Somogyi Néplap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-09 / 33. szám

NÉGY FALU SOMOGYBÁN

H főkönyvelő úgy kezdte a négy falu útkeresésének felrajzolását, hogy annál karakteresebben, szépen színezett, izzó vörös betűkkel még a régi krónikások sem tudták beindítani a pergamen kötetekbe rajzolt miniatűr képeket! De nemcsak ő látja az emberi természet csodálatos szövevényeit.

>>Üj az, amiben minden benne van és még egy nagyszerű többletI« Ezt öregebb voltából fakadóan több élményszerűséggel festi föl a hatvanöt éves nyugdíjas juhászunk, Marosi Ferenc. Igaz, van nála idősebb is a szövetkezetben: Teglovics János hatvankilenc éves, de a pusztakovácsi fal- kában még ma is dolgozik. Marosi Ferenc is nyugdíján túl még évente fölmegy hatezer forintig. A »nyírási tisztaságban« ma is »versenyen kívül« a legjobb. Ha hatezer forintig fölmegy a jövedelme, az év hátralévő idejében megáll egy néhány hetet. Aztán újra munkába áll: forr benne az Egyesült Erő rendezett tervének túlteljesítési igénye. Birkái »húsbirkáknak« épp olyan jók, mint »gyapjúbirkáknak«. Vele különben nem a saját, szép otthonában elegyedtünk beszédbe. Sok szép fiúcska, unoka van nála: a teljes juhászfamília, a széles szakmai rokonság látogatta meg. Ma már van nő miniszter, de annyi nő juhász, mint náluk, sehol az országban ! Fiatalabbik húga. Marosi Erzsébet is bojtár. Férje, Vékást Ferenc számadó juhász Bakó- ca-Godisán — honfoglalás kori határrésznév! —, de Vékási Ferencné lánya is helyre juhászbojtár. »Én élt utálom!« — ilyen mondás soha nem hagyja el a száját. A rüh eltüntetését is éppúgy érti, mint a büdössántaság megszüntetését. Nagy ponyván folytatja a »körmözést«, utána mind egy szálig elégeti, amit lebicská- zott. Mindez csupa népi játék a szemében, és nem vépes látvány! ősi foglalkozás erőmutatványa — mezei és nemzeti hagyomány...

Marosi Ferencet az iskolába vártuk egy-két szóra, így nem zaklattuk a juhászfamília meghitt összetalálkozását. Az igazgató szobája tá- ! gas. Itt kettőnk előtt tartotta a tisztes öreg juhász szép éle- I tének bemutatását. Élveztük is mind a ketten Marosi Ferenc életlátását; megszerettük egy idős juhász mesterségének, küzdelmének mélységét. Tolnából jött ide ő is, mint Berzsenyi besenyő-leszármazott felesjuhásza annak idején, csak ő a mi századunk húszas éveiben, mint »künttanyászó kisjuhász« ért idáig.

— Krrriga, krrriga — picikéim! — szóltam én a juhaim- hoz fekete éjszakákon, s vezettem rá sokszor a remek tarlómezőkre. Mind szót értett, mint a gyermek, és úgy ették az »idegen mezőt«, mint a cukrot. Egy óra alatt jól is laktak másnapra — mondja Ferenc bátyánk olyan öntudattal, mint az egykori főispánoknak volt, noha csak mint ügyes zarándok-vándor juhász szerezte meg a birkái eleségét. — Nem is voltak azok olyan oktondi állatok — folytatja szavát büszke hangsúlyozással. — Az ember magához tudta őket szoktatni mint kezes jószágot... Törtem egy akácfaágat, azzal hajtottam. Olyan szelíd volt mindegyik fia jószág, mint a gyermek. Utni-vemi a juhot nem lehet. A valamire való juhász nem vert akkor se... csak jól akarta tartani őket... Node azért fekete koroméjjeleken nem szeretnék még egyszer a gyors felfogású birkáimmal »lopatva-legeltetni« !... Én a vezérürü csengőjébe már soha életemben nem dugok szénacsomót, hadd zengjen a csengő, hadd legeljen a mi földünkön a juhnyáj, amennyi neki kell... A hodályainknak meg »kibéleltük« mindnek a mennyezetét. A hideget nem ereszti be, a meleget nem engedi ki. Ez mostan itt új mód- I

ja a juhászainak, az ürü- hizlalásnak, a pecsenyebárány- nevelésnek. Egyszóval ma is ébrékenynek kell lennie mindnyájunknak! A rossz almolás miatt most is elromlana a köröm, de az ember rögtön jól bedörgöli égetett rézgáliccal, harmadnapra már sétál a jószág ... Egyszóval a feleségem, a lányom, az unokáim, a nő juhászok és a férfiak egyik a másiktól tanul, egyik a másikat tanítja. Ez a rendje neki. Nem fejünk, mert akkor késik az ellés, viszont ezt visszanyerjük a pecsenyebá- rány-többleten. így hát egy évben két elles is begurul. Ezt ütemezte be a vezetőség, és így szaporodik belőle a forint.

Babits költői mottójával

kezü.u... ue van meg

annak folytatása is. „Az ember voltaképpen nem a feledésé, az élményeihez hű.« Ez az igazság Marosi Ferencékre is érvényes. Messze gyermekévein át népe mélyébe ért le az emlékezete, mint gyökér a talajba. És a fő: újít is, a múltat a jelenbe fordítja át. Higgadt munkával viszi előbbre a mai világot. Az idős Marosi Ferencben ma is elevenen tovább lüktet a magyar ember lelkiárama és ritmusérzéke. Szinte keveset mondó külseje, középtermete, erős csontozató, szűkre szabott, rövid arculata, kékesszürke szeme aligha sugározza elő: ő a legjobb mintatáncos a négy falu temérdek más táncosa között. Van »munkahipotézise« az ürühizlaláshoz, de ismeri a magyar tánc ősi rétegeiből a máig elérőket is. Van itt hat fiatal táncospár — a vidám Somogy arcának formálói —, és ezek buzsáki kopogósát, verbunkosát, reagőcsárdását, »előtáncolja«. Ez a modell, akiről Berzsenyi így írt: »A magyar a szépet nézi s jól tudja, mi a szép. (Nézd bár condráját (ruháját) talpától fogva tetőig:) Látol-e rajta, ha még gyermek is, nem férfihoz illőt?« Ferenc bátya táncainak semmi máshoz nem hasonlítBeilleszkedés gondokkal

A legérdekesebb és legel- gondolkodtatóbb véleményt a balatonszabadi tsz szakemberétől hallottam a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok két hónappal ezelőtti ifjúsági parlamentjén. Somogyi Gyula a gyakornoki rendszer megszűnésének következményeiről és a fiatal szakemberek beilleszkedésének gondjairól beszélt. Hozzászólásában azonnali éleslövészethez hasonlította a pályakezdők helyzetét. Mint mondta, ennek az éleslövészetnek a során sokan megsebesülnek ... A teremben mindannyian értettük, mire gondol. Most mégis fölkerestem, mert érdekelt, milyen tapasztalatok alapján alakította ki ezt a véleményt.

— Hat évvel ezelőtt hárman kerültünk ide mi, fiatalok, közülük ma már csak én dolgozom itt... Tavaly volt az ötéves találkozónk. Azon megtudtam, hogy az egyik évfolyamtársam már az ötödik munkahelyén van. Egy másik ifjú »mezőgazdász« pedig a Fűszértnél dolgozik ...

— Mi az oka a hasonló eseteknek?

— Ha például a friss diplomás helyi tapasztalatok, emberismeret és vezetői adottságok nélkül mint ágazatvezető kezdi.

— De hiszen a gyakornoki rendszer ma is érvényben van ...

— Valóban, csakhogy a pályakezdők egy része magasabb bért követel. Ezt a gazdaság csak úgy tudja megadni, ha azonnal felelősségteljes beosztásba teszi. Én gyakornokként kezdtem, de már három hónap után megbíztak a sertés- üzemág vezetésével. Csak később értettem meg, ez a három hónap kevés volt. Először a terveket kellett elkészítenem. Emlékeztem a tanult mintapéldákra, így természetesnek tartottam, hogy a napi 600 grammos súlygyarapodás könnyen elérhető. Végül elkészült egy megalapozatlan terv, ezt persze nem sikerült valóra váltani... Lassan megértettem, hogy a gyakorlat sokkal több buktatót rejt, mintsem hogy pusztán a könyvök segítségével ki lehetne kerülni azokat. Az efféle sikertelenségek miatt sok fiatal előbb elkerül a pályáról mint ahogy kiderülne, mire képes.

— Gondolom a szakmai tapasztalatoknál is jobban hiányzik az emberismeret.

— Valóban. Első vagy második napomat töltöttem a sertéstelepen, amikor az egyik embert megkértem, takarítsa ki az épületet. Mikor egy idő után visszamentem, még minden úgy állt. Nagyon tanácstalan voltam. Mit csináljak, vegyem ki a kezéből a lapátot és csináljam meg magam, vagy erélyesen vonjam felelősségre ... Végül is ironikusan megköszöntem az el nem végzett munkát. Azt már akkor is éreztem, kiabálással vagy fenyegetéssel csak felszínes tekintélyt szerezhetek. Arra pedig egyetlen vezető sem építhet. Évekre volt szükség hogy megtaláljam a hangot az emberekkel.

— Tapasztalata szerint hogyan fogadják az idősebb munkatársak a fiatalok ötleteit, javaslatait?

— Minden a hogyantól függ. A kioktató hang vagy a régi módszerek újbóli »fölfedezése« nyilván nem sok elismerést hoz. Számolni kell azzal is, hogy az idősebbek hajlamosak rá: egy újításban saját addigi munkájuk lebecsülését lássák...

— Azért bizonyára vannak megalapozott és megfelelő módon tett javaslatok is. Ezeknek mi a sorsuk?

— Az újonnan jövők gyakran olyan nyilvánvaló hiányosságokat is észrevesznek, melyeket az ott dolgozók évek alatt sem fedeznek föl. Amikor ide kerültem a kocák naprakész nyilvántartását könnyítő javaslatot tettem. A telepvezető berzenkedett: »Eddig is tudtuk, hol vannak az állatok.«.

— Végül ml lett az ötlet sorsa?

— Megvalósult. Két hónappal később ugyanis kineveztek telepvezetőnek.

— Nem egyértelműen vidám ez a csattanó — kapcsolódott a beszélgetésbe Mezei Gyula üzemgazdász. — Szerintem vannak pályakezdők, akik el sem jutnak addig, hogy javaslatuk lehessen. Épp ilyen okból hagytam ott az egyik tolnai gazdaságot. Mikor oda kerültem, azt mondták először ismerjem meg a gazdaságot. Ez- ! után eltelt egy év, és én csak »ismerkedtem«, azaz lézengtem.

— Milyen feladatokat kapott?

— Voltam például a kertészetben a brigádvezető mellett. Én könyvelhettem a spárgaszállításokat. »Lelkesítő feladat« egy fiatal mezőgazdasági közgazdásznak.

— Véleményük szerint jut-e ma a fiatalok mellé segíteni kész és képes, idősebb szakember?

— Vannak jó példák, sajnos, ezek a ritkábbak.

— Ugorjunk előre az időben harminc évet. Maguk vállalnák-e ezt a többletfeladatot?

— Igen — kezdte a választ Somogyi Gyula. — A nyugdíj előtt két évvel biztosan vágynék arra, hogy valami módon átadjam a tapasztalataimat.

— Hogyan fogna hozzá?

— Az első héten magammal vinném. Ismerkedjen meg az én munkámmal. Utána pedig betartva a fokozatosságot — erőpróbát jelentő feladatokat is adnék. Vigyáznék hogy értelmesen teljen már az első év is.

— És a beilleszkedés anyagi föltételei?

— Az 1200 forint gyakornoki bér — amivel én kezdtem — aligha volt reális, különösen egy családos, de még lakás nélküli fiatalnak. Ezzel kapcsolatban javasoltam az ifjúsági parlamenten, hogy nagy- beruházás ne valósulhasson meg lakásépítés nélkül. A gazdaságok ugyanis néha elfelejtik. hogy a több tízmilliós létesítmények csak akkor hozhatnak eredményt, ha azokat jól képzett szakemberek irányítják. A lakás a beilleszkedés egyik alapíöltétele.

B. F.

MAI KOMMENTÁRUNK

hat# belső szerkezetét papírra is tudja vetni

De ha a lélek még ifjú és

ösztönei sugároznak belőle, akkor még nem elmélkedik, hanem mozgással, tánccal vagy rajzzal fejezá ki magát.

És a négy falu fiataljai közül erre is van egy különleges példa, persze az is a somogyi temperamentum különös megnyilatkozása. Fehér László (a tanító) fia még iskolába se jár, máris a rajzköltés mestere, éspedig ba’kezes. Fillanatok alatt ragyogó képek szaladnak elő rajzírónja alól.

Ezen a tájon nem feledhetik a munka modern örömei között sem. milyen gyönyörűség visszatérni a régi népszokásokhoz. Az itteniek kedvüket lelik a hétköznapokban, s megadják a piros betűs ünnepeknek is a módját! Olyan gyönyörű az új esketőterem, hogy terebélyes üvegablakain örömében megcsillan a napfény. Sok felejthetetlen percet töltöttek itt már szépen megrendezett esküvőjükön a házasulandók, s a tömérdek lakodalmas nép. Lelkes kísérőnk, Gárdos Katalin fotóművész de szívesen kapta volna lencsevégre őket! De hát puszta »szerepből« ki állana be esketőre!

Mégis, ha már annyi vallomás szólalt meg itt a végső »igen«-be összefoglalva, hadd zárjam magam is mondandómat, melyben elbeszéltem vonzalmamat e négy falu iránt.

Nemsokára — magam is épp oly türelmetlenül várom, mint a helybeliek — elkövetkezik a zárszámadás ideje. Ott derül ki, mennyit gyümölcsözött a mezei szorgalom a múlt esztendőben, s a szórakozás sem hiányozhat maid a hat ifjú táncospár képében, akik — mesterük, az öreg juhász tanítása szerint — módosán és szépen táncolva járnak elöl a mulatságban. Erdős Jenö

Számadás a

A háztájival való törődés, gondoskodás váljon a szövetkezeti gazdálkodás szerves részévé. Az utóbbi hónapokban gyakran írtuk le, mondtuk ki ezt. Most, hogy megyeszerte folynak a zárszámadó közgyűlések, arra voltam kíváncsi, miként szerepel ez az ágazat az év végi összegezésekben. Űgy-e, ahogyan régebben. vagyis csak »szőr mentén« érintett témaként, vagy tényleg szenteltek rá időt, fáradságot a gazdaság vezetői, és elemzik a háztáji árutermelés eredményeit, fogyatékosságait?

Az elmúlt napokban kezembe került a kisbárapáti Kossuth Termelőszövetkezet vezetőségének a múlt évi gazdálkodást értékelő beszámolója, az idei tervekről készült összegezése, a pártveze- tőség állásfoglalása és a tagoknak kiküldött — o meghívóhoz mellékelt — kivonatos számadás. Kezdjük az utóbbival. Ebben olvastam: a háztáji áruértékesítés összege meghaladta a nyolcmillió forintot! A pártvezetőség szerint a tsz vezetői megfelelően segítették a háztáji gazdálkodást, az állattartóknak abrakot, szálas és lédús takarmányt juttattak; önálló ágazatvezető irányítja szakmailag a háztáji gazdaságokat, szervezi az értékesítéseket. Mégis: a szarvasmarhaállomány hetvennel, ezen belül a tehénállomány huszonöttel csökkent a múlt évben! Igaz, a sertéslétszám gyarapodott (tíz kocasüldöt helyezett ki a tsz, az igényeknek megfelelően).

■ r j w • • r a e

háztájiról is

Hasonlóképpen összegezett a szövetkezet vezetősége is zárszámadási beszámolójában. Az idei terv ismertetésekor már elhangzott, hol és miképp kell előrelépni. A pártvezetőség külön is megjelölte a háztájival kapcsolatos tennivalókat: támogatni kell a háztáji , és kisegítő gazdaságok árutermelő tevékenységét, s ezen belül a jövőben jobban kell segíteni a szarvasmarha-tenyésztésre és -hizlalásra vállalkozókat, a sertéstartó és zöldségtermesztő gazdákat. A »hogyan«-ra a vezetőség tervismertetése adott választ.

Nem hinném, hogy a háztáji gazdálkodás év végi ősz- szegezése, elemzése bárhol is csupán formaság lenne. A tsz-ben magasabb vezetői munkakört betöltőknél pré- miumcsökkentő tényező, ha visszaesik a háztáji értékesítés — ám, ha csak ez ösztönöz ennek az ágazatnak a segítésére, minden bizonnyal elmarad a várt eredmény. Az említett szövetkezetben éppen a háztáji ágazat »zárszámadása« nyitotta rá az ajtót azokra a tennivalókra, melyekre már az idén sort kell keríteni. Például az abrakon, szálas takarmányon, alomszalmán kívül több vetett takarmányt igényelnek az állattartók. Másutt talán másra win szükségük, de kérésük mindenképpen megsiív- lelendö. ök jövedelemkiegészítés végett tartják fontosnak ezt az ágazatot, a népgazdaság pedig az árutermelésért számít rá — eredménye éppen ezért senkinek sem lehet közömbös.

H. F.

Arany az ülés mögött

mm

Összefogás a siker titka

Varga Béla törzsőrmester eligazítást tart.

— Felhívom figyelmüket, hogy munkájukat nagy körültekintéssel végezzék... !

Varga Béla törzsőrmester eligazítást tart a gyékényesi forgalomellenőrző ponton a szolgálatba induló határőröknek. Nem szükségtelen ez a naponta többször is megismételt figyelmeztetés a szolgálatba menőknek. Erről beszél Csete Károly őrnagy, parancsnok.

— Évről évre több útiokmányt kell ellenőriznünk. Tavaly összesen 270 000 utas okmányait vizsgáltuk át. 40 ezerrel többet, mint az előző évben. Nehéz és felelősségteljes ez a munka. Határőreinknek önállóan kell dönteniük, ha az okmányoknál valamilyen hibát tapasztalnak. Előfordul kaparás, radírozás, fényképesére. A múlt évben például 21 határsértést akadályoztunk meg. Az okmányokon kívül 230 000 teher- és személygépkocsit vizsgáltunk át. A vagonok tetőterében, a kocsik alatt, a mosdófülkében és számtalan egyéb rejtekhelyen kísérelnek meg kiszökni vagy bejutni az országba az érvényes útlevéllel nem rendelkezők. S a legkülönbözőbb helyekre dugnak el nagy értékű csempészárut. Tavaly például 608 000 forint értékű csempészárut fedeztek föl határőreink, egy utasnál 45 darab ezüstróka prémet.

Nyáron, illetve a turista- szezon megkezdésekor naponta 3500—4000 utas okmányait

ellenőrzik. Ezek a világ minden tájáról érkeznek: 1976-ban 107 különböző ország állampolgárainak útlevelét kezelték.

Ha most kisebb is a forgalom, az utasok száma naponta »csak« 1000—1500, a tennivaló nem kevesebb és a felelősség sem kisebb. Erre figyelmeztet az évből eltelt alig több mint egy hónap.

— Január 19-én Lang András és Turkevei Nagy János határőrök a gyorsvonat egyik kocsijában az ülés mögé rejtve »szerény« csomagot találtak. Két és fél kiló arany — nyaklánc, medál — volt benne. 1 millió 28 000 forint értékben — mondja a parancsnok.

Most egy-egy nap 30—40 ország állampolgárainak okmányait ellenőrzik a gyékényes) határőrök. Melyiküké lehetett ez a nagy érték, nem tudni mert a tulajdonos azóta sem jelentkezett. Bizonyára nem is fog, mint annak a több, kisebb csomagnak a gazdája sem, amelyet azóta fedeztek föl, s amelyben újabb 1 millió forint értékű aranytárgy volt elrejtve!

A napokban kedves ünnepség zajlott le a gyékényesi forgalomellenőrző ponton. A határkerületi parancsnokság képviselői ekkor adták át a kiváló cím elnyeréséről szóló kitüntetést, amelyet már másodszor érdemeltek ki. Ekkor vette át a kiváló határőr kitüntetést Nagy János százados, a parancsnok politikai helyettese és Meszlerics János főtörzsőrmester. aki kétszeres kiváló szakaszparancsnok.

— Kívülük is többen végzik munkájukat kiemelkedően, mondhatom azt, hogy a forgalomellenőrző pont valamennyi beosztottja. Közülük is kitűnnek Bori János és Katona Ervin határőrök. Bolgár János hadnagy, Lovrencsics István főtörzsőrmester, akik mint okmánykezelők több határsértést akadályoztak meg. Ez a másodszor is elnyert kiváló cím annak az összefogásnak az eredménye, mely a hivatásos és a tényleges határőrök munkáját jellemzi. Nagy érdeme van ebben a párt- és a KISZ- szervezet következetes, politikai nevelő munkájának, amelynek eredményeként mindenki nagy felelősséget érez munkájáért — mondja Csete őrnagy.

A forgalomellenőrző pont határőrei már megkezdték a felkészülést az idei turistaszezonra. Tanulmányozzák a múlt évi tapasztalatokat, az okmányhamisítók, a csempészek módszereit. Kommunisták, K1SZ- isták összefogva, együttműködve a magyar és a jugoszláv vámőrséggel, munkájuk további javításával készülnek a várhatóan még nagyobb utas- forgalomra. Az a céljuk, hogy harmadszor és végleg kiérdemeljék a kiváló címet.

Szál ai László