Somogyi Néplap, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-01 / 1. szám

TOVÁBB AZ ÚTON Boldog évet, Főnyed ! Brigádszámvetés Játszótér és olajülepítő is készült • 1070-ben alakultak, arany fokozatot, vándorzászlót nyertek. Megtalálható közöttük majd minden szakma képviselője: kovács, bognár, lakatos, szerelő — ahogy ez offV gépes brigádhoz illik- A brigád: tizennyolc férfi. Munkájuk egy mondatban foglalva: teljesíteni, túltelje­síteni a tervet. Az idén is sikerült. Fehérszép hó bünteti el (t táj egyenetlenségeit. A fák mintha megadnák magukat a télnek ; csupasz fekete kar­jaik a magasban. A berak hallgatja a suhogó hózivatar neszezését. Bekötő útra ka­nyarodunk a 7-esról. Nincse­nek koesinyomolt előttünk, mintha szűztiszta papírt ír­nánk meg párhuzamos vonal­lal. A világ végére tartunk? Nem. Főnyed már nem a világ vége. öreg, omló-romló falut vár a szem, mert az agyba bevésődtek a számok: 183 lakos, 60 porta. Az aggyal azonban perel a látvány : erős, szép házak állnak itt. Újjá­építve. friss színekkel emel­kednek ki a fehér háttériből. Emberek lábalnak a bokán felül érő hóban; élet.jel min­den lábnyom. Berregve érke­zik a kenyereskocsi. Főnyed él, jobban, mint eddig bár­mikor. — Jobban — ez a vélemé­nye Marton Józsi bácsinak is. — El is mondom, miért. Ha ő nyitja a száját, nem­csak ő szól, hanem a falu. Mert őt egyetlen szóval jel­lemezhetjük: «-falugazda«. — Amióta a tanács megala­kult, én mindig tisztségviselő ember voltam. Tanácstag, vb- tag, most elnökhelyettes is. A községi közös tanács Sá­volyon van. öszesbarna haja. magas homloka alól bizodalmas kék szem tekint a vele beszélőre. Az idegen .is rögtön megérzi: viszonozhatja bátran a bizal­mat. A beszélgetés elzáró gá­tak nélkül csordogál medré­ben. Színhely a Marton-par- ta. Kolbász, hurka serceg a tepsiben, Erzsi néni sürög-fo- rog. Meg kell készülnie az ebédnek, mert nemsokára jön­nek az emberért. Áfész-ellen- őrzési szerepet is betölt. Mondja is Józsi bácsi, hogy hétholdas kisgazda korában sosem hitte volna: ennyi mindent bíz rá az új hatalom. — Beszéljünk a faluról, gazdaimódra. Hogyan várják az új évet? — Jó érzéssel. 1968-ban megépült az utunk, mi azóta À Kaposvári Járási-Városi Népi Ellenőrzési Bizottság ülé­sén vitatták meg azokat a ta­pasztalatokat, melyeket a népi ellenőrök a gyermek- és diák­élelmezéssel kapcsolatban sze­reztek. A vizsgálat során több kérdésre kerestek választ. Pél­dául arra, hogy az igények és a meglévő kapacitás milyen összhangban vannak egymás­sal, milyen a konyhák felsze­reltsége, és nem utolsó sorban ' arra, hogy a kiszolgált ételek mennyisége, minősége, válto­zatossága megfelel-e a korsze­rű táplálkozás követelnjényei- nek? Négy helyen végzett vizs­gálatokat hét népi ellenőr. A tapasztalatok szerint a gyer­mek- és diákélelmezés kony­hái mindenütt túlterheltek. Ez tulajdonképpen a konyhák «indítása« előtt is látszott, hi­szen már akkor több volt az igény, mint amennyivel szá­moltak. Arról nem szólva, hogy takarékossági okokból a konyhák alapterülete is kicsi, így az ott dolgozók a legjobb akarat mellett sem tudják be­tartani a higiéniai előírásokat. Persze a túlterheltségből, a ^zsúfoltságból nem adódik tör­vényszerűen, hogy megszegik a higiéniai előírásokat. A ka­posvári napközi konyha van a legjobban túlterhelve. 400 em­bernek — pontosan gyerek­nek — kellene itt főzni, és valójában 1550 ebéd készül naponta. Ennek ellenére az el­lenőrök a zsúfoltságon kívül más hiányosságot nem észlel­tek. A kadarkúti napközi otthon­ról azonban mindez nem mondható el. Még az ctelmin- ta — melyet kötelező hűtő- szekrényben őrizni — eltéré­sének módját sem ismerik. Nézzük, vajon az étlap ösz- szeállításánál mennyire veszik figyelembe, hogy gyermekek­nek főznek ezeken a konyhá­kon? A válasz: semennyire. Kiderült, hogy csak nevükben gyermekélelmezési egységek a napközik, mivel a valóság­osak fölfelé megyünk, lejtőre sohasem tévedünk. Azelőtt? Mire Mértünk a főútra, a ko­csin meglett a gyerek, volt rá példa. Máskor meg éjnek- évadján süllyedt meg az em­bereket szállító jármű a ká- tyúson. Nemhogy az vitt ben­nünket, de mi toltuk a derékig érő sárban. Ez a három kilo­méternyi szilárd burkolatú út nekünk — tán nem túlzás — az életet jelentette. Kezdtek elköltözni az emberek. Vala­mikor Főnyed kétszházarminc- kétszázöLven lakosú falu volt. Amióta utunk van, befagyott a költözőkedv. Fekete hajú fiatalember szól közbe, könyv van a ke­zeljen. Kaposváron hallgatója a mezőgazdasági főiskolának; ő Józsi bácsiók legkisebb gyereke. — Olyan szép tanyájuk van itt a nősülendő fiatalemberek­nek, hogy a lányok ide köl­töznek Főnyedre. — Lépjünk tovább — az idő sürgeti Marton Józsefet. — Lett villanyunk is. Mert itt még a legfiatalabbak is emlékeznek a petrós időkre. Az egyszem boltban egymás mellett állt liszt, cukor, zsír, petróleum. Ilyen idő volt ez. Most van egv szép itajboit- vegyesbolt együttesünk. Már nem érkezik lueskosan a ke­nyér. Igaz: a másnaposat szinte meg sem esszük. Hoz­zászoktunk a frisshez. Köny- nyű volt. — Látom, halobtasház is épült. — Az nagy harc volt. Mert üres volt már a tanácsi bu- gyelláris. Igen ám, de a járási hivatal vezető helyettese egy­szer fölmérést végzett: mit, hova, mikor. Már csukta a noteszét, amikor előálltam. Húszezret kaptunk a járástól, egymásra mosolyogtunk a vb- titkárunkkal : hát meglett! Meglett a millió-háromszáz­ezerbe került erős híd is, mely a Marótsáron fekszik. Kellene a kieső falvak közt egy út, hogy az iskolabuszok meg a közhasznú járművek ne te­gyenek annyi fölösleges kilo­métert. bon az adagok 30 százalékát felnőtteknek, szolgálják ki. A kaposvári átalános iskolai konyhán és a kadapkúti kony­hán étkező gyerekek életkora 3—14 év. Ennek ellenére ugyanazt az ételt kapja a 3 éves, amelyet a 14 éves gyer­mek. S ami ennél is megle­pőbb : az adagok mennyisége is azonos. Egyébként a konyhákban az étlap összeállításánál elsősor­ban a felnőttek igényeit tart­ják szem előtt, ezért érthető, Hogy él Főnyed? Ez érdekli leginkább az ide tévedőt. — Hát így: amikor itt a tsz meglett 1959. március 15- én, csak ellene duruzsoltak a népek, csak fájlalták a kis va­gyont. Nemsokára én lettem az elnök. Ebbe fehéredet! bele a hajam, ebbe kaptam gyo- morvérziést, ebbe százalékol- tak le. De csináltuk! Volt úgy, hogy este ötkor reggeliz­tem, addig egy falat nem ke­rült a számba, fgy értünk a négyforintos munkaegység­értéktől három év után a har­minchét forintosig. Evvel mentünk a »házasságba« a sávolyi tsz-hez. A fúnák is van mondani­valója : — Beszélgettem az öregek­kel; soha többé nem vállal­nák az egyéni sorsot. Hiszen a szél is csak azt a nádszálat tudja eltörni, amelyik egye- rül áll. Négy személyautót tartanak nyilván a községben, többen befizettek kocsira. — Itt a Balaton tíz kilo­méternyire, ésszerűbb innen kiruccanni oda, mint ott épít­kezni a nagy tumultusban. JÓZSÍ bácsi azután Vida János tanácselnököt emlegeti, akivel nagyon együtt lehet munkálkodni. Mert — úgv mondja — ami Sávolyon épül meg, á főnyediek javára is szolgál. I/esz orvosi rendelő, lakás, minden. Nem kell majd Somogy Sámsonba buszozni. Van ott egy csodapalota, ben­ne laMk a kultúra. Bejárnak a főnvedi fiatalok is. — Mit kívánnak az új esz­tendőre a falujuknak, bá­tyám? — Amit kívánnánk, az már félig-meddig meg is van. Jószágtartó község volt ez, most is van szarvasmarhánk. Igen ám, de a tejet hajnali háremkor vették át, mert nem volt hűtőberendezés. Most van! Jövőre már üzembe lép. Majdan meg a tűzol tószertá- runkat kell alkalmasabb épü­letbe áthelyezni. De ez már szinte apró dolog... Főnyed sikeres év elé néz. Leskó László hogy a vizsgált egységeknél étkező felnőttek elismeréssel nyilatkoztak a ( konyhákról. A tapasztalatok tehát nem a Ifegkedvezőbbek. Túlzsúfoltak a konyhák, az ott főzött ételek nem gyerekek részére készül­nek, az étlapok összeállítói pe­dig egyáltalán nem törődnek azzal, mire van szüksége a gyorsan fejlődő gyermeki szer­vezetnek. Naponta beszélünk korszerű, egészséges táplálko­zásról, de úgy látszik, csak be­szélünk róla. A Kutasi Állami Gazdaság Április 4. szocialista brigádja még a szabadnapokkal is jól, gazdálkodik. Szilveszter tája a karbantartás, az előkészítés ideje. Nem szorít a határidő, az emberek most vették ki a szabadságukat. A gazdaság iro­dájában a brigádról beszél­getünk Paprí Lajos gépmű­helyvezetővel. Magával hozta a szép kiállítású naplót is, közbe-közbe belelapozgatunk. Mit hozott az óesztendő, van­nak-e eredmények, kérdezem. Papp Lajos szívesen válaszol. Emlékmajorban épül a gaz­daság új hízóma"hate!epe. Ez most a legégetőbb feladat, így meghatározza a brigád fő mun­katerületét, vállalásait is. Két- száaharmincezer forint érté­kű többletmunkát vállaltak erre az évre, de háromszáz­ezer lett belőle. Tavalyelőtt történt, de érdemes emlékezni rá: elvállalták, hogy határ­időre fölépítik az új szá­rítót külső segítség nélkül. A vezetők nemigen hitték, ők meg idő előtt elkészültek. Az üzembe helyezett szárító öt­millió forint megtakarítást eredményezett. Munkájukat dicséri a kom­bájnszérű gépesítése is, ami­vel megszüntették a nehéz fi­zikai munkát. Építettek hatr van darab vasszerkezetű bor- júbölcsőt. A vasváz köny- nyebben, jobban fertőtlenítlie- tő — bizonyára ez is része, hogy minimálisra csökkent a borjúelhullá6. Hosszasan sorolhatók a vál­lalások, rendre teljesítve. A munkamódszer említésre ér­demes. Az egész brigádra ki­rótt feladatot kevesebb em­ber végezte el ugyanannyi idő alatt. A többiek a vállalkozá­sokon dolgozhattak. Fegyelmez a brigád! A naplóban bejegyzések so­rakoznak. A községi tanácsel­nök köszönő levele a község játszóterének létesítéséért íródott: munkaidő után, tár­sadalmi munkában készítették el a gyermekek számára ked­ves szerkezeteket — mászó- kat, hintákat. Hasonló levél íródott a véradóállomás veze­tőjétől: közös véradáson vet­tek részt. Az iskolában pavi­lont létesítettek, ahol most tejterméket, kiflit, írószereket vásárolhatnak a tanulók. Lapozzunk tovább. A követ­kező oldal címe lehetné: szak­mai' továbbképzés. A brigád I minden tagja szakmunkás, az A Himnusz a békéről ama­tőr színjátszó találkozót 1977. január 7—9-e között Riótokon rendezik meg a városi és já­rási művelődési központ' an. A fiatal intézményben ez lesz az eddigi legnépesebb rendez­vény: négvszáz fiatalt várnak. Huszonhárom — ebből ti­zenegy somogyi — együt'.es vesz részt a találkozón. A Fonómunkás Kisszínpad, a Táncsics gimnázium irodalmi színpad Kapos’várról, a Hori­zont Kaposmérőböl. a Napra­forgó Lengyeltótiból utazik a ’alálkozóra; mellettük nagy­bajomi, balatonföldvári. bala- ‘•onbog’íri, sormry-'erzti. *abi 's barcsi e~yütt.‘!?'’*et vf,r-',k. A hernu a/úivm k'vi'-l «’ká­lón lesz szakmai beszégeté­sekre is. Az együttesek tag­jainak baráti találkozót szer­veznek. Ez ország legmsdernsbb nyelvi laboratériumában A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem nyelvi Intézete az ország legnagyobb és legmodernebb nyelvi laboratóriuma. Mintegy háromezer nappali, esti és levelező lia li­ga tó sajátítja o! üt különböző szinten a kötelező, illetne a választott nyelvet. Képünkön: Az egyetem műn.»«társai oktatás céljára hangfelvételeket készítenek. Negyedmillió tonnával tú!te!:r ítélték A téli hidegek miatt meg növekedett lak -«sági igínye! kielégítésére az év utolsó na~ ján egyharmados termelést tartottak a Borsodi Szénbá­nyák üzemeiben. A vájárok csaknem kivétel nélkül elfog­lalták munkahelyüket. A borsodi szénbányák dolgo­-51, akik már december ’3-án e'ejíztrií éves tervüket, elő- ■ásón fel'T százhúsz'»-r ton­na szén kitermelésére tettek felajánlást. A pénteki műszak eredményével együtt végül is ennek több mint kétszeresét szállították felszínre. Zsúfolt konyhák, korszerűtlen táplálkozás NEB-vizsgáfat a gyermek- és diákélelmezésről új gépek beállításához azon­ban új ismeretek megszerzése szükséges. Négy'ember szak- tanfolyamon vesz részt. Ta­nul a brigádvezető is, öthóna­pos pártiskolára jár. Hárman marxista szakközépiskolába járnak, a többiek a vállalat politikai oktatásán vesznek részt. Üjabb oldal, újabb vállalás. A brigád tagjai 1976-ban 240 munkaórát dolgoztak szabad szombatjukból, vasárnapjuk­ból egymás segítésére.! Sokan építkeznek, elkel a segítség. Azután egy váratlan be­jegyzés: Fegyelmez a brigád! Valaki szeszes italt hozott ma­gával a munkahelyre. Meg­büntették, és az esemény be­került a brigádnaplóba. Em­berek vagyunk, követünk el hibákat, helyes és indokolt a fegyelmezés, tiszteletre méltó a napló őszintesége. A műhelyben Hosszú az út a jól fűtött iro­dától a géptelepig. Mire oda­ér, alaposan kifagy az ember a csontig ható decemberi hi­degben. Némi vigaszt nyújt a dermedtre fagyott rögökön éviekéivé, hogy enyhébb idő­ben itt gumicsizma nélkül jó­formán lehetetlen a járás. Odabenn a meleg műhelyben szívet derítő látvány a ko- vácstüzhelv vidáman lobogó tüze. Horváth Imre, a brigád volt vezetője éppen egy víz- szintszabályozón dolgozik. Számomra ismeretlen szer­számot hevít a tűzben. — Elfogyott a szabadság! — mondja nevetve. — Én már év közben kivettem. A műhelyben Bárány Tibor­ral, az új brigádvezetővel futunk össze. Benézett, rend­ben van-e minden. Mindig bejön a műhelybe, ha jut rá ideje. Jó a viszony a volt és a mostani vezetők között: — Ma gamtól mondtam le. Elrom­lott a látásom, sokat beteges­kedtem — mondja Horváth Imre. — Benne megbíznák a tagok, úgy érzem, jó kezek­be adtam át a felelősséget. Természetes, hogv az idő­sebbek helyére a fiatalok lép­nek. Mégis vannak rossz ta­pasztalataink, hogy ez saj­nos nem mindig olyan egysze­rű. Az Április 4. brigád jó választását bizonyítják az el­telt év eredményei. A brigád továbbhalad az úton. Bencsik András Takarékos a megye Ahány ház, annyi betét Somogy megyében 1976 utolsó hónapjában százhar­mincezer takarékbetétkönyvet tartottak nyilván az Országos Takarékpénztár fiókjánál, a takarékszövetkezeteknél és a postahivataloknál. A statiszti­kák szerint minden somogyi családban van valamilyen ta­karékbetétkönyv. A kérdés jo­gos: takarékos megye len­nénk? Az OTP Somogy me­gyei Igazgatóságának vezető­helyettese, Pék György szerint: igen. S a válasz mellé máris bizonyítékokat kapok: — A somogyiak tavaly két­száznyolcvanmillió forintot raktak betétbe. Az idén nyolcvanmillióval többet. Az egy személyre jutó betétösszeg csaknem 8500 forint Somogy­bán. Ez az országos átlag fö­lött van. Az OTP-fiókok ügyfelei közül sokan nem a forintjukat akarják biztos helyre tenni ■ hanem kölcsönért kopogtatnak be. A hosszú lejáratú, terme­lési, illetve fogyasztási hitelek számtalan formáját vettük igénybe: 1976-ban 270 millió forintot kértünk kölcsön az OTP-től, s így összesen másfél milliárdra rúg az adósságunk. Az elkeseredésre semmi ok. Itt jóval az országos szint alatt vagyunk. A lehetőségekhez ké­pest kevesebb kölcsönt kér­tünk. — A lakásvásárláshoz adtuk a legtöbb hitelt, de népszerű volt az áruvásárlási kölcsö- nünk is. Meglepő az érdekte­lenség a mezőgazdasági hitel iránt, pedig a háztáji gazda­ságokban jól tudnák hasznosí­tani állatok és gépek vásár­lására, istállók és ólak építé­sére. A lakások, lakóházak modernizálásához ajánlott se­gítségünket se kérik sokan. Igaz, egy-egy központi fűtés építéséhez, fürdőszoba kialakí­tásához nemcsak kedvre van szükség, hanem fölszerelésre is, ez legtöbbször hiánycikk, így azután sokan lemondanak tervükről. — Hány lakást épített 1976-ban az OTP? — Segítségünkkel 136 lakás éjiült a lakásépítő szövetkeze­tek szervezésében, 69 lakás magán szervezésű társasház­ban, 617 lakás pedig az OTP saját beruházásában. — Ez sok vagy kevés? — 1975-höz viszonyítva jó. — Az idén készült «1 a ka­posvári garzonház. Az érdek­lődés ma is nagy. A folytatás? — Egyelőre nem -lesz. Három éve nem kopogtatott be Fortuna ötös találattal So­mogyba. Négyes 88 akadt; A totózók közül 21-en nyertek tízezer forintnál nagyobb ősz- szeget, míg a borítékos sors­jegyet vásárlók közül az egyik szerencsés vevő a négy forint­jáért ötvenezerét kapott. Hogy mmdez hány szelvény­ből? 1976-ban tizenhétmillió totó- és lottószelvényt vásá­roltunk, s hatszázhűszezer bo­rítékos sorsjegy fogyott el az árusoknál. Himnusz a békéről színpada és a Vasas irodalmi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents