Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-03 / 234. szám

Gazdálkodás az emberrel Wem szívesen használom a »munkaerő« kifejezést. Sokan ugyanis e közgazdasági szak­szó tartalmán csupán a »ter­melő« embert értik, megfeled­kezve az egyén egyéb jellem­zőiről: növekvő szociális, szel­lemi — művelődési — igé­nyeiről, társadalmi kapcsola­tainak alakulásáról. Pedig ezek nem függetlenek a*mun­ka végzésétől: kielégítésük vagy kielégítetlenségük befo­lyásolja az ember teljesítőké­pességét, az új iránti fogé­konyságát, tűzbe hozza vagy kedvét szegi, gondosabb mun­kára serkenti vagy a cinizmus felé hajlítja. Amikor tehát munkaerő­gazdálkodásról, helyzetének megítéléséről és alakításáról beszélünk, számos tényezőt fi­gyelembe kell venni; minde­nekelőtt azt, hogy bármilyen lépés — a norma változtatása, a munkaidő gazdaságosabb ki­használására, a belső fegye­lem szilárdítására vagy a dol­gozók közlekedésének javítá­sára, a tanulási kedvezmé­nyek bővülésére stb. hozott intézkedés — nem csupán a termelésre hat, hanem az egyén sokoldalú általános fej­lődését, életének alakulását is befolyásolja. . Biztos kenyér Ezt tartotta szem előtt a megyei párt-végrehajtóbizott­ság is, amikor —• a megyei tanács elnökének előterjesz­tése alapján — áttekintette Somogy munkaerőhelyzetét és állást foglalt a különböző irá­nyító és foglalkoztató szervek feladatairól. Mindenekelőtt joggal állapíthatta meg: oz elmúlt tíz évben jelentősen javult a megye lakosságának foglalkoztatottsága. A lehetősé­gek bővülésével nagymérték­ben enyhültek az elhelyezke­dési gondok, munkát kaptak a mezőgazdaságból felszaba­duló nők, férfiak, és biztos kenyérre számíthat minden somogyi fiatal. Es ez nemcsak Kaposvárra vonatkozik. Hiszen vidéken még gyorsabban nőtt a fog­lalkoztatottság, mint a me­gyeszékhelyen. Különösen a nők munkába állását segítette az iparfejlesztés: tavaly há­romszor annyian dolgoztak a szocialista iparban, mint tíz évvel korábban. De nem csupán a munka­lehetőségek bővültek, jelentő­sen javultak az életkörülmé­nyek is. Különösen a munka­idő-csökkenés érezteti ked­vező hatását; ma már nyolc­vanezren dolgoznak a megyé­ben 44 órás munkahéttel. Előtérben a szakmunkásképzés Az iparágak fejlődése azon­ban nemcsak mennyiségi igényt hozott magával. Az üzemeknek egyre több szak­munkásra van szükségük. Hisz a megye gazdaságának kedvező szerkezeti változása lehetőséget teremtett a szak­mailag jól képzett, öntudatos, művelt nagyüzemi munkás- osztály kialakulására, a kö­zép- és felsőfokú végzettségű szakembergárda erősödésére. Somogy munkássága az utóbbi években egyre jelentő­sebb szerepet tölt be a megye politikai életében, a lakosság szellemi, kulturális fejlődésé­ben. És a jövő is biztató: egy­re több fiatal választ életpá­lyaként egy-egy ipari szak­mát. Már a múlt tanévben is a nyolc általánost végzettek­nek több mint a fele szak­munkásképző iskolába iratko­zott be. Ugyanakkor nem sza­bad szemet hunynunk egyik nyomasztó gondunk fölött: a munkásállományú dolgozók mintegy egyötöde még nem végezte el az általános iskola nyolcadik osztályát, és köztük jelentős a fiatalok száma. Bár a vállalatok egyre na­gyobb gondot fordítanak dol­gozóik alapműveltségének megszerzésére, az »eredmé­nyek« azt mutatják, hogy munkájuknak sok helyen nincs számottevő hatása. Szó esett a vb-ülésen arról is, hogy jó néhány termelő­üzem és intézmény nem gaz­dálkodik célszerűen, körülte­kintően a nehezen megszer­zett vagy kiképzett dolgozók­kal. Még mindig sokan vál­toztatnak munkahelyet alapos indok nélkül, és jelentős idő — egy országos fölmérés sze­rint a munkaidőalap mintegy húsz százaléka — veszik el szervezetlenség, fegyelmezet­lenség miatt Tervszerű átcsoportosítás Ä megyei párt-vb állást foglalt a munkaerő-gazdálko­dás közép- és hosszú távú fel­adataival kapcsolatban. Eb­ben hangsúlyozza: a megyei pártbizottság gazdaságpoliti­kai céljaival összhangban kü­lönös figyelmet kell fordítani a mezőgazdaság szakemberel­látásának javítására, a szol­gáltatások fejlesztésére, az ipar tervezett szerkezeti vál­tozásából eredő szakmunkás­igény kielégítésére. Elsősorban a megyei irá­nyító szervek feladatai közé tartozik a dolgozók vándorlá­sának minimálisra csökkenté­se, illetve a tervszerű, a vál­tozó gazdasági igényeknek megfelelő átcsoportosítások megoldása. Ez természetsze­rűen körültekintő, elemző munkát feltételez, amely ala­pul szolgál a gazdálkodó szer­vek rangsorolásához. Erre óhatatlanul szükség van, hi­szen a következő ötéves terv­ben az iparban — a belső vál­tozások, az új fejlesztések és a szolgáltató ágazatok bővülé­se miatt — mintegy négyezer­rel kell növelni a dolgozók létszámát. Az építőiparban is legalább ezerrel több szak­munkásra lesz szükség — fi­gyelembe véve a magasabban szervezett, nagy kapacitású szervezetek növekvő igényeit. Több mint kétezer szakem­bert vár a kereskedelem, és legalább három-négyszáz új dolgozót igényel a közlekedés. De újabb, jelentős számú szakemberre van szüksége a mezőgazdaságnak, különösen az állattenyésztésnek. Mind­ezeket a fiatalok képzésével lehet biztosítani elsősorban, de számolni kell a háztartás­ban dolgozó nők, illetve a bejárási nehézségek miatt csupán részben, foglalkoztatot­tak teljes munkába állításával is. Az ő bevonásuk feltétele azonban a közlekedési körül­mények javítása, különösen Marcali, Barcs és Tab kör­nyékén. A „kapun belüli munkanélküliség” megszüntetése Ä munkaerő-gazdálkodás javításában fontos feladat há­rul a foglalkoztató szervekre. Mindenekelőtt abban; hogy szerezzenek érvényt a közel­múltban megjelent intézkedé­seknek, utasításoknak. Ez azonban csak úgy képzelhető el, ha megfelelő érdekeltségi és ösztönzési rendszert dol­goznak ki, a helyi sajátossá­goknak megfelelően, az üze­mek, a műhelyek körülmé­nyeinek gondos figyelembe­vételével. Mindaddig azonban, minden egyéb törekvés meg­feneklik, amíg nem veszik komolyan »a kapun belüli munkanélküliség« felszámo­lását. Hogyan? Mindenek­előtt az üzem- és munkaszer­vezés javításával, folyamatos anyagellátással, a munkanor­mák korszerűsítésével. Válto­zatlanul szükséges továbbá a következő időszakban is a munkások, a szakemberek át­illetve továbbképzése, ' több szakma elsajátításának bizto­sítására. Mindenképpen feszesebb, gondosabb munkaerő-gazdál­kodást követelnek tehát a ránk váró esztendők. Hiszen a megye népessége a következő másfél évtizedben csupán ki­lencezerrel nő, és 1990-ig mintegy 370 ezer lesz. Ez idő alatt 70 ezer fiatal áll mun­kába. A munkaképes korúak száma tehát csak kismérték­ben emelkedik, a korösszeté­tel a jelenlegihez hasonlóan alakul. Ugyanakkor nő a szol­gáltatások, az egészségügy, a művelődés, a kereskedelem és a közlekedés igénye, melyet feltétlenül ki kell elégíteni. Az iparban tehát a munka- erőforrásokkal csak úgy le­het számolni, mint az ötödik ötéves tervidőszakban. Azt azonban mindenképpen figye­lembe kell vennünk, hogy az egyes ágazatok egyre több fel­ső fokú végzettségű szakem­bert igényelnek, és ennek ki­elégítésére nem elegendők az eddigi intézkedések. Negyedszázados a Napsugár %+m A csurgói művelődési házban kiállítás nyílt a szövetkezet termékeiből. A munkaerő-gazdálkodás fontos eszköze további gazda­sági, társadalmi fejlődésünknek. Felhasználása az eddiginél tudatosabb, szervezettebb, a változó körülményekhez való rugalmasabb alkalmazkodást, politikai tisztánlátást és fe­gyelmezettséget igényel. No meg annak állandó szem előtt tartását, hogy a munkaerő: maga az ember. Érzékenységé­vel, vágyaival, céljaival. P. L. Tegnap ünnepelte alapítá­sának negyedszázados évfor­dulóját a Csurgói Napsugár ipari Szövetkezet. A korszerű középüzem ma ezer ember­nek ad biztos megélhetést. Műhelyeiben évente több mint 140 millió forint értékű termék készül: a divat gyors változásait is nyomon követő konfekció részleg ruhái a leg­ismertebbek ezek közül. A ■ szövetkezet emblémájával dí­szített áruk nemcsak hazánk­ban ismertek, hanem mind többet szállítanak belőlük a világ különböző országaiba. Vasipari üzeme fokozatosan jutott el a mai fejlettségi szintre. A megalakulás után üstházakat készítettek itt, ma pedig korszerű galvanizáló berendezéseket gyártanak. Ezeket nemcsak itthon, ha­nem a nyugat-európai orszá­gokban is értékesíteni tudják. A szövetkezet korszerűen fölszerelt műhelyeiben min­den piacon jól értékesíthető termékek készülnek. Ez a je­len, amelyre a szövetkezet tagsága a jövőt alapozza. A tegnap délelőtti ünnep­ségen fogalmazták meg: nem­zedékváltás zajlik a Csurgói Napsugár Ipari Szövetkezet­ben. Korszerűen gondolkodó, Befejeződtek a parlamentek Együtt, egymásért 'Az Idén megkezdődött út­törőév jelmondatát idéztük az írás címében. A két szó »sze­rényebb dolgokat« takar, mint az előző úttörőakciók »fedőnevei«. Ez a szerénység azonban csal? a formákra vo­natkozik, mert nem lesz olyan nagy program a közeljövő­ben, mint az úttörőszövetség jubileumát vagy a felszaba­dulás '30. évfordulóját ünnep­lő rendezvények voltak. A csapatok, rajok belső élete, a mindennapi alkotó munka je­lenti az idén megkezdett ak­ciót, és ez — ha nehezebb is észrevenni — mindennél na­gyobb ünnepély. Nem véletlenül' írtam le az alkotó munka kifejezést. Mi, felnőttek, amikor a gyerekről beszélünk, hajlamosak va­gyunk arra, hogy elfelejtsük ezt velük kapcsolatban. Pedig azt hiszem, nem szorul külö­nösebb bizonygatásra, hogy aorónépünk valóban alkot, sokszor erejéhez mérten na­gyobbat, mint az idősebbek. A somogyi úttörőparlamentek egyik szembetűnő jelensége is erről győzhet meg minden­kit. A pajtások ezeken a ta­nácskozásokon pontosan meg­határozták, hogy miben vár­nak segítséget a felnőttektől, és azt is elmondták, amit maguk szeretnének megolda­ni. Nem javasolgattíissal töl­tötték Idejüket, hanem végre­hajtható, okos ötleteket fo­galmaztak meg. Nem akadt olyan község, ahol ne kértek volna munkát a kisdiákok. Akár lakóhelyük vagy isko­lájuk szépítéséről volt szó, akár olyan mezőgazdasági tennivalókról, amelyeket már ők is el tudnak végezni. A somogyi csapatparlamen- teket általában jól megszer­vezték a felnőttek és a gye­rekek közösen. A pedagógu­sok is ‘beszéltek arról: »csi­béik« mennyire igényelték, hogy társként alkotó részve­vőként bánjanak velük. Ahol ezt még nem értették meg a felnőttek — és az általuk megfogalmazott feladatok végrehajtóiként kezelték a gyerekeket —, nem is mentek sokra. A negatív példát csu­pán azért említettem, hogy azt is elmondhassam: szűkül ez a kör, egyre kevesebb a formális úttörőparlament, ahol a gyerek csak látszólag önálló. A tartózkodásnak, a »rövid póráznak« azért sincs értel­me, mert a jó parlamenteken világosan megmutatkozott, hogy az iskolások »elismerik« a házirendet, különösen azért, mert megfogalmazásában ma­guk is részt vettek. És nem szabadosságot, hanem szabad­ságot kérnek. Még egy adalékot érdemes megemlíteni: az illetékes párt- és állami vezetők min­denütt ott voltak. És a felnőt­tek »kötelező ígéretet« tet­tek a parlamentek határoza­tainak végrehajtására. Vidé­ken az úttörőpárlament min­denütt a falu ünnepe volt. A jelmondat tehát nemcsak a szövetségben érvényes, ha­nem majd mindenütt megér­tették: együtt, egymásért kell dolgozni, kicsiknek, nagyok­nak. u r. Az év utolsó negyedébe lép­tünk. A megye életét, esemé­nyeit figyelő krónikásnak az elmúlt hat napra visszate­kintve az az érzése, hogy nem­csak eseménydús, hanem egy kicsit ünnepélyes hetet líagy- tunk magunk mögött. Olyan hetet, amely nemcsak közéle­tünkben hozott piros betűs hétköznapokat, hanem na­gyon sok emiber egyéni életé­ben is szép emlék maradt. Huszonötödik alkalommal köszöntöttük néphadseregün­ket, a határőrséget, a rendőr­séget, a munkásőrséget a fegyveres erők napján. Szo­cialista hagyományainkhoz híven minden év szeptember 29-én emlékezünk meg társa­dalmi rendszerünk békéjének oltalmazóiról. A MEZÖGÉP- nél megtartott ünnepi nagy­gyűlésen kívül számos más rendezvényt is e gondolat je­gyében tartottak. Siófokon új MHSZ-központot avattak. Bensőséges ünnepségeken ki­tüntetéseket adományoztak a fegyveres testületek kiemelke­dő munkát végző tagjainak. Az ő életükben emlékezetes marad az elismerés napja, éppúgy, mint ahogy más vo­natkozásban emlékezetes lesz ez a hét azoknak, akik ezút­tal utoljára tettek eleget a hadsereg hívó szavának, elbú­csúztak a fegyveres szolgálat­tól, átvették az obsitot. Ünnepélyes aktussal kezdő­dött a megyei tanács e héten megtartott ülése: a hagyomá­nyokhoz híven most adta át Böhm József, a megyei tanács tanácselnöke a legodaad óbb munkát végzőknek a Tegyünk többet Somogyért! mozgalom kitüntetéseit. A textilművök országosan is elismert együttese, a Fonó­munkás Kisszínpad e héten ünnepelte fennállásának ti­zenötödik évfordulóját. A ka­posvári ifjúsági ház három napon keresztül a jubilálóknák és az őket köszöntő vendég együtteseknek adott otthont, s a rendezvénysorozaton belül itt tartották meg az amatőr színjátszás helyzetének orszá­gos vitáját is. S míg pénteken este itt az együttes születés­napját köszöntötték, a zeneis­kolában a tanárok hangver­sennyel emlékeztek meg a ze­nei világnapról. Itt éppúgy, mint Kaposvár több iskolájá­ban és szerte a világon felol­vasták Dmitrij Sosztakovics- nak a zenei világnapra írt üzenetét, mely ezzel zárul: »Hozzon a muzsika boldogsá­got az emberiségnek, gazda­gítsa szellemi életét, segítsen a szenvedés könnyebb elvise­lésében s a földi élet örömé­nek aktívabb és teljesebb át- érzésében.« Részben ezek az események, részben a most kezdődött KPVDSZ kulturális napok keltik azt az érzést, mintha október elseje új pezsgést ho­zott volna kulturális életünk­ben. Az ötvöskónyi könyvtár avatásával pénteken nyílt meg az őszi megyei könyvhetek eseménysorozata, ma pedig Bernáth Aurél marcali kiállí­tása jelzi az országos múzeu­mi és műemléki hónap me­gyei nyitányát. S ha már nyitányról esik szó, mindenképpen meg kell emlékezni a megye gazdasági életében jelentős eseményről: háromszori »nekikészülődés« után, ezen a héten kezdődött meg a Kaposvári Cukorgyár­ban a nyolcvanharmadik kampány. A cukortartalom el­ső mérései szerint biztató ki­látásokkal fogtak hozzá a cu­korrépa feldolgozásához. Kinn a földeken pedig nagy szorga­lommal és igyekezettel fára­doznak az üzemek, hogy ter­veiknek és az ütemezésnek megfelelően végezzenek a ré- pabetakarítással. Az igyeke­zetre, a szorgalomra nagy szükség van — ezt állapította meg a megyei operatív bizott­ság —, mert néhány mezőgaz­dasági munka befejezése már­is elhúzódott. A krónikás zavarban van. Nem szólt még arról, hogy a héten tartották Siófokon a XIX. somogyi orvosnapokat. Ennek az eseménynek különös jelentőséget adott, hogy har­minc éve működik a megyei kórházban a baleseti sebészeti osztály. Nem utalt még arra, hogy a barcsi Dráva Vegyes­ipari Szövetkezet e héten ün­nepelte fennállásának negyed- százados évfordulóját, hogy az élektroncsőgyárban befeje­ződtek a termelési tanácskozá­sok és megkezdődtek az ifjú­sági parlamentek — s lehetne még sorolni hosszan. Ese­ménydús hét van mögöttünk, és az év utolsó negyede előt­tünk. Ebben az időben meg­sokszorozódik az igyekezet, hogy társadalmi, gazdasági életünkben valóra váljanak azok a célok, melyeket 1976- ra tűztünk magunk elé. Vörös Mária a korszerű technikát jól is­merő fiatalok veszik át a munkát azoktól, akik negyed- százada szinte a semmiből hozták létre a szövetkezetét. Az alakuló ülés színhelye hu­szonöt évvel ezelőtt ugyanaz az épület volt, amelyikben tegnap a két és fél évtized eredményeit vették számba. Igaz akkor még nem a nagy­község művelődési házának nevezték az épületet, hanem a KIOSZ helyi székháza volt. Sok vívódás után tíz fodrász, hat férfiszabó, öt cipész és .három női szabó döntött ügy, hogy a közösség összefogásá­ban rejlő lehetőségeiket ki­használva teremt magának boldogabb életet. Tizenöt nappal az alakuló gyűlés után a kisiparosok kitakarí­tották az akkori férfi szabó-, ságot és ide hordták össze a gépeket. Megalakult Somogy első ipari szövetkezete. Ez az ipari szövetkezet ma termelését és létszámát tekintve a legna­gyobb a megyében. A kisipa­rosok szerszámaitól nagy ter­melékenységű célgépekig, a szalagrendszerű termelésig rendkívül hosszú volt az út: az alapító tagok egymással is vitázva a pillanatnyi érde­ket a távlati célokért felál­dozva következetesen töre­kedtek arra, hogy gyarapítsák a közösség vagyonát. A ne­gyedszázad alatt nem mulasz­tottak el egyetlen beruházási lehetőséget sem. Ennek az eredménye, hogy mindig fej­lődött a szövetkezet, s a hu­szonöt év alatt egyszer sem zárta veszteséggel az évet. A huszonnégy alapító tag­ból a tegnapi ünnepségen né­gyen vettek részt. Torma Gé­za és Zakócs János cipész volt. Ma mind a ketten rak­tárosok. Pallag Béla szabó szakmát tanult, ma az ipari tanulók szakoktatója. Radnóti László szabómesterként lépett a szövetkezetbe, s megalaku­lása óta elnöke. Ünnepi be­szédében az alapítók nevében is mondta: — Gazdasági szempontból megalapozott, szilárd üzemmé vált a szövetkezet... Az el­múlt években azonban az ex- tenzív fejlesztés forrásai nagyrészt kimerültek. Ilyen módon tovább lépni már nem lehet. A fejlesztés intenzív módja került előtérbe, ennek az ideje azonban soha nem jár le. Ha a fejlesztésben megáll a szövetkezet, akkor megállapíthatatianul vissza­fejlődik. Ezért kell keresni állandóan az előrelépés lehe­tőségeit. Mindez már program a jö­vőre, amelynek hitelét ne- negyszázad munkája alapozta meg. A tegnapi ünnepi közgyű­lésen részt vett Kovács Béla, a megyei pártbizottság titká-. ra, Tóth Lajos, a megyei ta­nács elnökhelyettese és Biczó Péter, a KISZÖV elnöke. Az állapító tagok hűségét arany­gyűrűvel jutalmazta a szövet­kezet. A Kisipari Szövetkeze­tek Országos Szövetsége dísz­oklevelet adományozott a Csurgói Napsugár Ipari Szö­vetkezetnek. Az ünnepségen húszán kapták meg a kiváló- dolgozó kitüntetést. Dr. Kercza Imre

Next

/
Thumbnails
Contents