Somogyi Néplap, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-12 / 294. szám

Kedvezőbb körülményekre van szükség Az iskolai körzetesítés fejlesztése Szakemberek, •szülők kö­rében minduntalan fel­felélénkülő vita tái-gya az esőben, hóban buszra vá­ró gyerekek sorsa. Vajon arányban áll-e korszerűbb tárgyi és kedvezőbb személyi körülmények, között folyó, színvonalasabb általános isko­lai oktatás eredménye azzal az igénybevétellel. megterhelés­sel. amely a bejáró tanulókra nehezedik. Igaz, a panaszok elsősorban onnan érkeznek, ahol nem teremtették meg a napi utazás elemi feltételeit: a tanítási időhöz alkalmazkodó buszjáratokat, a várakozás le­hetőségeit, a napközi otthoni ellátást. De ahol mindezek át­lagos fejlettségünkhöz igazod­va megvannak, ott is jelentős hátrányt szenvednek a rövi- debb, hosszabb távról utazgató diákok, a székhelyközségekben lakó társaikkal szemben. A körzetesítés mintegy más­fél évtizedes tapasztalata — számos kedvezőtlen kísérő je­lenség ellenére — mégis azt bizohyítja: nincs más út a megközelítően azonos szintű oktatás megteremtéséhez me­gyénkben sem. Hiszen Somogy­bán még mindig tizennyolc olyan általános iskola műkö­dik, amely nem nyújt szak- rendszerű oktatást. És még egy adat: az alsó fokú intéz­ményeknek valamivel több mint á fele összevont alsó ta­gozattal működő tagiskola, ahova ráadásul egyre nehe­zebb pedagógust találni. A körzetesítés átgondolt to­vábbfejlesztése tehát elkerül­hetetlen szükségszerűség. Ute- rnéneK gyorsítását nemcsak a településszerkezet folyamatos változása, hanem az új tan­terveknek az évtized végén várható fokozatos bevezetése is indokolja — állapította meg a megyei tanács vb legutóbbi ülése. A testület azonban hang­súlyozta: az iskolahálózat kor­szerűsítéséhez olyan feltétele­ket kell teremteni, melyek al­kalmasak magasabb szintű ok­tatáshoz. Mindenekelőtt új tan­termekre van szükség — tíz éven belül hatvankettő építé­sét tervezik. Az elmúlt évek tapasztalatai azonban arra in­tenek: az iskolákat gondosabb Zöld szetnek műanyag zacskókat! Az adagológép közönyös, monoton kattogással dolgozik. Peregnek a zöld szemek a mű­anyag zacskókba. Ez a fekete tartályos gép nagyon megköny- nyíti a balatonmáriai áfész balatonszentgyörgyi magtisztí­tó telepén dolgozó tíz asszony munkáját. Van, aki már hat éve dol­gozik itt télen, nyáridőben a vendéglátói tevékenység ad munkát. Húsz vagon borsót csomagolnak negyed-, fél-, egykilós zacskókba az asszo­nyok. Az idei termés gyengébb volt a korábbi évekénél. Ré­gebben ugyanis nem volt rit­ka az ötven-hatvan vagonnyi termés csomagolása sem. Ba- latonszentgyörgyön a-Budapes- ti Vetőmagtermeltető Vállalat­nak dolgoznak elsősorban. Egy-egy műszakban huszon­öt-harminc mázsányi áru ke­rül a műanyag zacskókba, majd a papírzsákokba. -----------------------------------------a— m érlegelés alapján, a távlati közigazgatási, gazdasági fej­lesztések figyelembevételével kell tervezni, illetve telepíte­ni, gondolva egyebek között a későbbi bővítés lehetőségé­re, szükség esetén újabb ter­mek mennél egyszerűbb csat­lakoztatására. A tanulók szállítására űj iskolabuszokat ke'l beállítani, mégpedig minél sürgősebben: 1980-ig 22. majd a következő öt évben további kilenc új já­rat szervezése teremthet csak alapot a körzetesítési program megvalósításához. De sok he­lyen a jelenlegi feltételek kö­zött is mód van az utazási kö­rülmények javítására: a hosz- szabb falvakban a megállóhe­lyek sűrítésével, vóróhelvek építésével, továbbá egyes ki­sebb településeken a vállalati, gazdasági buszok bekapcsolá­sával a tanulószállításba, amint erre már jó példát is lehet ta­lálni a megyében. — Termé­szetesen úi napközis csopor­tok indítása is szerepel a terv­ben. Mindezek megvalósításá­val érhető csak el a kitűzött cél: az, hogy 1985-ig vala- i mennyi felső tagozatos álta­lános iskolai tanuló szakrend­szerű oktatásban részesüljön, és jelentősen javuljon a szak­tanárok által megtartott órák aránya. A vb állásfoglalása szerint is számolnunk kell azzal, hogy a tervezett intézkedések átme­netileg kedvezőtlenebb követ' kezményekkel járnak: néhány helyen egy ideig szükség lesz a váltakozó tanításra való át­térésre, és egyes körzetekben tovább nő a bejáró, illetve a kollégiumi elhelyezést igény­lő alsós tanulók száma, ösz- szességében azonban minden­képpen jobb feltételek alakul­nak ki a nevelés-oktatás fel­adatainak ellátásához, a taná­csok intézményfenntartó, irá­nyító munkájának végzéséhez és az anyagi eszközök célsze­rűbb felhasználásához. A körzetesítés továbbfejlesz­tésének megyei programját csak úgy lehet mennél keve­sebb kedvezőtlen, zavaró kí­sérő jelenséggel végrehajtani, ha az illetékes megyei, helyi szervek a gyerekek, a szülők, illetve az áthelyezendő peda­gógusok érdekeit egyaránt figyelembe veszik, a változás­hoz mind a tárgyi és szemé­lyi feltételek biztosításával, mind a közhangulat alakításá­val kedvező körülményeket te­remtenek. Mindezekben elsőd­leges szerepe van a helyi ta­nácsoknak. A politikai előké­szítésben azonban számítanak a pártszervezetekre is. Fontos társadalompolitikai kérdésről van szó. Olyan felelősséggel, a körülmények változásához va­ló rugalmas alkalmazkodással kell végrehajtani a program minden mozzanatát, hogy va­lamennyi érintett család érez­ze: az intézkedések gyermeke­ik érdekét szolgálják. r. l. Értekezlet után — kongresszus előtt filuszouliéJS&wI og:y A jövő héten, lw*den és szerdán ülésezik a termelő­szövetkezetek III. kongresszu- sa. A kaposvári küldöttvá­lasztó közgyűlés huszonhét küldöttet jelölt ki. aki Somogy szövetkezeteit képviselik majd az országos fórumon. A hu­szonhét küldött egyike Hor­váth Lászlóaz iharosberényi November 7. Tsz elnöke. — Szinte véget nem érő vita volt a közgyűlésünkön — mondta. — Sok súlyos prob­léma feszíti a somogyi gazda­ságokat, s ez jelentős részben a kedvezőtlen helyi adottsá­gok következménye. Köztu­dott, hogy Somogy e téren meglehetősen hátrányos hely­zetben van, a nagyüzemek ter­mőterületének 4r> százaléka kedvezőtlen adottságú. A gondok forrása részben ez. Természetesen javítanunk kell saját tevékenységünk ha­tékonyságát is, fokozottabban törődve a munkaszervezéssel, a gazdaságossággal. A kongresszusra készülődés közben érthető, hogy elsősor­ban a gyorsabb fejlődést fé­kező, olykor napi gondok kö­rű'tek szóba. Sok nehézséget okozott pé’dául a rendszerte­len. minduntalan akadozó anyag- és áruellátás. Több ízben is előfordult, hogy oxi­gén u*án városról városra kel­lett »házalniuk«. Az üzem­anyag-ellátás talán még enné1 is rosszabb volt. Ezek friss példák. Emel’ett jól felismer hető néhány általános gond. A tejtermelést tekintve a megye az utolsó előtti helyen áll, pedig Somogv hagyomá­nyosan állattenyésztő terület. — Nem gazdaságos a ma-- hatenyésztés — fejtegeti az elnök —, kétezer literes tej­termelést nem lehet állami támogatással sem gazdaságos­sá tenni. Az ágazaton belül csökkentették a beruházások támogatását, így azután a megyében csak egy-két tsz akad. amelyik beruházásra vállalkozik. Mi is terveztünk egy háromszáz férőhelyes mar­hatelepet, az előzetes tervek szerint kilencmillió-hatszáz­ezer forintos költséggel. A végén tizen­egymillióba került. Ehhez nem kell kom­mentár. Aztán a munkaerő­gondokra for­dul a szó. Sa­ját példát idéz az elnök — mégis jól általánosít­ható a jelen­ség. A közeli Csurgó, Nagy­kanizsa ipari, üzemei vonz­zák a dolgozó­kat. — Ez rend­jén is van — magyarázza Horváth Lász­ló. — A fejlő­dő mezőgaz­daság keve­sebb, de szak­képzett mun­kaerőt igényel. Ehhez ma­gasabb bérszínvonal szüksé­ges. viszont a megnövekedett bértömeg következtében el- ; jnk a támogatástól. A kel­lően nyereséges tsz ki tudja fizetni/a bérfejlesztésből adó­dó növekményadót — ám ilyen jó helyzetű tsz a megyében, sajnos, alig van. Lesz tehát miről tanácskoz­ni a kongresszuson. A küldött bízik, hogy ezek a problémák ott mind napirendre kerülnek. De milyen választ kapnak, mit vár ettől az országos fó­rumtól a huszonhét somogyi küldött egyike? — Jogszabály-módosításra volna szükség szerintem, hogy ne legyenek a tsz-ek ilyen nagymértékben korlátoz­va. Az űj szabályozó rendszer­re a népgazdaságnak égető szüksége volt. Ezen ma nem lehet változtatni, ezt belátjuk. Mihamarabb tisztázni kellene a termelőszövetkezetekben dolgozó alkalmazottak helyze­tét is. A kongresszuson vár­hatóan az űj alapszabályról is szó esik majd. Természetesen nemcsak a nehézségekről, hanem az eredményekről is tárgyalnak majd. Egy ilyen fórum kiváló alkalom a tapasztalatcserére. — Az első napon közös ta­lálkozón veszünk részt a Pest megyei küldöttekkel. Lesz mi- rui oeszélgetnünk egymással. A tsz-mozgalom Somogybán is fejlődött a IV. ötéves terv idején. És bár az V. ötéves terv első éve az aszály miatt nem a tervezettnek megfelelő­en sikerült, mégis minden re­ményünk megvan arra, hogy teljesítjük a kitűzött célokat. Remélhetően a III. kongresz- szus megadja nekünk a szük­séges útmutatást, a segítséget a további munkához. B. A. Húzd rá cigány! — mondta a hölgy KÜLPOLITIKAI KALEIDOíZKÓP ’76 Június - javaslat javulásra A nyár első két napján ke­rült sor az oly nagy propa­gandával és ellenpropagandá- vai előkészített olaszországi parlamenti és helyhatósági vá­lasztásokra. Mint ismeretes, az Olasz Szocialista Párt volt az, mely a kormány iránti bizalmának megvonásával előidézte a Moro-kabinet bu­kását és a választások idő előtti kiírását. Számunkra az olaszországi választásokból a legfontosabb az. hogy minden eddiginél többen szavaztak az Olasz Kcunmunista Pártra, mely az 1972-i választásokhoz mérten 49 új képviselői és 23-mal több szenátort helyet szerzett. Rómában és sok más nagy­város tanácsában is többség­hez jutott az Olasz KP! A kommunista előretörés *zt bizonyítja, hogy napról ,>apra növekszik a párt tekin­télye, programja a lehető leg­szélesebb fronton találkozik, sőt egybeesik a változást váró és sürgető széles néptömegek véleményével. Enrioo Berlin- guer, a kommunista párt fő- , titkára — a központi bizott­ság fölhatalmazása alapján — az ország gazdasági és társa­dalmi körülményeinek javí­tására kézenfekvő javaslatot terjesztett elő: hozzanak létre demokratikus egységkor­mányt. A főtitkár szerint egy­re nyilvánvalóbb, hogy a sú­lyos gazdasági és politikai válságból az egyetlen kiveze­tő út, ha a munkásmozgalmat megtestesítő baloldali pártok teljes jogú részvételt kapnak Itália irányításában. Érdekesen reagált a Berlin- guer-javaslatra a keresztény- demokraták főtitkára, Zac- cagnini: a parlamentben ke­resni fogja az együttműködést a kommunistákkal, de kor­mányalakításra csak a szocia­listákkal hajlandó. A szocia­lista pártiakban volt annyi betyárbecsület, hogy vissza­utasították a keresztényde­mokraták elképzelését, s ra­gaszkodtak a koalícióhoz — természetesen az OKP teljes jogú részvételével. A Biztonsági Tanács konfe­renciaterméig felhallatszot­tak« a dél-afrikai nagyváros, Johannesburg közelében, So- wetóban eldördült lövések. Az előzmény: az apartheid rezsim vezetői általánossá akarták tenni a fajgyűlölők által be­szélt afrikaans nyelv, a gyar­matosítás egyik szimbólumá­nak oktatását. (Az afrikaans a németalföldi nyelvből fejlő­dött ki, alapja a holland, amely angol, valamint a szomszédos afrikai népektől átvett jövevényszavakkal bő­vült; kb. hárommilliéan be­szélik.) Az ország' többségben lévő színes bőrű lakossága termé­szetesen ragaszkodik saját nyelvéhez, kultúrájához — egyszóval hagyományaihoa. A nyelvi erőltetés ellen tünte­tés robbant ki, a rendőrök rá­lőttek a tömegre, sokan meg­haltak, megsebesültek. A BT határozatban elítélte a fajüldöző kormányt és ki tudja hányadszor, ismét leszögezte: az emberiség mél­tósága elleni bűntény az apartheid, amely valójában nem más, mint a Dél-afrikai Köztársaságban élő fehér ki­sebbség osztatlan hatalmának és gazdasági kiváltságainak állami politika rangjára emelt, fasiszta típusú rendszere! Afrikát és az ENSZ-t egy­aránt érintő esemény volt jú­niusban, hogy az USA meg­vétózta Angola fölvételét a világszervezetbe. Érdemes megjegyezni, hogy a Bizton­sági Tanács 15 tagja közül 13 támogatta a fölvételt, Kina(!) távol maradt a szavazástól, az Egyesült Államok vétót jelen­tett be. Az amerikaiak — ta­lán tekintettel a közelgő el­nökválasztásra — »erősnek« kívántak mutatkozni, s bele­egyezésüknek azt a föltételt szabták, hogy Angola szakítsa meg kapcsolatait Kubával. Kulcsár László (Folytatjuk) A tizenhárom éves, hatodik osztályos kisfiú arcán, moz­gásán, beszédén a szabados­ság, a »vagánvság« félreismer­hetetlen jelei mutatkoznak. Ézrevételeimet korábbi csele­kedetei is igazolják. Régeb­ben többször lopott, a termál­fürdőben karórát, karperecét, gyűrűt, pénztárcát, kerékpárt, stopperórát — állítólag nem mindig önszántából. Megátal­kodott, javíthatatlan kölyök — mondhatná az előítéletekben gondolkodó szemlélő, hiszen az elhanyagolt fiú tanulmányi eredményei is alig-alig minő síthetők. Egy évvel idősebb nővérét — most hetedikes — más fá­ból faragták. Zilált külseje, zavart beszéde, leszegett feje, gátlásossúga valami kimon­datlan rettegést, félelmet sej­tet. Töredezett mondataiból, ímmel-ámmal kinyögött vá­laszaiból a lelki válságba ju­tott tizenévesek gondolkodás­módjának jellegzetes kettőssé­ge bontakozik ki: ösztönös ragaszkodás az édesanyához, egyidejűleg öntudatlan vi­szolygás annak életmódjától. Ez utóbbira minden oka meg­van. Amint a korábban őt ta­nító pedagógusok írásos val­lomásai bizonyítják, a kislány elgyötört külseje, a testén ék­telenkedő ütésnyomok gyakor­ta »jelezték« azt a napot, amikor az anyuka fizetést ka­pott, s tudatában megrendülve tért haza — késő éjszaka, vagy pirkadatkor — az Ipar ven­déglőből, esetleg a Széchenyi téri presszóból. A harmincnyolc éves anya üvegesen csillogó szemeit gya­nús sötét foltok árkolják kö­rül. összefüggéstelenül oda­vetett félmondataiból olyan kép áll össze, amely nemcsak az ő életútjára jellemző. Még szinte gyereklányként került egy eldugott pusztáról Kapos­várra, a megváltást jelentő iparba. Szakképzettségre az elmúlt, idestova két évtized alatt sem tett szert, a megye- székhely szórakozóhelyeit azonban kifogástalanul ismeri. Első házassága csődbe jutott — volt férje a »rossz nyel­vek«!?) szerint most börtön­ben van —. és az ű j frigy sem nevezhető a felhőtlen boldog­ság iskolapéldájának. Igaz, négy hónappal ezelőtt tágas, összkomfortos lakásba költöz­tek a Kanizsai út 22-ben, ám a régi bajokat ide is elhoz­ták; az asszony nem hagyott fel a féktelen italozásokkal és botrányokkal, ö ezt kezdetben tagadja, a végén mégis kibú­jik a szög a zsákból. »Előfor­dul, hogy jókedvem kereke­dik, s mivel a zenét nagyon szeretem, elhűzatok néhány nótát a cigánnyal« — böki ki cinkos mosollyal. Azt sem rejti véka alá, hogy kétségbe­esett — a jelek szerint náia valamivel higgadtabb — férje olykor-olykor a két gyereket kergeti fizetésnap éjszakáján az ő keresésére. Ruhákat kotor elő, igazolni akarván, hogy a havi hatezer- nyi összjövedelemből a gyer­mekeknek is csurran-csöppen valamicske. Egy gyönyörű — föltehetően nem olcsó —bun­dát mutat, mint a kis Marika tulajdonát. Feltűnően bőnek és hosszúnak találom, de 6 megkísérli eloszlatni kétségei­met. Ez néhány percre sike­rül is, ám akkor az egyik la­kótárstól megtudom az igaz­ságot ... A tágas szobában négy fek­hely van. »A másikban egy lány lakik, albérletben.« »Megnyit fizet?« »Ezret.« »Azt hallottam, hogy időnként féríivendéget is fogad.« »Igen...« Itt pedig együtt alszik anya és kanasz fia, bakfislány és nevelőapa...« Á kislány osztályfőnöke, egy jó szándékú rokon, egy 1 alvó- társ és a gyámügyes újabb té­nyekkel szolgál. Marika rej­télyes hiányzásait a szülők igazolják. Az elkeseredett kis­lány a szökés gondolatát dé­delgeti. A két gyerek táplálá­sáról, öltöztetéséről nem rit­kán a rokonok kénytelenek gondoskodni. A mama kivette a takarékból a kislány kínnal- keserwel összekuporgatott pénzét és elitta. Marika és Jancsi nem étkezhetnek a menzán, drága a térítés. Könyvtárba nem járhatnak — a beiratkozás díja: egy forint! Nem telik a havi hat-hétezer­ből. Az anya részeg handa- bandázásával rendszeresen zavarja a lépcsőház lakóinak nyugalmát, sőt már verekedett is, mindenki szeme láttára. A gyámügyi hatóság képvi­selője az anyát ez év nyarán e’vonókűrás kezelésre akarta küldeni. A Kaposvári Városi Tanács egészségügyi osztálya azonban — bizonyíték erre a dr. Mezey Zsuzsanna által alá­írt határozat — a környezet- tanulmány és a munkahelyi vélemények alapján nem ta­lálta bizonyíthatónak az asz" szony alkoholista voltát. Ezért a két gyermek nem vehető ál­lami gondozásba, örökbe sem fogadható. Éljenek úgy, ahogy eddig? Lengyel Amirá* v

Next

/
Thumbnails
Contents