Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-13 / 269. szám

Héfméteres árokban ömlött a víz A nyáron vízvezetéket fek­tettek Kaposváron, a Pázmány Péter utcában! Amikor már a burkolat is elkészült, az egész beszakadt. A vizsgálat kimu­tatta, hogy a hiba a döngöliés- ben volt: a vezetékek körül nem tömörítették eléggé a föl­det. Ezt emlegetik a Vöröstelek utcai lakók, akik aggodalom­mal szemlélik július óta a DÉLVIÉP munkásainak tevé­kenységét. A Damjanich utcá­ban az épülő gépészeti szak- középiskola csapadékvíz-elve­zető csatornáját fektetik. A keskeny utcában hét méter mély árkot kellett ásni. Mi­előtt nekifogtak volna, az épí­tésvezető egy adminisztrátor kíséretében végigjárta a há­zakat: minden hajszálrepedés­ről jegyzőkönyvet vettek föl, hogy ha az ásás után megron­gálódnak a falak, ne adód­hasson vita. Mindezt tudomá­sul vették a lakók, a jegyző­könyveket ők is aláírták. De.... A 25. számú házban negy­ven éve él családjával Fekete Párizs Lajosné. — Az egyik nap villany, a másik nap víz nélkül marad­tunk. Volt úgy, hogy a párhó­napos unokánkat gyertyafény­nél kellett fürdetnünk. Ami­kor kértük a DÉLVIÉP alkal­mazottait, hogy legalább előre jelezzék, ha ilyesmire számí­tanunk kell, udvariatlanul vá­laszolták: márpedig amíg ők itt dolgoznak, ez így lesz. — A múlt hét péntekjén erős zuhogásra ébredtünk. A járda szélén hömpölygött a zavaros víz. Csak úgy bugybo­rékolt. Elég félelmetes volt. Az árkokat hét méter mélyre ásták. Az utcánkban két ma­gasfeszültségű vezeték van, az oszlopok pedig mindössze három méter mélyen vannak lebetonozva. Beszélgetésünk alatt az anya mögött áll az egyik felnőtt fiú, aki életveszélytől tartva, értesítette az áramszolgáltató vállalatot. — Rengeteg keserűség, bosz- szúság után akkor először öröm volt nézni, hogyan sü- rögnek-forognak a munkások. Hogyne igyekeztek volna:már a transzformátor alját mosta a víz. Az egészben az a cso­dálatos, hogy a pincénkbe nem folyt be. A Víz- és Csatorna­mű Vállalat szakemberei el­hárították a hibát. Attól tar­tunk, hogy beroskad majd az egész utca. A földet nem réte­genként döngölik, csak rászór­ják a fedőréteget, s annyi a tömörítés, amennyit a jármű súlya nyom. Az úttest helyén gödrök. A betonjárda csak egy helyen van beszakadva; ott deszka- pallón lehet közlekedni. A kö­vetkező ház a 27. számú. Itt van a környék egyetlen tele­fonja. ■ A ház tulajdonosa Hajáén Ferenc. A felesége mondja: — Sokat érünk majd a kár­talanítással, ha a házunk megrongálódik! Amikor haj­nalban Feketéék fölzavartak, hogy telefonáljunk a vízmű­nek, az ijedségtől nem is tud­tunk gondolkodni. A házak Készülnek a térelemek Kétszáznegyven lakás részére készítettek fa térelemeket, a SÁÉV kaposvári központi telephelyén. Jövőre kezdik meg a sorozatgyártást. kétméteres alappal készültek, s hét méteres víz hömpöly­gött ... . A férj higgadtabb: — Pedig hogy örültünk! Már be volt tömve az úttest. Haj­nali négykor kezdhetett szi­várogni a víz, majd robbanás­szerűen föl-fölcsapott. Hatkor telefonáltam először. Az is ke­servesen ment, mert a vízmű éjszakai ükyelete már a nap­palosokra várt, s azok meg még nem jelentkeztek ... Vég­re, legalább ötszöri kérésre, fél nyolckor megérkeztek a Víz- és Csatornamű Vállalat szerelői. . Közülük kettővel: Marko­tány Lászlóval és Cilinger Lászlóval beszéltem. Mind­ketten a munkalapokkal sza­ladgáltak. — Most nem találunk DÉL- VIÉP-est, aki az aláírásával igazolná, hogy 29 356 köbméter ivóvíz elfolyt és hogy pénte­ken hatan, szombaton pedig négyen dolgoztunk itt. Deszkából ácsolt védőkorlát a járda szélén. Arra könyö­kölve váltunk szót. A DÉL- VIÉP művezetője zavar meg bennünket. Arra kéri a sze­relőket, hogy az utolsó, kilen­cedik kibontott vezetéket is ellenőrizzék. A csövek illesz­kedésénél spriccel a víz. — Hogyan történt a baj? — Ennyire szűk utcában még nem csináltunk ilyen mély árkot. Ráadásul a föld telistele van mindenféle ve­zetékkel — indul nagy nehe­zen a beszélgetés a DÉLVIÉP munkásaival. — Nincs még olyan módszerünk, amely biz­tonságos lenne. A földmaró géppel megihúztunk egy ivó- vízvezetéket, ami keresztezte a mi munkaterületünket. Meg­húztuk, de neim annyira, hogy azonnal észrevehettük volna. Nem jelentkezett rögtön a hi­ba, mert csak szivárgott a víz. Rátöltöttük a földet, s a víz lassan dolgozott. Éjszaka na­gyobb nyomást kapott a veze­ték; eltört két fővezeték és egy bekötő vezeték is. Most aztán valamennyit újból föl­bontottuk, még azt is, ahon­nan nem tört föl a »szökő­kút«. A biztonság kedvéért... Sárecz Endre építésvezető: — Az a tény, hogy a 80 mil­liméter belső átmérőjű eter­nitcső eltört. Szerintünk jóval kevesebb, mintegy 2000—2500 köbméter víz folyt el. Igyek­szünk a munkát minél gyor­sabban befejezni. A lakóknak ígérjük, hogy követ is hor­dunk az eddig földes úttestre. Holl Lajos igazgató ellenőr­zést rendelt el. Reméljük, a Vöröstelek utca lakói hama­rosan megnyugodhatnak, nem ismétlődik meg a Pázmány Péter utcai baklövés. Gombos Jolán Összetett feladat a háztáji termelés szervezése H apjainkban igen sok szó esik a háztáji terme­lésről. Nem kétséges, hogy sok jószándékkal, aka­rással igyekeznek segíteni a nagyüzemek, az áfész-ek és a vállalatok a kisárutermelést. Ennek kézzel fogható eredmé­nyei vannak. Egyelőre azon­ban — elsősorban a szerve­zésben — akadnak vitatott kérdések, s ezek kedvezőtle­nül befolyásolják az egész, a népgazdaság szempontjából fontos akció hatékonyságát. Ügy vélem, hogy nem ér­dektelen ismertetni azokat a szervezési elveket és megol­dásokat, amelyeknek révén az említett viták kiküszöbölhe­tők. A háztáji gazdaságok szarvasmarha- és sertéste­nyésztését, -hizlalását a nagy­üzemek szervezik. Fontos, hogy ezt a munkát lehetőleg önálló üzemág keretében vé­gezzék. Tevékenységüket —el­sősorban az úgynevezett »fe­hér foltokon« — jól kiegészít­hetik az áfész-ek és a szak- szövetkezetek. Ugyancsak az ő hatáskörükbe tartozik az egyéb kisárutermelés — zöld­ség, gyümölcs, kisállattenyész­tés — szervezése. Természete­sen, ha a nagyüzem ezeknek az ágazatoknak valamelyiké­vel foglalkozik, akkor az ő fel­adata, hogy a háztáji ez irányú tevékenységét integ­rálja. Mind a háztáji üzemben, mind a szakcsoportokban, szakszövetkezetekben célsze­rű érvényesíteni a korszerű technológiák, a szakosítás, a koncentrálás és a kooperáció ésszerű megoldásait. Ez lé­nyegében azt jelenti, hogy a kistermelők is csak egyféle — kertészetben csak néhány — termék nagyobb tömegű, jó nyert nagy tömegű, egyönte­tű és jó minőségű áru nagy hasznot jelent a népgazdaság­nak, a belföldi fogyasztás és az export szempontjából egy­aránt. A piackutatások és a tartamszerződések termelési biztonságot és egyben jöve­delmező gazdálkodást ered­ményeznek, ami egyaránt hasznos a kisárutermelőknek és a népgazdaságnak. A kistermelők szakmai kép­zését a mintatelepeken vég­zett gyakorlati bemutatókkal, valamint a minden részletre kiterjedő, folyamatosan vég­zett szaktanácsadással a leg­kedvezőbben meg lehet olda­ni. Külön ki kell emelni, hogy a fiatalok csak a nagyüzemekben megszokott, korszerű körülmények kö­zött fognak a kistermelésbe bekapcsolódni. Ha ez könnyű, termelékeny és higiénikus kö­rülmények között végezhető munkát jelent, s egyben — a szakosodás és koncentrálás révén — nagyobb és bizto­sabb hasznot is eredményez. z itt felsorolt és távla­tában is legkorszerűbb megoldások bevezeté­sét én semmiesetre sem ugrás­szerűen, hanem fokozatos át­menettel javaslom. Természe­tesen a nagyüzemi és áfész- megoldásokban különbségek lesznek. Az áfész-ek területén a kis­termelők összefogásának, mód­szeres támogatásának gazdag hagyományai vannak. Az ön­kéntesség alapján évtizedek óta sikerrel folyik ez a mun­ka. Ha az áfész-ek részéről a kisárutermelés szervezett és perspektívás támogatást kap, az szinte hihetetlen fej­minőségű és folyamatos elő- lődést eredményezhet. A tsz- állítására rendezkednek be, s | ek területén a feladat megöl­a nagyüzemmel együttműköd­ve, tartamszerződés és lehető­leg bértermeltetés mellett végzik feladatukat. így vég­eredményben az úgynevezett bedolgozórendszer érvénye­sülhet, amikor a megrendelő (a nagyüzem: tsz, áfész stb.) tenyészanyagot, vetőmagot, ta­karmányt, műtrágyát, gyógy­szert, növényvédő szert, tech­nológiát stb. biztosít, a kis­termelő pedig a munkáját, esetleg istállóját, kertjét, ki­sebb eszközeit adja megfelelő darabbér ellenében. A felsoroltak révén a kis­termelésben részt vevő ál­latállomány, szaporítóanyag, takarmány stb. összetételét, minőségét, a tartási-gondozási feltételeket és módszereket mindig a legkorszerűbb elvek­nek megfelelően — a nagy­üzemek szintjén — lehet be­folyásolni, kialakítani. Az így dósa — a különböző fejlett­ségből eredően — jóval bo­nyolultabb lesz. A tsz-ek tekintélyes része már túljutott a háztáji prob- lémáján, mivel a közös gaz­daság olyan erős, hogy folya­matosan alkalmas munkát és magas keresetet biztosít tag­jainak. Így a tagok egy része — elsősorban a fiatalok — nem is gondolnak a háztáji termelésre, legföljebb hobbi­ból kertészkednek vagy tar­tanak állatot. Véleményem szerint az itteni kerteket és istállókat vétek volna kihasz­nálatlanul hagyni, hiszen öregszülő, feleség, nagyobb gyermek mindenütt akad, aki­nek ezúton gyümölcsöző, hasznos elfoglaltságot lehet biztosítani. A tagságot isme­rő, megértő vezetők kezében a háztáji segítése hathatós fegyvert jelenthet a közösben végzendő munkákban való részvételre. A háztájinak adott juttatások mérvét ugyanis a közösben végzett munka mennyisége és minősége szab­ja meg. Ehhez különösen Ba­ranyában találunk követendő példákat (Baksa, Szalánta stb.). A kedvezőtlen adottságú te. rületeken gazdálkodó tsz-ek- nél —• amennyiben kevés kö­zös épülettel is rendelkeznek — a háztáji istállók bekap­csolása (tsz-állatokkal történd benépesítése) hathatós terme- lésibázis-növelő tényező le­het. Ezen a réven a terme­lést bővíteni, a tagok jövedel­mét, egyben munkakedvét növelni tudják. így az eddi­giekben sok gondot okozó tsz- ekből fokozatosan erősödő, sőt jövedelmezően termelő gazda­ságok lehetnek. (Ezek külö­nösen a Zselic, az őrség, illet­ve Zala, Borsod és Abaúj hegyvidékem vannak.) Termé­szetesen ezekhez szakmaszere­tő, jól képzett olyan vezetők kellenek, akik meg tudják szerezni a tagság bizalmát, s akik ezt a munkát nagy ügy­szeretettel, módszeresen és fo­kozatos átmenettel oldják meg. I gen fontos szempont — véleményem szerint — os falusi fiatalság meg. nyerése, a háztáji munkára nevelése. Ezt már az általá­nos iskolákban, — a gyakor­lati oktatás Imreiében — kel­lene elkezdeni! Ügy érzem, hogy ez elsősorban jószándék, hozzáállás és módszeresen al­kalmazott nevelés kérdése. Erre már Somogyból is említ­hetünk néhány jó példát: Ku­tast, Lábodot Dr. Molnár László vülten a tűzbe meredt. Sza- önkívületében. Hörögve öm- Beleőrült — mondják ilyen- vai, mint monoton loccsand- lőtt a szava, mint a vér: kor az emberek. sok, hulltak a hunyorgó pa- T . .. . ,,,, „ , „ .... ,, . ’ — Jaj, mit en láttám... Beleorult — suttogta alany Vérük láttam... anyácska elborzadva, s összerakta mind­láttam, kicsi testvérek lát- azt, amiről csak hallomása tam... Apám akasztottak ág- volt, s amit maga tapasztalt: ra, jaj, jaj.... Azok idegen ka- mint űzött vad, bújuk, mene- tonák bosszultak őt... Kést kül; mint különös ámokfutó. megelevenedett, szúrni, jaj, nekem akarta. Ab- Előlük, a késeik elől... s csillogással. Az- lak ott volt, én ugortam... húsz év telt el közben. S ha Nem tudom aztán, csend, meglát egy embert, megpillant csend... Jaj, jönnek... jön- egy kést... nek ott!... Kés!... Ki választotta szét számára rázsra, mintha kioltani akar­nák. — Anyácska kaptam szép asszony, jó asszony ... Kicsi testvérek, játszottunk réten ... A szakáll Megtelt sok Mit hordhatunk ha jön a hideg? Késett az áru az időket itt a rengetegben ?... fán patakárkok támadtak ben- Szédült a lány, es azt mond- bővizű árkok. ta: »Ha minden igaz...« És igaz volt. A sejtés — mely több volt már annál — egy perc múlva bizonyossággá lett. Az ember küszködve keres­te a szavakat, míg halk patto­gással feslett, nyiladozott előt­te a tüzes fa, sötétvörösen ró- zsállott, kihunyóban. — Nem láttam többet, nagy ház, anyácska, fenyő, fenyő, Melle zihált, tüdeje mintha kiszakadni akarna. A lány borzadva nézte, bor­zadva, elfúlva mondta: — De hiszen ott mindenki meghalt!... megöltek. Kék vacogás verte ki szája cserepét, puha szakállára hab torlódott. Érti most már, érti! Ő, bor­zalom, ez a rögeszméje... Rémület és szánakozás volt a lány tekintetében egyszerre. S a férfi remegése, fogainak A lány tágra meredt szem Ott mindenkit mel nézte, moccani képtelen, vacogása lassan csendesedett, Ólom a karján, lábán, ólom az idegek lassú fáradása kö- . . . ,, a szívén, ólomprés. Ez iszo- vetkezett; az időközi józanság ILvtnt nyat. Képtelen iszonyat!., pihenője. ta*2 Mert °tüdta mindenki ha Hiszen ez a féFfi> ez az el^a" S az ember képes volt nyu- ’ dúlt emberi lény olyan ele- godt, többé-kevésbé összefüg­fenyő... Apám lakott velem nem t^iTiábnnfse volt ven kínnal vergődik az egy- g6 magyarázatokra, melyek ^?n’_"!.m™fSZe’tUlSOhegy- ^ ti kori borzalom rémületveríté- megvilágítottak egyet-mást. A Ott nagy rét... — A Kakukk-rét — rebeg- te a lány, de a férfi nem he­derített rá. — Virág, virág, virág ... Körbe erdő... — A lengyel tanya az ... a Lengyel-erdő... — szólott elfúlva a lány, s hang­ja úgy remegett, mint a túl­feszített húr, és nyakának iz­mai is úgy remegtek. A férfi nem hallotta, ré­az. Nem nyúlt kasza a hoz, ami benőtte a Lengyel­tanyát. Nem nyúlt kasza a fűhöz, ami benőtte a háborút. kében, mintha az idő azóta el katonai ruhadarabok szárma- sem mozdult volna... És zását például, s a takaróét miért ne lehetne, hogy szá- (monogramját — tudta már a mára így van?! Hogy az idő lány — a lakatlan romépület Mindenkit megöltek ott — néki megállt... az évszakok kapuja fölött látta); mind forognak csak körbe-körbe, apai hagyaték, . s az erdei egy helyben. Egy óra eltörött kunyhóból valók, mely az odabenn a lélekben, melyet erdőbirtok mélyén az apónak végzetes ütések értek még menedéke volt, ha maga akart zsengén, eltörött örökre, s lenni, s hol a fiú az első éj­nem méri többé az időt... S szakáit átvacogta. Ilyenek is a lélek súlyosan beteg; mint kikerekedtek az ember töre- a villámsújtott, kettőbe ha- dezett szavából. Látom gadt fa — túlélte, de örök , , . , nyomorék; az akkor belétorött , A lány reménykedni kez- Remegő rémületet hordja, viseli, míg dett: tálán meg gyógyítható, a feje. él. Mint rokkantságát akár­tudta a lány, s ezt mindenki volt így tudta. E tudat állt útjá- __ ban a bizonyosságnak. S a férfi magatépő, kiáltozó zokogása most elseperte: — Én, csak én!. bujdos!... Futok, Hallgatom, jönnek. nekik kést!... . . Eltakarta szemét. H'l karja közt himbált Kiszakad mindjárt . Földön futok... tövestül, hány áldozata a háborúnak. (Folytatjuk) A megyei tanács kereske­delmi osztályán a nagy- és kiskereskedelmi vállalatok, valamint a szövetkezetek ve­zetői Somogy téli ruházati el­látását értékelték. Azt, hogy a megszokottnál kevesebb ruhát vásároltak megyénk lakói, a kereskedők tették szóvá. Oka az, hogy az ipar és a nagyke­reskedelem tetemes szállítá­sokkal adós. A mentegetőzés így kezdődött: »Amíg az ex­portkötelezettségeinket nem teljesítettük...« De eddig csak ígéret maradt az NDK-ban gyártott kötött alsónemü is. Ezt most már csak az év utol­só ' hónapjában kaphatják meg. Ez a szállítási késedelem érzékenyen érintett bennün­ket — azért is, mert csökkent a Magyaróvári Kötöttárugyár termelése. Ezt a kereskedelem ötmillió darabos jugoszláv szállítmánnyal igyekszik ellen­súlyozni. A napokban érkezett fehérnemű Kínából is; épp csak ki kell rakni a hajóról a csepeli kikötőben. Az igen népszerű trevira bébicikkekből az idén már nem kapnak újabb szállít­mányt. Gyermekkocsikabát bőven lesz, s a férfiak is örülhetnek: javult az ingek választéka. Egyiptomból és Al­bániából gyerekeknek való pi­zsama érkezett. És a női holmik? Harisnyá­ból több fogy nálunk, mint bárhol másutt az országban. A Budapesti Harisnyagyár no­vemberben teljesíti az export­tervét, ezután már Somogy is sorra kerülhet. Sőt, december­re az NDK-ból egész rako­mány színes harisnyanadrág is jön. A kereskedelem szakembe- "ei szidják a divattervezőket, mert nagy kedvet csináltak a svájcisapkához, pedig ennek a gyártására nincs elég kapaci­tás. Hétezer darabot azonban tud küldeni a Hódmezővásár­helyi Kötöttárugyár, s a tél vége felé érkezik a paradi­csomsapka is. A kaposvári lerakat raktá­raiból az idén 13,7 százalékkal több cipőt adtak ki, mint ta­valy. Egy gyerekre több mint négy párc cipő jut egy évben! (Ennek persze az is oka, hogy hamar tönkremennek — ve­tődött föl a tanácskozáson.) Húszezer pár gyermek- és ki­lencezer pár női csizma várja leendő gazdáját, és 23-féle kismamacipő. A Szovjetunió­ból meg Csehszlovákiából gu­milábbelik jönnek. Sajnos, sokszor előfordul, hogy ha valaki öltönyt keres, annak csak egyik darabja megfelelő. Sok a panasz a méretek miatt is. Ígérték: ezen változtatnak a jövőben. A Vörös Október Férfiruha­gyár is azok közé tartozik, amelyek nem teljesítették a hazai szállítási tervet; a kö­zeljövőben Somogy boltjaiba 1200 divatos öltönyt küld majd. Népszerűek a lengyel importöltönyök, s az áruk ol­csó: 2000 forint alatt van. A női és a lánykakonfekció nem okoz gondot. (2 1 Ott000 forint­tal többet költöttek rá az idén megyénk lakói, mint tavaly.) A csurgói Napsugár Ipari Szö­vetkezet konfekcióárui között is válogathatunk hamarosan. Bőrből és szőrméből egy­millió forintért érkezik me­gyénkbe az év utolsó hónap­jában áru. Olcsó télikabátból — köztük az újra divatos ló- denből — nagy a választék, a drágább télikabátok azonban hiányoznak a boltokból.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents