Somogyi Néplap, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-01 / 1. szám

szocialista tudatosság erejével

Írta: Győri Imre, az MSZMP KB titkára

M

érlegkészítés, az eredmények, a tapasztalatok összegezése folyik ezekben a napokban, hetekben mindenütt. A szocializmus építésének minden területén szorgalmas munka folyt. Elmondhatjuk, eredményes évet zárunk. A jól végzett munka eredményeire építve figyelmünket a jövőre irányítjuk. Jövőnk prograínja adott: a fejlett szocialista társadalom építése. Ez összehangolt politikai, gazdasági kulturális és ideológiai munkát igényel. Fejlődésünk jelenlegi időszakában gazdasági feladataink megoldása, társadalmi viszonyaink fejlesztése a meghatározó. Pártunk ezért is fordít megkülönböztetett figyelmet a gazdasági építő- munkára. De társadalmi előrehaladásunkkal, sokrétű, ösz- szetett feladataink elvégzésével együtt növekszik a tudati-ideológiai tényezők jelentősége. Köztudomású, hogy a szocialista tudat nem alakúi kj önmagából, automatikusan a gazdasági eredmények, a javuló életkörülmények hatására. Ezért az eszmei nevelés szerepe is mind nagyobb lesz a fejlett szocialista társadalom építésében. Az anyagi létfeltételek és a tudati tényezők kölcsönösen hatnak egymásra, feltételezik az összehangolt fejlesztést.

Pártunk XI. kongresszussá társadalom eszmei, világnézeti állapotával is számolva határozta meg a politika fő vonalát, a fejlett szocialista társadalom felépítésének programját. A Központi Bizottság ebből kiindulva tűzte 1976. október 26-i ülésének napirendjére a párttagság eszmei- politikai helyzetének vizsgálatát, a pártpropaganda megjavításának feladatait. Az elfogadott határozat hosszú távra szól, megállapításai szélesebbek, mint a szervezett pártoktatás keretei. Egész népünk érdekeit, a fejlett szocialista társadalom építését szolgálják.

A propaganda szerves része a párt egész tevékenységének: segíti eszméink elfogadását, politikánk megértését, feladataink megvalósítását. Célunk, hogy a XI. kongresszuson megszabott követelmények színvonalára emeljük a párttagság ideológiai felkészültségét, erősítve a politikai, szervezeti és a cselekvési egységhez nélkülözhetetlen eszmei egységet. A párt egysége, eszmei-politikai kisugárzása döntő hatást gyakorol a tömegek gondolkodására, magatartására, világnézetére. Kommunisták és párt önki vü- liek, marxisták és nem marxisták, hívők és ateisták együtt vesznek részt aktívan a szocializmus éoí lésében. A párt-egység erősíti a társadalom politikai egységét. A társadalom politikai egységére éoít.ve pedig erősíthetjük a tömegek szocialista tudatosságát.

A Központi Bizottság 1976. októberi határozata értelemszerűen vonatkozik az állami, az egyetemi és ömegszervezeti marxista—

! minista oktatásra: közvetlenül csaknem kétmillió pár- tonkívülire. Társadalmi szük- 'gletté vált nálunk az. önálló eligazodási készség kifejtése, korunk tudományos '1 ágnézetének, a marxizmus— cinizmusnak az elsajátítása. Mind általánosabb az a felismerés, hogy politikai—ideológiai féKc&zültség nélkül nincs ~rszerű műve’tség. A tudó \ányos és technikai forrod?, .m lélegzetelállító fölfedezéseit is csak jó világnézeti ránytű segítségével helyezhetjük el »hagyományos« világképünkben. De a felgyorsult társadalmi mozgások még inkább igénylik ezt az eligazodási készséget. A fejlett szocialista társadalom építése ■órán felvetődő új kérdések helyes megválaszolása, a szocialista demokrácia kiteljesedése összefüggéseket értő és önállóan cselekedni képes embereket kíván. A fellendülő nemzetközi kommunista mozgalom jelentős előretörése révén szintén új módon vetődnek fel, illetve más megvilágításba kerülnek fontos elméleti és politikai kérdések. Ezek óhatatlanul eszmecserék, vitáik és — elmélyült tanulmányozás, türelmes kezelés esetén — kétségtelenül az erőgyűjtés, s elvi alapokon nyugvó nemzetközi akcióegység forrásai.

Pártunk propagandája,

egész politikája és gyakorlati tevékenysége ugyanarra az alapra épül: a marxizmus— lemnUjnusia, építőmunkánk elméleti értékű következtetéseire, és pártunk, valamint a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom minden oszui- gának — különösen a Lenin alapította Szovjetunió Kommunista Pártának — törté nelmi tapasztalataira. Pártunk politikáját Is csak úgy érthetjük meg és támogathatjuk igazan, ha ismerjük azt a gazdag elméleti, történelmi hátteret, amelyre alapozódik. A társadalmi osztályok és rétegek közérzetére, tudati állapotára döntően hat pártunk gyakorlatban bevált, a dolgozó nép érdekeit kifejező politikája, forradalmi elméletünk alkotó alkalmazása na- zártk konkrét viszonyaira. A magas fokú társadalmi tudatosság azonban feltételezi a marxista—leninista ismeretek megszerzését, gyarapítását, elmélyítését. Ehhez azonban már kevés a tapasztalás, a társadalmi aktivitás '— szükséges a rendszeres és céltudatos tanulás.

A tanulásban — «hogy erre a párthatározat felhívja ■ a figyelmet — vissza kell nyúlnunk a klasz- szikusok műveihez. A klasz- szikus művekből alkotó módon elsajátíthatjuk a társadalmi fejlődés — a kapitalizmus, a szocializmus, a kommunizmus — általános elméletét, a dialektikus módszert. Marx, Engels, Lenin művei felvérteznek a hamisítókkal szemben. Hiszen azokat elrné- lyülten tanulmányozzák a kispolgári és burzsoá ideológusok is. és némelykor éppen a klasszikus tanítások sajátos értelmezésével ignorálják a reálisan létező szocializmust, máskor a reálisan létező szocializmus problémáit, az objektíve létező, szükségszerűen jelentkező és leküzdhető ellentmondásait abszolutizálva, dramatizálva vetik el a marxizmus—len inizmust.

A klasszikusoktól, felmérhetetlen segítséget kapunk a valóság elemzéséhez, a gyakorlati feladatok meghatározásához és végrehajtásához. Megóvnak saját hibáinktól: a betűrágástól, a dogmatizmus- tól, a mechanikus gyakorlattól. De nem várhatunk tőlük »utasításokat« a konkrét napi tennivalókhoz. A párt politikája eleven, alkotó, idegen tőle a dogmatizmus. A klasszikusok műveiből tehát ne tételeket idézgessünk, hanem ismerjük meg azok lényegét, módszerét, a szellemiét, az alapos és következetes gondolkodást sajátítsuk el.

Az oktatás, a propaganda számára fontos kérdés : ho-, gyan érvényesült a marxi elmélet és módszer a forradalmi munkásmozgalom évszázados gyakorlatában és különösen pártunk immár csaknem hat évtizedes történetében. A magyar munkásság küzdelme a kommunisták harca szerves része népünk történelmének, és így méltó helyére kell hogy kerüljön nemzeti önismeretünkben, a hazafias nevelésben. De a magyar kommunisták harcá rak sokoldalú ta- oasvalatainak reá’is bemül? tása hasznos tanulságokkal is szolgál a jelenre és a jövőre, erősítheti az eszmeiséget, gyarapíthatja a politikai ismereteket, megóvhat bennünket a hibáktól.

Az ideológiai munka alkotó folyamat, a valóság szüntelen tanulmányozása, a szocialista fejlődés törvényszerűségeinek fe’tárása. új kérdések megválaszolása. így az Ideológiai képzésben kiemelkedő szerepet szánunk a társadalomtudományi kutatások eredményeinek, szocialista építőmunkánk elméletileg általánosított tapasztalatainak. Ebből a szempontból is nagy horderejű

' pártunk XI. kongresszusának és a Központi Bizottság állásfoglalásainak tanulmányozása.

Csupán egyetlen megállapítás a Központi Bizottság október 26-i határozatából: »A fejlett szocialista társadalom megteremtésének feltétele és egyben eredménye a szocialista életmód általánossá válása. A szocialista életmód a mindennapos tevékenységben tör utat, s nem pusztán nevelési kérdés, a termelési viszonyok és az anyagi feltételek alakulásával kölcsönhatásban fejlődik. A szocialista életmód új értékrendet teremt, mely a példamutatóan végzett munkában, az elkötelezett politikai magatartásban, a kollektívákban, a munkahelyeken, a brigádokban, a családban töltődik meg tartalommal. A propaganda fontos feladata a kibontakozó szocialista életmód elemeinek feltárása és támogatása.« Nem azért szükséges idézni a fentieket, mintha ezzel a szocialista életmóddal kapcsolatos kutatásokat lezártnak, befejezettnek tekinthetnénk. Szó sincs róla. Csupán azért, mert érzékletesen bizonyította a probléma felvetésének, kezelésének helyes módját, az ok és okozati összefüggések, a kölcsönhatásaié, a tudati tényezők, a nevelés szerepét. A határozat, amelyet teljes terjedelemben közölt a decemberi Társadalmi Szemle és a Pártélet, kitér a fejlett szocialista társadalom építésének lérjyeges kérdéseire, távlataira és korunk legidőszerűbb problémáira.

Minden oktatási intézmény számára alapelv, hogy az életre tanít, nevel. A marxista propagandamunkáról szólva talán fölösleges is ezt hangsúlyozni. Célunk az elmélet és a gyakorlat minél teljesebb egysége, eszméink valóra váltása. Az elméleti tudás, a marxista felkészültség mércéjének tekintjük, hogy milyen mértékben párosul az aktív társadalmi cselekvéssel, jó munkával, a szocializmus iránti elkötelezettséggel, példamutató magatartással. Csupán azt a tudást értékeljük, mely a társadalmi haladás szolgálatára, helytállásra, kiállásra, jó munkára ösztönöz, amely elmélyíti az ügyünkbe vetett hitet, a meggyőződést, és magas szintre emeli a szocialista tudatosságot. A politikai műveltség növelése tehát nemcsak az ismereteket gyára,pítja, hanem egyben a személyiséget is gazdagítja, szemléletét jellemét formálja, az emberi kiteljesedést szolgálja.

A

ma alkotó-dolgozó generációk közül az’ifjabb csak elbeszélésekből, olvasmányokból ismeri a korábbi évtizedek hősi időszakát. A fejlett szocialista társadalom korszakos feladatainak megoldásához is lelkesedésre van szükség. Alapos ismeretekre, következetességre, kitartásra, magas fokú tudatosságra. Szükség van szívre, meggyőződésre. érzelmi kötődésre is. Céljaink, igaz ügyünk szolgálata ma is lelkesítő. Feladataink azonban sok szempontból nehezebbek, mint a korábbi évtizedekben. Hogy megvalósul jón az elmélet és a gyakorlat egysége, hogy teljesebb életet éljen az ember, az értelmen át jobban, hatásosabban kell az érzelmekig eljutnunk. Különösen a fiatal generáció soraiban. És főként o’yan na~v hordenem kér 1 : - sekben, mint a .'z?cial:sta módon való élés, do1 gőzös, tanulás, a hazafiság és az internacionalizmus.

Az új esztendő dolgos hétköznapjain társadalmunk szocialista jegyeinek erősítésével, a nem szocialista jelenségek visszaszorításával, kiküszöbölésével segíthetjük az emberek, a közösségek, az or szág további boldo«'-'á'át. A hatásos propagandával is szolgálhatjuk a határozottabb, a magabiztosabb haladást, az 1977. évi népgazdasági feladatok és a XI. kongresszuson hozott határozatok végrehajtását

Picasso utóélete

André Malraux Az obszidián fej

»Elmondtam Pieassónak, hogy műemlékké nyilváníttattam a Bateau-Lavoirt.

Ha valaki ezt akkor megjósolja, amikor ott laktunk!...

— Egyáltalán nem látták előre a jövőjüket?

— Attól függ ... Huszonöt éves korunkban biztosak voltunk benne, hogy mi vagyunk a festészet. Hogy előbb-utóbb mi fogjuk jelenteni a festészetet. De csak akkor fognak elismerni bennünket, amikor már meghaltunk. Mint Cezan- ne-t. Vagy Van Goghot«; egy aranyért, igen, egyetlen aranyért adta el a képeit«.

A beszélgetés annyiban jellemző, hogy bemutatja könyvünk szerzőjének a fontosságát — Malraux-t, a minisztert — és1 a tanulmány hősét, Pablo Picassót, a XX. századi egyetemes képzőművészet úttörőjét. Kapcsolatuk részben ad hiteles fedezetet e művészettörténeti eszmefuttatásnak, Az obszidián fej írója ennél is többel rendelkezett már, amikor könyve megírásához fogott: Mal- raux-ban az emberiség egyetemes művészetének a kiváló ismerőjét is tiszteljük. Ha innen mérjük teljesítményét, ugyancsak hasonlíthatjuk Pi- cassóéhoz, aki úgy újította meg a modern képzőművészetet. hogy fölfedezte az emberiség hajnalának a művészetét is...

André Malraux tanulmány- kötete azért érdemel megkülönböztetett figyelmet, mert sajátos filozófiai, művészet- elméleti nézetei mögött is eleven, élő Picassót ismerünk meg.

Sajátos filozófiája, az eg- I zisztencializmus szemüvegén át nézi a művészet értelmét. Azt vallja, hogy a művészetek a halál ellen »feszítik« csodálatos vásznaikat, húrjaikat ... Következetesen így folytatja gondolatmenetét: a műalkotások — megszületésük

után — folyamatosan átváltoznak, életelemük: a metamorfózis. A filozófia, művészetelméleti írás a francia esszé sajátos vonásait is magán viseli, de számottevő eredménye, hogy helyzetfeltáró és leíró énje sem hagyja cserben Malraux-t.

A kötet ott kezdődik, ahol Picasso befejezte a művek sorának létrehozását, tehát a halála utáni időkiből mutatja fel a szerző a festőt, akinek az utóélete sem szerényebb, mint a párizsi éveké. Élő klasszikus. Így szokták mondani, Malraux szerint azonban: Picasso obszidián fej, az az élete során vulkáni eredetű, üvegszerű anyagból formálta saját maga portréját. Élete és utóélete összefonódott.

Könyvünk valóságban is még élő alakja csupán Jacqueline, Picasso felesége, akivel együtt fedezi fel a hagyatékot a szerző.

Különös utazás ez, mely Pi- cassótól Picassóig vezetve rengeteg kincset mutat be. Megismerhetjük az egyes művek

születési körülményeit, « K6 lombokkal című szobor kapcsán Picasso alighanem egyik

általánosítható programját: a művészt itt az ősiség babonáz- za meg, pedig egyébként száműzi a szobrászatból a történeti formákat... magával a falevéllel is versenyre kel... — mutatja be, járja körül azt a ' forrásvidéket, melyből merített.

Egy pillanatra sem válnak mozdulatlanná Malraux

könyvében a Picasno-művek, új és új oldalukról mutatkoznak, egymás rr.ellettiségük során át-átváltoznak. mégis kialakulhat bennünk egy-egy rögzíthető vonásuk. Nemcsak a Guernicáé. ha»em a kevésbé ismerteket ií megjegyezhetjük: az Ugrólwteles kislány, A gyerekkocsit toló nő, a Kaszás című Picasso-szob- rok is hozzá tartoznak már a teljesebb portréhoz.

A kötetet számos reprodukció teszi teljessé, ismereteinket bővítve.

H. B.

Csend

Picasso műve.

(MTI fotóreprodu’kció)

Fényes kirakat®!,

i

Álldogálok egy könyvesbolt előtt, nézem a járókelőket. Szépen süt a nap, kellemes az idő, áprilisi felhők szaladnak a januári égen. így déltájban meglehetősen kicsi itt a forgalom. Állok a járdán, a fényes kirakatok előtt, és mint akinek semmi dolga, ráérősen várakozom.

A sarkon feltűnik valaki. Fiatal lány, diákforma. Megállítom. Járt már a könyvesboltban? A lány elmosolyodik. Éppen oda igyekszem. Biológia szakos vagyok, tankönyve- kst veszek

A lány mögött törődött arcú, fáradt mozgású férfi. Tisztelettel szólítom meg.

— Hengerész vagyok, kérem. Harminchárom éve. Nem, még életemben nem vettem könyvet. Néha a lányom hoz a gyárból, eeyet-egyet én is elolvasok közülük ... A szerzőre nem emlékszem, egy anyáról és a lányáról szólt. Igen, tetszett.

— Veszi a lánya, vagy’ kölcsönzi?

— Nem tudom, kérem. Mindenesetre szép, új könyvek.

A kirakat előtt ketten is állnak. A fiatalemberhez fordulok. M'kor megszólítom, bátraién, alakía a mozdulattól megbillen. Sánta.

— Veszek, rengeteg könyvet veszek. A legjobban? A sportot! Minden sporttárgyú könyvem megvan. Az útleírások és a régi történelem is érdekel. Három-négy könyvet minder nőnapban m«gvoszek.

Köszöntésül biccent, és vlsz- szafordul a kirakat felé. El- mélvülten néz valamit. Rossz

lábán meszebb jár, mint bárki az utcán.

Egy közeli kapualjból idő- sebbetérfi lép ki; két-három- éves kislányt vezet.

— Könyvet? Hogyne vennék. Már csak azért is. mert Itt lakunk a szomszédban . . . Milyeneket? Meséskönyveket, kérem. — Á kislányra mutat:

— Neki. Csakis neki. Magunknak? Nem. Soha.

A kirakaton át benéz az üzletbe, az elárusítókra, s lehalkítja a hangját.

— Négy éve megvan ez a könyvesbolt, de osak jót mondhatok róla. A nyitást és a zárást pontosan betartják. A kirakatok. kérem, ragyogó tiszták. A járda és az üzlet eleje minden kívánalmat kielégít. A könyveket rendszeresen cserélik, a vevőkkel udvariasak. A kislány indulna, nagyapja karját huzigálja. — Elnézést... Mi a foglalkozása? — Miért fontos az? Nyugdíjas vagyok. — Nem fontos, csak a többiek miatt.

— Mondom, nyugdíjas. — És korábban? — Azelőtt rendőr voltam, kérem.

Fiatal fodrászlány. Vörös haja kikunkorodik a sanka alól, kacéran mosolyog. Nem a mellette elhaladóknak, hanem az utcának, a szélnek, a világnak. Hangja, mint az arca, kedves kicsit kényeske- dő.

— Én csak a romantikus könyveket szeretem. Brontö-t. Beviszem magammal az üzletbe, és ha rí -'s vendégem, ott is olvasok. Flőfordul, hogy közben kimegyek sírni. Az öltözőbe. Szóval, ha RrontëBencze József

Megyeka lénián a fák között...

Megyek a lénián a fák között bölcsöfát, kocsirudat, gereblyenyelet,

favágótuskót, szőlőkarót, gerendát, szarufát, kisajtót — s Apámnak még mi mindent rendelek.

S mire elkészülne én is s a világ is régen öreg Icszl

könyvről hallok, azt hárhonnét megszerzem.

— Kölcsönkéri? Könyvesbotiban veszi?

A kislány mosolyog.

— 0, hogyne!

És mintha a szél fújná el,

továbblibben.

összekapaszkodott fiú és lány, egyikőjük sincs húszéves. A lány riadt, szomorú szemű, a fiú gömbölyű állú, kihívó tekintetű. Épp a könyvesboltba mennek, könyvutalványuk van.

— Honnét kapták?

A fiú a lány felé int.

— Nyerte.

— Hol?

— Helyesírási versenyen. Szakmunkásképző iskolában.

— Kétszáz forint. Mit vesznek ennyi pénzen?

A lány lehajtja a fejét:

— Éh is a Pendragon legendát.

— A többin?

— A fiú megfogja a lány vállát, a lenge ki6 alakot valósággal magához cövekeli.

— Majd meglátjuk. Majd körülnézünk. — És szúrós tekintetét a lány arcára szegezi.

Borvirágos orrú. megállapíthatatlan korú férfi. Lehet hatvan, de nyolcvan is. Vállát a szélnek feszíti, akkora lendülettel jön, hogy alig tudom megállítani.

— Olvasni? Beszélni! Hat nyelven. Parla italiánó? Tengerész voltam tizenhét évig. Adria, Fekete-tenger. Baltitenger ... Ott igen. Ott lehetett volna olvasni. A hajón. Az hiszem, olvastam is. Kikötöttünk a városokban, vásároltunk könyveket. Más nyelven. Persze. Dehogy volt baj. Éppen azt akartuk, megtanulni a nyelvet. Szóval, olvastam. Most már egészen biztos vagyok benne. hogy olvastam... Mit? Hát nyolcvanihat éves vagyok. Hogyan emlékeznék rá?

Előredől, s nekifeszül a

szélnek.

Vathy Zsuzsa