Somogyi Néplap, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-19 / 15. szám
Megalakult a Yiticoop-Balaton Társaság Városok ma S zomorú dolog látni a Kaposvár környéki falvakban, miként népte- lenednek el a nagy házak. Lakóik öreg, törődött emberek, járni is alig tudnak. Ünnep az az évi három-négy alkalom, amikor városban lakó gyermekük hazajön — látogatóba. A jófajta téglából épült, három-négy szobás, tágas épületek még négy-öt évtizeddel ezelőtt emeltettek. Amikor a pallérok felhúzták a falakat, gonddal összemesterked- ték az ékes, cirádás, stukkós homlokzatokat, akaratlanul is a várost, a városi építési modort utánozták: a két világháború közti neobarokkot. A falu tehát fél évszázaddal ezelőtt — ha sok tekintetben szemben ál't is — igyekezett a városi ízléshez, gondolkodáshoz igazodni. S a város? Szünet nélkül tartó megújulásában, fejlődésében, változásaiban önmagának kell megteremtenie, 'kitermelnie a legjobb módszereket, a legalkalmasabb mintákat, önmagának, anélkül, hogy va1 amihez igazodhatott volna. Ma is megcsodáljuk egy-egv középkori városmag — a szűk utcák ellenére is — klasszikus arányait, a terüle*'kihasználás stilizált finomságait, az épületek tömegének egységes megjelenését. Ezek az ará(Folytatas az 1. oldalról) mat bonyolít le. A nagyvállalat összforgalmának negyede Somogyra jut. A forgalom 30—40 százalékát a megye lakosságának ellátása érdekében kifejtett tevékenység adja. Kaposváron a Dorottya-szálló megnyitása után az itt létesített bisztró, söröző és étterem megfelel a város lakói által támasztott igényeknek. Jelentős a szerepe a közétkeztetésben és a korszerű táplálkozást segítő hidegkonyhai készítmények forgalmazásában. A lakosság ellátását javító intézkedések között tartják számon azt, hogy--Siófokon három italboltból ételt is árusító üzleteket hoztak létre. A megye második városában a Balaton és a Delta étterem, Földváron a Balatongy öngye, Fonyódon pedig a Delta tölt be jelentős szerepet a közétkeztetésben. Valamennyi éttermükben árusítanak olcsó turistamenűt, s a belföldi idegenforgalom növekedését kívánják elősegíteni a balatoni szállodákban, nyok, a stílus, az építési mód lassacskán, a múló évszázadok alatt kristályosodtak ki, váltak hagyománnyá, majd merevedtek meg. Az építőmesterek kezét, gondolatait ez a hagyomány vezette nagy- nagy biztonsággal. S alkotásuk ma is — száz, kétszáz, háromszáz, vagy még több év múlva — szép. A XX. század utolsó harmadára azonban lényegesen megváltozott a helyzet. Mindenekelőtt az építésben, az építészetben is jelen való tudományos-technikai forradalom miatt. Olyan új építési eljárások terjedtek el és olyan nagy építő kapacitások halmozódtak föl, hogy közepes erőfeszítéssel néhány év alatt teljesen megváltoztatható egy- egy város külső képe, arculata. Néhány év ... Nevetségesen kevésnek tűnik a középkori városépítés évszázados ritmusához képest. Ez a gyorsaság mégis természetes társadalmi igény. Csak akkor van baj, ha rendkívül gyors és hatékony munka során valamit rosszul tervezünk meg. Ez esetben ugyanis a tempó a városépítés rossz, szervetlen elemeinek reprodukálását gyorsítja. S következményei évtizedekre érezhetők: ott vannak a kész épületekben, a rosszul beépített szűk területekben. az elő- és utószezonban nyújtott kedvezmények. Ezekben az időszakokban a szállodai árak a fŐ6zezond áraknak csak ,30 százalékát teszik ki. A középszezonban is csak kétharmadába kerülnek a szobák. A vendég mindig öröm a vendéglátónak. Fogadása, kiszolgálása azonban gondot is okoz. A vállalat budapesti üzleteiből minden évben 4-500 szakmunkást küldenek a Balatonhoz és 7-800 embert vesznek föl a szezonra. Ennek ellenére mindig 2-300 dolgozóval kevesebb vart az üzletekben, mint amennyire — a forgalom miatt — szükségük lenne, pedig több intézkedés is — munkásszállás, külön jutalmazás, kiemelt bérezés — segíti e gond megoldását A munkaerő megtartását szolgálja à téli foglalkoztatás. Ilyenkor a hűtőipar, valamint az élelmiszer-nagykereskedelem részére készítenek különböző termékeket. Az idén 14 millió forint értékű áru előállításával számolnak, s ezt a következő években növelni akarják. Dr. K. I. Mindennél jobban fenyeget tehát a város belső, szerves fejlődésének megbomlása. Ezért a tempó gyorsítása minden eddiginél nagyobb figyelmet, 'körültekintést követel. Lapozgatom a statisztikát. 200 olyan város van az öt kontinensen, amelyben egymilliónál több ember él. Sőt, lassan új települési kategóriának számít a nem összefüggően beépült, de közlekedési, kulturális, foglalkoztatottsági szempontból mégis összefüggő terület, az úgynevezett agglomeráció. A New York és Washington közötti agglomerációban 40 millió ember él, a budapesti 2 millió körül további egymillió. Az ókori Egyiptomban száz földművelő tudott eltartani egy városlakót. Ha egymillió ember élt a Nílus mentén, akkor a birodalom város1 a- kóinak száma nem haladhatta meg a tízezret. Ma a fejlődés iránya fordított, a városok száma, nagysága nő. A mai városépítészet kínzóan időszerű kérdése: van-e legkedvezőbb nagyságú település? Milyen föltételek a legalkalmasabbak a tartalmas, igazi emberi élet megteremtésére? A város ugyanis egy széles körű, bonyolult és átfogó rendszer. A városrendezés pedig e rendszer legjobb elemeinek és az elemek összhangjának kialakítását szolgálja. De hogyan történjen ez az összehangolás? Az már bizonyos: a várost mértéktelenül felduzzasztani nem célszerű, ez a lakók életföltételeinek zuhanásszerű romlásával jár. Meggyőző példa erre Calcuttától New Yorkig számtalan nagyváros. Olyan körülmények kialakítására van szükség, amelyek a munkán kívül széleskörűen képesek megteremteni a pihenés, a sportolás és a kulturálődás valamennyi ma ismert föltételét. Mely a legjobban szolgálja a munkában elfáradt test és szellem felfrissülését, felüdülését. Ez a mai városépítés egyik legfontosabb feladata. A magyar városok gyors fejlődésének is több, kedvezőtlen mellékjelensége van. Egyes új lakóövezetekben túl sűrű a beépítés. Másfelől az új lakónegyedek rendszerint a város határában épülnek, rosszul értelmezett takarékos területfelhasználási okokból. (Kaoos- váron szerencsére nem.) S ez egyre érezhetőbben bomlasztja a hagyományos városszerkezet egységét. Csupor Tibor A Pannónia Somogybán Vastag szálak Lehet-e becézni a kalapácsot? A csavarkuicsot, a készülő prést? Vagy egy akkora gépet, amely mellett zavarodottan toporog az emlber: milyen kicsi vagyok... Lehet-e úgy kalauzolni a látogatót az olajfoltos műhelyekben, a vibráló, zakatoló, fémszilánkokat síró gépek között, hogy a vendégnek az lesz az érzése: tulajdonképpen. ez 'az ígéret följe? — Pista! Beszéltél arról, amát mondtam? — Persze, majd lejön hozzád személyesen... Ez a műhely akkora, hogy a két végét elnyeli a zaj. Ha valaki belép — mondjuk a negyedik ajtón —, nem tudja, van-e itt ember. Hatalmas gépek állják az útját, majdnem mindegyik lánctalpas. — Van ezek előtt akadály? — Ezek előtt? Nem,nagyon. Az az árokásó még a sziklás talajt is megeszi. — A sziklát? — Azt, a sziklát, pláne a laza, köves talajt. Egy szerszámosládát hoznak. Üjnak néz ki, még fémesen csillog aoélkék mázán a fény. Kinyitja, keresgél a kulcsok, csavarhúzók között. Másodszor akad a kezébe az, amit ki akar venni. De még egyszer »-eldugja«... Jó a szerszámokhoz nyúlni, jó kemény hangjukat hallgatni ... Elkérik tőle. — Nagyon erős az igazság- érzete — mondta róla a siófoki Kőolajvezeték Építő Vállalat pártbizottságának titkára, Csala József. — Keressék lent a telepen. Az 1. számú alapszervezet titkára. Balatanszemesen született, 44 éves, nehézgépszerelő. Kö- zéptermetű. Ez lenne a történet alapja? Korántsem. Tulajdonképpen alig pár éve kezdődött, 1970- ben. A kettősség — így mondja Vastag István. — Miféle kettősség? — Magam is szóvá tettem már. A gépekhez szoktam. Az alapszervezet, amelynek titkára vagyok, hetvennégy tagú. Munkatársaim száma négyszázötven. Ki tudja számítani, hogy ez hányféle problémát jelent? Emberit, politikait, gazdaságit? Két főosztályvezetővel kell a kapcsolatot tartanom, s nekik különbözőek a feladataik. így kétkezi munkát végezni nem tudok. Mindennap végigmegyek a tizenhat műhelyen, de ez nem elégít ki. Nekem az igazi sikerélmény az volt, amikor behozták az elromlott gépet, és üzemképessé tettem. Ez a saját örömöm volt. A jelenlegi munkámban szintén van eredmény. A gépek feltámasztásának élményétől azonban meg vagyok fosztva. — Ez a kettősség? — Alapszervezeti párttitkár vagyok. A városi pártbizottság végrehajtó bizottságának a tagja, üzemi pártbizottsági tag, a bányászszakszervezet központi vezetőségének tagja. Nehézgépszerelő a szakmám. Lehet ezt egyszerre csinálni? — Azt hallottam, hogy nagyon szókimondó. Ezt az előbb említett kettősséget még nem próbálta megszüntetni ? — Szókimondó? Még azt is hallottam magamról, hogy éles a nyelvem. De nem vagyok indulatos! Egvszer az alapszervezethez eljött a beszámolóra a vállalati igazgató. Panaszkodott a gépkocsik kihasználásának hibáira. Akkor azt mondtam neki: nem panaszkodni kell! Intézkedni! A kettősség is megoldódik. Hamarosan kettéválik az alap- szervezet. A negyvenet sem fogja elérni egyik-egyik létszáma. így majd lényegesen könnyebb lesz. És vissza tudok menni a műhelybe is. — 1970-ben, harminchét éves korában lett párttag. A felsorolt tisztségek alapján meg kell kérdeznem: hogy történt mindez hat év alatt? — Ugyanaz történt. ami 1970 előtt. Korábban szakszervezeti bizalmi voltam. Azt is igvekeztem jól csinálni, becsülettel. Ez maga szerint nem pártmunka? Már régebben volt. A siófoki tanácselnök beszélt egy nagy létszámú gyűlés . előtt. Szó volt a gondokról, a sikerekről, a tervekről. Természetesen az Arany- és az Ezüstpartról is. Egy kissé olyan színezettel, hogy Siófok és lakói büszkék lehetnek majd ezekre. Vastag István azonban közbeszólt: »az őslakók« nevében kérte, hogy gondoljon a város vezetősége egy »bronzpartra« is. Ahol a sióHz üzemek szőlő- és borgazdaságának fejlesztése Tegnap kezdték a szőlőoltást a Balatonboglári Állam! Gazdaságban. Húsz, NSZK-gyártmányú oltógépet is munkába állítottak. Mintegy, hatmillió vesszőt oltanak, s ebből 2.5 millió kész, telepíthető oltványi várnak, melynek nagy részét exportálják. Hónapokon át tartó átgondolt tervezés és szervezés, állami gazdasági és termelőszövetkezeti vezetőkkel, szőlészeti szakemberekkel folytatott megbeszélések után tegnap tizenegy termelőszövetkezet, három állami gazdaság és egy fogyasztási szövetkezet képviselője a Balatonboglári Állami Gazdaság központjában megalapította a Viticoop—Balaton Társaságot. A szerződésből : „A gazdaságok megállapodnak abban, hogy gazdasági céljaik eredményesebb megvalósítása, a szőlő és borgazdaság, valamint a mező- gazdasági légi szolgáltatás javítása és fokozása érdekében egyszerű társaságot alapítanak. A társaság gesztora a Balatonboglári Állami Gazdaság ...” Somogyból olyan üzemek találhatók a tagok között, melyek már korábban is hallattak magukról szőlészeti, borászati eredményeik révén. A bogiáriakon kívül ott van az alapítók sorában a leilei, a ba- latonszabadi, a szárszói, a bö- hönyei, a kéthelyi, a kőröshegyi, a pusztakovácsi, a so- mogyvári, a szőlősgyöröki és a karádi tsz, továbbá a Siófoki Állami Gazdaság és a bogiári áfész. A megyehatáron túli részvevője a társaságnak az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát és a bérbaltavári tsz. A bogiáriak és a szőlészke- dő tsz-ek kapcsolata nem új keletű, eddig is együttműködtek ebben az ágazatban, most a társulás keretében nagyobb lépéseket tehetnek előre. Kidolgozzák — adaptálják és folyamatosan fejlesztik — például a termelési folyamatokat átfogó technológiákat, közösen szerzik be és alkalmazzák a nagy értékű gépeket, berendezéséket. A talaj - és levélvizsgálat alapján történő szaktanácsadás, az értékesítés megszervezése, a szaporítóanyag-termesztés meny- nyiségi növelése, a szőlőültetvények korszerűsítése a rendszeren belül — néhány feladat a sok közül. A tegnapi alapító megbeszélésen részt vett Kiss János, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársa, Tihanyi Zoltán, a Magyar Nemzeti Bank Sofokiak senki által sem kiszorítva élvezhetik a Balatont, a nyarat. — Megkérdezné most is, hogy mi van a bronzparttal? — A pénz mindent meghatároz. Talán nem is erre kérdeznék rá. hanem arra: mikor lesz elég pénz Siófok fejlesztésére? — Ha »vagy-vagy alapon« tennék föl a kérdést: a műhelyt vagy a politikai munkát választja, mit válaszolna? — Is, Is. Csak legyen elég időm mindegyikre. A cigaretta kialudt a kezében beszélgetés közben. Ezután mentünk le a hatalmas, gépek zajától hangos, szikrák fényétől színes műhelybe, ahol a szerszámot láttam a kezében: találkozás volt. Mint ahogy a tóhoz hozzá tartozik a siófoki kikötő. Mészáros Attila mogy megyei Igazgatóságának vezetője, ott volt a megyei tsz-szövetség, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának, az állami gazdaságok megyei főosztályának képviselője is. A társasági szerződéshez Zala Géza, a Ba- latonboglári Állami Gazdaság igazgatója javasolt kiegészítő, illetve módosító részeket — ezeket az alapítókkal előzetesen folytatott tanácskozások végeredményeként alakították ki. Miután az üzemek képviselői egyhangúlag jóváhagyták a társasági szerződést, megalakult a tizenöt tagú igazgatói tanács és az öttagú intéző bizottság. Mindkét testület elnökévé a boglárt gazdaság igazgatóját, Zala Gézát választották. Mészáros Lászióné, a gazdaság műszaki fejlesztési osztályának vezetője már a soron következő munkát vázolta. Szólt a múlt évi előkészitéA Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában 2,66-os műszakszámot értek el. Ennél jobban kihasználni már csak akkor lehetne a géneket, ha szombaton délután és éjszaka is működtetnék valamennyit, vagyis folyamatosan, megállás nélkül dolgoznának. A gépeket azonban ki kell szolgálni, a textilipar munkásainak száma viszont évről évre esőken. A kaposvári gyárban például a létszámgondok miatt a teljes termelői kapacitásnak mintegy 1,7 százalékát vesztik el. Kiszámították, hogy ha csak a gépektől függne a teljesítmény, ez a gyár 11821 tonna fonalat tudna előállítani. Ezzel szemben tavaly 11 618 tormát termeltek. Az ország fonodái között a kaposvári az első helyen áll a termelékenységben. Hogyan? A negyedik ötéves tervben megvalósult a nagy rekonstrukció. A szocialista országokból sikerült olyan korszerű gépeket beszerezni, amelyek majdnem ugyanazt tudják, amit a kétszer, háromszor drágább nyugati gépek. Ezekkel igyekeznek ellensúlyozni a csökkenő létszámot, azonkívül úgy szervezik a munkát, hogy minimálisra csökkentsék a sekről — a balatonszabadiak például tavaly ősszel végezték a talajmunkákat, az idén már telepítenek —, és arról, hogy a társaság tagjai idejében jelezzék, milyen szolgáltatásokat igényelnek. Februárban szakmai képzést tartanak az üzemek szőlészeti ágazatvezetőinek és a gyakorlati irányítóknak. Bogó László, a megyei tsz- szövetség titkára mondta az alapító ülés végén: „A bogiáriak eddig is sokrétűen segítették a tsz-ek szőlészeteit, borászatait, s erre a támogatásra ezután, a Viticoop—Balaton Társaság létrejöttével még inkább szükség lesz.” Ehhez a formák, a keretek sokkal inkább adottak, mint korábban, következésképp eredményesebbé válhat — miközben termelési és értékesítési biztonságot ad — ez az ágazat az alapító üzemekben. gépek állását. Fontos, a munkások fölkészítése, a jó anyagelőkészítés és az időveszteség nélküli anyagmozgatás. Annak ellenére, hogy nehéz a fonónők munkája, a jó eredményeket nem a kimerítő fizikai munkával érték el. A műszaki fejlesztésre építettek, kerülték a dolgozók megterhelését. Azonban a gyárnak vissza kell fizetnie azt a pénzt, melyet a korszerűsítésre kapott, sőt, ha emellett még nyereséget is szeretnének elérni, akkor jobban kell dolgozniuk. A jó eredményekhez tehát nagyban hozzájárult a sikeres munkaverseny. A kaposvári fonodában csak dicsérni lehet azt az igyekezetét, mellyel a nagy értékű gépeket kihasználják. Egy év alatt egy munkásra 852 ezer forintos termelés jut. Az ötödik ötéves tervre azt a óéit tűzték maguk elé, hogy a csökkenő létszám ellenére tartják a termelési szintet. Ezt a gépek még jobb kihasznál lásával akarják elérni. Somogyi Néplap H. F. Kevesebben ugyanannyit
