Somogyi Néplap, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-06 / 4. szám
Honnan vegyi, ami nincs ? M atematikailag nem igazolható az állítás, miszerint Magyarországon teljes — azaz: százszázalékos arányú — foglalkoztatottság valósult meg. Ám a matematika igazsága ez esetben sovány, vagy éppenséggel semmilyen vigaszt sem jelent. Igaz ugyan, hogy az elmúlt öt évben a munkaképes korú nők 66 százaléka vett részt a társadalmilag szervezett munkában, ám sokkal többen, még ha akarnának sem állhatnának munkaviszonyba, többek között azért sem, mert például lakóhelyük kornyékén nincs munkahely... A munkaképes korú férfiak esetében is csak 84 százalékos a foglalkoztatási arány, de ez is megfelel a demográfiailag lehetséges maximumnak, mert a munkaképes korúak egy része még tanul, vagy — például rokkantság miatt — nem vállalhat munkát. A matematikailag kimutatható »tartalék« tehát voltaképpen nem tartalék, legalábbis a jelenlegi körülmények között nem az... Ilyen helyzetben kezdődött a jelenlegi tervidőszak és tevődik fél a nagy kérdés: honnan vegyük, ami nincs, a szükséges számú és képzettségű munkaerőt? A népgazdasági tervszámftások szerint az összes munkaerő száma 1976 és 1980 között körülbelül 40 ezerrel csökken, elsősorban a fővárosban, Észak-Magyarországon, a Dél-Alföldön és a Dél-Dunán- túlon. A terv ugyanakkor a foglalkoztatottak száménak körülbelül hatvanezres növekedésével számol a következő öt évben oly módon, hogy feltételezi a munkaképes korú népességből újabb tízezrek munkába állítását. így fest vázlatosan a kővetkező öt év országos munkaerő- mérlege, s most nézzük — ugyancsak vázlatosan —, mivel számolnak a vállalatok, az ágazatok? A gépiparban elsősorban a kiemelt nagyvállalatok jelezték létszámnövelési szándékukat. A Nehézipari Minisztérium számításai szerint a tárca vállalatainál további munkaerő-tartalékok mozgósíthatók; mindent egybevetve a nehézipar létszámigénye 1—2 százalékkal lehet alacsonyabb, mint amire a népgazdasági tervkészítők számítottak. A könnyűiparban Jelentős az eltérés a népgazdasági terv, a minisztériumi' és a vállalati számítások között, s az igazi gond ott kezdődik, hogy a könnyűipar a legmértéktartóbb tervezéssel sem mondhat le a létszám bizonyos arányú növeléséről (különösen nem a nyomda- és a ruházati ipar). > Kedvezőbb a helyzet az építőiparban, ahol eleve kisebb létszámnövekedést terveztek, mint amivel a népgazdasági terv számolt. Növekvő termelési feladataikat a termelékenység tervezettnél gyorsabb ütemű emelésével akarják megvalósítani. Ez reális törekA kereskedelem által jelzett munkaerőigények lényegében azonosak a népgazdasági terv számításaival, de az már most is nyilvánvaló, hogy további munkaerőhiány várható a városi élelmiszer-kereskedelemben, a vendéglátóiparban és az üdülőkörzetek kereskedelmi és vendéglátó egységeinél. Az úgynevezett nem anyagi ágazatok munkaerő-igényének kielégítése végső soron két tényezőtől függ: egyrészt a felsőfokú végzettséggel rendelkezők pályázatok útján való elhelyezésének következetes végrehajtásától, másrészt a meglevő létszám stabilizálásától. (A munkaerőigény több mint hatvan százaléka egyébként az egészségügyben és az oktatásban jelentkezik.) A számok egyértelműen jelzik: az igények sok esetben meghaladják a lehetőségeket, és a számok mögött az is felfedezhető, hogy sokan nem veszik tudomásul a megmásíthatatlan tényt: nincs és egyelőre nem is lesz — a azó valamikori, ha ügy tetszik klasszikus értelmében vett — szabad munkaerő. Igaz: a népgazdasági tervezők is számolnak a munkaerő-források bővítésének lehetőségével, de ez ma már egészen mást jelent, mint akár csak tíz évvel ezelőtt. Elsősorban minőségi változásokkal lehet számolni, ha ezt a termelőszférában, a gyakorlati életben is komolyan veszik. Változtatni kell az oktatás, a szakképzés szerkezetén, ami nem minden téren igazodik a népgazdaság szükségleteihez. AMghanem gyökeres reformokkal kellene hatékonyabbá tenni a pályaválasztási munkát, és nem volna szabad sajnálni a fáradságot semmitől, aminek segítségével elérhető lenne, hogy a nyugállományba készülő, de sok esetben még munkaképes korúak egyre nagyobb hányada tartsa érdemesnek a további munkát. Elodázhatatlan feladat a csaknem félmillió csökkent munkaképességű dolgozó gyors, okos, humánus rehabilitációja, lehetőség szerinti foglalkoztatása. És mindezek mellett: a szakmai továbbképzés. Ez ügyben érdemesnek látszik néhány mondat erejéig elidőzni. A televízió műsora nemrég sokoldalúan elemezte az ország munkaerőgondjait.. A Szerszámgépipari Művek egyik gyárának vezetője kereken és könnyedén kijelentette, hogy az ő gyárukban betanított munkásokból ritkán lesznek szakmunkások, mert — úgymond — »erre nincs igény, az emberek nem hajlandók tanulni ...« Szabad legyen megkérdezni : mennyiben hajlandóság kérdése ez? Persze olyan esetben — mint ezt ugyanebben a tv-műsorban a Magyar Posztó egyik munkásnőjétől hallhattuk —, lia a korszerű gépeken, a magasabb szaktudást követelő munkával lényegesen kevesebbet keresnek a munkások, akkor aligha vállalják a szakmai továbbtanulás kétségtelen terheit No de miként fordulhat elő ilyesmi, és egyáltalán: micsoda anakronizmus, semmivel sem magyarázható ellentmondás az, hogy aki tanul, esetenként hátrányosabb helyzetbe kerül annál, aki nem tanul, aki az egyik évet a másik után ugyanannál a gépnél, ugyanannál a munkafolyamatnál »húzza le«. Könnyűszerrel bebizonyítható: a legnagyobb létszámtartalékok éppen a szakmai továbbképzéssel mozgósíthatók. S amíg az efféle gondolkodásmódnak a vállalatok jó részénél szinte nyomát sem látni, addig a munkaerő-gazdálkodással és -politikával foglalkozó irányító szervek kénytelenek a vállalatok helyett gondolkodni és esetenként cselekedni. Pedig ezeknek az intézményeknek a nagyobb távlatokban való gondolkodás és cselekvés lenne a feladatuk. Hogy csak egyetlen példát említsek: már évekkel ezelőtt meg kelett volna teremteni annak elvi és gyakorlati feltételeit, módozatait, hogy a rendelkezésre álló munkaerőt esetenként a nép- gazdasági igényeinek megfelelően átcsoportosíthassák. Ez nem valósulhatott meg, egyrészt mert mind a m^i napig nem sikerült megnyugtatóan tisztázni, hogy honnan, hogyan és hova irányítsanak bizonyos számú munkaerőt, vagyis hiányoznak a munkaerő tervszerűen irányított vagy befolyásolt mobilitásának elemei és viszonylag objektív kritériumai. De nem sikerült megoldani e feladatot azért sem, mert ehhez a szakemberek széles csoportjának hœszabb ideig tartó rendkívül sokoldalú és alapos együttműködése szükséges. A munkaerőhelyzet normalizálásához azonban egyéb szempontokat is figyelembe kell venni. Mindenekelőtt a teljesítmény- és termelékenységi tartalékok jobb kihasználását (egyáltalán : kihasználását!), ami jórészt a normamunka korszerűsítésétől, az anyag, az alakatrész, a szerszámellátás zavarainak lehetőség szerinti kiküszöbölésétől, a nagy értékű állóeszközök folyamatos működtetésétől, a szigorúbb kooperációs fegyelemtől függ, a technológiai és általános munkafegyelemről nem is beszélve. A laza munkafegyelem azonban nemcsak az úgynevezett »lógósok« megszüntetésével szigorítható, hanem minden olyan tevékenység " megszüntetésével (értelmetlen értekezletek semmire sem vezető tanácskozások, munkaidő-kedvezmények stb.), amelyek jelentősen csökkentik az amúgy is szűkös munkaidőalapot. I llusztrációként — és kű- . lönösebb kommentár helyett — legyen szabad még egy adatot idéznem: az évi munkaidőalapból a félegyórás, úgynevezett törtnapi hiányzások miatt országosan annyi munkaidő vész kárba, amely kereken 50 ezer ember egyévi munkaidejével egyenlő. Emlékeztetőként: a következő öt évben ötvenezerrel akarja növelni a foglalkoztatottak számát a gépipar. V. Cs. Új tanműhely Tabon Elkészült az új tanműhely Tabon, a Budapesti Vegyipari Gépgyár gyáregységéiben. A legújabb gépekkel fölszerelt tanműhelyben egy időben hatvan fiatal gyakorlati oktatása folyhat. A nagyközség szélén épült fiatal gyáregység évről évre nagyobb feladatokra vállalkozik: az új vegyianyagtartályok készítéséhez mind több jól képzett hegesztőre van szükség. Elsősorban őket képezik az új tanműhelyben. Néhány más vasipari szakma fogásait is megtanulhatják itt a fiatalok. A tanműhely építési költségeihez, fenntartásához ugyanis hozzájárul a másik gyorsan fejlődő tabi üzem, a Videóton számítástechnikai gyáregysége is. A tanműhelyhez külön előadóterem tartozik: ezt úgy szerelték föl, hogy alkalmas legyen vetítőképes előadások megtartására és szakmai filmek vetítésére. A gyáregység ezen túl ezt a tantermet használja majd felnőtt dolgozóinak továbbképzésére, és a szakmásító tanfolyamokat ia itt tartják a betanított és segédmunkásoknak. A 12 millió forintos költséggel készült tanműhely korszerű, új berendezéseket és külön raktárai is kapott. Ebben hétszázezer forint értékű alkatrész, szemléltető eszköz segíti az oktatók munkáját. Ülést tartott a városi tanács vb Áz alkohol rovására 42 millió forint fejlesztésre A Somogy megyei Vendéglátó Vállalat tevékenységét Kaposváron elsősorban az italboltok, éttermek, büfék alapján ítélik meg. Ez pedig két dologból tevődik össze: a vállalat által biztosított tárgyi és személyi feltételekből, másrészt a vendégek magatartásából. A magatartás pedig azoktól függ, akik belépnek a vendéglátó helyekre, és kérnek egy fröccsöt, azután még egyet. A tizedik után könnyen felerősödik a hang... Az utóbbi években több, rossz hírű hely szűnt meg a városban. Talán már nem is emlékszik mindenki vissza, hol volt a Diófa, a Jóbarát, a Az év közepén kezdődik a próbaüzem Az idén elkészül a megye legnagyobb ipari beruházása a Chemical Építő-vegyianyago- kat Gyártó Vállalat barcsi gyára. A vállalat budapesti központjában már készül az a hálódiagram, amelynek alapján az év közepén megkezdik a próbaüzemet az egyes berendezések. Elsőként az energetikai részegységeket — a kazánházat és az elektromos központot — teszik ki terhelési próbának. Ezt követi majd a bitument készítő üzemrész próbája. Az építők tartották az ütemet A tervele meleg szobában készülnek a próbaüzemre. Az építők azonban hidegben dolgoznak a Dráva-parti gyár raktárain és technológiai csarnokain. A . féimilliárd forint értékű nagyberuházás építésének ütemével nincs gond: a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat és alvállalkozói tartották a határidőt, sőt helyenként előbb készültek el egy munkával, mint amikorra ígérték. Gond egyedül az egyik technológiai csarnoknál van: ezt a munkát azért nem tudták téliesíteni, mert nem készültek el a szigeteléssel. Nincs még kész a csővezetékrendszer szigetelése sem. E munkákat az Országos Szakipari Vállalat szocialista szerződésben is elvállalta, amikor azonban teljesíteni kellett volna az ígéretet — más megbízatásai miatt —, felmondta a szerződést. A szigetelés r.em nagy, de sok szakértelmet igénylő munka: a 8 millió forint értékű feladat elvégzésére más vállalkozót kerestek. Gépek határidőre A nagyberuházáson van még tennivalójuk az építőknek. ebben az évben azonban egyre nagyobb helyet kapnak a technológiai szerelők. A gépek elhelyezésének tervei elkészültek már. és a fontos berendezések 75—80 százalékának a szállítására olyan határidőt vállaltak a gyártók, amely biztosítja a beruházás pontos befejezését. Van azonban néhány olyan visszaigazolás is. amelynek alapján csak 1978 elkő negyedében — tehát a beruházás befejezése után — várhatnák a berendezéseket. Tartályokat, kompresszorokat. szerelvényeket kellene később beépíteni, ha ezek a határidők maradnának. A Chemical azonban újabb tárgyalásokat kezdett a korábbi szállítás érdekében. Van néhány olyan berendezés is, amelyet átmenetileg mással kell pótolni, vagy kézi munkával helyettesíteni. Annak a csomagológépnek például, amelyet majd itt használnak, ma még csak a prototípusa van kész: az ilyenkor kötelező vizsgálatok után kezdődhet csak meg a sorozatgyártás. Ha a gép nem készül el akkorra, amikor a gyár megkezdi a termelést, átmenetileg kézi csomagolást vezetnék be. Pontosan, fegyelmezetten A beruházás lassan a befejezéséhez közeledik. Ez azonban nem könnyíti, hanem nehezíti az itt folyó munkát: több vállalat szakemberei dolgoznak majd a barcsi gyár építésén. Munkájukat úgy kel! megszervezni, hogy ne akadályozzák, hanem segítsék egymást. A próbaüzem megkezdése pedig — ha csupán egyes üzemrészeket érint is — azt jelenti, hogy az építők és a szerelők meDett az új gyár első .munkásai szintén feladatot kapnak. A sokirányú munka összehangolására mindent figyelembe vevő terv készül. Ezt betartani azonban azoknak kell majd, akik a helyszínen dolgoznak. Dr. K. I. Határ büfé. Ám még mindig maradt néhány olyan, amelyik után ugyan sokaknak fájna a szíve, de többen vannak, akik jó néven vennék bezárásukat. Ezek közül kettőről is szó volt tegnap a Kaposvári Városi Tanács V. B. ülésén, ahol a Somogy megyei Vendéglátó Vállalat városellátó tevékenységét, fejlesztési terveit értékelte a testület. Ilyen például a piaci kocsma. Már régen vége a piacnak, hazamentek a kofák és a bevásárló háziasszonyok, amikor az italmérő még mindig jó forgalmat bonyolít le — kevésbé jeles vendégekkel. Vagy a Német István fasorban működő Hársfa borozó. Kitűnő hely arra, hogy a Rákóczi mérkőzéseit taglaló vér- mesebb szurkolók a meccs után nehezen megszámlálható piros és fehér fröccs kíséretében elemezzék a kihagyott helyzeteket. Van hát mit erről az oldalról is bekalkulálni a következő évekre tervezett fejlesztésekbe. Akár a jövőről, akár a jelenről van szó, le kell szögezni, hogy a vállalat nincs könnyű helyzetben. A kereskedelemnek talán ez a legesz- közigényesebb alágazata, a berendezés »nyeli« a pénzt. Pedig igyekeznek visszaszorítani a — szelíden szólva — túl hangos vendégek számának gyarapodását, elsősorban a korszerűtlen italboltok bezárásával, és azzal is, hogy az országban eddig egyedül itt nem fizetnek jutalékot a szeszesital-forgalom után a dolgozóknak. Az elmúlt években jó néhány nagyobb létesítményt adtak át a városban. Elkészült többek között a Dél-Dunántúl legkorszerűbb cukrász termelőüzeme, 10 millió forintért. Ezzel azonban nem sikerült minden gondot megoldani. Nő a kereslet a cukrászati termékek iránt, s ezeket legföljebb háromműszakos üzemeltetésével lehetne kielégíteni. Ehhez azonban nincs kellő számú munkaerő, sőt — olvasható a vb elé tárt jelentésben — »« termelés további növekedését gátolja, hogy a cukrászután- pótlós nem biztosított, végzett tanulóink más szakmában helyezkednek el, a dolgozók zöme vidékről jár be...« Az utánpótlásra nagy gondot fordítanak. Négy szakmában jelenleg is 120 ipari tanulójuk van, bár ehhez hozzá kell tenni: nincs módjuk válogatni a jelentkezők között, hisz a vállalat már hosszabb idő óta nyomasztó munkaerő- hiánnyal küzd. Ennek is megvannak az okai. Csak egyik az, hogy a dolgozók túlnyomó többsége az átlagosnál nehezebb körülmények között végzi munkáját. Dolgoznak vasár- és ünnepnap, éjszaka, dohányfüstös helyiségekben, sokszor az italos vendégek zaklatásainak kitéve. Ezek pedig valóban nem vonzó munkakörülmények. A vállalat 1980-ig sok új létesítményt ad át. Ezek között van a Kalinyin városrészben épülő, 150 adagos konyhával rendelkező önkiszolgáló étterem, az új városrészekben két ételbár nyílik. Kaposváron összesen 42 millió forintot fordítanak a következő négy évben fejlesztésekre. Nyitott maradt a kérdést milyen módon tud a vállalat részt venni az alkoholizmus visszaszorításában? Elsősorban úgy, hogy csökkentik — az ésszerű határokon belül — az apróbb, korszerűtlen kocsmák számát. Másrészt úgy, hogy az ételforgalom növelését szorgalmazzák, illetve nagy hangsúlyt fektetnek a jövőben is az üdítő italok forgalmazására. Azt azonban hozzá kell tennünk: a bor, a pálinka nemcsak a vállalat egységeiben kapható. M. A. Somogyi Néplap a
