Somogyi Néplap, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-05 / 288. szám

Életmentő katona Gifermeksírást iisillottam. !••• Az élet sokszor állít ben­nünket olyan helyzet elé, ami­kor gyorsan, határozottan kell cselekedni. Szerencsére ritkán fordul elő, hogy annak, aki helyzetfölismerésével életet, életeket mentett, éppen azok nem mondanak köszönetét, akiktől joggal elvárhatná. Nagyatádon, Kállai László alezredes egységénél teljesít szolgálatot Fazekas Gábor honvéd. Így elevenítette föl az emlékezetes nap eseményeit: — Augusztus 15-én, vasár­nap történt. A T arany és Nagy­atád közötti úton haladva, az erdőben egy kék nuthás nőt láttam, aki furcsán viselke­dett Arra mentem. Azután gyermeksírást hallottam, s ak­kor már rohantam. Ott talál­tam egy fiatal nőt, arcán a szülés előidézte fájdalmak vo­násaival, karjában egy síró csecsemőt, akit igyekezett be­takargatni ... Miközben az anyát és gyer­mekét kitámogatta a közeli útra, megtudta a nevét és a címét Biztonságával sem tö­rődve állította meg a közeledő személygépkocsit, s kérte uta­sait: haladéktalanul értesítsék a mentőket, minden perc drá­ga lehet Ígérgették, ám a mentők nem érkeztek. Szeren­csére újabb kocsi jött, s an­nak ismerős utasai hamarosan küldték a mentőautót. Az anyát és gyermekét elszállítot­ták. Ekkor látott meg a közeli bokorban egy kerékpárt. Jog­gal tételezte föl, hogy csak a szülő nőé lehet. A megadott címen egy idős asszonyt talált, akinél a kerékpár gazdája iránt érdeklődött: — Marika? Misére ment, hamarosan jönnie kell, várja csak meg! Az anya és gyermeke válsá­gos pillanatban érkezett. A gyors orvosi beavatkozás segí­tett. Ez volt tömören az or­vosi vélemény, s a két ember életének megmentése Fazekas Gábor honvéd elvitathatatlan érdeme. Amikor parancsnoká­nak jelentette a történteket, hét nap jutalomszabadságot kapott, s fölterjesztették az Életmentésért emlékérem ki­tüntetésére. Hamarosan kiderült: a kis jövevény érkezését szinte sen­Itt feküdtek a bokorban. T Arbátlepény, piroski A szovjet konyha mesterei A Bemutatjuk a Pannóniát < című sorozat eddigi rendezvé­nyeinek folytatásaként a hét végén három napig a szovjet konyha mesterei mutatkoztak be a Dorottya-szálló éttermé­ben. Papp Oszkártól, a buda­pesti Hotel Volga igazgatójá­tól az előzményekről hallot­tunk: — A budapesti Volga és a moszkvai Budapest éttermek és szállodák között az évek során rendkívül jó kapcsolat alakult ki, amelynek részeként áprilisban magyar szakembe­rek utaznak Moszkvába, míg novemberben szovjet szaká­csokat, cukrászokat látunk vendégül. Az idén egy kicsit megkésve érkeztek szovjet kollégáink, éppen ezért döntöt­tünk úgy, hogy először Kapos­váron tartanak bemutatót a megyeszékhely felszabadulásá­nak 32. évfordulójának tiszte­letére, s csak ezután megyünk Budapestre. A szovjet gasztronómiai es­ték öt főszereplőjének vezető­je, Bogdán Lídia Alekszejevna először járt Magyarországon, mégis jó ismerője a magyar vendéglátásnak, hisz munkahe­lyén, a Budapest étteremben is készítenek magyar ételeket, süteményeket — Cukrászkészítményeink hetven, százaléka magyar kü­lönlegesség, míg éttermünk ajánlatainak csaknem fele ma­gyar. A cukrászat, ahol én va­gyok a részlegvezető, naponta ezerháromszáz tortát és ötezer apróbb süteményt készít. Ná­lunk ugyanolyan jelenség fi­gyelhető meg, mint önöknél: a háziasszonyok a napi munka mellett nem érnek rá édessé­geket sütni, inkább készen vá­sárolják. Ezért is van akkora forgalmunk. Kolléganője, Vera Konsztan- tyinovna Zalotnaja máodszor jár Magyarországon, szakmai úton. ű most nagy figyelem­mel kíséri a gulyás és a ha­lászlé készítésének titkát, nemcsak mint szakember, ha­nem mint háziasszony is. Ahogy elmesélték, mindketten szívesen főznek magyar étele­ket a családjuknak. Amikor a jó falatokról beszélgettünk, két különlegesség neve is előke­rült: az arbátlepényé és a piro6kié, amelynek receptjét a szovjet konyha két mestere el­mesélte. íme: — Az arbatlepény egyszerű piskótatésztából készül, ame­lyet apró kockákra vágnak, közepébe szamócaszerű gyü­mölcsöt tesznek — ha ez nincs, jó a szeder is —, majd össze­hajtogatják a sarkokat, tojás­sal színesítik a tetejét, krém­mel díszítik és sütőben átsü­tik. Nem hiányozhat belőle egy-két csepp arbát konyak. — A piroski hasonlít a ma­gyar húsos derelvóhez — hal­lottuk. — Mindkettő tésztája megegyezik, csakhogy: a kész tésztába darált húsból, sóból, borsból, tojásból készült masz- szát helyezünk, s kifőzés he­lyett olajban sütjük ki szép ropogósra. Valóban finom, megkóstol­tam. Ä. J. Szeretném őt is fölnevelni. ki sem fogadta örömmel. Az anya — L. Mária — még leány, s már van neki egy házassá­gon kívül született kislánya, aki hamarosan betölti a har­madik évét. Á bájos, szőke ap­róság nagymamájával játsza­dozott éppen a szülők barátsá­gosan berendezett taranyi ott­honában. Ott beszélgettünk. — Nem láttuk a gyereket, nem is akarjuk ... Nem a mi feladatunk, hogy gondoskod­junk róla. Ha a mienk lenne, tudnánk, hogy mit kell ten­nünk. Keskenyre összeszorítja a szája szélét, a sírással küsz­ködve mondja e szavakat a nagyapa. Pedig a } kaposvári Csecsemőgondozó Intézetben nevelődő apróság nem tehet arról, hogy ilyen körülmények között jött a világra. Az anya huszonhárom éves. Munkahelyén kerestük meg, ahol 1968 óta dolgozik, s még a szülés előtti napon is elvé­gezte a munkáját. — Valóban azzal mentem el otthonról, hogy misére me­gyek. Szüleim nem voltak ott­hon, s én valamitől hajtva ne­kiindultam a Nagyatádra ve­zető útnak kerékpárral. Az erdők között éreztem a szülési fájdalmakat, s azért mentem be a bokrok közé. A többire nem nagyon emlékszem. A gyereket állami gondozásba adtam, mert haza egy ideig nem mehettem. De nem mond­tam le róla, szeretném fölne­velni, csak félő, hogy a szü­leim ... Az igazgató véleménye: — Jó munkásunk Mária, so­ha nem volt vele baj. De miért nem fordult hozzánk segítsé­gért? A fiatal katona, Fazekas Gá­bor honvéd, aki a Borsod me­gyei Edelényben bányagépla­katos, ott volt velem a szü­lőknél, és a gyárban is. Várta, hogy kérdezzék, s akkor el­mondja, mi történt. Talán szá­mított rá: valaki majd meg­szorítja a kezét, megköszöni, hogy megmentette egy anyá­nak és gyermekének, a gyár jó munkásának az életét. De erre senki sem gon­dolt ... Szalai László Textilre, ruhára 250 milliót költöttünk Új divatú női és férfiruhák — Hírmondó se maradt a miniszoknyából Noha a kereskedelem bi­zonnyal jelentős forgalmat bonyolít le még karácsony előtt, annyit máris elmond­hatunk, hogy az idén Somogy­bán — fejlődő életünk bizo­nyítékaként — mintegy ne- gyedmilliárd forintért vásá­roltunk textíliát, méterárut, férfi és női konfekcióruhát az állami és szövetkezeti boltok­ban. ' A kis- és nagykereske­delmet, a gyártó ipart dicséri, hogy ebben a kereskedelmi ágazatban alig-alig akad hi­ánycikk. Most is gazdag az áruválaszték a boltokban. Ha a vártnál nagyobb lenne az ezüst- meg az aranyvasárna­pi roham, a »textilnagyker« kaposvári raktárában akkor is van tartalék a slágercikkek­ből. Jó, hogy a dél-dunántúli nagykereskedelmi vállalat kaposvári lerakatának korsze­rű raktára van a Jutái úton. így a most »-lefutó« téli áru biztonsági hányada mellett jut hely a »jövőnek«, a tava­szi és a nyári divatholmik­nak is. A csaknem tízéves, korszerű elosztóközpont fél­száz dolgozója biztosítja a za­vartalan ' ellátást. A nagykereskedelem lété­ről csak a több száz üzletfél (a boltok igazgatói, vezetői, anyagbeszerzői) tud, aki tőle szerzi be a portékát. A so mogyi áruforgalom több mini 90 százaléka fut keresztül a lerakaton. Noha a nagyobb áruházak, üzletek olykor a gyártó céggel közvetlen kap­csolatot is teremtenek. igazi forgalom a Jutái úti te­lepen bonyolódik le. A nagy raktárakat járva némi képet kap az ember, hogy mekkora egy megye igé­nye. A mostani leltározáskor mintegy 100 millió forint ér­tékű áru sorakozik a polco­kon, a rekeszekben, csoma­golva vagy csomagolatlanul. A textíliák színes kavalkádja ez. Valaha »mellékes« volt a lakástextil a szakmában, ma jelentős szerepet kap. Az új lakások, otthonok igénylik a modem szőnyeget, függönyt, bútorszövetet. Természetesen ma is a ruházat a döntőbb. A szakmabeliek »divatáru­ként« tartanak nyilván sok mindent, ami napi öltözködé­sünkhöz tartozik. Az árukészlet azért magas az évi forgalomhoz képest, mert már raktáron vannak azok a női és férfi konfekció­ruhák, melyek a téli vásár után kerülnek az üzletekbe. Már szeptemberben vásárol­tak a jövő nyárra. A divat­szakmában elég jelentős a nagykereskedő kockázata. Meg kell érezniük, hogy a gyárak által kínált áruból mi kell majd leginkább a vásárlók­nak. A kaposvári nagykor a szakmabeliek részére mindig megrendezi Kaposváron az őszi-téli, illetve a tavaszi­nyári bemutatót. Legutóbb augusztusban volt, legköze­lebb februárban hívják erre a partner kereskedőket. Elő­zetesként elmondhatjuk, hogy az ‘a felsőkabát jövőre is kártoit anyagból lesz. A hossza térd alatt fél lábszárig ér, enyhén karcsúsított. Tavasszal is di­vat lesz a ballon. A női ruha alapanyaga döntően a jersey. Az alapszínektől a pasztell­színekig minden árnyalat megtalálható lesz, s a minták modemek. A férfiak kétgombos, széles, nagy fazonú ruhákra számít­hatnak. De divatos lesz to­vábbra is a sportos fazon. Eb­ben sok a spriccelt mintás anyag. A férfiholmiknál ál falában az anyag 50 százaléka gyapjú, a másik fele kifogás­talan szintetikus anyag. Fér­fipantallóból egyelőre nem tudnak eleget gyártani, ezért hoznak forgalomba Brazíliá­ból importált pantallót, amely különösen a falvakban kere­sett cikk. Gyermekeink öltöztetés* egyszerűbb és praktikusabb, mint 10—20 évvel ezelőtt volt. Somogy egy kicsit jobb hely­zetben van más megyéknél. A Kaposvári Ruhagyár világszer. te ismert és keresett gyárt­mányaiból ma már »itthon« is több jut. Gyermekesőka­bátból és általában gumíro­zott áruból kellene olykor több. A bemutatóteremben és a raktárakban meggyőződhet­tünk a gazdag áruskálám’. Modem, de nem feltűnést keltő az új férfidivat. Höl­gyeink — akik keresve-kutat- va sem találnak már minit — szép tavaszi és nyári ruhák­ból válogathatnak majd. K. S. Rendhagyó klubközgyűlések »A klubközgyűlések célja: hogy elemezze a klubok ed­digi tevékenységét a honvédelmi nevelés és képzés, vala­mint a honvédelmi sporttevékenység valamennyi terüle­tén ... határozza meg a következő időszak feladatainak tartalmi és módszertani követelményeit«. Kiemelkedő időszak a mos­tani az MHSZ-klu'bok életé­ben, rendhagyó módon folynak a közgyűlések. A Somogybán működő 206 klub közül többen összevontan — összesen 160 helyen szólítják értékelő és feladatmeghatározó összejöve­telre a tagokat. Novemer 5-én Barcson volt a nyitány, és de­cember 22-ig az utolsót is meg­tartják. Egyhónapos előkészítő mun­ka előzte meg valamennyit. Titkári értekezleteken vázolták a tennivalókat. Miben térnek el ezek a gyű­lések az előbbiektől? Külsőségükben és tartalmuk­ban egyaránt. Valamennyit ünnepélyes formában rendezik meg. Kiállítások, műsoros es­tek teszik színesebbé. Első al­kalommal kínálkozik lehető­ség arra, hogy olyanok is részt vegyenek, akik nem tagjai a klubnak. »A klubközgyűlések nyilvá­nos jellege abban jusson kife­jezésre, hogy meghívjuk a klub hatókörében élő, dolgozó i lakosságot...« A mondanivalók öt fő alap­elv köré csoportosulnak. Az új honvédelmi törvényből adódó­an kiemelkedő feladatai van­nak a szövetségnek. Mint an­nak legjobb ismerője, kellő propagandát kell kifejtenie, hogy azt mind szélesebb kör­ben megismerhessék és meg­értsék. A klubok munkájában központi helyet kell biztosítani az ifjúság hazafias honvédel­mi nevelésének is. A nevelési és oktatási fel­adatok meghatározásánál min­denkor a néphadsereg igényei­ből kell kiindulni. A fiatalok képzése során a hadsereg spe­ciális kívánalmait szem előtt tartva, nagy fontosságot kell tulajdonítani a testkultúra fej­lesztésének, elsősorban a fizi­kai állóképesség növelésének. A tömegesítés és a minőség egyaránt fontos. A klubok a sportrmunkájukat mindenkor ennek figyelembevételével szervezzék és irányítsák. A közgyűlések nyilvánossá­gának elsődleges célja, hogy a belső tartalmi élet megismeré­se folytán könnyebbé váljon az újabb tagok toborzása. Ugyancsak feladat a pártoló tagság számának növelése. A klubok munkája nem sza­kítható el a helyi párt-, álla­mi és társadalmi szervek tevé­kenységétől, ezért is vannak jelen képviselőik a gyűléseken. Az »Egy klub, egy iskola« mozgalom mind mélyebb tar­talmat kap. E kapcsolat to­vábbi szélesítése ugyancsak témája a klub gyűléseknek. En­nek megnyilvánulási formái azok a kedves kis műsorok, melyeket az úttörők állítottak össze a gyűlések ünnepélyes­ségének emelésére. Az eddigi tapasztalatok ked­vezőek. Az aktivitás, a benső­séges hangulat, a lebonyolítá­sok különös formája egyaránt a korábbi évek hasonló össze­jövetelei fölé emeli a mosta­niakat. J. R. Pósfai H. János Hontalanok zsákutcája Élni csak itthon lehet A szelíd tekintetű férfi so­káig mered maga elé. »Az biztos, másként is alakulha­tott volna az életem«. Iker­testvére itthon maradt, csa­ládi háza, családja, kitűnő szakmája van. S neki mire tellett a híres Bayer-cégnél? Még nincs negyvenéves, de ötvennek látszik. Tizennyolc évesen ment el, s már töri a magyart. Nehezen, szaggatot­tan törnek fel belőle a mon­datok, mintha súlyos beteg volna. Fogsora egészségesen villan. — Vegyipari munkásként dolgoztam az NSZK-ban. Ide­haza géplakatos szakmát sze­reztem. Amikor elmentem 1956 decemberében, nem tud­tam volna megmagyarázni, miért teszem. Most egyben bizonyos vagyok: nincs ke­serűbb kenyér a hontalanok kenyerénél. Köln-Bucheinben lakott, onnan járt a 16 kilométerre levő munkahelyre. Egy idő óta egyetlen izgalom melegí­tette: a hazalátogatás lehető­sége. Jött is, amikor csak te­hette. S egyszer végleg itthon maradt. A sárvári Gecse Zoltánnál jóval előbb határozott a bői Győrvári család, ötvenhatban mentek el ők is. Hogy miért, ők sem tudják megmagyaráz­ni. Talán azért, mert az »öre­gek« nem nézték jó szemmel, hogy a két fiatal egymást választotta? Elmentek, kint összeházasodtak, négy évig hányta-vetette őket a sors, az­után hazajöttek. Három apró gyerekkel jöttek, s a fiatal- asszony tudta, hogy itthon nemsokára megszületik a ne­gyedik is. A Kossuth utca 4-ben, a szülői házban laknak. Jósza- gú szellő járja az udvarukat, ahol beszélgetünk. Együtt a család. A nagyszülők is itt vannak. KörbeüljüK a kerti asztalt, derűs, már-már idilli ez az emlékezés. —r Élni csak itthon lehet. — meg a fiatal­asszony, a négy gyermek any­ja. — A másfél évtized meg­mutatta. Ha kint maradunk, ki tudja, hova sodort volna bennünket a hontalanság? A férj a gabonafelvásárló vállalat hegyfalui telepén dol­gozik. A feleség a termelő- szövetkezetben, a csirkéknél. A gyerekek közül a legidő­sebb Ottó. A nagymama sza­vaival: »erős, mint a vas«. Bázelben született, Szombat­helyen dolgozik az egyik nagyvállalatnál. Mo6t tizen­nyolc éves. István, akire a nagyjnama a »fürge gyerek« jelzőt illeszti, kereskedelmi is­kolába jár Sopronba. Hergis- willben született 17 évvel ez­előtt Sopronból mindennap hazajön, még a kopházi nagy­mamához sem költözne el, mert itthon a legjobb. Ibo­lyát is a nagymama »konfe­rálja be«, azt mondja: »ak­kora, mint az anyja!« Tizen­öt éves, most végzi az álta­lános iskola nyolcadik osztá­lyát. Szorgalmas lány, az anyja se főz jobban. Egyszerre három helyre küldött levelet: Szombathelyre cukrászfel­szolgálónak, Sopronba kertész­nek, Sárvárra bőrdíszműves­nek jelentkezett. A három közül végül is a negyediket választotta: Csepregre megy, a ruhaüzembe. Ülünk az asztalnál, a nagy­mama emlékezik. — Hányszor, de hányszor elmentem Budapestre. Még a svájci követségen is jártam. Leveleztem a fél világgal, so­ha nem tudtam volna bele­nyugodni, hogy kint marad­janak. Az idősebb Győrvári is közbeszól: — Aki itthon is dolgozik, jól él, annak itthon is Ame­rika van. A szavak pontos jelentésén nem érdemes tűnődni. A ki­vándorolt magyarok közül sok-sok ezernek bizonyára jól megy a sora. A legügye­sebbek, a legszerencsésebbek sokra vihetik akár a tenge­ren túl élnek, akár a köze­lebbi idegenben. De ott ide­genek maradnak életük vé­géig. Azokat, akik visszatértek, nem kell meggyőzni erről. Élni csak itthon lehet! KI tudja, hány világot járt he­lyett fogalmazta meg ezt az igazságot Győrvári Istvánná? fogalmazza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents