Somogyi Néplap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-09 / 33. szám
A Szojuz-24 űrhajót összekapcsolták a Szaljot-5 űrállomással Moszkva 4 legfelsőbb tanács elnökségének ülése fFolytatás az 1. oldalról) Jtiz—21 legénysége, Borisz Vo- linov és Vitalij Zsolobov megkezdett. Kedden este végrehajtották a Szojuz—24 jelzésű szállító- űrhajó és a Szaljut—5 orbi- tális űrállomás összekapcsolását. A Szaljut—5 1976 augusztusa óta kering automatikus irányítással Föld körüli pályán. A moszkvai rádió jelentése szerint a Szojuz—24 űrhajó és a Szaljut—5 űrállomás összekapcsolását két szakaszban hajtották végre. A Szojuz—24 először automatikus irányítórendszer segítségével száz méterre megközelítette a Szaljut —5—öt, majd az irányítást Viktor Gorbatko és Jurij Glazkov, az űrhajó pilótái vették át, és ők hajtották végre kézi vezérléssel az összekapcsolást Ezután szilárdan rögzítették a kapcsolószerkei zetét, és összekötötték a Szojuz—24 és a Szaljut—5 elektromos rendszereit. Az űrlaboratórium a programnak megfelelően folytatja repülését. Gorbatko és Glazkov hozzálátott a kijelölt munkaprogram feladatainak elvégzéséhez. Nyikolaj Podgomij elnökletével kedden a Kremlben ülést tartott a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége. A tanácskozáson a Szovjetunió belső életével összefüggő kérdéseket vitatták meg. A legfelsőbb tanács elnöksége megállapította, hogy az utóbbi időben a kormányszervek, intézmények, szervezetek és vállalatok konkrét és hatékony intézkedéseket hoztak az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusán kitűzött feladatok megvalósítása érdekében. Leonyid Brezsnyev felhívásának megfelelően javult az államapparátus munkastílusa, tökéletesedtek munkamódszerei. Az SZKP KB főtitkára mint emlékezetes figyelmeztetett arra, hogy minden intézménynél jószándékúan és kellő figyelemmel kell kezelni az állampolgárok ügyeit, figyelembe kell venni javaslataikat, észrevételeiket és panaszaikat. A legfelsőbb tanács elnökségének ülésén ajánlásokat hoztak, amelyek hozzájárulnak a javaslatok, észrevételek és panaszok feldolgozásának javításához. Az' elnökség megállapította. hogy a XXV. kongresszus . célkitűzéseinek megfelelően a Szovjetunióban tovább erősödött a szocialista törvényesség és a jogrend. Bejrút után Ammanban Waldheim Husszein királynál Több okból is különleges jelentőségű borútól — csak jelképesen vett részt a Szíriái front csatáiban és a palesztinaiakkal támadt korábbi ellentétei még bonyolultabbá tették a héber államhoz való viszonyát. Időközben azonban az am- mani kormány a palesztin probléma átfogó megoldását célzó nemzetközi erőfeszítések keretében tisztázta álláspontját és megszilárdította kapcsolatait arab fegyvertársaival. Jordánia ma már a PFSZ-t tekinti a palesztin nép egyetlen törvényes képviselőjének, s a csaknem hét évvel ezelőtt megszakadt jordániai—Palesztinái kapcsolatok rendezésén munkálkodik. Az év elején Szadat egyiptomi államfővel »kibékült« Husszein jordániai király országát elkötelezte a Szíriával való »politikai szövetség és gazdasági integráció« folyamatának. Következésképpen — véli az AFP hírmagyarázója — Waldheim Ammanban olyan tárgyaló partnerekre talál, akik jobban, mint valaha, az arab szolidaritásra teszik majd föl a tétet. Márciusban választás Indira Gandhi választási programja Indira Gandhi indiai miniszterelnök-asszony kedden nyilvánosságra hozta a Nemzeti Kongresszuspárt programját — a márciusban sorra kerülő parlamenti választásokra. A 17 oldalas dokumentumban a kormányfő kifejtette, miért kellett 1975 júniusában kihirdetni a rendkívüli állapotot az országban. Indira Gandhi hangsúlyozta, hogy ezzel az intézkedéssel a katasztrófától mentették meg az országot és visszaállíthatták a politikai stabilitást. Mint ismeretes, a rendkívüli állapot még mindig érvényben van. Gandhi asszony a választási programban megígérte, hogy pártja még erőteljesebben a lakosság legszegényebb rétegeinek helyzetére fordítja figyelmét. Az indiaiak 80 százaléka tekinthető szegénynek és a választási program számukra telket, földet, házépítéshez hitelt és a létfenntartáshoz szükséges bért ígér. Indira Gandhi saját szerepével kapcsolatban leszögezte: a Nemzeti Kongresszuspárt nem csupán belőle áll; ő »csak a párt képviselője«. A kormányfő felszólította a lakosságot, hogy a márciusban sorra kerülő választásokon ismét szavazzanak bizalmat neki. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára kedden délelőtt Bejrutban hosszabb megbeszélést tartott Szetím Al-Hossz libanoni miniszterelnökkel. Áttekintették az izraeli határ közelében, Dél-Libanonban kialakult helyzetet s foglalkoztak a genfi közel-keleti béke- konferencián való libanoni részvétel lehetőségével is. A. nemzetközi szervezet legmagasabb tisztségviselője — bejrúti rádiójelentések szerint — kilátásba helyezte az ENSZ részvételét a Libanon újjáépítésére irányuló segélyakciókban. A főtitkár kedden délben Libanonból Jordániába utazott. Az AFP hírmagyarázata szerint Waldheim jordániai látogatásának több okból is különleges jelentősége van. Jordánia ugyanis Egyiptommal és Szíriával ellentétben — amelyek a Sinai-félszigetre és a Golan-magaslatokra vonatkozólag már részmegállapodásokat kötöttek Izrael állammal — az egyetlen arab »frontország«, amely még meg sem kezdte Izraellel fennálló vitás problémáinak rendezését. A hasemita királyság — amelyet arab partnerei távol tartottak az 1973 októberi háFolytatódik a bírálat Kínában A fő ellentét nem szűnt meg Még a politikában nem különösebben járatos érdeklődőknek is feltűnik, hogy a Közel-Keleten »van valami«. Az olajfák alatti luxusszállodákban és kormányfői vagy éppen államfői rezidenciákon messziről érkezett neves vendégek a szó szoros értelmében egymásnak adják a kilincset. Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár Bejrutban tárgyal és Amman- ba készül, Washingtonban gőzerővel folyik Cyrus Vance külügyminiszter február 14-én kezdődő közel-keleti kőrútjának előkészítése, Hans-Diet- rich Genscher pedig el is indult, hogy fölkeresse a közel- keleti »frontországokat«. Mi a szokatlan élénkség Oka? Az egyik ok feltétlenül az, hogy minden jel szerint érik a térséggel kapcsolatos genfi békekonferencia felújítása. Mivel jelenleg egyértelműen és vitathatatlanul a Közel-Kelet a földkerekség első számú veszélygóca, érthető, hogy mind a világszervezet, mind az országok egész sora szívesen tenne valamit a rendezésért. Mármint a számára megfelelő rendezésért. Vance-nak és Genschernek ezeken az általános motívumokon kívül megvannak a saját személyes szempontjaik is. Az Egyesült Államok új külügyminisztere már első megnyilatkozásaiban érzékeltette: Carter kabinetje azonnal, haladék nélkül nekilát, hogy a Közel-Keleten pgy olyan kissingeri »rendezést« érjen el, amely minden vonatkozásban — Washingtonnak kedvez. Ez egyben azt is jelenti, hogy az új külügyminiszter máris megkezdi különös kötéltáncát Izrael és az utóbbi időben Egyiptommal, Szaúd- Arábiával és más arab országokkal kialakított »méltányos- sági« politika között. Ami Genschert illeti, 6 a személyével és kormányával kapcsolatos propagandagesztuson túl egyfajta közös piaci missziót is teljesít. A szervezet brüsszeli főhadiszállásán ugyanis döntés született, hogy a jövőben Nyugat-Európa is megpróbál részt vállalni a közel-keleti konfliktus rendezéséből. Aligha véletlen, hogy Ezzedin Kalak, a Palesztinái Felszabaditási Front egyik szóvivője éppen a bonni külügyminiszter indulása napján ismételte meg: a PFSZ helyesli a brüsszeli döntést. A közel-keleti körkép szerves része az a hír is, amely szerint március elejére Kairóba összehívták a Palesztináink emigráns parlamentjét, a nemzeti tanácsot. Nem titok, hogy egyes nyugati és arab körökben a fontosnak ígérkező ülésen »belső jobbratolódást« vár-. nak — méghozzá nem is tétlenül ... H. E. Aczél Endre, az MTI tudósítója jelenti Pekingből: A három legfontosabb kínai sajtóorgánum hétfői közös vezércikke és a keddi Zsenmin Zsipao címoldalán írói álnév alatt közölt eszmefuttatás a meggyőződés valamennyi lehetséges eszközét beveti annak érdekében, hogy bizonyítást nyerjen: manapság nincs fontosabb, központibb feladat, mint Mao özvegyét és összeesküvőként elbukott társait bírálni. Minden cikkben fölbukkant — hovatovább uniformizáltan — annak a »helytelen nézetnek« a kritikája, miszerint a »négyeket« elég volt szétzúzni, s ezzel a »fő ellentét lényegében meg is oldódott« ... »Nem« — jelenti ki a keddi Zsenmin Zsipao —, »a fő ellentét nem oldódott meg, a feladat továbbra is fáradságos«. Egy sor ellentmondást kell feloldani, egy sor nehézséget kell legyőzni. Szükséges, hogy a tömegek lelkesedését a négyek bandájának leleplezése és bírálata felé tereljük«. A nehézségek mindúntalan való hangoztatásának egyik lehetséges magyarázata, hogy a kínai felső vezetés úgy találja: a tömegek körében jóval nagyobb a bírálatban és termelőmunkában érvényesíthető lelkesedés, mint például a közép- és alsó szintű káderek körében, akiknek vállán a most folyamatban levő általános revízió végrehajtása és népszerűsítése nyugszik. Mindenesetre figyelmet érdemel, hogy a keddi Zsenmin Zsipaó- ból kiderül: a »négyek bandájának« bírálata — az elkerülhetetlen revízió, amely egy Maóra hivatkozó népfrontpolitika jegyében folyik — nemcsak az utóbbi néhány évet fogja át, hanem az újabb kínai történelem legproblematikusabb időszakát, a »kulturális forrada’om« beindítása óta eltelt éveket is. Építkezők, figyelem! A párizsi csata »Hányódik, de nem süllyed el« — ez a jelszó olvasható latin nyelven Párizs városának címerén. Elsüllyedésről valóban nincs szó, Párizs városának hajója azonban olyannyira hánykolódik, hogy inog belé Franciaország egész belpolitikai elete is. Valójában: a párizsi polgármester-választás körüli vihar csak egyik megjelenési formája a francia belpolitika válságának. Franciaországot egy kifejezetten jobboldali többség kormányozza. E többség külpolitikájának — még a. De Gaulle-korszak maradványaképpen — van több elismerésre méltó jellemvonása, belpoütikailag azonban ez a kormányzat kifejezetten a monopoltőke és a francia nagyburzsoázia érdekeit képviseli. A parlamenti többség két oszlopa: a Giscard d’Es- taing köztársasági elnök vezetése alatt álló Független Köztársasági Párt és a régi gaulleista párt, az UDR utóda. Ez nemrég nevet és ezzel kezdőbetűket változtatott : RPR rövidítéssel jelentkezik. A lényeg azonban azonos maradt és azonos a párt vezetője is: Chirac, a volt miniszterelnök. Jelenleg senki sem tudja megmondani: a két nagypolgári párt valóban rendelkezik-e többséggel az országban. Hiszen már 1974 májusában. az elnökválasztáson is csak rendkívül szerény többséggel sikerült megelőznie a közös program alapján tevékenykedő francia baloldalt. A baloldal két legjelentősebb pártja a Francia Kommunista Párt és a Mitterrand vezetése alatt álló Szocialista Párt. „Lemorzsolódó" többség Általános vélemény szerint ez a szerény 'kormánytöbbség az utóbbi három év során szükségszerűen lemorzsolódott, miután a gazdasági nehézségek és mindenekelőtt az infláció egyre fokozták az elégedetlenséget. Ugyanakkor pedig a Giscard által meghirdetett reformokból — például a tőkések adójának emeléséből — a gyakorlatban semmi sem lett. Ezért már tavaly ősz óta aggodalommal tekint a kormány a március 13-án és 20- án esedékes községtanácsi választások elé. A parlamenti erőviszonyokat nem változtatják meg ugyan — és így kormán y változással sem járnak —, de egyértelműen mérik az ország politikai hőmérsékletét. A jobboldal aggodalma akkor alakult át válsággá, amikor Giscard d’Estaing köz- társasági elnök szakított Chirac miniszterelnökkel. A szakítás eredményeként Francia- ország úi miniszterelnököt kapott, Barre személyében, Chirac pedig megkezdte a maga hatalmi bázisának kiépítését. Arra a tényre támaszkodott, hogy a parlamentben az általa vezetett RPR körülbelül kétszer any- nyi mandátummal rendelkezik, mint Giscard független köztársasági pártja. Chirac végső célja vitathatatlanul a köztársasági elnökség, az Elysée-palota. Ott azonban elvben csak 1981-ben lesz üresedés, miután a francia köztársasági elnököt hét esztendőre választják. Ezért Chirac januárban látványos lépésre szánta el magát. Látványos összecsapás A márciusi községtanácsi választások egyik döntő és mindenképpen leglátványosabb összecsapása a Párizs polgármesteri tisztségéért vívott küzdelem. Giscard és pártja számára sorsdöntő fontosságú, hogy saját emberét tudja a főváros élén. A köz- társasági elnök jelöltje D’Or- nano iparügyi miniszter, Giscard pártjának egyik vezetője. A köztársasági elnök abban a hitben élt, hogy jelöltjét majd az egész kormánytöbbség támogatja, s így az győzelmi eséllyel indul Párizsban a baloldal emberével szemben. Ekkor robbant az az esemény, amelyet a francia politikában azóta is »Chirac-bombának« neveznek. Az RPR vezetője, a volt miniszterelnök közölte: ő is jelölteti magát párizsi polgármesternek. Ezzel Chirac kettészakította a kormány- többséget, hiszen nyilvánvaló lett: ez nyílt kihívás a köz- társasági elnökkel szemben. És a szembenállást aligha lehet a továbbiakban csak Párizsra korlátozni. A francia politika baloldalán ugyanakkor továbbra is érvényben van a kommunisták és szocialisták együttműködését alapvetően biztosító közös program. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy lényeges részletkérdésekben ne lennének sokszor éles viták a kommunisták és szocialisták között. Ilyen nézet- különbség osztja meg jelenleg a két pártot a Giscard- Chirac párharc értékelésével kapcsolatban is. Nagyszabású manőver A jelék szerint a francia szocialisták úgy vélik, hogy a Giscard és Chirac közötti ellentét túlmegy a taktikai különbségeken. Szerintük Giscard és pártja »jobboldali reformista«, míg Chirac és az RPR egy sokkal keményebb, a monopóliumok érdekeit egyértelműbben képviselő politika letéteményese. A francia kommunisták nem látnak lényegbevágó, alapvető különbséget a jobboldali kormánytöbbség két pártja között. A francia monopoltőke és a nagyburzsoázia szerintük jelenleg azért tűri el ezt a szakadást, hogy az 1978-ban esedékes nemzetgyűlési választásokon legyen egy »váltó párt« a független köztársaságiakkal szemben, ha addig a gazdasági és társadalmi nehézségek miatt Giscard helyzete tovább gyengülne. A kommunista értékelés szerint tehát a Giscard—Chirac párharcot alapvetően epy nagyszabású manőver részének kell tekinteni, még akkor is, ha a két párt és a két államférfi között vannak tényleges politikai és személyi ellentétek. A DUNÁNTÚLI TALAJJAVÍTÓ ÉS TALAJVÉDELMI VÁLLALAT (BALATONBOGLÁR) ; A-kategóriás vállalat) felvételt hirdet egy jogtanácsosi állás betöltésére Feltétel: jogtanácsosi vizsga. Jelentkezés: személyesen, Balatonboglár, Szabadság út 69. sz. alatt, a személyzeti osztály vezetőjénél. Fizetés megegyezés szerint. (50024) A Jutai úti ipartelepre gyakorlattal rendelkező gyors- és gépírónőt fölveszün k, aki munkaidejének 50%-ban adminisztrációs munkát is vállal. Ajánlatokat a 117901. számra, a Magyar Hirdető Somogy megyei Központjába kérjük. A nagybajom»! Lenin Mg. Tsz vállalja kiváló minőségű FALAZÓ- ÉS VAKOLÓHOMOK helyszínire szállítását. Minden hétfőn gépi rakodást biztosít Az igények kielégítése: a megrendelés sorrendjében. A megrendeléseket — kérjük — a nagybajomi Lenin. Mg. Tsz-be, Hőgye Mihály erdőmérnök címére adják le. LENIN MG. TSZ, NAGYBAJOM (14506) Faipari üzemébe betanítón maekásska! fölvesz a Kaposimi Építőipari Szövetkezet Vendégek az olajfák alatt
