Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-31 / 258. szám

Fiatalok turizmusa Júniustól ifjúsági kölesönsősxolgálat Évente mind több fiatal in­dul el, hogy megismerje sző­kébb környezetét, hazáját és az idegen országokat. Tegyük hozzá: egyre kedvezőbb körül márnyék és feltételek hisz az ifjúsági törvény és az ifjúsági turizmus fejlesztésé­ről szóló kormányhatározat nyomán egyre több Kedvez­ményben részesülnek az utaz­ni vágyó fiatalok. Minderről Bersényi Ivánnal, az Állami Ifjúsági Bizottság titkárságá­nak munkatársával beszélget­tünk. — Milyen kedvezményeket ad az ÁIB a fiataloknak? — Míg korábban csak a ta­nulókat érintették kedvezmé­nyeink. az ifjúsági törvény és a fiatalok turizmusának fej­lesztéséről szóló kormányha­tározat hatására egységes rendszer alakult ki, mely a fiatalok minden rétedét érinti. Az üdültetésnél csak a költsé- CíCíCh gek egyharmadát fizetik a fia- ’ talok. Az ifjúmunkásokét a SZOT-üdülőkben, a mezőgaz­daságban dolgozókat az Ex­press Ifjúsági és Diák Utazási Iroda kőszegi és budapesti szállodáiban, az egyetemistá­kat és főiskolásokat az Ex­press nyaralótelepeinek fahá­zaiban, a középiskolásokat sá­tortáborokban helyezzük el. Üdültetési kedvezményeink­ben évente hatvanezer fiatal részesül. A kiadott jegyek több mint kilencven százalékát igénybe is veszik. A kedvez­ményes szállás- és étkezési utalványokból az idén 350 000 A REKLÁMRÓL Kis Jelenetek boldog emberekről Jó multkorában beszélget­tem egy hirdetési szakem­berrel. Föltettem neki a kér­dést: a most kiragasztottak kö­zül melyik plakátot tartja a legjobbnak? — A Pepsi Colást! — mond­ta. Megnéztem én is, valóban színes, szép, nagyméretű. Sőt egyenesen hatalmas. Két fia­tal táncok látszólag teljesen önfeledten, fején fülhallgató­val, kezében literes kólás pa­lackkal. Tipikus jelenet, szűr­tem le a tanulságot: nálunk a fiatalok — mint amilyeneket a plakáton is látni — mindig fülhallgatóval és kezükben kó­lával táncolnak... Hitem szerint a plakát, cél­ja az, hogy megszerettesse a reklámozott terméket. Min­denkivel, aki eddig nem vásá­rolta. Hogy azután azt hiszi-e a »delikvens«, hogy ez együtt jár a tánccal, a boldogsággal, az már az ő dolga ... Láttam egy reklámfilmet: fürdőruhás, szép alakú leány­zók futkároznak a tengerpar­ton, azután egyszer csalt el­hajtanak — fürdőruhában — egy Skoda 1000-es kocsiban, ugyancsak hűsítőt inni, sza­lonnasütés közben. Mit csinál­jon, akinek nincs autója? Vagy akinek nem jó az alakja? Ezek szerint a reklám ná­lunk több dologra is alkalmas. Lehet jó felvételeket készíte­ni, kis jeleneteket boldog em­berekről. Azután valóban meg­szerettetni a vásárlókkal a szóban forgó terméket­Nehezen találom azt a kife­jezést, amellyel — nyilváno­san — meg lehetne pontosan jelölni egy-egy reklámvers szö­vegének a színvonalát. Jobb híján így mondom: és még fizettek is érte! Nincs adatom, de bennem »bujkál«: a vas- edénybolt recsegő hangú, fedő­jét kalap gyanánt emelgető fazeka nem túl sok embert csalogathat a boltokba. Akinek valami kell, az megveszi, de bizonyos, hogy nem a »kelle­metlen edény« hatására. Az elrettentő moziplakátok­ról hosszabban lehetne beszél­ni. Egy-egy ilyen alkotásnak nyilván nemcsak ■ az a célja, hogy a film címét ismertesse a járókelőkkel, yalamit közöl­nie keli a tartalomból is, a film jellegét véve alapul. Még­is elszontyolodva nézem aki­mért magatartásé úriembert, aki késsel-villával géppisztoly­golyót reggelizik. Vagy az Edith Piaf-film plakátját: ez az apró termetű, világhírű francia nő a rideg élet éneke­se volt, A plakáton azonban így tudnám jellemezni: gices- kompót szirupban... zott el. A riporternő ezt mondta többek között: »...a méltán európai hírű lengyel plakátművészet.« Nos, nekünk nagyon jó grafikusaink van­nak. Az igények azonban nem kényszerítik őket ízléses, esztétikus és hasznos reklámok készítésére. Pedig kikerül egy- egy olyan alkotás is a kezük­ből, amelyik »lengyel szinten« van. Ezekkel azután gyorsan megnyernek egy-két födíjat, elhintve a hitet a zsűri tagjai­ban, hogy Magyarországon magas színvonalat ért el a reklámkultúra. Pedig itt van egy másik, »és még fizettek is érte« versike. Hogy ki ötlötte ki, nem tudom, valószínűleg éppen ő takar­gatja a legbuzgobban szerző­ségét. A rigmus az autósoknak szól, s arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy a kötelező eascobiztosítás milyen elő nyökkel szolgál a gépkocsl-tu lajdonosoknak. Az »alkotás« ezt így tükrözi: Vaseo de Ga­ma — casco, de máma! Óriási! Ki lehet tőle futni a világból... M. A. er Uj műhelyben a toponári szeretők darabot bocsátottunk ki, s ezt is hasonló arányban használ­ták fel. A borító ötvenszázalé­kos vasúti kedvezményt nyújt, így először biztosítunk me­netdíjkedvezményt az egyéni­leg utazóknak is. — Mennyire ismerik fiatal­jaink az ÁIB kedvezményeit, s hogyan fogadják azokat? — Nemrégiben egy fölmérést végeztünk. Minden száz meg­kérdezettből kilencvenhét is­merte a lehetőségeket, s meg­felelőnek tartotta. — Ennek ellenére — úgy tu­dom —- újabb lehetőségeket keresnek, — A kedvezmények a fia­taloknak csak kisebb hánya­dához jutnak el, és ezen min­denképpen javítanunk kell. Szorgalmazzuk, hogy az or­szágjáró túrákra adott kedvez­ményeket a fiatalok összekap­csolják azokkal az utakkal, amelyeket különböző — orszá­gos jellegű — ifjúsági rendez­vényekre szerveznek, de ter­vezzük a közművelődés, illet­ve a sport és a turizmus kap csolatának erősítését is. Is­mert nehézség, hogy drágák a túra- és sportfelszerelések. Éppen ezért júniustól egy if­júsági kölcsönzőszolgálat mű­ködtetését tervezzük, ahol a jelenlegi kölcsönzési árak egy- harmadáért, feléért vehetik igénybe a felszereléseket a fiatalok, Szorgalmazásuk a ke­rékpár- és csónaktúrákat, így a kölcsönzőszolgálatnál ilyen sporteszközök is kaphatók lesznek. — A kedvezmények megis­mertetésére eddig a Tájoló cí­mű kis kézikönyv szolgált, amelyet azonban kevés fiatal ismert, — Ez a kiadvány megszű­nik, helyette a Magyar Ifjú­ság mellékletében mutatjuk be a lehetőségeket és felhasz­nálási módjukat, Tervezzük egy szabad idős kézikönyv el­készítését is, — A külföldi utazásokhoz ötszáz forintos utalványokat adott jutalomként az ÁIB. Hasonló »jegyeket« készített a Somogy megyei Tanács is. Ho­gyan fogadták ezt önök? — Példaként említhetjük a somogyi kezdeményezést. Jó, ha érzik a fiatalok, nemcsak az ország, hanem a szőkébb értelemben vett hazájuk is tá­mogatja őket. N. J. Űj gépműhelybe költöztek a toponári tsz szerelői. A 4,5 millió forint költséggel épült, korszerűen fölszerelt, szociális létesítményekkel ellátott,műhely ben harminc dolgozót fog­lalkoztatnak. I Egy jó termés gondjai A mernyei tsz vezetőinek legfőbb gondja, hogy a me­gyében elsőként jó naprafor­gótermést takarítottak be. Nem tévedés, ez okozza Mernyén a fejfájást. Két éve a tsz — a népgaz­dasági érdeket szem előtt tart­va — vállalta, hogy 100 hek­táron napraforgót termel. Le­gyűrték az első év nehézségeit. Az idén azután — a szakszé­rű művelés és a kedvező idő­járás eredményeként — a ter­vezettet meghaladó, 19 mázsás hektáronkénti termést adott a növény. Jól sikerült a betaka­rítás is. Szeptember 19-en kezdték a munkát, és már 22- én biztos helyen volt a mint­egy 20 vagonnyi olajos mag, Ma is javarészt ott van, csak­hogy az a hely egyre kevés­bé »biztos« a kényes, nehezen tárolható magvaknak, A teljes mennyiségre a dom­bóvári vetőmagtermeltetőve] kötöttek szerződést. Ebben egyebek közt az áll, hogy a vállalat a betakarítást követő három héten belül »diszpozí­ciót ad«, azaz közli a gazda­sággal, hol várják a termést. A betakarítást követő ötödik héten azonban még mindig csak két vagonra érkezett megrendelés. Hogy ennek el­lenére már »csak« 10 vagon- nyi magot kell naponként át­forgatni, az annak köszönhe­tő, hogy a gazdaság elnöke, vállalvu a kockázatot, diszpo­zíció nélkül útnak indított nyolc vagont. A dombóvári vetőmagter- meltetőknél már jól ismerik a mernyei vezetőket. Szinte naponta fölkeresik a vállala­tot. Néhány a válaszok közül: »Sajnáljuk, nem tudunk mit tenni, mi sem kapunk disz­pozíciót.« Azután tíz napja: »Rövidesen küldhetik a ma­got Döbröközre.« Majd rá két napra: »Ne küldjék mégsem, legyenek még türelemmel.« Ez utóbbi kérést azért ne­héz teljesíteni, mert a kuko­ricatermés helyét elfoglaló napraforgómag állapota gyor­san romlik. A mernyei »napraforgóügy« végső oka: az ipar nem győzi feldolgozni a termést. Mind­ebből a tsz-ben joggal követ­keztetnek arra, hogy ez eset­ben nem volt szinkronban a szerződéskötés és az ipar ka­pacitása. A mernyei esetnek persze nem csupán -másfél millió fo­rint a tétje. A gazdaság veze­tői a jó termés fölötti örömük­ben elvállalták, hogy jövőre már 250 hektáron termelnek napraforgót az IKR rendszer­ben. Akkor még nem gondol­ták, hogy a jó termés gonddal is járhat. B. F. »Szóval te jáfszottál — bó­lintott magában Maigret. Alig-alig vette le a fickóról a számét. — Mégiscsak te ját­szottál ... Beszorul a király. Lépünk még kettőt, és matt.« Így diskurált Maigret gondolataival, szemének pórá­zán tartva Zsabkát. Sandi pedig tette a maga dolgát. Lenyúlt a kupacba. — Na, uraim, kiárusítás! — S felmutatta az elsőt. — Kié ez a kés? Egymásra néztek, nem akadt gazdája. Aztán előre­lökték Gyúrót, Marisa férjét, az övé volt. Lóhere volt a nyelébe vésve, négylevelű. Eleget vagdosta Gyúró a kocsmaasztal ba, hogy min­denki ismerje, kihez tartozik. Gyúró irult-pirult, hogy tu­domást szerzettek, hagyta el a kését. — Franyo, ez a tied! Kráiik Franyo előbb feje rázásával tagadott: tévedés lesz. De mások is megismer­Ezután Ondrej késére is­mertek rá, ki szintén világ­háborús hős, s kocsmai vi­tézkedésekben elöl járó, Fra- nyóval. Ondrej késének az­tán éppenséggel nem volt bol­ti nyele. Teljes egészében ma­ga faragta Ondrej, nagv mű- vészkedőkedwel, kőrisfából kígyó formát, a csőszködés unalmát üzögetvén. Mindenki ismerte a kést anélkül, hogy Ondrej rámond­hatta volna, hogy az övé, minthogy nem volt jelen, így a kimaradt a közszégyenülésből. Mert most aztán kiderült, kit támadott meg, s kit nem a »katona«. Hősi hírek omlottak össze a Vaskapu-szikla platóján. Nagy megfutamodásokra s fegyverodahagyásokra derült fény, S ha a falu hitében (az er­dei támadó földöntúli ereje) volt is a sorozatos vereségek­re enyhítő körülmény, most valahogy a városiak előtt, a rendőrség józanító jelenlété­Lacóé is — e figyelemre mél­tó körülmény megrezzentotte Maigret pipáját: tehát a lány eltűnése előtt egy órával el­ragadott kés is üt van már a kupacban. Az eféle tulajdo­nosok társaságában a közti z- teletben álló tekintélyek dőlé­se siralmas dolog volt. Szorult a hurok Zsabka kö­rül, Maigret szemének hurka: »Bolondot űztél, fiam, a fél faluból, meg is érdemlik az ostobaságukért. De a végét azt csúnyán elhibáztad». A pipa a fogak zugolyába ugrott a pók kilépett a háló sarkából, ahonnan eddig ébe­ren figyelt. Az atyafiak elé lépett. — Ezek szerint maguk csaknem mindannyian talál­koztak már a katonával. —• Pöffentett egy füstöcskét. — Jól titokban tartották, még egymás előtt Ú>. Nem hasonlí­tott rá? A pipás fő odabökkintett Zsahkára. A bölcs gúny széles nyugal­ma csak egy szemöldökeltoló­ben, a késkupac realitásának napvilágánál szánalmasnak és dóst mutatott a homlokán, STn-a«*» gyengécskének érződtek a midőn a válasz megérkezett, miképp „a-.ho ........................ néphit érvei, csodák és sej­telmek szőtte éteri anyaguk­kal, a képzelet hús-vér lábak­nak járhatatlan csapásaival. Sok kés gazdára talált, sok nem. Nagy volt a fülek pi­mi is — többször ezekről a visszás jelenségekről. Hogy mégis tollhegyre került, annak egy oka van: a rádióban hal­lott mondat, mely a lengyel plakátkiállítás kapcsán hang­Somogyi Néplap H-V • ‘ - ' ' »Nem« — volt a válasz, a bizonytalan fej rázások össze­ge. — Szóval nem — dünnyö gött Maigret. Látszott, kellő értékére szállítja le a választ, megbízhatóságát, s ennélfogva használhatóságát tekintve Nem illett a koncepciójába melynek hiányzó pilléré már lét, mert a kés még az első nyílna, de hát azt is csak a nem is volt, legföljebb eléggé világháborúban szegődött fantázia teremtette. így a su- át nem gondolt, ami bizonyos ték Franyo szalonnázókését, a rossága, kínosak a leleplező­sok élesítéstől kajs-za pengé- dések. Sokan szerettek volna jét, de még inkább Lemberg elsüllyedni, ha a kőhátű pe- Szóltak — és szóltunk már , városképével ékített cscmtnye- kol a lábuk alatt most meg Frányához, a galíciai fronton, s egy emberéleten át hűség­gel szolgálta őt. Franyo vakarhatta üstökét, vigyorogni próbált, mint aki­nek sikerült a tréfája. A meg­került békanyűsót gyorsan zsebre vágta. ta hallgatagság volt minden, amibe szégyenkezésükkel fe­jük búbjáig merülhettek. Közben egészen friss keletű bicskák is meglettek: a vén Jankóé, a dilinósé, a vízhor­dó legónyikéé, kit a tanács­házán faggattak, de még a időbeliségeket illet. Bizonyos alibiket kell még tüzeteseb ben megvizsgálni. S míg így szólt magában Maigret, máris jött egy időbeli bukfenc De még mekkora. (Folytatjuk) fl « X Ti Z » Tizenhárom éves kölyökko- hogy nem, örül és hemegy a rombeli, verébfejnyi betűkkel játékboltba. Ajándék lesz az írt sorok kerültek a kezembe, unokának. Csodagyerek nem voltam, csak , . . ... szereltem a fogalmazásórákat. 1 ltal mama kisgyerekkel. És otthon magánszorgalomból *x anyuka »letne, a kicsi to­leirtam megfigyeléseimet. Egy montázst — kicsit stilizálva, elkerülve a szóismétléseket — összeállítottam belőlük. Ta­lán valami jelzést adnak egy kiskamasz gondolkodásmódjá­ról. 15—16 éves fiú. Határozot­tan megy. Nézi a lányokat. Néha rápislog a még idősebb fiúkra. Könnyű nekik. Észre­vesz egy lányt, feléje tart, aztán nem meri megszólítani. Zavarban van, mert minden­ki látta, hogy a lány felé in­dult, Fölcsillan a szeme,/mert észrevesz valakit a lány mö­gött. Ismerőst. Odamegy, kö­szön neki és nagyokat röhög­nek valamin. 15—16 éves lány. Lassan sétál. Táskáját lóbálja. Ö nagylány. Nézi a kirakatokat tyog. Megállnak egy kirakat­nál- A mama húzza a gyere­ket, a gyerek húzza vissza a mamát. Körülnéz az anyu­ka, látják-e, hogy milyen szép a fia. Néhány férfi inkább a mamát nézi. Egy élelmesebb leguggol a gyerek mellé, be­szél neki, A mama büszke, a kisgyerek nézi a kirakatot. A mama beszélget a férfival, utána fölveszi a gyereket. Eltörik a mécses. Hiába, siet­ni kell. Gúnyosan visszamoso­lyog a férfira, az mag csaló­dottan néz utána. Papa, kisfiával, A papa vi­szi a kisfiút, közben megnézi a nőket. Nem rossz apa, biz­tosan jó férj, de ki ne nézné. A gyerek kérdez, ő felel, és így megy egy ideig. Azután lehúzza az apja kalapját és ledobja. Egy lány fölveszi, és nagyiany. nézi a KiruKaio/cai . , _ „ /s vagy inkább magát a kirakat üvegében. Megigazítja a haját, hogy felfigyeljenek rá. de ha valaki ránéz, elpirul és elsiet. Megszólítja egy fiú. A lány végigméri és elégedetten to­vábbmegy. öt megszólították'. öregasszony. Szatyor van a kezében. Sietni szeretne, de lábaiban ott van az öregség. Egy fiatal meglöki. Azután bo­csánatot kérve továbbmegy. Az öregasszony félénken kö­rülpislog: micsoda rohanás. Megsimogatja a szatyorból ki­kandikáló csibe fejét. Szép pipi, örül majd az öregember, amikor megeszi, öregember. Nagylmlap, nagy kabát, tél van bizony. Orra vidáman piroslik ki a Icifaió karimája alól. Nézi a kirak:*zkat. Egyiktől a máz ­őrül, de nem áll meg beszél­getni, mert a láthatáron feltű­nik a mama. A gyerek visí- lozni kezd, és ugrál a karján. A papa megköszöni a segítsé­get és birkózik vele. Nehéz apának lenni. Kedves szórakozásom volt, hogy kószáltam az utcán, és lestem az embereket. Még ap­ró történeteket is kigondoltam róluk, kár, hogy nem írtam le valamennyit. Régi soraimból néha apró gúnyt érzek, mely a felnőtteket, a nagyobbakat célozza. De — ma már úgy gondolom — elsősorban az el­lesős, az utánzás késztetett a meg’lgyc' '"-ékre. Ilyen leszek, bt r.z*y Irszek. ts az egész eh'*—*'', valahol. Most már klg lépeget, nagy a gond. csak találgatok, amikor egy- Meglát egy szép macit, rámu- egy gyereket veszek észre, tat. Visszakapja a kezét, körül- amint önfeledten nézi az utca néz. »Csak nem vette észre forgatagát. Mit gondolhat ró- valaki, hogy én, bolond öreg- lünk? ember mutogatok?“, íÁtja, l>. P.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents