Somogyi Néplap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-17 / 40. szám
Akaratedző bizalmatlanság MAI KOMMENTÁRUNK Emlékidézésiseil kezdődött a beszélgetés. Közösen próbáltuk feleleveníteni, hogy miről szólt a fiatal megyei tanácstagok három évvel ezelőtti találkozóján. Többek között arról, hogy — bár nem közéleti tapasztalat nélkül került e tisztségbe — fiatal kora miatt némi bizalmatlanságot érzett választói egy részénél. De ezt nem vette' rossz néven. Kedvét sem szegte, inkább hatá- razottaibbá, céltudatosabbá tette. Azóta a legkisebb jelét sem .érzi a fenntartásnak. Igaz. teljes ereiével próbált bizonyítani Kurucz Erzsébet, a somogyjádiak megyei tanácstagja. Munkahelyén is, a körzeti áfész Irodájában, ahol szerteágazó feladatkört tölt be — és alapszervezeti párttitkárként is. Napjai zsúfoltak, de számára ez már így természetes. A köz szolgáié túlvállalva szervezi meg az életét. Ez azonban nem jár buktatók nélkül. — Voltak-e elkeseredett, meghátrálásra késztető pillanatai tanácstagságának négy éve alatt? Amikor úgy érezte: igyekezete hiábavaló, meg nem értésbe, közömbösségbe ütközik. — Rosszindulattal, gánesos- kodással nem találkoztam. Ami egy kis időre kedvemet szegte: nem tudtam gyorsan segíteni a falu legfontosabb törekvésének megvalósításában. A választás után azt mondták: »nagy« leszek, ha «kijárom« az óvodát. Nagyon meg akartam mutatni, mit ér a megbízatásom meg a fiatalos lendület. De be kellett látnom, hogy egvhamar még ígéretet sem lelhet kipréselni senkiből. Megismertem a megye gondjait, lehetőségeit, de a községben csak biztattak: ne hagyd abba! A múlt év végén megkezdődött a hetvenöt személyes óvoda építése. Persze, hogy nem az én érdemem, de jólesik a tudat, hogy tehettem érte valamit. — Ezzel egy kicsit nemének érdekeit is képviselte. Gondolom, más hasonló témákkal is szolgálnak a község asszonyai. — Bőségesen. Egy időben mindenáron üzemet akartak Jádra. Sokszor el kellett magyaráznom. miért nem támogathatom ezt a kérésüket. A szolgáltatás illesztésével már többre jutottunk. Így például nemrég felvevőhelyet létesített a Patyolat, amelyet egyre többen vesznek igénybe. De a kereskedelmi hálózat fejlesztésében is több intézkedés történt a háziasszonyok munkájának könnyítésére. — A jádiak tanácstagja nemcsak nő, hanem fiatal is. akinek aktív ifjúságmozgalmi múltja van. — Szívesen képviselem az érdekeiket, bár egyéb társadalmi tisztségeim miatt nem tudok a korábbihoz hasonlóan foglalkozni az ifjúsággal. De jól ismerem az életüket, különösen a bejárókét, és ha a csoportban vagy a tanácsülésen felszólalok, »nem tagadom meg« korosztályomat. — Hányszor kért szót a megyei tanács ülésein? — Háromszor. A negyedikre is felkészültem, de betegségem miatt nem mehettem el az ülésre. — Gondolom, az első volt a legizgalmasabb. — Igen. Az alakuló után mindjárt a másodikon rám esett a csoport választása. Az ülés elnöke az utolsó pillanatban megkért: rövidítsek a felszólalásomon. Menet közben mintegy felére csökkentettem a terjedelmét. Azt hiszem, segített az a gyakorlat, melyet a KISZ-ben. az irodalmi színpadi szerepléseken meg a pártéletben szereztem. — A tanácstagi munka azonban nemcsak ebből áll. összetett feladat, melynek különböző területei, lehetőségei vannak. Mit tart a legfontosabb formájának? — Egyiket sem lehet kiszakítani az egészből, de talán a bizottsági munkát tenném az első helyre. Itt alapos vita során formálódnak a beszámolók. jelentések. Mindenki gátElmegy a munkavállaló, ha nem mennek érte Tartalék és hiány Mutatós, új üzem a Május 1. Ruhagyár marcali telepe: kétszáz embernek ad jelenleg munkát. A varrodában százan dolgoznak. Ezenkívül a szabászaton és a befejezőben folyik még termelőtevékenység. A marcali üzem idei terve 70 ezer kabát: elkészítéséhez legalább 130 ember kellene a varrodában. Ha a tervet vesszük figyelembe, akkor »csak« 30 ember hiányzik a gépek mellől. Ha viszont arról esik szó, hogy a varroda teljes 'kapacitását miként lehetne kihasználni, akkor- első helyen említi Bojtor Ferenc üzemvezető, hogy 80—100 munkavállalóra van szükség. Ez az igény. A lehetőség? Januárban három munkásnőt vettek föl, ők sem Marcali vonzáskörzetéből jelentkeztek. Februárban — eddig két — asszony kérte a fölvételét. Marcaliban dolgoztak eddig is, de könnyebb munkát kerestek. — Több jelentkező nem volt — foglalta össze az üzemvezető. — Igaz, kilépő sem: akik ide jöttek, megmaradtak. Nagyobb létszámemelkedésre legközelebb július 1- től számíthatunk. Akkor állnak munkába a most harmadéves ipari tanulók. Harminckilencen vannak, s véleményük ismeretében mondom, hogy valamennyien ide kívánnak jönni. Tavaly negyvenhat fiatal végzett: negyvenhármán most is nálunk dolgoznak. Három kislány azért lépett ki, mert elköltözött Marcaliból. Az utánpótlás bázisa tehát az iparitanuló-képzés. A tanműhelyben összesen 104-en tanulnak jelenleg, többen, mint ahányan a varrodában dolgoznak. Az üzemet úgy tervezték, hogy négyszáz ember foglalkoztatását biztosítsa. Igaz, azóta a helyiségek feladata megváltozott: ide költözött a szabászat és a befejező munkáltat végző üzemrész is. Ezek a munkák sok helyet igényelnek. Ezért mondják, hogy jó körülmények között 350 embert tudnának foglalkoztatni két műszakban. Tudnának, ha lenne jelentkező. Miért nincs? A vélemények eltérőek. Bojtor Ferenc üzemvezető az eddig tett intézkedéseket sorolja: plakátokat ragasztottak ki Marcaliban és a nagyközség vonzáskörzetéhez tártozó településeken. Ebben felsorolták, hogy mit biztosít munkavállalóinak a gyár. Tizenegy községben a helyi vezetők segítségével beszélgetésre hívták azokat, akikről gondolták, hogy szívesen vállalnának munkát az üzemben. Nemesviden 29-en, Niklán 12-en mentek el a beszélgetésre. Azután nem jelentkeztek. Itt álljunk meg egy pillanatra. Aki munkát vállal, nemcsak azt nézi, hogy menynyit keres, hanem azt is, hogyan jut el a munkahelyére. Sávolyról és Szőkedencsről például a marcali üzemek soha nem tudtak munkaerőt szerezni. Miért? Mert a munkásokat szállító autóbuszt csak ígérték, de nem küldték. A rossz közlekedés miatt télen is három-négy kilométert kellett volna gyalogolni. Tudták ezt az Egyesült Izzó nagy- kanizsai gyárában, és egy panorámabuszt küldtek a munkásokért ezekbe a 'községekbe. Először csak Szőke- dencsre járt a busz, azután Sávolyra, most pedig már Ba- latonszentgyörgyön is vesz föl utasokat. Szegerdőn és Fényeden ugyancsak van munkása az Izzónak. Pedig Nagykanizsa messzebb van ezektől a településektől, mint Marcali. A falvakban levő munkaerő-tartalék jó példája So- mogyfajsz, Csömend vagy Ba- latonújlak: a Rákospalotai Bőrdíszmű -Vállalat ezekben a községekben létesít üzemet. Somogyfajszon például csak azokat vették föl, akiknek a tsz nem biztosított munkát, és előtte nem dolgoztak Marcaliban. Ezeket a falusi »kisüzemeket« kedvelik az ott dolgozók: a technológia parancsolta rendet itt szokják meg az emberek. Később — ha jobban szervezett üzembe kerülnek — könnyebb lesz a beilleszkedés. Ezek a kisüzemek azonban csak jelzik, hogy van Marcali környékén munkaerő-felesleg, a járási székhelyen működő gyáregységek gondját nem oldják meg. Marcaliban is dolgoznak korszerűtlen körülmények között. A Lady Ktsz itteni telepének két épülete meglehetősen öreg már. sok egyéb mellett munkaszervezési gondokat is fölvet ez. Korábban volt szó arról, hogy munkásai a Május 1. Ruhagyárban dolgoznak majd tovább, akkor úgy látszott, többet is kereshetnek ott az emberek. Közben azonban a Lady exportot szerzett, túlórázni is lehetett, és emelkedtek a keresetek. A két üzem — a régi és az új — versenyét eldönti az idő. A Május I. Ruhagyárban dolgozók a fiatal gyáregység törzsgárdájához tartoznak. Ahhoz a törzsgárdához, melynek egyik feladata, hogy az utánpótlást nevelje. Senki nem mondta ki, de mindenki érzi, hogy az idő nekik dolgozik: lehetőségeik évről évre nagyobbak. Az idén például — a műszakpótlék bevezetésével — 16—17 százalékos bérfejlesztésre számíthatnak. Ez versenyképessé teszi a gyáregységet bármelyik üzemmel szemben. Ha a közlekedés gondja is megoldódik, mind több munkavállalóval számolhat az üzem. Dr. Kercza Imre Nemcsak stílus dolga lás nélkül mondja el véleményét, és ezeken az üléseken az az érdekes, hogy ki-ki a munkaterületéneik, tapasztalatának megfelelően, más-más oldalról közelítve tesz észrevételt. Én a számvizsgáló bizottságban dolgozom. — A megyei tanácstagokat egyéni ügyekben is fölkeresik. — Igen, bár nem túl gyakran. Gondolom, ennek az a magyarázata, hogy a községi tanácson egyre megbízhatóbban és gyorsabban intézik az ügyeket. A mégis hozzám kerülő panaszok olyanok, melyeket — a bürokrácia — kiiktatásával — rövid úton orvosolni lehet. — Ha megbízást kapna, hogy tegyen javaslatot vagy intézkedéseket a megyei tanács testületi tevéke"ységének javítására, a hatékonyabb munkára, mit sorolna föl? — Nem »fönt« * kezdeném, hanem a szűkebb házunk táján, a járási tanácstagi csoportban. Valamilyen eszközzel megpróbálnám elérni : a csoport minden tagja mondjon véleményt az oda terjesztett témákról! De legalább kérdezzen, érdeklődjön! Ezáltal még szélesebb alapokról lehetne továbbvinni egy-egy terület gondjait, kéréseit. A másik; bár sokat javult a helyzet, de még mindig azt ■ kell mondanunk: érthetőbben és áttekinthetőbben, rövideb- • ben kellene megfogalmazni az előterjesztéseket, hogy ne csak az illetékes bizottság tagjai meg a szakemberek, hanem minden jelen lévő tanácstag értse meg a tartalmukat. Kurucz Erzsébet azon a három évvel ezelőtti tanácskozáson az elsők között kért szót, és nyíltsága, felelősségvállalása figyelmet keltett. Azóta sem tett mást. csak ennek szellemében látta el társadalmi megbízatását. Paál László Senki sem kívánja, hogy egy-egy beszámoló irodalmi igényű legyen. Az viszont most már évek óta alapkövetelmény, hogy világos és könnyen érthető legyen minden olyan anyag, amelyet szűkebb vagy tágabb nyilvánosság elé visznek. Ez alól nem kivétel a pártvezetőségek számadása sem, hiszen a mondanivaló pontos megértése nélkül nem bontakozhat ki a vita. Évről évre nő az alapszervezetek önállósága, a pártvezetőségek megszerezték a szükséges gyakorlatot: mint készüljenek föl a beszámoló taggyűlésre, mint állítsák össze az anyagot. A módszerek eltérnek ugyan, mégis általános, hogy a vezetőség tagjai írásban összegezik munkaterületük tapasztalatait. s a gazdasági vezetők is adnak anyagokat, adatokat. Az a könnyebb megoldás, ha ezt minden változtatás nélkül beleillesztik a beszámolóba. Több helyen így is tették. A beszámolók stílusa általában javul, az üzem, a gazdaság eredményeit és feladatait összegező részeknél azonban szembeötlő a sablonosság az előbbiek miatt. Magam is tapasztaltam, s okia- noktól is hallottam, akik több beszámoló taggyűlésen megfordultak, hogy szinte az volt az érzésük: valahol máshol vannak, nem taggyűlésen. Ez abból következett, hogy az igazgató is elmondhatta volna ezt a részt termelési tanácskozáson, a tsz-elnök pedig a közgyűlésen Sokszor idézzük azt. hogy minden gazdasági döntésnek megvan a politikai, s minden politikai döntésnek a gazdasági hatása. Ezt nem lehet szem elől téveszteni a számadás elkészítésekor sem. Ott serkentett igazán vitára a beszámoló, ahol az írásba foglalás előtt alaposan megvitatták a döntősek hatását, s azt is, miként foglaljanak állást a párt gazdaságpolitikájának helyi megvalósítását illetően. Ennek szellemében elemezték a termelés növekedését, a termelékenység, a takarékosság alakulását, a munkafegyelmet, a belföld ellátását és az exportot. S ez már nem adatok, tények, számok puszta felsorolása volt, hanem átgondolt és politikus értékelés. Baj van tehát itt-ott a stílussal, de nemcsak abban az értelemben, hogy ugyan miért ismétlődik fölöslegesen ugyanaz a kifejezés oldalakon át, s miért csúszik be kirívó magyartalanság a szövegbe. Kifogásra legfőképpen az ad okot, hogy a termelésitn.nácskozás-stílus kirí a pártbeszámolóból. S ez nem szépséghiba, ez már tartalmi hiányosság. Érdemes sokkal nagyobb figyelmet fordítani erre, mert összefügg a kommunisták egységes cselekvésével, a pártonkívüliek mozgósításával a gazdasági feladatok megoldásira. A taggyűlési beszámolók vázlatának megbeszélésén általában ott van a pártbizottság, a községi, az, üzemi pártvezetőség képviselője. Akkor arra is lehetőség nyílik, hogy a megfogalmazás ilyen tartalmi kérdéseiről beszéljenek. A beszámoló taggyűlés fontos esemény minden párt- szervezet életében. A számadást év közben is többször előveszik; megéri a nagyobb gondosságot az összeállítása, mert ez a határozatok megvalósításában is kamatozik. L. G. Polipropiléngyár Leninvárosban A Tiszai Vegyi Kombinát nyersanyagbázisának teljes kihasználása érdekében évi 40 ezer tonna kapacitású poiipropiléngyár épül. Jelenleg a technológiai berendezéseket szerelik. Az új gyár 1978 végére kezd üzemelni. AFOR-tervek Két új töltőállomás a megyében Banánérlelő készül Balatonbogláron Két üzemanyagtöltő-állo- más építését kezdik meg az idén Somogybán. ' Régi panaszok szűnnek meg ezzel. Ma még a Kaposvárról induló autósok Nagykanizsáig sehol sem találnak benzinkutat. Ezen segít a böhönyei töltő- állomás építése. A másig Igáiban létesül, tekintettel a fürdő nagy nyári forgalmára. Már folyik a tervezés, ebben az évben elvégzik a mélyépítési munkákat, a földbe helyezik a tartályokat. A két töltő- állomás építésére az idén ötmillió forint jut. Mindkettő befejezését a jövő évben tervezik az ÁFOR III. számú tájegységén. 1978-ban hétmilliót fordítanak erre a Célra, s a forgalmas nyári autósszezonra már mindkét kútnál folyik a kiszolgálás. Normál- és szuperbenzint, gáz- és tüzelőolajat árusítanak. A benzin- és olajárusítási hálózata számottevően korszerűsödött az elmúlt években. Erről Rammer Istvántól, a tájegység vezetőjétől kaptunk tájékoztatást. 1975—76- ban megyeszerte villamosították a töltőállomások berendezéseit, hogy a kiszolgálás gyorsabb legyen. Tavaly pedig mindenütt kicserélték az öreg, elavult kútoszlopokat, és korszerű, NDK-.gyártmányú Waka-oszlopokat szereltek föl. Ezekből harmincat kapott a megye. A Waka-oszlopok percenként 50 liter üzemanyagot adagolnak, s ez megrövidíti a várakozási időt a kutaknál. A kisebb, kevésbé költséges fejlesztések sorába tartozik, hogy az időszakonként üzemelő kutakat elektromos berendezésekkel szerelik föl. Ezeknél háztartási tüzelőolajat árusítanak. Tavaly Kaposváron, a Németh István fasorban készült el az első, lénye- gesen megkönnyítvé a kiszolgáló személyzet dolgát, hiszen eddig kézzel hajtották az adagolót. Az idén tovább folytatják a korszerűsítést, s jövőre fejezik be. Ez évben Siófokon, Taszáron és Kaposváron, a Szegfű utcában modernizálják a kutat. 1978-ban további három következik. Egy- egy kút elektromos fölszerelése 70—80 ezer forintba kerül. A tél a déligyümölcsök időszaka. A Somogy—Zala megyei Élelmiszer-, Háztartási és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat tavaly 3 százalékkal több narancsot hozott forgalomba a két megyében, banánból pedig 12,3 százalékkal emelkedett a forgalom. Ez a rendkívül Ízletes déligyümölcs haragoszöld állapotban teszi meg a kamionokban a hosszú utat. Aranysárgára a raktárakban érik. A forgalom emelkedése azt is szükségessé tette, hogy a nagykereskedelmi vállalat növelje az érlelő telepek teljesítményét. Nagykanizsán tavaly készült el a gázzal fűtött banánérlelő. Az idén Zalaegerszegen és Balatonbogláron építenek hasonlót azért, hogy a keresett déligyümölcsből minél több kerüljön az asztalokra. Több fényt az iskoláknak! A Kaposvári Közúti Építő Vállalat nagyatádi építésvezetőségének szocialista brigádjai felhívással fordultak a város üzemeinek és szövetkezeteinek szocialista brigádjaihoz, hogy csatlakozzanak a Több fényt az iskoláknak! mozgalomhoz. ök egynapi munkabérüket ' ajánlották föl az általános iskola világítási berendezésének korszerűsítésére.
