezek a tervek feszítettek, és igen mélyreható elemzés előzte meg őket; végül is bebizonyosodott, hogy részben a feltételek, részben a tartalékok miatt teljesíthetők.

— Tartalékot említett. Megítélése szerint milyen területen rendelkeznek a gazdaságok olyan tartalékokkal, amelyek egyértelműen segíthetik — ha élnek velük — a feladatok végrehajtását?

— A múlt év például bebizonyította a rendszerszerűen termelt kultúráknál: ha következetesen betartják az előírt technológiát, az adott termelési rendszer átlagát el lehet és el kell érni. Ez az átlag magasabb a mi tervünknél. Tehát a szigorúbb, a fegyelmezettebb, a következetesebb munka — ez mázsákban mérhető tartalék. Másik törekvésünk, és ennek érdekében igen határozott lépéseket tettünk, hogy a rendszerekhez hasonló, szoros technológiát dolgozzunk ki azoknál a kultúráknál is, amelyeknél jelenleg még nem alakult ki a rendszerszerű termelés.

— Talán ide lehetne sorolni az állami gazdaságok termelést segítő, szervező, integráló tevékenységét is.

— Feltétlenül. Példának említeném, hogy a főiskolai tangazdaság és a Bárdibükki Állami Gazdaság tárgyalásokat folytat a környezetében levő tsz-ekkel. Ennek a most kibontakozó kapcsolatnak egyik célja, hogy a társgazdaságok rendelkezésére bocsáthassák szervezetten mindazt, ami szellemiekben felhalmozódott. Ezentúl összehangolják fejlesztési elképzeléseiket is, hogy elkerüljék a párhuzamos és költséges beruházásokat. Természetesen ide tartozik a gazdaságoknál levő műszaki eszközök ésszerűbb, jobb kihasználása is. Végsősoron úgy mondanám: jó alapokon indulunk a tervidőszak második évének, de igen nagy és sokrétű az a munka, amelyet következetesen kell végezni, azért, hogy magasabb színvonalon termeljünk, hogy a követelményeknek — összhangban a megye ágazati céljaival — megfeleljünk.

V. M.

Eseményekben gazdag hét fejeződött be. Hétfőn ünnepeltük a Tanácsköztársaság kikiáltásának 58. és a KISZ zászlóbontásának huszadik évfordulóját. Az ünnepségeken részt vett a Kaposvár szovjet testvérvárosából, Kalinyinbol érkezett Komszomol-küldöttség is. Szerdán a megyei pártbizottság tartott ülést: a tanácskozáson a párttagsági könyvek cseréjének politikai tapasztalatait vitatták meg, s elfogadták azt a feladattervet, amely az egyéni beszélgetéseken és az értékelő taggyűléseken elhangzottak hasznosításáról készült.

Hétfőn »hivatalosan-« is megérkezett a tavasz: májusi verőfénnyel köszöntött ránk, s ahogy emelkedett a hőmérséklet, úgy sokasodtak a határban a tennivalók. »Elszakadt a földtől« az őszi vetés: gyorsan nő a növények szára. Sürgős tehát a gyomirtás és a műtrágyázás. Megyeszerte virágba borultak a gyümölcsfák, sőt a kajszi már a szirmait is hullatja. Ennél a gyüAiölcsnél eldőlt, hogy mennyi termésre számíthatunk. A kötés — a kertészek véleménye szerint — jól sikerült

Ültetik a földeken már a burgonyát is. A megyi tanács végrehajtó bizottsága is foglalkozott a burgonyatermeléssel, amikor keddi ülésén a Dél- somogyi Állami Gazdaság munkáját értékelte, és elismerően szólt a nagyüzem dinamikus fejlődéséről, a megye mezőgazdaságában betöltött szerepéről. E gazdaság irányításával megalakult agrokémiai központ éppúgy hatással lesz a környező gazdaságok munkájára, mint az új burgonya- termelési társulás. Ennek kapcsán pedig érdemes fölidézni egy régebbi kaposvári tanácskozást: az Országos Vízügyi Hivatal és a megyei vezetők és a megyei vezetők kaposvári tervegyeztetők tárgyalásán született döntés arról, hogy a burgonya öntözéses termelésének megvalósítása érdekében két víztározót építenek a Rinya mentén. Ezt az ötödik ötéves terv utolsó, illetve a hatodik ötéves terv első évében már használhatják is a társuláshoz tartozó gazdaságok. A somogyi homokhát régóta burgonyatermelő vidék, s a termelés biztonságának növelés révén az ország második burgonyatermelő tájegységévé lép elő.

A héten hat téglaipari vállalat 140 gyárának képviselői tanácskoztak Fonyódon. A január 1-én alakult új tröszt vetői részletesen ismertették a

gyárvezetőkkel az építőanyagipar előtt álló feladatokat. E tanácskozáson elhangzottakból érdemes kiemelni azt, hogy az ötödik ötéves tervben 3,2 milliárd forintot költenek az iparág rekonstrukciójára, a század elején épült gyárak korszerűsítésére. Somogybán még az idén termelni kezd a Dráva hordalékhomokját és a beremendi mészkövet felhasználó új gyár. Kaposváron pedig az ötödik ötéves terv végén látnak hozzá egy téglagyár építéséhez. Ez utóbbi valószínűleg a Jutai úton dolgozik majd — szovjet berendezésekkel. S a műszaki fejlesztés mellett a gyártmány- fejlesztésre is gondot fordítanak: az új falazóanyag elterjesztése, a vázkerámia megismertetése érdekében közös programot dolgoztak ki a Tü- zép-vállalatokkal.

Egy szervezeti változásról szóló információ is szerepelt a héten lapunkban: március 31-vel megszűnik a Somogy megyei Termékértékesítő Vállalat és április 1-től megyei szövetkezeti vállalatként dolgozik tovább. A szervezeti változás fő célja: a lakosságnak zöldséggel-gyümölccsel való folyamatos és színvonalas ellátása.

Dr. Itérez» Imre

Meghívás Kiskőrösről, Nagycenkiről

Őrzik a hagyományokat

r rl#c-f "•

Munka előtti megbeszélés a határban.

A Voluntas szocialista brigád a hagyományokat nem veti el, szeretnénk megőrizni... Azt a célt tűztük magunk elé, hogy elérjük az arany fokozatot. Így van, asszonyok?

Mindnyájan bólogatnak, megerősítve a brigádvezető szavait.

1— S kap-e segítséget a régiektől az új brigádvezető?

— Természetesen — így Csepregi Gyula. — Elosztjuk a' szervezést. Én rászorulok a segítségre, hiszen két kitűnő szocialista brigád egyesült, s a két asszony kitűnően vezette a közösségeket.

— Sa nagycenki meghívás?

— Megbeszéljük a brigáddal, és elmegyünk... A Petőfi brigád Kiskőrössel épített ki kapcsolatot.

Svéger Györgyné, a volt brigád vezetője hozzáteszi, hogy az őszre meghívták őket

a forradalmár költő szülőházába.

A Széchenyi brigád tagjai jártak Nagyeenken. Most is úgy őrzik az élményeket, mint a legszebb emléküket.

— Dr. Környei Attila igazgató fogadott bennünket. A szerelők ifjúsági brigádja is velünk volt, ők is nagyon jól érezték magukat.

— Igen szép volt — szólal meg egy fehér pulóveres vörös asszony, Stofe Istvánné.

Kát brigádnapló bezáródott, egy új pedig kinyílt. Csepregi Gyula szerint csak képletesen csukták be a régi naplókat, hiszen az emlékeket,, a tapasztalatokat azok őrzik, s ök mindenképpen merítenek belőlük. A kiskőrösi és a nagycenki utazást viszont már az új könyvben örökítik meg.

Lajos Géz»

Megkezdődött az építési szezon

Felkészüli a Tüzép

Megjött a jó idő, s a hétvégeken az építkezők serege j lepi el a félig kész családi ’ házakat. A Dél-dunántúli Tü- zép 'Vállalat kaposvári építőanyag-telepének kapuján ki-be gördülnek a különféle szállítójárművek.

Van-e anyag, ha jelentkeznek a kislakásépítők?

Filótás Antal telepvezető:

— Kaposváron és felvásárlási körzetében el tudjuk látni az építkezőket. Téglából ugyan most éppen kevés van. mert a tavalyi készlet pár napja elfogyott. Az új téglából néhány nap múlva kapunk. Cement, mészhidrát bőven van, cementből annyi, hogy még a toponári tsz raktárában is tárolunk. Fűrészáruból gyenge az ellátásunk, ez már régóta gondot okoz. Ajtó, ablak elegendő van.

Bővült-e az áruválaszték a tavalyihoz képest?

— Igen, például a soproni, egységes méretű ablakokkal. Kezdik megkedvelni a vevők ezt a típust. A padlóburkolók választéka úgy bővül, ahogy a romhányi gvár fejlődik.

Csempéből jelenleg 7—8 féle van. Padlóburkolóból szintén. Tapasztalatunk az, hogy a mintás mettlachi kezdi kiszorítani a hagyományos mozaiklapot. Előfordult, * hogy e,gy-egy új mintától idegenkedtek az építkezők, raktáron hevert hetekig. Azután napok alatt elvitték az egészet.

— Hogy megy a szállítás?

— Nagyobb tételt a vasútállomásról is szállítunk —vagonból adjuk —, ott géppel rakodnak, így a vevői.;: , ;

gondja »lapátra«. Kisebb tételeket sajnos a vevőknek kell elszállítaniuk, vagy itteni fuvarosokkal, vagy saját fuvarral. A Volán csak a telepre szállít, egyéb fuvart csak szórványosan vállal. ■

— Mit várnak az első félévtől?

— 12 millió forintos forgalmat . terveztünk az első negyedévre. Március 20-án 11 és félnél tartottunk, tehát túlteljesítetjük. Jól is jön ez. mert a második negyedév terve már feszítettebb, 20 millió forint.

Nagyon szép környezetben található a Széchenyi István Emlékmúzeum Nagyeenken. Néhány évvel ezelőtt a húskombinát dolgozóival együtt néztem meg az emlékhelyet. Azzal az érzéssel búcsúztunk el a Széchenyi-emlékhelytől: bár mindenhol ilyen szívesen fogadnák a látogatókat, s eny- nyire lelkesen, szenvedélyesen adnák át a községre, a híres családra vonatkozó ismereteket..

A múzeum több mint két évvel ezelőtt elhatározta, hogy kapcsolatot teremt minden szocialista brigáddal, amely Széchenyi István nevét viseli. A keresés eredményeképpen ma már 15 közösség áll kapcsolatban a múzeummal. A brigádok ismertető és illusztrációs anyagot kaptak, ők pedig a múzeumi propagandaanyag terjesztésében segítetek. Az együttműködés arra is kiterjedt, hogy a brigádok tanácsokat, ötleteket adtak a múzeumnak: hogyan végezze közművelődési munkáját, sőt néhány esetben még leletre is felhívták a szakemberek figyelmét.

A nagycenki névsorban két somogyi brigád szerepel: az egyik a balatonmáriai áfész műkő- és betonáruüzemében dolgozik, a másik a Vörös Csillag Tsz-ben. A barcsi asz- szonyok ott voltak a Széchenyi brigádok első országos találkozóján. A múzeum most tervezi a brigádok második találkozóját: szeptember 19-én és 20-án. Sopronban kiállítás nyílik a brigádok életéről, a vendégek vetélkedőn vesznek részt, majd kirándulnak Nagy- cenkre. A program igen gazdag, hangversenytől az üzem- látogatásig sok minden érdekesség várja a brigádokat,

A nagy eseményre már elküldték a meghívókat, Bala- tonmáriára és Barcsra is. Vajon ot lesz-e a barcsi brigád az idei találkozón? E kérdés megválaszolására kerestem a Széchenyi brigádot — s találtam a Voluntast.

Rokonszenves fiatalember Csepregi Gyula, a barcsi tsz női növénytermesztési brigádvezetője. Ha nem ered utánunk motorral, bizony nem találtuk volna meg az asszonyokat a határban. Nemrég jöttek ki a burgonyatárolóból erre a régi erdősávra. Kiszedik a tuskókat. a gyökereket, mert ezt a területet is termővé teszik. A tíztagú brigád munkájának több mint 92 százaléka egyébként a burgonyával kapcsolatos. A két szocialista brigád eddig is szép eredményeket ért el, külön- külön. A Petőfi Sándor szocialista brigád arany-, a Széchenyi István pedig ezüst fokozatot ért el. S hogy miért lett a kettőből egy? Mátrai Mihályné növénytermesztő, a Széchenyi brigád volt vezetője ezt mondta:

— Nemcsak téeszek egyesülnek, most már a brigádok is.

Csepregi Gyula ránéz a felkaréiban álló asszonyokra, s azzal egészíti ki :

— Egy a munkaterület, a tíz asszony egy munkabrigád.

Három millió 626 ezer lakás

Megjelent a 1977. évi Magyar statisztikai zsebköny

A KSH szerkesztésében és a Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában megjelent az 1977. évi Magyar statisztikai zsebkönyv, amely sokoldalúan részletezi a múlt év eredményeit.

A statisztikából kitűnik: 1977. január 1-én hazánknak 10 millió 625 ezer lakosa volt, 53 000-rel több, mint egy évvel azelőtt.

A népgazdaság múlt évi adatai a KSH jelentéséből már ismertek, a most megjelent visszamenőleg is bemutatja a zsebkönyv azonban sok évre gazdasági élet változásait. Az

1976-ban megtermelt nemzeti jövedelem — amely az előző évhez képest 3 százalékkal emelkedett — az 1970. évit 40 százalékkal haladta meg, az 1960. évinek majdnem 2,4-sze- rese, az 1950. évinek pedig 4,2- szerese volt.

Hasonló képet mutat az ipar, építőipar, mezőgazdaság hosszabb időszak alatt vizsgált fejlődése és a termelékenység alakulása is. Az iparban foglalkoztatottak 1976. évi száma nemcsak az előző évinél, de az 1970-esnél is kisebb volt; ez azt jelenti, hogy az ágazat termelésének az utóbbi hat év alatt végbement 42 százalékos növekedését teljes egészében a munkatermelékenység emelkedése biztosította, amely ebben az időszakban a termelésnél is nagyobb mértékben nőtt.

A termelés és termelékenység emelkedésével együtt nőtt a lakosság jövedelme és fogyasztása is. Az egy lakosra jutó reáljövedelem az 1976. évi szerény növekedés ellenére több mint kétszerese az 1960. évinek, de az 1970. évit is 26 százalékkal túlhaladja. Az

egy lakosra jutó fogyasztás tavaly túlhaladta a 29 ezer forintot, s ez 27 százalékkal nagyobb, mint 1970-ben volt.

Társadalmi juttatásként tavaly 66,2 milliárd forintot kapott a lakosság — ennek majdnem a fele nyugdíj. A legújabb adatok szerint egymillió 871 ezer nyugdíjas van az országban (a lakosság 17,6 százaléka). Az újonnan megállapított munkás—alkalmazotti nyugdíjak havi átlagos összege 2190 forint.

1977. január 1-én 3 millió 626 ezer lakást tariotta.c nyilván az országban: 154 ezerrel többet, mint 2 évvel korábban. Így száz szobára most már 153 lakos jut, szemben a két évvel ezelőtti 162-vel.

*■