Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-05 / 262. szám
Elnökválasztás után Az őrségváltás megkezdődött James Carter, az Egyesült Államok új elnöke 77 nap múlva veszi át hivatalát, de az őrségváltás előkészítése már órákkal a választási győzelem után megkezdődött. Carter szerdán szülővárosában, Plainsben tanácskozott munkatársaival, akik már június óta dolgoznak a Carter-kormány programján. Az új elnök hírek szerint több ezer nevet tartalmazó listákat is állíttatott össze: ezek tartalmazzák a lehetséges jelölteket a kormány- és a fehér házi apparátus vezető posztjaira. Különös érdeklődés előzi meg a Henry Kissing ért váltó külügyminiszter személyét. A legtöbbet emlegetett nevek: Cyrus Vance, Paul Warnke és George Ball. Mindhárom demokrata párti politikus vezető tisztségeket töltött be a Kennedy- és a Johnson-kor- mányban, az előbbi kettő a hadügy-, az utóbbi a külügyminisztériumban. Washingtonban sem tartják lehetetlennek, hogy Carter nem demokrata párti szakértőt bíz meg a külügyek irányításával. Az új elnök korábban kijelentette, hogy nem kívánja (Fordhoz hasonlóan) teljesen a szakminiszterre bízni a külügyek intézését, azokban maga is szerepet vállal majd. Tanácsadói között különösen befolyásosnak tartják Zbigniew Brzezinskit, a Columbia egyetem lengyel származású tanárát. Mind Brzezinski, mind a három említett külügyminiszter-várományos Carterrel együtt tagja az úgynevezett »trilaterális bizottságnak«. Az észak-amerikai, nyugateurópai és japán személyiségekből álló tanácskozó testületet 1973-ban David Rockefeller, a mértékadó amerikai finánctőkés körök egyik legbefolyásosabb alakja hozta létre. A szerda esti amerikai kommentárok gyors kezdeményezéseket és esetleg meglepő személyi döntéseket várnak Cartertől. Kormányában és a Fehér Ház törzskarában jelentős szerepet kíván adni fiataloknak, nőknek és színes bőrűeknek — hírlik. Rhodesiái tárgyalások Elutasították a kompromisszumos javaslatot Csütörtökön újabb tanácskozást tartottak az afrikai felszabadító mozgalmak képviselői és a rhodesiai fehér- telepes kormány küldöttsége, amelyet ezúttal Smith távol- létében Hilary Squires igazságügyminiszter vezetett. Az ülésen Ivor Richard, a konferencia brit elnöke közölte, hogy Nagy-Britannia 1978. március 1-ét javasolja Rhodesia függetlenné válásának napjául. Ez az időpont pontosan az afrikai felszabadító mozgalmaik által javasolt 1977. szeptember 1., valamint a Kissinger-tervben előirányzott kétéves határidő között van. A kompromisszumos brit javaslatot mind a felszabadító mozgalmak, mind pedig a rhodesiai kormány képviselői elutasították. A csütörtöki ülésen Muzo- rewa püspök, az afrikai felszabadító mozgalmak egyik vezetője javasolta, hogy Géniben 14 napon belül szervezzék meg a népszavazást, amelyen Rhodesia lakossága az »egy ember egy szavazat« elve alapján döntene az ország függetlenné válásának időpontjáról. Muzorewa tervével kapcsolatosan a felszabadító mozgalmak még nem alakítottak ki egységes álláspontot. Az AFP jól értesült Dar es Saalam-i forrásokra hivatkozva azt jelentette, hogy szombaton és vasárnap újabb csúcstalálkozóra jönnek össze a tanzániai fővárosban a »frontországok« államfői. A rhodesiai helyzetről, a többségi uralom megteremtéséről tárgyalnak majd. LIBANON 45 halott, 65 sebesült Eliasz Szárkisz libanoni elnök, akinek fennhatósága alá Megoszlanak a vélemények arról: segíti-e ipajd a szilárd demoratapárti többségű kongresszus mindenben a pártapparátus segítsége nélkül hatalomra került elnököt — vagy pedig a »mézeshetek után ütköznek majd a Fehér Ház és a törvényhozás álláspontjai. Az esti lapok, a rádió- és tv-hálózatok kommentárjai megegyeznek abban, hogy Carter elsőként a belső kérdéseket: a munkanélküliség csökkentését, az adó- és a közigazgatási reformokat tűzi majd napirendre, és világ- politikai kérdésekkel csak szükség esetén foglalkozik behatóan, legalábbis egyelőre. Az új elnök máris tanulmányozza a SALT-tárgyalások kérdéseit, s a külföldi amerikai csapatok ügyét — mutat rá a Washington Star. Ugyanez a lap arról ír. hogy Carter »biztosítani akarja az üzleti világot: nem vad radikális, ezért elképzelhető, hogy (Kennedy elnök példájára) republikánus politikusra bízza majd a pénzügyminisztériumot«. A CBS hálózat értékelése szerint a Watergate-ügy utóhatásai, a republikánus kormánypárt iránti bizalom megrendülése és a Ford által Nixonnak adott kegyelem, másrészt a gazdasági helyzet okozták Gerald Ford vereségét. A viszonylag csekély arányban alulmaradt elnök januártól átköltözik a Fehér Házból a Washington melletti Alexandriában levő saját házába. Ford sok golfozás, síelés mellett könyv írását tervezi, és célzott rá: szívesen tanítana államtudományokat, ha egyetemi meghívást kapna. Libanoni esélyek tartoznak az arabközi béke- fenntartó erők, csütörtökön — november 4-i hatállyal — Ahmed al-Hadzs libanoni mohamedán ezredes személyében kinevezte az arabközi béke- fenntartó erők katonai parancsnokát. A libanoni elnök csütörtö kön jobboldali vezetőkkel - Camille Chamounnal és Pl erre Gemajellel, — megvitatta a libanoni helyzetet. A tárgyalások részletei nem ismeretesek. A már Libanonban állomásozó »zöldsisaknsok« szóvivője közölte, hogy a békefenntartó haderők felállításában résztvevő országok — Szíria kivételével — 5—6 ezer katonát adnak. És a 30 ezer főnyire tervezett haderő többi részét várhatóan Szíria adja majd. Az UPI libanoni jobboldali forrásokra hivatkozva jelentette, hogy Hanna tábornok parancsnoksága alatt álló libanoni reguláris jobboldali alakulatok a rend helyreállímTn den esetre Itása, eüenőrzésük alá vontak a Kelct-Bejruupa vezető utakat, miután szerdán összecsapások voltak a jobboldali erők, a falangista párt és a nemzeti liberális párt milicistái között. Csütörtökön a libanoni harcoknak 45 halott és 65 sebesült áldozatuk volt. A libanoni falangista párt kalózrádiója tájékozott bejrúti arab forrásokra hivatkozva jelentette, hogy Anvar Szadat egyiptomi elnök a közeljövőben hivatalos látogatást tesz Damaszkuszban, hogy Asszad szíriai elnökkel tárgyaljon. Az ENSZ elé terjesztett szovjet javaslatokról '.'.. A második világháborús Pearl-Harbour-i események után egy amerikai kislány kétségbeesetten arra kérte az édesanyját, hogy vigye őt olyan helyre, ahol nincs égbolt... A kislány képzeletében a repülőgépek és a bombák rettenetes veszedelemmé változtatták az eget. Az égbolt »felfegyverzése« azóta egyre fokozódott, a repülőgépek mellett különféle rakéták jelentek meg, a jelenleg felhalmozott pusztító erő szinte összehasonlíthatatlan az akkoriak hatásával. Az ENSZ-közgyűlés elé terjesztett új szovjet javaslatok ismét igazolják a Szovjetuniónak azt a törekvését, hogy a fegyverkezési hajsza csökkentésére kötelező érvényű nemzetközi megállapodásokat dolgozzanak ki. A szovjet memorandum lényegében lezárná a kiskapukat e veszedelmes . tendencia folytatódása előtt. Előirányozza a nukleáris fegyverkezési hajsza megszüntetését, a nukleáris fegyverek csökkentését, majd megsemmisítését, a katonai költségvetések csökkentését, a leszerelési világkonferencia, vagy pedig az ENSZ-közgyűlés különleges leszerelési ülésszaka összehívását. A második szovjet okmány — az erőszakról való lemondást kimondó világszerződés tervezete — kiegészítő lépésként szolgálhat ahhoz, hogy minden állam szigorúan betartsa az ENSZ alapokmányában lefektetett elveket. A gyakorlat ugyanis azt bizonyítja, hogy ezek a tételek egyelőre nem gátolnak bizonyos tagállamokat abban, hogy külpolitikájukat az erőszak elvére építsék, hogy katonai potenciáljukat a nemzetközi a jelenle- kormánya döntőbíráskodás eszközeként alkalmazzák. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, az ENSZ- közgyűlés jelenlegi ülésszakán, többek között külön aláhúzta, hogy az erőszakról való lemondást kimondó szerződéstervezet az agresszió fogalmának az ENSZ által kidolgozott meghatározásából Indul ki. Aki azonban nem látja az elvi különbséget az agresszív harci cselekmények kirobbantása és a megtámadottnak az agresszió visszaverésére való törvényes joga között, az nem egyszerűen téved. Az erőszakról való lemondás nincs ellentmondásban az ENSZ-nek azzal a deklarációjával, hogy a gyarmati országoknak és népeknek joguk van a függetlenségre. A New York-i üvegpalota termeiben már számtalan felszólítás hangzott el a fegyverkezési hajsza beszüntetésére. Az új szovjet javaslatok a legkevésbé sem tekinthetők szónoki fogásnak. A Szovjetunió kormánya kezdeményezéseit nem az ENSZ irattárának szánta, ahol már meglehetősen sok tanulmány és határozattervezet süllyedt el. A szovjet kezdeményezéseknek az a céljuk, hogy a leszerelést elmozdítsák gi holtpontról. A Szovjetunió javaslataira nem szónoki fordulatokat, ködös megfogalmazásokat és kijelentéseket vár, hanem olyan konkrét és pozitív lépéseket, amelyek lényege: közös erővel leállítani a pusztító fegyvereket gyártó futószalagokat. V. Miszjucsenko Á sokat szevedett Libanonban az Arab Liga által két hete elrendelt tűzszünet ellenére is változatlanul feszült a helyzet. A jobboldali keresztény erők fegyveresei — az ország dgli részén nyílt izraeli támogatással — ösz- szecsapásokat provokálnak ki annak érdekében, hogy az arabközi békefenntartó haderő megérkeztéig megjavítsák katonai pozícióikat. A 30 ezer főre tervezett arabközi békehaderő felfejlődése pedig késik. Eliasz Szárkisz libanoni elnök erről a kérdésről beható tanácskozásokat folytat az Arab Liga különmegbfzottjával, valamint Szíria és Szaúd-Arábia képviselőivel. Hírügynökségi jelentések szerint az elkövetkező 48 órán belül várható, hogy Szírián keresztül megérkeznek Libanonba a szaúd-arábiai és szudáni kontingensek első egységei. A békefenntartó haderő felállításával kapcsolatos huzavonát a libanoni jobboldal — az ebben mélységesen érdekelt Izrael aktív támogatásával — a tűzszünet megtorpedózására szeretné felhasználni. Egyes jobboldali vezetők ugyanis azt vélik, hogy a kairói csúcsértekezlet döntései »kivették a kezükből a katonai győzelmet«. Ez azonban merő illúzió, mert a libanoni haladó erők és a velük szövetséges palesztin ellenállási mozgalom még mindig nagy tartalékokkal rendelkeznek, s a harc folytatása csak további értelmetlen áldozatokkal szaporította volna a polgár- háború félszázezres hulla- hegyét. Elsősorban ezért lenne fontos, hogy sürgősen érvényt szerezzenek az Arab Támad a portugál jobboldal Alig egy nappal a portugál1 szerdán ugyancsak lemondott alkotmánybizottságnak és elnökének, Antunes őrnagynak a beiktatása után a jobboldal kampányt indított az alkotmányos szerv ellen. Morais Da Silva tábornok, a légierő főparancsnoka, a legfelsőbb forradalmi tanács tagja szerdán újságíróknak adott nyilatkozatában élesen bírálta Antunesnek a beiktatási ünnepségen mondott beszédét. Azzal vádolta meg az alkotmánybizottságot, hogy az alapokmányban meghatározottnál szélesebb jogkörrel akarja felruházni magát és kétségbe vonja a köztársasági elnök presztízsét. A légierő főparancsnoka már többször támadta nyíltan forradalmi tanácsbeli kollégáját, Antunest, haladó állásfoglalásai miatt. Annak idején elutasította Angola szuverén kormányának elismerését is. Soares portugál miniszter- elnök — mint már jelentettük — elfogadta Cardoso mezőgazdaságügyi miniszter lemondását. A Szocialista Párt balszárnyához sorolt politikus elhatározásával egyetértve tisztségéről a mezőgazdaságügyi minisztérium két' államtitkára. A minisztertanács több tagja szerdai ülésén szolidaritásáról biztosította Soa- rest. A kormányfő annak a véleményének adott hangot, hogy Cardoso távozása nem sodorja veszélybe kabinetjének összetartását. Az agrárreform végrehajtásáért harcoló Oardoso lemondására igen kedvezően reagáltak azok a jobboldali pártok, amelyek már régóta követelték a földreform felfüggesztését és a miniszter leváltását. Liga tűzszünetének. Annak ellenére kell ezt szorgalmazni, hogy tudjuk: a legújabb libanoni béketerv a legreak- ciósabb arab ország, az olajdollárok zsákját birtokló és az USA közel-keleti érdekeit pártoló Szaúd-Arábia égisze alatt jött létre. A szerzők eredeti indítékait most nem boncolgatva, a terv közvetlen céljára — a libanoni mészárszék megszüntetésére — kell összpontosítani a figyelmet. Mert ennek alternatívája: a palesztin ellenállási mozgalom elvérzése és az arab egység további súlyos korróziója. Ideje már pontot tenni a véres libanoni kitérőre, amely a közel-keleti válság egyik mellékterméke. Éppen annak érdekében, hogy az arab országok rendezzék soraikat, és szembenézzenek a fő problémával, az izraeli agresszió következményeinek felszámolásával. Gromiko folytatta tárgyalásait Csütörtökön Szófiában folytatódott Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter látogatása. Délben Vlagyimir Bazovszidj, a Szovjetunió szófiai nagykövete ebédet adott Andrej Gromiko tiszteletére. A meleg, baráti légkörben lezajlott ebéden jelen volt Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, az államtanács elnöke is. Hél iiáMs bűnöst halálra ítéltek N Mint a Komszomolszkaja Pravda csütörtöki száma beszámol róla, több mint egy hónapig tartott az orjoli kul- túrházban a moszkvai katonai bíróság kihelyezett ülése. Az elítéltek ' a II. világháború alatt a megszállt Orjol. Szmo- lenszk, Brajnszk és Mogiljov körzetében követték el bűntetteiket. Fogságba esésük után csatlakoztak a német hadsereg tábori rendőrségének büntető alakulataihoz. Provokátorokként számos partizánt juttattak a hitleristák kezére, és megtorló akciókban vettek részt. Valameny- nyiük »tevékenységét« kitüntetésekkel jutalmazták. Az elítéltek a tárgyalás során beismerték, hogy bűnösek 1100 szovjet állampolgár meggyilkolásában. Gromiko Zsivkov megbeszélés Szófiában Peking Előtérbe kerültek a termelési jelszavak Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, a Bolvár AHarntanács elnöke fogadta Andrej Gromikót, az SZKP Politikai Bizottsága tagját, szovjet külügyminisztert és megbeszélést folytatott vele a kétoldalú párt- és állami kapcsolatok fejlődéséről, valamint időszerű nemzetközi kérdésekről. (Telefotó: BTA—MTI—KS) A Zsenmin Zsipao tegnapi számában cikket közölt egy vidéki párttitkár tollából, és ebben — a többi között — az olvasható, hogy »a termelési csata soha nem indul be azáltal, hogy néhányan üres forradalmi jelszavakat kiáltoznak«. Ez a cikk is arra mutat, hogy a kínai sajtó lassan eltemeti az elmúlt időszak politikai jelszavainak egy részét. A »négyek bandája — emlékeztet rá a cikkíró — azt állította, hogy ha a forradalom ügye jól halad előre, a termelés automatikusan növekszik. A tények azonban ' ennek éppen az ellenkezőjét ‘ bizonyítják.« Ezzel egy időben a pekingi lapok azt is fölfedik, milyen elképesztő demagógiával harcoltak a bukott »radikálisok« csak azért, hogy a Csou En-laj — majd Teng Hsziao- ping- — féle »termeléscent- rizmust« diszkreditálják. A vasúti szállításon munkálkodóknak például azt mondták, hogy a vonatok biztonságos és menetrendszerű közlekedtetése egyenlő »a pontosságnak parancsnoki pozícióba helyezésével«, holott szerintük mindenkor »a politikának« kell »a parancsnoki posztot« elfoglalnia. A »négyek« a munkabeszüntetés mellett agitáltak, és az eredmény az lett, hogy »szétzilálták a vasúti szállítást, aláásták a termelést és vele a nemzetgazdaság egészét« — írják a lapok, és ezzel a kínai sajtó első ízben ismerte be — amit külföldi források már régen állítottak —, hogy tudniillik súlyos bajok voltak a Kínának létfontosságú vasúti szállítással és nyomban azt is közölte, hogy a munkabeszüntetéseket Csiang Csingék ösztökélték. A cikkekből kitűnik, hogy a »négyek bandája« a »termelő erők elméletének« híveként bélyegzett meg mindenkit, akiben lelkesedés élt a munka iránt. »A termelő erők elmélete« a KKP 1956- ban megtartott VIII. kongresszusának abból a határozatából származik, hogy Kínában az alapvető ellentmondás a fejlett társadalmi viszonyok és a fejletlen termelőerők között áll fenn. Ezt a tételt később »revizionizmu- sa« miatt elvetették, és az alapvető ellentmondást a »proletariátus és a burzsoázia« közé helyezték, mégpedig a szocializmus egész történelmi időszakára. A termelésellenes demagógia helyére új, eddig »exkommunikált« jelszavak lépnek — tűnik ki az idézett cikkekből. A többi között olyanok, mint »a proletár Ttö- telességtudat«, a »személyes felelősség«, »az igazodás az ésszerű szabályokhoz és rendelkezésekhez«.