Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-27 / 73. szám
A hét 3 kérdése Két választási eredmény keltett meglepetést és érdeklődést a kiváltó okok iránt: Indiában a kongresszuspárt és annak vezetője, Indira Gandhi asszony, a kormányfő váratlan vereséget szenvedett, Francia- országban pedig a községtanácsi választások második fordulójában a baloldal még nagyobb arányban növelte szavazóinak táborát, s így még több várost hódított el a jobboldaltól, mint ahogyan az első menet után várni lehetett volna. Indiában már miniszterelnököt is állított a győztes választási koalíció, a Dzsanata. Morardzsi Deszai lett a kormányfő, személye és várható politikája az első kérdőjel. A francia választási eredmények láttán pedig sokan azt kérdezik: a baloldal esélyes lenne-e törvényhozási választásokon is? A hét végén Rómában csúcs- találkozóra ülték össze a Közös Piac országainak állam- és kormányfői, hogy maguk is választ keressenek a kérdésre: hol tart húsz év elteltével a nyugat-európai integráció? 1. Ki is hát Morardzsi Deszai, milyen politikát várhat tőle India? Az új indiai kormányfő 81 esztendős, személye aligha jelent tehát fiatalodást az óriási (kevés híján 600 milliós) dél-ázsiai ország politikai vezetésében. Kétszer próbálta megszerezni a miniszterelnöki bársonyszéket: 1964-ben Nehru halála után és 1966-ban Sasztri halálát követően. E két esetben próbálkozásai kudarcot vallottak. Harmadszorra sikerült ... Deszai 1930 óta szerepel az indiai politikai életben, ahol hamar tagja lett Gandhi kongresszus pártja végrehajtó bizottságának. Öt évet töltött az angolok börtönében, mert a gyarmatosítók távozását követelte: India függetlenségének kikiáltása után a szakszervezeti mozgalom egyik vezetője lett, majd Bombay kormányában kapott irányító szerepet. A szövetségi kormányban a kereskedelem- és iparügyi miniszter, majd 1958 és 1963 között pénzügyminiszter, s innen lépett elő miniszterelnök-helyettessé. Ezt a posztját csak akkor adta fel, amikor Indira Gandhi 1969-ben államosította a bankokat. A kongresszus- pártot igyekezett ekkor a kormányfő és pártvezető ellen fordítani, de a kongresszus- párt általa vezetett szárnya kisebbségben maradt. Deszai visszavonult Ahmedabadba, Gudzserat állambeli »-fellegvárába« és innen támadta a miniszterelnök-asszony politikáját. Amikor Indira Gandhi rendkívüli állapotot hirdetett ki, Deszait letartóztatták. 19 hónapot töltött rácsok mögött. Az idén januárban szabadult ki, nyomban meghirdette az országban fellelhető ellenzéki erők összefogását Így született meg a Dzsanata ... Deszai kijelentette, nem adja fel Indira Gandhi el nem kötelezettségi politikáját, a Szovjetunióval kötött barátsági szerződését, de a megfigyelők szerint az új indiai kormány keresi majd a közeledés útját-módját az Egyesült Államokhoz. A hatalmas ország gazdasági és társadalmi gondjai óriásiak. A Dzsanata a választási kampányban nem tudott pozitív válaszokat adni a kérdésekre, programja eddig tulajdonképpen csak Indira Gandhi politikájának tagadása volt. 2. Milyen esélyei lennének a törvényhozási választásokon a francia baloldalnak? A franciaországi községtanácsi választásokon a kommunisták, szocialisták és baloldali HÉT CÍMSZmB&N: Hétfő : Leonyid Brezsnyev beszédet mondott a szovjet szakszervezetek kongresszusán. A francia baloldal további sikereket ért el a községtanácsi választások második fordulójában. Kedd: Kádár János vezetésével magyar párt- és kormány- küldöttség utazott az NDK- ba. Az indiai parlamenti választások a kongresszus párt és Indira Gandhi vereségét hozták. Koszigin szovjet kormányfő Helsinkiben tárgyal. Szerda : Hollandiában lemondott a kormány. Az angol bizalmatlansági indítvány kudarca. Csütörtök : Tanzániában tárgyal Pod- gornij szovjet államfő. Delhiben letette az esküt az új indiai miniszterelnök, Morardzsi Deszai. Péntek: Hazaérkezett Berlinből a magyar párt- és kormány- küldöttség. összeültek Brüsszelben a NATO-országok hadügyminiszterei. Párizsban beiktatták polgármesteri tisztébe Jacques Chirac-oU A közős piaci tagországok állam- és kormányfőinek csúcstalálkozója Rómában. Vance amerikai külügyminiszter elindult Moszkvába. Kubai—amerikai tárgyalások kezdődtek tengerjogi kérdésekről. Ii radikálisok együtt és közösen fényes eredményt értek el. A siker nem annyira a szavazatok számának és arányának alakulásában mutatkozik meg, hanem abban, ahogyan a 30 000 lakosúnál nagyobb városok közül 55 a baloldal irányítása alá került, miután 3 híján megőrizték az addig is »vörösnek« számító városokat, ígéretes a tény; hogy újabb és újabb városokban bizonyíthatják a baloldali polgármesterek és városatyák, miként is ter- vezik-szervezik építő munkájukat a dolgozók javára. A baloldali • politikusokat jobban megismerik, megtanulhatják tisztelni a választók, s ez is kedvezőbb kiindulási pont a törvényhozási választások előtt. De a francia helyzet ismerői figyelmeztetnek is: a falvakban, ahol a plébános és a földbirtokos diktál, a jobboldal még jelentős politkai tartalékkal rendelkezik! S ha ma a különböző nemhivatalos számítások szerint a baloldal a szavazatok 52—53 százalékára számíthat is, ez nem jelent feltétlenül ugyanilyen arányú mandátummegoszlást Nem beszélve aról, hogy a nagytőke, a jobboldal »néni fog hozzálátni az ezüsttálca pucolá- sához, hogy azon adja át a baloldalnak a hatalmat«, még akkor sem, ha az minimális többséget is érne el. — A köz- társasági elnöknek például joga van nem a győztes többségből kijelölni miniszterelnökét s ha ezt a többség leszavazza, megint csak az államfő élhet az épp hogy megválasztott parlament feloszlatásásnak jogával. így tehát a franciaországi harc ma még. csak elkezdődött, de nem dőlt el! 3. Hol tart húsz év elteltével a nyugat-európai integráció? 1957. március 25-én írták alá 'íres római szerződéseket, | 'j ek — akkor még amerikai és vatikáni áldássá! — nyugat -európai gazdasági és politikai integráció kialakítását célozták. A Közös Piac neve egyhamar ismertté vált Azt is megtanulta Európa, hogy kik is a »Hatok«: az NSZK, Francia- és Olaszország, meg a Benelux államok. A vámunió viszonylag rövid idő alatt létrejött, a tőkések ugyancsak meg tudtak egyezni a tőke szabad áramlásának dolgában is. Már gondokat okozott a gyarmatok függetlenné válása után, hogy miként csatolják ezeket az országokat a volt gyarmattartó .helyett most már közösségi alapon Nyugat-Európához. A legkevésbé sikerült a politikai egység irányában előrehaladni: De Gaulle tábornok, Franciaország elnöke hallani sem akart valamilyen »nemzetekfö- lötti« európai közösségről. A Közös Piac kibővítése sem ment huzavona nélkül: milyen nehezen tudott csak három évvel ezelőtt Nagy-Bri- tannia, Írország és Dánia belépni. Norvégia, amely pedig már ott állt a Közös Piac kapujában, egy népszavazás után visszalépett. Most újabb három tag kopogtat: Görögország, Porturgália és Spanyol- ország. Valószínű, hogy esetleges csatlakozásuk csak a problémákat szaporítaná, hiszen ha a »Hatok« sem tudtak eb- ben-abban megegyezni, s ha most a »Kilencek« között még több az érdekellentét, akkor a leendő »Tizenkettek« közös piacán állandó lenne a vásári veszekedés. A mezőgazdasági termékek közös, egységes árai ma is megosztják a Közös Piac tagországait. Nincs köztük egység a valuta-politikát illetően. Jövő tavaszra választásokat terveznek — többé-kevésbé egyidejűén — egy európai parlamentbe, de ahogyan közeledik a dátum, egyre kétesebb, hogy sor kerülhet-e rá? Pálfy József Sikertelen katonai hatalomátvétel A puccsisták megadták magukat Praszert Thamasziri tábornok, a thaiföldi katonai junta feje. Szombaton Thaiföldön katonai hatalomátvétel történt. A helyi rádió bejelentette, hogy a hatalmat a három haderőnem tisztjeiből álló úgynevezett »Forradalmi tanács« vette át. Vezetőjük a szárazföldi csapatok főparancsnokhelyettese, Praszert Thamma- sziri. Kraivicsien miniszterelnök kormánya, amelynek megbuktatásáról érkeztek korábban jelentések, más jelentések szerint közölte, hogy a hatalom- átvétellel próbálkozó katonatisztek megadták magukat. A Reuter szerint a magát »Forradalmi tanácsnak« nevezett tiszti csoport korábban elfoglalta a hivatalos rádió adóját és onnan jelentette be a kormány megbuktatását. A tiszti csoport, a legutóbbi jelentéseik szerint, megadta magát annak a parancsnokságnak az épületében, amelyik »kommunistaellgnes belső biztonsági hadrhűvelete- keit« irányítja. A hadsereg parancsnoka azt hangoztatja, hogy a fegyveres erők valamennyi haderőneme a Kraivicsien-kormány mögött áll. Egyiptomi aggodalmak Fahmi nyilatkozata Egyiptom szemmel láthatóan aggódva szemléli az új amerikai adminisztráció képviselődnek legutóbbi megnyilvánulásait és az Egyesült Államokat újabb kötelezettségvállalásra kívánja bírni a Közel-Keleten — mutatta Isz- mail Fahmi miniszterelnök- helyettesnek és külügyminiszternek pénteken az Al-Have- dasz című libanoni lapnak adott nyilatkozata. Fahmi »nyelvbotlásnak« nevezte Carter, elnöknek Izrael »védhető határairól« és részleges kivonulásáról adott nyilatkozatát. Ha azonban ez mégsem nyelv- botlás, hanem politikai koncepció, azt az. arabok teljesen elutasítják — mondta Fahmi. — Ha az Egyesült Államok nem lép, nem cselekszik, s helyette egy »másik szuperhatalom mozdul«, akkor ez meghatározó lesz az elkövetkezendő időszakban. A nyilatkozatban — amely nyilvánvaló összefüggésben. van Szódat elnök közéig' washingtoni látogatásával — Fghmi (a korábbi egyiptomi megnyilvánulásokkal ellentétben, amelyek szerint »a kártyák 99 százaléka az USA kezében van«) azt fejtegette, hogy »Amerikának különleges szerepe van«, de »ez nem jelenti, hogy egyedül játssza szerepét«. Beethoven rehabilitációja Kínában Ludwig van Beethovent, halálának 150. évfordulóján, rehabilitálták Pckingbcn : szombat este a kínai rádió és televízió a pekingi filharmonikusok előadásában a nagy zeneszerző ötödik szimfóniáját közvetítette. A művészek fölött Kínában az elmúlt évtizedben Csiang Csing asszony uralkodott. Valószínűleg az ő kezdeményezésére a pekingi sajtó hasábjain 1974-ben vita folyt a »nyugati-« zenéről. A vitában kezdetben az egész klasz- szikus és romantikus zenét — mint dekadens művészetet — elvetették. Később azzal a magyarázattal, hogy Beethoven, Bach és mások a maguk idejében még haladó polgárság »világnézetét-« fejeztek ki, a német klasszikusoknak és romantikusoknak megkegyelmeztek, de műveiket nyilvánosan nem játszották. A jég csak most a világszerte ünnepelt Beethoven-évfordulón tört meg. Feszült a helyzet »Pakisztánban Újabb összecsapások Feszült légkörben ült össze szombaton először a március elején megválasztott pakisztáni nemzetgyűlés. A kilenc ellenzéki pártot tömörítő Pakisztáni Nemzeti Szövetség felhívásának nyomán szombat reggeltől általános sztrájk bénította meg a legnagyobb városok — így Karachi, Multan, Lahore, Lyallpur — életét. Az ellenzék vezetői bejelentették, hogy nem ismerik el az új parlament törvényességét, és megválasztott 36 képviselőjük szombaton nem vett részt an-1 nak megnyitó ülésén. Az ellenzék azt állítja, hogy a kormány meghamisította a választási eredményeket. Az ellenzéki pártok hívei pénteken újabb összecsapásokat robbantottak ki. A Punjab vidéki Multan városban a hatóságok és a tüntetők ösz- szetűzésében két személy életét vesztette és hárman megsebesültek. A kormányrendelet nyomán a hatóságok szigörú intézkedéseket foganatosítottak a rend íenntarlásár*. A párt- és kormányküldöttség látogatása »tán Az NDK-lapok a barátsági szerződést méltatják A magyar párt- és kormány- küldöttség pénteken befejeződött négynapos hivatalos, baráti látogatása a Német Demokratikus Köztársaság szombati lapjainak fő témája. Valamennyi berlini lap vezető helyen, kiemelten, teljes terjedelemben közli a legmagasabb szintű találkozó két nagy- fontosságú okmányát: a látogatásról kiadott közös közleményt s a két ország új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződését. A dokumentumokat nagy részletességgel ismertette már pénteken az NDK rádiója és televíziója, megállapítva, hogy a közlemény hitelesen tükrözi a látogatás és az ennek keretében lefolyt különböző tárgyalások tartalmát és légkörét. A Neues Deutschland ünnepi tálalásban, vörös címbetűkkel közölte a szerződés szövegét, a közös közlemény mellett képes beszámolót adott a magyar küldöttség testvéri légkörű búcsúztatásáról a schö- nefeldi repülőtéren és ismertette Kádár Jánosnak hazautazóban, ‘ a repülőgép fedélzetéről Erich Honeckerhez intézett táviratát. A Der Morgen kommentárja hangoztatja: »a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttségnek köztársaságunkban tett látogatása, amely az új barátsági szerződés -megkötésével zárult, olyan mérföldkő, amely jelzi a szocialista közösség dinamizmusát«. Francia távlatok Marianne, a Francia Köztársaság jelképe bizonyára mosolyra húzná a száját, ha megelevenedne a képeslapokon vagy szobortalapzatokon. Valószínű, hogy nem az Elysée-, illetve a Matignoji- palotában; ám De Havre-ban, Marseille-ben vagy Reimsben biztató, reménykeltő volna a mosolya. A francia baloldal ugyanis ez utóbbi városokban döntő győzelmet aratott, míg a jobboldal szánalmas vereséget szenvedett a kétfordulós községtanácsi választásokon. Az eszmei káoszban kínlódó, vezérei nagyravágyásá- tól szétszabdalt, a gazdasági megrázkódtatásoktól és inflációtól sarokba szorított kormányzat erőfeszítése »méltó is volt« a vereségre. Giscard d’Estaing köztársasági elnöknek és Raymond Barre miniszterelnöknek — a kormányzat *ügyeletes megváltójának-« — az a kísérlete, hogy a gazdasági világválság következményeit a dolgozó tömegek nyakába varr ja — áremelések, bérbefagyasztások és forgalmi adók formájában — teljesen csődöt mondott. A baloldali szövetség részesei: a kommunisták, a szocialisták és a baloldali radikálisok pedig a szavazatoknak több mint 52 százalékát szerezték meg — s ez három százalékkal, egymilliónyi szavazóval több, mint az 1974 májusi elnökválasztáson volt. A jobboldali pártok — a gaulleista RPR, a giscardista Független Köztársaságiak — 46 százalékos szavazatarányt értek el: ez öt százalékkal — 1,7 millió választóval — kevesebb, mint három évvel ezelőtt. Franciaországnak 159 városában választottak baloldali polgármestert vagy baloldali többségű helyi tanácsot, a jobboldal pedig mindössze 62 harmincezres lélekszámúnál nagyobb városban győzedelmeskedett. Hiába volt tehát a kormány és a nagytőke befolyása alatt álló hivatalos tömegkommunikációs eszközök »agymosásdömpingje«, az áldozatvállalásra és a »közteherviselésre« vonatkozó felhívás, a Jiri Pelikánnál és Arthur Londonnal készített és a kommunista-ellenes hangulatot terjesztő tévévita, hiába a rémiszgetés. Bekövetkezett az, ami a francia de- mokraikus fejlődés ismeretében jóelöre kiszámítható volt minden különösebb jóstehetség nélkül is: a francia városok kétharmadában, a községeknek majdnem felében kettős irányítás jött létre. Tehát baloldali helyi közigazgatás áll szemben a jobboldali irányítású nemzetgyűléssel, « polgári kormánnyal és a köztársasági elnökkel. Az erők polarizálódása és a ’kettős irányítás« következtében létrejött patthelyzetben most a »kormánykisebbségnek« kell lépnie, ha az 1978. évi nemzetgyűlési választásokon nem akar végrévényesen mattot kapni. Csakhogy ez a lépéskényszer egyben »időzavart« is jelent, és a sakkórát a jövő tavasszal »lecsapják«. A hatalomnak pedig semmiféle eszköze nincs ahhoz, hogy a gazdasági helyzetet valamelyest is megjavítsa, mert a Barrc-terv — az inflációs fokozatos, évenként egy-két százalékkal való csökkentése — semmit sem old meg. Ha Giscard elnök megvárja a jövő tavaszt a parlamenti választások kiírásával, a baloldal csak növeli fölényét. Ha előrehozzák a szavazást — és a legújabb hírek szerint elképzelhető, hogy ezt teszi —, a jelenlegi erőviszonyok alapján vereséget szenved. Jacques Chirac, a gaulleista RPR vezére és az újdonatúj párizsi polgármester pedig túlságosan hataloméhesnek látszik ahhoz, hogy az elnökkel »fegyverszünetet« kössön. S a néhány nap múlva bekövetkező kormányátalakítás is csak toldás-foldásnak ígérkezik. Annak ellenére, hogy a jelenlegi francia kormányzói leghatalmasabb pártfogója, a Carter-adminisztráció is kénytelen beletörődni a baloldal előretörésébe — erre utalnak Brzezinski nemzet- biztonsági tanácsadó liberálisnak látszó kijelentései és a Párizsba akkredvlált amerikai nagykövetnél:, ,,Jeati Kanapával, a Francia KP titkárával folytatott megbeszélései —, a szocialistáknak, a kommunistáknak és a baloldali radikálisoknak bőségesen lesz tennivalójuk, A biztos sikerekhez alaposan növelni kell a baloldal népszerűségét az úgynevezett mezőgazdasági területeken, s meg kell hódítaniuk olyan »fehér foltokat« is, mint Bretagne, Normandia és Provence. Elképzelhető, hogy a felvásárlási árakat leszorító kormányintézkedések megkönnyítik majd a szocialisták és a kommunisták dolgát — a vasárnapi eredmények már jelezték ezt a folyamatot. S több választót kell megnyerni a kispolgári rétegekből is. Mindenesetre Franciaországra a tavalyi aszályos nyár után most »forró nyár« vár. A gall kakas »ébresztőt« kukorékolt a kormánynak is. De lehet, hogy jövőre takarodót fúj. Lengyel Andrá»
