Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-03 / 234. szám
A férfi óvatosan vissza- ta eltalálni, mi történt, s érfordult és látta. hogy az alacsony, tömzsi ember még mindig követi. Most már nem lehetett kétsége: akar tőle valamit. A szíve szapo- rázott. A sarkon befordult. »Ha utánam jön, követ« — gondolta. Az idegen feltűnt. »Egy elhagyottabb helyen elkap. Rám ordít, oldalba lök a pisztollyal, a feleségem pedig majd megkérdezi: Fiacskám, mi az ott az oldaladon, az a kék* folt? És nem fogja elhinni.. .« Szaladni kezdett. Az első keresztutcánál befordult. Futott egy keveset, aztán belépett az egyik sötét kapualjba. Egy pillanatig nem látott semmit. A sorban álló három kuka lassan formálódott előtte... »Igen, ez lesz a helyes! Mögéjük kuporodok. Itt nem keres! Miből is gondolná? .'aj, hogy reszketek... Gyilkolni fog! Gyilkos! Gyilkos! Hopp, lépések!« Meghűlt a vére. Érezte, el- hidegül a homloka. Valaki hejött a kapun. Egy siheder Az udvaron egy lánynak kiabált, majd a lépcsőházban elunt. A kukák mögött á férfi várt. Szeme megszokta a félhomályt. Az órájára pillantott, negyedórája kucoroghatott. Minden átmenet nélkül józan hullám indult benne. »Nem is engem követett. Véletlen, hogy egy irányban jöttünk. Mit is akarna tőlem? Csak az életem van, meg egy kevéske zsebpénzem. Miért hiszem, hogy a világ közepe vagyok, hogy okvetlen az én életemre tör valaki? Ugyan! Ki volna olyan ostoba, hogy miattam veszélyeztesse a szabadságát, az életét! Emberölésért akasztás jár. Bizony-bizony. Ej, de ostoba is vagyok.« Félelme elpárolgott. Kilépett az utcára. Néhány fiatal jött nevetgélve. »Milyen kedvesek!« — sóhajtott. Cigarettát kotort elő, rágyújtott, és átballagott a másik oldalra. Kellemes szomorúsággal sütött az őszi nap. Egyszerű lett minden. De tudta, újból jelentkezik az a kellemetlen érzés, és nem lesz menekvés. A dolog úgy kezdődött, hogy egyszer a moziban attól rettegett: valaki a fejére vág vagy kellemetlen megjegyzést tesz, és neki védekeznie kell. Válaszolnia, mert nem maradhat mások előtt szégyenben. Erre a másik pofon vágja, és neki vissza kell adni... F egyelmezte magát, mégis képtelen volt a moziban maradni. A nézők labán tapodva kiverekedte magát. A felesége nem tudtetlenül követte. Az ucán nekidőlt a falnak. — Mi bajod van? —. kérdezte az asszony. — Rosszul vagy? Nem válaszolt. Ezután mindig az utolsó sorba vett jegyet. A vendéglőben a sarokba ült. Általában olyan helyet választott, ahol védhette magát. De a félelem nem csöndesült. Arra gondolt, ez betegség. Elment az orvoshoz. Magas, vörhenyes arcú ember volt, gyanakvóan nézegette, amikor elmesélte a baját. — Hát igen, igen ... — sokat sejtetően vizsgál gatla. Kis kalapáccsal ütögette a térdét, egy tükrös szerkezettel a szemébe nézett. Asperján György Mire a torkodig er — Más panasza? — Nincs, kérem, csak ez. — Nahát, legyen nyugodt! Magának nincs baja. Az égvilágon semmi. A családi élete rendezett? Igen, gondoltam, hogy minden rendben van. Nézze, maga időket, és őhozzá fordulva azt mondta: — Kolosvári! Nincs jobb dolguk? Forgatta a levelet, és biztos volt benne, hogy holnap kirúgják. Nem a felmondástól félt, hanem a megalázástól. A főnök majd lehordja, lehülyézi, ő pedig csak áll tehetetlenül, és nem üthet vissza .. . Homályosan érezte: ezek a sötét gondolatok nem helyesek. Egyébként is, a főnök nem haraggal beszélt vele, hanem viccelődve, hiszen te- geződtek. Sőt, néhány aktuális viccet is elmondott. »Ostobaság ez így — gondolta. — Én megbecsült ember vagyok. Vittem valamire az életben. Melós voltam, aztán mérnök lettem . . . Számítanak rám, a tanas-.ta'a- tcmra, az eszemre. Ä kollégák maguk közé fogadtak. Nekik csak Feri vagyok. Esetleg el is válhatnék ettől a megkopott asszonytól és elvehetnék egy fiatalt. Hányán ácsingóznak rám, szép nők is. De én nem! Játszom az erkölcsöset. A képmutatót! Bizony, ázt! Ha volna eszem, megragadnám az első a’kaimat. De én sohasem teszem, amit gondolok, amit szeretnék, hanem rafinált gúzsba kötöm maiamat. A magamba nyelt, ki nem élt, vágyaim ölnek meg. Mindig példát akarok mutatni! De kinek és minek?! Ki követ engem?! Ki tart jónak és rossznak!? Senki! A mindenki gyakorlata által megszentelt módon kell élnem, és megszűnnek félelmeim.« Mindez komolyan és bölcsen hangzott. De hiába Osztrovszkij; Erdő A színészet ars poeticája radt. Pihenjen. — Kérem, én fizikailag nyugtatta magát. Félelme tönern vagyok fáradt. vább fertőzte. Vacogott és Nem is úgy értem. Valami kimerült magában, azért van az a kis kihagyás. ! J\ ztán tovább érdeklő- dőlt: — Mondja, éjszakánként nem szokott arra ébredni, hogy hideg mind a két lába? Nem szokta súlyosnak érezni magát? — Mélyen alszom. Mélyen, mint egy kútban. — Ne gondoljon semmire. Csináljon úgy, mintha nem volna semmihez semmi köze, és meggyógyul — mondta az orvos, és fáradtan mosolygott. A férfi úgy érezte, megkönnyebbült, hiszen semmiség, ami vele történt. Egy kis kihagyás. Otthon expresszlevél várta. A főnöke írt Gyanúsnak találta. Holnap kiküldetésbe ment volna, és most hivatja a főnök. Nem szokás ez a vállalatnál. És be- lévágott: miért kell megjelennie a főnöke előtt? A múlt héten néhány kollégával szidták a főnököt. ő nem, csak éppen a többiekkel volt. Ekkor benyitott a főnök, dühösen végigmérte Gazdag művészeti rovat a Somogy új számában Ez alkalommal — igaz, nem először — a szemle irodalmi, művészeti rovata a leggazdagabb. Pontosabban: az itt közölt versek, a Somogybán élő vagy megyénkhez kötődő írók tájat, kapcsolatokat, hangulatokat idéző lírája kelti föl a figyelmet. De még előbbre kívánkozik Reisinger János Berzsenyi: Horác című versének elmélyült, szép elemzése. Ha már a niklai remetéről szó esett, itt említem meg, hogy e számban más írásokkal is folytatódik az évforduló ünneplése. Igaz, nemcsak fenn- költ szavaikkal. Várkonyi Imre közli a múlt számiban megkezdett fölmérésének második részét Berzsenyi helye a köz- műveltségben címmel. Lehangoló következtetésre jut: »Társadalmunk középszintű általános műveltséggel rendelkező fiatal korosztálya alig ismeri« a költőt. Az okot az iskolai oktatásban — a tantervi szerkesztés hiányosságában és a tanári láas — Fodor Andrásról című, a költő szerzői estjének bevezetőjeként a Fészek Klubban elhangzott összeállítása eredeti formájú és hangvételű képsor a Somogyhoz hú, megyénk művészeti életéért felelősséget érző író életpályájáról. A társadalom és gazdaság rovat még mindig nem találja meg a megye szem,pontjából legizgalmasabb témákat, illetve a megírásukra alkalmas szerzőket. Kovács Géza Jövőkutatás és középszintű tervezés című dolgozata ugyan — a címből ítélve — számot tarthat egy szűkebb réteg érdeklődésére, de elolvasva azt kell megállapítanunk: e tudományos szakcikk idegen a Somogy szerkesztési elvétőL A megye villamosításáról közölt rövid összefoglaló inkább érdekelheti a somogyi olvasókat. A Figyelő rovatban eligazító áttekintést nyújtanak az írások a nyári somogyi tárlatokról és a már említett Berzseremegett. A felesége ágyba dugta, forró teával itatta. Reggel nyúzottan ébredt. Eszébe jutott. hogy meg kell jelennie a főnöke előtt, és érezte: el- fehéredik benne valami. A főnök kedvesen fogadta: — Nos, mit mondott az orvos? —■ Semmit, semmi különöset. — Ne haragudj, hogy levelet küldtem, de tegnap, miután elmentél, jelezték, hogy ma jön a küldöttség. — Értelek, természetesen — mondta a férfi. Egy szavát sem hitte e! “ azonban a főnöknek, aki tovább beszélt: — Ügy látom, nem érzed jól magad. — Kicsit gyenge vagyok, mint egy vajúdó asszony. . mint egy. mint egy ... — Írasd ki magad, és pihenj ! Sokat dolgoztál az utóbbi időben. A férfi hazafelé átgondolta a helyzetet: »Világos minden. Így akarnak tőlem szabadulni. Szerencsétlenné tesznek.« Az egyik ut -a sarkán a kocsmából egy magas részeg férfi lépett ki. Majdnem fei- lökte. — Nem tud vigyázni? — Te, agyo ícs .p!r,j{ i — mondta a részi'. A férfi mindenről megfeledkezve a részegnek ugrott A mentőben tért magához. — Nincs baj — mondta uz orvos. — Csak bordatörés. A férfi behunyta a szemét, és úgy érezte, boldog. Igazi nagy, diadalünnep volt pénteken este Osztrovszkij Erdő című művének bemutatója a Csiky Gergely Színházban. írásunk tehát ezúttal neon színibirálat, hanem tudósítás egy forró, vastapsos előadásról. Osztrovszkij darabjairól valahol azt olvastam: a XIX. századot XIX. századi módon ábrázolják. Szőke István rendezése a XIX. századit XX. századi eszközökkel mutatja fel, tehát általánosító igénnyel, érvénynyel. A rendező »bevallottan« a nejerholdi iskola híve, mely ellentmondásosságával együtt is színiházmegújító erejű. A cselekmény úgynevezett díszletvázak. vázkonstrukciók között zaj'iik, hogy a néző szabadon asszociálhasson rájuk, köréjük bármit. A színész egész testével, már-már akro- batikusan kiképzett mozgástechnikával vesz részt a játékban ; ezt Mejerhold bio- mechanikai játéktechnikának keresztelte. Az ilyen stílusban előadott művek mindig lehe- őséget teremtettek a színésznek arra, hogy mintegy kívülről, saját maga is figyelhesse az általa játszott figurát. Szőke István azonban — nyilvánvaló tudatossággal — a Mejerhold által egy időben tagadott átélés fontosságát is szem előtt tartotta. Csak így születhetett meg ez a nagyszerű játék, mely egyszerre bővérű komédia és fejletével írott tragédia. A lemeztelenített színpadra — Keserű Ilona készítette a díszlettervet — Szőke keretként csupasz erdő és siváran szürke falak (Oroszország börtön!) képzetét egyszerre keltő merőleges, síkidom- rendszert építtetett, megteremtve ezzel az állandó fenyegetettség érzetét. A színen időnként talpig fekete alakok jelennek meg, erősítve evvel azt a benyomást, érzetünk realitásfedezeteként. Ebben a környezetben, ebben a világban csak hazugul lehet élni, Szőke színpadán tehát mindenki láthatatlan álarcot visel, kisebb-nagyobb életterét védve a képmutatásKoltai Róbert és Vajda László. sál. Ezért nő meg Ulita kul- csámő — mint »szolgálatos fül« — szerepe je'entőség- teljessé (Molnár Piroska kitűnő alakítása) ebben az előadásban. A bizalmatlanság, a bes úgás légkörében élnek. Hazugok még a rózsaszín és narancssárga szobabelsők is. A farkasok rókamódra ravaszkodnak, majd a leleplezés után sarokba szorítottan — s mégis győztesként — vicsorítanak. Olsavszky Éva nem a megszokott, kemény és öreg földbirtokosnő e felfogásban. Érett, gyönyörű ap- szony, velejéig romlott képmutató, aki utolsó kéjsóvár fellobbanását . éli. S célja — egy, kezdetben korlátoltnak tűnő gimnazista — eléréséhez minden eszközt felhasznál. Lukács Andor és Olsavszky Éva. felfogásban látja, j nyi-óvkönyvön kívül még öt Hangsúlyozza: Berzsenyi korszerű gondolkodó és költő volt, életművét nem nélkülözheti tudatunk. — Ugyancsak e számban méltatja Laczkó András a Vas és Somogy megye tanácsa által közösen kiadott Berzsenyi-emlékkönyv értékeit. Egy mondattal visszatérve még az Irodalom, művészet rovatra; Domokos Mátyás Koirecenzió ad értékelő , tudósítást az utóbbi hónapokban megjelent somogyi vagy a megyénket érintő kiadványokról. Igaz, az egyik csupán fotógyűjtemény és egy igen értékes honismereti munka terméke, de éppen ezért örvendetes, hogy helyet kapott az egyébként gazdag tartalmú Somogy hasábjain. I*. I* Kelemen Lajos PRÓBÁLOK MAST Ágakra szürke hártyát ködöt aggat a szél csillagok és napok kontúrjai közt forog egy gépézet most a csend is felemásan kél és szigorú hasonlatok mögött hánytorog a lét zenél csak kakofóniát meg ricsajt korhatag faszobrait bámulja az erdő futótűz időzik testemen ő is áthajt lélektől lélekig árnyék az út kerülő nem tudván e szigorú törvényt eltévedek hol a húst álcák rácsok faragják sajogva hol a bűnre a cáfolat már megcsonkulva felel mondanék végsőt de én még kétkedek habár végül zúzott kertté is Jcorcsosulna próbálok mást: mint az ég előbb sötétedek Somoskői Lajos ODÜSSZEL/SZKÉNT összevegyült sorsomban a mélység, a magasság, elmozdult helyéről a Sarkcsillag is, mely hazafelé mutatná nekem az irányt, csillagtalanul megyek Pénelopém: hűséged után. vízóceánokról úróceánokra hajózom, űróceánokról vízóceánokra hajózom, s hajóm csonkult hajó, vitorlám se vászon, én feszülök helyen magam viharától. Lekopik róla a finomkodás, a szépelgő stílus, amikor vágya elé — mely egyre nő — akadályok emelkednek. Ruhái lelkiállapot és célirány kifejezői egyszerre. Telített, vé- let'ent mímelő mozdulatokkal fonja be a diákat a kerti pádon — noha közben ügyel a látszatra is —, de koreográfia ez; a vággyal telt, buja asszony és az érdekirányultságú fiatalember »nászi tánca«. Ebben a környezetben jelenik meg társával Szcumorov színész, akinek rá kell ébrednie, hogy az igazi komédiások ezek, a koncon marakodó, életszínpadi figurák. A kaposvári előadás főszerepe »et« színészé. Aki itt A hivatás hitvallását mondja el, nem szavakban, hanem a tetteivel. óriássá magasodik ebben a környezetben, erkölcsisége szinte már Don Quijote-nagy- ságű és tisztaságú. A színész ars poeticája pedig itt egy színház hitvallása is. Örökérvényű igazságkeresés, szent szolgálat. Az igaz kimondása, a vélt vagy a valódi fölötti magasságban! Vajda László pályája nagy csúcsához érkezett Szomorov megformálásával. Tökéletesen teLjesíti be a szőkéi elképzelést: képes átélni, ugyanakkor »kívülről is figyelni« magát. Beidegzett, tragikus pózoktól romlott színészi stílust és valódi szenvedélyektől fűtött embert játszik el; ez az előadás fő humorforrása és tragikus töltése egyszerre. Vajda gesztusrendszere, mimikája, hanghordozásának sokszínűsége valószínűleg szaklapok írásainak tárgyát képezi majd, ha megemlékeznek erről az előadásról. Remekel Dán ffy Sándor is. egy — a körülményekhez igazodó — fakereskedő alakjában: igazi »orosz kereskedőt« állítva a színpadra. Ahogy mondani szokták: »levegője van«. Életerőt sugárzik, robban tőle minden. Nagy alkudozásuk Olsavszky —Gurmizsszkaíával ponjpásan kidolgozott, éttérbe hozott és leleplező erejű jelenet. Kóltai Róbert játf6za a másik színészt, Vigov komédiást. Alázatossága, maid felülkerekedő dühe azt bizonyítja: pofont kapott, s már-már teljesen alkalmazkodott a »farkasokhoz«. De végül is a Szomorov által megtestesített hivatástudat, igazságkimondó szenvedély kézen fogja őt. Fekete Gizit »Hamupipőkeszerepben« látjuk, igazi bemutatkozását én innen számítom. Mihályi Győző jól választotta el az alázatosan ra- vaszkodó, majd nyeregbe kerülő Bulanov magatartásformáit, ígéretesen kezdte pályáját. Szívesen láttuk újra Mucsi Sándort »hazai deszkákon« egy — kissé — mamlasz kereskedőfi szerepében. Zavart letelepedése a birtokosnő házában mindent elmondott a figuráról. Lukács Andor egy hazugan szépelgő élősdit formált meg jól, Jeney István egy kimustrált hadfit alakított ugyancsak megfelelően. Kiss Istvánt a minden fordulat iránt immunis inas szere-, pében láttuk. Szőke István rendezésével a színház magasra emelte az idei évad mércéjét. S ide számítva az első gyermekszín- padi bemutatót is: nagyon erős évadkezdet ez. Leskó László Somogyi Néplap