Somogyi Néplap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-17 / 40. szám

A z olvasók véleménye — a legcsekélyebb, leg­felszínesebb megnyi­latkozás is — érdekli az új­ságírót. Érdekli? Izgatja. Lá­tom magam, amint a pálya kezdetén vonaton, borbélyüz­letben, várakozásra kárhozta­tott emberek között figyelem az újságolvasók arcát. Minden szemöldökrezzenés, homlok- ráncolás asszociációkat indít... Ügy éreztem ilyenkor, hogy én vagyok Harun al Rasid ka­lifa, aki álruhában járja Bag­dad titokzatos éjszakáját. Ma már kevesebb romantikával, de nem tompuló érdeklődéssel figyelem, várom a hatás jel­zéseit, az olvasó véleményét az írásról, a gondolatokról. Mindezt azért bocsátottam előre, mert- a következő mon­dataim esetleg a hiúságában megsértett tollforgató nem kívánatos szerepét »húznák« rám, az elfogult toliforgatóét, aki a »mundér« becsületét vé­di minden áron. Nos, egy középkorú ismerő­söm nemrég futólag megemlí­tette, hogy mennyire tetszett neki kollégám egyik írásának bevezető szakasza. A szóban forgó riportban falusi témát dolgozott fel az újságíró, szem­léletesen, meggyőző erővel mutatta be a táj, a település gazdasági és néprajzi jelleg­zetességeit. »Miért tetszett az írás első szakasza. s miért csak az a rész tetszett?" — érdeklődtem, s vártam az ér­veket. A válasz elképesztett: »Azért, kérlek, mert nem ol­vastam tovább, ugyanis az első szakasz végén már kide­rült, hogy »téeszcsés« témá­ról van szó.-» Ez az ismerősöm tősgyöke­res falusi származású, szülei jelenleg is termelőszövetke­zetben dolgoznak, s általuk adatik meg neki és családjá­nak (városban lakik) minden télen a hízott disznó és he­tenként egy-egy szakajtóra való tojás szülői segítségként. Elkeserített ez a beszélgetés. Egyrészt azért, mert ’Ismét el kellett gondolkodnom azon a > sajnálatos szemléleten, amely újra és újra megnyilvánul bi­zonyos olvasók körében, ha falusi témájú újságcikkről, sőt szépirodalomról esik szó. A falu életét bemutató elbe­szélés, regény vagy filmalko­A jobb ivóvízért A Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézetében különböző méretarányos modelleken vizsgálják az ivóvíztároló medencék vízáramlási mutatóit, vízáteresztő képességét és sok más olyan tulajdonságot, melyet a gya­korlatban, építésnél vagy üzemeltetésnél hasznosítani tud­nak. Kénünkön: Kör alaprajzú, terelőfalas tárolómedence vízáramlását vizsgálják. Növényvédelmi tájékoztató A fóliás zöldségek gondozása A fóliák alatt, melegágyak­ban hajtatott palánták vesze­delmes betegsége a pa-lœnta- dőlés. Zöldségféléink közül különösen a paprika-, a para­dicsom- és a káposztafélék érzékenyek a kórokozó gom­bákkal szemben. A betegség tüneteti foltokban jelentkez­nek, a növények először fony- ny adnak, gyökérnyaki részük elvékonyodik, megbámul, s végül kidőlnek, elpusztulnak. Az ilyen töveket el kell távo­lítani, s a többi palántát a to­vábbi pusztulástól meg kell védeni. A kártétel megakadályozá­sára lehetőség szerint kerül­jük a túl sűrű ültetést, mag­vetést. A talajt úgy öntözzük, hogy a növények minél ki­sebb mértékben nedvesed je­nek át, s az erőteljes párakép­ződést gyakori szellőztetéssel szüntessük meg. Megelőző vé­dekezés céljából Zineb 80 0,3 vagy Orthocid 50 WP 0,2 szá­zalékos töménységű oldatával permetezzük a palántákat. A betegség észlelésekor — a megtámadott növények eltá­volítása és elégetése után — a fertőzött gócokat és környé­küket bőségesen öntözzük az előbbi permetlevek valamelyi­kével (négyzetméterenként legalább 2,5 liter oldatot ki­juttatva). ( A védekezésnél azonban ügyeljünk arra, hogy az Orthocid élelmezés-egész­ségügyi várakozási ideje 14, a Zinebé pedig 21 nap! Tehát hajtatott saláta, retek stb. esetében a szedés előtt 14, il­letve 21 nappal be kell fejez­ni a permetezést! Ha a magvetésekben, pa­lántanevelő telepeken a lótü­csök járatait vagy kártételét jelző, kitúrt növényeket ész­lelünk, védekezni kell. A ká­rosított területén az esti órák­ban szórjuk ki a Lótetű Ar- valint (20—30 g/m3 adagolás­ban). Az így kezelt területtől 8 napig tartsuk távol a házi­állatokat, főleg a szárnyasokat. Házikertekfoen a vegyszeres védekezés mellett a lótücsök járatai mentén sima falú edé­nyeket süllyesszünk a talajba. Ezekbe a rovarok beleesnek, és könnyen összegyújthetők. Üvegházi és fóliás termelés­nél nagy a levéltetvek és a takácsatkák fertőzésének a veszélye. Különösen akkor ár­talmasak, ha a palántanevettés mellett hajtás is folyik, mer ilyenkor a kártevők az idő­sebb tövekre telepszenek át; szívogatásuk következtében a növény lemarad a fejlődésben, rosszul termékenyül, s erős fertőzés esdtén ledobja a fris­sen kötött termést. A kárte­vők elleni védekezésre nagy­üzemekben a Dimecron 50 EC 0,05—0,1, a Pirimor 50 0,05 százalékos, házikertekben pe­dig a Bi—58 EC vagy az Uni- fosz 50 EC 0,1 százalékos olda­ta ajánlott. Szakdolgozatírók tás (lehet a legjobb színvona­lú) sokak szemében még mais egyenlő az unalommal, a tsz- agitációval, a mondvacsinált konfliktusokkal, a gatyalobog- tatással. Előítélet? Mégpedig a »megkövesedett« fajtából. Közismert, hogy (a régebbiek­ről nem is szólva) a nagy rea­lista Móricz Zsigmondiéi az úgynevezett népieken át Sán­ta Ferencig, Galgóczd Erzsé­betig sok kiváló író tapasz­talhatta az olvasóközönség kö­zönyét. ha a falu, a parasztság életének, útjának izgalmas kérdéseit boncolgatta müvé­ben. Keserűségemnek egyéb oka is volt. Mint említettem, is­merősöm parasztfiú. Miért van az, tűnődtem, hogy a vá­rosba került falusiak közül — akár munkások, akár értelmi­ségiek — sokan szinte mene­külnek mindattól, ami a falu­ra, paraszti eredetükre emlé­kezteti őket? Mintha szégyell­nék paraszti múltjukat, a »ki­nőtt« világot! (Ezenkívül ter­mészetes. hogv a hízott ser­tést és a tojást, a rendszeres segítséget elvárják a »téesz- csés« apjuktól, testvérüktől.) Miért akarnak városibbaknak látszani a tősgvökeres városi­nál? No és a tősgyökeres vá­rosi. miközben tejet, húst, ke­nyeret falatozik, nem tudja, honnét az íz, a zamat, hon­fiét a kenyér? Vajon nem is­meri, s nem is akarja meg­ismerni a »mindennapi« út­ját, az élet műhelyét, a falusi közösségek gyűrkőzését a hol­napért? Dehogynem. Akár a falusi ember a városiakét. Akinek látóhatára ma már nem a határ mezsgyekövéig terjed, aki ellát az üzemek világáig is, és tudja: ahhoz is köze van, s mindenhez, ami ezért a társadalomért van, épül, tökéletesedik. M iért hát? ! A termőföld, a kalász, a kukorica, a szabadon száguldó sze­lek világából érkezett isme­rősöm — és a hozzá hasonlók —, miért tartják ildomosnak becsmérlően, lekezelően szólni mindarról, ami a falut, a mai falut jelenti? Micsoda torz szemlélet a forrása enrnefc a tünetnek, ennek a gyökerek­hez méltatlan, s a gyökereket széttépni akaró fura pöffesz- kedésnek? De hát élhet-e az ember gyökértel énül, a talaj, a föld testet és szellemet táp­láló ereje nélkül? Szapudi András Kikerülni a főiskoláról. Eb­ben a kifejezésben valamesny- nyi végzős hallgató ott érzi: »a jól ismertből a bizonyta­lanba«. Ahogy telnek a hetek, egyre többet gondolnak leen­dő munkahelyükre, arra, ho­gyan hasznosítják majd a ta­nultakat, sikerül-e elnyerniük az emberek bizalmát. Ami egy éve még egyszerű, magá­tól értetődő volt, kezd egyre bonyolultabb lenni. Egyre többen keresik meg korábban végzett iskolatársaikat, vajon nekik hogyan sikerült a beil­leszkedés. Ha pedig tőlük azt hallják: »Rájöttem, hogy a szakmát csak. itt, a gyakor­latban lehet megtanulni«, »A főiskolán tanultaknak csak a töredékét tudom hasznosíta­ni«, »Mikor ide jöttem, a le­vegőben jártam, azután rá kellett jönnöm, hogy nem olyan egyszerű megváltani a világot...« — végképp elbi­zonytalanodnak. Ezt a bizonytalanságot érez­tem azoknak a leendő mező­gazdászoknak a szavaiból is, akikkel a Kaposvári Mezőgaz­dasági Főiskolán találkoztam. Mind a négyen ezekben a na­pokban írják szakdolgozatu­kat. Az iskolában ezzel a munkával bizonyíthatják, hogy érett szakemberek. A beszélgetés végén abban mindannyian egyetértettek: az igazi bizonyítás majd csak a nyáron kezdődik ... ZeZei Ida már dolgozott gazdaságban, mielőtt főiskolá­ra került. — -Szarvasmarhatelep-ve- zető voltam, amikor egyszer jó film ment a tv-ben. Aznap este elmaradt a fej és utáni ki- csöpögtetés. Kénytelen voltam magam nekiállni... Akkor értettem meg, hogy hiába minden tankönyv, sokat ta­nulhatok még attól az ember­től, aki naponta ott ül a fe­jőszéken ... — Föltételezem: szakdolgo­A múlt héten véget ért a téli ruházati vásár. A kezdeti érdeklődés a vásár második felében jócskán csökkent. A leértékelt árukkal azonban így is milliós engedményeket adtak a vállalatok, szövetke­zetek a vásárlóknak. A Somogy megyei Iparcikk­kiskereskedelmi Vállalat 15,5 millió forint értékű árut kínál engedményesen, ez egymillió forinttal több, mint tavaly volt. összesen 2,4 millióval szállították le a különböző szövetek, öltönyök és lábbelik árát. Régi áron számolva me­zatának témája a szarvasmar­ha-tenyésztéssel kapcsolatos. — A tenyésztésbe vételi életkor és a laktációs terme­lés közti összefüggést vizsgál­tam. — Hogyan mondaná ezt kevésbé szakszerűen? — A lényeg: megtalálni azt az optimális időpontot, ami­kor károsodás nélkül te­nyésztésbe fogható az állat. a” költségeket csökkenti, ha rövidítjük a nem termelő idő­szakot, azaz, ha minél előbb fejni kezdünk. Hogy ezt meg­lehessük, javítani kell a tar­tási körülményeket és a ta­karmányozást. Varga Gábornak még nin­csenek gazdaságban szerzett tapasztalatai. Talán ezért is magabiztosabb. — A kéthelyi tsz-ben folyik az a kísérlet, amelynek alap­ján két cukorrépa-betakarító gépet hasonlítok össze. — Mi lehet ennek a vizsgá­lódásnak a haszna? — A gazdaságban nem is­merik pontosan a gépeket. Melyik üzemeltetése gazdasá­gosabb, melyik végez gyor­sabb vagy jobb munkát? Leg­többször azt a gépet választ­ják, amelyik gyorsabb, és in­kább lemondanak az értékes takarmányt jelentő répafejről. — Talán a kényszerűség szüli ezt a helyzetet. Például, hogy ősszel sürget az idő, és kevés a szállítóeszköz még a répához is... — Lehet, hogy így van. Az én dolgozatom következteté­seit majd azok a gazdaságok hasznosíthatják, amelyek már túlvannak ezeken a gondokon. — Hogyan kezd munkához, ha kikerül? — Először megismerkedem a gazdasággal és az emberek­kel. Kitapasztalom, kikre épít­hetek, kiktől várhatok segít­séget — hangzott a határo­zott válasz. Sirhán Tamás járt már gaz­gyeszerte 13 millióért vettek női és férfitélikabátokat, kö­tött holmikat, cipőt, csizmát, sálat és más egyebet. Hasonló sikere volt a vásár­nak a Sió Áruházban is. Más­fél milliós árukészletet érté­keltek le, és összesen 400 ezer forintos engedményt adtak vásárlóiknak. A ruházati vá­sárba bevont cikkek java ré­szé elfogyott, mintegy 1,1 mil­lió forint értékben. Legna­gyobb forgalom az áruház konfekcióosztályán — 350 ezer forint — és a cipőosztályon — 250 ezer forint — volt. I daságban, de csak annyi M»-' je volt, hogy dolgozatához megnézzen néhány statiszti­kát. Óvatosan említi szakdol­gozatának következtetését: »Még nem publikálhatom.-« Tőle kérdeztem meg, mit csi­nál majd mint sertéstelep-ve­zető, ha az egyik dolgozót megbízza egy épület kitakarí­tásával. de az nem végzi el. — Nem vitás, valamit kell csinálni... Letérdepelni nem fogok előtte... Megvannak a fegyelmezési eszközök. — És ha az illető veszi a kalapját? — Talán megpróbálom szé­pen megkérni... Később Tamás elismerte,' hogy emberismerete elmarad szaktudása mögött, pedig az előbbi legalább olyan fontos az eredményes munkához. — Tudom, nehéz lesz meg­találni a kellő hangot. Sajnos, itt a főiskolán nincs semmi­féle pszichológiai vagy veze­téselméleti tárgy. Bedekovity János így szólt közbe. — Mindezt csak munka közben lehet majd megtanul­ni. Itt ugyanis részben töb­bet, részben mást tanultunk, mint amit a gyakorlat kíván. Mint kiderült, János szak­dolgozati témája társai szá­mára is rendkívül érdekes le­het. — Arról írok, hogyan függ össze a füvek tápanyagtar­talma és a vágás gyakorisága. — Hogyan? — A vágás gyakoriságával emelkedik a fehérjetartalom. — Van-e arra mód, hogy ezt ismertesse társaival. — A fórum tulajdonképpen megvan, ilyenre mégsincs pél­da. Részben azért, mert ilyen­kor mindenki a maga témá­jával van elfoglalva. A me­gyei szakemberklub is csak lehetőség maradt. — Végül is milyen mód van arra, hogy következtetéseit hasznosíthassák a gyepgazdál­kodással foglalkozó szakem­berek? — Talán majd ír róla az egyik szaklap, és talán lesz, aki elolvassa ... Én már an­nak is örülök, hogy a kollé­giumban legalább a szobatár­saim tudnak róla. Mind a négyen szeretik leendő munkaterületüket. Szenvedélyesen foglalkoztat­ják őket az új megoldások, a korszerűbb módszerek. A főis­kola jó szakembert nevelt be­lőlük. Hogy végül miként áll­ják meg helyüket, az csak ab­ban a másik »iskolában« dől el. Bíró Ferenc Téli vásár számokban TÜSKÉS TIBOR A Balatontól a Drávéio Keszthelyről Kanizsára, majd a Muraközbe irtegy. In­nét a Dráván átkelve Somogy területére lép. »Egy nagyköz­ségen mentünk át, amelyben sok cigánylakás volt, és az­után beértünk egy szép tölgy­faerdőbe. A nap már leáldo­zott, lovaink elfáradtak, a ko­csis nem ismervén az utat, nem tudta, merre menjen.« Bright hallhatott már egyet és mást a somogyi erdőségekben megbúvó betyárokról, zsivá- nyokróL Az erőszakos katona- fogdosás elől menekülő, a császári katonai szolgálat alól megszökött, a törvényt, a fe­lelősségre vonást kerülő job­bágyok voltak. Ütonállásra, rablásra, fosztogatásra szük­ségből adták a fejüket. Leg­többször börtönben, bitófán végezték, de a nép képzelete kiszínezte sorsukat, a népda­lokban, a balladákban a szo­ciális igazságtevés reményét fűzte nevükhöz, s alakjaik .rá­került a pásztorművészet tár­gyaira, a tükrösökre, szaru sótartókra, borotvatartókra... Korán besötétedett, és a sűrű somogyi erdőben inába szállt az angol orvos bátorsága. »Inasom elkezdte eszembe juttatni a hallott rablótörté­neteket, és meg-megriadt, va­lahányszor parasztokat látott felénk közeledni. Szerencsére ez a riadalom is elmúlt, csak­úgy, mint a többi. A három férfi, aki izgalomba hozott bennünket, az út tengelyére fordult, és figyelte kocsinkat. Jó éjszakát kívántam nekik, és nem búsultam, amikor lát­tam, hogy nem követnek min­ket ... Nem szűnő esőben, sű­rű villámlás között elértük Csurgót.« Bright megszáll Csurgón, valódi betyárokkal és zsivá- nyokkal majd itt, a földesúri börtön rabjai között találko­zik, és másnap az udvarmes­ter könnyű négyes fogatán megtekinti Festetics gróf bir­tokát. »Ami legjobban megle­pett a ma meglátogatott bir­tokon — írja —, az annak nagy kiterjedése volt. Ezen az egyetlen birtokon a tulajdo­nosnak nem kevesebb, mint 95 000 hold földje van; ebből 49 000 hold erdő ...« Bright közli a terméseredményeket, a számtartónál elfogyasztott fa­lusi ebéd fogásait (»zöldség­leves, főtt hús, az elmaradha­tatlan savanyú káposzta, egy üveg idevaló, de a vendég kedvéért a szokottnál jobb bor«), dohog a gazdaságtalan termelési módok miatt, s ter­mészettudományos megfigye­léseibe a somogyi erdők szép­ségének dicséretét szövi. »A bélavári erdő, amelybe most beléptünk, egyike Magyaror­szág legszebb erdeinek. A Dráva mellett terül el. és nagy részében főleg különféle tölgy- fajokból áll, vegyesen más erdei fával, leginkább bükk- és juharfával. A legpompá­sabb fapéldányok. amilyene­ket csak láttam. Ezernyi tölgyfa, gyökere fölött több mint hét lábnyi átmérővel, ugyanazon vastagságban 30— 40—50 lábnyi magasra nyúlik minden ág nélkül a legegész­ségesebb állapotban.« Az angol orvos arról a nagyszabású munkáról is hírt ad, amelynek során a XVII. század végén, a XVIII. század elején erdőirtással, égetéssel szántóföldet és szőlőterületet raboltak Somogybán. »Ezek­ben a félreeső erdőkben az épületfának nincs nagy érté­ke. A legnagyobb fának tör­zse szanaszét hever a földön, ahogyan a vihar kidöntötte. A korhadó anyagból az erdő új erőt kap. A fát fejszével vág­ták, s így a gyökerek felé néhány lábnyi fa veszendőbe megy. A tulajdonos jerv sze­rint gyéríti az erdő széleit, és így az utóbbi hatvan év alatt a szántóföldet jól megszaiporí- tották. Az erdő körül még lát­hatók a széles sávok, ahol ki- döntötték a fákat részben fej­szével, részben tűzzel. Az utóbbi helyeken a megszene- sediett fa és gyökér néhány lábnyira itt is, ott is kiáll a talajból. Az udvarmester en­gedélye nélkül fát senki sem vihet ki. Az erdő egyes részeit most éyenkint kimért mennyi­ségben vágják...« Az erdő hasznát ebben az időben főként a guhacs és a makk adta. A gubacsot bőr­cserzés céljára szedték, a makkot a sertésekkel etették föl. A szerb disznókereskedők a Dráván át még a török ha­tárról is a somogyi erdőkbe hajtották a sertésfalkákat. »Az erdők jelentősége minde- nekfetett abban áll — írja az angol utazó —, hogy nyáron a perzselő hőség ellen legelőül szolgáinak. Nyári évszakban az uradalomnak szinte teljes állatállományát az erdőkbe terelik, és az állatok megfe­lelő pásztoraik őrizete alatt három vagy négy hónapig ott maradnak. így a bélavári erdőben 700-nál több szarvas- marha, körülbelül 150 ló, nagy sertéskondák és juhnyá- jak legelnek. Az uradalmi ál­latokon kívül nagy számmal van itt paraszti jószág is.« A kiterjedt erdőségek anya­got adtak a falusi építkezés­hez, fából épült a parasztház, a szőlőhegyi pince, fából ké­szültek a háztartásiban hasz­nált eszközök, a tésztaszűrő, a kanál. A fabőség fejlesztette ki a somogyi pásztorfaragók művészetét. A bő állattartás, a gulyák, ménesek, sertéskon­dák nagy száma viszont a pásztorok, juhászok, gulyások, csikósok, kanászok valóságos társadalmi rétegét teremtette meg Somogybán. Nem sok vá­lasztotta el őket a betyárok­tól: ha a Dráva leapadt, éj­szakámként egy-egy somogyi kandának könnyen lába kelt, és a »szerzett« disznó valahol Horvátországban talált új gaz­dára. A gyors lábú somogyi kamaszok az esti tűz körül fergeteges táncot jártak. Fé­lelmetesen fogatták a botot, a baltát, a fokost, a juhászok a ‘ juhászkampót. (Folytatjuk) GYÖKEREK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents