Somogyi Néplap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-02 / 27. szám
Fejlettebbek, jobbak A mai tizenéveseket éppúgy szokás elítélni, mint felimagasztalni. A pesz- szimista felnőtté az előbbi, az optimistáé az utóbbi vélemény. De akad »középutas« is, aki azt mondja: »sem job- bak, sem rosszabbak, mint mi voltunk ennyi idős korunkban ...« Az elmarasztaló általánosítás, amely csupán a rosszra, a károsra, az . egyedi esetekre hivatkozik, s nincsen szeme arra, hogy a jót is észrevegye — hamis és veszélyes. Nemkülönben a szónoklatok túlzó, ugyancsak általánosító dicshimnusza, amely azt sugallja: minden rendiben van, a fiatalok szocialista nevelése a legjobb úton halad. EZ esetekben az általánosítás nem helyénvaló, hiszen egyrészt nem minden fiatal bűnöző, csövező, illetve nem minden fiatal közömbös a társadalmi- politikai kérdések iránt, másrészt : szép számmal vannak bűnözők, csövezők, illetve Szép számmal vannak a fiatalok között olyanok, akik a legcsekélyebb érdeklődést sem mutatjuk, a közösség ügyei iránt. Az igazság mégsem a középutas véleményét igazolja, amely nem tesz különbsé7 get a mai tizenévesek és a 20 —50 évvel ezelőtti tinédzserek között, s bár álláspontba bölcsnek, lojálisnak tetszik, magasabb szempontból nézve végeredményben pesszimista. Ez a magasabb szempont ugyanis nem más, mint a szocialista társadalom szempontja, amely nevelési célként o közösségi embertípus kialakítását követeli meg, s ha az előbbi véleménynek adnánk igazat, azt is elismernénk, hogy a felszabadulás óta élteit több mint három évtized alatt hiábavaló erőfeszítéseket tettünk, s .kudarcot vallottunk a nevelésben. S mivel ilyet állítani képtelenség, logikusan következik, hogy a mai fiatalok lényeges tulajdonságaikat tekintve fejlettebbek, ha úgy tetszik jobbak, mint az ötven, húsz, sőt tíz évvel ezelőtti tizenévesek voltak. Különösen a • KISZ Vili., még inkább a IX. kongresszusa utáni napokban, hetekben adta jelét annak a felnőtt közvélemény, , hogy ezentúl hajlandó lesz egy kicsit komolyabban odafigyelni a fiatalokra, hogy nemcsak a fiatalkorú bűnözők statisztikája, a galerikről szóló riportok, s holmi jelentéktelen külsőségek íjnosszú haj, beat-, popdivat) alapján fog vélemény alkotni azokról, akik évek múltán felelős építői, vezetői lesznek az országnak. Ezek a kongresszusok, de az utóbbi diákparlamentek is hangsúlyozottan kinyilvánították (ami azok számára, akik az ifjúságot sokoldalúan ismerik, addig is nyilvánvaló volt), hogy pesz- szimizmusra semmi ok, hogy minden bizonnyal megfelelő kezekbe kerül majd az a sokat emlegetett stafétabot. Hogy mennyiben különböznek ezek a fiatalok a régebbi tizenéveséktől, azt nehéz lenne néhány mondatban kifejteni. Mindenekelőtt a valóságérzékük fejlettebb. Sokszor hallani marxista felnőttek szájából is: »Ezek a gyerekek valahogy túlságosan racionálisai:, nem egykönnyen lobbant- ja őket lángra a hit. Mindennek az okát keresik, nem tudnak igazán lelkesedni .. .« Valóban. Ezek a lányok, fiúk a jelenségek, dolgok mögé néznek, s ezen nincs mit csodálkozni. Hiszen. nevelésük alapja nem a középkori skolasztika, sem valamiféle modem idealizmus, hanem a dialektikus és a történelmi materializmus. Hát hogyne ügyelnének az okokra és az okozatokra, miért ne keresnék meg a lelkesítő jelszavak miértjeinek válaszát, mielőtt lel kesednének ? ! S ha megtalálják és megértik ezeket a válaszokat, az ő lelkesedésük sem lanyhább, mint a régieké volt. Más kérdés (külön írást érdemelne), hogv mindig időben és kellő színvonalon jutnak-e a kívánt információkhoz? A fejlett valóságérzék magas fokú igazságérzékkel párosul, s ebből következik, hogy az érdemtelen kivételezést például a tizenévesek nemcsak gyűlölik, de egyszerűen nem bírják elviselni. Ezt mi sem bizonyítja, jobban, mint hogy maguk a kivételezettek is (tehát, ha valamelyik fiatalt befolyásos apja. nagybátyja stb. protezsálni akarja) fanyalogva fogadják vagy visszautasítják a meg nem érdemelt előnyt. N ■megyszer előfordul, hogy a szülei által konoknak, hálátlannak minősített ifjú azért dacol »öregjeivel«, mert azok arra hivatkozva, hogy a javát akarják, összeköttetéseik révén próbálják őt »bedugni« valamelyik iskolába, munkahelyre. A szülő ilyenkor dühöng, s nem gondol arra, hogy szándéka esetleg bántóan ellentétes fennen hirdetett élet- felfogásával; hogy benne a kispolgár dühöng, míg lánya, fia konok ellenkezésében — ha ösztönösen is — egy magasabb szintű önbecsülés nyilvánul meg. Szapudi András A változás már érzékelhető Tehenészet fehérben—feketében Könnyebb lesz az embereknek is Bizonyítás az építkezéseken A Dél-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalat történetének hetedik esztendejét írják. Fiatal vállalat, szívesen látott vendégek náluk azok a szakemberek, akik munkahelyet keresve bekopogtatnák. Statisztikák bizonyítják : az elmúlt években a jelentkezők nagyobb része fiatal volt. Hogyan indult pályájuk a vállalatnál, hogyan segítették őket? — ezekre a kérdésekre kértünk választ a DÉLVIÉP vezetőitől és a fiatal műszakiaktól. Vígh Sándor Igazgatóhelyettes főmérnökkel a beszélgetésünk rendhagyóan kezdődött: játszottunk, persze csak képletesen, valahogy így: — Egyetemista vagyok, állást kereseík. Kérek egy íróasztalt ! A válasz csöppet sem volt biztató, mármint ami az íróasztalt illeti. A Dél-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalatnál nem szokás, hogy a fiatal műszaki szakembereket egyből. íróasztal mögé ültessék. Először a gyakorlatban, kint az építkezéseknél kell bizonyítaniuk, no meg tapasztalatokat gyűjteniük. Sokan lemondtak arról, hogy Ilyen áron dolgozzanak a DÉLVI- ÉP-nél? Néhány példa akad, de nem ez a jellemző! Sőt! Általában a fiatalak kérik, hogy pályájukat a termelésben kezdhessék. Takács Katalin huszonhét éves. A műszaki egyetem után 1974 szeptemberében jelentkezett munkára a DÉLVIÉP-nél. A Nyugat-balatoni Regionális Vízmű építésénél lett segéd- művezető. — Én kértem, hogy az építkezéseknél dolgozhassak. Nem vagyok az a típus, aki egy helyen tud ülni. Ezért kerültem az íróasztalt... Kilenc hónap múlva Takács Katalin mégis íróasztal mögé ült. — Hívtak a termelési osztályra előadónak. Szerencsére Olyan helyre, ahol lehet mozogni is. Baranya megye és a központ közötti ügyeket intézem, — A fizetés? — Valamive! magasabb, mint a többi volt évfolyamtársamé. Az aránylag jó fizetés hozta a Rákos házaspárt is Kaposvárra, illetve... A történet elejét Virányi Istvánná személyzeti előadótól hallottam: — Tudtuk, hogy tanul a műszaki egyetemen egy somogyi kislány. Megkerestük, hogy szerződést kössünk vele. A szerződéskötés elmaradt, hisz a somogyi kislány, Ger- bovics Teréz, a Magyar Nép- köztársaság ösztöndíját kapta meg. Csupán ígéret született: hazajön dolgozni. Gerbovics Terézből Rákosné Gerbovics Teréz lett. Az egyik évfolyamtársa vette feleségűi. Ma mindketten a DËLVIÉP dolgozói. — Feleségem andocsl, én pesti vagyok — hallottam Rákos Józseftől, aki nemrégiben lett segédművezetőből megbízott építésvezető. — Lakást is kerestünk. Itt ígéretet kaptunk arra, hogy segít a vállalat. Szeptemberben költöttek. A lakáson még látni: nemré-, giben foglalták el. Rákosnénak felajánlották, hogy íróasztal mellé ülhet. Ö kérte, hogy maradhasson még az építkezésnél, ahol művezető. Annak ellenére, hogy nő, szívesen húzza fel a gumicsizmát, vállalja a korai kelést, a bizonytalan munkabefejezést. Ahogy ő fogalmazott: ha nem is végig, de egy ideig becsülettel el tudja látni ezt a munkát. A Rákos család életében a héten »időszakos« változás történt: a férj katonai szolgálatra vonult be. A munkahely miatt nincs miért idegeskednie: tudja, visszavárják. Zeller István huszonkilenc évesen építésvezető. 1973. augusztus 6.-án adta le a munkakönyvét a DÉLVIÉP-nél. Hogy mi hozta Somogyba? A felesége kaposvári. Itt kaptak ígéretet arra, hogy lakáshoz jutnak. Megjárta a ranglétrát. Pontosan ma két éve, hogy építésvezető lett. Negyven ember munkáját irányítja. Hozzáteszi: szakemberek munkáját. Hasonlóan a töbFinom alkatú, törékeny állatok. Ha közeledek, félénken hátrahúzódnak. Szelídek, jóindulatúak, és nagyon soványak. Az ember szinte megsajnálja őket, pedig .,. Balatonkilitiben merész lépésre vállalkoztak. Akkor, amikor még sokan nehezményezték, ők elhatározták, tiszta vérű Holstein—frízt vásárolnak. Pénzük volt, új istállót is építettek, beadták tehát az igényt 100 fiatal üszőre. 1975 szeptemberében megérkeztek a fekete-fehér foltos állatok. — Volna még 60 üsző, mert valaki visszamondta a rendelést — tudatták a tsz-szel —, kell-e? Persze hogy kellett, ha már belevágtak, miért ne. Örültek is neki. Állami támogatással vásároltak, nem volt így sem otesé, de kifizették. Ës kifizették, a hétmillió forintos új istállót is, meg az osztrák gyártmányú, tejvezetékes fejőgépet. Beállították az állományt és nekiláttak. Ügy tervezték, tíz éven belül megtérülnek a költségek. Tavaly, a nyár végén kezdtek elleni az állatok, év végére 1101 leellett A gazdaság magyar tarka állományát is Holstein-frízzel keresztezték. Elégedettek voltak a magyar tarkával, hiszen jól termelt de a háromezres határt nem sikerült átlépni. Tavaly 100 tehenet és 40 vemhes üszőt adtak el a magyar tarkáiból. biekhez, kocán reggel Indul munkába, sokszor későn este tér haza a családjához: feleségéhez és két kisgyermekéhez. Lett volna lehetősége már, hogy más vállalathoz menjen, de ideköti a becsület no meg a felismerés... — Ennél a vállalatnál megbecsülik a fiatalokat Odafigyelnek rájuk. A Dél-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalathoz az elmúlt négy esztendő alatt negyvenegy fiatal műszaki szakember jelentkezett dolgozni. Elmenő alig akad ... Nagy Jenő Az idén áprilisig még ugyanennyit adnak el, az állomány maradékát És akkor már csak tiszta vérű marad meg a keresztezettek. 1977 a nagy ugrás éve. Tavaly 3027 literes, átlageredménnyel zártak, összesen ötezer hektoliter tejet termeltek. Már a szám maga is meghökkentő: az idén 5016 liter a terv, ami az év végére nyolc és fél ezer hektoliter tejet jelent. Egy év alatt kétezer literrel nő tehát a termelési átlag! A Holstein-fríz kifejezetten tejtermelő fajta. Alig van rajta hús. Bordái, csontjai kiállnak, pedig nem sovány. Ilyen alkatú — nem fogyaszt fölösleges energiát, nem hízik. Nincs gond a tartásával sem. Az állattenyésztő azonnal fölvilágosít. Sok tejet csak akkor ad, ha kellő mennyiségű lucemaszénát kap. A lucerna kulcs ezekhez az állatokhoz. Naponta 35 kiló takarmányt kapnak, ez lucemaszénából, silóiból meg abrakból áll. A rekorder tehén naponta 36,3 liter tejet ad. Egy kiló zöldire tehát egy liter tej jut. A harmadik laktáció után 5560 litert várnak a tiszta vérű állománytól. A mostani eredmények azonban jobb átlagot sejtetnek. A tiszta vérűek istállóátlaga napi 20 liter körül van, ez egy évben 7 ezer litert jelent — erre nem is mertek számítani. Hogy teljesül-e vagy sem, az év végére eldől. Az állattenyésztő hatalmas kimutatásokban lapozgat: — A könyvelés adatai szerint a magyar tarka egy liter tejet 4 forintért, a Holstein-fríz 2,60 forintért állított elő tavaly! Könnyebb lesz a munkájuk a gondozóknak is. Kevesebb ember elláthatja az állatokat az új istállóban. Traktor vontatja a takarmánykiosztó kocsit, s traktoros tolólappal tá- volítják el a felgyülemlett trágyát. Az utóbbi művelet három percig tart. Akkorra az összes trágya egy ram,páról a szállítókocsira jut. Az automata fejőgéppel három ember egy óra alatt yé^fezhet a fejéseel, pedig egy emberre több mint 60 állat jut. Májusban kötötték be az osztrák cég szerelői a másfél millió forintos fejőgépet. Gyors, higiénikus, és ami neon mellékes, roppant egysic*űer*. kezelhető. Az eredmény: eddig hajnali háromkor kezdtek a tehenészetben a munkát, ma már csak háromnegyed négykor kezdenek. Az tudja igazán mes,becsülni ezt a háromnegyed órát, aki nap nap után korán kel. Joibb eredmények korszerűbb körülmények között —• mondják Kilitiben. Az új istálló, a biztató eredmények, a korszerű technológia, a tervek és az adatok félreérthetetlenül jelzik számukra: jó úton járnak, nagy utat megtettek. Bon esik András Diploma előtt Az asztalon elektromos számológép, a virágospolcon pedig egy tologatós számológép fából. Az egyik napi munkaeszköz, a másik moszkvai emlék, s szimbólum is: amikor rosszak voltak a gépeik a tervosztályon, viccből ezt vitte magával, s azonnal elérte, hogy megrendeljék a szükséges eszközöket. Veress Zoltánnét nemcsak a gyárban ismerik pontosságáról, határozottságáról, s a humoráról. Kilencedik éve terv- œztàlyvezetô a textiiművek- ben. Ahogy számba vettük a vezetői poszton tevékenykedő asszonyokat és lányokat, kiderült, hogy most már a művezetők között is megtalálhatók. Ez nagy szó, sokáig ‘kimondottan »férfiaknak fenntartott« beosztásként képzelték el. — Könnyebben Vagy nehezebben lesz-e propagandista egy nőből? — Talán nehezebben — Itt megállt egy pillanatra a fekete hajú asszony, majd mosolyogva így folytatta —, persze, nehéz ezt választani. A férfiak érdeklődése a nemzetközi politika iránt nagyobb, az anyag tanulmányozásában viszont egy kicsit nagyvonalúbbak. ■ — Sa nők? , — Több energiát fordítanak a felkészülésre, viszont kisebb az érdeklődésük a nemzetközi politika iránit. Talán azért is, mert nem olyan járatosak azokban a »katonás« dolgokban. A nő inkább az érzelmi, a családi, a pszichológiai dolgokat érzékeli jobban, s a megadott keretek között ezeket hangsúlyozza. — Mióta propagandista? — Több mint tíz éve... Először a pártélettel, a pártirányítással, a szervezeti szabályzattal foglalkoztam a műszakokban és egyéb területeken. Utána a gazdaságpolitika következett. Két évvel ezelőtt azt mondták, hogy vállaljam el a munkásmozgalmi tanfolyam vezetését. Sehogysem akartam ... Azután az idén olyan sokat segített. A szakosítóra járunk a férjemmel, s a munkásmozgalmat tanulmányozzuk, mint végzősök. Most ,már családi hagyomány, hogy együtt tanulnak. S a hármas a kabalaév. Az asszony 53-ban kezdte el a középiskolát esti tagozaton. 63-ban vágtak neki a férjével a műszaki főiskolának, s 73-ban szintén együtt a szakosító hallgatói lettek. A gyárban mindenki tudja a tervosztályvezetőről és a gyár- részlegvezetőről, hogy esténként könyvekkel bástyázzák körül magukat az új lakásukban. Egyszer az esti egyetemi tanulmányaik miatt, máskor a propagandistamunváltoztatni. A hét műsorát ia megtárgyaljuk, máskor könyveket ajánlok a témákhoz, felhívom a figyelmet a gyári kiállításokra. Szerintem ez is szemléltetés! Veressné és a férje mindig korábban bemegy a gyárba, mert a reggeli órákat jól ki lehet használni a feladatok átgondolására, figyelmet igénylő munkára. S ha nem fut mindenre az időből, akkor haza is visznek. Régen csak logarlécük volt. most viszont otthon is van elektromos számológépük. Későn fekvő emberek, általában dolgoznak, tanulnak, olvasnak, 1 közösen megbeszélik a gyári dolgokat. A tévét vagy három hónapja szinte ki sem nyitották a szakosító félévi vizsgájára való készülés miatt. Veressné a pártmunkáján kívül az MTESZ vezetőségének is tagja, a TMTE megyei csoportjának titkára. Most azt tervezik, hogy a diploma után több időt szánnak a szórakozásra. Két hét múlva megint szeminárium lesz. A fekete asszony mosolyogva jegyzi meg: — A második világháború a téma. Képzelheti, mekkora lesz az érdeklődés, a pártoktatás hallgatóinak a fele férfi. Lajos Géza kéjükhöz. A férj a marxista- leninista esti középiskola kihelyezett tagozatán tanít. Ami nincs meg az otthoni könyvtárukban, azt megszerzik az üzemben vagy máshol. Az a törekvésük, hogy tudásukat átadják a hallgatóknak, föl- keltség érdeklődésüket. Veressné az A műszakosok propagandistája. Most mái név szerint őt kérik, olyan szoros a kapcsolata az ot1 dolgozókkal. Ezt úgy mondta hogy hangjából kicsengett s büszkeség. — Ügy vagyok vele, hogy jobban szeretem a műszakokat, a fiatalokat. Nem vicc hogy jár a szemináriumra »huszadikos« is. Aki már any- nyi tanfolyamot végighallgatott, nyilván nem olyan érdeklődő, mint egy fiatal. — Min méri le a tanfolyamok hatását? — Ez valahogy benne van a gyári összesben. A visszaérkező információkból is érzem mi foglalkoztatja az embereket. Volt olyan oktatási év. hogy a hallgatók közül többet fölvettek párttagnak, munkás- őrnek. Ez volt a legnagyobb eredmény. Egyébként mindent megbeszélünk a háromhetenkénti foglalkozásokon. Tíz percet üzempolitikai kérdésekre szánunk. Legutóbb például az volt a téma, hogy miért áll az A műszak az utolsó helyen, s hogyan lehetne ezen Somogyi Néplap
