Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-20 / 275. szám

Kötelező hagyományok erződés harmadik oldala A napokban a Kaposvá­ri Lakberendező Ipari Szövet­kezet egyik szocialista brigád­jának vezetője is szót kapott a televízióban, a Pedagógusok Fóruma című adásban. Az is­kolák patronálásáról volt ugyanis szó és a Latinca Sán­dor szocialista brigád — amelynek vezetője, Varga István nagy értékű segítséget nyújtott a Kisfaludy utcai ál­talános iskolának. Nem egyedi esetről van szó. Mint Tihanyi Tibor, a szövet­kezeti bizottság elnöke el­mondta, az iskolákat, gyer­mekintézményeket ' támogató társadalmi munkának hagyo­mányai vannak a szövetkezet­ben. Ez nemcsak a felajánlott órák számában, az elvégzett munka értékében nyilvánul meg, hanem abban. is. hogy a szövetkezetben dolgozó, szülők minden óvodás korú kisgyer­meke helyet talált magának valamelyik intézményben. Az elnök, Vadas József, ki­mutatásokat, szerződéseket rak elém. Az év első felében — megküldték erről az értesítést a városi tanácsnak is, ahol a társadalmi munkát szervezik — összesen 884 órát dolgoztak a szövetkezet szakemberei az óvodákban, bölcsődékben, is­kolákban. Az önként végzett munka értéke meghaladja a 11 ezer forintot. Például a fé­nyezők szocialista brigádja évek óta segíti a Szántó Imre utcai óvodát. A tizennégy ta­gú közönség felajánlása szierint ebben az 'évben berendezési tárgyakat javít, játékokat ké­szít csaknem 3 ezer forint ér­tékben. A KISZ-szervezet szocialis­ta szerződést kötött a Kali- nyin városrész óvodájával. Vállalták, hogy társadalmi munkában elkészítik a polc- rendszert, az asztallapokat, pa­dokat és ágyakat csinálnak és természetesen sok-sok játékot. Több mint 600 órát fordíta­nak ígéretük »fába faragásá­ra«. Ők sem tudnának azon­ban a szövetkezet segítsége nélkül eredményesen dolgoz­ni. Ezért az előbb említett szo­cialista szerződés »harmadik oldala« a szövetkezet. Vállal­ta, hogy a fiataloknak munka­helyet biztosít a felajánlott berendezések elkészítéséhez, elektromos enerigát és gépe­ket ad, azaz: minden módon támogatja, hogy a KISZ-esek teljesíthessék, amit a szerző­désben ígértek. Itt is olvasha­tó a záradék: ha erre szükség van, a Kalinyin városrész pat­ronált óvodája fogadja a szö­vetkezet dolgozóinak gyerme­keit. Nyilván csak a három ol­dal összhangja adhat kedvet a munkához. A szövetkezet ugyanis — fel­adatainak megfelelően — első­sorban bútordarabokkal, fából készített felszerelési tárgyak­kal tudja segíteni partnereit S mindezt szervezett keretek között. Előttem a városi ta­nács elnökének válaszlevele: »Örömmel tapasztaltuk, hogy önök, megértve a társadalmi összefogás jelentőségét, közös gondjaink megoldásához segít­séget ajánlottak fel.« Tanulnak a kertészjelöltek Munkásművelődés kamaszkorban Siófokon; a Kőolajvezeték1 Építő Vállalat központi épüle­tének bejárata előtt hirdető­táblák buzdítják a dolgozókat különböző szakmai és politi­kai versenyeken való részvé­telre. Az ösztönzésre szükség is van e kétezer dolgozót fog­lalkoztató vállalatnál, hiszen a munkások egynegyedének nincs meg -az általános iskolai végzettsége. A műveltség szer­vezett terjesztését azonban je­lentősen akadályozza a mun­kahelyek szétszórtsága: az or- ság minden részében elhelyez­kedő üzemegységek dolgozói­nak igényeit összeegyeztetni és kielégíteni szinte lehetet­len. A telephelyekből jó fél­tucatnyi van; Siófoktól Lenin- vá rosig, Nyíregyházától Ve- csésig terjed az üzem »va­dászterülete«. Könyvtár már sok munka­helyen van, rádió, televízió, lemezjátszó, magnetofon szin­te mindegyiken, de az intéz­ményesített oktatás — a vál­lalat vezetőinek minden erő­feszítése ellenére — csak sze­rény lehetőségekkel kecsegtet, . hiszen a munkások néhol a külvilágtól elzártan élnek,, rendszeresen »ingáznak«, s a munkaidő is 9—10 óra. Az »olajosok« között művelődési munkát végezni tehát össze­hasonlíthatatlanul nehezebb, mint valamelyik városi nagy­üzemben. ahol a közösség összetartása viszonylag egy­szerű, s a munkakörülmények is kedvezőbbek. Eredményeik szerényebbek, mint a »pati­nás« gyáraké. törekvéseik mégis tiszteletet érdemelnek. Hogy miért? — Tavaly 130 ezer forintot költöttünk oktatásra és műve­lődésre — mondja Bődéi Sán­dor, a szakszervezeti bizottság kultúrfelelőse. — Van jól mű­ködő fatószakkörünk — fel­adata nemcsak a kedvtelés, hanem üzemünk jó hírének terjesztése is a munkaerő- hiány megoldása végett —, kitűnő férfikart és női kórust is tartunk fenn, szocialista brigádjaink segítséget nyújta­nak az általuk -pártfogolt óvo­dáknak, iskoláknak társadal­mi munkával, mégsem lehe­tünk elégedettek. Hiányzik az összetartó erő. Ezen csak a kövektező években tudunk segíteni, a munkahelyek ösz- szevonásával­Válóban akadnak még ki­használatlan lehetőségek. De már folyik — közösen a sió­foki művelődési központtal — a színjátszókor létesítése, s nemrégiben az ifjúsági parla­menten is szemrehányást tet­tek az illetékes vezetőknek, amiért a vállalatnál nem ta­nítanak idegen nyelveket. Szerencsés helyzet; vannak már kielégítésre váró igények, a formálást korántsem kell elölről kezdeni. Ezt bizonyít­ják a városszéli ipartelep munkásainak vallomásai is. — Sokan közülük szívesen, olvasnak történelmi, politikai témájú könyveket — jegyzi meg egy határozott kézszorí- tású, egyenes tekintetű fiatal­ember. — Gyakran előfordul, hogy a Kossuth Kiadó köny­veiből pótrendelést kell felad­nunk. Sajnos, nem kevesen a könyvtár helyett a presszóiban ülnek. Pedig a politikai okta­tások, viták, a kulturális ren­dezvények igen érdekesek, s csak sajnálhatjuk, hogy még nem mindenki számára jelen­tenek az italnál nagyobb vonzerőt. Egy keménykötésű, baju­szos fiatalember arról beszél, mennyire hasznosak a tévé által bemutatott regényfeldol­gozások: az üzem'ben jó néhá- nyan a műveket is elolvassák, s parázs viták alakulnak ki az összehasonlítás nyomán. A műhely pártalapszervezetének titkára ellentétes példát em­lít. »Ha nem lennének itt ka­tonák, tavaly üres lett volna a művelődési ház egyik leg­ismertebb külpolitikai újság­írónk előadásán.« Egy maszatos, szőke fiú leg­inkább abban bízik, hogy a nemsokára megalakuló ifjúsá­gi klub ellenállhatatlan va­rázst gyakorol majd a még vonakiodókra. Aggályos és bi­zakodó megnyilatkozások vált­ják egymást a beszélgetésben­A Kőolajvezeték Építő Vál­lalatnál tehát kamaszkorába lépett a művelődési élet. A szép kezdeményezések azon­ban arra utalnak, hogy nem­sokára felnőtté válik. Lengyel András Ezt a megértést is szerző­désben rögzítették. A közel­múltban kötötte a szövetkezet a városi tanáccsal, felajánlva a tagok és a dolgozók társa­dalmi munkában megnyilvá­nuló segítségét. A szocialista szerződés szerint 1976—1980 között a Lakberendező Ipari Szövetkezet csaknem 16 ezer óra társadalmi munkát aján­lott fel, s ennek értéke meg­közelíti a 200 ezer forintot. Elsősorban — követve a ha­gyományokat, továbbra is őrizve az eddig kialakult jó kapcsolatokat — iskolák, óvo­dák, bölcsődék patronálását vállalták. Az év első felében végzett társadalmi munkáról a napok­ban készült el a kimutatás. Többek között betonoztak, te­repet rendeztek, parkoló épí­tésében segédkeztek a szövet­kezet dolgozói. Azaz: valóban megértették a társadalmi ösz- szefogás jelentőségét. Nemcsak az önként adott segítség hagyománya kötelező a szövetkezetnél, hanem a ne­gyedszázados múlt is. 1951-ben a termelési érték —' akkor még Kaposvári Lakberendező é$, Lakásjavító Kisipari Ter­melőszövetkezet volt a neve a 18 kisiparos alakította új cég­nek — 400 ezer forintot tett ki. A múlt évben már 64 mil­lió forint körül jártak, s a dolgozók létszáma 250-re emelkedett. A 250 embernek 40 száza­léka 30 éven aluli. Ezt vették figyelembe, amikor a társadal­mi munka »célpontjai« között válogattak. Túl azon, hogy a szövetkezet a gyermekintéz­mények pártolását tartja az önként felajánlott munka leg­fontosabb részének, a válasz­tás azért is helyes volt, mert megegyezik társadalompoliti­kai feladatainkkal, 1980-ig meg kell oldani a bölcsődei és az óvodai elhelyezést. A tagság korösszetételére gondolt Tihanyi Tibor, amikor ezt mondta: — Könnyű megszervezni a társadalmi munkát, hiszen a tagok érdeke azonos a köz ér­dekével. Említettük a 14 tagú közösséget, a fényezők szocia­lista brigádját. 1976. évi vál­lalásaikat túlteljesítették. Öt­éves szerződés alapján segítik a Szántó Imre utcai óvodáso­kat. Az év eddig eltelt idősza­kában a felajánlott 3 ezer fo­rint helyett 15 ezer forint ér­tékben készítettek részükre felszerelési tárgyakat. Szemé­lyenként több mint 100 órát dolgoztak a kisgyerekekért. Megható igyekezet. Mészáros Attila Mindjárt a bejáratnál sike­rekről tanúskodó oklevelek, emléklapok tűnnek az érkező szemébe. A falakon elhelye­zett dokumentumok a külön­böző országos versenyek em­lékei: büszkék rájuk diákok és tanárok egyaránt. A múlt tan,évben például a Fertődön rendezett Porpáczi Aladár- emlékversenyen első lett az iskola háromtagú csapata — sorrendben harmadszor! Az ugyancsak országos, egyéni tanulmányi versenyen a ne­gyedik és az ötödik hely lett az övék, s ezek a diákok a szokásos fölvételi vizsga »át- ugrásával« válhattak a kerté­szeti egyetem hallgatóivá. Herold István, a Balaton- bogiári Kertészeti Szakközép­iskola és Mezőgazdasági Szak­munkásképző Intézet igazga­tóhelyettese szívesen emléke­zik az intézmény jó hírét öregbítő sikerekre. Korábban két, azonos profilú képzés folyt Bogláron: az általános iskola keretében működött a szakközép tagozat, s külön lé­tezett a szakmunkásképző. 1970 óta folyik a mostani fel­építésben az oktatás. Itt, a régebbi szakmunkásképzőben rendelkezésre álltak a szertá­rak, a tanműhelyek, jó volt a gép fölszereltség — mindezt most eredményesen hasznosít­hatják a diákok oktatásánál. — Száztizenhét szakközép­iskolásunk és negyvenhét szalon,unkástanulónk van — mondta az igazgatóhelyettes. — Mindannyian az általános kertészszakmát tanulják. Az egyik tagozat hároméves, a másik négy- A szakközép ta­gozat tanulói érettségi vizsgát tehetnek, és tavaly óta szak- munkás-bizjonyítványt szerez­hetnek. Ezzel a lehetőséggel azok is élnek, akik szeretné­Erőgéptanóra a szakközépiskolásoknak. nek tovább tanúim. Kétévi gyakorlati munka után mód van rá, hogy ugyanitt techni­kus minősítő vizsgát tegyenek. A szakközépiskola tanulói szinte áz egész Dunántúlról érkeztek, a szakmunkásjelöl­tek zöme somogyi. Általában az a tapasztalat, hogy a ker­tészeti ágazatok fejlesztéséhez mind több mezőgazdasági nagyüzem igényli a szakem­bert. Somogybán is terveznek ágazati előrelépést egyes üze- mtK, a hallgatók számából azon ban nem tükröződik, hogy igyekeznének biztosítani a megfelelő kertészgárdát. Ko­rábban az is előfordult, hogy az akkor még működő öreg­laki iskolából és más intéz­ményekből kikerült kertész­jelöltek egészen más munka­kört találtak gazdaságukban, mint amilyenről szó volt és amilyenre az intézet fölkészí­tette őket. Félő, hogy Somogy kertészeti termelése megsínyli a végzett szakmunkásoknak az »eltékozlását«, s azt is, hogy nem élnek eléggé azzal a lehetőséggel gazdaságaink, melyet ez az intézet. nyújt. Megnéztük, hogyan folyik az oktatás a bogiári iskolá­ban. A kabinetrendszer lehe­tővé teszi, hogy jól fölszerelt szaktantermekben tartsák az órákat, egy-egy osztály hall­gatói tehát tanrend szerint »vándorolnak«. Erőgéptanórát láttunk a szakközépiskola má­sodik osztályában: Sándor La­jos szaktanár irányításával a mezőgazdasági erőgépek se­bességváltóinak működésével ismerkedtek meg a gyerekek. A traktorvezetésre is megta­nítják őket s azok a fiúk, akik kedvet éreznek magukban és megszerzik a szükséges tudást, vizsgázhatnak is traktorveze­tésből­_ H. F. Barátság-tábor nyílik Balatonberényben Vetélkedőre készülnek az iskolák Fontos szakaszába lépett a Ki tud többet a Szovjetunió­ból, a Szovjetunióról? politi­kai vetélkedősorozat, amelyet most a Nagy Októberi Szócia- lista Forradalom 60. évforduló­jának tiszteletére hirdettek meg. Sorra érkeznek az isko­lák jelentkezései a megyei ta­nács művelődésügyi osztályá­ra. Eddig tizenegy gimnázium, szakközépiskola, tíz szakmun­kásképző közölte a részvételét. Megkezdődött a munka az iskolákban is, mivel a vetél­kedősorozat feladatai, kérdései a Szovjetunió című folyóirat szeptember és április között megjelenő cikkein alapulnak. A »figyelőszolgálat« éppen ezért egyre erősebb szeptem­ber óta, a tanulók közül sokan előfizettek a színes havi folyó­iratra. A rendszeres olvasás révén egyre többet tudnak meg a Szovjetunió történetéről, gazdasági, társadalmi, kulturá­lis fejlődéséről. Az 503. sz. Ipari Szakmunkásképző Inté­zet eddig kétszer lett első a megyei versenyben, s most is nagy az érdeklődés: mind az 1147 tanuló készül a háziver­senyre. A negyvenkét csapat tájékozódását megkönnyíti, hogy jelenleg négyszázharminc Szovjetunió című folyóirat jár az iskolába. A felkészülés a Táncsics, a Munkácsy gimná­ziumban, a marcali gimnázi­umban is erőteljes, az eddigi versenyeken jól szerepeltek csapataik. Az iskolai háziversenyeket a tervek szerint január végéig tartják meg, mégpedig nagy nyilvánosság előtt. Az idén is úgy készítik elő a négytagú Találkozás a pincében Egyenrangú félként Siófokon tartották a megyei úttörőelnökség tagjai kihelye­zett ülésüket. Meghallgatták a járási és városi elnök beszá­molóját a hatodik országos úttörővezetői konferencia ha­tározatainak végrehajtásáról, majd délután ellátogattak a balatonföldvári úttörőcsapat­hoz, ahol az úttörőparlament lebonyolításáról és az azt kö­vető időszakról beszélgettek a felnőtt és gyermek úttörőveze­tőkkel. A földvári iskola pincéjében tegnap avatták föl az új út­törőotthont. A megnyitás előtti délutánon ott ültek le beszélgetni a vendégek és a vendéglátók. Fekete Gáborné csapatvezető elmondta, hogy ezt a létesítményt az előző parlamenten kérték a pajtá­sok. Azután arról számolt be: miként készítették elő a szeptemberi tanácskozást. A szekciókat rajonként szervez­ték meg, négy témát dolgoz­tak föl. Ez eltér a megszokot­tól. A gyerekek arról beszél­tek, hogy nem szabad legkö­zelebb olyan parlamentet ren­dezni, ahol az úttörők a ple­náris ülésen állnak, sőt túl szigorúan »fegyelmezik« is őket. Az elmondottakról nagy vita kerekedett az elnöckségben. Járható út-é a rajszekció-for- ma? Mellette is szól sok min­den, de ellene szól az, hogy egy-egy kérdésről ,a különbö­ző korú pajtások másként vé­lekednek, tehát a vegyes munkaqsoportokban széle­sebb lehet a vita. A földvá­riak viszont már az előző parlamenten is kipróbálták, és bevált náluk, mert egy-egy raj tagjai 'jobban ismerték egymást, többet tudtak beszél­getni. Arról is szó volt: mi az oka annak, hogy a sok úttörőcsa­pat programja egyforma, szin­te egy kaptafára készül. Nem elégséges magyarázat, hogy az országos elnökség akcióit végre keli hajtani. Ezen be­lül — az egész úttörőmozga­lom egységét megtartva — sok variációs lehetőség van. Az egyik úttörő fogalmazott így: — Azt hiszem, az a baj, hogy mi az írásiban megka­pott központi tervet szentírás­nak tekintjük sokszor, és nem merünk eltérni tőle, vagy lus­ták vagyunk hozzátenni a ma­gunkét. Végül arra a megállapodás­ra jutottak a részvevők, hogy az úttörőcsapatnál kipróbál­ják a vegyes életkorú szek­ciókat a legközelebbi parla­menten, és azután döntenek, hogy nekik melyik rendszer felel meg. Az úttörőelnökség a csapatban folyó munkát lé­nyegében jónak, előremutató­nak találta. Jó módszer, ha a megyei vezetőség az »életből« vett témákkal foglalkozik. A tájé­koztatót kísérő vita és a köz­ben látható élénk figyelem is bizonyította, hogy ezeket a tapasztalatokat föl kell hasz­nálni a megyei tervek, intéz­kedések elkészítésekor. Jó volt az is, hogy a gyerekek egyenrangú félként részt ve­hettek a tanácskozáson. Hazafelé a mikrobuszban még fel-fellángolt a beszélge­tés az elhangzottakról. Az ülésezés meHett fontos a sze­mélyes találkozás, a .helyszíni tapasztalatcsere. Az úttörő- elnökség most összekötötte a kettőt. A módszerek így ki­egészítik és erősítik egymást. L. P. csapatok vetélkedőjét, hogy ők és a hallgatóság is minél töb­bet tanuljon, s közben meg­kedveljék a Szovjetunió című lapot. Az iskolai vetélkedők legjobbjai mérik össze a tudá­sukat a megyei vetélkedőn, amelyet márciusra terveznek. Mindenki szurkol a somogyi csapatok jó szerepléséért a te­rületi, majd az országos elő­döntőn, s még abban is re­ménykednek, hogy talán sike­rül valamelyik csapatnak a te­levíziós döntőbe beverekednie magát. A még titkosabb re­mény, hogy a fődíj esetleg So- mogyé lesz. A Lapkiadó Vál­lalat vásárolt egy háromezer négyzetméteres telket Bala­tonberényben. Fődíjként min­den évben felállítanak rajta egy háromszobás, orosz népi üdülő-faházat a nyerteseknek, így aztán kialakul egy ma­gyar—szovjet üdülőtelep, amely Gorkij nevét veszi föl később. A barátság tábora is lesz ez Berényben, s milyen szép lenne, ha a mi megyénk sem maradna ki a »lakók« közül. Persze a többi jutalom, az egyéni díjak is vonzóak: har­mincán utazhatnak a Szovjet­unióba, a szocialista országok­ba. A kiírás szerint megjutal­mazzák azokat az iskolákat is, melyek a Szovjetunió című fo­lyóirat terjesztésében országo­san kiemelkedő eredményt ér­nek el. Mindenképpen érdekes az a pályázat, amelyet Hogyan használom fel a Szovjetunió című folyóiratot tanulóim vi­lágnézeti nevelésében? témá­ban írtak ki a gimnáziumok, a szakközépiskolák, a szak­munkásképzők tanárainak két kategóriában. Az első díj itt 4000—4000 forint. Az októberi forradalom 60. évfordulójára való készülődés jegyében szervezik Somogy­bán is a politikai vetélkedőso­rozatot. Ez a munka körülte­kintő fölkészülést föltételez. Az iskolák a szokásoknak megfelelően vagy osztálykeret­ben vagy a KISZ-szervezetben sajátítják el a legfontosabb is­mereteket, olvassák el a leg­fontosabb beszámolókat, ri­portokat. Mindez abban kama­tozik, hogy a diákok megis­merkednek a Szovjetunió éle­tével, s ennek révén elmélyül bennük a magyar—szovjet ba­rátság érzése is. L. G.

Next

/
Thumbnails
Contents