Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-21 / 276. szám
Senkiről sem mondanak le Öreg igazság, hogy mindig az első könyvet a legnehezebb az olvasók kezébe adni. A második, a harmadik művet már maguktól is viszik. — Én úgy vagyok, hogy senkiről se mondok le. Egy kicsit »►virtusból« is; megmutatom. hogy az először hú- zózkodókat is elvezetem a könnyebb olvasmányokon át a nehéznek számító politikai művek elolvasásáig... Megesik, hogy először azt kapom, hogy *no, bumm«, amikor megmutatom a könyveket, de utána már az következik: lehet, hogy igaza van. S akkor addig ütöm a vasas, amíg meleg, s kézbe veszi az ajánlott folyóiratot, brosúrát is. Nagy tapasztalaid Kossuth- könyvterjesztőtől hallottam ezt a véleményt. S ehhez mindjárt hozzáteszem: ez érezhető abban is, hogy hányán és milyen könyveket olvasnak a munkaihelyen a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelenő művek közül. Miskolczi József, az FMV kaposvári 3. számú gyárának dolgozója, nagy ügyszeretettel foglalkozik a politikai irodalom népszerűsítésével. Megérdemelten kapta meg a közelmúltban a Kiváló terjesztő ezüstplakettot. Több mint hat éve könyvterjesztő a mostani munkahelyén, előtte pedig a Patyolatnál végezte ugyanezt a munkát. Az új üzemekben általában »-döcögősen indul« a politikai könyvek terjesztése. Itt ennek nyoma sem volt: Miskolczi József az első perctől kamatoztatta akkor már több mint tízévi gyakorlatát. Pedig nem volt könnyű, hisz az új üzem dolgozói mintegy kilencven helyről toborzódtak. S a figyelem középpontjában a fiatalok álltak (ma is 29 év az átlagéletkor!), hogy megkönnyítsék munkássá válásukat, politikai képzésüket. Eny- nyi év után világosan látható, hogy jó volt a pártszervezet elképzelése. — Egy hétig tanfolyamon voltam, s most, hogy megjöttem, egymás után kopogtattak az ajtón az olvasók. A könyvek a szekrényemben vannak, ha viszont kell, viszek magammal belőlük mindenhova. Az indulás óta megkétszereződött a könyvek iránti érdeklődés. A pártszervezet l mindig azt kérte, azokat is tegyük olvasóvá, akik még nem azok. A »fehér foltok« földerítése révén sok ember politikai fejlődését megköny- nyítettük. — Sok embert megnyertek úgy, hogy nem mondtak le róla? A könyvterjesztő azonnal rávágja: — Sokat.. — Akkor az érdeklődésüket is jól ismeri? — Jól ismerem az embereket, s ez megkönnyíti a dolgomat. Van, aki elsősorban azért kér a politikai művekből, mert továbbtanul. Szép számmal vannak olyanok, akik nem a gazdasági beosztásuk miatt visznek könyveket rendszeresen, hanem azért, mert nagyon érdeklődnek aziránt, mi történik a nagyvilágban. Azt hiszem, hogy máshol is kedveltek a nemzetközi munkásmozgalommal, a nemzetközi politikával és a vezetési módszerekkel foglalkozó könyvek. S hozzátehetem még az első meg a második világ- hiáború történetét; ezeket elsősorban a fiatalok keresik. A pártszervezet kialakított egy kis politikai kézikönyvtárt is. A könyvterjesztő fölhívja a figyelmet azokra az l összefoglaló művekre, lexikonokra, kézikönyvekre, amelyek nélkülözhetetlenek a pártmunkához. A jó módszerek közé tartozik: minden alkalmat megragad arra, hogy bemutassa az új kiadványokat. A napokban például író—olvasó találkozót • rendeztek a Hárommillió szőlőoltváoyt exportálnak Az Ültetvénytervező és Szaporítóanyag Forgalmazó Vállalat észak-magyarországi területi központja az idén a belföldi megrendelések teljesítése mellett hárommillió szőlőoltványt exportál a Szov- I fetimióba. A csemegefajták közül nagyobb mennyiségben irsai Olivért, szőlőskertek királynőjét, borszőlőből pedig trapinit, szürkebarátot, muscat othonelt szállít a szomszéd országba. gyárban, s az érkező dolgozókat a szépen elrendezett könyvek fogadták egy asztalon. Kíváncsi voltam rá, hogy tudja-e mérni a könyvek hatását. Miskolczi József egy kis gondolkodás után példákat porolt. Elsőként a politikai vitakört említette. Olyan mélyreható a vita, hogy öthat évvel ezelőtt még nem is gondolta volna, hogy idáig eljutnak. Ez a fiatalok politikai ismereteinek köszönhető. A Kossuth kiadványai fontos szerepet játszanak ebben.. A marxista esti középiskola és az egyetem hallgatóinak helytállása is mérce. A politikai oktatásra járók többsége a politikai könyvek rendszeres olvasói között is ott van. Most már olyan nagy a politikai képzés, illetve továbbképzés iránti igény a gyárban, hogy annyian helyet nem is kaphatnak, mint ahányan jelentkeznek. — Mi örülünk ennek — mondta Zemankó Gyula párttitkár —, mert a látókörük szélesítése a vágyuk. Akik elvégzik az esti egyetemet, nem maradnak megbízatás nélkül; elsősorban propagandistaként számítunk rájuk. Épp ezek az összefüggések teszik fontossá a könyvterjesztő munkáját. A pártszervezet, a vezetőség minden segítséget, megad nekik. Elég. ha azt említem, hogy a pártcsoportbi- zalmiaktól is azt kértük: mérjék föl, milyen fejlődést értünk el a politikai művek olvasásában, és vizsgálják meg a hatékonyságát is. Azt már a terjesztő tette hozzá, hogy szép eredményt értek el a pártfolyóiratok olvasásában. Minden párttag előfizet egyre, sőt némelyik kettőre is. Azt is figyelemmel kísérik, hogy ne morzsolódjon le senki ok nélkül az olvasók táborából. — Azt hiszem, hogy a Jóska nagyon becsületesen, lelkiismeretesen, sőt »rámenősen« oldja meg feladatát. Most kértünk egy üvegezett szekrényt, s elhelyezzük az ebédlőben: hadd legyen állandó bemutató a legfrissebb könyvekből. A titkár szavait Miskolczi József csak annyival toldja meg: — Érre valóban nagy szükségünk van. Lajos Gcza Opz ran. A nap néha előelőbukkan a súlyos felhők közül — sápadtan, hunyorogva. Hosszú sorok állnak az október óta nyitva tartó időszakos ÁFOR-kutak előtt fűtőolajért. A gőzt szolgáltató kazánok teljes üzemben fejlesztik az energiát, s ezen a héten az üzletekben is legkelendőbb cikk volt a nagykabát. És szemerkél szitál az ónos eső. Nem örülnek ennek a megye mezőgazdasági üzemeiben; ezen a héten mérséklődött a kukoricabetakarítás és az őszi mélyszántások üteme. Több felé még a cukorrépa is kint van a határban. Az őszi munkák mindig nagy erőösszpontosítást, jó szervezést, a gépek legkedvezőbb kihasználását követelik meg a gazdaságoktól. Különösen akkor, ha még az időjárás i>3 ellenük dolgozik. Az utóbbi években azonban fokozatosan nő az »emberi tényező«: egymás érdekeinek kölcsönös méltánylása. A termesztett növények arányától függően — egyes gazdaságokban több a korábbi érésű termény —előbb végezhetnek az őszi nagy erőpróbával. Senki sem érezheti magát nyeregben, amikor a szomszéd tsz-ben, állami gazdaságban még a munka dandárjánál tartanak. Nem pihenhet egyetlen gazdaságban sem a traktor, a kombájn, amikor a másikban a szerelők is a gép nyergébe ülnek. Segíteni -7 ez a jelszó. Hiszen az őszi betakarítás nem egy-egy tsz, állami gazdaság »belső ügye«, I hanem mindannyiunké. Ezt | több sikeres társadalmi összefogás, gyors segítség bizonyította már. Kéjső ősz van — ezt az időt nem szeretik az autósok. A volánnál ülőnek számolnia kell a gépjárműforgalmat veszélyeztető időjárással, a ködddel, a lecsapódó pára nyomán síkosodó utakkal, sőt — eltenként — a hóval is. A közúti igazgatóságon e héttől alapfokú készültséget tartanak, megye- szerte. Amikor az időjárás megkívánja — páralecsapódás, deresedé?, fagyás veszélye áll fenn — hajnalban és délután útnak indulnak az URH-s járőrkocsik. Redszeresen tájékoztatják a központi ügyeletét, s intézkednek a veszély elhárításáról. A balesetmentes közlekedést segíti, hogy a megyében tovább javult az úthálózat. Immár főközlekedési út köti ösz- sze a Balatont Szigetvárral. Befejezték a baranyai város és Kaposvár közötti útszakasz korszerűsítését, megfelelő irányítótáblákkal és jelzőberendezésekkel is ellátták az utat. Késő ősz van — leállt a balatoni hajóforgalom is. A vizet szelő, karcsú óriások partra vontatva várják a »hajódoktorokat«: a hegesztőket, szerelőket festékszórókat. A siófoki sólyatéren megkezdődött a nagyjavítás: először a teret tették rendbe a hajósok, majd partra emelték a Szentendre motorost, és tüzetesen átvizsgálják nyáron vízbe merülő testét. Ugyanerre a »sorsra I jut« a Kossuth-komp és még I további tizenkét hajó. A vízi járművek javításával egyidejűleg megkezdődött néhány kikötő nagyjavítása is. A héten tárgyalta a megyei tanács végrehajtó bizottsága a kaposvári megyei kórház és a rendelőintézet helyzetét, fejlesztésének lehetőségeit. A fontos egészségügyi létesítmény ma már — az általános feltételek miatt — rpind nehezebben tud megfelelni feladatúnak. A betegek jobb ellátását, a korszerűbb gyógykezelés: akadályozza az elavult pavilonrendszer, a kórházi épüle .ek felének elöregedése, az agyak zsúfoltsága, az orvosi munkahelyek korszerűtlensége és a rendkívül rossz szociális ellátottság. A kórház rekonstrukciója tulajdonképpen 1964 óta állandóan napirenden van, de nagyobb lendületet csak most, a siófoki és a nagyatádi kórház elkészülte után vehet a munka. A korszerűsítéshez, a kórházi munka számottevő javításához nagyon körültekintő tervezésére van szükség A vb-n határozat született, hogy a rekonstrukciót kiemelt feladatként kezelik. Számításba veszik — a következő tervidőszak előkészítésében — egy új rendelőintézet építését is. Késő ősz van — s ez a színházi események és hangversenyek örvendetes sorjázását is jelenti. Kaposvár és a megye ma már valóban nem panaszkodhat. A múlt héten láttuk a veszprémi színház társulatát, e héten pedig a pécsi operatársulat mutatta be Verdi Traviá- táját. Csupor Tibor Másfél ezer fiatal képviseletében Ifjúsági parlament a ruhagyárban Ifjúsági parlamentet tartottak tegnap délelőtt Kaposváron, a ruhagyár nagytermében. Száz fiatal — száz küldött és a gyár vezetői foglaltak helyet az asztaloknál. A felszólalók 1574 kaposvári, barcsi, heresznyei, nagybajomi, kadarkúti, taszári és pécsi társuk képviseletében mondták el véleményüket. S ami jellemző volt: nemcsak egy-egy szűkebb réteg számára érdekes dolgokról szóltak, hanem valameny- nyiük problémáiról. Ez vol/t a tegnapi ifjúsági parlament egyik legnagyobb erénye. A fiatalok nem azokkal a gondokkal hozakodtak elő, amelyeket a közvetlen fölötte- seik is megoldhattak volna, hanem olyanokkal, amelyekre a vállalati vezetőségnek kell megoldást találni. Ilyen a gyermekgondozási segélyen levő kismamák ügye. Miért nem tudatja velük a gyári vezetés, hogy milyen tanulási,' továbbképzési lehetőségeik vannak? Lehetőségük lenne, csak éppen módot nem kapnak rá. Mint a gyár igazgatója szavaiból kiderült: jogos volt a fölvetés, s meg fogják oldani ezt a gondot. A tanulás azonban nemcsak ennek az egy témának a kapcsán került szóba. Mondhatnánk úgy is: a tanulásról esett a legtöbb szó. A ruhaiparban nehéz biztosítani az utánpótlást; s amikor a fiatalok megkapják a szakmunkás-bizonyítványt, a legtöbben »odébb- állnak«. Mi adhat megoldást? — Többek között erre is választ kerestek a fiatalok és a vezetők a tegnapi fórumon. Az egyik kaposvári fiatal javasolta például a kollektív szerződés módosítását. Ez a kérdés hamarosan a szakszervezeti bizottság elé kerül. S ha a gyár szerződést kötne a harmadéves szakmunkás tanulóval, ezzel is ösztönözhetné az ott maradásra. A fiataloknak nemcsak joguk, hanem kötelességük is, hogy továbbtanuljanak. A fejlődő technika mellett a munkában csak a jól felkészült szakemberek állhatnak helyt. Kaposváron szeptember óta jól fölszerelt tanterem áll a szakmunkástanulók rendelkezésére, s egyre több fiatalt iskoláznak be ruhaipari1 szakközépiskolába, főiskolára — az eredmények azonban egyelőre nem túl nagyok. A gyár vezetői ennek a gondnak a megoldásához is kérték a KISZ-tagok segítségét. A kétéve tartott ifjúsági parlament óta sokat javult az itt dolgozó fiatalok szociális helyzete. A könnyűipari rekonstrukció következtében új, korszerű gépeket kapott a Kaposvári Ruhagyár is; csupán 1975-ben 25 millió forintot fordítottak gépek vásárlására. 1975. október 1-én avatták az új üzemi konyhát; segítenek a dolgozóknak a lakásvásárlásnál is. Évente négyszázezer forintot fordít erre a célra a vállalat. E néhány sorban csupán vázoltuk a gondokat és eredményeket. Ezek is bizonyítják: a Kaposvári Ruhagyár ifjúsági parlamentjén a száz küldött hagy felelősséggel szólt másfél ezer társa nevében. Pihen az üllő,a kalapács A volt kovács olyan sarok- házban lakik, amelynek a kapujából négy ágra, négy útirányba lehet látni. A szürkés hajú házigazda betöltötte a hatvarharmadikat, de előbb is beteg volt már; pihen az üllő, az oldalgöonbölyítő kalapács meg a menetvágó. Sütni való tököt hoz a kovács — már szinte hallom roppanó hangon énekelni a tüzet- De gázpalackot is látok a konyhában. — Már eladnám a szerszámokat, a kovácsmesterség munkaeszközeit, — mondja —, hiszen hasznukat nem látom. De ki venné meg ezeket manapság? Munkaköpeny van rajta, hogy a ruhája be ne piszko- sodjék. Barna szeme bizalommal tekint rám, A falvédő egy nagy szerelemről beszél — »Piros pettyes ruhácskában láttalak meg téged •..« —, a kovács viszont az életút kacskaringóiról vall: — Mesnik Imre a nevem, s talán ez is mutatja, hogy messziről kerültem én ide, Jugoszláviában, a horvát vidéken tanultam a szakmát, 1927-ben felszabadulva. No, azok az idők még a kovács számára egyet jelentettek a kevés szerszámmal, a kézzel hajtott fúrógéppel, s villany- fújtatóról sem gondolkodtam akkor még. A munka legfontosabb végzője a kovács kezében az ötkilós kalapács volt. Három félpatkóból csináltam egyet, hát rá köllött verni a nagykalapáccsal a vasra, any- nyi biztos! A rendes pécsi szén meg drága volt, így Vu- kics mesternél faszénnel dolgoztunk. Három és fél évig voltam Slatinán. Segéd »úr« lett aztán, s dolgozott a katonaságig- Kilenc hónap mundérban. Majd újra a munka: KőrÖs-Belovár vármegyében csengette as üllőt; az unokatestvérénél dol- 1 gozott. Ott is nősült meg, a környék legszebb lányát, Fehér Rozáliát vette el. — 38-ban kiváltottam az ipart, de 39-ben újra be kellett rukkolni. Többet voltam Ica ton a, mint .civil, 43 novemberéig. Na, amikor végre levethettem az angyalbőrt, átjöttünk Magyarországra- Három lányom volt akkor már. Az első munkahelyem a tar- nócai uradalom féri pusztai műhelyében volt. Egy év után Pusztaszentgyörgy következett. Kerestem a 1 helyemet. Ott ért a földosztás' híre. No, akkor igényeltem én Szabadiban ezt a portát meg kis földet. Ide költöztünk, önálló iparos lettem1951-ben már tsz-ben dolgozott. Csakhogy 1952-ben szétesett a közösség, s akkor megint egyedül pengette a vasat. így van ez akkor is, ha valaki azt mondaná: de hiszen volt inasa, később meg segédje is. Azután amikor a szövetkezetét újra megszervezték, belépett. Miközben beszél, arra gondolok: mennyire más, és mégis mennyire azonos az egyik falun élő ember sorsa a másikéval. Ez valahogy talán biztonságot is ad— Amikor a magam lábán álltam, volt olyan esztendő, hogy alig akadt munkám, máskor meg garmadával. Ha a munka úgy kívánta, éjfélig dolgoztam. Jöttek Kisberkiből, Nagyberkiből, az egész környékről. Persze a leggyakoribb munkákkal általában: ekét kellett éleznem, mivel háromszor szántottak. A ló- patkolás volt még a sűrűbb munka. No, de se szeri, se száma nem volt a keréksín- húzásnak sem. A kupaekéimet sokan kérték, úgy hívták: Mesnik-fajta. — Volt Szabadiban másik kovács is: Sülé Pista bácsi. Hogy fértek meg »egy csárdában«? — Mondhatom, semmi ellenkedés nem volt köztünk. Amikor a megkopó porcolt nem engedték tovább emelgetni a kalapácsot, felvásárló lett néhány évig. Mára ezekből az évekből a nyúltenyész- tési ambíció maradtA szabadi kovács kapujából négy ágra, négy útirányba látni. L. L. ötletes, a fizikai munkát jelentősen könnyítő emelőgépet vásárolt keresztúri cementüzeme részére a balatonmáriai áfész. A kerekeken guruló gép több mázsa betonlap emelésére és szállítására képes.
