Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-26 / 72. szám

MARC AU KOPOGTAT Széles úton X várossá válást nehéz tet­ten érni. Hiszen akár a la­kásépítés üteméről, akár a vízhálózatról, az iparban fog­lalkoztatottak számáról, az el­látottságról, a közművelődés­ről vagy a kórházi ágyak szá­mának alakulásáról van szó, nem látszik feltűnő különb­ség a »nagyközségi korszak; közelmúltjával szemben. Fenyő es hars Együtt léleg- zeni az új vá­rossal első­sorban az itt lakók tudnak. Es tenni ás érte. Mert feladat van bőven. Marcali megfelel a városokkal szemben tá­masztott követelményeknek, ez azonban nem jelenti azt, hogy semmi sem hiányzik. S a hagyományokon kívül is van mit megőrizni Marca­liban. Olyan értékeik vannak, melyeket a városi élet fel­gyorsuló ritmusában is figye lemmel kell kísérni. Az új la­kótelep szomszédságában gyö­nyörű fasor szegélyezi az út­testet. Egy fenyő, egy hars, egy fenyő, egy hárs. A szem­ben levő oldalon fordítva. Jó példa ez a megmaradt fasor: a környezet szépsége megha­tározza az emberek hangula­tát. S erre a fák, a tágas te­rek nagyon alkalmasak. Es a játszóterek? Nem sok van. a városban. Fehér Zsu­zsával, a Mechanikai Művek diszpécserével. országgyűlési képviselőnél beszélgetve de­rült ki: mintha még fonto­sabb volna- Marcaliban a ga­rázs, mint a játszótér... Sok értékes ember van az új városban. És sok közöttük az olyan, aki tenni akar a la- ! kóhelyéért. Egy bíróval be- j szélgettem. Talán észre sem vette: amit általában az em­beriség javára gondol, azt Marcalinak szánja. Gondola­tait, embernemesítő szándé­kait. Munka és család — fo­galmazta meg a programját. Tarka tör­ténetek, em­beri sorsok és rengeteg mun­ka húzódik meg a várossá válás folyama­ta mögött. Egyik beszélgető partnerem mondta: az előre­lépés megérdemelt elismerés. Valóban tudták — és átérez- ték — Marcaliban, hogy miért dolgoznak. Az értékes embe­reket említettem az előbb. Füleki József egyéb munkája mellett (a tanácson dolgozik) nagyon szép szgrafitókkal dí­szítette társadalmi munkában Marcali sok épületét. Az a képtárlátogató, akinek a vendégkönyvbe olvastam so­rait: «nagyobb propagandára lenne szükség a képtár láto­gatottsága érdekében* — nem volt-e önzetlen? Egy másik bejegyzés: vissza fogok jönni! Megkérdeztem a városi ta­nács elnökétől: lesz-e díszpol­gára Marcalinak? Kell, hogy legyen! — moíidta. Hiszen annyi önzetlen ember dolgo­zott együtt — nemcsak hely­beliek, hanem a megye és az ország más részein élők is — a várossá szervezés hatalmas munkájában, hogy az ilyen el­ismerés »magától értetődik*. Hasonló véleményt hallottam a címer kapcsán is: gondol­koznak rajta, előbb-utóbb lesz. Most azonban »csak« egy jel­vény lesz az avatóünnepséget megelőző esti felvonuláson a marcali fiatalok kabáthajtó- káján. Olyan jelvény, mely a település múltját, jelenét és jövőjét is kifejezi. Sokan visszatérnek mosta­nában Marcaliba. Mindazok, akik egy város megérésére kí­váncsiak. Számolnak ezzel az itteniek. A nagyközségben töltött néhány n-ap nekem is elegendő volt ahhoz, hogy •«aorítsak-«. Hiszen akárhogy ven is, a megye negyedik vá­Fasor mögött fosáról van szó. Hírének nö­velése, lakói boldogulásának tudata nemcsak az ő ügyük. A táguló közigazgatási határ széle­sebb látókört kíván. Igaz, Marcaliban nem okoz különö­sebb gondot, hogy három községet egyesítenek a járási székhellyel. »A kertvárosok« — hallottam egy tanácsi dol­gozótól a félhivatalos megha­tározást. Március 30-tól ugyanis Bize, Horvátkút és Boronka Marcali része lesz. Nem kell az új lakók új szem­léletével megbirkózniuk: a Berzsenyi lakótelepen java­részt a környező falvakból be- költözöttek építettek föl egy- egy utcát. A városiasodó élet­mód nem idegen a közeli fal­vakban^ majdnem mindennap itt vannak valamelyik- rokon­nál. Nem sok ember él ezekben a kis községekben: Boronkán 175, Bizén 85, Horvátkúton 192 lakás van. Sok azonban a pó­tolnivaló. Ahogy a hallottak alapján következtetni tudok, elsősorban Bizén. Ebben az apró kis »kertvárosban« csak egy utca van, azt is mindösz- sze 30 lámpa világítja meg. És a szép nevű Boronka? Az egyik »új végtag«. Sze­mérmesen húzódik a Marcali felől érkezők elől egy sűrű fasor mögé.., De a kis község nyereménye a járási székhely­nek: valóban kertvárossá vál­toztatható. Jó az úthálózata, elég sokan élnek itt ahhoz, hogy a város vezetői figye­lemmel kísérjék az ellátás ja­vítását. Bize, Horvátkút, Boronka : ezek a táblák nem sokáig ol­vashatók. Március 30-án hiva­talosan is várossá nyilvánítják a megye egyik legrégebbi te­lepülését. S nemcsak a városi szervek kialakítása, az új köz- igazgatás kereteinek a megte­remtése, az ünneplő közönség vár erre a rajtra a megye és az ország figyelmének közép­pontjában. Mindenekelőtt a marcali emberek. Munkások és — jóval kevesebben — a mezőgazdasági dolgozók, értel­miségiek és szorgalmas kis­iparosok, kereskedők és a szolgáltatásban foglalkozta­tottak. Akik mindannyian biz­tosak abban: tenni kell, még jobban dolgozni. A rang kötelez Csala Jó­zseftől, a párt- bizottság első titkárától kér­_______ deztem: mire kötelezi az itt élő embereket, a város politikai vezetőit a városi rang? — Elsőként a köszönetté. Tartozunk ezzel mindazoknak, akik nagyon sokat tettek a várossá válásért. A korábbi években nem itt dolgoztam, de tudom — és nem vitathat­ják az itt élő emberek sem —, hogy a fejlődés hajtóereje a számában és öntudatában is egyre erőteljesebb munkás­gárda volt. A közösség érde­kében, a munkaalkalmak meg­teremtésében, az életkörülmé­nyek javításában sokat fára­dozott a nagyközségi pártbi­zottság. Marcali kommunistái — a forradalmi elődökhöz méltóan — az élvonalban küz­döttek akkor is, amikor nagy erőfeszítésekre volt szükség, és ma sem tétlenkednek. Szá­mítunk — és számíthatunk — rájuk ezután is, hiszen a fo­lyamat nem szakad meg: Mar­calinak a szó igazi értelmé­ben várossá kell válnia. Korábban ipari nagyvállá- latnál voltam pártmunkás. Tudom, hpgy a várost egyre erősödő munkásság nélkül nem lehet elképzelni. S ezzel szoros egységben a magasabb szint egyéb feltételeinek is meg kell felelniük. Marcali — kisváros. Ezért csakis a való­ság talaján munkálkodva kép­zelhető el a jövő. A keret — az országos és a megyei ér­dek — adott. Tartalommal azonban nekünk kell megtöl­tenünk, nekünk kell kezde­ményeznünk, politikai esz­közökkel is hozzájárulnunk j az emberek gondolkodásmód­jának fejlesztéséhez. Megvan ehhez a tenni akarás és a felelősségérzet is. Természetesen Marcali nem tud kiszakadni évszázadok alatt kialakult környezetéből. A vonzáskörzet ma is hat, s a pártbizottság ezt sem hagy­hatja figyelmen kívül. Azt akarjuk — mondta Csala Jó­zsef —, hogy a kapcsolat még szorosabb legyen. Ott, ahol a kaposvári főút­vonal a Széchenyi utcára ka­nyarodik, a Felszabadulási emlékmű előtt, megálltam tíz percre. Egy kismama sétáltat­ta gyermekét a ragyogó nap­sütésben, egy gyönyörű, szösz­ke, göndör hajú kislányt. Egy idegen megszólította: — Merre kell menni a köz­pontba? — Ez a széles út vezet ar­ra — mutatta a fiatalasszony. Mészáros Attila Április l-től átalakul a MÉK A forgalmazás, az ellátás javítása a fő cél A Somogy megyei Ter­mékértékesítő Szövetkezeti Közös Vállalat igazgató ta­nácsa a Minisztertanács 1009 1977. számú határoza­tának megfelelően kimond­ta, hogy a vállalat 1977. március 31-én megszűnik. Április 1-től új szervezeti formában megyei szövetke­zeti vállalatként működik tovább. Az utolsó alkalmat rendsze­rint a búcsúzásra használják föl. Ha így tekintjük, rendha­gyó volt a tagszövetkezetek képviseletét ellátó igazgató ta­nács ülése, mert a búcsúzás helyett sokkal inkább az for­gott szóban, hogy az új szer­vezeti keretek között miként tudnák az eddigieknél még jobban szolgálni a fő célt: a lakosság folyamatos, színvona­lasabb ellátását zöldséggel, gyümölccsel. A társulásos vi­szony megszűnik, s a Minisz­tertanács határozata értelmé­ben április 1-től a Fogyasztá­si Szövetkezetek Országos Tanácsának felügyelete alatt megalakul a Zöldség-Gyü­mölcs Kereskedelmi Központ, amely irányítja a megyei szö­vetkezeti vállalatokat. Vitathatatlan, hogy zöldség­programunkban elsődleges szerepe van a termelés fej­lesztésének. (Ezt szolgálják a kertészeti ágazatot érintő, a közelmúltban hozott ösztönző intézkedések.) Kétségtelen azonban, hogy az ellátás javí­tásában kulcsfontosságú sze­repe van a kereskedelemnek, a forgalmazónak. A szervezeti módosítást számos ok indokol­ta, többek között például az, hogy a felvásárló szervek kö­zött nem volt megfelelő összehangoltság, hiányzott a célszerű árukiegyenlítés, a forgalmazásba fölösleges szer­vek ékelődtek, így ésszerűtle­nül nőtt az áru útja, gyakran szenvedett csorbát a szerződé­ses fegyelem, a MÉK-ek nem éltek szankciókkal tagszövet­kezeteikkel szemben — és le­hetne sorolni tovább. A kö­vetkezmény ismert: szervezet­lenebb lett a piac, és nem csupán termelési, hanem for­galmazási hiányosságok is hoz­zájárultak az ellátás zavarai- nofc, Az új szervezeti rend, a for­galmazás korszerűsítése eze­ket a hibákat hivatott meg­szüntetni. Az országos köz­pont gondoskodik arról, hogy az irányítása alá tartozó me­gyei szövetkezeti vállalatok megfelelő árpolitikát folytas­sanak, ezzel összhangban álló termelői, felvásárlói és fo­gyasztói árakat alkalmazza­nak. Megszűnik a megyei MÉK-ek közötti elkülönültség, az ellátás színvonalában meg­mutatkozó különbség, mód nyílik az árualapok megfelelő átcsoportosítására, valamint a fejlesztési eszközök ésszerűbb központosítására. A társulásos viszony meg­szűnik, de — ahogy a MÉK igazgató tanácsa is döntött — a taggazdaságok vagyoni be­tétjüket az új vállalatnál hagyják, és kialakítják azokat az egyszerűbb együttműködési formákat, melyek a termelés­ben, a forgalmazásban és a feldolgozásban a közös érde­keket szolgálják, A vagyoni részarányt ilyen célokra kí­vánják fordítani. Készítsék elő jobban az építkezéseket! Bondor József miniszter tájékoztatója a Parlamentben Sok a megkezdett építkezés: az építőipar évente 17—20 ezer épületen dolgozik az ország­ban, s munkahelyeinek száma megközelíti a négy és fél ez­ret. Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter a Parlamentben tartott tegnapi sajtóértekezleten kifejtette: ez a szám az ország méreteihez és a rendelkezésre álló erő­forrásokhoz képest indokolat­lanul nagy, s kedvezőtlenül befolyásolja a kivitelezés idő­tartamát.. Másfél évtized alatt alig 20 mázai ékkai csökkent a kivitelezési idő, és ennek az a következménye, hogy sok a befejezetlen építési beruházás. Miért van ez így? A mi­niszter hangsúlyozta, hogy a beruházások előkészítése és végrehajtásának szervezése továbbra sem kielégítő. Álta­lános gyakorlat, hogy a beru­házásokat megalapozó számí­tások és dokumentumok hiá­nyában kezdik el. A megvaló­sítás feltételei csak a végre­hajtás során tisztázódnak. A kellő előrelátás hiánya sokszor áttervezést tesz szükségessé, vagy fölösleges munkavégzést. A beruházás megfelelő előké­szítésének hiánya állandó fe­szültség forrása a megvalósí­tás résztvevői között, emiatt aztán indokolatlanul sok ope­ratív beavatkozásra is sor ke­rül. A miniszter azt is megálla­pította, hogy a termelékeny, .korszerű építési módok alkal­mazása a szükségesnél las­súbb ütemű a kommunális jellegű épületeknél. E techno­lógia egy részét mellőzik az építtetők, pedig a gyors meg­valósítás és az alacsonyabb fenntartási költség ellensú­lyozza, hogy többe kerül a készülő épület. Az építőipar feladatait is hosszú távon meghatározta a párt programnyilatkozata. A feladatot csak erőforrásainak lehető legteljesebb felhaszná­lásával tudja megoldani. Az építőipar termelését 15 év alatt a jelenleginek két-há- romszorosára kell növelni, és viszonylagos egyensúlyt kell teremteni az építési feladatok és a teljesítőképesség között. Ennek érdekében a termelé­kenység növekedésének üteme az építőiparban meghaladja az iparét. Nemcsak mennyi­ségben kell többet nyújtaiy hanem javítani a minőséget is. Miként lehet biztosítani az igények és a kapacitás össz­hangját? Mindenekelőtt a hosszú távú tervek egymáshoz kapcsolódó ötéves láncolatá­val. Egy-egy középtávú terv jelentősebb beruházásait már a döntéselőkészítés időszaká­ban meg kell alapozni, s a feladat műszaki jellemzőit 2— Hatékonyabban szolgálni a lakosság ellátását, a kertészeti termelést — ez a fő céljuk az átszervezett vállalatoknak. Ám a szervezeti módosítás ön­magában nem hoz változást. Ez csupán feltétel az Igények­nek, a céloknak jobban meg­felelő munka végzéséhez. Ahogy az igazgató tanács ülé­sén is elhangzott: a korsze­rűbb keretek között korsze­rűbben kell dolgozni. Nem ál­talában van szükség több zöldségre, hanem fajtánként kell jobban kielégíteni a la­kosság igényeit. (Hiába áll rendelkezésre például káposz­tából a szükséglet kétszerese, ha nincs elég paprika, para­dicsom vagy fokhagyma.) Ezért van szükség arra, hogy a forgalmazó vállalat a köl­csönös érdekek alapján még szorosabbra fűzze kapcsolatait a termelőkkel, a tagsági vi­szony megszűnése ezért nem jelenti az érdekeltség, az együttműködés megszűnését. A tagszövetkezet képviselői — a megszűnést kimondó utolsó tanácskozáson •— ezért váltot­tak szót elsősorban a holnap feladatairól. Április elsejétől az átszervezett szövetkezeti vállalat neve Zöldért lesz, igazgatója a MÉK eddigi ve­zetője, Báli Gyula. ▼. K 3 évvel korábban ismertetni kell. Szükség van arra is, hogy a beruházás előkészítésében részt vevők kötelezettségeinek teljesítését különböző szankci­ók is biztosítsák. Az előkészí­tettség alapján szigorítani keli a tervezett beruházások meg­kezdésének feltételeit, s a be­ruházások meghatározott kö­rere kötelezően szervezési ütemtervet kell készíteni —a beruházási folyamat lerövidí­tésére, a kedvező üzembe he­lyezési határidő elérése érde­kében. A vállalkozói szerződések fegyelemmel 5zi 1 árt! i tása ér­dekében szükség van az együttműködő szervezetek kapcsolatainak új szabályo­zására és szigorítására is. A következő 15 évben 1,3— 1.4 millió lakás építését ter­vezzük — elsősorban a városi lakáshiány csökkentésére. Megoldásának előfeltétele, hogy minél nagyobb hánya­duk iparosított építési móddal készüljön. A városokban — e lakásokkal együtt — az alap­fokú ellátást szolgáló oktatási, egészségügyi és kereskedelmi létesítményeket is meg kell építeni. E feladatok megoldása ér­dekében jól kell gazdálkodni az emberekkel és a techniká­val. A miniszter véleménye szerint a házilagos építőipar­ban valamint a kis- és közép­szervezeteknél a munkásak száma nagyobb annál, mint amennyit az ott végzett tevé­kenység nagysága és népgaz­dasági fontossága indokolttá tenne. Az állami vállalatoknál az építőipari munka termelé­kenysége az utóbbi 15 év alatt a kétszeresére nőtt — a mű­szaki és technikai fejlesztés hatására. A szövetkezeti és a házilagos építőiparban azon­ban továbbra sem kielégítő. Ezért is indokoltnak tartja az ÉVM, hogy azok a gépek, amelyeket már az állami épí­tőipar nem tud gazdaságosan használni, kerüljenek át a ki­sebb építőipari szervezetek­hez. Ott jelentősen emelik a technikai színvonalat, és ter­melékenyebbé teszik a mun­kát. Dr. K. T. Készülődés az Agromasexpóra Április 15-től 20-ig rende­zik meg az idén az Agromas- expót. Bár az , előző rendez­vény óta mindössze fél év telt el, máris több kiállító jelent­kezett. mint a múlt évben.sőt a tőkés országok érdeklődése is megnőtt. A 29 hazai rész­vevő mellett 13 ország 109 cége küldi el termékeit, ösz- szesen 11 ezer négyzetméter területen mutatják be a hazai és a külföldi vállalatok a leg­újabb mezőgazdasági és élel­miszeripari gépeket, műszere­ket. A Szovjetuniói az NDK, Lengyelország és Csehszlová­kia mellett a legnagyobb te­rületet a hazai mezőgépipar termékeinek szánják. SomogVból a Kaposvári M<v zegép Vállalat készülődik a bemutatóra. Tizenhétfajta gépet állítanak ki. Emelőgé­peik közül a traktoros és gép­kocsis darukat viszik, közöt­tük az új, nagy teljesítményű KCR—3—4—5 ezreseket. A gyümölcsmanipulátorok közül a Hungária Rekord típusú al­maválogató gépsort készítik elő szállításra. Üj terméke a gyárnak a most bemutatásra kerülő TVE 3200-as traktoros magasemelő, A hétféle talaj­művelő gép közül érdemes megemlíteni az új típusú 6— KRX k ultivá tort. A vallaiat dolgozói NDK-exportra ' gyárt­ják azokat a hajtóműveket, amelyeket most a kiállításra küldenek.

Next

/
Thumbnails
Contents