Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-05 / 262. szám
A második vonal G ondozott, szépen fejlődő község tanácselnöke panaszolta: gyakran kell utaznia Pestre meg az ország más városaiba, hogy mindent kellő időben és minőségben beszerezzen az óvoda építéséhez, berendezéséhez. Tudom, hogy terjedelmes a hiánycikkek listája, és nem egyszer csak hosszadalmas utánjárással lehet hozzájutni egy-egy nélkülözhetetlen szerelvényhez, egyéb anyaghoz. 'Mégis meglepett, hogy az árubeszerző szerepét a község egyik vezetője vállalja magára. Megjegyzésem nem is maradt el. .A válasz: ehhez személyes ismeretségre van szükség, régi, kipróbált kapcsolatok nélkül üres kézzel térhetne haza a gazdálkodással megbízott tisztviselő. Az első számú vezető tehát kis méretű mosdókagylók, speciális vízöblítők után talpal. Neveket, címeket ismer, mindenkinek tud a nyelvén beszélni. És az óvoda felépül, büszke rá a község. A vb- titkár, az illetékes csoportvezető, a gazdálkodási előadó lekönyveli a kiadást. Ha később zavar keletkezik a működésben, elromlik valami, ismét az elnök nyúl a kagyló után, vagy ül buszra, kocsiba. Az intézmények tehát — hála az elnök kitűnő és »jól karbantartott« kapcsolatai nak — zavartalanul működnek. És a testületek? A bizottságok? Azokra már óhatatlanul kevesebb idő és figyelem jut. Amint az együttműködés megszervezésére vagy például a társközségekben lakók gondjainak megöl dúsára sem futja úgy az energiából, ahogy arra szükség lenne. Bár ezekkel sincs alapvető baj. Csak éppen jobban is végezhetnék munkájukat, tartalmasabban is lefolyhatna egy-egy tanácsülés, bizottsági megbeszélés, hatékonyabban érvényesülhetne a tanácstagok képviseleti joga, fejlettebb lehetne a demokratizmus, ha a második vonalban dolgozók — jelen esetben a költségvetéssel foglalkozó szakemberek — maradéktalanul és felelősséggel látnák el saját feladataikat. Igaz, ehhez alapjában meg kellene változtatni a kapcsolatteremtésnek és az együttműködésnek azt a berögződött gyakorlatát, amely szerint a terület fejlesztésében érdekelt partnerek, a különböző gazdasági szervek képviselői, a beruházásban részt vevők kizárólag az elnökkel óhajtanak vagy hajlandók tárgyalni. Az ő szavukat tekintik garanciának, őket keresik föl személyeién és levélben is. Valahogy így alakult ki, és ha valaki megpróbál ezen változtatni — volt rá . példa, amint az egyik járási tanácsi hivatal elnöke mesélte —, számítani lehet a sértődött válaszra: — Ügy látszik, nem fontos a téma, ha már »lepasszolják«. Pedig nem erről van szó. Hanem o vezetői munkamegosztás érvényesítéséről, amely egyik fontos feltétele a munka magasabb szintű szervezettségének. Ehhez azonban el kellene érni, hogy minden poszton nagyobb felelősséggel vegyenek részt a munkában, a döntésekben és a felelősségvállalásban is azok, akiknek nem csupán a végrehajtásban van szerepük. S zámos példa mutatja ugyanis, hogy erre a második vonalnak vagy nincs képessége, vagy nincs lehetősége. Az itt dolgozók gyakran csak szaktanácsadóként szerepelnek. (Ha a tanács elnökének véletlenül kőműves volt az eredeti szakmája, csupán »adminisztrátorok« lehetnek még egy kisebb beruházás, sőt felújítás lebonyolításában is, ahogy azt a kaposvári járás egyik községében tapasztaltam.) E vezetői módszer (?) igazolására rendszerint kész a magyarázat: kénytelen vagyok magam ellátni ezt a munkakört is, mert az illetékes beosztott nem ért hozzá. Finomabban bár, de így fogalmazott az egyik nagyközség tanácselnöke, amikor a megye vezetői felelősségre vonták: miért vesz át hatásköröket a vb-titkártól? És a fenti válaszra az újabb kérdés: vajon kapott-e megfelelő lehetőséget, bizalmat az egyébként nem kezdő szakember, hogy ezen a területen is bizonyítani tudjon? Tétova nem volt a felelet. Egy másik nagyközség tanácselnöke pedig azzal magyarázta a beruházásban kialakult kedvezőtlen helyzetet, hogy nincs megfelelő szakcsoportja,' előadója, tehát kénytelen maga tárgyalni, szerződéseket előkészíteni, megállapodásokat kötni. Igaz ugyan, hogy ő sem szakember ezen a területen. Nyilván abban bízott, hogy a funkció önmagában is elég e bonyolult feladat ellátásához. A példákból azt hihetnénk, hogy az effajta vezetési gyakorlat csupán a tanácsi munkában érhető tetten. Nem így van. Az élet számos példával szolgál arra, hogy jó néhány tsz, gazdaság, vállalat vezetője is hasonló kisipari módszerrel és eszközökkel látja el feladatát. Nemrég egy nagy gazdaság munkájában kifogásolta a megyei tanács vb, hogy a fejlesztésekben nem állja az országos versenyt. Az igazgató válasza: a mindennapi, elsősorban pézügyi, értékesítési gondok sokasága leköti figyelmének, idejének nagy részét. Ügy is mondhatnánk: mintegy »tűzoltó« munkát végez, oda rohan, ahol éppen vész van Igen, a magyarázat is elhangzott: az illetékes szakem berek nem tudják megoldani a napi intézkedéseket igénylő gondokat, a döntést a kisebb ügyekben is tőle várják. Nem vizsgáltam, lehet, hogy igaza van: valóban képtelen arra a főkönyvelő, az osztály- vezető, hogy helyesen döntsön egy-egy fontos, de mégsem a legfelsőbb beavatkozást igénylő ügyben. De akkor két eset lehetséges: vagy nem szoktatták őket hozzá a növekvő feladatokhoz, a felelős ségvállaláshoz, vagy. tévedés volt a kinevezésük. Mindkettőből le kell vonni a következtetést, amely semmiképpen sem lehet az, hogy az igazgató végzi el helyettük a feladatot. A felelősséget Ismerő, feladatának súlyát érző vezető dolga soha nem volt könnyű. Napjaink, de a jövő várható követelményei is azt jelzik: a munka egyre nehezebb lesz, mind nagyobb tudatosságot, elméleti megalapozottságot-kíván'. Csak az tud megfelelni a követelményeknek, aki a gyakorlatában következetesen érvényesíti: az önállóságot a vezetés valamennyi szintjén erősíteni kell! Paál László Bakony 76 A múlt kötelez 450 új előfizető író—olvasó találkozók lesznek a megyében Keresettek a politikai müvek Országosan megkezdődtek a politikai könyvnapok. Az idén tizenötödször használják fel ezt az eseménysorozatot arra, hogy minél többen és alaposabban ismerkedjenek meg a politikai irodalommal. A hétfői országos megnyitón is szó volt róla, hogy a politikai könyvkiadással együtt fejlődött a politikai irodalom terjesztése. Somogybán hat- százan foglalkoznak társadalmi munkában a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelenő könyvek népszerűsítésével. A politikai könyvnapokra kiadott művek már ott vannak az üzemekben, gazdaságokban, intézményekben. A tizenöt év egyik eredménye éppen az, hogy o tapasztalt könyvterjesztők önállóan kiállításokat rendeznek — most például a rendelőintézetben, a vízművek központjában Kaposváron —, s ha kell, akkor a hónuk alá veszik a könyveket, s ajánlják a munkatársaiknak. Az idén sokkal hosszabb időszakot ölelnek fel a könyvnapok a megyében, mint eddig. A tervek szerint december elejéig tartanak. író—olvasó találkozók, újságíró—olvasó találkozók szerepelnek a programban. A könyvnapok egyik érdekes kiadványa a Horthy leventéi, amely bemutatja a leventeintézmény történetét 1919-től 1945-ig. A nagy érdeklődést az magyarázza, hogy a könyv az első kísérlet a leventeintézmény összefoglaló és elemző bemutatására. A Horthy leventéi szerzője a megyébe látogat, s találkozik néhány helyen az olvasókkal. A Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltsége célul tűzte a pártfolyóiratok — Pártélet, Társadalmi Szemle, Nemzetközi Szemle, Béke és Szocializmus — olvasottságának javítását. A városi, a járási pártbizottságok jó munkája révén már eddig is szép eredmény született: négyszázötvenen fizettek elő e fontos elméleti folyóiratokra, melyek a gyakorlati munkához is nagy segítséget adnak. A politikai könyvnapok jó alkalmat teremtenek ahhoz, hogy még háromszázötvenen — mint tervezik — belépjenek az előfizetők táborába. Elsősorban a barcsi, a nagyatádi járásban, Siófok városban értek el szép eredményt. A pártfolyóiratok új olvasói a nagyüzemekben, a termelő- szövetkezetekben, az állami gazdaságokban dolgoznak. 'A berzencei pártvezetőség dicséretes lelkesedéssel harminccal gyarapította az előfizetők számát Berzencén és Somogyudvarhelyen. A politikai könyvnapok rendezvényei között olyanok is lesznek, amelyeken e pártfolyóiratok szerkesztői találkoznak az olvasókkal. Az egyik ilyet Ber- zenoére tervezik, _____.__ A tervek között szerepel nagyobb üzemi rendezvény is. Az idén több könyvről tartanak ismertetőket pártmunkásak. A most megjelent könyvek között megtaláljuk a marxizmus—leninizmus klasszikusait, a marxista társadalom- tudomány hazai és külföldi művelőinek munkáit. A hazai és nemzetközi politikai témájú könyveken kívül visz- szaemlékezések, dokumentumregények is szerepelnek az ünnepi kiadványok között. Nagy munka hárul most a könyvterjesztőkre, hiszen sokféle igényt elégítenek ki. Néhol már utánrendelést is adtak fel a legkelendőbb művekre. A politikai könyvnapok mérlegét azonban csak decemberben vonhatjuk meg. L. G. Orosz és magyar szavaktól hangos a sátor. Azután elnémul a vidám hangzavar, és valamennyien figyelmesen hallgatják Török Sándor százados, politikai helyettes szavait: — Egységünk KISZ-istái háromszor érdemelték ki, s végleg elnyerték a KISZ kb vörös zászlaját ... Most azt fogadtuk meg, hogy ezen a gyakorlaton a szovjet—magyar fegyverbarátság jegyében a gyakorlat' sikeréért lesz a jelszavunk. S amilyen érdeklődéssel hallgatták a szovjet katonák a tolmácsok fordítását, éppen olyan érdeklődéssel figyelik a magyar katonafiatalok M. J. Konsz- tantinovics őrnagy, politikai helyettes szavait, amikor a magasabb egység történetét ismerteti a szovjet—magyar katonatalálkozón. — A háború viharában született, és a prilmenszki erdőtől Prága faláig jutott el. Harcolt a Dnyepernél, a Dnyeszternél, a Prutnál, az Oderánál és a Visztulánál is. A Lenin-ren- det, a Vörös Zászlórendet, a Szuvorov Érdemrendet, a Kutuzov Érdemrendet és a Bogdán Hmelnyickij Érdemrendet nyertük el a harcok során, ötvenkilenc katonánk kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést, s több ezer katonánk részesült különböző kitüntetésekben ... Magasabb egységünk dicsőséges múltja kötelez bennünket. Kötelez minden katonánkat, hogy a haza, a kéke védelmével kapcsolatos feladatainkat valamennyien legjobb tudásunk szerint, magyar fegyverbarátainkkal együttműködve hajtsuk végre. Előkerülnek a fegyverek, s érdeklődéssel nézegetik a szovjet és a magyar hadseregben rendszeresített pisztolyokat, géppisztolyokat. A búcsú pillanataiban áll fel, s szól a találkozó részvevőihez Sz. A. Mihajlovics őrnagy, az egyik gépesített lövészgárda- egység parancsnoka: — Egységünk történetébe örökre beírta nevét P. I. Kazakov gárdaszázados, a Szovjetunió Hőse, aki a második világháború harcaiban áldozta életét. Arra készülünk, hogy e gyakorlaton is bizonyítsuk: méltók vagyunk hőAlijev Magomed gárdista egy magyar katona címét írja fel. si példájához, s elnyerjük a legjobb egység címet. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 59. évfordulójára készülve felhívjuk á Bakony ’76 gyakorlaton részt vevő valamennyi magyar és szovjet katonát arra, hogy törekedjen a gyakorlat kiváló végrehajtására, csak így felelhetünk meg annak a követelménynek, melyet az SZKP és az MSZMP elvár tőlünk... Ezzel átadott egy miniatűr löveget — az egyik gárdista készítette — és három zászlót — gárdista és más jelvényekkel ékesítve — Török Sándor századosnak. Azt kérte, hogy a zászlókat és a jelvényeket a gyakorlat befejezésekor adják át a legkiválóbb magyar katonáknak. A felcsattanó taps, a szovjet és magyar katonák helyeslése azt jelezte: elfogadták a felhívást, majd annak szellemében tevékenykednek. A szovjet katonák között volt egy fiatal gárdista, aki Bakuból érkezett hazánkba katonai, szolgálatra. Alijev Magomed egységének Komszomol-tit- kára, a szovjet hadsereg ki váló katonája. — Ezen a gyakorlaton mi, gárdisták is vizsgázunk abból, hogy miként sajátítottuk el s tudjuk a gyakorlatban is alkalmazni a tanultakat. Vizsgázunk abból is, hogyan tudunk a nagyon fontos feladat végrehajtásában együttműködni fegyveröarátainikkal Nekem sorkatonai szolgálatom alatt ez a mostani a legfontosabb feladat. Ha vége lesz, megyek haza Bakuba, s folytatom a munkámat. Szüleim, tizennégy testvérem és a menyasszonyom várnak, otthon. Szeretnék büszkélkedni az eredményes gyakorlattal, s azzal, hogy nagyon sok magyar katonabarátot szereztem a közös feladat végrehajtása közben. S nemcsak ő gondolkodott így. Erről beszélt M. B. Jeli- szev őrvezető, A. S. Nucsmer- zov őrvezető, és a magyar katonák közül Szűcs Iván szakaszvezető, kiváló katona és a többiek. Varga Sándor alezredes, politikai helyettes egységének KISZ-istái egységesen döntöttek arról, hogy csatlakoznak ehhez a felhíváshoz. A gyakorlaton részt vevő többi egységnél szintén azt lehetett tapasztalni: büszkék arra, hogy olyan gyakorlaton vehetnek részt, amelyen együttműködnek egy szovjet gárdsegységgel. Erről számoltak be a KISZ- isták, amikor ők látogatták meg táborukban a szovjet fegyverbarátokat, s közös műsorral^ szórakoztatták egymást — Találkozunk a »harcmezőn« — ezzel búcsúztak ■ mindkét baráti összejövetel- kor, s azzal: e gyakorlat sikeres végrehajtásával bizonyítják, hogy a szovjet és magyar katonák nehéz körülmények között is képesek feladataik végrehajtására. (Folytatjuk) Szalai László Baráti találkozó a gyakorlat szünetében. Új székházat avattak A mintaszervezés, ügyvitelgépesítés központja »Szeretettel köszöntjük önöket új székházunk avatásán ...« — ezeket a sorokat kopogta a lyukszalag vezérlésű Optima gép a PM Szervezési és Ügyvitelgép>esítési Intézet közép-dunántúli részlege kaposvári székházénak bemutatótermében. A Tóth Lajos utcai székházban tegnaptól zavartalanul folyhat a munka, ami — bátran mondhatjuk — országosan is kezdeVegyipari korróziós szervezetet hoztak létre A Veszprémi Nehézvegyipari Kutató Intézet, a Nehézipari Minisztérium és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság támogatásával létrehozták a vegyipari korróziós szervezetet, amely 75 nagyvállalat, kutató és tervező intézet korrózióvédelmi szakembereit tömöríti. A Neviki a koordinátor szerepét vállalta, összefogja a kutatókat, valamint az üzemi szakembereket, az egyes részproblémák megoldására munkacsoportokat szervez, közvetít a tervezők, üzemeltetők és a kutatók között. Első lépésként elkészítik 40 nagyvállalatnál a korróziós térképet, amelyben megjelölik a veszélyes gócokat és azokról információt adnak a gyárak vezetőinek és a témával foglalkozó korróziókutatóknak is. Javaslatot tesznek a korrózióvédelmi oktatás fejlesztésére, és tapasztalatcseréket is szerveznek. ményező, új utat kereső. A megye területén ma már mindenütt rátértek az adó- és illetékigazgatás elektronikus földolgozására, és Somogyon kívül még sehol sem ilyen gyors és korszerű ez a munka. És ez nem kis mértékben az intézet érdeme. Kormányhatározat van az adminisztrációs munka csökkentésére. Ezt elérni azonban csak az ügyvitel gépesítésével, a részfolyamatok ésszerűsítésével lehet. A megyei tanács járási hivatalaiban már mindenütt korszerű gépek segítik ezt a munkát, s egyre több modern adatfeldolgozó gépet állítottak üzembe vállalatoknál, szövetkezeteknél is. A gép azonban önmagában még nem minden. Meg kell találni a »nyelvét« is, azokat a módszereket. eljárásokat, melyek segítségével az adatok földolgozása könnyen és gyorsan elvégezhető, tipizálható. Ebben a munkában fölmérhetetlen az a segítség, amelyet a PM Szervezési és Ugyvitelgépesítési Intézet a járási hivataloknak, vállalatoknak, szövetkezeteknek ad. Elvégzik egy- egy korszerűen gépesített adatfeldolgozási eljárás mintaszervezését, tanácsokkal, hasznos útmutatókkal szolgálnak. S ahhoz, hogy munkájuk még hatékonyabb legyen, szükség volt a központi irodaházra a Tóth Lajos utcában. Az intézet budapesti központjának törekvése — s erre ösztönzi őket a Pénzügyminisztérium is —, hogy mind szélesebb körben alkalmazzák az egységes, a vállalati önállóság megsértése nélkül beve- ’ zethető gépesítési eljárásokat, szabványosítást, korszerű módszereket és eszközöket. A kaposvári részleg felkészültsége, személyi állománya garancia arra, hogy nagyobb feladatokat is képesek vállalni. Így az elektromos adatföldolgozásnak egy eddig Kaposváron kevésbé ismert szakaszát, a komputerizálást is rábízzák a részlegre: hamarosan egy lengyel mini komputer végzi majd e munkát