Somogyi Néplap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-09 / 33. szám

A Szojuz-24 űrhajót összekapcsolták a Szaljot-5 űrállomással Moszkva 4 legfelsőbb tanács elnökségének ülése fFolytatás az 1. oldalról) Jtiz—21 legénysége, Borisz Vo- linov és Vitalij Zsolobov meg­kezdett. Kedden este végrehajtották a Szojuz—24 jelzésű szállító- űrhajó és a Szaljut—5 orbi- tális űrállomás összekapcsolá­sát. A Szaljut—5 1976 augusz­tusa óta kering automatikus irányítással Föld körüli pá­lyán. A moszkvai rádió jelentése szerint a Szojuz—24 űrhajó és a Szaljut—5 űrállomás össze­kapcsolását két szakaszban hajtották végre. A Szojuz—24 először automatikus irányító­rendszer segítségével száz mé­terre megközelítette a Szaljut —5—öt, majd az irányítást Vik­tor Gorbatko és Jurij Glazkov, az űrhajó pilótái vették át, és ők hajtották végre kézi vezér­léssel az összekapcsolást Ez­után szilárdan rögzítették a kapcsolószerkei zetét, és össze­kötötték a Szojuz—24 és a Szaljut—5 elektromos rendsze­reit. Az űrlaboratórium a programnak megfelelően foly­tatja repülését. Gorbatko és Glazkov hozzálátott a kijelölt munkaprogram feladatainak elvégzéséhez. Nyikolaj Podgomij elnökle­tével kedden a Kremlben ülést tartott a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának elnöksége. A tanácskozáson a Szovjetunió belső életével összefüggő kér­déseket vitatták meg. A legfelsőbb tanács elnöksé­ge megállapította, hogy az utóbbi időben a kormányszer­vek, intézmények, szervezetek és vállalatok konkrét és ha­tékony intézkedéseket hoztak az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusán kitűzött felada­tok megvalósítása érdekében. Leonyid Brezsnyev felhívásá­nak megfelelően javult az ál­lamapparátus munkastílusa, tökéletesedtek munkamódsze­rei. Az SZKP KB főtitkára mint emlékezetes figyelmezte­tett arra, hogy minden in­tézménynél jószándékúan és kellő figyelemmel kell kezel­ni az állampolgárok ügyeit, fi­gyelembe kell venni javasla­taikat, észrevételeiket és pa­naszaikat. A legfelsőbb tanács elnök­ségének ülésén ajánlásokat hoztak, amelyek hozzájárul­nak a javaslatok, észrevételek és panaszok feldolgozásának javításához. Az' elnökség meg­állapította. hogy a XXV. kongresszus . célkitűzéseinek megfelelően a Szovjetunióban tovább erősödött a szocialista törvényesség és a jogrend. Bejrút után Ammanban Waldheim Husszein királynál Több okból is különleges jelentőségű borútól — csak jelképesen vett részt a Szíriái front csatáiban és a palesztinaiakkal támadt korábbi ellentétei még bonyo­lultabbá tették a héber állam­hoz való viszonyát. Időközben azonban az am- mani kormány a palesztin probléma átfogó megoldását célzó nemzetközi erőfeszítések keretében tisztázta álláspontját és megszilárdította kapcsolatait arab fegyvertársaival. Jordá­nia ma már a PFSZ-t tekinti a palesztin nép egyetlen tör­vényes képviselőjének, s a csaknem hét évvel ezelőtt megszakadt jordániai—Palesz­tinái kapcsolatok rendezésén munkálkodik. Az év elején Szadat egyip­tomi államfővel »kibékült« Husszein jordániai király or­szágát elkötelezte a Szíriával való »politikai szövetség és gazdasági integráció« folyama­tának. Következésképpen — véli az AFP hírmagyarázója — Waldheim Ammanban olyan tárgyaló partnerekre talál, akik jobban, mint valaha, az arab szolidaritásra teszik majd föl a tétet. Márciusban választás Indira Gandhi választási programja Indira Gandhi indiai mi­niszterelnök-asszony kedden nyilvánosságra hozta a Nem­zeti Kongresszuspárt program­ját — a márciusban sorra ke­rülő parlamenti választásokra. A 17 oldalas dokumentumban a kormányfő kifejtette, miért kellett 1975 júniusában kihir­detni a rendkívüli állapotot az országban. Indira Gandhi hangsúlyozta, hogy ezzel az intézkedéssel a katasztrófától mentették meg az országot és visszaállíthatták a politikai stabilitást. Mint ismeretes, a rendkívüli állapot még mindig érvényben van. Gandhi asszony a választá­si programban megígérte, hogy pártja még erőteljesebben a lakosság legszegényebb réte­geinek helyzetére fordítja fi­gyelmét. Az indiaiak 80 száza­léka tekinthető szegénynek és a választási program számuk­ra telket, földet, házépítéshez hitelt és a létfenntartáshoz szükséges bért ígér. Indira Gandhi saját szere­pével kapcsolatban leszögezte: a Nemzeti Kongresszuspárt nem csupán belőle áll; ő »csak a párt képviselője«. A kormányfő felszólította a la­kosságot, hogy a márciusban sorra kerülő választásokon is­mét szavazzanak bizalmat ne­ki. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára kedden délelőtt Bej­rutban hosszabb megbeszélést tartott Szetím Al-Hossz liba­noni miniszterelnökkel. Átte­kintették az izraeli határ kö­zelében, Dél-Libanonban ki­alakult helyzetet s foglalkoz­tak a genfi közel-keleti béke- konferencián való libanoni részvétel lehetőségével is. A. nemzetközi szervezet leg­magasabb tisztségviselője — bejrúti rádiójelentések szerint — kilátásba helyezte az ENSZ részvételét a Libanon újjáépí­tésére irányuló segélyakciók­ban. A főtitkár kedden délben Libanonból Jordániába uta­zott. Az AFP hírmagyarázata sze­rint Waldheim jordániai láto­gatásának több okból is kü­lönleges jelentősége van. Jor­dánia ugyanis Egyiptommal és Szíriával ellentétben — ame­lyek a Sinai-félszigetre és a Golan-magaslatokra vonatko­zólag már részmegállapodáso­kat kötöttek Izrael állammal — az egyetlen arab »frontor­szág«, amely még meg sem kezdte Izraellel fennálló vitás problémáinak rendezését. A hasemita királyság — amelyet arab partnerei távol tartottak az 1973 októberi há­Folytatódik a bírálat Kínában A fő ellentét nem szűnt meg Még a politikában nem kü­lönösebben járatos érdeklő­dőknek is feltűnik, hogy a Közel-Keleten »van valami«. Az olajfák alatti luxusszállo­dákban és kormányfői vagy éppen államfői rezidenciákon messziről érkezett neves ven­dégek a szó szoros értelmében egymásnak adják a kilincset. Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár Bejrutban tárgyal és Amman- ba készül, Washingtonban gőz­erővel folyik Cyrus Vance kül­ügyminiszter február 14-én kezdődő közel-keleti kőrútjá­nak előkészítése, Hans-Diet- rich Genscher pedig el is in­dult, hogy fölkeresse a közel- keleti »frontországokat«. Mi a szokatlan élénkség Oka? Az egyik ok feltétlenül az, hogy minden jel szerint érik a térséggel kapcsolatos genfi békekonferencia felújítása. Mivel jelenleg egyértelműen és vitathatatlanul a Közel-Kelet a földkerekség első számú ve­szélygóca, érthető, hogy mind a világszervezet, mind az or­szágok egész sora szívesen ten­ne valamit a rendezésért. Már­mint a számára megfelelő ren­dezésért. Vance-nak és Genschernek ezeken az általános motívu­mokon kívül megvannak a saját személyes szempontjaik is. Az Egyesült Államok új külügyminisztere már első megnyilatkozásaiban érzékel­tette: Carter kabinetje azon­nal, haladék nélkül nekilát, hogy a Közel-Keleten pgy olyan kissingeri »rendezést« érjen el, amely minden vonat­kozásban — Washingtonnak kedvez. Ez egyben azt is jelenti, hogy az új külügyminiszter máris megkezdi különös kö­téltáncát Izrael és az utóbbi időben Egyiptommal, Szaúd- Arábiával és más arab orszá­gokkal kialakított »méltányos- sági« politika között. Ami Genschert illeti, 6 a személyével és kormányával kapcsolatos propagandagesztu­son túl egyfajta közös piaci missziót is teljesít. A szerve­zet brüsszeli főhadiszállásán ugyanis döntés született, hogy a jövőben Nyugat-Európa is megpróbál részt vállalni a kö­zel-keleti konfliktus rendezé­séből. Aligha véletlen, hogy Ezzedin Kalak, a Palesztinái Felszabaditási Front egyik szó­vivője éppen a bonni külügy­miniszter indulása napján is­mételte meg: a PFSZ helyesli a brüsszeli döntést. A közel-keleti körkép szer­ves része az a hír is, amely szerint március elejére Kairó­ba összehívták a Palesztináink emigráns parlamentjét, a nem­zeti tanácsot. Nem titok, hogy egyes nyugati és arab körök­ben a fontosnak ígérkező ülé­sen »belső jobbratolódást« vár-. nak — méghozzá nem is tét­lenül ... H. E. Aczél Endre, az MTI tudó­sítója jelenti Pekingből: A három legfontosabb kínai sajtóorgánum hétfői közös ve­zércikke és a keddi Zsenmin Zsipao címoldalán írói álnév alatt közölt eszmefuttatás a meggyőződés valamennyi le­hetséges eszközét beveti annak érdekében, hogy bizonyítást nyerjen: manapság nincs fon­tosabb, központibb feladat, mint Mao özvegyét és összees­küvőként elbukott társait bí­rálni. Minden cikkben fölbukkant — hovatovább uniformizáltan — annak a »helytelen nézet­nek« a kritikája, miszerint a »négyeket« elég volt szétzúz­ni, s ezzel a »fő ellentét lé­nyegében meg is oldódott« ... »Nem« — jelenti ki a keddi Zsenmin Zsipao —, »a fő el­lentét nem oldódott meg, a feladat továbbra is fáradsá­gos«. Egy sor ellentmondást kell feloldani, egy sor nehéz­séget kell legyőzni. Szükséges, hogy a tömegek lelkesedését a négyek bandájának leleplezé­se és bírálata felé tereljük«. A nehézségek mindúntalan való hangoztatásának egyik le­hetséges magyarázata, hogy a kínai felső vezetés úgy talál­ja: a tömegek körében jóval nagyobb a bírálatban és ter­melőmunkában érvényesít­hető lelkesedés, mint például a közép- és alsó szintű káde­rek körében, akiknek vállán a most folyamatban levő általá­nos revízió végrehajtása és népszerűsítése nyugszik. Min­denesetre figyelmet érdemel, hogy a keddi Zsenmin Zsipaó- ból kiderül: a »négyek bandá­jának« bírálata — az elkerül­hetetlen revízió, amely egy Maóra hivatkozó népfrontpo­litika jegyében folyik — nem­csak az utóbbi néhány évet fogja át, hanem az újabb kí­nai történelem legproblemati­kusabb időszakát, a »kulturá­lis forrada’om« beindítása óta eltelt éveket is. Építkezők, figyelem! A párizsi csata »Hányódik, de nem süllyed el« — ez a jelszó olvasható latin nyelven Párizs városának címerén. Elsüllyedésről valóban nincs szó, Párizs városának hajója azonban olyannyira hánykolódik, hogy inog belé Franciaország egész belpolitikai elete is. Való­jában: a párizsi polgármester-választás körüli vihar csak egyik megjelenési formája a francia belpolitika válságának. Franciaországot egy kifeje­zetten jobboldali többség kormányozza. E többség kül­politikájának — még a. De Gaulle-korszak maradvá­nyaképpen — van több elis­merésre méltó jellemvonása, belpoütikailag azonban ez a kormányzat kifejezetten a monopoltőke és a francia nagyburzsoázia érdekeit kép­viseli. A parlamenti többség két oszlopa: a Giscard d’Es- taing köztársasági elnök ve­zetése alatt álló Független Köztársasági Párt és a régi gaulleista párt, az UDR utó­da. Ez nemrég nevet és ezzel kezdőbetűket változtatott : RPR rövidítéssel jelentkezik. A lényeg azonban azonos maradt és azonos a párt ve­zetője is: Chirac, a volt mi­niszterelnök. Jelenleg senki sem tudja megmondani: a két nagypol­gári párt valóban rendelke­zik-e többséggel az ország­ban. Hiszen már 1974 máju­sában. az elnökválasztáson is csak rendkívül szerény több­séggel sikerült megelőznie a közös program alapján tevé­kenykedő francia baloldalt. A baloldal két legjelentősebb pártja a Francia Kommunis­ta Párt és a Mitterrand ve­zetése alatt álló Szocialista Párt. „Lemorzsolódó" többség Általános vélemény szerint ez a szerény 'kormánytöbb­ség az utóbbi három év so­rán szükségszerűen lemor­zsolódott, miután a gazdasá­gi nehézségek és mindenek­előtt az infláció egyre fo­kozták az elégedetlenséget. Ugyanakkor pedig a Giscard által meghirdetett reformok­ból — például a tőkések adó­jának emeléséből — a gya­korlatban semmi sem lett. Ezért már tavaly ősz óta ag­godalommal tekint a kor­mány a március 13-án és 20- án esedékes községtanácsi választások elé. A parlamen­ti erőviszonyokat nem vál­toztatják meg ugyan — és így kormán y változással sem járnak —, de egyértelműen mérik az ország politikai hő­mérsékletét. A jobboldal aggodalma ak­kor alakult át válsággá, ami­kor Giscard d’Estaing köz- társasági elnök szakított Chi­rac miniszterelnökkel. A sza­kítás eredményeként Francia- ország úi miniszterelnököt kapott, Barre személyében, Chirac pedig megkezdte a maga hatalmi bázisának ki­építését. Arra a tényre tá­maszkodott, hogy a parla­mentben az általa vezetett RPR körülbelül kétszer any- nyi mandátummal rendelke­zik, mint Giscard független köztársasági pártja. Chirac végső célja vitathatatlanul a köztársasági elnökség, az Elysée-palota. Ott azonban elvben csak 1981-ben lesz üresedés, miután a francia köztársasági elnököt hét esz­tendőre választják. Ezért Chirac januárban látványos lépésre szánta el magát. Látványos összecsapás A márciusi községtanácsi választások egyik döntő és mindenképpen leglátványo­sabb összecsapása a Párizs polgármesteri tisztségéért ví­vott küzdelem. Giscard és pártja számára sorsdöntő fon­tosságú, hogy saját emberét tudja a főváros élén. A köz- társasági elnök jelöltje D’Or- nano iparügyi miniszter, Giscard pártjának egyik ve­zetője. A köztársasági elnök abban a hitben élt, hogy je­löltjét majd az egész kor­mánytöbbség támogatja, s így az győzelmi eséllyel in­dul Párizsban a baloldal em­berével szemben. Ekkor rob­bant az az esemény, amelyet a francia politikában azóta is »Chirac-bombának« nevez­nek. Az RPR vezetője, a volt miniszterelnök közölte: ő is jelölteti magát párizsi pol­gármesternek. Ezzel Chirac kettészakította a kormány- többséget, hiszen nyilvánvaló lett: ez nyílt kihívás a köz- társasági elnökkel szemben. És a szembenállást aligha lehet a továbbiakban csak Párizsra korlátozni. A francia politika balolda­lán ugyanakkor továbbra is érvényben van a kommunis­ták és szocialisták együttmű­ködését alapvetően biztosító közös program. Ez természe­tesen nem jelenti azt, hogy lényeges részletkérdésekben ne lennének sokszor éles vi­ták a kommunisták és szo­cialisták között. Ilyen nézet- különbség osztja meg jelen­leg a két pártot a Giscard- Chirac párharc értékelésével kapcsolatban is. Nagyszabású manőver A jelék szerint a francia szocialisták úgy vélik, hogy a Giscard és Chirac közötti ellentét túlmegy a taktikai különbségeken. Szerintük Gi­scard és pártja »jobboldali reformista«, míg Chirac és az RPR egy sokkal keményebb, a monopóliumok érdekeit egyértelműbben képviselő po­litika letéteményese. A francia kommunisták nem látnak lényegbevágó, alapvető különbséget a jobb­oldali kormánytöbbség két pártja között. A francia mo­nopoltőke és a nagyburzsoá­zia szerintük jelenleg azért tűri el ezt a szakadást, hogy az 1978-ban esedékes nem­zetgyűlési választásokon le­gyen egy »váltó párt« a füg­getlen köztársaságiakkal szemben, ha addig a gazda­sági és társadalmi nehézségek miatt Giscard helyzete to­vább gyengülne. A kommunista értékelés szerint tehát a Giscard—Chi­rac párharcot alapvetően epy nagyszabású manőver részé­nek kell tekinteni, még akkor is, ha a két párt és a két ál­lamférfi között vannak tény­leges politikai és személyi ellentétek. A DUNÁNTÚLI TALAJJAVÍTÓ ÉS TALAJVÉDELMI VÁLLALAT (BALATONBOGLÁR) ; A-kategóriás vállalat) felvételt hirdet egy jogtanácsosi állás betöltésére Feltétel: jogtanácsosi vizsga. Jelentkezés: személye­sen, Balatonboglár, Szabadság út 69. sz. alatt, a sze­mélyzeti osztály vezetőjénél. Fizetés megegyezés sze­rint. (50024) A Jutai úti ipartelepre gyakorlattal rendelkező gyors- és gépírónőt fölveszün k, aki munkaidejének 50%-ban adminisztrációs munkát is vállal. Ajánlatokat a 117901. számra, a Magyar Hirdető Somogy megyei Központjába kérjük. A nagybajom»! Lenin Mg. Tsz vállalja kiváló minőségű FALAZÓ- ÉS VAKOLÓHOMOK helyszínire szállítását. Minden hétfőn gépi rakodást biztosít Az igények kielégítése: a megrendelés sorrendjében. A megrendeléseket — kérjük — a nagybajomi Lenin. Mg. Tsz-be, Hőgye Mihály erdőmérnök címére adják le. LENIN MG. TSZ, NAGYBAJOM (14506) Faipari üzemébe betanítón maekásska! fölvesz a Kaposimi Építőipari Szövetkezet Vendégek az olajfák alatt

Next

/
Thumbnails
Contents