Somogyi Néplap, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-12 / 294. szám

Oklevél a sutban?

A kubikos népművelő

| Délután Schumann álma

Bacsó Péter Harmadik nekifutás című filmjében az igazgató-főhős lemond tisztéről, és eredeti szakmájában, szakmunkásként helyezkedik el. Bólogatunk: szép, szép. de

van ilyen? S most egy diplomás kubikossal ülök szemben.

— Hallottad? — kérdezte valaki, úgy emlékszem ősz elején. — Merth Laci elment a SÁÉV-hez kubikosnak.

A név bennem volt,, az arc nem; de színházi ügyekben mintha egy tanácskozáson ... világosbarna, hullámos haj, Igen!. Aszkétikus, vékony fiú, szakáll, zöldesbarna szem. A városi tanács népművelési főelőadója. Most pedig: az építők egy kilenctagú brigádjának tagja.

— Gödröt ások, betont keverek, sárt merek, takarítok.

— A közérzete?

— Kitűnő! Mindenkivel tudok beszélni, igazgatói, párttitkári. személyzeti vezetői részről bizalmat érzek.

— A régi helyén ezek szerint ...

— A népműveléshez megszállottság kell. Ha az ember hite elfogy.. '. mindegy mitől ... mert kudarcai vannak, vagy az újításait nem fogadják el, vagy távlati gondok

adódnak, akkor jobb, ha nem erőlteti tovább.

Valaki azt mondta róla; nem csinálja végig a dolgokat. Túl korán ránt nyúlcipőt, mint John Updike együk regényének főhőse.

— Már dolgoztam kubikosként régebben Is. Sole mindent próbáltam. C vizsgás repülő voltam tizenhat éves koromban. Műszaki főiskolán vizsgáztam két félévből. Át akartam kerülni az ELTÉ-re. Nem engedtek. A külföldi tanulás terheit meg nem akartam a szüleim vállaira rakni. Két évet töltöttem sorkatonaként, majd amikor leszereltem, Buzsákon népművelős- ködtem másfél évig. Levelezőn szereztem oklevelet Szombathelyen. Buzsák után, hiszen kaposvári vagyok: a városi tanács következett.

— Majd a kubikonélet...

— Volt, aki azt mondta:

őrült vagyok. Figyeltem a hirdetéseket. Ahol rakodót, segédmunkást, szállítót kerestek, jelentkeztem. Addig rendben is ment a dolog, amíg ki nem derült, hol dolgozom. Akkor rám kérdeztek: »A tanács

költségvetési üzemében dolgozik, ugye?«. Nem mondtam. Itt és itt. Megfagyott körülötۧ ísünyvok

W1

Ferenc Ifjúsági a karácsonyi

Á SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉRŐL

A KoSsuth Könyvkiadó újdonságai közül első helyen említjük meg Lenin: »A szocializmus építéséről« című kötetét, amely Leninnek e témával kapcsolatos írásait tartalmazza. Megjelent -a Mongol Népi Forradalmi Párt XVIII. kongresszusának rövidített

A Móra

Könyvkiadó könyvvásár közeledtével mind több könyvvel jelentkezik. A Delfin-könyvek sorozatában jelent meg Hegedűs Géza: »Az erdőntúli veszedelem« című, az ifjúság számára írt történelmi regénye, valamint Arkagyij Gajdar: »Timur és csapata« és »A hóvár pa- ranmnöka« című ifjúsági regénye, egy kötetben. Ismét kapható a »Nagy Indiánkönyv«, a híres Cooper ifjúsági regényekkel, Würtz Adóm illusztrációival. A J3úvár- zsebkönyvek új kötete a »Kultúrnövények 1«. A Csikós- könyvek sorozatban jelent meg Kertész Erzsébet: »A

lámpás hölgy« című regénye, mely a kalandos életű Florence Nightingale életével ismerteti meg a serdülőkorú olvasókat. Az ungvári Kárpáti Kiadóval közös gondozásban látott napvilágot a »Világszép Nádszálkisasszony és más mesék«, Benedek Elek bűbájos gyermekmeséivel. Lengyel kiadóval közös kiadvány a »Negyven tarka tengelice«,

**

. AU ; v

fiit

jegyzőkönyve. Sok hasznos lengyel szerzőpár verses-ké- tanácsot ad Bartus Imre és Kilényi Géza közös munkája, a »Mindenki jogi kézikönyve«. Üjabb kiadásban látott napvilágot a »Földünk országai«. Hézagpótló lexikon a »Kulturális intézmények és szervezetek Magyarországon«, főszerkesztője Bíró Vera. Harmadik, bővített kiadásban jeleit meg a »Politikai kisszótár« Fencsik László szerkesztésében. Megjelent a »Pártmunkás zsebkönyv« is.

Az Akadémiai Kiadónál látott napvilágot Bokorné Szegő I Hanna tanulmánykötete, cínie »Az ENSZ helye a nemzetközi jogalkotásban«. Csizmadia Andor a szerzője »A magyar közigazgatás fejlődése a XVIII. századtól1, a tanácsrendszer létrejöttéig« című kötetnek. Érdekes történettudományi értekezés a »Magyarország az európai gazdaságbán 1600—1650«, Zi- mányi Vera tollából. Az Irodalomtörténeti füzetek új kötete »Babits Mihály és a fór- radalmak kora«, szerzője Si- pos Lajos. A Korunk tudományi sorozatban látott napvilágot Damjanovich Sándor tanulmánya, a »Molekulaóriások biofizikája«. Lakatos Mária és Levendcl László közös munkája a »Légzésrehabilitá- ció«. Fontos pedagógiai kérdéseket érint Bíró Katalin könyve, melynek címe »Erkölcsi tudatossági szintvizsgálatok és a kísérleti etikaokta- (e Gyuía; „A kék sziget,< cj. tás eredményei az általános | tudományos-fantasztikus

iskola negyedik osztályában«. • regénye.

peskönyve. A kiadó Kozmosz szerkesztőségének gondozásában jelent meg Vidor Miklós kisregény- és elbeszélés kötete, »A kirakat rendezés alatt«. Szántó Gábor riportjait tartalmazza a »Láthatatlan gyökerek«. A Fiatalok könyvtára egyik új kötete a »Föltámadott a tenger«, mely a 1848— 49-es magyar forradalom és szabadságharc irodalmából készült kitűnő válogatás; az antológiát L ukácsy Sándor szerkesztette és ő látta el jegyzetekkel is. A Kozmosz fantasztikus könyvek sorozatában jelent meg — újabb, átdolgozott kiadásban — Feketém a levegő. Nem vettek föl sehova. Apám régi barátja azután elhozott ehhez az építőipari brigádhoz. Nem mondom, hogy kitörő lelkesedéssel fogadtak. De a végén azt mondták: »Hát akkor várjuk!«.

Átlagban kétezer forinttal kevesebb a jövedelme, mint a képesítésének megfelelő helyén volt. Felesébe van, gyereke.

— Tanulok az egyetemen, saját erőmből. A levelező tagozat népművelés—magyar szakára járok. Rengeteget tanulok azoktól is, akikkel a lapátnyelet markolom. És ezt nem udvariasságból mondom. A vállalat vezetőivel egyetértésben mobilitásvizsgáiatban veszek részt szociológus irányításával; hasznossá akarom tenni magamat, s magam is gyarapodni akarok ezáltal.

Nagyon erősen összpontosítok minden hangsúlyára; nem moccan-e a kimondottak mögött önáltatás. Mert szó nincs a munka lebecsüléséről, melyet végez, amikor úgv érzem, hogy a képzettsége ellen cse- leködett, amikor lapátot fogott. Betont keverni — s jó betont! É az is tud, aki jóval kevesebb ideig koptatta az iskolapadot. Népművelői hiány van!

Főelőadóként irodalmi színpadot is vezetett, klubot irányított. Nem »bújik ki« belőle a népművelő?

— A munkatársak nézik a televízió Mindenki iskolája sorozatát. Beszéd tárgya ez másnap mindig. »Tanár úr, hogy van ez a fluktuáció? Nem értjük... A fluktuáció! Na, hogy is van? Akkor beszéljük meg!« így megy ez. S azután itt van az irodalmi színpadom. Az építőknél már apám idejében is működtek amatőr színjátszók. Proity István KISZ-titkár és Szabados Péter oktatási és közművelődési csoportvezető megkeresett. Éreztem; segíteni akarnak. »Csinálnád-e az irodalmi színpadot?« Csinálom, nemsokára bemutatkozunk...

S már a »Grotowski bóránál« tartunk, meg Hónt Ferencnél, meg Sztanyiszlavsskij módszerénél. Hol van már a nyugodtsága? Most lázasnak látszik. Rendezői vizsgája van, használni akarja. Ha lesz kitartása és végez az egyetemen?

— Ha nem is lapáttal a kézben, de talán itt a vállalatnál lesz jövőm.

Leskó László

______________ ------r

E

mlékek üvegfalak között

A két lány — Lucz Ilona és Sin Rita — Kadosa-tanítvány. Külföldi turnéra készülnek Schumannal és Beethovennel, s most a siófoki SZOT Csepel- üdülő vendégeinek adnak koncertet.

Délután két óra. Az üvegfalú társalgóteremben Schumann romantikus álmát idézi a zene. Az asszonyok közben hímeznek, horgolnak, néhány szem becsukódik. Egy öregember, közel a zongorához, ujjai között láthatatlan karmesteri pálcát tart, és visszafogott mozdulatokkal vezényel. Aztán Beethoven dübörög. Egy szunyókáló asszony arca hirtelen megrándul, kinyitja a szemét és kapkodó mozdulatokkal cigarettára gyújt.

Cipősarokban

aranyhalak

Zúg a taps. Sokan odamennek a lányokhoz megköszönni az élményt. Az idős festőművész — Damasek János — rajztömböt vesz elő, és néhány vonással fölvázolja a portréjukat.

— Megmutatom, milyen a szemük, amikor muzsikálnak — mondja. Később kártyacsomagot Vesz elő, s mindenféle trükköt csinál. A lányok nevetnek. A művész igazán nagyszerűen bűvészkedik.

Magas, esyenes tartású férfi lép .melléiül'.-— Pál Lajos nyugalmazott trolibrszsofőr vagyok — mutatkozik be. — Naayszerű koncert volt. Köszönöm.

Mögöttük váratlanul megszólal a zongora. Egy öregember Chopint játszik.

— Ügy érzem — súgja a festő a troiibuszsoíőrnek —, mintha a vízparton lennék. Figyeli? A Balaton olyan szürke most, mint az öregek tekintete. Fölötte szomorú sirályok szállnak.

Az öregembert megtapsolják.

— Több mint harminc éve nem játszottam — mondja csendesen, elnézést kérő mosollyal. Sűrű, vattafehér haja félig eltakarja a homlokát.

A lányok összeszedik a kottákat, elbúcsúznak. Az öregemberek leülnek, és folytatják a beszélgetést.

— Amikor maga játszott — fordul a festő a fehér hajúhoz —, olyan öregnek éreztem magam, mint amilyen ténylez vagyok. Eszembe jutott, hogy a reumás vállam miatt a kabátomat csak a feleségem segítségével tudom fölvenni. Bezzeg, amikor a lányok zongoráztak ...

A fehér hajú — Máiai Kornél — legyint.

— Értem én — mormogja.

— Amikor a lányok játszottak, húszévesnek éreztem magam — folytatja a festő. — Eszembe jutott egy csodálatos késdobálónő, akibe annak idején szerelmes voltam. A cirkuszban tetszett meg. minden

este késekkel dobálta körül a barátnőjét. Egészen átlátszó ruhákat viselt, és üvegsarkú cipőt. Képzeljék, abban az üvegsarokban kicsi aranyhalak úszkáltak. Előadás után mindig velem randevúzott, és néha vacsorázni vittem valamelyik budai kisvendéglőbe. Szép napok voltak ... Akkoribari tanultam meg a kártyalrük- köket is egy olasz bűvésztől, ö is szerelmes volt a késdobáló nőbe, de — talán mondanom sem kell — reménytelenül. Azért, hogy a kedvembe járjon, s néha velünk vacsorázhasson a kiskocsmákban, megtanított bűvészkedni. De meg kellett esküdnöm az anyám életére, hogy senkinek sem árulom el a titkot. Szóval, csak azt akarom mondani, hogy az egyik kis művészünk hasonlított a kásdobálónőre. Azért bűvészkedtem neki. De amikor maga, Métái úr, elkezdett Chopint játszani, egyszerre körülvett megint a reumás öregség.

Négyéves koromban eltévedtem

— Én csak olyankor érzem a koromat, ha a volánnál ülök ■— mondja a nyugdíjas troli- buszvezető. — Olyankor ugyanis eszembe jut, Hogy több mint harminc esztende’g buszoztam, és szinte mindvégig egy útvonalon. A 75-"ssel jártam állandóan, gondolom, maguk is voltak az utasaim.

Mátkái Kornél bólint.

— Én gyakran járok a 75- össel — mondja.

■ — Szóval, ha rajtam múlna, többé sohasem ülnék volán mellé, mert egyébként nem érzem magam öregnek. De nlha muszáj autót vezetnem, mert a feleségem szülei egv eldugott kis faluban laknr'- ahova csak kocsival érden mn- ni. Elég sokszor mcglá'.ogat- juk őket, mert bizony már nagyon idősek, csaknem tehetetlenek. Van kocsim, kinn áll az üdülő udvarán, de szívesen megszabadulnék tőle. Ami pedig a zenét illeti, hát az énnekem sohasem juttatta eszem, be az öregséget. Minden mást, de azt nem. Egy k:'s szomorúság, nem mondom, belém fészkeli magát, ha ilyen kitűnő muzsikusokkal találkozom, mint ezek a főiskolás lányok! Ilyenkor arra gondolok, hogy talán belőlem is lehetett volna művész, ha annak idejár, tanulhatok. Mert kérem, én már négyéves koromban úgy oda voltam a muzsikáért, hogy azután a postások fúvószenekarét követtem, mint az át - nyék. Bármerre mentek, én mindenhova utánuk. Amikor aztan abbahagyták a muzsikálást és szétoszlottak, ott álltam egy ismeretlen utcán. Ijedtemben elbőgtem magam. Rendőr kísért haza. Egy rövid ideig tanulhattam zenét, sőt gimnáziumba is beírattak. De apám egyszer csak felkerekedett, kihajózott Amerikába, és anyám öt gyerekkel támasz nélkül maradt. Befellegzett a zeneiskolának, a gimnáziumnak, dolgoznom kellett. De a zene és a muzsikálás öröme azért sohasem hagyott el. Mindig tartoztam valamilyen együtteshez. Fúvós hangszereken játszom, legutóbb a BKV szimfonikus zenekarának voltam a tagja. Mióta nyugdíjas vagyok, kevesebbet játszom.

A Donnál elhagyott a muzsika

Mátai Kornél azt mondja:

— Én. Kodály és Dohnányl tanítványa voltam a Zeneakadémián. Kodálynál zeneszerzést, Dohnányinál zongorázni tanultam. A három esztendő anyagát két év alatt végeztem el, és karnagy szerettem volna lenni. Kodály szigorú és gyors ember volt. Ha belenézett a növendéke szerzeményeibe, szinte egyetlen pillantás után megállapította. érdemes-e a »művel« fogla’kozni. Ha rossznak tartotta, nyomban és szó nélkül visszaadta a lesújtott szerzőnek, ha azonban látott benne fantáziát, magával vitte, és másnapra kijavította. Egyszer írtam egy latin misét. Kodály belenézett, magával vitte, és másnapra teljesen átírta a kottát. Úgy összefirkálta, hogy képtelen voltam eligazodni rajta. Gondoltam, felreteszem, és egy idő után megkérem a mestert, magyarázza meg a javításait. De erre nem került sor. Jött a háború, engem mundérba bújtattak, és vit'ek a frontra. A Don mentán aztán, szinte egyik naprll a másikra, elhagyott a muzsika. Gya:og vánszorogtam haza, és jó ideig még hallgatni sem bírtam zenét. A hóbor ; u ■ n szakmát tanultam, és tizenegy évig szerszámkészítő szakmunkásként dolgoztam.

— Az jót tett a maga zon- gor.'-'> ujjainak — jegyzi meg a fcs'n.

— Élveztem — válaszol az öregember.

— És szerszámkészítőként vonult nyugalomba?

— Nem. Pedagógusként. Matematikát, fizikát és biológiát tanultam közben az egyetemen.

— Frős ember maga — mondja a szálas termetű trolibuszsci Ír.

— Csak voltam — roskadozik a fehér hajú ember.

Az üdülő kuitúrfe’előse — Peinlich Béláné — lép a terembe.

— Sikeres volt a délutáni rendezvénye — mondom, -j— Lesz még valami?

— Ismerkedési fest a Vihar

eszpresszóban.

— ök hárman — mulatok az emlékeikbe feledkezett öregekre — már megismerkedtek.

Szapudi András

B. Stern

Pszichózis

A mint hazaérkeztem a •* munkából, a feleségem így szólt hozzám:

— Nálunk a könyvtárban az olvasóközönség valahogy nem nagyon falja az ateista irodalmat. írtam ki belőlük néhányat a nevedre.

Ingerülten kérdeztem.;

— Mi az ördögnek olvassak ateista irodalmat, ha egyszer úgysem vagyok vallásos?

■'— Nem kell olvasnod! Mindössze az történik, hogy én néhány könyvet mindig a nevedre írok. Neked ez természetesen mindegy, de a könyvtárnak a statisztika miatt, nekem meg a tervteljesítés miatt fontos.

Érdekes. Nekem természetesen tökéletesen mindegy, ám a feleségemnek a tervteljesítés miatt tontos. Akkor legyen ... Ezzel én is elinté- zett.nek véltem az ügyet.

Erre telefonált a nővérem:

— Mondd csak, én már elfelejtettem: mi is a te iskolai végzettséged?

— Hát nem tudod? — dünnyögtem —, hogy hat osztályom van, meg szakmunkásbizonyítványom?

— No, akkor figyelj! Én most a dolgozók esti iskolájában tanítok. Kevés a tanulóm ... így én téged ... szintén ... beírlak a névsorba. A hetedik osztályba. Ugye, örülsz a nagy lehetőségnek?

— Észnél vagy? — kérdeztem.

— Hát változtat az valamit a helyzeten, ha beírlak? — kérdezte csodálkozó hangon a nővérem. — Iskolába járnod nem kell. a vizsgáztatás meglesz nélküled, a jegyeket beírom nélküled, s még azt sem fogod tudni, hogy mindez mikor történt.

Ami igaz, igaz. A helyzeten nem változtat semmit. Legyen ...

Reggel bediegyek a munkahelyemre. Hivat magához az igazgató:

— Tudod mit. Szidorov? — mondja. — Te már teljesítetted a saját tervedet. Igaz? Segíteni kell a többieknek, mert másképven rossz vége lesz a dolognak.

Azt feleltem, hogy örömmel. Álljak át egy másik munkafolyamaira? Sajátítsak el egy másik foglalkozást? Adjam át élenjáró tapasztalataimat? ... A legnagyobb örömmel...

— Nem. Itt most a segítségnek egészen más fajáról

van szó. Telefonáltak a színház igazgatóságáról, hogy azonnal kezdődik az előadás, a nézőtér meg szinte teljesen üres... Röviden: már útban is vagyok a színházba. Közben találkozom a barátommal, aki megállít:

— Egy lépést se tovább, Válja! A dolog úgy áll. ..

— Mi van? Neked szintén terved, van velem?

— ördögöd van. Értesz fél szóból is. A dolog úgy áll, hogy... Szóval, mi rosszul harcolunk az alkoholizmus ellen. Téged írunk be a kijózanítóállomásra beszállítottak listájára. Majd azt füllentjük, hogy a »Tri topolja« környékén egy kerítés tövében találtunk rád, és úgy be voltál csápolva, hogy az eget nagybőgőnek. láttad ...

Elkezdtem gondolkodni: arra a következtetésre jutottam, nekem mindegy, hogy a detoxikáló állomás hogyan teljesíti a tervét.. . Megígérték, hogy a cégnél mindenről hallgatnak, így beleegyeztem ...

E kis kitérő után folytattam az utam a színházba. Ám nem sikerült oda érnem. Az egyik árkád alatt betuszkoltak a ruhajavító műhelybe. — Mentsen meg bennünket! — mondja bocsánatkérően a műhely vezetője. — Úszik a tervünk.

Mire magamhoz tértem volna meglepetésemből, és mondhattam volna valamit, már le

is vetkeztettek. Le, anyaszült meztelenre. Látom, tisztítják a cipőmet, stoppolják a zoknimat, vasalják a nadrágomat, varrják a gombilimat, mossák a fehérneműmet.

— Két rubel húsz kopeikát kérünk — mondták, amikor felöltöztettek ...

Este, amint megyek hazafelé, egyszerre csak arra leszek figyelmes, hogy valaki követ. Hátranézek.. Hát a hátam, mögött ott jön egy talpig feketébe öltözött ismeretlen férfi. Sieti'';, de ö egy lépést sem tágít. Hát ez meg már mit akarhat? Leszállók a villamosról. Követ. Mellé1''.teába térek. Az ismeretlen a nyomomban. Ha sietek, siet, ha lassítok, lassít. Az igazsághoz tartozik. hop't a zsebemben ott lapul a fizetésem. Betérek egy sikátorba, átvágok eoy üres udvaron. Tie a k!sé-őm nem tágít. Trolibuszra szállók: ő is. Leszállók: ő is. Bemeyiek a Metróba — az ismeretlen utánam. Fel'övök. bevá gom m agam egy taxib-. Mire indulnánk már ott ül mellettem.

— Bocsásson megi — mondja. — Könyörüljön meg rajtunk!

— Nem értem óhaját!

— Pedig egyszerű. A temetkezési vállalat képviselőié vagyok. Sehogy sem tndiuk tel- iesíteni a tervet. Sejti ugye, hogy miképpen lehetne a segítségünkre? ...

Sigér Imre fordítás«