Somogyi Néplap, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-19 / 15. szám

Politikánk célja nem a katonai előny, hanem a fegyverkezés csökkentése (folytatás az 1. oldalról) Leonyid Brezsnyev. — A szov­jet emberek magukénak érzik a párt külpolitikáját. Tudják, hogy ez a politika megvédi hazájukat a háborútól, meg­felel a világ valamennyi népe érdekeinek, új lehetőségeket nyit barátságuk és együttmű­ködésük számára, és a társa­dalmi haladás ügyét szolgálja az egész világon. Egyetlen ország sem tárt még az emberiség elé ilyen széles körű, konkrét és rea­lista, az újabb háború veszé­lyének csökkentésére, majd teljes kiküszöbölésére irányuló programot, mint a Szovjet­unió. Ez a program olyan át­fogó intézkedéseket tartalmaz, mint az erőszak alkalmazásá­ról történő lemondás a nem­zetközi kapcsolatokban. Fel­öleli a fegyverkezési hajszá­val kapcsolatos valamennyi alapvető problémát. A béke megteremtésére irányuló valamennyi kezde­ményezésünk megfelel a test­véri szocialista országunk kö­zös nemzetközi irányvonalá­nak. Közösen harcolunk e kezdeményezések valóra váltá­sáért. A Szovjetunió és a ba­ráti országok kezdeményezé­seit támogatja az ENSZ tagál­lamainak jelentős része, vala­mennyi világrész néptömegei. A szocialista országok vé­delmi szövetségének békesze- retetét bizonyítják azok a fontos javaslatok, amelyek a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületé­nek nemrég megtartott ülésén hangzottak el. Azokról a ja­vaslatokról van szó, hogy az európai biztonsági értekezlet valamennyi részvevője mond­jon le a nukleáris fegyverek elsőként történő alkalmazásá­ról és ne bővítsék tovább a Varsói Szerződés, valamint a NATO tagállamainak körét. Javis'ataink a békét szolgálják Szilárd meggyőződésünk, hogy békés céljainkat végül sikerül valóra váltani. Eléré­sük azonban csak harc árán lehetséges, mivel alkotó javas­lataink gyakran süket fülekre, gyakran nyílt ellenállásra ta­lálnak. Amikor a Varsói Szer­ződés tagállamai fölvetették a nukleáris fegyverek elsőként történő bevetéséről való le­mondás gondolatát, a NATO egyértelműen nemmel vála­szolt. Mi ezt nem fogadhat­juk el. Csökkentenünk kell annak lehetőségét, hogy a Szovjetuniót a nukleáris fegy­verek bevetésével fenyegessék. Ugyanakkor reméljük, hogy azok, akik végül is meghatá­rozzák a különböző államok politikáját, józanul kezelik ja­vaslatunkat. A Szovjetunió természetesen erősíti védelmi képességeit. Ez elkerülhetetlen, országunk és szövetségeseink biztonságáról soha sem mondtunk és mon­dunk le. Teljesen alaptalanok azonban az olyan állítások, amelyek szerint a Szovjetunió tovább kíván lépni védelmi szükségleteinél, s az »első csa­pás-“ megtétele érdekében ka­tonai előnyre törekszik. A Szovjetunió mindig meggyő- ződéses ellenfele volt és ma­rad is az ilyen koncepcióknak. Erőfeszítéseink célja az — hangsúlyozta Leonyid Brezs- nyev —, hogy ne kerüljön sor sem az első, sem a második csápásra, hogy egyáltalán ne legyen nukleáris háború. Véle­ményünk szerint védelmi erőnknek elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy senki se kockáztassa meg békés éle­tünk megsértését. Politikai célja nem a katonai előny, hanem a fegyverzet csökken­tése. Az utóbbi évek tapasztala­tai alapján tudjuk, hogy a tő­kés országok politikáját olyan erők is meghatározhatják, amelyek felismerik a tűzzel folytatott játék veszélyeit, és képesek számolni korunk rea­litásaival. Reméljük, hogy a szóhasználatukban mutatko­zó, s gyakran belső konjunk­turális érdekek diktálta inga­dozásaik ellenére józan hoz- záá’lást tanúsítanak a világ- politikai problémákhoz. E józan hozzállás tette lehe­tővé annak idején, hogy for­dulat menjen végije a Szov­jetunió és Franciaország kap­csolataiban, létrejöjjenek az NSZK-val kötött ismert szer­ződések, a Nyugat-Berlinre vonatkozó négyoldalú megál­lapodás, a Szovetuniónak az Egyesült Államokkal és más kapitalista országokkal kötött megállapodásai, összeüljön az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet, egyszó­val előbbre haladjon az eny­hülés ügye. A nemzetközi enyhülésért Valamennyien tudjuk, hogy a nemzetközi feszültség eny­hülésének elérése hatalmas erőfeszítésekkel járt. Az eny- hülés során fölhalmozódott politikai tőke megőrzése szin­tén nem könnyű. Semmiféle nehézség és akadály sem kényszeríthet azonban minket arra, hogv lemondjunk a béke megszilárdításáról, sérthetet­lenné tételéről. Készek vagyunk arra, hogy az Egyesült Államok kormá­nyával közösen jelentősen előbbre vigyük országaink kapcsolatait. Véleményünk szerint először is az 1974. vé­gén Vlagyivosztokban kötött megállapodás alapján be ke'l fejezni a stratégiai fegyverek korlátozásáról szóló megálla­podás előkészítését. Egyes wasshingtoni politikusok most azon sajnálkoznak, hogy ez a megállapodás még mindig nem került aláírásra. Sajnál­kozni persze lehet, de az el­vesztegetett időt visszahozni nem. Ebből le kell vonni a szükséges következtetéseket. A Szovjetunió természete­sen kész továbblépni a straté­giai fegyverek korlátozásának kérdésében. Előbb azonban meg kell szilárdítani az eddig elért eredményeket, meg kell valósítani azt, amiben Vlagyi­vosztokban megállapodtunk. Ezt követően át lehet térni a messzebbre mutató intézkedé­sek megvitatására. Ellenkező esetben megtörténhet, hogy a jelenleg megvitatás alatt álló kérdéseket újakkal kiegészítve megnehezítjük és elodázzuk a problémák egészének megol­dását. A lehetőségekhez képest szeretnénk minél előbb meg­állapodást elérni a közép­európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről. Nem ellenezzük, hogy az ide­vágó kérdéseket bármilyen szinten és bárhol — Bécsben, Bonnban, Washingtonban vagy Moszkvában — megvitassuk. Feladatunk — Helsinki után Jelenleg az európai politika legfontosabb 'feladata, hogy megvalósítsuk mindazt, ami­ben harmincöt állam képvi­selői másfél évvel ezelőtt Helsinkiben megállapodtak. Az összeurópai tanácskozás záródokumentumát nemzet­közi kötelezettségünknek te­kintjük. Természetes, hogy a záródokumentum megvalósí­tása során egyes területeken már sikerült jelentősebb ered­ményeket elérni, más terüle­teken viszont a szükséges in­tézkedések fokozatosan való­sulnak meg, vagy esetleg csak most dolgozzák ki őket. Eb­ből a szempontból sok függ az államok politikai kapcsolatai­nak általános állapotától, más szóval az enyhülés szín­vonalától. A nyugati országokban gyakran kiemelik' a záródo­kumentum egyes megállapítá­sait, és vitát kezdenek e kér­désekről. Ezeknek a lépések­nek a célja nyilvánvaló — megzavarni az össz-európai tanácskozás által megkezdett pozitív fejlődési folyamtot. E politika követői nem törődnek a szilárd európai békével. Arra törekszenek, hogy nyomást gyakoroljanak ránk, s rá akarnak kényszeríteni, hogy olyan szabá’yok szerint éljünk, amelyek összeegyeztet­hetetlenek a szocialista de­mokráciával és jogrenddel. Tevékenységük nem számít­hat sikerre. A szocialista és más társa­dalmi rendszerű államok Hel­sinkiben közös munkával nagy eredményeket értek el. Komoly, a közös érdekéken alapuló tevékeny együttműkö­dés volt ez. Ezt az együttmű­ködést mo6t tovább kell fej­leszteni, és erre mi készek is vagyunk. Nagy és jelentős feladatnak tartjuk kétoldalú 'kapcsola­taink továbbfejlesztését Fran­ciaországgal, az NSZK-val. Olaszországgal, Nagy-Britan- niával, valamint más európai és nem európai országokkal. Kapcsolatainkat ezekkel az ál­lamokkal a békés egymás mel­lett élés elvei alapján fejleszt- tettük és fejlesztjük a továb­biakban is. Síkra szállunk a közel-ke­leti háborús tűzfészek felszá­molását szolgáló legaktívabb intézkedések megtételéért. A Közel-Keletnek szilárd, igaz­ságos rendezésre van szüksé­ge. Olyan rendezésre, amely nem sérti a térség egyetlen államának, egyetlen népének létfontosságú jogait sem. Iz­raelnek természetesen joga van az állami függetlenségre és a biztonságos létre, de ugyanilyen joggal rendelkezik a palesztinai arab nép is. Közös akarattal — A közel-keleti probléma megoldásának útja, mi ezt már többször hangoztattuk, a genfi közel-keleti békeérte­kezleten keresztül vezet. Je­lenleg valamennyi érdekelt fél hajlik ezen álláspont elfoga­dására. Jelenleg valamennyi érdekelt fél hajlik a konfe­rencia munkájának felújítá­sára. Ez azt jelenti, hogy még nagyobb jelentőségre tesz szert a genfi konferencia két társelnökének, a Szovjetunió­nak és az Egyesült Államok­nak az együttműködése. Kö­zös akarattal sok eredményt érhetnek el. Közös akarattal sokat tehetnek azért, hogy hozzásegítsék az érdekelt fele­ket a kölcsönösen elfogadható megoldások megtalálásához — fejezte be beszédét leonyid Brezsnyev, az SZKF Központi Bizottságának főtitkára. Nagy tapssal fogadott beszé­dének elhangzása után Leo­nyid Brezsnyev fölolvasta a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa elnökségének 1976. decem­ber 7-én hozott rendeletét, amely védőinek a II. világhá­borúban tanúsított hősiessé­géért, és kitartásáért, s a fa­siszta német csapatokon a moszkvai csatában aratott győzelemhez való hozzájárulá­sukért Tulát a hős város cím­mel és az ezzel járó Arany- csilaggal tüntette ki. A ren­delet felolvasása után az SZKP Központi Bizottságának főtitkára feltűzte a város zászlajára a kitüntetést jelző aranycsillagot. (MTI) Dzsemal Bijedics repiitöszerencséílenség áldozata lett A Tanjug hírszolgálati ’ro­da gyorshírben közölte, hogy Dzsemál Bijedics, a Jugosz'áv Szövetségi Végrehajtó Tanács (kormány) elnöke kedden re­pülőgépszerencsétlenség ál­dozata lett, amikor különre- pülőgépen Belgrádból Szara­jevóba utazott. A szerencsétlenséget senki sem élte túl. A gépen nyolcán tartózkodtak: Bijedics és fe­lesége, a kormányfő kíséreté­nek három tagja, valamint a gép három főnyi személyzete. A szerencsétlenség okának kiderítésére megindult a vizs­gálat. * * * Dzsemal Bijedics 1917-ben Mosztarban született. A középis­kola elvégzése után Belgrádban jogot hallgatott. Már egyetemi hallgató korában bekapcsolódott a haladó mozgalomba, 1939-ben belépett a Jugoszláv Kommunis­ta Pártba. Forradalmi tevékeny­sége miatt több alkalommal le­tartóztatták. A háború kitörésekor csatla­kozott a népfelszabadító moz­galomhoz és egészen a felsza­badulásig különböző felelős párt­funkciókat töltött be Bosznia- Hercegovinában. A felszabadulás után a területi pártbizottság titkára Mosztárban, Bosznia- Hercegovina belügyminiszter­helyettese, később a köztársasá­gi kormány titkára, majd a szövetségi kormányban munka­ügyi miniszter és a szövetségi végrehajtó tanács tagja. Bosznia- Hercegovina Kommunista Szö­vetsége Központi Bizottságának és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságá­nak tagja. A Szövetségi Végrehajtó Ta­nács (kormány) elnökévé elő­ször az 1967—1971-ig terjedő cik­lusra választották, majd másod­szor 1974-ben. Időközben Bosz­nia-Hercegovina képviselőházá­nak elnöke lett. Sok kitüntetés és érdemrend tulajdonosa. Alexander Haig amerikai tábornok, a NATO európai haderőinek főparancsnoka Portugáliába látogatott. Bár a hivatalos portugál és az amerikai szóvivők is egymást túllicitálva igyekeznek afféle rutinlátogatássá lefokozni ezt az utazást, valamennyi megfigyelő egyetért abban, hagy Haig útja új szakasz kezdetét jelzi az Atlanti Szövetség és Portugália kap­csolataiban. Természetesen a főparancs­nok látogatása csak követ­kezmény, egy nem most kez­dődött folyamat lényeges eseménye. A folyamat lénye­ge közismert: a forradalmi erők visszaszorítása, a nyu­gati befolyás megszilárdítása az eszközök széles skálájá­val. E láncreakció fontos je­lensége volt a minap az a törpényerejü rendelet, amely deklarálja: a NATO hatás­körébe került a Portugál Köztársaság egész szárazföl­di hadereje. Az igazság az, hogy ez a helyzet nem teljesen új. így volt akkor is, amikor a Sa- lazar-féle Portugália fegyve­res erői Afrika bozótjaiban vívták kilátástalan utóvéd- harcaikat a felszabadító erők ellen. A nagy fordulat után kivonták a csapatokat az Atlanti Szövetség jogi bűv­köréből és mindössze egyet­len dandár tartozott Haig tábornok főhadiszállásához. Ezt a dandárt — • Santa Margarita-it — is felkeresi most az amerikai generális... De most már új helyzetben, pontosabban: a restaurált ré­giben. A nyugat egyetlen percre sem mondott le Portugáliá­ról, erről a mérhetetlen stra­tégiai fontosságú térségről. Valamennyi NATO-vezető nyíltan hangoztatta: nem véletlen, hogy Portugáliából -Európa nyugati széléről« in­dult el nagy afrikai, majd amerikai útjaira a felfedező kalandorok, a konkvisztádo­rok jórésze. Washington szá­mára, a NATO számára ez ma katonapolitikai kulcs­helyzetet, az egyik legfonto­sabb — a Közel-Keletet is érintő — atlanti útvonal el­lenőrzését kínálja! A NATO-t nem annyira csapatbázisként, mint kom­munikációs térségként érdek­li ez az ország, erre utalnák a már meglévő létesítmé­nyek, radar- és egyéb táv­közlési központok is. Első­sorban ennek biztosítása a Lisszabon melletti NATO-ha- diszállás, az úgynevezett Iberlant feladata is. A nyugati hatalmak óriási anyagi eszközök latbavetésé- vel teremtették meg Portu­gáliában a visszaállított NATO-status quo legfonto­sabb, belpolitikai feltételeit. Amikor egymást követték a nagyonis feltételekhez kötött közös piaci hitelek és segé­lyek, már csak idő kérdése lehetett, mikor tartozik ismét a portugál szárazföldi had­sereg a NATO égisze alá. Ez a képlékeny spanyol helyzet, a Madriddal kapcsolatos NATO-tervek miatt is elke­rülhetetlennek látszott. A Közös Piac és a NATO főhadiszállása is Brüsszelben van. Ami Portugáliában tör­ténik, jó példa a két csúcs­szerv az enyhülést nem szol­gáló együttműködésére. Osztrák nfegyverbotrány Lütgcndorf fejét követeli a Néppárt További fejleményei van­nak az ausztriai fegyverkeres­kedési botránynak, amely az utóbbi napokban pattant ki. Kedden a Profil című politikai hetilap újabb részleteket ho­zott nyilvánosságra a hadse­reg tulajdonában levő 400 ezer töltény „sorsáról”. Mint már korábban kide­rült; a hadsereg a Steyr Mű­vek részére adta kölcsön a töltényeket, mert a gyárnak sürgős exportot kellett telje­sítenie. A múlt év december 7-én a fegyverszállítmányt a schwechati repülőtéren a vám­hatóság nem engedte Szíriába továbbítani, mivel Ausztria semlegességével összeegyeztet­hetetlen, hogy hadiállapotban levő országnak fegyvereket adjon el. A kedden nyilvánosságra hozott adatok szerint a töl­tényszállítmány mégis útnak indult. Az ügyben Karl Lütgendorf hadügyminiszter és a vezetése alatt álló minisztérium került a támadások középpontjába. Az ellenzék vezető ereje, a Néppárt a fegyverkereskedésd botrány felelőseinek körét bő­víteni szeretné, hogy a szocia­lista kormányvezetés tekinté­lye csorbát szenvedjen. A néppárti sajtó Lütgendorf „fe­jét”, azaz lemondását követe­li. A miniszter viszont úgy nyilatkozott, hogy nem érzi magát felelősnek, és hivatalá­ban marad”. Kreisky kancellár rádiónyi­latkozatában hangoztatta: alapos vizsgálatot kell folytat­ni. Nem zárta ki annak lehe­tőségét sem, hogy az ügy ki­vizsgálására az államügyész­séget kérjék föl. Szabad kasszás egységeinkbe boltvezetőket keresünk az 5/1972. Bk. M. sz. rendelet alapján. Az egységek és a feltételek a siófoki áfész Siófok, Kál­mán Imre sétány 4. sz. alatti központi hirdetőtábláján megtekinthetők. Jelentkezés írásban: siófoki áfész, Siófok, Kálmán Imre sétány 4. Ügyintéző: Nyíri. Telefon: 10-814. (14429) Bútorok most rendkívül nagy választékban! lakószobáit Jlíigarnlfürák, gyermekbúíorok heverök, konyliagarnilúrák és kiegészítő bútorok március 31-ig 10 % előleggel vásárolhatók — OTP-HITELRE — » KAPOSVÁRf LA BERENDEZÉSI ÁRUHÁZBANS (14446) Tábornoki látogatás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents