Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-07 / 264. szám
Emberi hétköznapok N emzedékünk nagy eseményeket él át, és ezek óhatatlanul új jelzőket csatolnak a hétköznapok fogalmához. Népünk új életrajzának kerete rendkívül tág, belefér1 öröm és bánat, szenvedély és szenvedés, élmény, érzés és gondolat. Micsoda folyamatok hömpölyögnek nagy sodrással, hullámzással kereszül-kasul életünkön, és változtatják azt szakadatlan áramlással! Azt mondjuk, a fejlett szocialista társadalmat építjük, de talán ritkán gondoljuk át a tör- .vényszerűen jelentkező nagy emberi, társadalmi folyamatokat, azok mélységét, gazdagságát. Épülnek szerte az ország tájain a nagyberuházások. Nevelő kohóikban megjelenik, szocialista nagyüzemi munkássá formálódik a hajdani parasztember. A szocialista mezőgazdaságban most éljük át a teljes generációváltás utolsó szakaszát, amikor máris többségben van az a nemzedék, amely csak hírből ismeri a faekés, szőrösmesgyés kisparaszti gazdálkodást, Messze tűnt tőlünk az analfabétizmus sötétsége, az idő, amikor a négy polgári is kivételes végzettségnek számított. Emberi buktatókkal küzdve formálódik az új életforma, az új ' szellemiségű életmód. Valahol itt kell keresni a hétköznapok valós gondjai közepette is a hétköznapok felemelő történelmi és forradalmi pátoszát. Elég ritkán ejtjük ki manapság a »-forradalmi« jelzőt. Ez még nem baj, legalább nem kopik a. szó fénye. Az lenne baj, ha féreértenénk a mát. A forradalmak szilajabb napjait a viszonylag lassúbb, fokozatosabb változások időszaka váltja fel. és a folyamat forradalmi lényege többé nem, jelenik meg kiáltóan, harsogóan.' így lehetnek, akik félreértik a történelem szükségszerű sebességváltását. Azt hiszik, vége a revolúciónak, tovatűnt a vörös izzás. Tudjuk, nem tűnt el. Törvényszerű, hogy a szocialista éoítés folyamatában a revolúciós és evolúciós fejezetek nem válnak el egymástól olyan élesen, mint a polgári fejlődésben. Marx valósághűen látta, hogy a polgári átalakulás során meztelenné válnak a célok, a csábító ideológiai burok szétreped, és leplezetlenül, drasztikusan tűnnek elő a burzsoázia valóságos és partikuláris osztályérdekei. A szocialista forradalom barikádgyőzelme után is a forradalom gyakorlati építése következik. E szakasz, a hétköznapok ideje, amikor nem lobognak szüntelenül a zászlók, és nem harsog az induló. Megritkulnak a szikrázó konfliktusok, a nyílt, egyértelmű próbatételek. helyreáll a köznapiság uralma. Többé nem borotvaéles határszituációkban kell helytállni, hanem a minden- naDokban, és ez a helvtállás mély emberi értéket, állhatatosságot követel. A hétköznapiság veszélyeket is rejt magában. A békésebb viszonyok között látszólag kisebb a tét, mint az élethalálharc idején. Kevésbé nyíltak az ellentétek, így fennáll annak a veszélye, hogy elszaporodnak a kisebb- nagyobb kompromisszumok, gyakoribbak lesznek a megtorpanások, felőrlődhetnek a gyengébb meggyőződések, deformálódhatnak a kevésbé szilárd jellemek. Lenin azt mondta, hogy a hétköznapi munkához keli a legtürelmesebb, legal] hatato- sabb, legna^vobb hősiessé'’. Egyetlen fellángolás semmit sem ér. Naponta kell szembenézni a gyarlóságok, a rossz szokások, s beidegződések seregével, amely ellen többé nem használhatók sikeresen a barikádharc fegyverei. A kérdést nem tesszük fel alternatív módon: mikor nehezebb, mikor könnyebb a forradalmi harc, és ebben vagy abban a helyzetben miként kell forradalmárnak lenni? E kérdésben nincs szükség akadémikus mo- ralizálásra. A mi jelenünk is a forradalmi folyamat fontos szakasza. 15. I. Az országban a tizenötödik Kórházat-a wattok Nagyatádon Arra emlékeztettek, a fellobogózott, átadásra váró új nagyatádi kórhúz homlokzatán díszelgő évszámok — 1970— 1976 —, hogy várva várt ünnep volt a tegnapi. Olyan esemény, melyre egész Somogy megye készült. A negyedik ötéves terv somogyi beruházásai közül rövidesen megkezdheti működését a háromszáz milliós nagyatádi kórház és rendelőintézet. A rendelőben már augusztus közepétől folyik a járóbeteg ellátás, hetenként mintegy ezexkétszázan fordultak meg itt. A kórház hivatalos megnyitója előtt már sokan jártak az intézményben: Nagyatád szocialista brigádjainak korábban bemutatták e létesítményt, amely a városlakók jogos büszkesége. Az avatásra ünnepi külsőt öltött Somogy fiatal városa, s az új létesítmény, ahol nagyon sok kíváncsi nagyatádit láttunk. A kórház és a rendelőintézet előtt az igazgatói tanács tagjai fogadták a megnyitóra érkező vendégeket, majd a rendelőintézet tág folyosóién megkezdődött az avató ünnepség. Az elnökségben helyet foglalt dr. Aczél György egészségügyi miniszterhelyettes, dr. Szabó Zoltán, nyugalmazott egészségügyi miniszter, aki 1969-ben elhelyezte az alapkövet, Honfi István, a megyei pártbizottság titkára, Böhm József, a megyei tanács elnöke. Dr. Balassa Tibor — a megyei tanács elnökhelyettesének a novemberi évfordulóra emlékező szavai után — az építő munka szép eredményeiről beszélt ünnepi köszöntőjében. Röviden méltatta Somogy egészségügyi hálózatának a fejlődését, melyet az új létesítmények mellett a meglévők korszerűbbé tételével igyekeznek hatékonyabbá tenni. Az új nagyatádi kórházat és rendelőintézetet dr. Aczél György egészségügyi miniszterhelyettes avatta fel. Beszédének elején arról az országos programról beszélt, melynek átfogó tervében hazánkban tizenöt új kórház épült, ebből kettő Somogybán. A korábban felavatott siófoki kórház után az ország egyik legkorszerűbb egészség- ügyi intézménye, a nagyatádi kórház és rendelőintézet is hamarosan megkezdheti működését. — A szocialista egészségügy elmaradott intézményhálózatot örökölt — mondta a miniszterhelyettes. Megállapítását somogyi példákkal is illusztrálta. Somogy e téren a legelmaradottabbak között volt, s csak az elmúlt évtizedekben kezdődött meg az a folyamat, melynek során eltűntek a fehér foltok, s az állandó cél az orvosi, egészségügyi ellátás javítása volt. Az új nagyatádi kórházzal és rendelőintézettel Somogy megye előkelő helyet foglal el. Továbbra is feladat — emelte ki beszédében dr. Aczél György — a meglevő egészségügyi létesítmények karbantartása, rekonstrukciója és az orvosi munka színvonalának emelése. A nagyatádi kórház és rendelőintézet sokban eltér az ország tizennégy járási, városi egészségügyi intézményétől. Ezek közül a legfontosabbként a kórház—rendelőintézeti egységet hangsúlyozta a miniszterhelyettes. I Ugyancsak nagyon fontos törekvés szellemében került a kórház osztályai közé az ideg- és elmeosztály, melynek beállításával nemcsak a hazai kórházaknak, hanem a külföldi intézményeknek is modellként szolgálhat a nagyatádi létesítmény. S ami még új és fontos: a központi orvosi szolgáltatás egységes rendszerét valósítja rrjeg a kórház és a rendelőin- tezet, ahol az együttműködés a megelőző, gyógyító és utóDr. Aczél György adta át az intézményt rendeltetésének. kezelő orvosi tevékenység is •elkerülhetetlen«. Dr. Aczél György avatóbeszéde után a kórház és a rendelőintézet igazgatójának. dr. Horváth Lászlónak átadta az intézmény jelképes kulcsát, majd kitüntetéseket nyúitott át az. építésben jeleskedő dolgozóknak. Jelképes 'tartalma volt annak is. hogy a szalag átvágása a kórház és rendelőintézet közös folyosóján történt, hiszen a két részleg elválaszthatatlan egymástól, működésük közös célja egészségünk megvédése, ápolása, fenntartása. A meghívott vendégek a tizedik emeletről a város szép panorámájában gyönyörködtek, majd megtekintették a kilencedik emeleti hatvan ágyas gyermek- és csecsemő- osztályt, a nyolcadik emeleti elmeosztályt, a hetedik eme-, leti gégészetet, a hatodik és ötödik emeleti hatvan-hatvan ágyas belgyógyászati osztályokat, a negyedik emeleti nyolcvannégy ágyas szülészeI tét, a harmadik emeleti általános sebészeti és az első emeleti röntgent, laboratóriumot és a sebészeti műtőt. Vala'- mennyit a legkorszerűbb technikai berendezésekkel látták el. A kórház megtekintése után átadási okmányt írtak alá, majd Hamvas János, a városi pártbizottság első titkára pohárköszöntőt mondott. Ezután került sor a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat és a kórház szocialista szerződésének aláírására. A kórház különleges dísze Honty Márta tűzzománcképe, mely a kórház halijában kapott helyet. A kórház és rendelőintézet tőszomszédságában elkészült és kilencvenhat nő- vérriek nyűit otthont a nővér- szállás. Épülőben van a száz ágyas elmeosztály is. Az avatásra ünneplőbe öltözött kórházban is hamarosan megkezdődik a gyógyító, utógondozó munka, miként máris sok beteg gyógyulásához járult hozzá a rendelőintézet. Horányi Barna dkkor váltak emberré Az alkotó, az újat teremtő ember legszebb ünnepe, ha célhoz ér, ha munkáját becsülttel és sikerrel befejezi. Az elmúlt hetet megyénkben végigkísérte az ünnepre, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 59. évfordulójára való készülődés. Szinte nap mint nap halhattunk hírt avatásról, küe lünböző létesítmények átadásáról. Az újat teremtő ember hétköznapi ünnepeiről. Nem csupán fiatal városunk, Nagyatád, hanem nyolctíz környező község lakóinak .érdekét szolgálja az a tizennyolcezer négyzetméteres új Tűzép-telep, amelyet november 7-e tiszteletére a héten •adtak át rendeltetésének. Nyitánya volt ez a város, a megye életében még jelentősebb eseménynek, a kórház ^felavatásának. Megyénk gazdagodásának állomásai ezek. Miként az is, hogy ezen a héten megkezdődhetett a munka a PM Szervezési és Ügyvitelgépesítési Intézetének közép-dunántúli részlegében, az új kaposvári székházban. Az ünnepre elkészültek a Kaposvári Városgazdálkodási Vállalat új kertészetének üvegháza, szociális helyiségei; a 13,5 milliós beruházásból 9 milliós értéket átadtak rendeltetésének. Tettekkel köszöntötték Somogy lakói az ünnepet. A VBKM-ben kommunista műszakkal és nagygyűléssel emlékeztek meg a szocialista forradalom évfordulójáról. És szerte a megyében kitüntetésekkel, elismerésekkel köszöntötték azokat, akik tevékenységükkel, áldozatvállalásukkal az átlagosnál is nagyobb mértékben járultak hozzá békés építőmunkénkhoz. Másodszor nyerte el a héten a KISZ KB vörös vándorzászlaját a kaposvári mezőgazdasági szak- középiskola. A nagy erőfeszítés, a példás összefogás eredményeként megyénk mezőgazdaságának dolgozói befejezték a jövő évi kenyér magjának vetését. Több mint hetvennyelc ezer hektárra került búza ezen az őszön. A maggal együtt a reményt is elvetették szövetkezeteink, állami gazdaságaink: »a jó termésért megtettünk mindent, bízunk az ideihez hasonló gazdag aratásban.« Ezzel persze a munka nein ért véget. A bevetett táblákról átcsoportosították az erőt a kukoricaföldekre, és sok helyen éjjel-nappal hasítják a talajt a traktorok. A •fedél nélküli üzemben« éppúgy folyik a megfeszített munka, mint a zárt falak között, az üzemekben, gyárakban, Intézményekben. Novembert írunk, már nem egészen két hónap van csak vissza az évből, és mindenütt fokozott erőfeszítéseket tesznek az ez évi célok megvalósításáért. A tervek teljesítésével az V. ötéves terv első évének feladatai válnak valóra. Ez a körülmény különös jelentőséget ad s hagyományos, a héten kezdődött műszaki-közgazdasági hónapnak. Bőséges tapasztalat áU a szakemberek rendelkezésére ahhoz, hogy miként lehet a bonyolultabb gazdasági körülmények között is elérni céljainkat. A műszaki, közgazda- sági értelmiség eszmecsere-sorozatának középpontjában ez a gondolat áll. A középtávú terv végrehajtásában rájuk váró nagy feladat elvégzéséhez nélkülözhetetlen eszmei, szakmai segítséget nyújtanak számukra a tanácskozások. Az eszmei felkészültség növelését szolgálják más vonatkozásban a héten tizenötödször kezdődött politikai könyvnapok, melyek december elejéig tartanak. Az eseménysorozat célja, hogy minél többen ismerkedjenek meg a politikai irodalommal. Az alkotó, a tevékeny ember egészségének fokozott védelmét hivatott szolgálni a kaposvári Dórottya-szálló nagytermében megnyílt egészséges táplálkozási hónap, melynek a megyeszékhelyen megtartott eseményeit számos vidéki rendezvény követi. Hosszan lehetne sorolni az ünneppel összefüggő, a köznapi, szorgalmas munkát jelző eseményeket. Végezetül had említsem meg ehelyett még azt, hogy kiállításokban gazdag hét van mögöttünk. A megyeszékhelyen két fotókiállítás is nyílt, és mától tekinthetik meg az érdeklődők a Somogyi Képtárban a II. dunántúli tárlatot. Vürös Márta Kinéztünk az ablakon, alig hittünk a szemünknek. Eltűnt a köd, déltájra novemberi verőfény fürdette az .útmenti fákat. Lopva az arcát fürkésztem. Ismerem már csaknem másfél évtizede, s ha nem tudnám, kételkednék benne: egy év választja el a nyugdíjtól. Időrö^aidő- re fölkerestem, a gazdaságban folyó munkák felől vagy a vezetők hollétéről érdeklődtem tőle, és azt hittem, mindent tudok róla. Mert elejtett szavaiból következtettem rá, mi történt otthon, a »főállásán« kívül mi foglalkoztatja. Két fia van, mindkettő a megyében él. Az egyik tanár, a másik egy megyei testület munkatársa. Látogatják ők is, az unokák is. Most különösen szükség van erre, mert szinte kétévenként érte egy-egy csapás. Előbb apját, anyját, majd a feleségét kísérte utolsó útjára. Nem mondta, hogy »magamra maradtam...« — Azokkal, akikkel együtt éltük az utóbbi húsz-harminc évet, beszélgettünk olykor arról, hogyan történt régen, miképp alakult a falu, az emberek sorsa. Persze, egyre kevesebben vagyunk, akik emlékezhetünk ... Már az ablaküveggel kacérkodtak a napsugarak. Kértem, beszéljen arról, hogy a hatvanas éveket taposó parasztember visszanézve hogyan látja a maga mögött hagyott utat? — Apám örökségével, családi vagyonnal léptem a szövetkezetbe még ötvenegyben. A következő évben kezdtük a közös gazdálkodást. Nem állítom, hogy mindegyikünket az összefogásban rejlő nagyobb lehetőség hite vezetett. A beszolgáltatás idején amolyan menekülésféle volt ez, kibújás a terhek alól. Volt, aki otthagyta a földjét, elment az iparba, a vasúthoz. Mi mezőgazdasági szövetkezetei alakítottunk, a Szabadságot. Hetvenen-nyolc- vanan, főképp középparasztok választottuk ezt az utat. Akkor már volt egy példa a faluban, a negyvennyolcas alakulású Petőfi Tsz. Szakember? Az elnökünk, Beczeli János géplakatos volt. Segítettük, ahogy tudtuk: mi, brigádvezetők éjjel is együtt ültünk vele, és osztottuk a munkát. A jószágot a nagyobb istállókba, a községi épületekbe hordtuk össze. A munkaegység értéke tíz forint körül volt. ötvennégyben kettévált ez a tsz, ő és még nyolcan-kilen- cen létrehozták az Április 4. szövetkezetét, ötvenhatban pedig szétmentek. De csak rövid időre, ötvenhétben pár családdal megalakult az Űj Élet, és hatvanban az egész falu ebbe a közösségbe tömörült. — Akkor már nem a beszolgáltatás elől futottak az embe rek, hanem tudatosan léptek be. Csakhogy kevés voxt ki- 1 mondani: mától tsz-tagok vagyunk... Sorozatos csetlés- botlás következett. A hatforintos munkaegység évekig alig akart értékesebb lenni. Jöttek máshonnan, hogy segítsenek rajtunk. Aki a mezőn dolgozott, nem járt rosszul, mert a részesmunkák után járó terménynek nagy ára volt. Előfordult, hogy aratásban egykét ember együttvéve annyit keresett egy nap alatt, mint én az ötven munkaegységemmel egy hónap alatt. Mindössze háromszáz forintot. A tíz forintot csak pár év elteitevel leptük túl, de azután se dicsekedhettünk. Hatvanhatban elértük a negyven forintot, és akkortól kezdett szebb lenni minden. Itt van a Jakab Pista, aki akkor már az elnökünk volt, és akivel kezdettől együtt tapostuk azokat az éveket. Azt mondta, ha kimegyünk az utcára, alig ismerünk rá a régi falura. Az utcák, a házak jólétről tanúskodjak, az emberek boldogulásáról. Szerinte az utóbbi évtized igazi fellendülést hozott. A barcsi Vörös Csillag Tsz-szel történt egyesülés egyenes folytatása ennek az útnak, amelyen már szap‘>- rábban lehet előrelépni. — Ha mi, idősebbek összejövünk, beszélgetünk azokról az időkről, összehasonlítunk, és — bevalljuk vagy nem — elégedettek vagyunk. Az én fiaim azokban az években váltak emberré. Nem volt kőny- nyű taníttatni őket, de segített, hogy jó tanulók voltak... Gyenis István a barcsi Vörös Csillag Tsz istvándi kerületének háztáji ügyintézője. Búcsúzás előtt mondta: a gondolkodás változása azzal is mérhető, hogy most már a háztájit is — terményben — a közöstől kérik. A közösben nőtt meg a hitük. Amivel többet termelnek földjeikén és az istálólikban, azt a közösnek adják el, hogy továbbítsa az ország ellátására. A bizalom összefogja az embereket. Hemesz Ferenc Somogt/IAéplap
