Somogyi Néplap, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-09 / 291. szám

A legtöbb iparágban emlegetnek néhány céget úgy a minden fölött szkeptikusan töprengek, mint ■•akiknek bejött a lutri«. Már- már hajlanánk arra, hogy higgyünk a titokban folyó nagy ipari szerencsejátékban, ahol az ötös találat milliárdo- kat ér, ám óvatosságra int az a közhelyszámba menő igazság, hogy a gazdasági életben semmit nem lehet a szerencsére bízni. Ha azután tüzetesebben Szemügyre vesszük az enyhe gúny és az irigység elegyével körített vállalatokat, kiderül, a »bejött lutri« nem más, mint a józan és hosszú távra szóló stratégia, azon belül pedig az átgondolt fejlesztés gyártásnál, gyártmánynál, a minőségre és mennyiségre együttesen ügyelő üzletpolitika.

öt esztendő, az 1971 és 1975

közötti időszak tapasztalatait vizsgálva arra a fontos tanulságra bukkanhatunk, hogy a negyedik ötéves tervben azok a vállalatok érték el a legdinamikusabb fejlődést, ahol hosszú távú program alapján dolgoztak. E cégek sorában

Hosszútávfutó

vállalatok

említhetjük a közúti jármű- gyártás, az alumíniumipar, a vegyipar — főként a nehéz- vegyipar — több termelőegységét. Ami azt mutatja: a távlati népgazdasági célokhoz igazodni üzletnek sem rossz. Még akkor is igaz ez, ha a szabályozó rendszer némely eleme annak adott — sajnos, olykor ad ma is — átmeneti, gyorsan elillanó, de pillanatnyilag jól mutató előnyt, aki puszién a közvetlen holnapot tartotta fontosnak.

Ahogy a különálló szemek a láncban kapják meg igazi rendeltetésüket, szerepüket, úgy a vállalati tevékenység sem választható el más vállalatok, intézmények munkájától. Ha tehát az egyik cég arányt, mértéket téveszt, rosszul nézi a naptárt, s csak a mindenkori rövid útszakaszt látja, zavart okozhat mások- nál ezz^l, ami azután hullámmozgásként terjed, hol gyengül, hol erősödik, de hat. E hatások valódi erejét akkor becsülhetjük fel igazán, ha leírjuk: hazánkban egy-egy

vállalat olykor egész iparággal, iparág túlnyomó részével egyenlő. Ez a helyzet például papíriparban, az üvegiparban, a cement- és mésziparban. a a selyem-, a len- és kenderiparban, a gumiiparban. Ilyen vállalatok esetében különösen nagy, ám másoknál sem sokkal kisebb súllyal es*k latba a rövid vatrc hosszú távú tervezés uralkodó szerepe. Az tehát, hogv mekkora a látókör, átfogja-e a partnerek igényeit, lehetőségeit, rugalmas-e a vállalati szervezet, nem -belügye« a termelői egységnek, nem függhet szeszélyes elhatározásoktól, esetleg váltakozó vezetők felfogásától.

Nágocsi ellentmondások

Túl a holtponton

Ellentmondásos a kép, mely a nágocsi egyesült tsz-ről kialakul a látogatóban. Ha csak arról számolnánk be, hogy a termelési rendszerben levő földjeiket a legkorszerűbb »szupergépekkel« művelik, hogy főállású energetikusuk van, vagy hogy 10 milliós beruházással végeztek területükön meliorációt, bárki azt hi- hetné, hogy a megye egyik legjobb gazdaságáról van szó. Sajnos vannak olyan tények is, amelyek gyönge tsz-nek mutatják a nágocsit.

Az egy tehénre jutó 2100 literes tejtermelést a gazdaság vezetői kénytelenek komoly fejlődésnek elkönyvelni a tavalyi 1600 liter után. A növénytermesztésben magasak a termelési költségek. A ku- koricánál példáid a hektáronkénti ráfordítás meghaladja a 10 ezer forintot. Kevés a gazdaságban a felsőfokú végzettségű szakember. Közöttük is van olyan, aki csak a statisztikák szerint dolgozik. Ilyen az éppen katonáskodó üzemgazdászuk, vagy a már említett energetikus, akinek a tanulás és a szárítónál rábízott feladatok ellátása után kevés ideje marad az energiafölhasználás helyzetének elemzésére.

Az 1973-as egyesülés óta a

termelés grafikonjai fölfelé emelkednek. így önmagában azonban ez is félrevezető lehet, hiszen nagyon alacsonyan van a kiindulási pont.

— Az idén magasan terveztünk, és terveinket teljesítettük — mondja az elnök, de maga is elismeri, hogy ugyanez az eredmény nem egy gazdaságban fejfájást okozna.

Vajon mi az oka a nágocsi ellentmondásoknak?

A vezetők szerint az a magyarázat, hogy földjeik néhány tized »aranykorona-értékkel« a gyönge és a kedvező adottságú tsz-eket elválasztó határérték fölé kerülnek. Azaz: papíron jó adottságúak. A különféle támogatásokat és a munkájukkal szembeni igényeket is ehhez szabják. Ez a sérelem többször szóba került, én mégis fontosabbnak éreztem a fejlődést még ma is fékező két örökségüket.

Az egyik: földjeik és létesítményeik szétaprózottsága és korszerűtlensége, a másik: a tagok egy részében konzerválódott szemlélet, mely szerint csak az számít, ami a saját kerítésen belül történik. A nágocsi háztáji termelés szép eredményeket hoz, és ez örvendetes. A szarvasmarhatenyésztésben például szembetűnően »vezet« a háztáji. Ezeknek az állatoknak a húsa, és teje vitathatatlanul hozzájárul a megye ellátásának javításához. Mégis, a jövőt nem lehet a javarészt idős emberek ház végi istállójának termelésére alapozni. Világa) san látják ezt a gazdaság vesetői is. Ezért mondta az elnök: »Most már gyökeres változásnak kell következnie.«

Talán vannak, akik emlékeznek rá, hogy a nágocsi tsz valamikor a legjobbak közé tartozott. Ma ezt nem mondhatják el. Talán visszafejlődtek volna? Nem, csak éppen a többiek kapcsoltak gyorsabb sebességre. Még egy évtized sem telt el, és a nágocsiaknak rá kellett ébredniük, hogy miközben náluk a »jól van, ahogy van« vélemény uralkodott, a gazdaságok többsége számottevő építkezésekbe és korszerűsítésekbe fogott. Az 1973-as egyesüléskor már a tagok nagy része előtt is világos volt, hogy az előrelépés feltétele a gépesítés és a korszerű módszerek alkalmazása.

Az elmúlt három évben megtörtént az alapozás. A tavalyi jégverés sújtotta nyáron végre túljutottak a holtponton. Az idén pedig — igaz, még határozatlanul — ,megfo- galmazódott néhány, náluk újszerűnek számító követelmény: jobb munkaszervezés, hatékonyabb anyagfölhasználás ... Az új szabályozó rendszer bevezetését követően elhangzott olyan vélemény, hogy ezek a szigorítások újra visszavetik a gazdaságot. Később megértették, itt is van megoldás: olcsóbban kell termelni, hatékonyabban dolgozni.

Most, az új ötéves terv első esztendejének végén már látszik: az egy helyben topogás évei után jó irányba indult a gazdaság. Beruházási terveikben gépjavítóműhely, termény- tároló, juhhodály és borjúnevelő építése szerepel. 1980-ra búzából hektáronként 45, kukoricából 55 mázsás átlagot terveztek. Az egy tehénre jutó tejtermelést 3000 literre szeretnék növelni, egyebek közt a fajtafelújítás eredményeként. A felzárkózáshoz szükséges anyagi alapok és vezetői tisztánlátás már adottak. Idei terveiket legnagyobbrészt teljesítették. Most már semmi sem akadályozhatja az elnök által említett gyökeres változásokat: a szervezettebb munkát, az eredményesebb termelést.

B. F.

Ezt leírni egyszerűbb, mint érvényt szerezni neki a gyakorlati munkában. A hosszútávfutáshoz tréning kell, tapasztalat az erő jó beosztásához, nem hiányozhat a takti- > kai érzék sem, mikor kell tempót váltani, a bolyban maradni, majd kiugrató, s bátor hajrával elsőként a célba érni. Tagadhatatlan, ilyesfajta ismereteket csak a legutóbbi esztendőkben szerezhettek a vállalatok, hol küszködve, hol könnyedén. A gyakorlatlanság mellé társul azután a kényelmesség, a megszokotthoz ra gaszkodás, s máris forog a »verkli«, a folyó termelés szorgalmazása, a napról napra, hétről hétre élés.

Az előbbiek tudatában már nem hat indokolatlan feltété lezésnek, hogy a vállalatok aránytévesztésében szubjektív és objektív okok egyaránt közrejátszanak. A jelen tervidőszakban például a ruháza ti iparban 17—18 milliárd forint értékű beruházást valósíthatnak meg. Ugyanakkor a cégek tekintélyes csoportja — elsőként a pamutiparban —a reális lehetőségeken jóval túlterjedő fejlesztési kiadásokkal »támasztotta meg« középtávú programját. Hasonló a helyzet a munkaerő tervezésénél, holott az optimizmus nem lehet vállalati magatartásmód akkor, ha hiányoznak hozzá a szilárd alapok, a megteremthető feltételek. A hosszú távon futó termelői közösségek ugyanezen az iparterületen, igy a gyapjú-, a kötő- és hurkolóiparban, más előjelű bizonyítékát adták arányfelmérő képességeiknek. Belső tartalékaik feltárásával, szervező munkával a tervezett termelésnövekedés negyven százalékát beruházás nélkül kívánják elérni.

B-jött a lutri, bejön? A boldogulás ilyen útjainak nincs köze a szerencséhez, ahhoz sokkal inkább, hogy jól fogant gondolat okosan születik, s haszonnal megy végbe. E haszon nem nyeremény, hanem nyereség, erkölcsiekben és anyagiakban. Hosszú távon, azaz biztonságosan, mert kemény munkával támasztották, támasztják meg azok, akik fölismerték: a restnek a kicsi is nehéz, a serény a soknak is gyorsan a végére ér.

Lázár Gábor

Felhasználják a hulladékot is

12 ezer kaptár Tabról

Egyebek közt nyolcezer különféle méretű méhkaptárt készített ez évben a Hungaro- nektár tabi üzemének 120 dolgozója. Az alig több mint tízéves múltra visszatekintő üzem termelési értéke az idén 18 millió forint.

1965-ben két emberrel és néhány kezdetleges fűrészgéppel indult meg a munka, az ötödik ötéves terv végére plédig már ez az üzem látja el az egész országot méhészeti fölszerelésekkel. Terveikben mintegy 15 féle új termék és létszámnövekedés nélkül elérendő 22 milliós termelési érték szerep>el.

Hogyan érik el mindezt? Jövőre új műhelycsarnok építését s a régebbiek bővítését kezdik meg, és mintegy másfél millió értékű új famegmunkáló gépet is munkába

állítanak, megteremtve a szalagszerű termelés föltételeit.

Ezekkel a milliós fejlesztésekkel csaknem azonos eredményeket várnak néhány észszerű megoldástól. Már ez évben olyan terméklánc alakult ki az üzemben, amely lehetővé teszi a hulladék anyagok fölhasználását is. A beérkező fából kaptárt készítenek, a maradék darabokból

gyümölcstároló ládaelemeket. Még a famegmunkálás legvégső hulladékát, a szijácsot is hasznosítják. Ugyancsak hulladék fából készül itt az alágyújtós.

Az üzem kazánjait ma még olajjal fűtik, de már készen állnak annak a vegyes tüzelésű kazánháznak a tervei, mely lehötővé teszi, hogy olaj helyett fűrészport, sőt szemetet tüzeljenek. JSz adja majd a meleget annak a tavasszal elkészülő öltözőnek és fürdőnek is, mely az üzem igen nehéz fizikai munkát végző dolgozóinak régi gondját orvosolja.

Jövőre 12 ezer kaptárt csinálnak, és több fémeszköz gyártását kezdik meg. Különösen büszkék arra az új termékükre, melyet 1978-ban készítenek majd először. A méhészkocsi alighanem az egyik legkeresettebb termékük lösz.

MAI KOMMENTÁRUNK

Nyitott kapuk

Egész országot átfogó harc indult a tudásért a televízióban és a ró.dióban. Az adássorozat már a nevében is kifejezi a célját; Mindenki iskolája. Programját egyre több művelődési központban, otthonban kifüggesztik, hogy mindig szem előtt legyen az adások időpontja.

Az ÉDŐSZ kaposvári művelődési otthonában a radioes tv-iskola népszerűsítésére már eddig is sok energiát fordítottak, ez azonban — egyelőre — nincs arányban az eredménnyel. Az elsősök között szervezték meg a konzultációs lehetőséget, a munkásnegyed üzemeiből azonban mindössze páran jelentkeztek. Megesett, hogy a hirdetett konzultáción három tanár és egy (!) tanulni vágyó jelentkező ült együtt.

A plakát, a levél, az adássorozat, a konzultációs lehetőség tehát magában nem elegendő. E téma azért is időszerű most, mert a SZOT elnöksége egy héttel ezelőtt foglalkozott azzal, hogy konzultációs hálózatot kell kiépíteni az egész országban. Ehhez a szükséges központi alapot is megteremtik. Somogybán az első lépéseket már megtették, az említett ÉDOSZ Művelődési Otthonon kívül a marcali, siófoki, tabi, barcsi művelődési központok szintén vállalkoztak arra, hogy gondoskodnak tanárról, helyiségről. Barcson például még az üzemekbe is kimentek — elég gyér eredményt hozott azonban a helyszíni segítség felajánlása.

A Mindenki iskolája sorozat azt a célt tűzte maga elé, hogy a felnőtt dolgozók nagy tömegei sajátíthassák el az alapműveltséget. A kapuk tehát megnyíltak, ■ az adások, az üzletekben megvásárolható olvasókönyvek, melyek az előadások lényegét adják vissza, nagy segítséget jelentenek az érdeklődőknek. Az egyéni érdeklődés, szorgalom párosításával sokan letehetik az osztályozó vizsgát, s befejezhetik az általános iskolát. A konzultációs lehetősék olyan plusz számukra, amelynek révén választ kaphatnak kérdéseikre, ösztönzést, ha csüggednek. Ezzel azonban éppen ezért élni kell.

Pontos statisztika nincs arról, hogy hányán hallgatják az adássorozatot a megyében. Az eladott könyvek száma sem igazít el ebben. Érdeklődés sok helyen tapasztalható, ez azonban még nem jelenti, hogy mindenki el is jut az osztályozó vizsgákig. A szervezéshez, az ösztönzéshez a rendszeres üzemi figyelemre is van szükség. A Mindenki iskolája csak akkor lehet mindenkié, s kiváltképpen dzoké, akik még nem jutottak el a nyolcadik osztály elvégzéséig, ha például a szakszervezeti bizottság a fontosságának megfelelően foglalkozik e területtel. A szocialista brigádok még többet tehetnek a mozgalom sikeréért, hiszen pontosan tudják, ki az, akinek nincs meg az általánosa, de akiben az érdeklődés is él, legföljebb a baráti útbaigazítás hiányzik neki. E közösségek nélkül nem találnak egymásra a konzultációs központokban váró tanárok és a Mindenki iskolája sorozatát már rendszeresen hallgatók.

A nyitott kapuhoz tehát a jó szóra nyitott szivek, a tudásra fogékony fejek is szükségesek. A konzultációs hálózatok kiépítésének kapcsán erről is szó lesz ma öt megye — Tolna, Zala, Vas, Baranya, Somogy — szakszervezeti tanácskozásán. Az általános műveltségért folytatott harcban ez is fontos ütközet.

L. G.

Előnyös együttműködés

Egy társulás jelene és jövője

Huszonkét ipari szövetkezet — köztük öt zalai, valamint a murakeresztúri tsz — társulásával alakult meg két és fél éve a Somogy megyei Ipari Szövetkezetek Beszerző és Értékesítő önálló Közös Vállalkozása Kaposváron. A vállalkozás anyagbeszerzéssel, forgalmazással, illetve értékesítéssel is foglalkozik a tagszövetkezetek számára, melyek az építőiparban, a vasiparban és a faiparban tevékenykednek. Mivel lassan az év végéhez érünk, értékelő, számvető beszélgetésre ültünk le Schrott József igazgatóval a vállalat irodájában.

— 1967-ben alakultunk öt taggal, akkor még csak mint egvszerű polgárjogi társulás. 1974. április 1-én azután létrehoztuk a mai létszámú, önálló szövetkezeti vállalatot.

Az idei tervet ötvenkétmil- lió forintban határozták meg, és igen sok nehézséggel kellett megbirkózniuk.

— Nem érkezett meg idejében az import fenyő fűrészáru, melyből elég jelentős mennyiséget rendeltünk. Mégsem hiszek a munkát gátló anyaghiányban — előfordul, hogy késik egy szállítmány, ideiglenesen nem lehet beszerezni valamilyen anyagot, de előbb-utóbb mindenre szert lehet tenni. Ez ránk is érvényes.

Vannak tehát gondok, fennakadások, de — és ez a helyes álláspont — nem jogosítanak föl senkit sem arra, hogy megtorpanva, panaszkodva hivatkozzon a különféle »elháríthatatlan« akadályokra.

— Az év folyamán mintegy két hónapig elakadt a cementellátás. A hiánycikkek listáján pedig kitartóan »vezettek« az épületgépészeti anyagok. Ez sajnos költségnövekedést jelentett, mivel mi nagykereskedelmi áron adjuk tovább a termékeket, a hiánycikkek azonban kiskereskedelmi vásárlásra szorítottak — magasabb áron. Ilyen esetben természetesen a tagszövetkezet hozzájárulását kértük.

Kilenc év alatt ötről huszonkettőre'nőtt a tagok száma. Talán, ez a legmeggyőzőbb bizonyítéka a társulás hasznosságának, főként ha hozzászámítjuk, hogy belépéskor egy Somogy megyei szövetkezetnék 50 ezer forintot, más megyebelinek pedig 150 ezer forintot kell a közösbe adnia. Nem csekély összegek ezek, amelyeket az amúgy sem bőséges fejlesztési alapból kell ki. illetve befizetniük. Most mégis újabb jelentkező akadt — a Siófoki Szolgáltató Ipari Szövetkezet kéri felvételét. A közös vállalkozás legfőbb előnye, hogy így a piacon mint »nagy vevők« tudnak megjelenni. Egy kis szövetkezet adott esetben 1-2 tonna alapanyagot vásárolna, ők viszont, ismerve a terveket, vagon tételekben rendelhetnek — éves viszonylatban.

Értékesítéssel is foglalkoznak, a murakeresztúri tsz- nek ugyanis jelentős beton- áruüzeme van. Termékeiket a vállalkozáson keresetül — kiskereskedelmi forgalomban — Kaposváron értékesítik.

— Legfőbb hasznosságunkat abban fogalmazhatnám még, hogy a tagszövetkezetek tervszerűen és nagykereskedelmi áron jutnak áruhoz. Eddig minden év nyereséges volt, az idei háromnegyed évünk pedig olyan jól sikerült, hogy most már el sem lehetne rontani.

Szinten maradni. Ez a jelszavuk a jövőre vonatkozóan, továbbá az, hogy ezen belül tökéletesítsék az ellátást Eddik a nagy volumenre törekedtek, most — az igazgató szavaival élve — arra is figyelnek majd, hol szorít a cipő.

B. A.