Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-27 / 73. szám

A hét 3 kérdése Két választási eredmény keltett meglepetést és érdek­lődést a kiváltó okok iránt: Indiában a kongresszuspárt és annak vezetője, Indira Gandhi asszony, a kormányfő váratlan vereséget szenvedett, Francia- országban pedig a községtaná­csi választások második for­dulójában a baloldal még na­gyobb arányban növelte sza­vazóinak táborát, s így még több várost hódított el a jobb­oldaltól, mint ahogyan az első menet után várni lehetett vol­na. Indiában már miniszterel­nököt is állított a győztes vá­lasztási koalíció, a Dzsanata. Morardzsi Deszai lett a kor­mányfő, személye és várható politikája az első kérdőjel. A francia választási eredmények láttán pedig sokan azt kérde­zik: a baloldal esélyes lenne-e törvényhozási választásokon is? A hét végén Rómában csúcs- találkozóra ülték össze a Kö­zös Piac országainak állam- és kormányfői, hogy maguk is választ keressenek a kérdésre: hol tart húsz év elteltével a nyugat-európai integráció? 1. Ki is hát Morardzsi De­szai, milyen politikát vár­hat tőle India? Az új indiai kormányfő 81 esztendős, személye aligha je­lent tehát fiatalodást az óriá­si (kevés híján 600 milliós) dél-ázsiai ország politikai ve­zetésében. Kétszer próbálta megszerezni a miniszterelnöki bársonyszéket: 1964-ben Nehru halála után és 1966-ban Sasztri halálát követően. E két eset­ben próbálkozásai kudarcot vallottak. Harmadszorra sike­rült ... Deszai 1930 óta szere­pel az indiai politikai életben, ahol hamar tagja lett Gandhi kongresszus pártja végrehajtó bizottságának. Öt évet töltött az angolok börtönében, mert a gyarmatosítók távozását köve­telte: India függetlenségének kikiáltása után a szakszerve­zeti mozgalom egyik vezetője lett, majd Bombay kormányá­ban kapott irányító szerepet. A szövetségi kormányban a kereskedelem- és iparügyi mi­niszter, majd 1958 és 1963 kö­zött pénzügyminiszter, s innen lépett elő miniszterelnök-he­lyettessé. Ezt a posztját csak akkor adta fel, amikor Indira Gandhi 1969-ben államosította a bankokat. A kongresszus- pártot igyekezett ekkor a kor­mányfő és pártvezető ellen fordítani, de a kongresszus- párt általa vezetett szárnya ki­sebbségben maradt. Deszai visszavonult Ahmedabadba, Gudzserat állambeli »-fellegvá­rába« és innen támadta a mi­niszterelnök-asszony politi­káját. Amikor Indira Gandhi rendkívüli állapotot hirdetett ki, Deszait letartóztatták. 19 hónapot töltött rácsok mögött. Az idén januárban szabadult ki, nyomban meghirdette az országban fellelhető ellenzéki erők összefogását Így született meg a Dzsanata ... Deszai kijelentette, nem ad­ja fel Indira Gandhi el nem kötelezettségi politikáját, a Szovjetunióval kötött barátsá­gi szerződését, de a megfigye­lők szerint az új indiai kor­mány keresi majd a közele­dés útját-módját az Egyesült Államokhoz. A hatalmas ország gazdasá­gi és társadalmi gondjai óriá­siak. A Dzsanata a választási kampányban nem tudott pozi­tív válaszokat adni a kérdé­sekre, programja eddig tulaj­donképpen csak Indira Gandhi politikájának tagadása volt. 2. Milyen esélyei lennének a törvényhozási választá­sokon a francia baloldal­nak? A franciaországi községtaná­csi választásokon a kommu­nisták, szocialisták és balolda­li HÉT CÍMSZmB&N: Hétfő : Leonyid Brezsnyev beszédet mondott a szovjet szakszer­vezetek kongresszusán. A francia baloldal további sikereket ért el a község­tanácsi választások máso­dik fordulójában. Kedd: Kádár János vezetésével magyar párt- és kormány- küldöttség utazott az NDK- ba. Az indiai parlamenti vá­lasztások a kongresszus párt és Indira Gandhi ve­reségét hozták. Koszigin szovjet kormány­fő Helsinkiben tárgyal. Szerda : Hollandiában lemondott a kormány. Az angol bizalmatlansági indítvány kudarca. Csütörtök : Tanzániában tárgyal Pod- gornij szovjet államfő. Delhiben letette az esküt az új indiai miniszterelnök, Morardzsi Deszai. Péntek: Hazaérkezett Berlinből a magyar párt- és kormány- küldöttség. összeültek Brüsszelben a NATO-országok hadügymi­niszterei. Párizsban beiktatták pol­gármesteri tisztébe Jacques Chirac-oU A közős piaci tagországok állam- és kormányfőinek csúcstalálkozója Rómában. Vance amerikai külügymi­niszter elindult Moszkvába. Kubai—amerikai tárgyalá­sok kezdődtek tengerjogi kérdésekről. Ii radikálisok együtt és közö­sen fényes eredményt értek el. A siker nem annyira a sza­vazatok számának és arányá­nak alakulásában mutatkozik meg, hanem abban, ahogyan a 30 000 lakosúnál nagyobb vá­rosok közül 55 a baloldal irá­nyítása alá került, miután 3 híján megőrizték az addig is »vörösnek« számító városokat, ígéretes a tény; hogy újabb és újabb városokban bizonyíthat­ják a baloldali polgármesterek és városatyák, miként is ter- vezik-szervezik építő munká­jukat a dolgozók javára. A bal­oldali • politikusokat jobban megismerik, megtanulhatják tisztelni a választók, s ez is kedvezőbb kiindulási pont a törvényhozási választások előtt. De a francia helyzet isme­rői figyelmeztetnek is: a fal­vakban, ahol a plébános és a földbirtokos diktál, a jobbol­dal még jelentős politkai tar­talékkal rendelkezik! S ha ma a különböző nemhivatalos számítások szerint a baloldal a szavazatok 52—53 százalékára számíthat is, ez nem jelent feltétlenül ugyanilyen arányú mandátummegoszlást Nem beszélve aról, hogy a nagytő­ke, a jobboldal »néni fog hoz­zálátni az ezüsttálca pucolá- sához, hogy azon adja át a baloldalnak a hatalmat«, még akkor sem, ha az minimális többséget is érne el. — A köz- társasági elnöknek például joga van nem a győztes több­ségből kijelölni miniszterelnö­két s ha ezt a többség lesza­vazza, megint csak az állam­fő élhet az épp hogy megvá­lasztott parlament feloszlatá­sásnak jogával. így tehát a franciaországi harc ma még. csak elkezdődött, de nem dőlt el! 3. Hol tart húsz év eltelté­vel a nyugat-európai integ­ráció? 1957. március 25-én írták alá 'íres római szerződéseket, | 'j ek — akkor még ameri­kai és vatikáni áldássá! — nyugat -európai gazdasági és politikai integráció kialakítá­sát célozták. A Közös Piac neve egyhamar ismertté vált Azt is megtanulta Európa, hogy kik is a »Hatok«: az NSZK, Francia- és Olaszor­szág, meg a Benelux államok. A vámunió viszonylag rövid idő alatt létrejött, a tőkések ugyancsak meg tudtak egyezni a tőke szabad áramlásának dolgában is. Már gondokat okozott a gyarmatok függet­lenné válása után, hogy mi­ként csatolják ezeket az or­szágokat a volt gyarmattartó .helyett most már közösségi alapon Nyugat-Európához. A legkevésbé sikerült a politikai egység irányában előrehalad­ni: De Gaulle tábornok, Fran­ciaország elnöke hallani sem akart valamilyen »nemzetekfö- lötti« európai közösségről. A Közös Piac kibővítése sem ment huzavona nélkül: mi­lyen nehezen tudott csak há­rom évvel ezelőtt Nagy-Bri- tannia, Írország és Dánia belépni. Norvégia, amely pe­dig már ott állt a Közös Piac kapujában, egy népszavazás után visszalépett. Most újabb három tag kopogtat: Görögor­szág, Porturgália és Spanyol- ország. Valószínű, hogy esetle­ges csatlakozásuk csak a prob­lémákat szaporítaná, hiszen ha a »Hatok« sem tudtak eb- ben-abban megegyezni, s ha most a »Kilencek« között még több az érdekellentét, ak­kor a leendő »Tizenkettek« közös piacán állandó lenne a vásári veszekedés. A mezőgazdasági termékek közös, egységes árai ma is megosztják a Közös Piac tag­országait. Nincs köztük egység a valuta-politikát illetően. Jö­vő tavaszra választásokat ter­veznek — többé-kevésbé egy­idejűén — egy európai parla­mentbe, de ahogyan közele­dik a dátum, egyre kétesebb, hogy sor kerülhet-e rá? Pálfy József Sikertelen katonai hatalomátvétel A puccsisták megadták magukat Praszert Thamasziri tábornok, a thaiföldi katonai junta feje. Szombaton Thaiföldön kato­nai hatalomátvétel történt. A helyi rádió bejelentette, hogy a hatalmat a három haderő­nem tisztjeiből álló úgyne­vezett »Forradalmi tanács« vette át. Vezetőjük a száraz­földi csapatok főparancsnok­helyettese, Praszert Thamma- sziri. Kraivicsien miniszterelnök kormánya, amelynek megbuk­tatásáról érkeztek korábban jelentések, más jelentések sze­rint közölte, hogy a hatalom- átvétellel próbálkozó katona­tisztek megadták magukat. A Reuter szerint a magát »Forradalmi tanácsnak« neve­zett tiszti csoport korábban elfoglalta a hivatalos rádió adóját és onnan jelentette be a kormány megbuktatását. A tiszti csoport, a legutób­bi jelentéseik szerint, megad­ta magát annak a parancs­nokságnak az épületében, amelyik »kommunistaellgnes belső biztonsági hadrhűvelete- keit« irányítja. A hadsereg parancsnoka azt hangoztatja, hogy a fegyveres erők valamennyi haderőneme a Kraivicsien-kormány mögött áll. Egyiptomi aggodalmak Fahmi nyilatkozata Egyiptom szemmel látható­an aggódva szemléli az új amerikai adminisztráció kép­viselődnek legutóbbi megnyil­vánulásait és az Egyesült Ál­lamokat újabb kötelezettség­vállalásra kívánja bírni a Közel-Keleten — mutatta Isz- mail Fahmi miniszterelnök- helyettesnek és külügyminisz­ternek pénteken az Al-Have- dasz című libanoni lapnak adott nyilatkozata. Fahmi »nyelvbotlásnak« nevezte Car­ter, elnöknek Izrael »védhető határairól« és részleges kivo­nulásáról adott nyilatkozatát. Ha azonban ez mégsem nyelv- botlás, hanem politikai kon­cepció, azt az. arabok teljesen elutasítják — mondta Fahmi. — Ha az Egyesült Államok nem lép, nem cselekszik, s he­lyette egy »másik szuperhata­lom mozdul«, akkor ez meg­határozó lesz az elkövetkezen­dő időszakban. A nyilatkozatban — amely nyilvánvaló összefüggésben. van Szódat elnök közéig' washingtoni látogatásával — Fghmi (a korábbi egyiptomi megnyilvánulásokkal ellentét­ben, amelyek szerint »a kár­tyák 99 százaléka az USA ke­zében van«) azt fejtegette, hogy »Amerikának különleges szerepe van«, de »ez nem je­lenti, hogy egyedül játssza sze­repét«. Beethoven rehabilitációja Kínában Ludwig van Beethovent, halá­lának 150. évfordulóján, reha­bilitálták Pckingbcn : szombat es­te a kínai rádió és televízió a pekingi filharmonikusok elő­adásában a nagy zeneszerző ötödik szimfóniáját közvetítette. A művészek fölött Kínában az elmúlt évtizedben Csiang Csing asszony uralkodott. Valószínűleg az ő kezdeményezésére a pekin­gi sajtó hasábjain 1974-ben vita folyt a »nyugati-« zenéről. A vi­tában kezdetben az egész klasz- szikus és romantikus zenét — mint dekadens művészetet — el­vetették. Később azzal a magya­rázattal, hogy Beethoven, Bach és mások a maguk idejében még haladó polgárság »világnézetét-« fejeztek ki, a német klassziku­soknak és romantikusoknak megkegyelmeztek, de műveiket nyilvánosan nem játszották. A jég csak most a világszerte ün­nepelt Beethoven-évfordulón tört meg. Feszült a helyzet »Pakisztánban Újabb összecsapások Feszült légkörben ült össze szombaton először a március elején megválasztott pakisz­táni nemzetgyűlés. A kilenc ellenzéki pártot tömörítő Pa­kisztáni Nemzeti Szövetség felhívásának nyomán szombat reggeltől általános sztrájk bé­nította meg a legnagyobb vá­rosok — így Karachi, Multan, Lahore, Lyallpur — életét. Az ellenzék vezetői bejelentették, hogy nem ismerik el az új parlament törvényességét, és megválasztott 36 képviselőjük szombaton nem vett részt an-1 nak megnyitó ülésén. Az el­lenzék azt állítja, hogy a kormány meghamisította a választási eredményeket. Az ellenzéki pártok hívei pénteken újabb összecsapáso­kat robbantottak ki. A Pun­jab vidéki Multan városban a hatóságok és a tüntetők ösz- szetűzésében két személy éle­tét vesztette és hárman meg­sebesültek. A kormányrendelet nyomán a hatóságok szigörú intézke­déseket foganatosítottak a rend íenntarlásár*. A párt- és kormányküldöttség látogatása »tán Az NDK-lapok a barátsági szerződést méltatják A magyar párt- és kormány- küldöttség pénteken befejező­dött négynapos hivatalos, ba­ráti látogatása a Német De­mokratikus Köztársaság szom­bati lapjainak fő témája. Va­lamennyi berlini lap vezető helyen, kiemelten, teljes ter­jedelemben közli a legmaga­sabb szintű találkozó két nagy- fontosságú okmányát: a láto­gatásról kiadott közös közle­ményt s a két ország új ba­rátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szer­ződését. A dokumentumokat nagy részletességgel ismertette már pénteken az NDK rádiója és televíziója, megállapítva, hogy a közlemény hitelesen tükrözi a látogatás és az ennek ke­retében lefolyt különböző tár­gyalások tartalmát és légkö­rét. A Neues Deutschland ünne­pi tálalásban, vörös címbe­tűkkel közölte a szerződés szö­vegét, a közös közlemény mel­lett képes beszámolót adott a magyar küldöttség testvéri légkörű búcsúztatásáról a schö- nefeldi repülőtéren és ismer­tette Kádár Jánosnak haza­utazóban, ‘ a repülőgép fedél­zetéről Erich Honeckerhez in­tézett táviratát. A Der Morgen kommentár­ja hangoztatja: »a Kádár Já­nos vezette magyar párt- és kormányküldöttségnek köz­társaságunkban tett látogatá­sa, amely az új barátsági szer­ződés -megkötésével zárult, olyan mérföldkő, amely jelzi a szocialista közösség dina­mizmusát«. Francia távlatok Marianne, a Francia Köz­társaság jelképe bizonyára mosolyra húzná a száját, ha megelevenedne a képeslapo­kon vagy szobortalapzatokon. Valószínű, hogy nem az Elysée-, illetve a Matignoji- palotában; ám De Havre-ban, Marseille-ben vagy Reimsben biztató, reménykeltő volna a mosolya. A francia baloldal ugyanis ez utóbbi városokban döntő győzelmet aratott, míg a jobboldal szánalmas vere­séget szenvedett a kétfordu­lós községtanácsi választáso­kon. Az eszmei káoszban kín­lódó, vezérei nagyravágyásá- tól szétszabdalt, a gazdasági megrázkódtatásoktól és inflá­ciótól sarokba szorított kor­mányzat erőfeszítése »méltó is volt« a vereségre. Giscard d’Estaing köztár­sasági elnöknek és Raymond Barre miniszterelnöknek — a kormányzat *ügyeletes meg­váltójának-« — az a kísérlete, hogy a gazdasági világválság következményeit a dolgozó tömegek nyakába varr ja — áremelések, bérbefagyasztások és forgalmi adók formájában — teljesen csődöt mondott. A baloldali szövetség részesei: a kommunisták, a szocialis­ták és a baloldali radikálisok pedig a szavazatoknak több mint 52 százalékát szerezték meg — s ez három százalék­kal, egymilliónyi szavazóval több, mint az 1974 májusi el­nökválasztáson volt. A jobb­oldali pártok — a gaulleista RPR, a giscardista Független Köztársaságiak — 46 százalé­kos szavazatarányt értek el: ez öt százalékkal — 1,7 mil­lió választóval — kevesebb, mint három évvel ezelőtt. Franciaországnak 159 városá­ban választottak baloldali polgármestert vagy baloldali többségű helyi tanácsot, a jobboldal pedig mindössze 62 harmincezres lélekszámú­nál nagyobb városban győze­delmeskedett. Hiába volt tehát a kor­mány és a nagytőke befolyá­sa alatt álló hivatalos tö­megkommunikációs eszközök »agymosásdömpingje«, az ál­dozatvállalásra és a »közte­herviselésre« vonatkozó fel­hívás, a Jiri Pelikánnál és Arthur Londonnal készített és a kommunista-ellenes han­gulatot terjesztő tévévita, hiába a rémiszgetés. Bekövet­kezett az, ami a francia de- mokraikus fejlődés ismereté­ben jóelöre kiszámítható volt minden különösebb jóstehet­ség nélkül is: a francia váro­sok kétharmadában, a közsé­geknek majdnem felében ket­tős irányítás jött létre. Tehát baloldali helyi közigazgatás áll szemben a jobboldali irá­nyítású nemzetgyűléssel, « polgári kormánnyal és a köz­társasági elnökkel. Az erők polarizálódása és a ’kettős irányítás« következté­ben létrejött patthelyzetben most a »kormánykisebbség­nek« kell lépnie, ha az 1978. évi nemzetgyűlési választáso­kon nem akar végrévényesen mattot kapni. Csakhogy ez a lépéskényszer egyben »időza­vart« is jelent, és a sakkórát a jövő tavasszal »lecsapják«. A hatalomnak pedig semmi­féle eszköze nincs ahhoz, hogy a gazdasági helyzetet valamelyest is megjavítsa, mert a Barrc-terv — az inf­lációs fokozatos, évenként egy-két százalékkal való csök­kentése — semmit sem old meg. Ha Giscard elnök meg­várja a jövő tavaszt a parla­menti választások kiírásával, a baloldal csak növeli fölé­nyét. Ha előrehozzák a sza­vazást — és a legújabb hí­rek szerint elképzelhető, hogy ezt teszi —, a jelenlegi erő­viszonyok alapján vereséget szenved. Jacques Chirac, a gaulleista RPR vezére és az újdonatúj párizsi polgármes­ter pedig túlságosan hatalom­éhesnek látszik ahhoz, hogy az elnökkel »fegyverszünetet« kössön. S a néhány nap múl­va bekövetkező kormányát­alakítás is csak toldás-foldás­nak ígérkezik. Annak ellenére, hogy a je­lenlegi francia kormányzói leghatalmasabb pártfogója, a Carter-adminisztráció is kénytelen beletörődni a bal­oldal előretörésébe — erre utalnak Brzezinski nemzet- biztonsági tanácsadó liberá­lisnak látszó kijelentései és a Párizsba akkredvlált amerikai nagykövetnél:, ,,Jeati Kanapá­val, a Francia KP titkárá­val folytatott megbeszélései —, a szocialistáknak, a kom­munistáknak és a baloldali radikálisoknak bőségesen lesz tennivalójuk, A biztos sike­rekhez alaposan növelni kell a baloldal népszerűségét az úgynevezett mezőgazdasági területeken, s meg kell hó­dítaniuk olyan »fehér folto­kat« is, mint Bretagne, Nor­mandia és Provence. Elkép­zelhető, hogy a felvásárlási árakat leszorító kormányin­tézkedések megkönnyítik majd a szocialisták és a kom­munisták dolgát — a vasár­napi eredmények már jelez­ték ezt a folyamatot. S több választót kell megnyerni a kispolgári rétegekből is. Mindenesetre Franciaor­szágra a tavalyi aszályos nyár után most »forró nyár« vár. A gall kakas »ébresztőt« ku­korékolt a kormánynak is. De lehet, hogy jövőre takarodót fúj. Lengyel Andrá»

Next

/
Thumbnails
Contents