Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-21 / 276. szám
A targoncavezető Tfűvös szél fú.i a Balaton felől, aki csak teheti, nem sokat időz a siófoki Csepel Üdülő hatalmas parkjában. A szezonban eszpresszóként használt éoületbeh most a Budapest Csokoládégyár részlege működik. Néha-néha feltűnik egy-egy fehér köpenyes asszony, lány az épület ajtajában, hogy odakiáltson a közelben targoncával dolgozó társának: — Marika, jöhetsz! Kész az újabb csomag. Fordul a gép. s a targonca- vezető — Kodák Tiborné — olyan gyakorlottan irányítja a gépet a csomagolóhoz, majd onnan az éoület előtt vái"»Vo- zó tehergépkocsikhoz, mintha évek óta ezt a munkát végezné. — Fedig csak néhány hete, hogy ezzel dolgozom. Elvégeztem egy targoncavezetői tanfolyamét, s az üzem indulásakor véglegesen rám bízták ezt a munkát. Naponta 4—5 gépkocsi le- és fölraká- sa, két-három vagonnyi , csokoládé mozgatása. illetve emelése és szállítása a feladatom. Megszerettem ezt a munkát... Óvatosan rakodik, hogy a díszdobozok, a szaloncukor meg a bonbonok ne törődjenek; épségben érjenek a nagykereskedelmi vállalatokhoz. s onnan az üzletekbe. Marika felből sorolja, hogy egy három és fél tonnás vagy ennél nagyobb gépkocsiba hány ezer doboz konyakosmeggy, szaloncukor fér. Jól ismeri a targonca terhelési adatait is. Hetedik éve, hogy a nvári felszolgálói munka után télen a -csoki üzemben« dolgozik. Dolgozott a zselécsomagoló automatán, csomagolta kézzel a dobozokat, s Dikai András üzemvezető szerint akkor is kifogástalan munkát végzett. — Most a targoncán férfimunkát végez, férfiaknak is becsületére váló szorgalommal. Kodák Tiborné, az általánost elvégezve, fiatalon került az üdülőbe dolgozni. Innen ment férjhez, s született egy kislánya, s a gyermekgondozási segély lejárta után újra itt folytatta munkáját. Férje tragikus halálakor tapasztalta, hogy az üdülő vezetői és dolgozói mennyire mellette állnak, segítik gondjaiban. — Lehetővé tették, hogy olyan munkakörben dolgozhassam, ami biztosítja négyéves kislányom megfelelő gondozását. Lakást kaptunk az üdülő munkásszállásán, s feladatom ellátása mellett elvégezhetem a kétéves vendéglátóipari szak munkás-tanfolyamot. Sokat köszönhetek azoknak, akik mellénk álltak. Amikor meghallotta, hogy kommunista műszakot szerveznek, s az így keresett pénz egy részét a siófoki bölcsőde fejlesztésére ajánlják föl, az i Szakiskola szükséglakásban Fölfordulús — két év óla elsők között jelentkezett. S akkor is. amikor a Budapest Csokoládégyár — összefogva a Csepel Üdülővel — a szolnoki gázrobbanáskor szerencsétlenül járt családok megsegítésére kommunista műszak szervezését határozta el. — A magam sorsán éreztem, hogy milyen jólesik a segítség, amikor az ember bajban van. Otthont, tanulási lehetőséget, kedvező munkakört kaptam. Ezt csak úgy viszonozhatom, ha én is, ahogy erőmből telik, segítek másoknak. Vége a műszaknak. Kodák Tiborné, mielőtt haza indulna. rendbeteszi a targoncát. Töltőre állítja az akkumulátort, hogy reggel üzemképes géppel kezdhesse a munkát. Szalai László Fiúi pofonok Ittas állapotban tért haza, szüleit súlyosan bántalmazta november 12-én este a 19 éves csölcölyi Zsebi József. A fiú édesanyja azon az éjszakán öngyilkosságot követett el. Lehajtott fejjel ül, nem szívesen emeli föl a tekintetét. Keveset beszél, sokszor ,csak igennel vagy nemmel válaszol, amikor pedig a tragikus esemény szóba kerül, inkább csak a mozdulatai felelnek. A szavak azonban lassan mondatokká állnak össze, őszinte vallomás lesz belőlük — az életéről, a viselkedéséről. «■Nem szerettem iskolába járni. Rosszul tanultam. Csö- kölyben végeztem el a nyolc osztályt, aztán ottmaradtam a faluban. Sok barátom volt: iskolatársak, játszótársak, ök mind elmentek, tanulni vagy dolgozni. Elmaradtam tőlük, de szereztem új barátokat. Én a tsz-ben kaptam munkát. Hogy mit? Gép mellett, meg a növénytermesztésben dolgoztam két évig. Aztán elcsaltak máshová, ahol majd jobb dolgom lesz. De csak egyszer hívtak, többet senki nem szólt. Otthon maradtam. A ház körül volt munka bőven. Három ló, meg tizenhárom disznó. Apám gondozta őket és a nagyanyám, de anyám is, amikor este hazatért. Én segítettem nekik. Néha.« Egyetlen gyermek a családban. Kímélték a szülei, nem volt baj, ha semmit sem csinált. Ö viszont nem kímélte azokat, akik eltartották, s eltűrték, hogy élősködjön. «A nagyanyám kezelte a pénzt a családban. Én is tőle kaptam, ha kellett, egy-egy húszast. Hogy elég volt-e? Hát persze. Ha ruhát akartam venni, többet kaptam. De r^áskor minek? Nem jártam sehova, csak néha moziba. Kaposvárra akkor jöttem, amikor vásárolni akartam. Különben minek jöttem volna? Csavarogni? Nem szoktam.- Este a kocsmában iszogattam a többiekkel, a barátaimmal. ök "dgoztak valamennyien, ’em rúgtam be, nem mondhatnám, hogy a részegségig Somogyi Néplap szoktam inni, csak amennyi jólesett. Azon a bizonyos napion öt üveg sört ittam, meg egy fröccsöt. De egy kicsit megártott, hiszen egész nap nem ettem.« Ha ivott, nem tudta, mit tesz. Egvszer fölmászott a háztetőre, és ledobálta a cserepeket. Csak a rendőr kérésére volt hajlandó lejönni. Megesett, hogy megverte a szüleit is. Az anyját, meg az apját, akik azért dolgoztak, hogy 6 jól érezhesse magát, ne kelljen munkába mennie. «Régebben én is kaptam atyai pofonokat, ugyanúgy, mint a többi fiú. Addig, amíg bírt velem az apám, de most már én voltam az erősebb. Nem vertem meg őket mindig, még akkor sem, ha ittam, csak amikor olyat mondtak, ami nem tetszett. Azért, hogy iszom, soha neró szóltak. Hogy mi nem tetszett? Már nem tudom. A nagyanyám nagyon szeretett engem, én is szerettem őt. Soha nem is bántottam. De apémék mindig mondtak valamit, amitől ideges lettem.« A családban különös állapot uralkodott. Nem atyai, hanem fiúi pofonok csattantak. A 19 éves fiú »uralkodott«, és ha neki valami »nem tetszett«, régen rossz volt a szüleinek. Nem voltak nagy családi szóváltások. hiszen a fiú pofonokkal érvelt. A szülők pedig dolgoztak tovább, amennyit csak bírtak, a fiúra, mert egy szem gyerek, és nem tetszik neki a munka. Tűrték, hogy uralkodjon felettük. A nagymama pedig imádta az unokát. Azt mondta: »Még egy ilyen aranyos fiú nem létezik !« Az »aranyos fiú« az esti iszogatás után — november 12-én —hazatért. Fekvő apjához lépett: »Na, Zsebi úr, tessék felkelni!« Megverte az apját, aki jobbnak látta, ha elmenekül hazulról. Aztán az édesanyja került sorra; majd később az újra hazatérő apjára támadt — ököllel, fejszével. »Apámat akartam fejszével fejbe ütni, de kicsavarta a kezemből és a fal mellé tette. Én megint felvettem és ütöttem. Fejen találtam apámat. Nem tudom, hogy a fejsze aki az fokával, vagy az élével, de vérzett a feje.« Közben a nagymama — úgy látszik, mégis tartott unokájától — elmenekült hazulról. A családi perpatvar éjszaka ért véget. A ház elcsendesedett, a fiú és az apa is nyugovóra tért. Az édesanya pedig többet nem szólt senkinek. Vajon mit érezhetett, amikor szidta, verte a fia. akiért tizennégy órát dolgozott naponta? Már nem mondhatja el. Hajnalban holtan taláL- ták: egy fára akasztotta föl magát. Negyvenéves volt. »Amikor megtudtam, mi történt, arra gondoltam: miattam .lett öngyilkos az anyám. Apám nem kérdezett semmit, én se szóltam. A lelkiismeretem ...« Nem folytatja. Karjával, előrehulló hajával eltakarja az arcát, hogy ne lássam könnyeit. Maga sem érti, miért történt így, de érzi, hogy nagy baj történt, jóvátehetetlen. És ezt a bajt ő zúdította a családra. Lehajtott fejjel áll, kezén kattan a bilincs. És a fogda ajtaja dörrenve becsapódik. Dán Tibor Fölfordulás és remény címmel 1974. szeptember 29-én lapunkban hosszú cikk jelent meg a kaposvári egészségügyi pzakiskola és a diákotthon építésével kapcsolatos gondokról. A kórház területén »ideiglene- nesen elszállásolt« új intézmény nehézségeiről dr. Csáki László, a megyei tanács egészségügyi osztályának akkori ver zetője is beszámolt s ígéretet tett: az iskola épülete hamarosan elkészül sőt a tanulólányok kollégiumi elhelyezését is megoldják — egy éven belül. Akkor úgy látszott, az illetékesek valóban szívükön viselik az egészségügyi szakemberképzés gondját. Ez bizonyosan ma is így van. Csak épp az ígéreteket nem váltották be. A két éve megjelent írás címében említett fölfordulás ugyanis még mindig nem szűnt meg — legföljebb az oktatás nehézségei lettek még szorongatóbbak, az azóta megnövekedett létszám miatt. Az iskola, amelynek 130 nappali tagozatos és majdnem ötszáz levelező — pontosabban: munkája mellett tanuló hallgatója van, fennállása óta már a negyedik »lakóhelyén« tartózkodik, de saját tantermei itt sincsenek. Az oktatás a kórbonctani intézet múzeumtermében, a személyzeti osztály alagsorában, az ebédlőben érs egy-két, lakószobából átalakított tanteremben folyik. A tanulók és tanáraik az órákkö- zötti szüneteket a súlyos szemléltetőeszközök, műszerek ci- pelésével kénytelenek tölteni. S a tornateremnek kiszemelt klubszobától is meg kell fosztani az iskolát, mivel arra szüksége van a kórházi' óvodának. (Ez csak akkor derült ki, amikor már megvásárolták a leendő tornaterem százezer forint értékű fölszerelését!) A zömmel vidékről jött kislányok elszállásolása is csak részben oldódott meg. Közülük 48 megfelelő otthonra talált az 503. sz. Szakmunkástanuló Intézet diákotthonában, harmincán azonban nyomorúságos körülmények között laknak. Egy-egy közepes nagyságú lakószobában tízen, úgy, hogy az emeletes ágyak között megfordulni is alig marad hely; az elmélyült tanulás, a tisztálkodás, a megfelelő pihenés lehetetlen. S mi lesz jövőre, amikor ismét 30—40 új tanuló elhelyezését kellene biztosítani. Nos, erre kerestünk választ. Nem rajtunk múlott, hogy nem találtunk. A régi épület emeletén ugyan dolgozgatnak a kaposvári Építőipari Ktsz munkásai. Ám az is csupán félmegoldás lenne, ha az öt tantermet — ígéretükhöz híven — ez év végére átadnák. (A jelenlegi helyzet alapján vitathatatlan csoda lenne, ha ez megtörténnék!) A felújítás költségeit a kórház fizeti; termek »kölcsönadásával«, fölszerelés vásárlásával és oktatókkal segíti az iskola tevékenységét. Hozzájárulása mégsem elegendő az intézmény gondjainak anyagi lehetőségei túlságosan csekélyek. Az új iskolaépület és a diákotthon elkészítése a VI. ötéves tervben lesz feladat. De addig ki fog szállást adni 70—80 lánynak? És ki biztosít elegendő tantermet? Ki ad a szüle raktár helyett rendes könyvtárat, s ki törődik azzal, hogy a pedagógusok, szakoktatók ne ingyen ügyeljenek és korrepetáljanak? Me:1 kollégiumi nevelő nem alkalmazható. A megyei tanács egészség- ügyi osztálya nem. »Csak szakmai felügyeletet gyakorlunk, az iskolával kapcsolatos minden más feladat tavaly a művelődési osztály hatáskörébe ment át« — mondtk dr. Varga Levente osztályvezető. De ott its hiába igyekeztem. Kállai István a gazdasági csoportra hagyományozta a felelősséget Ott viszont Pallós Béla közölte: minden feladat megoldása a kórházra hárul. »Komámasszony, hol az olló?« Hol fognak általános, gyermekgyógyászati, körzeti orvosi, szülészeti asszisztenseket, mentőápolókat, kórházi ápolónőket képezni megyénkben? Mindenki tudja, hogy a helyzet e téren sem rózsás. Bizonyára az illetékes tanácsi szervek is. Lehetőség pedig — minden ellenkező híresztelés és »felelősségosztás« * ellenére — lenne. Mi történne például, ha a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet elköltözése miatt a jövő nyáron üresen maradó nyolc tanterembe nem a továbbképzési kabinet költözne be, hanem a kórház közelében működő kisegítő iskola, hogy azután az ő helyüket az egészség- ügyi szakiskola foglalhassa el? Ebbe az épületbe később a Munkácsy gimnáziumban működő egészségügyi szakközépiskolai osztályt is áttelepíthetnék, ami mindenképpen használna az egészségügyi szakemberképzés fejlesztésének. Az egészségügyi törvény szelleme, a betegek megfelelő gyógyítása és ápolása, a tanulók eredményes fejlődése egyaránt megköveteli az egész- légügyi szakiskola körülményeinek javítását. Legalább ideiglenesen — a végleges épület elkészüléséig. A megyei párt-vb április végi határozata ezt kötelezővé is teszi. Ki hajtja hát végre? Lengyel András A „képzett” beteg a legveszélyesebb Gyógyszereink egynegyede fájdalomcsillapító Orvosoknak, széknek tartott előadást Kaposváron a TIT-ben dr. Nagy Gábor, a Chinoin Gyógyszer- gyár főosztályvezetője. A téma a fájdalom, annak csillapítása, illetve a legújabb gyógyszerek gyártása, forgalmazása volt. Arra kértük, válaszoljon a nem csupán szakembereket érdeklő témával kapcsolatos kérdésekre. — A fájdalom okával és fajtáival régóta foglalkozik az orvostudomány, de a fogalmat mégsem tudjuk pontosan körülhatárolni — mondotta dr. Nagy Gábor. — A fájdalom általában nem betegség önmagában. csupán valaminek a kísérő jelensége' Egészen ritka és kivételes eset, ha önmagában betegség; a tudomány egyébként számon tart ilyet Is. Sokan azt mondják róla, hogy csengetés, figyelmeztetés a szervezetben: valami baj van! De nem mindegy, hogy ki »csenget«, és mikor. Ezt mindig az orvosnak kell megállapítania, gyógyítani pedig a fájdalmat kiváltó okot kell. Sok baj származik abból, ha valaki »önmagát gyógyszerezi.« A »képzett« beteg a legveszélyesebb, aki már annyit hallott-olvasott, teljes fölszámolásához, hiszen i hogy állandóan »diagnosztigyógyszeré-1 zálja magát«, és nyakra-főre ‘ szedi a gyógyszertKertészetfe'lesztés a somogyi gazdaságokban A Minisztcrtanác, határozatot hozott a zöldség:-, valamint alnak A naeva'ádi tsz Taranv- azölő- és gyümölcstermesztést ágazatokkal kapcsolatos felvásár- ' Sy arany lási árak emeléséről és a fejlesztéshez nyújtott állami támogatás növeléséről. Az 1977. január 1-től érvényes végrehajtási jogszabályok megjelenése előtt a Mez «gazdasági cs Élelmezésügyi Minisztérium — a gyorsabb tájékoztatás végett — közleményt adott ki. A kertészetfejlesztésben Somogy is érdekéit. Hogyan hatnak a legújabb rendelkezések gazdaságaink terveire; milyen kedvezmények ösztönöznek a fejlesztésre? A mezőgazdasági nagyüzemeknek és az áfész-.eknek a zöldségtermelés célját szolgáló fűtetlen fóliatelepek (fóliását-, rak) létesítésére is 40 százalékos állami támogatás adható. Akkor is; ha létesítményt a felvásárló, illetve feldolgozó vállalattal közösen — társulásban — valósítják meg- Ugyancsak 40 százalékos állami támogatás adható a nagyüzemekben épülő — korszerű áruelőkészítő berendezésekkel fölszerelt — zöldségtárolókhoz és áruéi őkészítőkhöz. Nőtt a támogatás a gyümölcstelepítéseknél, a telepítések korszerűsítésénél, a nagyüzemi zöldség- és burgonyatermelést szo’gáló öntözőtelepek létesítésénél is. Somogybán fölmérték, hol van lehetőség a fejlesztésre, a támogatás igénybe vételére. 1977. január 1-től mintegy 13—15 százalékkal növelik a zöldségtermő-területet, s bővítik a gépi kapacitást. A tőt- ■•HVui tsz né1-9<-11 az öntözést 240 hokáron szerelné megvalósítani; a beruházásokat fokozatosan készíti el. A vízváriak — ahol az alap megvan, csak fejleszteni kell — öntözőberendezést vásárolban egyhektáros üvegházat épít, a segesdlek három fóliasátrat vesznek. A siófoki járásban 289 hektárról 310 hektárra nő a szabadföldi zöldségtermő-terület; a Sió Tsz- ben egy-két hektáros üvegházat, hozzá két-három hektáros fóliaterületet terveznek, s a munkákat gépesítik. A kanos- vár—kaposmérői Latinca Tsz- ben jövőre várható az egyhektáros üvegház építése, s ha lesz rá elég pénz, egy-két hektáros fóliaházat is készítenek. ' A Siófoki Állami Gazdaságban öt év alatt 563 hektárról 830 hektárosra növelik a zöld- '<°'c"-rt0sretet — fők4-m a »aidxnrsó terü’e'ónek növésével —, ugyanakkor öntöz5 kapacitását 200 hektárosra bővítik. A palántanevelésben a siófoki Sió Tsz-szel való együttműködést is tervezikH. F. — Eszerint kialakultak gyógyszerszedési szokásaink. — Igen, méghozzá elég rosszak. S épp a fájdalomcsillapítókkal lehet a legjobban visszaélni. Aki gyakran szed például gyógyszert — orvosi utasítás nélkül — fejfájásba, előbb-utóbb megszokja, s már az erősebb adagok sem hatnak. A fiatalok között újabban elterjedtek a doppingoláscsillapítás módszerei. Este szeretnek sokáig fönnmaradni, s isszák a rengeteg kávét, fölzaklatott idegrendszerük miatt nem tudnak elaludni, s altatót vesznek be, reggel pedig fáradtak, kialvatlanul ébrednek. És másnap az egész kezdődik elölről. — A fájdalom, amelyről azt mondta, hogy kísérőjelenség, legkellemetlenebb »élményeink« egyike. Önök mennyit foglalkoznak a csillapítók gyártásával? — Az összes forgalomban levő gyógyszerünk egynegyede csillapító. Azt hiszem, ezzel illusztráltam is, hogy menynyire fontos területe a gyógyszerkémiának. — A Chinoinban hány félét gyártanak? — Az úgynevezett alap- gyógsTszer viszonylag kevés: 5—6 féle csak. A kombinációs lehetőség azonban rendkívül nagy, és a különböző alapanyagok variálásában majdnem minden fájdalom csillapítására van gyógyszer. — Melyek a legújabb készítmények? — A Frobon nevű csillapító és a Magurlit, amely vesekövek oldására alkalmaz)! ató. Az új gyógyszertechnológia fejlesztésére jellemző, hogy mindkettőnél minimálisra csökkentek a mellékhatások- A gyógyszereknek ugyanis sok mellékhatásuk van. ezért nem szabad őket alka'omszerűen, orvosi utasítás nélkül szedni. Az említett két készítmény viszont mindössze úgynevezett szubjektív mellékhatásokat, kis szédülést vagy apróbb kellemetlenséget okoz. Több, az altatáshoz szükséges készítményünk is van. Ezek alapanyaga a nitrogén- "dd ti, amelyet mír régen "ölfede-tek — de más anyagokkal vegyítve a korszerű sebészetnek sok, nélkülözhetetlen gyógyszerét kísérletezték ki nálunk. S. M.
