Somogyi Néplap, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-11 / 293. szám
gyermekegyüttesek Kiét kaposvári gyerekcsoport kapta meg a Népművelési Intézet nívódiját a közelmúltban: a Tóth Lajos Általános Iskola énekkara és a Zója nevelőotthon bábegyüttese. Mindkettő kimagasló teljesítményt nyújtott az utóbbi időben. A két csoport jellege távol áll egymástól. Az énekkar — bár tagjai cserélődnek — nagy múltra, hosz- szű, . sikeres pályafutásra tekinthet vissza. 1958 óta ismerik a megyén kívül is a kaposvári gyerekeket. Állandó részvevői valamennyi rangos hazai gyerekkórus-fesztivál- nak — egyszer külföldre is eljutottak —, 1975-ben pedig egy előző nívódíj után megkapták a Magyar Rádió nagydíját. A mostani nívódíjat a nyári, debreceni nemzetközi kó- rusfesztiválon elért sikeres szereplés hozta meg számukra.. Kilenc gyermekkórus közül ők bizonyultak a legjobbnak. A Zója Feketerigó bábcsoportjának még rövid a múltja. Mindössze két éve ismerik őket, azonban ez idő alatt már megfordultak Zánkán, az úttörővárosban, és még több helyen a megyén kívül. Föllépnek mindenütt, ahova szerepelni, játszani hívják őket. Az amatőr művészeti szemlén elért jó szereplésükért meghívást kaptak a Ki mit tud? megyei döntőjére. A Féketerigó együttesben többnyire cigánygyerekek szerepelnek, ezért vezetőjük, Szabó Gyuláné igyekszik minél több cigány népmesét, - mondát, balladát földolgozni számukra. A nívódíjat elsősorban ezek megszólaltatásáért, bábjátékká alakításáért kapták, emellett nagyon jól sikerült a székely népballadákból álló műsoruk. Ugyanazon a délutánon találkoztunk mindkét együttes tagjaival. A feketerigók éppen próbáltak. Tűzvarázsló című összeállításukkal készülnek a Ki mit tud?-ra. Ez a régi sámántörténetekből, mítoszokból összeállított darab nem bábjáték; maguk játsszák el a cigányok kötődéseit, nyomorúságát, az ismeretlen hatalomtól való félelmét. Kalá- nyös Klári egy felfordított, gömbölyű teknőn dobolta a ritmust, egy másik kislány szinte eltáncolta a sámán vaKereskedők roham előtt Közösen a háztájiért Nincsen öröm üröm nélkül Ritka szerencsés együttműködés az, amely az iharosbe- rényi tsz és a csurgói áfész felvásárlói között tapasztalható. Tulajdonképpen áldatlannak kéne lennie annak a »csárdának-«, amelyben egyszerre két dudás a hangadó. Iharosberényben mégis harmonikus az összhang — a két cég »duót játszik«. Ez így is van rendjén, hiszen a tsz- tagok egyúttal áfész-tagok is. Jól ismerték föl a lehetőséget a vezetők, s megegyeztek: együttműködve segítik egymás munkáját a háztáji gazdaságok fejlesztésében. A közös munkát a községi tanács és a pártbizottság koordinálásával végzik. Tavasszal például a növényvédelmi munkák megtervezésekor az áfész biztosított helyiséget a méregraktár számára, a tsz pedig erőgépeket és munkaerőt adott. A kölcsönös jó viszony legfőbb kulcsa az, hogy együtt alakítják ki a termékek fölvásárlási árát, s ahhoz tartják is magukat. Mostanra már az eredmények igazolják őket. A he- lvesen szervezett takarmány- ellátás — nem tsz-tagok is részesülhetnek belőle —, a kiegyensúlyozott fölvásárlás hatására a sertéstenyésztés fellendülőben van, mind többen foglalkoznak vele a háztájiban. A termelőszövetkezet számára a háztáji termelés támogaSomogyi Néplap tása nem nyereséges. Pontosabban csak alig nyereséges. A miptegy hatmillió ‘ forintos forgalmi költség mellett az idei nyereség háromszázezer forint volt. Ha ebből az ösz- szegből levonnánk á felvásárlók, a bonyolítók bérét, nem sok maradna. Ámde ott van a gesztenye! Az behozza azt, amit elvesztettek a »vámon«. A gesztenye jó üzlet. Valóban az — sajnos másoknak is. Itt csöppen az említett üröm az örömbe. Mert hiába egyezett meg a két fölvásárló az egységes átvételi árban, ha a piacra »illetéktelen cégek« törnek be — a hasznot lefölözni. A törvény lehetővé teszi a szabad kereskedelmet, a szabad fölvásárlási árat — ha a papírok rendben vannak. Ezt használják ki például a nagy- kanizsai zöldség-gyümölcs kiskereskedők, vagy az ottani áfész (amelyre természetesen nem érvényes az említett együttműködési megegyezés). A tsz az idén nyolc vagon gesztenyét vett át, de tízre szerződött a csurgói áíész-szel. Meg is lett volna ez, ha nem visznek el, szó szerint az orruk elől, háromvagonnyi termést. A tsz-iroda előtt állították föl standjukat a jól értesült »vállalkozók«, s ötven fillérrel többet kínáltak. Aki sokat ad el, annak ez is megéri. A hoppon maradt szakember pe- , dig nem tehet mást, elfordul az ablaktól, hogy legalább ne lássa, mi folyik odakinn. B. A. rázslatait. A játék őseik élete. Nem is kellett túl sokat magyarázni az együttes vezetőjének — értették, tudták mit kell csinálni. A pontos, rendezett mozgásra kell ügyelni és a szavak tiszta ejtésére. Jelmezes próbát láttunk. Az egyik kislány a fényes teher blúzát az otthoni ruha fölé húzta a próba idejére. — Fázol? — kérdezték tőle. — Nem — hangzott a válasz. — A cigányok így szokták... A Tóth Lajos iskolában beszélgetni jöttek össze néhá- nyan a kórustagok közül. Valamennyien zenetagozatos osztályba járnak. Heti négy, öt órában tanulnak éneket, a harmadik osztálytól Etedig sokan zeneiskolában hangszert. Zenei pályára mindössze egy kislány készül közülük. Amikor az irodalomórán Legszebb napom címmel kellett fogalmazást írni, sokan elevenítették föl közülük a debreceni fesztiválon töltött napokat. Leírták az eredményhirdetés izgalmát és azt az örömet, melyet a zsűri döntése szerzett: elsők lettek. Zákányi Zsolt kórusvezető azt mondta a gyerekekről, hogy nekik ez az énekkari szereplés mindenképpen pluszt jelent. Többet tanulnak a zenéről, képezik a hangjukat, ugyanakkor megterhelés is, hiszen a heti négy-öt énekóra mellett ugyanazt az általános iskolai anyagot kell elsajátítaniuk, mint a többi gyereknek. Az éneklés öröme és a megérdemelt elismerés azonban nagy vonzóerő. A fogalmazásokban a szereplés napja volt a legnagyobb élmény. S. M. A karácsonyt idézi a Zselic Áruház előtt a frissen ültetett fenyőfák sora. Erre emlékeztet a belső dekoráció is. Még csak december első felében járunk, de már megkezdődtek az ajándékbeszerző körutak. Az eladóknak állniuk kell a rohamot; a következő hetekre átszervezik a házimunkát, előkészítik a legkényelmesebb magas szárú cipőt, beszerzik a fáslit és a fejfájás-csillapítót. — A Zselic Áruházban ruhából, textíliákból a decemberi árukészlet a duplája annak, amennyi más hónapokban lenni szokott — hallottam Bogdán Jánostól. Már a múlt héten érezték a karácsony közeledtét. Be is hívták két nyugdíjasukat, és fölkészültek arra, hogy a tízórás nyitva tartást végigdolgozzák a férfiak és azok a nők, akiknek nem kell a gyermekük miatt hazasietniüik. Jókedvvel várják a nagy erőpróbát, hiszen a Kalinyin városrész lakói leginkább őket keresik föl, ha vásárolni akarnak. — Karácsonykor nem a hajrá az igazán nehéz, hanem az, amikor az ünnepek után egy héten át a visszacserélés folyik. Többnyire olyan áruról van szó (mivel ajándékba kapta az illető), amelynek se blokkja, se árcédulája nincsen. Hajszárító, vasaló, kávéfőző, mixerek, robotgépek, házi mérleg, elektromos melegítő- párnák. Ezek a legkelendőbbek mostanában Defner Henrik birodalmában. Az árukészletre jellemző, hogy amíg júniusban tíz robotgépet tettek a vásárlók elé, addig decemberben. huszat-iharmincat is kitehetnek a polcokra. Elkel valamennyi. — Harmincegy éves vagyok, tehát engem nem any- nyira fizikailag, mint inkább idegileg szokott megviselni a karácsony előtti hajrá. Ezekben a hetekben korábban bújok ágyba, mint máskor, és bizony, ha négy-öt házsárto- sabb vevő akad, aznap este már nem úgy játszom^ a kislányunkkal, mint máskor. A tizenhetedik »rohamot« kézd- tem a napokban, de soha olyan kínos esetet nem éltem át, mint kedden este. Félórás áramszünetünk volt. Száznyolcvan-kétszáz ember nézegetett, blokkoltatott, csomagol- tatott, amikor sötétben maradtunk. Harminc-negyven zseblámpát azonnal előkaptunk, a rendészünk senkit nem engedett le a lépcsőn. A vásárlók télikabátban, sokan gyerekekkel ... Csak ilyen elő ne forduljon még egyszer... Kecses poharat, ügyes konyhai eszközöket, p>°rce'-án dísztárgyat sok kaposvári az Ady Endre utcai üvegboltban vásárol. — Régebben még a Télapó jöttét is megéreztük. Most meg?... Herendit többen keresnek, csakhogy annak java része külföldre megy. Az idén nem annyira dísztárgyat, mint inkább ruhaneműt vásárolnak az emberek. Két nap kivételével a kereskedelmi tanulók is helytállnak az üzjetben. Simon Évával és Szekeres Ilonával beszélgettünk. Egyikük tizennyolc, másikuk húszéves. Mégis, ezekben a napokban már fáj a lábuk a sok talpalástól, mire lehúzzák a rolót. — Ez nem érdekes, hiszen minden munkának megvan a maga nehéz oldala is. Sokkal rosszabb, amikor húszadika körül már idegesek a vásárlók, és szidnak bennünket, ha érdeklődünk: miben lehetünk a segítségükre? Huszonegy éve dolgozik a Május 1. utcai játék- és sportszerüzletben Szarka Istvánná. Kolléganője ujján is megcsillan a jubileumi gyűrű. A szakmájuk fájdalmas nyomát rejtő sötét harisnyán nem is lehet csodálkozni. — Ha jól kiáruljuk a boltot, rásóhajtunk az üresen maradt polcokra, s azt mondjuk: ez a karácsony jó volt. Csak az a borzasztó, amikor támasztani kell a pultot, mert nincs vevő. A másik lidércnyomás, ha azt kell mondanunk: nincs, kérem. — Már keresik az elemes, külföldi játékokat. Ebből érezhető itt, hogy közeleg az ünnep — mondja a szemközti pultnál Tálas Lászlóné. — Egy öt-hatéves gyerek szüleinek már nehéz játékot kínálni, mert mire a gyerek ilyen idős, már mindene megvan. Tízéves kortol már magnó az ajándék. Itt dolgozom, de az én nyolcéves lányom mégis az egyszerűbb, gondolkodtatóbb játékokat kapja. Ebben az üzletben elárulták, hogy a férfivevőket jobban szeretik. Könyebben rábe- szélhetők a vásárlásra, meg azután szeretnek játszani .., Legutóbb egy alig hároméves fiúcska apukája örömtől kipirult arccal kapta hóna alá azt a villanyvasutat, amelyet hat-hétéves kortól tudnak kezelni a gyerekek. Az eladónő fejcsóválására zavartan mentegetőzött: »Majd nézi...« Gombos Jolán Lakásaink, üzemeink, középületeink fűtését, energia- ellátását kazánok biztosítják, amelyeknek kezelése — függetlenül attól, hogy szenet, olajat vagy gázt alakítanak át hőenergiává — a biztonság- technikai és üzemegészségügyi szabályok szigorú betartását követeli meg. A tervezés vagy kivitelezés hiányosságai. is működési rendellenességek, energiapazarlás, kisebb-na- gyobb üzemi baleseteket eredményezhetnek. Hogy megyénkben sincs minden rendben a kazánokkal, azt az új központi fűtéses lakások tulajdonosai is tanúsíthatják: az átadás gyakorta késik a ka- zánházak, fűtőberendezések hibái miatt. Sok kivitelezési rendellenességre derült fény azon a munkavédelmi tanácskozáson, amelyet néhány nappal ezelőtt az SZMT munkavédelmi osztályának szervezésében tartottak, a tervező és kivitelező vállalatok képviselőinek részvételével. Néhány vállalatnál — például a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat bala- tonfenyvesi gyáregységénél — nem kerítették el megfelelően a tmk-műhelyt, s ez az arra járó dolgozókra életveszélyt jelenthet. A kaposvári • Kinizsi-lakótelepen és a marcali kórházban nem terveztek vészkijáratot a kazánházakhoz. Sok kazánházban nem megfelelő a szellőztetést biztosító ablakok elhelyezése, mérete, vagy az ablakok — nem is nyithatók. A kazánházak belső magasságára vonatkozó előírásokat is áthágták többek között a marcali kórházban, a kaposvári Kinizsilakótelepen, a Somogy Áruházban. Érintésvédelmi, szigetelési hiányosságok találhatók a siófoki gimnázium és a Kőolajvezeték Építő Vállalat kazánházában. A félj áratok, létrák, lépcsők, járdák hibás tervezése és kivitelezése, a kötelezően előírt méretek be nem tartása miatt az Egyesült Izzó 3. számú fonyódi gyáregységében, a tanítóképző főiskolán, a Kinizsi-lakótelepen, a marcali és a kadarkái diákotthonban épített kazánházak sem veszélytelenek. A karádi termelőszövetkezet három évvel ezelőtt egy kisiparossal szereltetett be kazánt a sertéstelepen — a berendezés azóta sem működik. A legszembeötlőbb teí-vezési hiba a Kaposvári Ruhagyárban történt': a kazánházat nem félreeső helyen, hanem az üzem egyéb épületei között építették föl. Megbocsátható, hogy a kivitelezők — vagy a tervezők — néhol apróbb hibákat vétenek. Különös azonban, hogy Somogybán több mint egy tucatnyira rúg azoknak a kazártoknak a száma, melyeket a legalapvetőbb munkavédelmi előírásokat figyelmen kívül hagyva építettek. Az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület somogyi csoportjának a munkatervében szerepel a szakemberek munkájának összehangolása annak érdekében, hogy a jövőben ne tervezzenek és építsenek megyénkben életveszélyes kazánokat. Reméljük, törekvésük sikerrel jár. L. A. KÜLPOLITIKAI KALEIDOSZKÓP ’76 Május - Moszkva nyilatkozata A győzelem hónapja, a mindig új reményeket hozó május nem sok hírt tartogatott a nemzetközi politikában. Libanonban tizenharmadik hónapjába lépett a kegyetlen polgárháború. A lemondásra szólított államfő, Frangié helyébe újat választottak Eliász Szárkisz, a központi bank kormányzója személyében. Az új elnök politikai párbeszédet szorgalmazott a szemben álló felek között, hogy az ellentéteket tárgyalásos úton, ne vérontással oldják föl, törekvése azonban nem sikerült. A külföld is készségét nyilvánította Libanon fegyverzajtól hangos belügyeinek tisztázására: Dzsallud líbiai miniszter- elnök jóformán minden politikai formáció képviselőjével tárgyalt. A legnagyobb fneg- hökkenést azonban a francia javaslat keltette: az amerikai hivatalos látogatáson lévő Giscard elnök kerek-perec kijelentette, hogy országa kész csapatokat küldeni Libanonba a szenvedélyek elcsitítása végett. A francia államfő »készsége« politikai bombaként robbant, súlyos károkat is okozott, hiszen már-már úgy látszott, hogy a líbiai, illetve a vele párhuzamosan futó algériai békéltető kezdeményezés az áldatlan helyzet tárgyalásos rendezésére sikerrel jár... A Földközi-tenger mellékének másik országában, Itáliában közben teljes erőbevetéssel munkálkodtak a politikai pártok a június 20-án esedékes választásokra. Az ország rendkívül aggasztó gazdasági nehézségeinek megoldására képtelen Kereszténydemokrata Párt választási programja meglehetősen merész gondolatokat tartalmazott: baloldali kormányt kell alakítani — természetesen az Olasz Kommunista Párt teljes jogú részvételével. Több sem kellett a kereszténydemokratáknak és a katolikus egyházi vezetőknek: középkori módon kiátkozással fenyegették meg mindazokat, akik az OKP-ra mernek szavazni. A klérus ilyen mértékű beavatkozása az Olasz Köztársaság belpolitikai életébe — megfigyelők szerint — egyedülálló a második világháború óta eltelt három évtizedben! Bár még hónapok választották el a nyugatnémet közvéleményt az NSZK-beli parlamenti választástól, a szélsőségesen jobboldali Strauss-cso- port, a Keresztényszociális Unió propagandagépezete egyre erősödő »agymosási műveletbe« kezdett. A manipuláció alanya természetesen a nyugatnémet polgár volt, aki hidegháborús hangulatú rémít- getésekkel igyekezett szembefordítani a reális külpolitikát folytató Schmidt—Genscher- kabinettel. A Német Szövetségi Köztársaság hidegháborús körei (háttérben a hadiipari komplexum milliomosaival és a hadügyminisztérium befolyásos tisztségviselőivel) kétségbe vonták a Szovjetunió enyhülési törekvéseit. Moszkva kénytelen volt nyi.'atkozatot lenni, amelyben egyrészt a — szocialista diplomáciára jellemző — józan, és mértéktartó hangnemben visszautasította a Szovjetuniót ért alaptalan vádaskodást, másrészt rávilágított arra, hogy bizonyos nyugatnémet köröknek ilyen hisztériakeltése nem csupán a szovjet—NSZK kapcsolatoknak, hanem az európai enyhülésnek, szűkebb értelemben pedig az NSZK népe érdekeinek is veszélyes. A nyilatkozat hangoztatta, hogy Európa keleti és nyugati fele csakis a Helsinkiben aláírt elveknek megfelelően működhet együtt, mert az európai biztonsági és együttműködési konferencia által elfogadott ' dokumentumok a legalkalmasabbak a kapcsolatok .további építésére. A szocialista külpolitika mindig kész partnere lenni azoknak a reálisan gondolkodó és cselekvő nyugati politikusoknak, akik maradéktalanul teljesítik a két- és sokoldalú megállaEKxiásokban vállalt kötelezettségeket. Kulcsár LásiM (Folytatjuk)
