Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-28 / 282. szám

Gyógyszer helyeit • 33 —„pia A Rába-esalád otthonában Egy tanulmányút margójára A tsz-szövetsée és az ag­A minap este nyolc körül az Ipar vendéglő felé téved­tem, gondoltam, betérek egy sörre. Szándékomtól csak az a felemelő látvány tántorított el, amelyet belépésemkor ta­pasztaltam. A padlón néhány söröskrigli szétzúzott földi maradványai tanúskodtak ar­ról, hogy nem halt ki még a magyar vitézség. Az egyik asztal körül néhány ifjú ku­porgott: gyerekep állukon a legénytollnak még a nyoma 6em látszott. Máshol egy élte- sebb férfiú kántálta -A vén betyár egyre ordít« szövegű halhatatlan tenoráriához ön­maga által kreált kádenciát. A hangulat sava-borsát egyik franciából átvett igénknek a füstben szerteszét röpködő, felszólító módú alakjai szol­gáltatták, no meg a hordó né­met elnevezése, 6ok tízezres példányszámban. Megpróbál­tam elképzelni, milyen olva- tag gyengédséggel borulnak nemsokára a most éppen min­dennapi »-nyakasaikat« ürítő atyák kis családjuk keblére, ámde képzeletem cserbenha­gyott. Ezért hát másnap neki­keseredve útra keltem a szesz nyomában. Először a városi tanács két gyámügyi előadó­ját, dr. Pongrácz Csabát és So­mogyi Gábort kerestem föl azzal a kérdéssel, vajon a szó­ban forgó papák otthon is olyan kedélyesek-e, mint a piszkosfehér kocsmaasztal mellett, amikor a következő .kört rendelik? — Ebben az évben ezer »ügyünk« volt — kezdi Pong­rácz Csaba —, ezeknek több­sége valamilyen összefü égés­ben áll az alkohollal. Ezért kellett hatóságunknak kb. öt­ven elvonókúrás kezelést kez­deményeznie. De elszomorító az is, hogy már nemcsak fér­fiakkal van baj a »bódító ne­dű« miatt: egyre több alkoho­lista anya ellen kell eljárást indítanunk. Tudunk pl. olyan, gyermekgondozási segélyen levő kismamákról, akik néha hosszú ideig »féhdeciznek« va­lamelyik kocsmában, miköz­ben gyermekük masára ha­gyatva a bejárat előtt rosto­kol. Máshol az »otthon ülő« fiatal anya. beteges szenvedé­lyének palástolására, a fote­lekbe du adóst a a kiürített üve­geket, férjének és gyermekei­nek legnagyobb megdöbbené­sére. Sokszor hiába kezdemé­nyezzük a házastársának, gyermekeinek testi épségét veszélyeztető apa vagy anya elvonókúrára küldését. A két gyámügyes indulatos vallomásaiból és az átlapozott jegyzőkönyvekből megrendí­tő — vagy elképesztő voltuk­ban is komikus — történetek bontakoznak ki. Egy férfi a ^belvárosból mindenféle meg­hatalmazás nélkül fölvette kiskorú nevelt lánya fizetését, s elitta. Feleségét rendszere­sen véresre veri, de teheti, hi­szen a már hat hónapja el­rendelt elvonókúrás kezeiéit máig sem hajtották végre. (Hogy miért, arra dr. Varjú Irén városi főorvostól és dr. Gergely Ilonától, a kórház ideg- és elmeosztályának or­vosától kaptunk választ. Ke­vés a férőhely, a beutaltakat gyakran 12—14 nap után kénytelenek hazaküldeni, bár legalább hathetes kezelésre lenne szükség.) Az ilyen eljárásokban gyak­ran érvényesülő bürokratiz­musnak, a kötelességeiket nem ismerő, de fellebbezési jogu­kat gátlástalanul felhasználó korhelyek huzavonáinak csak egyféle következményük lehet: a, gyógyíthatatlanul sérült idegrendszerű vagy súlyosan szellemi (gyakran testi) fogya­tékos gyermekek elrettentő ’zárna. (Dr. Orbán István, a megyei gyermek- és ifjúság- védelmi intézet igazgatója: — 1700—1800 gyermekről gon­doskodunk. ezeknek majdnem fele a szülők rendszeres ré­szegsége miatt veszélyeztetett. Gyakran előfordul, hogy a gyermekeket is »megkínál­ok«, sőt rendszeres alkohol­fogyasztásra szoktatják. Ebben a környezetben általában az iskolakötelezettségre vonatko­zó szabályokat sem tartják be, ezért a gyerekek értelmi— műveltségi színvonala 4—5 évvel elmarad a normálistól.) Örökletes betegségek, ifjúsági bűncselekmények jelzik a szesz diadalútját. A világ- ranglistán elért előkelő ötödik helyünkért — fejenként évi 11 liter tiszta alkohol — súlyos árat kell fizetnünk. A nemesiteilen szőlő ész­veszejtő levének hatását váro­sunk egyik külterületén ta­pasztalhattam, egy családnál, amelynek züllött életmódjáról már többször is érkezett be­jelentés a gvámhatórághoz. A papa segédmunkás, kétezer forintot keres. E'ső házasságá­ból négy — szellemi fogyaté­kos. illetve idegbeteg — gyer­meke van, mindegvik állami gondozásban. (Nyi’vánvalóan az alkohol miatt.) Oj házassá­gából született első, most há­roméves gyermekét már szin­tén magához vette az állam: a szomszédok tanúsára sze­rint, feleségével rendszeresen italozva, ütötták-verték a ki­csit. Igaz, a 28 éves fiatal- asszony tagadj «»roimt a vá­dakat és a részegeskedést is, végül mégis elszólja magát: »Olcsó, 12—13 forintos bort veszünk eev asszonytól, jó az nekünk!« Előfordult, hogy a beteg gyermek számára szük­séges gyógvszert nem váltot­ták ki. »Nem kell az a kö- lyöknek, inkább vegyünk raj­ta piát« — intézte el kézle­gyintéssel az apa. Most má­sodik, másfél éves kicsijüket is intézetbe viszik. Kérdezem, vannak-e játékai a fiúcská­nak? Bólint keresni kezd. azon­ban semmit sem talál. »A föl­dön szokott játszani« —men­tegetőzik. Egy férfi két házas­ságából hat állami gondozott gyerek, közülük négy bizo­nyítottan terhelt... Az Autóközlekedési Tanin­tézetnél korábban kirobbant botrány is — amikor kide­rült, hogy néhányan pénzért vásárolták jogosítványukat, és lehet, hogy sok mindenhez ér­tenek, de az autóvezetéshez legkevésbé — hozzájárult ah­hoz, hogy az oktatást és a vizsgáztatást különválasszák. Azaz, aki autóvezetésre ta­nítja a tanfolyam részvevőit, az nem vizsgáztathat, és for­dítva. Vissza kellett szerezni az elvesztett vagy megtépá­zott becsületet. Ahol pedig nem voltak' bajok, ott to­vább őrizni a vizsga tiszta­ságát. Kaposváron ilyen gond­jai nem voltak a tanintézet­nek, mégis örömmel vették, amikor a vizsgabizottság kü­lönvált. Persze, akadtak, akik próbálták megkörnyékezni a vizsgáztatókat, pénzt ajánlot­tak fel a jogosítvány meg­szerzéséhez szükséges ponto­kért, de ez az igyekezetük hiábavaló volt. A vesztegetést, »a pénzért miftden kapható« nézetet azonban máig sem si­került kiirtani. Ma is akad­nak, akik odanyújtják a szá­zasokat. Tesztláp pénzzel „kitöltve” Kaposvári vlzs. ( sok­kal beszélgetek. Olyanokkal, akik néha bizony egy kicsit félve ülnek be a vizsgáztató mellé a kocsiba, altól tartva, hogy kellemetlenség éri őket, hiszen ha valaki vesztegetni próbál, pénzt ajánl jogtalan előnyszerzés céljából, feltéte­lezi a másikról, hogy kor­rupt. Néhány közelmúltban történt esetet mesélnek. Egy vizsgázó kétszáz forintot adott át a vizsgáztatónak úgy, hogy a pénzt a személyi igazol­Tizennégy község bankja (Tudósítónktól.) Az Igái és Vidéke Takarék- szövetkezethez 14 község tar­tozik. Kirendeltségeik Göllé- ben és Somogyszilben, betét­gyűjtő -pénztáraik Magyaratá- don, Büssüben, Szentgáloské- ren és Zimányban vannak. A körzetben sok a takarékos ember. Ebben az évben 3,1 millió forinttal nőtt a betétál­lomány. Jelenleg 1400 betéte­sük 35 millió forintját őrzik és kezelik. A hozzájuk tartozó községek közül a legtakarékosabb em­berek Göllében, Somogyszil­ben és Magyaratádon élnek. Ök adják a legtöbb betétet a szövetkezetnek. 3850-en léptek november végéig a szövetkezet tagjainak sorába, ebben az évben 140-nel nőtt a létszám. A tagok, a la­kosság bizalmát élvezi az igali takarékszövetkezet. Ezt iga­zolja a részjegyalap növekedé­se is, amely november végén 466 000 forint volt. 1976-ban 16 000 forinttal növekedett. Egy hónappal az év befeje­zése előtt 7,5 millió forint volt a tagoknál kölcsönként. Ebből termelési célokat — főleg a kisgazdaságokat — 2,6 millió forint, építési célokat 1,8 mil­lió forint segít A szövetkezet területén van az igali termálfürdő, ahol nyáridőben sok külföldi ven­dég fordul meg. Valutaigényü­ket a szövetkezet elégíti ki: 1976-ban 122 000 forint érték­ben vásároltak különböző va­lutát. Foglalkoznak biztosítási ügyletek kötésével. Ebben az évben 760-at kötöttek. A kilenc hónap munkája után 155 ezer forintot írhatnak a szövetkezetnél a nyereség­rovatba. ványba rejtette, mondván: a személyi igazolványt meg kell nézze a vizsgáztató, így meg­találja majd a pénzt, és már­is sikeres lesz a vizsga.' A vizsgáztató megtalálta a pénzt, azt az igazolvánnyal együtt átadta felettesének. Azután várták, mikor jön a »tanuló«, hogy kérdőre von-, hassák. A tanuló azonban nem jött. Az ügyet átadták a rendőrségnek, és már bíró­sági ítélet is született azóta. A vesztegető pedig egy da­rabig még várhat a jogosít­ványára, hiszen a tanintézet vezetőjének joga van ahhoz, hogy ezért hat hónapig ne engedje vizsgázni. A másik eset az írásbeli vizsgán történt, Egy tesztláp kitöltetlenül került a vizsgáz­tató elé; a helyes válaszok helyett egy ötszázas virított a két lap között. Nyilván arra gondolt a rosszul számító vizsgázó, hogy aki a tesztla­pot bírálja, az az ötszázas fe­jében kitölti az üres rubri­kákat. Vagy a legfrissebb. Hatvanöt éves. tisztességes, ma is sokat dolgozó férfi csekket küldött az egyik vizs­gáztatónak, kérve, hogy írja rá a lakáscímét, küldje visz- sza a csekket, és akkor majd feladja neki az ötszázast. En­nek fejében nem kért mást, csak hoay megkapja végre Babettájához a vezetői enge­délyt. A becsületéi tette koc­kára. A fenyegető férj A vesztegetésnek van sok kai durvább formája is. Egy férj megfenyegette az egyik vizsgáztatót, mert már több­ször megbuktatta a feleségét. Korruptnak nevezte a vizs­gáztatót, »biztosította«, hogy, rárludományi egyesület gé­pesítési szakosztályának szervezésében hatvan mező- gazdasági gépészszakember látogatott el az MVG bu­dapesti Vörös Csillag gép­gyárába, hogy megismer­kedjen azzal az tízeimmel, ahol a Rába—Steiger trak­tor születik. Ennek a látogatásnak előz­ményei voltak. Az ►»oda— vissza« folytatott felelősség- teljes eszmecsere az esetek túlnyomó többségében kölcsö­nösen kamatozik. Az üzemel­tetőknek lehetnek — és van­nak is — olyan tapasztalataik, melyeket feltétlenül ismerniük kell a gyártóknak, ök pedig olyan szakmai tanácsot tud­nak adni, melyet a minden­napi gyakorlatban figyelembe kell venni, kiváltképp egy viszonylag új konstrukciónál. Az újdonság a szó igaz ér­telmében csak viszonylagos, mert ismerjük, a megyében ma már mintegy harminc sárga testű gépóriás. Rába— Steiger dolgozik. Bármennyi­re megelégedésre végzik is munkájukat, a gyakorlat ho­zott magával egy sor, sürgős feleletet váró kérdést. Például nem megnyugtató a gyárt­mány gondozása, szervize, s egy ilyen nagv teljesítményű erőgép akár néhány napos ki­esése is súlyos zavarokat okoz­hat. Hiányoznak és nem meg­felelőek a Rába—Steigerhez tartozó talajművelő eszközök. Sáros, csúszós időben az iker­abroncs szinte gátja az erőgép megfelelő üzemelésének, és le­hetne sorolni a kisebb-na- gyobb, az üzemelés során elő­bukkanó szakmai, műszaki gondokat. De ide tartozik az is, hogy a jó néhány nagy­üzemünk által igényelt T— 150-es traktorok késnek, ezért az üzemek jó része a típus­csere gondolatával foglalkozik. A legmegbízhatóbb alapot a gyártmány megismeréséhez, a döntés előkészítéséhez a sze­mélyes tapasztalat, tájékozó­dás adhatja. már régóta figyeli és nem lesz jó vége az ügynek. Az ügynek valóban' nem lesz jó vége, csakhogy nem a vizs­gáztató húzza a rövidebbet. Persze, nemcsak fenyegető­zők, kisebb összegekkel vesz­tegetni próbálók akadnak. Egy tanuló a vizsgabiztos is­merőseinek szólt, hogy hat­ezer forintja van a vizsgára. Fróbálják ezt megemlíteni annak, aki majd a tudását el­bírálja, és vegyék rá, hogy fogadja el a pénzt. Az »üzle­tet« természetesen ebben az esetben sem kötötték meg. A vesztegető pórul jár És még egy eset, amelyik nem számít ugyan vesztege­tésnek, csak kellemetlen per­ceket szerezhetnek vele. Egy férfi sikeres vizsgát tett. Utána elővett egy ötszázast: »Én is a borravalóból élek. Adják ezt oda annak, aki vizsgáztatott, igyon meg né­hány fröccsöt az egészségem­re« — és nyújtotta a pénzt a vizsgáztató két munkatársá­nak. Természetesen' a pénzt senki sem fröccsözte el, hacsak a vizsgázó nem, később, ba­ráti társaságban. Ezek és az ehhez hasonló esetek szerencsére nem túl gyakoriak. Annyira azonban nem ritkák, hogy ne kellene róluk beszélni. Tiszteletlen­ség és a másik meg nem be­csülésének a bizonyítékai. Hi­szen valakiről korrupciót fel­tételezni becstelenség. Ezek­nek az ügyeknek egy részét átadják a rendőrségnek, a többit házon belül intézi el a vizsgabizottság, a tanintézet. A vesztegető mindenképpen kellemetlen helyzetbe kerül. Dán Tibor Ha mindehhez hozzáteszem, hogy az iparosodó mezőgazda­ság legfontosabb hazai ipari hátterét képviseli ez a gyár, ahol betekintést lehet nyerni az országosan is példaként emlegetett magas fokú ipari szervezettségbe, akkor nagyon is érthető, hogy a rendezők «ámításánál jóval nagyobb érdeklődés nyilvánult meg a tanulmányút iránt. A rendezvény elérte a cél­ját. Mert nemo.ak az az esz­mecsere adott sokat gyakorló gépész szakembereinknek, me­lyet a gyár vezetőivel — Szeifert István műszaki igaz­gatóhelyettessel, Dénes István gyártmányfejlesztási osztály- vezetővel, Kszamaszics Antal főművezetővel és Szilágyi Illés műszaki osztályvezetővel — folytattak; nemcsak az jelen­tett élményt, hogy az öntödé­től a Dutra pótalkatrész-gyár­táson keresztül végignézhet­ték azt a szalagot, melyen a Rába születik, hanem szak­szerű, a gyakorlatban jól hasznosítható feleletet kaptak kérdéseikre is. Például nem­Az évi ápolás során és szü­retkor összetömörítették az ül­tetvény talaját. A szőlő azon­ban akkor fejlődik, ha talaja jól szellőzik, a szükséges táp­anyagokat a gyökerek által felvehető formában tartalmaz­za. Az altalajművelés sokoldalú­an hat, döntően befolyásolja a viz-, levegő-, hő- és tápanyag­gazdálkodást, illetve ezeken keresztül a tőkék termőképes­ségét. Az őszi talajművelés közvetlen célja: a talaj meg- lazítása, vízbefogadó és víz­tartó képességének fokozása, az erózió elleni védekezés, a trágyafélék bemunkálása, a kártevők és károkozók szá­mának gyérítése, és a téli fagy elleni védelem. A korszerű talajművelési szemlélet szerint a munkák számát a lehető legkisebbre kell csökkenteni, és a tőkék­nek mély termőteret kell biz­tosítani. Mindezt figyelembe véve a kedvező talajállapot kialakításának és fenntartásá­nak továbbra is az őszi talaj­művelés az alapja. A munkát szüret után, az alsó levelek hullásakor meg | lehet kezdeni, és tanácsos ok- I tóber—november hónapban — a tartós őszi esőzések és fa­gyok előtt — befejezni. Az át­ázott, sáros, agyagos talajt ne­héz megművelni: a sáros föld­del körülvett rügyek könnyen fülledhetnek. A tartós téli fagy beállta viszont teljesen kizárja a munka elvégzését. Telepítési rendszertől, művelé­si módtól függően használha­tunk kézi kapát, ásót, fogatos és gépi ekét. Hegy- és dombvidéken a té­li fagy károsításától nem kell tartani, így a tőkét télire nem kell fedni. Az 1—1,2 m sortá­volságú, bakművelésű ültetvé­nyekben fedésszerű talajmun­kát végezhetünk, a tőkefej magasságáig húz,hátink fel a talajt, a sorközöket r«di<? 20— 25 cm mélyen meglazítjuk. A szőlő nyugalmi ideje alatt Is védekezni kell a vízerózió ellen. A bakhátakat a lejtés irányára keresztben vezessük. A szomszédos sorokat haránt csak a mai, hanem a holnapi Rába-tulajdonosoknak is meg­nyugtató; hogy gyártanak majd talajművelő eszközö­ket, hogy most vizsgálják felül és módosítják a gyárt­mánygondozás, a szervizellá­tás egész rendszerét, hogy az ikerabroncs helyett szólóab­roncs is lesz. Még talán ennél is több '— és ez a gépberuházások terve­zésénél sokat számít —, hogy megismerkedhettek a Rába— Steiger öccsével, a Rába— 180.0 nevű univerzális erő­géppel, amelynek elöl-hátul van csatlakozó berendezése, így egy menetben több műve­letet lehet vele végezni. Ezzel az új gyártmánnyal talán már a jövő év második felében számolhat a mezőgazdaság. És tudomást szereztek arról is, hogy készül a mai Rába báty­ja, a 275 lóerős gép. A tájékozottság nélkülözhe­tetlen. Ennek a látogatásnak a hatásával bizonyára számol­hatunk. bakhátakkal, »skatulyák« kép­zésével kössük össze, hogy a téli csapadékot jobban visz- szatartsa az ültetvény. A víz­mosásokat meg kell szüntet­ni, az iszapfogókat, csillapító­kat és a vízlevezető árkokat pedig ki kell tisztítani. A szélesebb sortávolságú, kordonművelésű szőlőkben a sorközöket föl kell ásni vagy föl kell szántani. A művelés mélységét évenként változtas­suk. Lejtős területen a baráz­daszeletet a hegy felé ajánla­tos fordítani, mert ezzel előse­gíthetjük a csapadék felfogá­sát és beszivárgását. Hasonló ok miatt a megművelt terüle­tet nem szabad elmunkálni, a keletkezett rögök aprítását a téli fagyra kell bízni. Az őszi talajmunkákkal dolgozzuk be a talajba a felü­leten maradt növényi része­ket, valamint a talaj- és le­vélelemzés útján meghatáro­zott mennyiségű szerves és műtrágyákat is. ősszel szór­juk ki a szerves trágyát, a las- san ható foszfor- és kálium­tartalmú műtrágyákat, és a szükséges nitrogén műtrágya egyharmadát. A fedésszerű ta­lajmunka után a sorközöket kímélyítjük 30—35 cm-re, és a trágya féléket ebbe az árokba szórjuk. Legalulra az istálló­trágya, és erre — egyenletesen elosztva — a műtrágya kerül. Az árkot ezután 5—10 cm vas­tag földréteggel betakarjuk (erre legalkalmasabb a követ­kező sorköz mélyítésekor ki­ásott föld). "vek sorit"-r<‘ en a t A~'’s.’é- leségeket a talaj felületén egyenletesen elterítjük, és ásóval vagy ekével mélyre forgatjuk. A másik módszer az, amikor a sorközökben egy-két 30—35 cm mély ba­rázdát nyjtunk, és ebbe szór­juk a trágyákat. Az ősri tala’mű’re1és ked­e»ő hí,* ' a'n tűV a r‘é' ■— C-’»s r ,y ,-rd s ke » ‘z-^vel a gy kerek dran elágaznak, több lesz a felszívó gyökér is, ami kedvezően befolyásolja a tőke növekedését és termőké­pességét. ” L. I. SomogyíNépta\ Lengyel András „Jogosítvány vásárlók” Meg nem kötött „üzletek" — Pénz a vizsgáztatóknak v. M. Őszi talaj művelés a házikerti szőlőkben r

Next

/
Thumbnails
Contents