Somogyi Néplap, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-11 / 293. szám

gyermekegyüttesek Kiét kaposvári gyerekcso­port kapta meg a Népművelé­si Intézet nívódiját a közel­múltban: a Tóth Lajos Álta­lános Iskola énekkara és a Zója nevelőotthon bábegyüt­tese. Mindkettő kimagasló teljesítményt nyújtott az utóbbi időben. A két csoport jellege távol áll egymástól. Az énekkar — bár tagjai cseré­lődnek — nagy múltra, hosz- szű, . sikeres pályafutásra te­kinthet vissza. 1958 óta isme­rik a megyén kívül is a ka­posvári gyerekeket. Állandó részvevői valamennyi rangos hazai gyerekkórus-fesztivál- nak — egyszer külföldre is el­jutottak —, 1975-ben pedig egy előző nívódíj után meg­kapták a Magyar Rádió nagy­díját. A mostani nívódíjat a nyá­ri, debreceni nemzetközi kó- rusfesztiválon elért sikeres szereplés hozta meg számuk­ra.. Kilenc gyermekkórus kö­zül ők bizonyultak a legjobb­nak. A Zója Feketerigó bábcso­portjának még rövid a múlt­ja. Mindössze két éve isme­rik őket, azonban ez idő alatt már megfordultak Zánkán, az úttörővárosban, és még több helyen a megyén kívül. Föl­lépnek mindenütt, ahova sze­repelni, játszani hívják őket. Az amatőr művészeti szemlén elért jó szereplésükért meghí­vást kaptak a Ki mit tud? megyei döntőjére. A Féketerigó együttesben többnyire cigánygyerekek sze­repelnek, ezért vezetőjük, Szabó Gyuláné igyekszik mi­nél több cigány népmesét, - mondát, balladát földolgozni számukra. A nívódíjat első­sorban ezek megszólaltatásá­ért, bábjátékká alakításáért kapták, emellett nagyon jól sikerült a székely népballa­dákból álló műsoruk. Ugyanazon a délutánon ta­lálkoztunk mindkét együttes tagjaival. A feketerigók ép­pen próbáltak. Tűzvarázsló című összeállításukkal készül­nek a Ki mit tud?-ra. Ez a régi sámántörténetekből, mí­toszokból összeállított darab nem bábjáték; maguk játsszák el a cigányok kötődéseit, nyo­morúságát, az ismeretlen ha­talomtól való félelmét. Kalá- nyös Klári egy felfordított, gömbölyű teknőn dobolta a ritmust, egy másik kislány szinte eltáncolta a sámán va­Kereskedők roham előtt Közösen a háztájiért Nincsen öröm üröm nélkül Ritka szerencsés együttmű­ködés az, amely az iharosbe- rényi tsz és a csurgói áfész felvásárlói között tapasztal­ható. Tulajdonképpen áldat­lannak kéne lennie annak a »csárdának-«, amelyben egy­szerre két dudás a hangadó. Iharosberényben mégis har­monikus az összhang — a két cég »duót játszik«. Ez így is van rendjén, hiszen a tsz- tagok egyúttal áfész-tagok is. Jól ismerték föl a lehetősé­get a vezetők, s megegyez­tek: együttműködve segítik egymás munkáját a háztáji gazdaságok fejlesztésében. A közös munkát a községi tanács és a pártbizottság koordinálásával végzik. Ta­vasszal például a növényvé­delmi munkák megtervezése­kor az áfész biztosított he­lyiséget a méregraktár szá­mára, a tsz pedig erőgépeket és munkaerőt adott. A kölcsö­nös jó viszony legfőbb kulcsa az, hogy együtt alakítják ki a termékek fölvásárlási árát, s ahhoz tartják is magukat. Mostanra már az eredmé­nyek igazolják őket. A he- lvesen szervezett takarmány- ellátás — nem tsz-tagok is részesülhetnek belőle —, a ki­egyensúlyozott fölvásárlás ha­tására a sertéstenyésztés fel­lendülőben van, mind többen foglalkoznak vele a háztáji­ban. A termelőszövetkezet számá­ra a háztáji termelés támoga­Somogyi Néplap tása nem nyereséges. Ponto­sabban csak alig nyereséges. A miptegy hatmillió ‘ forintos forgalmi költség mellett az idei nyereség háromszázezer forint volt. Ha ebből az ösz- szegből levonnánk á felvásár­lók, a bonyolítók bérét, nem sok maradna. Ámde ott van a gesztenye! Az behozza azt, amit elvesz­tettek a »vámon«. A geszte­nye jó üzlet. Valóban az — sajnos másoknak is. Itt csöp­pen az említett üröm az örömbe. Mert hiába egyezett meg a két fölvásárló az egy­séges átvételi árban, ha a piacra »illetéktelen cégek« törnek be — a hasznot lefö­lözni. A törvény lehetővé teszi a szabad kereskedelmet, a sza­bad fölvásárlási árat — ha a papírok rendben vannak. Ezt használják ki például a nagy- kanizsai zöldség-gyümölcs kiskereskedők, vagy az ottani áfész (amelyre természetesen nem érvényes az említett együttműködési megegyezés). A tsz az idén nyolc vagon gesztenyét vett át, de tízre szerződött a csurgói áíész-szel. Meg is lett volna ez, ha nem visznek el, szó szerint az or­ruk elől, háromvagonnyi ter­mést. A tsz-iroda előtt állították föl standjukat a jól értesült »vállalkozók«, s ötven fillér­rel többet kínáltak. Aki sokat ad el, annak ez is megéri. A hoppon maradt szakember pe- , dig nem tehet mást, elfordul az ablaktól, hogy legalább ne lássa, mi folyik odakinn. B. A. rázslatait. A játék őseik éle­te. Nem is kellett túl sokat magyarázni az együttes veze­tőjének — értették, tudták mit kell csinálni. A pontos, rende­zett mozgásra kell ügyelni és a szavak tiszta ejtésére. Jelmezes próbát láttunk. Az egyik kislány a fényes teher blúzát az otthoni ruha fölé húzta a próba idejére. — Fázol? — kérdezték tőle. — Nem — hangzott a vá­lasz. — A cigányok így szok­ták... A Tóth Lajos iskolában beszélgetni jöttek össze néhá- nyan a kórustagok közül. Va­lamennyien zenetagozatos osz­tályba járnak. Heti négy, öt órában tanulnak éneket, a harmadik osztálytól Etedig so­kan zeneiskolában hangszert. Zenei pályára mindössze egy kislány készül közülük. Amikor az irodalomórán Legszebb napom címmel kel­lett fogalmazást írni, sokan elevenítették föl közülük a debreceni fesztiválon töltött napokat. Leírták az ered­ményhirdetés izgalmát és azt az örömet, melyet a zsűri döntése szerzett: elsők lettek. Zákányi Zsolt kórusvezető azt mondta a gyerekekről, hogy nekik ez az énekkari szereplés mindenképpen pluszt jelent. Többet tanulnak a ze­néről, képezik a hangjukat, ugyanakkor megterhelés is, hiszen a heti négy-öt énekóra mellett ugyanazt az általános iskolai anyagot kell elsajátí­taniuk, mint a többi gyerek­nek. Az éneklés öröme és a megérdemelt elismerés azon­ban nagy vonzóerő. A fogal­mazásokban a szereplés napja volt a legnagyobb élmény. S. M. A karácsonyt idézi a Zselic Áruház előtt a frissen ültetett fenyőfák sora. Erre emlékeztet a belső dekoráció is. Még csak december első felében járunk, de már meg­kezdődtek az ajándékbeszerző körutak. Az eladóknak állni­uk kell a rohamot; a követ­kező hetekre átszervezik a há­zimunkát, előkészítik a leg­kényelmesebb magas szárú cipőt, beszerzik a fáslit és a fejfájás-csillapítót. — A Zselic Áruházban ru­hából, textíliákból a decem­beri árukészlet a duplája an­nak, amennyi más hónapokban lenni szokott — hallottam Bogdán Jánostól. Már a múlt héten érezték a karácsony közeledtét. Be is hívták két nyugdíjasukat, és fölkészül­tek arra, hogy a tízórás nyit­va tartást végigdolgozzák a férfiak és azok a nők, akik­nek nem kell a gyermekük miatt hazasietniüik. Jókedvvel várják a nagy erőpróbát, hi­szen a Kalinyin városrész la­kói leginkább őket keresik föl, ha vásárolni akarnak. — Karácsonykor nem a haj­rá az igazán nehéz, hanem az, amikor az ünnepek után egy héten át a visszacserélés folyik. Többnyire olyan áru­ról van szó (mivel ajándékba kapta az illető), amelynek se blokkja, se árcédulája nin­csen. Hajszárító, vasaló, kávéfő­ző, mixerek, robotgépek, házi mérleg, elektromos melegítő- párnák. Ezek a legkelendőb­bek mostanában Defner Hen­rik birodalmában. Az árukész­letre jellemző, hogy amíg jú­niusban tíz robotgépet tettek a vásárlók elé, addig decem­berben. huszat-iharmincat is kitehetnek a polcokra. Elkel valamennyi. — Harmincegy éves va­gyok, tehát engem nem any- nyira fizikailag, mint inkább idegileg szokott megviselni a karácsony előtti hajrá. Ezek­ben a hetekben korábban bú­jok ágyba, mint máskor, és bizony, ha négy-öt házsárto- sabb vevő akad, aznap este már nem úgy játszom^ a kis­lányunkkal, mint máskor. A tizenhetedik »rohamot« kézd- tem a napokban, de soha olyan kínos esetet nem éltem át, mint kedden este. Félórás áramszünetünk volt. Száz­nyolcvan-kétszáz ember néze­getett, blokkoltatott, csomagol- tatott, amikor sötétben marad­tunk. Harminc-negyven zseb­lámpát azonnal előkaptunk, a rendészünk senkit nem en­gedett le a lépcsőn. A vásár­lók télikabátban, sokan gye­rekekkel ... Csak ilyen elő ne forduljon még egyszer... Kecses poharat, ügyes kony­hai eszközöket, p>°rce'-án dísz­tárgyat sok kaposvári az Ady Endre utcai üvegboltban vá­sárol. — Régebben még a Télapó jöttét is megéreztük. Most meg?... Herendit többen ke­resnek, csakhogy annak java része külföldre megy. Az idén nem annyira dísztárgyat, mint inkább ruhaneműt vásárolnak az emberek. Két nap kivételével a keres­kedelmi tanulók is helytállnak az üzjetben. Simon Évával és Szekeres Ilonával beszélget­tünk. Egyikük tizennyolc, má­sikuk húszéves. Mégis, ezek­ben a napokban már fáj a lábuk a sok talpalástól, mire lehúzzák a rolót. — Ez nem érdekes, hiszen minden munkának megvan a maga nehéz oldala is. Sokkal rosszabb, amikor húszadika körül már idegesek a vásár­lók, és szidnak bennünket, ha érdeklődünk: miben lehetünk a segítségükre? Huszonegy éve dolgozik a Május 1. utcai játék- és sport­szerüzletben Szarka Istvánná. Kolléganője ujján is megcsil­lan a jubileumi gyűrű. A szakmájuk fájdalmas nyomát rejtő sötét harisnyán nem is lehet csodálkozni. — Ha jól kiáruljuk a bol­tot, rásóhajtunk az üresen maradt polcokra, s azt mond­juk: ez a karácsony jó volt. Csak az a borzasztó, amikor támasztani kell a pultot, mert nincs vevő. A másik lidérc­nyomás, ha azt kell monda­nunk: nincs, kérem. — Már keresik az elemes, külföldi játékokat. Ebből érez­hető itt, hogy közeleg az ün­nep — mondja a szemközti pultnál Tálas Lászlóné. — Egy öt-hatéves gyerek szüleinek már nehéz játékot kínálni, mert mire a gyerek ilyen idős, már mindene megvan. Tízéves kortol már magnó az ajándék. Itt dolgozom, de az én nyolc­éves lányom mégis az egysze­rűbb, gondolkodtatóbb játéko­kat kapja. Ebben az üzletben elárul­ták, hogy a férfivevőket job­ban szeretik. Könyebben rábe- szélhetők a vásárlásra, meg azután szeretnek játszani .., Legutóbb egy alig há­roméves fiúcska apukája örömtől kipirult arccal kapta hóna alá azt a villanyvasutat, amelyet hat-hétéves kortól tudnak kezelni a gyerekek. Az eladónő fejcsóválására zavar­tan mentegetőzött: »Majd né­zi...« Gombos Jolán Lakásaink, üzemeink, köz­épületeink fűtését, energia- ellátását kazánok biztosítják, amelyeknek kezelése — füg­getlenül attól, hogy szenet, olajat vagy gázt alakítanak át hőenergiává — a biztonság- technikai és üzemegészségügyi szabályok szigorú betartását követeli meg. A tervezés vagy kivitelezés hiányosságai. is működési rendellenességek, energiapazarlás, kisebb-na- gyobb üzemi baleseteket ered­ményezhetnek. Hogy me­gyénkben sincs minden rend­ben a kazánokkal, azt az új központi fűtéses lakások tu­lajdonosai is tanúsíthatják: az átadás gyakorta késik a ka- zánházak, fűtőberendezések hibái miatt. Sok kivitelezési rendelle­nességre derült fény azon a munkavédelmi tanácskozá­son, amelyet néhány nappal ezelőtt az SZMT munkavé­delmi osztályának szervezésé­ben tartottak, a tervező és ki­vitelező vállalatok képviselői­nek részvételével. Néhány vállalatnál — pél­dául a Kozmetikai és Ház­tartásvegyipari Vállalat bala- tonfenyvesi gyáregységénél — nem kerítették el megfelelően a tmk-műhelyt, s ez az arra járó dolgozókra életveszélyt jelenthet. A kaposvári • Kini­zsi-lakótelepen és a marcali kórházban nem terveztek vészkijáratot a kazánházak­hoz. Sok kazánházban nem megfelelő a szellőztetést biz­tosító ablakok elhelyezése, mérete, vagy az ablakok — nem is nyithatók. A kazánhá­zak belső magasságára vonat­kozó előírásokat is áthágták többek között a marcali kór­házban, a kaposvári Kinizsi­lakótelepen, a Somogy Áru­házban. Érintésvédelmi, szi­getelési hiányosságok találha­tók a siófoki gimnázium és a Kőolajvezeték Építő Vállalat kazánházában. A félj áratok, létrák, lépcsők, járdák hibás tervezése és kivitelezése, a kö­telezően előírt méretek be nem tartása miatt az Egyesült Izzó 3. számú fonyódi gyár­egységében, a tanítóképző fő­iskolán, a Kinizsi-lakótelepen, a marcali és a kadarkái diákotthonban épített kazán­házak sem veszélytelenek. A karádi termelőszövetkezet há­rom évvel ezelőtt egy kisipa­rossal szereltetett be kazánt a sertéstelepen — a berende­zés azóta sem működik. A leg­szembeötlőbb teí-vezési hiba a Kaposvári Ruhagyárban történt': a kazánházat nem fél­reeső helyen, hanem az üzem egyéb épületei között építet­ték föl. Megbocsátható, hogy a ki­vitelezők — vagy a tervezők — néhol apróbb hibákat vé­tenek. Különös azonban, hogy Somogybán több mint egy tu­catnyira rúg azoknak a ka­zártoknak a száma, melyeket a legalapvetőbb munkavédel­mi előírásokat figyelmen kí­vül hagyva építettek. Az Energiagazdálkodási Tudo­mányos Egyesület somogyi csoportjának a munkatervé­ben szerepel a szakemberek munkájának összehangolása annak érdekében, hogy a jö­vőben ne tervezzenek és épít­senek megyénkben életveszé­lyes kazánokat. Reméljük, tö­rekvésük sikerrel jár. L. A. KÜLPOLITIKAI KALEIDOSZKÓP ’76 Május - Moszkva nyilatkozata A győzelem hónapja, a min­dig új reményeket hozó május nem sok hírt tartogatott a nemzetközi politikában. Liba­nonban tizenharmadik hónap­jába lépett a kegyetlen pol­gárháború. A lemondásra szó­lított államfő, Frangié helyé­be újat választottak Eliász Szárkisz, a központi bank kor­mányzója személyében. Az új elnök politikai párbeszédet szorgalmazott a szemben álló felek között, hogy az ellenté­teket tárgyalásos úton, ne vérontással oldják föl, törek­vése azonban nem sikerült. A külföld is készségét nyilvání­totta Libanon fegyverzajtól hangos belügyeinek tisztázásá­ra: Dzsallud líbiai miniszter- elnök jóformán minden politi­kai formáció képviselőjével tárgyalt. A legnagyobb fneg- hökkenést azonban a francia javaslat keltette: az amerikai hivata­los látogatáson lévő Giscard elnök kerek-perec kijelentette, hogy országa kész csapatokat küldeni Libanonba a szenve­délyek elcsitítása végett. A francia államfő »készsége« politikai bombaként robbant, súlyos károkat is okozott, hi­szen már-már úgy látszott, hogy a líbiai, illetve a vele párhuzamosan futó algériai békéltető kezdeményezés az áldatlan helyzet tárgyalásos rendezésére sikerrel jár... A Földközi-tenger melléké­nek másik országában, Itáliá­ban közben teljes erőbevetés­sel munkálkodtak a politikai pártok a június 20-án esedékes választásokra. Az ország rend­kívül aggasztó gazdasági ne­hézségeinek megoldására kép­telen Kereszténydemokrata Párt választási programja meglehetősen merész gondola­tokat tartalmazott: baloldali kormányt kell alakítani — természetesen az Olasz Kom­munista Párt teljes jogú rész­vételével. Több sem kellett a keresz­ténydemokratáknak és a ka­tolikus egyházi vezetőknek: középkori módon kiátkozással fenyegették meg mindazokat, akik az OKP-ra mernek sza­vazni. A klérus ilyen mértékű beavatkozása az Olasz Köz­társaság belpolitikai életébe — megfigyelők szerint — egye­dülálló a második világháború óta eltelt három évtizedben! Bár még hónapok választot­ták el a nyugatnémet közvé­leményt az NSZK-beli parla­menti választástól, a szélsősé­gesen jobboldali Strauss-cso- port, a Keresztényszociális Unió propagandagépezete egy­re erősödő »agymosási műve­letbe« kezdett. A manipuláció alanya természetesen a nyu­gatnémet polgár volt, aki hi­degháborús hangulatú rémít- getésekkel igyekezett szembe­fordítani a reális külpolitikát folytató Schmidt—Genscher- kabinettel. A Német Szövet­ségi Köztársaság hidegháborús körei (háttérben a hadiipari komplexum milliomosaival és a hadügyminisztérium befo­lyásos tisztségviselőivel) két­ségbe vonták a Szovjetunió enyhülési törekvéseit. Moszk­va kénytelen volt nyi.'atkozatot lenni, amelyben egyrészt a — szocia­lista diplomáciára jellemző — józan, és mértéktartó hang­nemben visszautasította a Szovjetuniót ért alaptalan vá­daskodást, másrészt rávilágí­tott arra, hogy bizonyos nyu­gatnémet köröknek ilyen hisz­tériakeltése nem csupán a szovjet—NSZK kapcsolatok­nak, hanem az európai eny­hülésnek, szűkebb értelemben pedig az NSZK népe érdekei­nek is veszélyes. A nyilatko­zat hangoztatta, hogy Európa keleti és nyugati fele csakis a Helsinkiben aláírt elveknek megfelelően működhet együtt, mert az európai biztonsági és együttműködési konferencia által elfogadott ' dokumentu­mok a legalkalmasabbak a kapcsolatok .további építésére. A szocialista külpolitika min­dig kész partnere lenni azok­nak a reálisan gondolkodó és cselekvő nyugati politikusok­nak, akik maradéktalanul tel­jesítik a két- és sokoldalú megállaEKxiásokban vállalt kö­telezettségeket. Kulcsár LásiM (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents