Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-07 / 264. szám

Téli foglalkoztatók Kettőst munkaviszony szerződéssel Október elején hét helyen nyíltak meg a téli foglalkoz­tatók a Balaton partján. A SZOT Dél-balatoni Üdülési Igazgatóságának 578 dolgozó­ja kezdte el a munkát a Bu­dapest és a Duna Csokoládé­gyár, illetve a Zamat Keksz- és Ostyagyár, valamint a Lát- szerészeti Eszközök Gyárának munkásaként. Október 13-án 84-en utaztak az NDK-ba — kilencven százalékuk a dél- balatoni igazgatóságtól — drezdai, suihli, Karl-Marx- Stadt-i, erfurti, haliéi és ge­rat szakszervezeti üdülőkbe dolgozni. — Nem hagyjuk őket ma­gukra. — mondja Schrottner Károly, a dél-balatoni igazga­tóság vezetője. — Rendszere­sen megküldjük az üdülési híradót; tájékozódhatnak, mi történik idehaza. Karácsonyi, újévi üdvözlőlapot is kapnak. — Milyen változások van­nak az idén a téli foglalkoz­tatóban? — A vállalatok ugyanazok, mint eddig. Fontosabb válto­zás csak Balatonlellén van: az eddigi két üdülő helyett most egy helyen folyik a munka, a gyermeküdülőben. A gyermeküdültetés gyakorla­tilag két és fél hónap, tehát korábban (már szeptember­ben) elkezdhetik a munkát és így tovább (június elejéig) tarthat. — Gyakran panaszolták a kettős munkaviszony hátrá­nyait Élvről évre csak teltek a munkakönyvek, s a külön­böző szociális és más jutta­tásoknál is voltak problémák. — Ezt most megnyugtatóan rendeztük, a munkaügyi mi­niszter tavalyi állásfoglalása Épül az atomváros Négy év múlva áramot ad a kalinyini erőmű Szemüvegkereteket készítenek Balatonlellén. alapján. Fontos változás tör­tént a munkaviszonyban. Ed­dig minden , ősszel megszűnt nálunk a dolgozók munkavi­szonya, s új viszonyt létesítet­tek a gyáraknál. Ugyanez tör­tént — csak fordítva — ta­vasszal is. Most a két munka- szerződés határozatlan időre szól és független egymástól. Tehát az üzemegység és a gyárak is önállóan kötnek szerződést a dolgozóval, mun­kakörre és bérre. A SZOT csak azzal a dolgozóval köt szerződést meghatározatlan időre, aki kijelenti, hogy a téli üzemben is munkát kí­ván vállalni és hajlandó a — Nem mindenki dolgozik a téli foglalkoztatóban ? — Nem. Vannak akik a téli foglalkoztató helyett a téli pi­henést választják. Számuk változó, arányuk nem nagy. — Mit jegyeznek majd be szeptemberben a munka­könyvekbe az üdülési igazga­tóságon? — A két foglalkoztató köl­csönösen és felváltva fizetés nélküli szabadságot ad a dol­gozóknak. A munkakönyvek őrzését mindig az a munkál­tató végzi, akinél éppen dol­goznak. így megszűnik a fö­lösleges adminisztráció, s gyárakkal is szerződést kötni.1 nem kell a könyveket ide-oda ■ ---------- küldözgetni, ha további ada­t okra van szükség. Ha a dol­gozó kilép, v munkaviszonya mindkét félnél megszűnik. A siker hajtott Szalad ZottánnS Üzemvezető. A titulus mindenkinek újsze­rűén hat még. A döntés erről néhány napja született, s en­nek alapján került a Videoton Számítástechnikai Gyárának tahi gyáregységébe a nyom­tatott áramköröket szerelő üzemrészből oda, ahol a me­móriaegységeket szerelik. Egyik pillanatról a másikra hetven embernek — javarészt magakorabeli lánynak, fiatal­asszonynak — lett a vezetője. Ez a pillanat azonban, nem véletlenül következett be. Az üzemben fakókék színű kö­penyben dolgozik. Amikor le­ül, ölébe ejti a kezét és azon csodálkozik, hogy miért lehet érdekes egy frissen kinevezett üzemvezető. A gyárban a munkások hat­van százaléka nő. A szakmun­kások döntő többsége férfi, a nők a betanított munkakörö­két töltik be. Szalai Zoltánná kivétel volt ez alól. ;, — Székesfehérváron szak­középiskolát végeztem; a .Vi­deotonban lettem rádió- és tv-szerelő. Amikor megalakult a számítástechnikai gyáregy­ség, átmentem oda. Nem is­mertem én akkor ezt a szak­mát, csak azt tudtam, hogy egy műszak van. A rádiógyár­ban viszont éjszakázni is kel­lett; tizennyolc éves voltam akkor, s nem a pénz kellett elsősorban, hanem az, hogy le­gyen szabad időm- A számí­tástechnikai üzemben aztán mindent csináltunk. Akkor alakult, formálódott az a kö­zösség: ha kellett, forrasztot­tunk, ha arra volt szükség, még takarítottunk is. Aztán a férjem beiratkozott a főiskolai előkészítőre. A család beszélt rá, hogy menjek én is a vőle­gényemmel, ne járjon egye. dűl. Az előkészítőt már csak én fejeztem be, ő abbahagyta. Aztán felvételiztem, és sike­rült. Én esti tagozaton elvé­geztem a főiskola számítás­technikai szakát; 6 most kezd­te el levelezőn. Négy évig sok időmet emésztette föl, de meg­érte. Hetente háromszor dél­után háromtól nyolcig tartott az előadás; fárasztó volt. Főleg akkor, amikor már Täbra köl­töztünk. Közben megszületett a lányom; a gyerek még job­ban lekötött, mint a munka. A férjemet épp akkor vitték el katonának, egy hónapra, ami­kor kezdődtek az államvizsgák. A szüléimhez költöztem, ők vigyáztak a gyerekre, én meg éjjel-nappal tanultam. A vége már nagyon nehezen érkezett el. Amikor 1973-ban Tabra költöztem, megígérte a gyár­egység, hogy mindenben segít. Két évet akkor már befejez­tem a főiskolán. Bármit kér­tem az iskolával kapcsolatban, megadták. De hetente három­szor Székesfehérvárra járni nem volt könnyű. ; __, — Belefáradt? | .'!> ''i -— Nem. Csak elfáradtam; de a fáradtságot gyorsan kipihe­ni az ember, s a munka öröme megmarad. — Végigcsinálná még egy­szer? — Gyerek mellett? Estin nem hiszem, az a sok utazás miatt túl fárasztó. De levele­zőn — ha nem lenne meg az oklevelem — azt hiszem, vál­lalnám. Levelezőn nem olyan fárasztó, bár nehezebb, mert kevesebb az előadás. Négyhetes volt a kislánya, amikor az első államvizsgára behívták. Sikerült. S az első siker hajtotta, hogy a többit is meg kell próbálni. — Amikor elkezdtem a fő­iskolát, nem nagy kedvem volt hozzá, de menet közben na. gyón megszerettem. Azt mond. ják, a nők nem mindig követ­kezetesek. Én viszont azt tar­tottam, hogy amit egyszer el­kezdek, azt végigcsinálom. Szalai Zoltánná, szakmailag a legalkalmasabb volt arra, hogy a memóriaszerelő üzem­ben kinevezzék vezetőnek. A nők közül a gyárban ma neki van a legmagasabb beosztása. — A beosztottai mit szóltak a kinevezésébe^ Elmosolyodik: % — Előbb tudták, mint én. — És?... ' — És nagyon kedvesek vol­tak velem. Aki tanul nagy terhet vál­lal magára. Abból a szakkö­zépiskolai osztályból, amelyben Szalai Zoltánná végzett, hár­man kerültek Tabra. A tanu­lás nehéz terhét elsőként az egyetlen, nő — 6 vállalta. Az- . tán a két férfi is követte pél- 'l'l dáját. Dr. K. I. —- A kettős munkaviszony egyéb területeken is zavart okozott. Többen panaszkodtak például az OTP-kölcsönhöz szükséges kereseti igazolások kiállításának nehézségeiről. — Ez a jövőben csak a mun­káltatóknak okozhat problé­mát; minden esetben az a szerv adja ki a papírt, ame­lyiknél a kölcsönigénylő ép­pen dolgozik. S ilyenkor a munkáltató a másik féltől kér majd kiegészítő adatokat. Cs. T. Hivatalosan és napi beszél­getés közben is állandó téma a kalinyini atomgrad — az atomváros — építése. Óriási a jelentősége ennek testvérme­gyénk. sőt az Orosz Föderá­ció és az egész Szovjetunió szempontjából, ezért áll a köz- érdeklődés középpontjában. Akár csak nálunk a paksi építkezésnek, a kalinyini nagyberuházásnak is hosszú a története. Az első fontos adat még 1974 januárjából való — akkor ásták ki az első árkot, áprilisban pedig ünnepélye­sen elhelyezték az első lakó­ház “alapkövét«. A boldog családok hat hónap múlva már be is költöztek az első emeletes házba. A Komszomol védnökségé- j vei épülő atomerőmű építői tavaly versenyre hívták ki a rovenszki atomerőmű munká­sait. Ennek a nemes vetélke­désnek egyre nagyobb a sze­repe. Piros betűvel írták be az építkezés krónikájába 1975 októberét, amikor az első köbméter betont bedolgozták a reaktor alapjába. November 7-re készülve az atomerőmű egyre több egy­ségét adták át. Különösen fontos a lakótelep, az építke­zés szempontjából is, és hogy elkészült az úgynevezett in­dító-tartalék kazán első aggre­gátora, amely ötven tonna gőzt szolgáltat óránként. A kazán teljesítőképessége egyébként óránként kétszáz tonna gőz. Átadták a villa­mos-alállomást is. Nem álom, hanem terv, hogy az energetikusok váro­sában mintegy huszonöt-har­minc ezer ember lakik majd. Ez indokolja a nagyarányú lakásépítést. Évenként itt 15 ezer négyzetméter összterüle­tű lakást építenek, ez azon­ban még nem elég. A kona- kovói házépítő kombinát so­rozatban gyártja az elemeket, s a helyszínen szereli össze a házakat. Munkásszállások, óvodák is készülnek. Szeptemberben át­adták az 1176 személyes isko­lát. Most még hétszáz gyerek tanul ott, de mindig érkez­nek újabb és újabb tanulók pontot s elkészül a hat­száz ágyas kórház főépü­lete. Különösen sietnek a 280 személyes óvodával, mert 1977 első negyedére még egynek az építését vállalták. Augusztusban meglátogatta az építkezést P. Sz. Nyepo- rozsnyij, a Szovjetunió ener­getikai és villamosítási mi­nisztere, Ny. G. Koritkov me­gyei első titkár társaságában. A szemlén kívül arról is szó esett, hogy meg kell gyorsíta­ni a kalinyini atomerőmű építését, amely méreteivel ki­emelkedik a hasonló építkezé­sek közül. Az atomóriásnak már a X. ötéves tervben ára­mot kell adnia. Az első blokk, amelynek egymillió kilowatt a teljesítménye, 1980 végére áll munkába. A. F. Pulev Lenin-renddel és a Munka Vörös Zászlórend­jével kitüntetett exkavátorke­zelő képviselte az építkezés kommunistáit az SZKP XXV. kongresszusán. Örömmel tol­mácsolta társainak, hogy a X. ötéves tervben az atom- és vízi erőművek aránya a ki­lencedik ötéves tervbeli hu­szonkét százalékról majdnem negyven százalékra emelkedik. A Szovjetunió európai részén 13—15 millió kilowattos telje­sítményű atomerőmű-hálózat épül föl. A kalinyini ennek a része. A kalinyini atomváros épí­tői értik feladatukat. Meg­kapják a szükséges segítséget is. Most például kétszáz — Kalinyin területi — komszo- molistát várnak az építkezés­re. Az atomóriás példa is lesz, mivel ezt a típust máshol is fölépítik. A Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti tu­dományos—technikai együtt­működés kiterjed az atomerő­művek építésére is, sokan megfordulnak majd az épülő és kész atomeerőműben, atom­városban tapasztalatcsere cél­jából. Hivatalosan és napi beszél­getések közben állandó téma a kalinyini atomgrad — az atomváros — építése. Nem csoda ez, hiszen mindenkinek szívügye, hogy időben meg­kezdje az áramszolgáltatást. L. G. Védnökségi akiívaSlés Százhalombattán Néhány nappal ezelőtt avat­ták fel Százhalombattán az ország - legnagyobb erőművét és az olajfinomító II. beruhá­zási szakaszának létesítmé­nyeit. A két üzemóriás építé­sét 1960-ban kezdték meg, s nem sokkal az első kapavágás után — a KISZ V. kongresz- szusán — bejelentették a fia­talok, hogy védnökséget vál­lalnak a Duna menti Hőerő­mű, a Dunai Kőolajipari Vál­lalat és a város építése fe­lett. A nagy munkáról a hét eleje óta zajló védnökségi na­pokon emlékeztek meg az ifjú kommunisták. A védnökségi napok záró­eseményeként, szombaton az olajfinomítóban ülést tartot­tak, amelyen értékelték 15 éves vállalásuk teljesítését. Több száz fiatal előtt Kéri András, a KISZ központi bi- -~az“oretóg~minden rezéből osztályvezetője —, akiknek a szülei az épít­kezésen vállaltak munkát. A fejlődés jövőre meggyor­sul. A tervek szerint meg­építenek 40 ezer négyzetméter lakást újabb munkásszál­lásokat, kereskedelmi köz­számolt be a végzett munká­ról. Elmondotta többek kö­zött, hogy a munkában mint­egy 150 vállalat és több mint 40 ezer fiatal vett részt. A védnökségi operatív bi­zottság az építés és szerelés gyorsítása érdekében évente 35—10 »zöld út«-at kérő le­véllel fordult a gyártó és szál­lító vállalatokhoz, s ezeknek többsége eredményes volt. Hasznos volt az évenként megrendezett védnökségi munkaverseny; rohamosan emelkedett a brigádmozgalom- i ban részt vevő fiatalok száma. Szép eredmények születtek a társadalmi munkaakciók, a kommunista műszakok nyo­mán. A beruházási feladatok teljesítését a KISZ építőtábo­rok 6 ezer egyetemista és kö­zépiskolás lakója segítette. A védnökségi munka haté­konyan hozzájárult a fiatalok neveléséhez. Kibontakozott a pályakezdőket patronáló moz­galom, az ifjúsági szövetség ajánlására a VIII. kongresszus óta 130 fiatalt vettek fel itt a pártba. A védnökség válla­lása elősegítette a két üzem törzsgárdájának kialakulását is, évente több száz fiatal szer­zett szakmunkás képesítést. Az aktívaülés a munkában élenjáró fiatalok kitüntetésé­vel zárult. A lány sohase látott így zo­kogni férfit. A félvadak ős­jére tette kéziét, egyszerűen és — nincs mit csodálkoznunk, természetesen. Az anyák és szeretők ősi gyöngédségével. Az erdő lánya volt. Ügy ^ha­jolt a karja, mint az erdő vi­rága. S úgy hajolt a lelke a tiszta érzelemre. roskaszt.ó bánatából, és észre- nős — a durván formált fa- fürtök. Az aranybarna fürtök, vette a nyomokat: az eltűnt edénykét nézte mellettük, ki- S noha torkában dobogott a javak hűlt helyét, s valami vájt fadarab, készítője csak szíve, kissé elmosolyodott, megbontottságot a szokott, némileg törekedett csínra, cél- Fellépett a hágcsóra, s azon mar-mar kínos rendben. szerűségre inkább. Minden felkapaszkodott a boltozatig. De ha roskasztó bánatából kopengékkel k«- S íme, a sziklaperem fölött, fel tekintett is a bénító rette- a k' melyhez a hágcsót erősítették, gés most fogta el csak igazán. 1 A kesek. nyílást fedezett föl. Szűk, sö­Még Matejnak se mert szól- katOTa ai^ozatel~ tét kis nyílást. Az ember, ha ni, s Herminának is csak késő ^Lhk g d' t'" á ^ 7t?nt’ felhúzódzkodott a peremre, ,nknKh csak gondolatban, épp csak bebújhatott, hason . . mozdulattol csúszva. Ha ugyan e lyuk Ezután kezdett csak az er- Óvakodott, ami nem okvetle- arra vaió, hogy kijusson in- tesülés szájról szájra szállni, nül szükséges. Nem tudott a nen az ember? De akkor mi- S ha tekintetbe vesszük, legendával mit kezdeni, noha nek a hágcsó? mennyi változást szenvedett tudta már, hogy nem a kép- . , ' , . . a szájak girbegurba útjain zelet teremtette, legföljebb Anyicska tapogatózva ku- egy értesülés még közönséges toldott hozzá. szott a sötét sziklauregben. S időben is. hát mée olvan vi noha az ut nem volt hosszu> lágnapokon, Emikor éjszakák S mintha csak feleletet kap‘ méSis örökkévalóságnak tűnt. és nappalok egybemosódnak KOgni remi. n. jeivauar. un- . -„fk-irrta , csdív gonuoiai.Dan, jajgatása ilyen halottaik fe- suttogta ^ tapasztalásait. minthogy minden mozdulattól lett. Leroskadt a férfi a földre, úgy zokogott. Feje a takaróra hullott, a lány elé. — Árva.:, vagyok én ár­va... — nyöszörögte a maga szláv nyelvén. S ekkor a lány a férfi fe­is, ott a kőeszközök mellett, gyan hason csúszva előrejutni Ilyen sapkát sehol se látott: igyekezett, s fejét oldalra dolog pedig így történt: tányérja háromszöget alkotott, fordítani kényszerült, hogy mint a sátor. Mikor lehetett átküzdhesse magát a legszű- ez divatban? kösehb helyeken. Az irdatlan o __, , ... súlyú sziklatömbök összepré­s elték ilyenkor a tüdejét. Anyicska óvatosan elvonta kezét az alvó főről. Az ujjai alól kiszabadult vad göndörü- letek az arcra omlottak, szeme. Szorongó izgalommal. Apró kapkodásokkal nyelt be _ .. ..... .. - .. Hogy maradhattak meg ilyen- “Lehetetlen — mondta —, ha JA S mily különös erő a gyón- nek ^ aranyba játszónak és behozott ide, ki is lehet men- ,, J J iJicowt^itan geben, a torekenyben — vele, puhának a moátoha viszonyok ni nP hr,i 7„ zott egy nagy lélegzet után, általa hajolt at sírásból gyo- közt? — gondolta. De nem gyito alarmba a termeszét fe- szekmelegében gyermeknek maradt félvad emberlény, noha az Erő jelképes és való­di díszeivel őt ruházta fel a természet. 38. Tévesen tudta a falu, hogy sokat időzött a gondolatnál, kibújt a monogramos takaró alól, macskaügyességgel, A“ macskaóvatossággal. Fejét is oly vigyázattal fordítgatta, hogy körültekintsen kissé, mintha a nyakcsigolyák moc­canása is zajjal járna. A magasból lehulló fény a boszorkányok Anyicska el- . ki„ “gellert kaDott s vé_ tűnését követő második éjjé- most kls gellert Kapot- s ve len szállták megTeréza házát. kony csíkja, mielőtt szétpor- játékos kép öltene testet va lőtt volna, egy kőpárkányon rázsérintésre, a magasból le- Mindjárt az elsőn tették ezt. játszadozott. „Természetes csüngő valódi kötélzetbe mar- De Teréza se vette észre polc” — mondta magában költ. mindjárt. Mert nem mindjárt Anyicska. A kőpárkányon né- Szíve t dobbant; meg­kereste a nagy, kenyérvágó hány használat’ tárgyát látott. van, kést, kenyér is volt megkez- Legérdekesebbek a kőeszkö­dett, s ahhoz se nyúltak, csak zök voltak. Kőkés, kőbalta s Oldalt pillantott. A kőasztal délben, mert enni se volt ked- más effélék. Mint az ősem- mellett édesdeden aludt a vük. Jócskán délután volt, bernek. Fanyelükhöz rostszá- házigazda. Feje a bőrökön, s amikor Teréza feltekintett lakkal erősítve. Milyen külö- körül a szétterült, vadon nőtt amely egész tüdejét megtölti. Csak az a parányi nyílás És ilyenkor érzett olyasmit, mutatkozott, a szikla kürtő- hogy most se előre, se hátra szerű hasadékán, a feje fölött, — beszorult a sziklák közé. a vékony szálú Abban most már biztos kötélzete aláereszkedett. volt, hogy nem itt jöttek be. És ekkor a sötét sziklafal- Nem, ez lehetetlen, hoz ért a válla, s valami pu- , Végre kicsit tágasabb lett, hát is érintett. Ez a valami derengést észlelt. Akkora levegőt vett, majd megrepedt tőle. Ujja alatt száraz haraszt zörrent. Majd fejét is bele kellett fúrnia a sűrű haraszt- ba, mintha homokba ásná halk surranással lehullott. Odanyúlt, s mintha csak a magát. S egyszer csak nem volt fölötte a szikla, kibújt a de­rékig érő harasztból. Mint va­lami habfürdőből. Kinn volt a szabad ég alatt. Kinn volt, s körülnézett. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents