Somogyi Néplap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-22 / 44. szám

Sárvár és Somogy vár A palmettás kövek valfomása Az emberi kultúra terjedé­sének útjai, az egyes művelt­ségrétegek hatása egymásra igen bonyolult, sokrétű. Ki gondolná, hogy a középkor­ban, amikor ólomlábakon járt a hír, s csak nagyon laza kap­csolat volt az egyes országré­szek között, két olyan távoli helység, mint a nyírségi Sár­vár és a somogyi Somógyvár között élő, meghatározó kap­csolat volt. Erről dr. Magyar Kálmánnak, a Rippl-Rónai Múzeum volt régészének sár­vári ásatásai győznek meg bennünket. Az előkerült anyag bizonyítja, hogy az államala­pítás évszázadában a magyar kultúra — különböző külföldi hatások termékenyítő jelenlé­te mellett — viszonylag egy­ségesen fejlődött. — 1970—74 között a Báthori- birtokközpontok kutatása fog­lalkoztatott Somogybán — mondja a régész. — A Gut- keled—Báthori család egyik központja e megyében volt, a másik — egyéb történelmi is­mereteinkből tudjuk — a Nyírségben. S amikor Nyír­egyházán, a Józsa András Mú­zeumban kezdtem dolgozni, akkor fordult a figyelmem Sárvár felé. Sárvár kis homoksziget az Ecsedi-láp délnyugati részén. Az 1200-as években Anony­mus említi a honfoglalással kapcsolatban. Szabolcs és Tas vezér — írja — felépítette a szabolcsi földvárat. Ezután Tas megindult, a mai Sárvár területére ért, amelyet Tas vára néven emlegetnek. Tas itt egy földvárat emelt és erős katonaságot hagyott Árpádnak és utódainak ide­jén is megkülönböztetett fon­tosságú ez a terület: a bihari dukátus központja. Tas nyári szállásnak használja Sárvárt, s a környéken gyakoriak a Tas és Üllő (Árpád unokája) helynevek. A történeti iroda­lom föltételezi, hogy ezen a tájon a honfoglaló magyarság legütőképesebb hadereje, a ""*>■ kabarság szállt meg. Parancs- . , nokuk a. mindenkori fejede- opr lemség várományosa, a ve- ' zérlő fejedelem egyik fia. A több megyényi terület (duká­tus) politikai fontosságát Géza fejedelem szünteti meg, ami­kor a törzsi és nemzetségi központokra alapozva várme­gyéket szervez, és a várme­gyei központokba saját kato­naságát ülteti. (A dukátus — pogány szokás — természete­sen még egy ideig tovább él, például András és Béla kirá­lyok idejében. Szatmár megye ispánsági központja először Sárvár. A nehéz fegyverzetű királyi test­őrség parancsnokát, a Gutke- led család tagját szólítja ide a királyi parancs. S a várat benépesítő fegyveresek tartják sakkban az állandóan lázon­gásra hajlamos kabarságot. A Gutkeled (később Báthori) család hatalmát ez alapozza meg. Az 1040-es években te­lepednek le, s főkegyúri mo­nostort (kőtemplomot) építe­nek a homokszigeten. Az adatokat a régésztől tu­dom, aki a vár későbbi sor­sáról tudósító adatokat is elő­bányászta. Eszerint Sárvárt a XV. század végén elnyelte az Ecsedi-láp, csak 1775-ben ke­rült újra a felszínre. 1905-ben, amikor lecsapolták a lápvilá­got, a környék szántóföldekké alakult. A szántóvetők gyak­ran leltek itt faragott köve­ket, úgy jellemezvén a hely­zetet: »köveken gázoltunk át«. — Mit találtak az ásatások során? — Keresztirányú kutatóár­kot ástunk, s rögtön előkerült egy szentély téglafala, belső és külső temetkezésekkel. Két templomra bukkantunk. Az egyik a XI. század első, a nagyobb, háromhajós, bazili­kaszerű építmény a század második felében épült. Már azt is tudjuk, hogy a bazilika előtt udvarház volt, kiegészítő épületekkel, és sikerült meg­határozni az úgynevezett vár­alja település helyét, ahol a jobbágykunyhók álltak. Ezzel párhuzamosan folyik — fő­ként ebben az évben — a földvár kutatása is. — Miről vall a leletanyag? — Kétszázhúsz sírt tártunk föl, de nagy részüket már ki­rabolták. Mégis több helyen igen fontos, korhatározó haj­karikát találtunk. (S-végű zá­ródása csak a XI. században volt divat.) Három kegyúri sír csontvázainál a szegycsont hi­ányzott, ezt a boglárokkal együtt vitték el a sírfosztoga­tók. Feltártuk a tatár kori pusztulások nyomait is: a le­égett toronyalapba temettek két holttestet, s az egyik sír mellett találtunk egy ott felej­tett, tíz centi hosszú, granu­lált arany ruhadíszt. És előke­rült még több tucat kőfarag- vány is. — Az országos sajtó hír­adásaiból tudjuk, ezek a leg­fontosabb leletek. — Valóban. A kövek je­lentős része palmettás, sza- lagfonatos díszítésű. Találtunk ék alakú mintázatú követ is, hasonló csak egy korai idők­ből származó somogyvári (!) szoborkompozíció egyik alak­jának szoknyarészén* látható. Itt mégis a palmettás^ díszek jelentősége a fontos. A tiha­nyi, a székesfehérvári, az esz­tergomi királyi építkezéseknél ugyan már előkerültek ha­sonlók, de XIV. századi réte­gekből. Itt viszont pontosan meghatározhatóan a XI. szá­zadból. S ez fontos bizonyíték arra, hogy a honfoglaló ma­gyarság tarsolylemezein meg­figyelhető pogány ihletésű, palmettás, szalagfonatos dí­szítőművészet tovább él a ke­reszténység fölvétele után, és a keresztény műveltség szer­ves tartozékává válik. E kö­vek azt is bizonyítják, hogy a XI. századi magyar állam­nak az Alföld is komoly kul­turális központja volt. Csupor Tibor Rádiófelvételre, kórustalálkozókra készülnek Programdús volt a kaposvá­ri Munkácsy gimnázium női karának a hét vége. Szomba­ton sikerrel szerepeitek a mű­vészeti szemle kaposvári be­mutatóján, másnap a főváros­ban, az Operaház előadásában meghallgatták Mozart Figaró házassága című vígoperáját. A kórus a következő hetek­ben az első rádiófelvételre ké­szül, s március 8-án áll mik­rofon elé. Kodály Zöld erdő­ben, Schumann Tavaszi üd­vözlet, Bárdos Szegény Bodri című művét mutatja be. A rádiófelvételt követően, már­cius 12-én középiskolai kórus- hangverseny házigazdája lesz a Munkácsy gimnázium kóru­sa. A megye valamennyi kö­zép- és szakközépiskolai kó­rusát meghívták a találkozó­ra, melyet a tavasz jegyében a kaposvári zeneiskolában rendeznek meg. A gimnázium aulájában március 19—20-án szintén kórustalálkozó lesz, ezt a forradalmi ifjúsági napok tiszteletére a városi KISZ- bizottság rendezi. "mss TÜSKÉS TIBOR ,V-^----j ü Balatontól a Dráváig Dorottya, vagyis A dámák dia­dala a fársángon, Furcsa vi­tézi versezet IV könyvben. Színhelyül a kaposvári Fő ut­ca 1. szám alatt álló Eszter- házy-»kastélyí«, valójában tiszttartói lakást választotta. A vígeposzt 1798—1799 fordu­lóján írta, mint az »előbe- széd«-ban kalapemelve mond­ja : »Abban a nemes megyé­ben, melyre én mindenkor idylliumos ejtrnerülésben em­lékezem.« 1799 tavaszára készült el a Festetics György alapította csurgói református felekezeti középiskola épülete, az első »oskola« Somogybán. A meg­valósítás a grófé, a terv min­den bizonnyal a nagy művelt­ségű Nagyváthy Jánosé, a ki­váló mezőgazdáé volt. Feste­tics keszthelyi jószágkormány­zója, az egykori losonci poéti­katanár jól látta, mire vezet az iskolák hiánya: »Itt So­mogybán a tudomány igen ritka dolog, és éppen olyan, mint a paradicsommadár, melynek a régiek szerint lába nincsen, és így soha nem ál­lapodik meg sehol.«. Amikor a csurgói iskola elkészül, ,a kinevezett professzor, Lósi Pál még Jénában 'tartózkodik. Hogy a tanítást meg lehessen kezdeni, a belső-somogyi re­formátus egyházmegye segéd- tanárnak megfogadja Csoko­nait. Fölöttese a gróf, a re­formátus egyház, az esperes, az inspektor, a kurátor, a vi­cekurátor; beosztottja csak egy van, a másodtanító. Csokonai 1799. május 27-én foglalja el az állást, és 1800 február végéig tar­tózkodik Csurgón. A hatosz- tályú grammatikai iskolában jóformán .minden tantárgy ta­nítása az ő gondja. A kollé­gium akkor készült el, sa kor iskolai viszonyaihoz képest korszerű intézmény volt. Gon­doljuk el, 177 év telt el az­óta, az épületet ma is lakják, s ha csak szálláshelyül hasz­nálják is, legalább négyszer annyian élnek falai között, mint Csokonai korában. Cso­konai haladó pedagógiai elve­ket és módszereket követett, fennmaradt vázlatai, jegyzetei tanúskodnak erről. S vegyük hozzá, hogy a csurgói isko­lában ekkor — ha rövid ideig is — a korszak legnagyobb magyar költője tanított! Lel­kes csurgói tanítványa, Gaál László szerint így kezdte elő­adását: »Deák prosodiát (azaz latin verstant) akárhol is ta­nulhattok, de magyart nem«. Ugyancsak ő írja: Csokonai­nak »tanítósága alatt sem tör­vényre, sem börtönre, sem virgácsra, de még csak ha­ragra vagy csak kemény szó­ra« nem volt szüksége. »Öröm­ben tanított ő, tanultak a ta­nítványok.« Csokonai, aki annak idején hiába küldte el Tempeföi-iét az első állandó magyar szín- társulatnak, Csurgón diákjai­val megszervezi a színjátszást, drámai műveinek előadását. Mint egy magyar Molière, egy személyben direktor, rendező, háziszerző és díszlettervező. A csurgói »oskola« első vizsgá­jára írja és július 22-én ta­nítványaival bemutatja Cul- tura című színművét, ősszel, a szeptemberi csurgói vásárok idején még két színművét ad­ják elő a diákok. A Cultura előadásán az iskolaalapító és kegyúr Festetics gróf is meg­jelenik. Ha a hasonlatnál ma­radunk, azaz a csurgói Cso­konai Moliére-re emlékeztet, akkor a mecénás Festetics bi­zony nem viselkedett a Nap- királyhoz méltó emelkedett­séggel. A dahato egyik szerep­lőjének, »a parasztfiúnak Rá­kócziról és Bercsényiről eléne­kelt dala« megijeszti a grófot, s mint az előadás után az is­kola vicekurátorának levélben írja, »sem a hallgatósághoz, sem a helyhez, sem a mosta­ni időhöz nem illett, sőt egy­általán menthetetlen hiba volt«. Bizonyára a főúri pártfogó véleménye is közrejátszott A vendégjáték elé Széchenyi Kaposváron gyárrá. A doktor Görgen ma­gántébolydájában is tovább írt dokumentumban ilyen so­rok találhatók: »Borzadoki Nem tudom elviselni létemet. Meg kell semmisítenem ma­gam!« Könyvét, cikkeit, röp- iratait Londonban adják ki ál­néven, majd visszacsempészik a példányokat az országba, Házkutatás, zaklatás; egy kéz­iratát megtalálják személyi titkáránál. . . Széchenyi összeesküvő? A döblingi tébolyda újabb for­radalom esetleges fészke? A Németh László-i dráma meg­felel ezekre a kérdésekre is. A mű útja pedig újabb érdekes­ségekkel szolgál a színházba­rátoknak. 1957-ben a Madách Színház társulata mutatta be Ádám Ottó rendezésében. A hangszalagok talán még őrzik Tímár József egyik legna­gyobb alakítását. A bemutató tulajdonképpen a merevség oldódását jelezte, s azt is, hogy Németh László körül föl­engedett a fagy. 1968-ban a Katona József Színházban Bessenyei Ferenc alakította Széchenyit. Tv-feldolgozást is láthattunk. Tavaly szeptem­berben pedig újra a Madách Színház vállalkozott a bemu­tatóra, ismét Ádám . Ottó ren­dezésében. Bessenyei Ferencet Széche­nyiként e hét csütörtökén, péntekjén, szombatján láthat­ja a kaposvári közönség a Csiky Gergely Színházban. A Madách Színház társulata vendégszerepei. h. U Németh László a ter­mékeny vásár­helyi évek egyikében, 1946-ban vá­ratlan felszó­lítást kapott egy ezerfo­rintos csekk »melléklete­ként« : Major Tamás szín­padkész dara­bot kért tőle. Több drámá­ja küldésével fogadta a »ki­hívást«: az E rzsébet-nap, az Eklézsia­megkövetés, a Pusztuló ma­gyarok és a Széchenyi ér­kezett külde­ményében a színházhoz. A gróf Széchenyi Istvánnal fog­lalkozó mű — (akárcsak az Eklézsia-megkö­vetés — egészen friss volt, hosszú évek előkészítő mun­kája után 1946—ban fogal­mazta papírra az író, a ma­gyar irodalom e kortársi óriá­sa. Somlai Artúr készült a szerepre... Ahogy később Németh Lász­ló látta: »...abban a derűlátó korban az, hogy egy öngyil­kosságot okolt meg, elég érv volt az eldobására.« A Hitel, Világ, Stádium szerzője, Szé­chenyi — akit Kossuth a leg­nagyobb magyarnak nevezett — így jellemezte önmagát: »Tiszta reformer voltam ...« Valóban. Ám abban a forra­dalmas, majd megtorlástól nyomasztó világban ez elegen­dő volt a tragédiához. Né­met nyelven vezetett naplóját Bóka László fordította ma­Bessenyei Ferenc Széchenyi szerepében. Beszélgess»esik többet gvermeii Hőkkel m/ Természetes, hogy a szülő szereti a gyermekét, mégis a vele való érintkezés­ből sok esetben hiányzik a közvetlen beszélgetés. Ez pe­dig minden életkorban szük­séges a gyermek fejlődése és a harmonikus szülő—gyermek kapcsolat kialakulása és fej­lesztése érdekében. A mély. életre szóló kapcsolatot a kis­gyermek korban kell megala­pozni. Nem elegendő a gyer­mek testi ápolása, ezenfelül keresni kell az alkalmat a já­tékra, a beszélgetésre. S bár sok szülőnek kevés az ideje otthon, legyen a napnak egy olyan nyugodt időszaka, akár rövid negyedórája, amelyet ki­zárólag a gyermekével való beszélgetésre fordít. A kisgyermek kérdések özö­nével árasztja el a felnőttet, minden érdekli, ami körülötte abban, hogy Csokonai a kö­vetkező év elején, amikor Ló­si Pál professzor hazaérkezett Jénából, még háromnegyedévi járandóságát sem véve föl, búcsút mondott a csurgói »os­kolának«, és zsebében két fo­rinttal Szigetváron. Pécsen és Baján keresztül visszament a »■kedves füstű« Debrecenbe. Csokonai Vitéz Mihály em­lékét, csurgói tanári, írói, színházszervezői tevékenysé­gét ma a kétévenként Csur­gón megrendezett országos diákszínjátszó napok ápolják legméltóbban. A „somogyi” Diogenész Berzsenyi Dániel birtokai szétszórva, két megyében te­rültek el. 1808-ban elhatároz­za, hogy átköltözik Vasból Somogyba, Sömjénből Niklá- ra. Versben búcsúzik szülő­földjétől: »Messze setétedik már a Ság teteje, / Ezentúl elrejti a Bakony erdeje, / Szülőföldem, képedet...« Az áttelepiilésnek elsősorban gaz­dálkodási okai lehettek. »So­mogyi jószágomat kiváltva, többet kaptam rétben és szán­tóföldben ezer holdnál... Csakhamar jobb gazda lettem atyámnál« — írja Kazinczy- nak. A birtok nagysága ne té­vesszen meg bennünket. A korabeli gazdálkodási viszo­nyok épp hogy tisztes megél­hetést biztosítottak számára. Aszályos évben még a vető­magot sem teremte meg a föld. (Folytatjuk) történik, hiszen még minden új számára. Fia ezekre a kér­désekre a szülő nem figyel föl, sérelem éri. a gyermek szemé­lyiségét. Nagyobb gyermek is számtalanszor fordul magya­rázatért, felvilágosításért a szüleihez. E kérdések válasz nélkül hagyása, vagy a felelet elodázása eltávolítja a gyer­meket a szüleitől. Ha azonban a szülő érdeklődéssel és meg­értéssel hallgatja meg gyer­mekét és őszintén válaszol kérdéseire, a gyermek bizal­ma elmélyül, és a közlés szükségletévé válik. Termé­szetesen következik, hogy nemcsak a gyermek kérdez; kérdezzen a szülő is. Hogy a szülő és gyermeke körött természetessé . váljon a beszélgetés, ahhoz az egymás iránt érzett kölcsönös hibái­mon kívül az is szükséges, hogy a szülök is rendszeresen beszélgessenek. Ha ismerik, figyelemmel kísérik egymás életét, akkor az egész család számára együttérző, biztonsá­got nyújtó légkör alakul ki. A család minden nevelés háttere. A jó családi légkör minden boldog és helytálló emberség­re nevelés alapfeltétele. A család meghitt esvü+tlé- tének egyik »kerékkötőjévé« Válhat a televízió; a legérté­kesebb esti órákban, amikora család tagjai beszámolhatná­nak egymásnak napjuk lefo­lyásáról, némán a képernyő előtt ülnek. A televíziómézés a gyermeket passzivitásra kényszeríti, nem fejlődik a beszédkészsége sem. Persze, ahol a látottakról tovább gyű­rűzik a beszélgetés a gyermek életkori sajátosságának meg­felelően, ott a tv valóban a világ és a kultúra behatolá­sát jelenti az otthonba. A gyermek elsősorban a család révén kerül kapcsolat­ba a világgal. A benyomások tömege éri őt, kérdés, hogy ezeket a számára töblbé-ke- vésibé kusza hatásokat miként magyarázza, vagy magyarázat nélkül hagyja-e a szülő. El­gondolkodtató jelenség, hogy nagycsoportos óvodásaink arra a kérdésre: »mit dolgozik édesanyád, édesapád ?«, >mit gondolsz, miért dolgozik?« — általában az anyagiakat, a pénzkeresést, helyezik előtér­be. Mindez nemcsak arra mu­tat, hogy a szülők saját mun­kájukról nem beszélnek (ke­vés a kivétel), hanem arra is. hogy egyébként sem esik szó ilyesmiről a családiban. Az, amit a gyermek este hall, in­kább a nap kellemetlen él­ménymaradványa, panaszok, néha pletykák is. Természete­sen mi sem szólamokat", nem a »munka dicséretét« várjuk ezektől a beszélgetésektől, ha­nem- azt, hogy a szülő néha »eldicsekedjen« munkája eredményével, szépségével és annak hasznával. A beszélge­tésekben helyet kaphatna a család anyagi helyzete is. ter­mészetesen feltüntetve a ki­adásokat. Ha így lenne, akkor nem találkoznánk úton-útfé- len követelődző, toporzékoló gyermekkel, aki szüleivel megvetetné az édességgel, já­tékkal megrakott polcokat. A gyermek nevelése, sokol­dalú személyiségének fejlesz­tése szempontjából nélkülöz­hetetlenek a meghitt családi beszélgetések. Ezek egy-egy témája közelebb vinné a gyer­meket a valóság megismeré­séhez, fejlesztené gondolkodá­sát, fantáziáját, ítéletalkotását stb. A »beszélgessünk többet gyermekünkkel« feltételeit helyes családi napirenddel, jó időbeosztással meg lehet és kell teremteni. Azok a szülök, akik átérzik a beszélgetés fon­tosságát, találnak megoldást, óvodás gyermekeink hétfői éiménybeszámol ólából kitű­nik, hogy otthon "kivel, meny­nyit beszélgetnek a szülei. Azok a gyermekek, akiknek »helyük, szerepük« van a csa­ládban, akikkel többet foglal­koznak otthon, nyíltak, őszin­ték, kitárulkoznak ismereteik­ről, élményeikről. Gazdagabb a szókincsük, tudnak alkalmaz­kodni a közösségen belül tár­saikhoz és a felnőttekhez. Já­tékuk elmélyült, érdeklődőek, érzelemgazdagságuk jó hatást eredményez a nevelő-oktató munkában is. Befejezésül annyit; ne csak az óvoda adjon lehetősé­get arra, hogy minden gyer­mek beszélhessen arról, ami foglalkoztatja, érdekli. En­gedjük beszélni a gyermeket otthon is, hogy anyanyelvét — amely bonyolult, sokrétű, árnyalt jelrendszer — gyako­rolhassa. »A nyelv nemcsak gondolatközvetítő, hanem igen nagy hatású művészi eszköz is. Olyan, mint egy hatalmas orgona, vagy még inkább, mint egy gazdag, teljes zene­kar. Csak érteni kell a meg­szólaltatásához, ismerni kell a titkait.« Bíró Gyuláné óvodai felügyeld

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents