Somogyi Néplap, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-06 / 4. szám

A nyugdíjas elnök Tartalék, amelyről kevés szó esett hoz nyugdíjasokat hívtak, na­pi százhúszért. Az én takar- mányosom napi fizetése száz forint. És ha szakad, ha tö­rik, ménnie kell. Itt nincs me­se. És nincs ünnep. — És hol hallottál te takar­mánytermelő ágazatot? Azt hiszem vajmi ritka. Pedig úgy vélem, az állattenyésztés gondjaiban »-vastagon« ludas a takarmány. Nemcsak ná­lunk, másutt is. — Ha már nem önálló ága­zat a takarmánytermelés, és nem fűződik szoros anyagi érdek ahhoz, hogy az a takar­mány úgy kerüljön be, ahogy az elő van írva, valami olyas­mit kellene csinálni, hogy a betakarítás végén tárgyilago­san minősítsék! Ezzel egy csomó vita, és mondjuk meg őszintén: felelősségtologatás is megszűnne. — A múltkor azt mondja nekem az egyik gondozóm: »Azt hiszed, fiam, hogy az állattenyésztés itt kezdődik az istállóban? Egy csudát! Kinn a kaszálón meg a lucemaföl- dön!« Oda kell figyelni ezek­re a véleményekre, megjegy­zésekre! — Csak úgy nem lehet ám, hogy »végigfutok az istállón, mi újság, rendben van min­den« — és jóformán arra sincs idó. hogy kalapot emel­jen az ember. — Biztos, Szerintem Ja se­gíteni kellene, hogy az a *ok értékes vélemény, az a nagy gyakorlati tapasztalat, mely a gondozók túlnyomó többségé­nek birtokában van, a fel­színre kerüljön. Mi, közvet­len munkahelyi irányítók ezt tudjuk. Sajnos ez a felisme­rés általában ennél a szintnél megreked. Tartalék, amelyről eddig ke­vés szó esett. Tartalék, amely magában a dolgozó emberben rejlik. Beszélünk az üzemszervezés* a munkaszervezés ésszerűsíté­séről, a gépek jobb kihaszná­lásáról, és olykor (tán gyak­ran is?) elmegyünk a közvet­len munkatársak — a min­dennapi gyakorlatból merített — javaslatai , mellett. Pedig hát ez is hozhat annyit a gaz­daságnak, mint például egy gép pontosan beállított üzem­anyag-adagolója. Riportokból kimaradt gon­dolatokból épült össze ez az elgondolkodtató következte­tés. A végső indítékot fiatal technikusok szenvedélyes vi­tája adta. Róluk is megoszla­nak a vélemények. Mégis a tanárt és az elnököt idézem : »Tele vannak lelkes, alkotó gondolatokkal... Bízni kell bennük.« V. M. Asszonyok három műszakban Amíg a tojásból csibe lesz Amikor először láttam, szenvedélyes hangon beszélt egy vezetőségválasztó érte­kezleten, Később az utcán ta­lálkoztam vele, amikor olda­lán hatalmas szőttes tarisz­nyával — hatvanéves ember­nél szokatlan látvány — hor­gásztanyájára tartott. Máskor az irodájában kaptam tőle pontosan fogalmazott infor­mációkat. A szekrény tetején a használaton kívül helyezett vaskályhán — nyár volt —, az íróasztalon és a tárgyaló- asztalon rengeteg friss virág. A kulcsokat ma átadta utódjának. Vadas József, a Kaposvári Lakberendező Ipa­ri Szövetkezet elnöke nyug­díjba vonul. Otthonában, a magyaros, fa­ragott bútorok, oklevelek, em­lékplakettek, kitüntetések kö­zött fogad. — Február 1-én leszek hat­vanegy éves. Abban a hónap­ban távozom hivatalosan, ad­dig a szabadságomat töltöm. De ma bent voltam. Tovább­ra is propagandistája mara­dok a szövetkezetnek. és dolgozom a városi pártbizott­ságban. Hamarosan megérke­zik az ötödik unoka, hát van kikkel eljátszadozni. Gyer­mekkarom óta szenvedélyes horgász vagyok és szeretek a szőlővel bíbelődni. Nem fog el a nyugdíjasokra jellemző pánik, mert van mit tennem. Kaposváron született, itt is nőtt fel, az egyik téglagyár tövében. Apja és családja év­tizedeken keresztül vetette és égette a téglát. Hatan voltak testvérek. Polgári iskolás lété­re rendszeresen felolvasott a téglásoknak. Kommunista ro­konai révén Lenin egy-egy művét is továbbadta estén­ként a téglaégető ringen a munkásoknak. Kitanulta a kárpitosszak­mát, és segédként dolgozott, amíg katonának nem vitték. A katonaidő elhúzódott, és az illegális kommunista párttal kapcsolatot tartó őrmestert lágerbe csukták. Munkaszol­gálatosokkal, elfogott jugo­szláv katonaszökevényekkel együtt Szombathelyen várta, hogy Szálasi statáriális bíró­sága elé állítsák, — Erre azonban nem került sor, mért hastífuszjárvánv ütött ki közöttük. Nem volt szükség bírósági tárgyalásra. Egymás után, tömegével hal­tak meg az emberek. Sző­nyegbombázás ért bennünket. Több mint nyolcvan társunkat temettük el. A láger tisztjei, vezetői megszöktek. Az egy­két ottmaradt sameszt köny- nyen leszereltük. Partizáncso­portot szerveztünk, és föl­fegyverkezve elindultunk a front irányába. Sárvárnál csatlakoztunk a felszabadítók­hoz. Vadas József 1945-ben fél évig a honvédségnél teljesí­tett szolgálatot, majd az MKP Somogy megyei Bizottságán pártmunkás lett. Agitált, szer­vezett, harcolt a feketézők el­len. 1946-tól két évig az MKP kaposvári szervezetének váro­si titkára volt. — Azt szerettük volna, ha sikerül megszüntetni a mun­kanélküliséget. Az ipart úgy akartuk meghonosítani és fej­leszteni, hogy ami megterem Somogybán, azt ne szállítsuk tovább földolgoztatni, hanem mi magunk tegyük azt. Tárgyaltak a lábodi kemé­nyítőgyár helyreállításáról, kötszergyár létesítéséről. Meg­indult a somogyszili kisvasút építése. 1947-ben mondott be­szédéiben hangzott el: »ba­romfihús-feldolgozó üzem lesz«. A Levéltári Évkönyv­ben írja Király István: »Va­das József erőfeszítései kö­zött, hogy a városnak gyara­podjon az ipara, a következő lépésben egy textil-vertikum szerepelt.«. Bőrgyár tervével foglalkoztak Vadasék, s meg­alapozták a mai Kefe- és Műanyagipari Vállalat elődjét. A választásokat megelőzően a szociáldemokrata párt saj­tója addig-addig támadta Va­dast, amíg megrendült iránta a bizalom, s 1948-ban kizár­ták a pártból. Erről a Levél­tári Évkönyv így vélekedik: »Vadas kizárása a Kommunis­ta Pártból az iparpolitikai kooperáció nagy kárára vált...« — Mihez kezdett? — A szakmából éltem, ön­álló ipart folytattam mint kárpitosmester. A pártból ugyan kizárták, de azt engedélyezték, hogy szemináriumokat tartson, ön­álló kisiparos korában mind­végig a KIOSZ propagandis­tája volt. — 1951-ben tizennyolcán megalapítottuk a mostani lak- berendező szövetkezet elődjét. Az első ügyvezető elnök vol­tam. 1952-ben kivált a szö­vetkezetből a mai vas-mű.sza- ki, az agyagipari és az építő­ipari szövetkezet. Nálunk pe­dig az arány az asztalosok javára dőlt el, így hát aszta­losmester lett a szövetkezet el­nöke is. Én pedig a kárpitos­részleget vezettem. Közben újból meg újból kérte a pártba való visszavé­telét. — Nem fáradt bele? — A lelkiismeretein tiszta volt. Nem csináltam olyat, ami miatt szégyenkeznem kellene. Az ellenforradalom után visz- szavettek. Amikor 1957-ben megalakult a szövetkezet párt- alapszervezete, titkárrá válasz­tották. Igaz, hogy az asztalos-kár­pitos arány ma sem változott a szövetkezetnél, mégis, a csaknem háromszáz fős közös­ség 1971-ben titkos szavazás­sal, egyhangúlag Vadas Józse­fet választotta vezetőjéül. Az 1974-es választáson egyetlen ellenszavazat volt Festői környezetben, száza­dos fák tövében, apró dombon van az iharosberényi óvoda. A kis ablakos, vastag falú épületet majd száz évvel ez­előtt iskolának építették. Egyik végében ma is az iskola igaz­gatója lakik. A látogató akkor bizonyta­lanodik el, hogy valóban óvo­dát talál-e, amikor a bejára­tot megközelíti. Szürke, ala­csony, lehangoló, kétszárnyú ajtó. Kopott kövezetű folyosó. Nemrégiben még az egész óvoda hasonló képet mutatott. Amikor a foglalkozótermek­be lépünk, csak akkor érez­zük azt, hogy valóban egy mai óvodában járunk. Sok munkába kerül, hogy az el­avult épületben otthont tud­janak teremteni több mint hatvan gyermeknek. Szabó Györgyné vezető óvónő: — Tizenöt évvel ezelőtt ke­rültem ide. Akkor még nem volt parkettánk, a mennyeze­tünk sem így nézett ki. Azóta igen sokat szépült az óvodánk, annak ellenére, hogy kicsi, így a költségvetésünk is az. Nem­régiben a községi tanács száz­ezer forintért mosdót szerel­tetett föl nálunk, ahol még zuhanyzó is van. — Ajaj, hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy iciri- piciri házacska... — szól az óvónéni, és a délutáni alvás­ból ébredő szempárok már fi­gyelnek. A babák ölbe kerül­nek, s az építőkockák pihen­nek. A barátságos mesesarok vonzza az apróságokat. A me­sesarkot azokkal a gyermek­bútorokkal rendezték be, me­lyeket a Medicor iharosberé­nyi üzemének dolgozói vásá­roltak. A piros-fehér garnitúra barátságossá varázsolja a ter­met. A másik csoport már uzson­názik. Peccinger Évi Zsuzsi A lakberendező szövetkezet huszonöt éves múltja alatt a négymilliós tőkéjét 65 millió­ra gyarapította. A »Somogy«, illetve a »Kapos« dolgozószo­bájuk az országban a legrep­rezentatívabb. Minisztériu­mok részére gyártják. Olyan középüzemmé fejlődött a szö­vetkezet, amelynek termékei verseny- és piacképesek. So­mogy megye 23 szövetkezete között létszám szerint a ti­zenötödik, termelés szerint pe­dig a Delta bőripari és a csurgói Napsugár Ipari Szö­vetkezetek mögött holtver­senyben áll a kaposmérői épí­tőipari szövetkezettel. Úgy szakosították a termelést, hogy a hasonló profilú fővá­rosi szövetkezetek egy dolgo­zóra jutó termelési értékét is elkerülték. Jó kereskedelmi érzékkel megtalálták azokat a hézagokat, inelveket a nagy­ipar hagy számukra. És eb­ben nem kis része volt Vadas Józsefnek. — Mire büszke? — Arra, hogy van erőm most elköszönni. Most, ami­kor a legjobb sínen van min­den. Nehogy a koromnál fog­va valami jónak véletlenül is akadálya lehessek. A másik, amire büszke vagyok az, hogy olyan. ..rátermett .vezetők ma­radnak az utódaink, akik to­vább tudják fejleszteni a szö­vetkezetei. ök nagyobb tu­dással, jobb felkészültséggel viszik tovább. babája pihen, amíg eltűnnek a vajas kenyerek. De hogy kerül az oviba Évi otthoni babája? — Azért — magyarázza Kriszti, Évi barátnője —, hogy ma én játszhassak a kedvenccel, a nadrágos babá­val. Tetszik látni, milyen szép nadrágot varrt a dadus néni? Amíg nem volt ilyen szép nadrágja, nem szerettük eny- nyire! Az óvónőkön kívül nemcsak a dadus, hanem az anyukák is meg-meglepik a gyerekeket egy-egy maguk készítette ké­zimunkával, dísztárggyal. Sőt, az egyik falat teljesen betölti az a kép, melyet a körorvos felesége készített. Három gyermeke és a munkája mel­lett jut energiájából arra, hogy igyekezzen meghittebbé varázsolni az ovit. Akármerre tekintünk, mtn­Flatalok. Egy-egy állatte­nyésztési telep vezetői vagy műszakvezetők. Technikusok. Véleménycsokor róluk: A tanár: — Tehetségesek, okosak. Szeretek köztük len­ni, tele vannak lelkes, alkotó gondolatokkal. Brigádvezető, hatvan felé: — Nem is merek sokszor elő­re gondolni. Mi is lesz, ha »kimegy« a mi korosztá­lyunk?! Mi értettük a jószág nyelvét, a mai fiatalokat a farmer érdekli. Középkorú elnök: — Teret, lehetőséget kell adni a most nevelődött szakembereknek, ök képviselik a jövőt, az újat. Bízni kell bennük! Műszakvezető technikus: — Hogy munkába álláskor fő­ként az idősebb gondozók bi­zalmatlanul fogadják az em­bert — azon nincs semmi csodálkoznivaló. Annyi min­den forog ma szóban a fiata­lok lezserségéről ! Állítom, hogy megfelelő emberi hang­gal, odafigyelve és — hang­súlyozom! — tanulva ezektől az idős emberektől, jó mun­kahelyi légkört és kapcsolatot lehet kialakítani. — A riportokból mindig kima­rad valami. Elkalandoziik, hosszabbra nyúlik a beszélge­tés, a villanások, a vélemé­nyek nem vágnak a témához. Egy idő után megesik azután, hogy a jegyzetfüzetben meg­húzódó sorok, az emlékezet­ben megőrzött mondatok ki­egészítik, teljessé teszik egy­mást. összeépülnek. Állattenyésztő technikusok­kal beszélgettem. A középve­zető szerepéről, az állatte­nyésztési ágazat megítéléséről. Vitatkozó eszmecseréjük — mint egy magnószalag — így pergett : — Nehogy azt hidd, hogy az állattenyésztés létszám­gondja nincs összefüggésben a nálunk meglehetősen túlzott növény termesztés-centrikus- sággal. — Ebben biztosan van va­lami. Mert az igaz, hogy az állattenyésztésben dolgozó ál­talában többet keres, de ez a többlet nincs arányban az­zal, amilyen hátrányokkal jár ez a munkakör. — Az még jó, ha többet keres. De mondok én neked mást is. A répa összerakásá­denhol olyan dolgokat látunk, amelyek az itt élő felnőttek törődését bizonyítják. A ter­méspolcra nemcsak a magva­kat, gyümölcsöket, termékeket hordták a November 7. Tsz dolgozói, hanem a függöny- karnist, a könyvtárpolcot, a felmosófát is ők fabrikálták. — A termelőszövetkezet Tél­apója hozza minden évben az ajándékokat — mondják az óvónők. — Kevés helyen le­hetnek olyan jól használható, szellemes kerti játékok, mint amilyenek nekünk vannak. A sokáig kihasználatlan óvoda ma már zsúfolt. Ezért új épül majd. Az új óvoda költségeire a Medicor iharos­berényi gyáregységének dol­gozói öt kommunista szomba­tot ajánlottak föl. A betono­zási, illetve bontási munkák­ban pedig versenyben állnak a termelőszövetkezettel. G. I. A Nagybereki Állami Gaz­daság kaposvári keltetőüze­mében a tizenkét, egyenként 10 080 tojást befogadó gépek közül még csak néhánynak a tetején ég a vörös és a zöld lámpa, jelezve a fűtést és a fényt. Ma viszont már az életet is jelzi majd a tízezernyi csipo­gó csőr, és a mészház »böl­csőből« kibújnak az első pely­hesek. Eddig és ezután is sok munkát adva a kéltetőasszo- nyoknak, akiknek ugyanolyan munkanap a vasárnap, az ün­nep is, mint bármelyik hét­köznap. — Régóta dolgozunk a kel- tetőszakmában, hozzászok­tunk már, hogy húsvétkor. karácsonykor, szilveszterkor van itt munka. Magam nem találom a helyemet otthon, amikor éppen szabadnapos vagyok — mondja Pattantyús Jánosné, akinek a keze alatt huszonnégy éve kelnek ki a csibék. Négyen jöttek át a régi hely­ről. Ketten már nyugdíjba mentek, ketten még itt dol­goznak. A munka naponta változik. Hétfőn, kedden érke­zik a friss tojás. Lámpázás azután szerdán délután kelés, csütörtökön csirkekiadás. Sötétkamraszerű lámpázó. A speciális kézilámpás végét — ahol keskeny sugárban tör ki a fény — rászorítja a to­jásokra. Úgy látszik, mintha maguk a tojások világítaná­nak. val ahonnét belülről. Né­melyiknél csak a rózsaszín látható, ezek a csírátlan tojá­sok. »Lusták a kakasok« szok­ták ilyenkor mondani a kel­tetőben dolgozók. A legtöbb tojásban mégis ott van az a kis sötét folt, és a fejletteb­bednél már vékonyka, piros érék is behálózzák a tojás belsejét. Mindig van valaki a gépek mellett, aki a kapcsolásra ügyel, és megforgatja a tojá­sokat. Most éppen Nagy Fe- rencné a hőfelelős, aki alig egy éve van itt, de már jól ismeri a munkáját. — Egy kicsit furcsa volt az idegen környezet, amikor ide jöttem, de mindenki kedves volt, úgy érzem, befogadtak. Kisebb közösségben jobban meg lehet ismerni az embere­ket. Legnehezebb a vasárnapi munka volt. De ahogy tanul­gatom a szakmát, ezt is kez­dem megszokni. A hőfeielősnek valóban fe­lelős a munkája, mert ha a gép nem kapcsol át, akkor bi­zony hamar megégnek a tojá­sok. 37,8 fokos állandó meleg­nek kell lenni a keltetőben. — Keléskor — mondja Pat- tantyúsné — annyi itt a szál­ló pehely, hogv megérjük ki­szedni a hajunkból, ha vége a műszaknak és indulunk ha­za. A szakma sok ügyességet kíván az asszonyoktól, gyors kezet a kiszedésnél, biztos szemet a lámpázásnál. Az együtt dolgozókat nemcsak a közös munka köti össze. Isme­rik egymás családját is. — Beszédtéma a család, a gondokat hiába próbáljuk meg ott kint az ajtókilincsre felakasztani. F. G. Az AGROKER Vállalat értesíti kedves vásárlóit, hogy akiknek az 1978. évben SZK típusú kombájnhoz 1,1 méteres vagy 5 méteres komplett rágószerkezetre 1 szükségük van, MEGRENDELÉSÜKET 1977. JANUÁR 9-IG KÜLDJÉK BE A VÄLLALAT ALKATRÉSZ­OSZTÁLY Ara. Pótmegrendelést és rendeléslemondást j utólag nem tudunk elfogadni. Gombos Jolán Az óvoda és patrónusai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents