Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-26 / 253. szám

ISeszédg'yakorlatok

tornacipőben

Értük is dolgoznak.

Kétévenként csaknem teljesen kicserélődik a középiskolai csoportok, énekkarok, irodalmi színpadok tagsága. A végzettek helyére elsősök kerülnek. Bár mindig van egy mag, mely a törzsgárdát alkotja, jönnek az újak, akiknek meg kell tanulniuk a szokásokat, a rendet. Most is ebiben az időszakban él a kaposvári Táncsics gimnázium diákszínpada. A magyartanárok azokat a tanulókat válogatták ki, akik az általános iskolában is mondtak verset, énekeltek, szerepeltek. Az újak elmentek az első próbára, ahol nagy meglepetés érte őket. Az első az, hogy itt a próba tornacipőben és melegítőben zajlik le. A második, hogy a tréningruha nemcsak »-díszlet«, és nem csupán könnyű mozgást biztosít, hanem valóbaji sportolni kell benne.

— Már régóta bevezetett

gyakorlatunk — mondta Klujber László az együttes vezetője —, hogy az esti tornához hasonló gyakorlatokkal kezdjük a próbát. A mozgáshoz tartoznak a légzőgyakorlatok, amelyek biztosítják az átmenetet a torna és a beszéd

között. Először nagyon furcsa volt az elsősöknek, hogy például hanyatt fekve, könyvvel

a hasukon lélegezzenek. A gyakorlat győztese, aki a könyvet legmagasabbra emeli a hasizmával...

— Miért van erre szükség?

— Meg kell tanulni a mélylégzést. Különben egyszerűen neon bírják szusszal egy-egy monológ elmondását. Ez az énekképzés alapja, <j(e nagy hasznát vesszük a beszédtanításban is.

— Mit gyakorolnak még?

— Nehezen ejthető, sziszegő, pergető hangok ejtését, magnetofonnal. Azután visszahallgatjuk, javítjuk a hibát. Az egymás mellé, kerülő mássalhangzók helyes ejtését, a részleges és teljes hasonulásokat nagyon gyakran elpróbálják. ^

— Milyen tematika alapján haladnak?

— A Fischer—Montag könyv alapján leckéről leckére. Egy év alatt el lehet végezni az egész anyagot, azonban — éppen azért, mert cserélődnek a gyerekek — mindig újra kell kezdeni.

A Táncsics gimnáziumban tavaly óta. szerepel a próbák

rendjében a rendszeres beszédképzés.

Klujber László elmondta,

hogy az utánpótlás kiválogatásánál elsősorban arra figyeltek, hogy milyen tisztán beszélnek az irodalmi színpadra jelentkezők.

— Sikerült egészen szépen beszélő elsősöket válogatnunk, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem kell foglalkoznunk rendszeres képzésükkel.

Nekem az okozta a legnagyobb meglepetést, hogy hány olyan gyerek jelentkezett, aki kifejezetten beszédhibás, s aki elmondta: az általános iskolában rendszeresen mondott verset különböző ünnepélyeken ...

A Táncsics színpad két tagja Domokos Lajos és Gelencsér Imre. Nekik már nem új a beszédtechnika. Meg is látszik a kiejtésükön. Jogásznak készülnek. Azt mondják, biztosan hasznát veszik majd pályájukon, hogy tanultak beszélni. Gelencsér Imre szerint a tiszta, szép beszéd nemcsak azért jó, mert a versenyeken a zsűri megdicséri. Az érthető beszéd az életben is magabiztossá tesz.

S. M.

Ne Jegyünk kibicek

Aki

Ennek a parknak a fenntartására az 503. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulói társadalmi munkában védnökséget vállaltak. A park gondozásával és védelmével az a célunk, hogy a lakosság szép környezetben, nyugalmat találjon. Kérünk mindenkit, aki itt megfordul és a parkban örömét leli, támogasson bennünket a rend és a tisztaság fenntartásában, a növényzet és a berendezések megóvásában\ Jó pihenést kívánunk.

Ez a felirat állított meg a Gábor Andor tér sarkán, Kaposváron. Gyorsan följegyeztem a noteszembe, azután siettem tovább. Másodszor a Színház park sarkán kellett megállnom egy hasonló táblánál. Ott a tejipari vállalat dolgozói védik a parkot. Válasz ez a városgazdálkodási vállalat felhívására.

Az 503-as intézetben Bogdán János igazgatóhelyettes, Vlsnyei József, Tóth István, Kassai László és Szalai József másodéves diákok voltak beszélgető társaim. A tanárt a tanulóktól nem sok idő választja el, mindannyian beleférnek az »-ifjúság« címszóba. És együtt határozták el, hogy a kis park gazdái lesznek.

Közel lakom. Sokszor járok arra, szeretem ezt a teret, öreg sakkozóival, aprónépével, pletykázó nénikéivel, a két skótjuhász kutyával és ebtársaikkal. A beszélgetésbe néha gitárszó vegyül, fiatalok szálljak meg az egyik padot. »Aki a parkban örömét leli...«

—■ Milyen is lenne egy város parkok, fák, növények nélkül? Nem élnék ott semmiért. Miért van szükség a parkra? Sétálni, pihenni. Tanultuk, hogy a fák oxigént adnak. Kell az embernek a felüdülés a négy fal után. — Kassai Laci szakadozott mondataiból észrevételnül bukkan ki a »lényeg«. Visnyei Jóska is fölnéz az »iskolás« kérdésre: mire jó a park?

— Sokan nem fogják föl, hogy mit jelent ez. Még az osztályunkban is van néhány srác, aki nem hajlandó ebben a társadalmi mukában részt venni. Érdekes, hogy épp a kaposváriak. Mi, vidékiek, talán jobban, érezzük, hogy ez a város a mienk. Sokan rongálják. összetörik a padokat, ledobálják a lámpákat. Több őr kellene. De így is érdemes dolgozni.

Szalai Jóska inkább hallgat.

Bólogat a kérdésekre, egyetért a válaszokkal. Azután nekiveselkedik:

— Szabad Időnkben sétálgatunk. Mi is szívesen ülünk le egy padra. Akár egy vitakört is meg lehetne tartani odakint. Jobb a szabadban. Meg.,. Meg udvarolunk. A kislánnyal is odamehetünk.

Tóth '’Pisti a legkisebb közülük, ő is nehezen »nyilatkozik«, de azután mesélni kezd:

— Voltunk együtt kirándulni a parkerdőkben. Jó a zöldben. Sokszor csatangolunk tanulás után. Arra a kis tér felé is. És most, hogy gondozzuk, tudjuk: visszaadtunk valamit a kollégiumért. Azt, hogy a rongálókkal mit lehet csinálni, nem tudom. Mi megcsináljuk utánuk is, amit kell.

Bogdán tanár úr néha helyettesítette beszélgetés közben az emlékezőtehetséget. Azután az ő percei következtek.

— Nemcsak a tér gondozását vállaltuk el. A környező utcák is a mieink. Aki néhány napja arra járt, serénykedő, ásó, gereblyéző fiatalokat láthatott. A mi gyerekeink voltak. Egy dolog dühített: frissen elegyengetett

virágágyás, mgg földszag tér-1

jeng mindenfelé. Jön a járókelő. Mintha ott sem lenne, átgázol rajta. Azután csodálkoztak, hogy a fiatalok milyen szemtelenek. Fersze á fiúk nem állhatták meg szó nélkül.

1100 tanulónk közül ezen a héten 750 dolgozott. 8000 órát vállaltak. Az- iskola felnőtt dolgozói is ezret. A kollégium külön is köt majd egy megállapodást a városgazdálkodással. Ok nem egészen önzetlenül, mert az iskola környékének díszítésére virágokat kapnak cserébe.

Az ilyen önzés, azt hiszem, megbocsátható. ,Es ... »Aki a parkban örömét leli...« Nemcsak a - szakmunkásképzősök jelentkeztek a munkára. Ha a parkokban valahol észreveszünk egy táblát, olvassuk el. Talán egy kicsit másképp megyünk át rajta, máshogy ülünk le. .A gyerekek úgy mondták, örülnek, hogy örömet szerezhetnek az embereknek. A sakkozóknak és a ki- bicéknek, az aprónépnek, a pletykálkodóknak. Róluk is lehetne pletykálni egy kicsit: lám, lám, ezek a diákok, mit nem csinálnak.. . És aki csak élvezi a parkot, az se legyen kibic, akinek semmi sem

■ m

Ünnepnapok

Dobóczl József rézdomborítása.

drága.

Luthár Pétér

A Mi világunk — Marcaliban

Szeberényi Lehe! |

I a rém!

A fürkész tekintetű Maigret gyanakodott:

— A lányt?

Mire Sandi némileg kipoty- tyant egyensúlyából, hogy a dolgok fontossági sorrendjére emlékeztették, de már kicsúszott csodálkozón elnyílt száján, ha ingadozva is;

— A kincset... A törökök kincsét. Azt gondoltam.

Maigret nevetett, s barackot nyomott az alant sugárzó főre, mely nem csupán a lépcsőfok mélysége okán himbálózott pocakja magasságában.

— Előbb a lányt, jó?

— No, persze, persze — vörös ödött el füle botjáig a tra- fikos.

Az öreg nyomozó kivette szájából a pipát, s máris utasításokat osztott.

A rendőrszakasz csörömpölve ugrott fel a gyepről, pillanat alatt összerázta szerelését. A gyáriak leporolták ülepükről a lépcső norát. A helybeliek meg láMt vál*rí- tak maguk alatt, álltó helyükben.

32.

Aztán hoztak Zsnbikát, meg Buda tanítóék is jöttek. Neim hiányzott senki. Illetve Ondrej hiányzott meg a tanácselnök,

mert 8k halaszthatatlan ügyben a városba távoztak. Távozásukat a " rendőrhatóság fölöttébb helyeselte, sőt szorgalmazta. Ondrej neon mászkálhat tovább fegyver valamint más szolgálati jelvények, így a szabályzatban előírt egyenruházat nélkül a határban, melynek közbiztonsági viszonyai nem éppen megnyugtatóak.'

Zsabkát nézte mindenki:

vajon minő jogállással lép ki az ajtón? A több mint gyanú folytán feltételezett tettes.

De Zsabka elég hetykén s kötetlen kézzel jelent meg a lépcsőn, mintegy biztos tudatában ártatlanságának.

Ebből ugyan senki se következtethette a biztos ártatlanságot sőt még azt se, hogy a gyanú elhárult a feje fölül, mert a háttérből két rendőr szeme pihent rajta; de hogy semmi bizonyosat nem tudtak rásütni, az valószínű volt.

Zsabka hát mint félig szabad, félig rab lépkedett a menetben, mely végre az erdő felé elindult, S ebből a félig szabad helyzetéből volt egy gunyoros oldalpillantása a Maigret körül nyüzsgő trafi- kos felé: »Beárulj-dák?«

Sandi azonban könnyed vi- gyorral visszadobta a labdát. Magabiztossága mögött bonyolult gondolatmenet állt.' Éspedig: »Magának, uram,

pechje van. Képzelje el, kiderülne, hogy maga fogta_ az ásót, négy pirosért. Ráadásul abban a szent meggyződésben, hogy sírrablás történik. Hát tudja meg, hogy közérdek volt, sőt államérdek! S még ma nagyot fog nézni, uram!«

Mindezt egyetlen fricskavil- lantásba sűrítette a kis ember. És ahogy a fegyveres hatalom oldalán ugrándozott, elemében, mint ki tudja, miféle titkok tudója, Zsabka felfogta, hogy elveszítette fölötte hatalmát. Ettől kicsit el is bizonytalanodott, s a rabságérzet kezdett dominálni benne.

Végigmentek a »nemjóban- járás« útján, a patakmederben, mert a kis ember csak erre tudta az utat Göndör Lidi keresztjénél felkapaszkodtak a gyökereken.

A rendőrök maguk elé engedték a gyáriakat, a bársonyruhás parasztokat, akik ruhájukat kímélve, szőtlan kelletlenséggel hágtak fel a meredek parton, és annyi ügyefogyottsággal, mintha soha erdőt se jártak volna.

Odafenn a templomhomá- lyú, nagy, zöld kupolacsarnokban szétrázódtak kissé, mert tágabb lett a tér. A gyáriak és a rendőrök csató rláncot alkottak a hatalmas fák szürke oszlopa között, melyek maguk fölött szétterítve tartották lombjukat. A parasztok pedig inkább együtt tartottak, egymás sarkát csaknem letaposva, mint a juhászkutyák terelte nyáj. Noha egy-egy tréfaszót is ejtettek fura helyzetükre, inkább csak a könnyebb viselés miatt.

Kosznovszki Péter például

így szólt;

— Vetted fel napszám, Fra nyo?

— Áztat osztották?

— Szaladj, kérjed!

Ilyeneket szólották nagy

néha. vadkörtevigyorral. De inkább nem szólották semmit, a képük pedig akkor is csak- olyan volt, mint a zöld vadkörte. Magukban imádkoztak. De nem az égi Űrhoz, hanem akihez imádkozni közönségesen nem szokás, a pokolbelihez: ne tekintse bűnükül, mit nem önszántukból tesznek, vonja el büntető kezét a faluról.

Eközben pedig jól előrehaladtak az erdő mélyének mélyére. »Fenének sietünk« — morgolódtak, mert szedni kellett a lábat. Fel a meredeken, le a meredekről. A kis ember törte az élen a bozótot. Maigret a nyomában.

Dombaj Josko homlokát tö- rölgette, lihegve.

— Töpörtyű hogy tudja szaladni — mérgelődött.

— Áztat fizetnek, nem mint téged.

Holub Ciprián is megszólalt erre:

— Furdalás őtet szalad tat.

El is hallgattak eztán mind.

Mert igaz az, hogy a csepp emberből indult ki a bajok sora; ezt jó észben tartani. Mikor a rosszra rávette a két asszonyt Azzal indult el, s hova érkezett? Az ártatla» lányt elnyelte az erdő. Elnyelte, és nincs többet... »És most már szaladhat a csepp ember hiába.«

(Folytatjuk)

A korábbi években a »módszervásárokon« döntötték el az ifjúsági klubok között az elsőséget. Hogy mi volt ennek az előnye, vagy hátránya, arról ma már fölösleges lenne vitatkozni, hisz a »módszervásárok« kora lejárt. A megyei klubtanács az idén már új típusú vetélkedőrendszert hirdetett meg: Mi világunk címmel. Sokkal többről van szó, mint egy egyszerű vetélkedőről, hisz a feladatok egész évre szóltak, s a klubmunka minden területére kihatással voltak. Klubtörténetet kellett írni, színvonalas programokat kellett készíteni, cikkeket gyűjteni... — felsorolni is nehéz, mi mindenre volt szükség. Bár a somogyi klubok nem »kényeztették el; a megyei klubtanácsot »tömeges« jelentkezéssel, mégis jó munkáról beszélhetünk.

A kiírás szerint a második' forduló a járási, városi vetélkedő. Vasárnap tartották az elsőt, a járás klubjainak részvételével Marcaliban. Ezt követően szombatonként és vasárnaponként tartják a »második fordulókat«, majd december 5-én a megyei döntőt.

A most vasárnapi versengés re csupán öt klub érkezett meg Marcaliba. Nem' tudni, miért maradt távol a tapso- nyi vagy a balatonszentgyörgyi klub. Színvonalas program tanúi lehettünk: a versenyzők kiállításokat készítettek, s ezeken a klub életét mutatták be, majd »szópárbaj« következett. Több órán keresztül folyt a szellemi esa- tázás, amelyet Illa Gyula vezetett, újból bizonyítva: valóban jó játékvezető, vagy ha úgy tetszik, »mókamester«. A marcali, böhönyei, lengyeltóti, somogyvári és kéthelyi ifjúsági klub 5—5 tagú csapata sikeresen vette az akadályokat. Hogy mégis a lengyeltótiak a legjobbak, arról a délutáni bemutatón győződhettünk meg, amikor minden csapat egy-egy klubfoglalkozást tartott. A somogyvári al< játéka, sajnos, öncélú volt: nem kaptunk választ arra, hogy amit csinálnak, miért csinálják. Sikeresebbnek bizonyult a böhönyeiek előadása, bár nagyon sok lehetőségről megfeledkeztek, amikor egy író—olvasó találkozó előkészítéséről, megtartásáról, s az azt követő foglalkozásról beszéltek. A lengyeltótiak ötlete — egy képzőművészeti sorozat megbeszélése — rendkívül ügyes volt. (A két- helyiek a bemutatón nem vettek részt.) A marcaliakat is csak dicsérhetjük.

A zsűri a lengyeltótiak munkáját Ítélte a legjobbnak, így velük találkozunk majd december 5-én, a megyei döntőn.