Somogyi Néplap, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-22 / 302. szám

Műhelyben a Piroska A somogyi vasútvonalakon egyre több a gyors, korsze­rű, a levegőt kevésbé szeny- nyező Diesel-mozdony. Az utóbbi időben különösen a mellékvonalakon szaporodott meg örvendetesen a számuk. Ma már az élénk színű Piros- ka-vonatok közlekednek Sió­fok—Kaposvár és Kaposvár— Barcs között. A fővonalakon szinte fehér hollónak számít már egy-egy prüszkölő gőzös. A Diesel-üzemű mozdonyok nemcsak gyorsabbak, erőseb­bek, korszerűbbek, hanem fi­nomabb, s egyszersmind sok­kal bonyolultabb szerkezetűek is a régi gőzösöknél. Több mo­dem berendezés, alkatrész se­gíti a motorok működését, az erőátvitelt és az irányítást. Vajon megfelelően felkészül­tek-e a vasútnál az új erőgé­pek javítására, karbantartásá­ra? Ezt kérdeztük Kaposvá­ron, a MÁV vontatási főnök­ségen Krasznai Vilmos mérnök főintézőtől és Hetesi Józse] mérnök intézőtől. — A Diesel-üzemű vontató­járműveink aránya ma már 57 százalékos — mondja fírasznai Vilmos. — S ez az arány jövőre tovább javul. Megszűnik a szigetvári, vala­mint a somógyszob—barcsi vo­nal, ahol eddig kizárólag gő­zösök vagy régi, négytengelyes motorosok közlekedtek. Ma­holnap vasúti erőgépeink ja­va része Diesel-üzemű lesz. — Mégis gyakran látni te­hervonatok, elvétve személy-, sőt gyorsavonatok előtt is gő­zöst. Mi ennek az Oka? — Néha előfordul, hogy vá­ratlan hiba miatt javítómű­helybe kerül a mozdony. Mit indítsunk helyette? A vonat­nak mennie kell... Ilyenkor állítunk be gőzöst. Szerencsé­re egyre ritkábban kerül sor A kaposvári vasútállomáson két javítóműhely van. Az egyik füstös, kormos, széngáz- szagú. Itt pihennek és kapnak új erőre a régi, kiszolgált, so­kat próbált gőzmozdonyok. A másikban javítják a diesele­ket. Azaz, hogy ... javítanák. Ha volna alkatrész. Akármi- ' lyen hihetetlen, egy olyan fon- • tos üzemben is van alkatrész- hiány, mint a vasút. A Piros­ka mozdonya például napok óta áll. A szerelők nem tud­nak mit kezdeni vele. A hen­gerfejekkel van baj, nincs sze­lep. Sok-sok telefonálgatás és levelezés után is mindig azt a választ kapják: nincs. S az egészben az a meglepő, hogy a szelep másfél éve hiánycikk! Valakinek csak feltűnhetett volna a mindenfelől' beérke­ző panaszok hallatán: többet kellene belőle gyártani! Az új erőgépek kényes szer­kezetek. Ezért az előírt üzem­órák után szigorúan a színbe vonulnak, ahol alaposan át­vizsgálják berendezéseiket a pzerelők. A javítók-karbantar- tók munkáját azonban jórészt r^eghatározza, hogy a vonta­tási főnökségen nem nagyon van tartalék vonóerő-kapaci­tás. S ez nagyban befolyásol­ja a tervszerű munkát, sőt a munkaerkölcsöt is. A hibás mozdony helyett ugyanis csak nehezen lehet másikat állíta­ni, ezért az elromlott jármű­vei azonnal javítani kell!. Er­re a gyors munkára mozgósít­ják a szerelőket, ha van más elfoglaltságuk, ha nincs. A javítóműhely fölszerelése általában korszerű: egyenle­tes munkaellátásnál több és jobb munkát is végezhetné­nek. De a jelenleginél több — motor- és egyéb hibák megál­lapításához szükséges — diag­nosztikai műszer kellene. De mivel nincs, »-házilag« segíte­nek magukon. A bonyolult, úgynevezett ébrenléti beren­dezést saját készítésű próba­padjukon vizsgálták át, hogy működőképes-e ? A jövő évtől egyre kevesebb régi, sok-sok kilométert meg­járt kocsit kell javítaniuk. A jól ismert, s vajmi kevésbé szeretett régi motoroskocsik — jár még egy-két 1928-ban ké­szített is — mindjobban kiszo­rulnak. Január 1-től valószí­nűleg csak hírmondónak ma­rad néhány. Ha csak szükségtől nem szorulnak rá újra a vontatási főnökségen. Cs. T. Javítóban a Piroska mozdonya. Karácsony előtt a csurgói szaküzletekben Tizenkét hengerfej szelepekre vár. RUHÁZATI BOLT Csaknem 3 millió forintos a készlet. Novemberben és de­cemberben 3,2 millió forint értékű áru érkezett és érke­zik a boltba. Talán a férfici­pőkből, valamint a férfi- és női csizmákból nem kielégítő az ellátás. A bolt nyolc dol­gozója bízik abban, hogy a 12,7 millió forintos tervüket az év végére teljesítik. Az idén a jó áruellátással a Nyugat-Ma­gyarországi Rövid- és Kötött­áru, valamint a Textil-nagy­kereskedelmi Vállalat dicse­kedhet. 400—500 vevő fordul meg az üzletben naponta. UTÁNPÓTLÁS JÁTÉKBÓL Hatalmas pótkocsis teherau­tó a kultúrcikkbolt előtt. A TRIÁL Vállalat megbízottja sorolja, hogy milyen játékok, áruk vannak az autón. A szük­séges cikkek rövidesen a pol­cokra kerültek. ............ A kultúrcikklóoli 1,2 millió forint készlettel gazdálkodik, amelyből 100 ezer forint érté­kű a könyv. Ez az üzlet is el­éri év végéig a 3,4 millió fo­rintos tervét. Valóságos játék- országot láttunk a boltban. Különösen sok autót, társas­játékot, kirakós mozaikot vet­tek a környékbeliek. Sajnos, a nagyon keresett diavetítőből és hintalóból kevés érkezett. SZOCIALISTA BRIGÁD AZ ABC-BEN Lőczi János áruházvezető tői hallottuk: »Két műszakban dolgozunk. A Kállai Éváról elnevezett szocialista brigád­nak 16 tagja van. Egy kivéte­lével mindenki szakmunkás. Sokan már brigádvállalásként szerezték meg a képesítést. Nyolc tanulóval is foglalkoz­tunk. Az éves tervünk 23 mil­lió forint, amelyet december 15-ig teljesített a brigádunk. Az év végéig 3—4 százalékos többletforgalmat várunk. Az ellátásról annyit, hogy az alap­vető élelmiszerekkel nincs gond. Hiányolom viszont, hogy kevés az édességáru, nem ka­punk díszdobozokat, csokoládé darabárut, elfogyott a szalon­cukor.« LILLA PRESSZÓ Az éves terv 2,9 millió fo­rint, de már látható, hogy en­nél magasabb lesz a forgalom. A presszó ellátása cukrászsü­teménnyel sajnos nem megol­dott. Marcaliból kapnak he­tenként egysáer árut. A geszte­nyepürét helyben készítik el, és ebből havi 30 ezer forint a forgalom. Ahogy az áfész el­nöke, Ángyán Imre tájékozta­tott, a szövetkezet 1978—79- ben építi fel cukrászüzemét. D. Z. MAI KOMMENTÁRUNK A biztonságosabb közlekedésért A KRESZ új szabályainak bevezetése után több olyan 4intézkedés is született, amely­nek célja a közlekedés biz­tonságosabbá tétele. Ezek közé tartozik az a belügymi­niszteri rendelet is, amely le­hetővé teszi, hogy a sza­bálysértési hatóság pénzbün­tetés kiszabásán kívül hosz- szabb-rövidebb időre bevonja a vezetői engedélyt. Az autó­sok körében talán ez a leg­népszerűtlenebb intézkedés, ’ hiszen aki szinte naponta használja kocsiját, »szíveseb­ben^- kifizet ötezer forint büntetést, mintsem egy félév­re elveszítse jogosítványát. Arról nem is szólva, hogy akinek a vezetői engedélyét egy évnél hosszabb időre be­vonják, csak úgy szerezheti visza, ha újra vizsgázik. A legnépszerűtlenebb, ám a leghatásosabb büntetőfor­ma tehát ez. És mint a sta­tisztika bizonyítja: szükség van rá. Megyénkben 1976 el­ső félévében 643 esetben in­dítottak szabálysértési eljá­rást a közlekedés biztonságát veszélyeztetők ellen. Elsősor­ban gyorshajtás és ittas ve­zetés miatt szabtak ki pénz- büntetést. Ha a baleseti sta­tisztikát nézzük, rögtön kide­rül: balesetet előidéző ok­ként is ez a két tényező sze­repel a leggyakrabban. Ügy látszik, hogy a legerélyesebb intézkedések is enyhének bi­zonyulnak, hiszen hiába a büntetés, hiába a szomorú példa, mindig akadnak olya­nok, akiknek nagyon sietős az útjuk, és mindig akadnak, akik a boroshordó vagy a bárpult mellől fölkelve a vo­lán mögé ülnek. A jogosítványbevonást a második félévben kezdte al­kalmazni a szabálysértési ha­tóság, s eddig 60 vezetői en­gedélyt kellett ejvenniük: 42 esetben ittas vezetés miatt, 12 ízben pedig a megenge­dett sebesség túllépése volt az ok. Vontak be jogosít­ványt az előzési szabályok megsértéséért, és olyan sza­bálysertésekért, amelyekkel a járművezető mások testi épségét veszélyeztette. A jo­gosítvány visszavonásának időtartama nem egy esetben egy év. Ez a büntetés esetleg túl szigorúnak látszik, ám gyak­ran csak így lehet megelőz­ni a bajt. Hiszen volt olyan járművezető, aki kifizette a pénzbírságot, aztán elfeled­kezett az ügyről, s néhány nap múlva ismét elkövette ugyanazt a szabálysértést, amiért korábban megbüntet­ték. Megengedhető-e, hogy ilyen emberek a felelőtlensé­gükkel bajba sodorják azo­kat, akik szabályosan közle­kednek? Megengedhető-e, hogy az esztelenül szágul­dók, az alkoholgőzbe burko- lózók részt vegyenek jármű­vükkel a közlekedésben? A válasz csak »nem« lehet. A közlekedési szabályokat nem az autósok, nem a moto­rosok bosszantására találták ki, hanem a balesetek meg­előzésére. Aki nem hajlandó betartani őket, ne üljön a volánhoz. A gépjármű veszé­lyes üzem. S amíg ezt nem érti meg minden járműveze­tő, addig szükség lesz ilyen intézkedésre. Ezek is a köz­lekedés biztonságosabbá téte­lét szolgálják — azt, hogy ke­vesebb tragédia történjen az utakon. D. T. A terv bevált B minőségért mindenki felel A párttitkár most jött haza egy háromhetes szakmai továbbképzésről. s ahogy ilyenkor mindenkivel megesik, nagyon sok a restanciája. Mégis sikerült időt találni ar­ra, hogy jó két héttel az év vége előtt összegezzük a párt- szervezet tevékenységét. Va­laki megkérdezte tőlem, ami­kor elmondtam, hogy a sütő­ipari vállalat alapszervezeté­ről írok: nagyobb lesz-e a zsemle attól, amit csinálnak?! A kérdést továbbítottam Cso- bod Imrének és Szőnyi Lajos szervező titkárnak. Nem sér­tődtek meg, s »talán«-nal vá­laszoltak. A kommunisták idei tevékenysége éppen arra irányult, hogy minél jobb le­gyen a minőség, nőjön a vá­laszték, egyre kevesebb pa. , . , gondol egyet, s nem akarja, nasz jegyen amiatt Kaposva- kiadni a friss kenyeret. A he_ 1 - 1— *-1- * - - pggjj £gy £r va_ tézkedési tervet készítettünk ben. Ók szintén összedugták — tesz elém egy dossziét a a fejüket, megbeszélték ki- párttitkár. A nyáron mérleg­re tettük, hogy mi valósult meg az elképzelésekből. A taggyűlésen szóba kerülték a túlórák. Ezek óka, hogy nincs elegendő munkáskéz. A kom­munisták szorgalmazták az anyagnormák betartását. Sok intézkedés jelzi a kom­munisták javaslatainak figye­lembevételét. Az együttes gondolkodást a közös megva­lósítás követte. Tizenegy ka­posvári üzlet minden délután friss kenyeret és péksüte­ményt kap. A párttagok fel­adata az üzemekben, hogy személyesen ellenőrizzék az intézkedés végrehajtását. Azonnal zökkenő támad ugyanis, ha egy művezető ron, hogy nem kaptak friss péksüteményt, kenyeret az emberek. — Mindenre kiterjedő in­N‘-em szeretem ezt a szót. Ha meghallom, már mozdul bennem a gya­nakvás, bár elismerem: néha helyesen is használják. Ré­gebben nem éreztem iránta el­lenszenvet (csak a tudomá­nyos nyelvben? találkoztam ve­le), most igen. Érdekes. Néha a szavak eredeti értelmükkel ellentétes gondolatokat ébresz­tenek, ha túl sokszor használ­ják őket jelentésükhöz méltat­lan helyzetekben. Egyszóval: ha a becsületes jel hamisat jelöl. A minap egy régi ismerő­sömmel találkoztam, a terme­lőszövetkezetek hőskorában beszélgettem vele utoljára. Ak­koriban sovány, lobogó szemű kis agronómus volt. aszállyal, sárral, alkatrészhiánnyal, a jóég tudja, még mivel küsz­ködött, s prófétai lángolással járta a határt elnyűtt trakto­rosköpenyében. És egyértel­műen beszélt: Ez hiányzik. Az a baj. Nevén nevezte, ami hiányzik, pontosan látta, lát­tatta, mi a baj. És most? Pols­ki Fiatból ugrott ki örvendez­ve, vastag bőrkabátja mégszé­Diíiercndulni lesebbé, tömzsibbé tette amúgy is mackós alakját. Az ujjai meghúsosodtak. Szeme kisebb lett, zsírpárnák mögé húzódott. Fényes irodában, jó konyakkal kínált, s szólt: Nézz körül! A majorban, a portá­kon. Mindenkinek van mit a tejbe aprítania. Azt kérdeztem tőle, miért nem törődik egy kicsit ő is a falu kulturális gondjaival. Elvégre tanult em­ber, tudna segíteni. Mert a jó­lét nem minden. Élni is tud­ni kell. Egy sereg embert meg kell tanítani arra, hogyan kell értelmesen élni. Ez sem köny- nyű. Ide is »ihletett« emberek kellenek. Egyre sürgetőbb ez a feladat, hiszen minden tár­sadalmi feladat akkor a leg­égetőbb, ha a történelmi fel­tételek hozzá már adottak. Nem olyan egyszerű ez, in­gatta a fejét ismerősöm, és lendülettel felhajtotta az italt. Ha pénz van, minden van — mondta. Pénz pedig ebben a faluban van. Differenciáltan nézd ezeket a dolgokat... Ne játsszunk egyenlősdit: — jelentette ki paprikavörösen a fiatal műszaki értelmiségi a KISZ-gyűlésen. Előzőleg — 3300 forintos fizetését keve- sellvén — felszólalását azzal fejezte be, hogy becsüljék meg jobban az ő iskolai vég­zettségét. Erre a KISZ-titkár kissé! bátortalanul ugyan, de ama véleményének adott han­got, hogy nem lehet baj ott a diploma megbecsülésével, ahol egyévi munka után valaki 3300 forintot kaphat fizetésül. Er­re nangzott el az imént idé­zett kijelentés, megtoldva a következőkkel: »Ma már dif­ferenciálni kell...« És így tovább. Mondom: nem szeretem ezt a szót. Miért? Mert ködösíte­ni lehet veié. Idegen szó. Ta­lán | azért is alkalmazzák olyan bátran, mert tudják, nincs mindenki tisztában az értelmével. Sokszor azok sem, akik mondják. Kétségtelen: a fejlődés, az egyre magasabb szint a gaz­dasági életben és a szellemi tevékenységben újabb és újabb szerkezeteket, összefüggése­ket eredményez a maguk dif­ferenciáltságával, bonyolultsá­gával. De ezek az új össze­függések, szerkezetek sem át­tekinthetetlenek. s jellegük­ben egyértelműek. Szocialis­ták. Egyértelműen nincs köze azonban a szocialista ember- eszményhez például a begye- pesedésnek. Az előítéleteknek, a gőgnek, az antidemokrati­kus törekvéseknek, a protek­cionizmusnak. Az elkülönülő arisztokratikus hajlamoknak, a szervilizmusnak, az anya­giasságnak és a kispolgári szűkagyúságnak. Néha a becsületes jellel ha­misan jelölnek. Differenciálni. Nem szere­tem ezt a szót. És vannak még ilyen szavaink. Mondataink. Jelentéseink. Beszámolóink. Miért szeretjük néha a ködöt? Lenin a világtörténelem leg­pontosabb, legegyértelműbb fogalmazványát tette az aszta­lunkra. Differenciálunk? Akkor ta­nuljunk meg jól differenciálni. Szapudi András lamit, ha egységes a végrehaj­tás. — Négy pártcsoport tevé­kenykedik a városban, rájuk különösen számítottunk a he­lyi feladatok megoldásában. A gazdasági vezetők sokkal nagyobb segítséget kaptak tőlünk... Ügy érezzük, hogy van javulás e területen. A kommunisták közös és egyéni felelőssége sokkal na­gyobb, mint azelőtt volt. Ez nemcsak a taggyűlések fel­szólalásain mérhető le, hanem a végrehajtásban való részvé­telen is. A kenyérgyár külö. nősen reflektorfénybe került az idén. főleg a nyári taggyű­lésen. Ezt szükségessé is tette a sok selejt, az anyagnormák túllépése. A jól sikerült ta­nácskozás után három mű­szakra tért át a gyár a ket­tőről, s a folyamatos terme­lés, a nagyobb odafigyelés ré­vén csökkent a selejt, javult az anyagnormák betartása. Ugyanakkor nem hiányzik a kenyerek előírt súlyából sem. Ez a vállalat gazdálkodását is előrelendíti. Sajnos, a ke­nyérgyári »hiányok« még így sem tüntethetők el teljesen, ez biztosan érződni fog a ja­vulás ellenére is. — Ügy érezzük, hogy a döntő láncszemet ragadtuk meg, amikor a kenyérgyár munkájára összpontosítot­tuk a figyelmet. Tizenegy ta­gú pártcsoport van az üzem­a nek mi a feladata. A javulás az ő szervező-ellenőrző tevé­kenységüknek is köszönhető. Azt tervezzük, hogy a jövő év indítását, feladatait külön megbeszéljük velük. Csobod Imre pártitkár mű­szaki osztályvezető, Szőnyi Lajos szervező titkár üzem­csoportvezető. A vállalat mun­káját. terveit átfogóan isme­rik, s ez nagy segítséget ad ahhoz, hogy a szakszervezeti műhelybizottság, a KISZ- szervezetnek, a szocialista bri­gádoknak jó javaslatokat ad­janak. — Több párttag tevékeny, kedik a tömegszervezetekben, a az ő meggyőző, érvelő kiál­lásuk alapján sikerült helye­sen elosztani a munkát. Egy. re nagyobb segítséget kapunk a szocialista brigádoktól is. Az öt közösség hamarosan há­rommal gyarapodik. Üj mód­szerünk az, hogy intézkedési tervet készítünk. A kommu­nistáknak az a szerepük, hogy megértessék a dolgozókkal a feladatok megoldásának fon­tosságát, mindenkit mozgósít­sanak a végrehajtásra. Példákat hoznak föl mindketten. Megszigorították a technológiai fegyelmet, gon­doskodtak megfelelő lisztről — s egyből javult a kenyér mi. nősége. Óbudán, Rákospalotán tapasztalatcserén vettek részt a zsemlevonal dolgozói. Az ott látottak bevezetésével elérték, hogy az eddiginél jobb a pék­sütemény. Moist a beszámoló taggyű­lésre készül a pártszervezet. Ott is elemezni fogják, mi va­lósult meg az intézkedési terv­ből. A végleges mérleg elké­szülte után összegezik pontról pontra, hogy milyen ered­ményt értek el. — Pártmunkánik alapja ez­után is az lesz, hogy keres­sük: miként dolgozhat a vál­lalat még jobban, az embe­rek nagyobb megelégedésére. Jövő évi terveink középpont­jába is ezt állítjuk. A párttitkár mindig úgy be­szél a tevékenységükről, hogy tudja: bárki lemérheti, meny. nyit jutottak előre. Lajos Géza

Next

/
Thumbnails
Contents