Somogyi Néplap, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-25 / 305. szám

A kérdése A spanyol »►demokrácia" hírverői az utóbbi hetekben- hónapokban egyre azt bizony­gatták, hogy János Károly ki­rály és Suarez miniszterelnök nyílegyenesen halad a fran- coista rendszer fölszámolásá­nak útján. Érveik között nem­csak az szerepelt, hogy a de­cember 15-i népszavazáson az alkotmányreformra nagy több­ségükben »igen«-t mondtak a spanyol szavazók, hanem az is, hogy Sartiago Carrillo, a Spanyol Kommunista Párt fő­titkára illegálisan az ország­ban tartózkodik, ám a rend­őrség nem eredt a nyomába. Nos, a hét közepén Madrid egyik utcáján detektívek őri­zetbe vették Carrillót és a biz­tonsági rendőrség épületébe vitték. Miért vállalta a spa­nyol kormány, hogy világmé­retű tiltakozást keltve újra a »►kemény kéz« politikája ér­vényesüljön Madridban? A második kérdés viszont egyszerre vonatkozik egy sze­mélyre, egy pártra és egy kor­mányra. Mert nem közömbös a világ szempontjából, hogy merre halad Fukuda Takeo, az új kormányfő vezetésével a tőkés világ második leggazda­gabb hatalmának, Japánnak új kabinetje. Újra a „kemény kéz” Madridiján? Két hete Brüsszelben, a NA­TO épületének folyosóin — ahol arról vitatkoztunk, vajon Spa­nyolország előtt nyitva áll-e az Atlanti Szövetséghez csat­lakozás lehetősége — egy sor nyugati kollégám bizonygatta: János Károly király és a Sua- rez-kormány már félúton tart a poigári demokrácia megva­lósításában. Azt mondták: ha a jövő tavasszal s spanyol vá­lasztásokon megfelelő lesz az eredmény, akkor tulajdonkép­pen a madridi kormány már kérhetné is a belépés feltéte­nz ESEMÉNYEK KRÓNIKÁM Hétfő: Országos tanácskozás Pe­kingien a mezőgazdaság problémáiról. Szaclat egyip­tomi és Asszad Szíriái el­nök tárgyalásai Kairóban. Kedd: Befejeződtek Lázár György miniszterelnök romániai tárgyalásai. Szerda: Madridban letartóztatták Santiago Carrillót, a Spa­nyol Kp főtitkárát, A Kö­zös Piac döntése a marha­hús-behozatali tilalom fel­függesztésé Csütörtök: összeült a libanoni par­lament. Véget ért äz ENSZ- közgyűlés 31. ülésszaka, de tavasszal folytatja munká­ját. Carter összeállította ka­binetjét. Péntek: Kormányalakítási tárgyalá­sok Japánban. Ezek a szélsőséges elemek föl­háborodtak, hogy Santiago Carrillo visszatérhetett hazá­jába; sajtókonferenciát is tar­tott, s hogy Madridban össze­ült a Spanyol KP Központi Bizottsága a parlamenti vá­lasztásokon indítandó jelöltek személyének meghatározásá­ra ... Végig lehet gondolni azt is, hogy vajon a mai Spanyolor­szágnak sürgős-e a nyugati gazdasági és katonai integrá­cióba való beilleszkedés? A Közös Piacban amúgy sem várják tárt karokkal a madri­di üzletembereket, akik déii­James Carter, az USA januárban hivatalba lépő elnöke be­jelentette, hogy Zbigniew Brzezinskit választotta nemzetbiz­tonsági tanácsadójává. Az Egyesült Államok ENSZ-nagykö- voiévé (a képen) Andrew Young Georgia állambeli néger képviselőt jelölte. Első ízben fordul elő, hogy színes bőrű képviseli az USA-t a világszervezetben, akinek tisztsége rá­adásul kormányszintűvé lépett elő. leinek közös megtárgyalását. Persze érdekes volt hallani, hogy még jobboldali, polgári újságírók is szükségesnek mon" dották a Sanyol Kommunista Párt részvételét a választáso­kon. (Természetesen csak a részvételét! Az ideális hely­zet szerintük az lenne, ha a spanyol kommunisták szaba­don indulhatnának jelöltjeikkel a választásokon, de csupán el­vétve jutnának mandátumhoz! Az SKP vegyen részt a válasz­tásokon, de semmi esetre sem a hatalomban!) Mi történhetett, hogy a madridi kormány most egye­lőre lemondani látszik a »de­mokratikus máz« újabb réte­geinek felrakásáról Spanyolor­szág új politikai portréján? Először is azt kell figyelembe venni, hogy a néhai Franco hazájában — bármit mutatott is a népszavazás eredménye — a politikai, gazdasági és ka­tonai körök egy tekintélyes ré­sze még mindig elkeseredet­ten demokráciaellenes. S ez — nyilvánvaló — együtt* jár a vad kommunistaellenességgel. 5-i választások után kiélező­dött politikai küzdelem: hiá­ba szenvedett vereséget az ed­digi kormányzó párt (a Libe­rális Demokrata Párt), legföl­jebb csak személycserére ke­rült sor a pártelnöki és — ami ezzel automatikusan együtt jár — a miniszterelnöki szék­ben. Miki Takeo helyett most Fukuda Takeo alakít kor­mányt — a japán üzleti kö­rök szájaíze szerint. Az új kormányfőtől azt remélik, hogy a gazdasági élet föllendí­tésére hoz megfelelő (azaz a tőkéseknek kedvező) intézke­déseket. Fukuda Takeo — a japán kommunisták véleménye sze­rint — az előző konzervatív kormányokban is a legfőbb támogatója volt a monopóliu­mokat kiszolgáló politikának, valamint a japán—amerikai katonai együttműködésnek. Ebből következik, hogy veze­tése alatt az új kabinet lé­nyegesen nem tér el az eddi­gi vonaltól, tehát az Egyesült Államokhoz fűződő szoros szö­vetségtől, ugyanakkor folytat­ja vele a gazdasági versen­gést, Kínával új, szorosabb kapcsolatokat szerettek volna kialakítani a japánok, de a pekingi hatalmi harc várako­zásra késztette a tokiói veze­tőket. Az egyszer már fejlő­désnek indult szovjet—japán kapcsolatokat a választási kampány idején átmenetileg megzavarta több incidens. Fukuda Takeo megbízatása két évre szól. Nincs sok ideje és sok alkalma arra, hogy a válsággal terhes japán bel- és külpolitikában újításokkal szolgáljon. Feltehető, hogy jobbára csak a személyes am­bícióját tudja kiélni; már két­szer próbálkozott a pártelnöki és a miniszterelnöki tisztség megszerzésével, s most, har­madjára sikerült neki. Pálfy József forrong, tiltakozik (Folytatás az 1. oidalról.) katalán szociáldemokrata poli­tikust. Suarez az ellenzék képvise­lőivel »Carrillo letartóztatásá­nak problémáiról« tárgyalt. A két politikus ezenkívül át­nyújtotta az ellenzék levelét, amelyben követelik: a kor­mány üljön le tárgyalni a de­mokratikus oppozícióval a po­litikai reformokról és a vá­lasztójogról. János Károly spanyol király csütörtökön este átalakítást hajtott végre a legmagasabb rendőri posztokon. A döntést a madridi kormány rendkívüli ülése után tették közzé. Elbo­csátották Emilio Rodriguez Románt, a belbiztonsági osz­tály öt hónappal ezelőtt kine­vezett vezetőjét, Angel Cam- panót, a hírhedt csendőrség, a Guardia Civil parancsnokát, valamint Ricardo Aguliar Carmona tábornokot, a föl­fegyverzett rendőri egységek felügyelőjét. Helyükre Nicolas Garda, illetve Antonio Ibarez Freire tábornok és Jose Ti­mon Lara tábornok lép. Madridban az is ismeretes­sé vált, hogy a spanyol kor­mány úgy döntött: bizottságot állít föl a rendőrségen belül, illetve a fegyveres erők kö­rében fennálló helyzet kivizs­gálására. * * * Antonio Maria de Oriolnak, az államtanács elnökének, el­rablói pénteken levelet jut­tattak el az El Pais nevű mad­ridi újsághoz. Ebben megis­métlik követelésüket: a poli­tikus szabadon bocsátásának fejében biztosítsanak minden politikai bebörtönzött számá­ra teljes amnesztiát. ÍJj olajárak D ecember 16-án, csütör­tökön délben a Katar olajsejkség fővárosá­ban még arról volt szó, hogy esetleg meg kell hosszabbí­tani a Kőolajexportáló Or­szágok Szervezetének (OPEC) tanácskozásét — olyan heve­sek a viták és olyan erősek az ellentétek. Az Arab Emi­rátusok Államszövetségének olajügyi minisztere ugyan­ekkor arról a reményről be­szélt, hogy az exportőr or­szágok ' egyhangú döntést hoznak majd. Ha ez nem történik meg — szerinte —, az OPEC történetének leg­veszedelmesebb válsága előtt áll. A tanácskozást Katarban nem kellett meghosszabbíta­ni, viszont az OPEC ketté­szakadt. A termelői és ex- portkartell történetében elő­ször nem tudtak egyhangú döntésre jutni az óla jár eme­lés tekintetében. Az a rejtett szakadék, amely mindeddig megosztotta a szervezetét, most nyílttá változott. Ez kifejezésre jut a határozat­nak abban a fogalmazásá­ban, hogy két termelő or­szág, Szaúd-Arábia és az Arab Emirátusok Államszö­vetsége 5 százalékkal emeli az olaj árát 1977. január el­sejétől kezdve. A többj. 11 tagállam úgy döntött, hogy két ütemben lényegesen ma­gasabb áremelést hajt végre. Ezek az országok január el­sején tíz százalékkal emelik az olaj árát. 1977. július 1-én pedig újabb 5 százalékkal emelkedik az olajár, össz­hatásában tehát több mint 15 százalékkal. gyümölcsöt, étolajat vagy ép­penséggel olcsó iparcikkeket akarnak eladni. S egyáltalán: a NATO-nak szüksége van-e Spanyolországra? Katonailag aligha, hiszen a spanyolorszá­gi tápaszpontok — kétoldalú megállapodás értelmében —az Amerikai Egyesült Államok légierejének és haditengeré­szetének bázisai már most is. Kölcsönösen húzhatják az időt Madridban és Brüsszelben — a NATO, illetve a Közös Piac fővárosában —, amíg a spa­nyol belső helyzet konszolidá­lódik; ezt remélik a spanyol uralkodó körök meg a NATO urai. Viszont a világméretű föl- háborodás, amely Santiago Carrillo letartóztatása nyo­mán kelt, már súlyosabb kö­vetkezményekkel járhat a madridi vezetők számára a külpolitikában. A spanyol dol­gozók visszaess pasa pedig a belpolitikai helyzetet fordítot­ta a kormány kárára. Merre halad az új japán kormány? Japánban furcsa végered- nénnyel zárult a december Mezőgazdasági tervek Kínában Beismerte, hogy „messze elmaradt...’ A KKP KB Politikai Bizott­ságának egyik tagja beismer­te, hogy a kínai mezőgazdaság fejlődése »messze elmaradt az ország szocialista forradalma és szocialista építése szabta követelményektől«. A közlés Cseng Jung-kuj miniszterel­nök-helyettesnek a most folyó országos mezőgazdasági érte­kezlet többezres plénuma előtt elmondott beszédében hang­zott el. Cseng Mao Ce-tung sok év­vel ezelőtt volt politikai el­lenfeleit és a »négyek bandá­ját« tette felelőssé ezekért az állapotokért. Azt érzékeltette, hogy megszabadulván vala­mennyitől. az ország és a KKP tulajdonképpen csak most indulhat tiszta lappal. A miniszterelnök-helyettes a továbbiakat illetően egymás­sal összefüggő politikai, illet­ve gazdasági feladatokat jelölt meg. • A mezőgazdaság fellendíté­séhez szükséges ösztönző erőt Csen szerint a »négyek „mind jobban” elmélyülő« bírálatá­nak kell megoldania. Másfe­lől, mondotta, »jó munkát kell végezni a pártszervezetek 1 megszilárdítása és a munkás­stílus kiigazítása terén«. Cseng rámutatott, hogy a hangsúlynak az »ideológiai kiigazításon« kell lennie. »Szervezeti kiigazításokat (az­az: tisztogatásokat) csak ott kell eszközölni, ahol valóban szükség van rá« — tette hoz­zá, majd ezt a tételt megerő­sítette egy másikkal: »Alap­szervi szinten viszonylagos káderstabilitásnak kell ural­kodnia«. A közvetlen mezőgazdasági tervek do’gában a miniszter­elnök-helyettes az alábbiakat húzta alá: — 1980-ra az összes kínai megyék egyharmadának az országos mintaként szolgáló tacsaji nagy termelő-brigád példája szerint kell dolgoz­nia; — 1980-ra »nagyjából« be kell fejezni a mezőgazdaság gépesítését; — 1980-ra el kell érni, hogy a stabil,, magas hozamú ter­mőföldek egy főre jutó nagy­sága egy hektár tizenötöd ré­sze legyen. Végül a tartományi és tar­tományi jogú páx'tbizottságok- nak azonnal(hozzá kell látniuk a mezőgazdaság 1985-ig tartó, távlati fejlesztési tervének ki­dolgozásához. (MTI) Libanon Ismét összetűzés Már a harmadik egymást követő napon ismét összetűzés zajlott le Bejrutban a Szíria-» barát Szaika és az iraki irá­nyítású Elutasítási Front Pa­lesztinái fegyveresei között. A WAFA Palesztinái hírügy­nökség jelentése szerint az in­cidens ezúttal nem volt i»len- tős, s a szembenálló feleket a palesztin táborok rendőrsé­ge — az arabközi erők beJ avatkozása nélkül — szétvá­lasztotta. Párizsi merénylet Lelőtték Jean de Broglie herceget Párizsban tegnap egy isme­retlen férfi a nyílt utcán re­volverrel agyonlőtte Jean de Broglie herceget, a neves po­litikust. Az 55 éves De Brog­lie több kormánytisztséget viselt Charles de Gaulle és a Georges Pompidou elnöksége idején. 1962-ben tagja volt an­nak a tárgyalóküldöttségnek, amely az algériai polgárhábo­rú befejezéséről folytatott megbeszéléseket. A rendőrség jelentése sze­rint Jean de Broglie a me­rénylet helyszínén rr#ghalt. A revolvere« támadó kézrekerí- tésáre nagyszabású nyomozás indult. Rakéíakíscrlet a Barenls-lcngeren December 28—30. között a Szovjetunióból rakétákat bo­csátanak föl a Barents-tenger térségében, az északi szélesség 73 fok és keleti hosszúság 35 fok koordináták metszőpontja körüli 40 tengeri mérföld su­garú körzetben. A szovjet kormány a TASZSZ útján fölkérte a Barents-tenger említett térsé­ge tengeri és légi útjait hasz­náló országok kormányait, uta­sítsák megfelelő szerveiket, hogy hajóik és repülőgépeik ne hatoljanak be az említett területre, helyi idő szerint 13.00 és 17.00 óra között. fTASZSZ) Zsivkov Líbiában Todor Zsivkov bolgár államfő líbiai hivatalos látogatása al­kalmával találkozott Dzsallud líbiai miniszterelnökkel. Elöljáróban le kell szö­gezni, hogy a szakadás tény­leges mélysége veszélyesebb lehet az OPEC-re nézve, mint ezt a 11:2 arány mu­tatja. Szaúd-Arábia ugyanis egymaga az összes OPEC- országok termelésének 27 százalékát szolgáltatja, az arab emirátusokkal együtt pedig ennek a csoportnak a termelési részesedése megha­ladja a 30 százalékot. Azt ás figyelembe kell venni, hogy az OPEC-ben tömörült tag­államok közül Szaúd-Arábiá­nak vannak a legnagyobb olajtartalékai és a legna­gyobb, ki nem használt ter­melési kapacitása. Ha ennek az országnak az olajipara teljes ütemben kezdene ter­melni, akkor képes arra, hogy a maga olcsóbb olajá­val olajbőséget idézzen elő a tőkés világpiacon. Ez nem­csak az olaj árszínvonalának lemorzsolódásához, hanem az OPEC-kartell összeroppaná­sához ás vezethet. E pillanatban úgy tűnik, hogy a kartell tagállamai még látnak kompromisszu­mos lehetőséget. Erre mutat az álláspontok bizonyos köze­lítése. Eredetileg a katari ta­nácskozásokon Szaúd-Arábia azt akarta elérni, hogy fél esztendeig, tehát 1977. július 1-ig egyáltalában ne változ­zék az olaj ára. Az úgyne­vezett »kemény front« az OPEC-en belül (“ide minde­nekelőtt Irán, Irak és Líbia tartozik) eredetileg rendkívül radikális, 20—25 százaléknyi áremelést követelt. A többi országok, s köztük a legna­gyobb termelők sorában Ve­nezuela, Nigéria, Kuwait és Algéria egyetértettek a lé­nyeges áremelés szükségessé­gével,. de a mennyiségi kér­déseket óvatosabban közelí­tették meg. Az első össze­csapás után Jamani, Szaúd- Arábia olajúgyi minisztere elhagyta a tanácskozást. Ha­zarepült, hogy uralkodójával tárgyaljon. Aligha lehet két­séges, hogy meghallgatták az Egyesült Államok véleményét : is, amelynek olajpolitikájá­val Szaúd-Arábia szorosan együttműködik. E látogatás után a szaúdiak odáig men­tek; hogy befagyasztás he­lyett a gyakorlatilag lényeg­telen 5 százalékos emelésre kerüljön sor. A másik oldal komoromisszurnát, amely va­lamiféle középarányost je­lentett volna — mér nem fogadták él. így került sor a szakadásra. A nagyobb áremelési arány hívei azzal indokolták köve­teléseiket, hogy a tőkés or­szágokból vásárolt iparcik­kek ára jelentős mértékben emelkedett, s ezt ki kell egyenlíteni. A szaúdiak azzal érveltek, hogy a tőkés világ­gazdaság fellendülése ingatag és bizonytalan. Ha az ára­kat radikálisan emelik, akkor ez újabb gazdasági vissza­eséshez vezethet és növeli az inflációt. Mindkét érvelésben van igazság. A tapasztalatok azonban ugyanakkor azt is mutatják, hogy a tőkés vi- lágbdn a legkevésbé az ame­rikai gazdaság sínyli meg az olajár emelkedését. Részben azért, mert az Egyesült Álla­mok maga is nagy olajterme­lő: részben, mert egyik leg­nagyobb szállítója Kanada, amely nem tagja az OPEC- nek. Nem utolsósorban pedig azért, mert az olaj monopó­liumok nemzetközi kartellje amerikai ellenőrzés alatt ál. Az olajfinomítás és -szál­lítás haszna döntő mértékben ezeknek a monopóliumoknak a páncélszekrényébe áram­lik, az olajtermelő országok fizetési mérlegfeleslegei pe­dig ugyancsak az amerikai bankokon áramlanak keresz­tül. A mostani szakadás még növeli az Egyesült Ál­lamok kedvező helyze-. tét. Az arab olaj exportja ugyanis úgy oszlik meg, hogy V\ •íshh-.gtc-.v elsősorban szaú- di olajat vásárol, Nyugat- Eurőpa és Japán pedig azok­tól az országoktól, ahol most nagyobb lesz az áremelkedés. Az amerikaiak viszonylagos előnye tehát az ú; áremelés­sel tovább nő tőkés verseny­társaival szemben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents