Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-23 / 251. szám
Pom-Pom-Pom padour... Mottó: ennek bohózat kell, vagy trágár adoma, különben elalszik.« (Shakespeare: Hamlet) Igen ám, de mi van akkor, ha Polónius a bohózat vagy trágár adoma közben is el-el- szunnyad? Benne van a hiba? A színházban van a hiba? A műfajban magában! Színházunk új bemutatója,. Leo Fall Pompadour című operettjének premierje ürügy arra, hogy az operettről beszéljünk. A színházi műfajok “•királynőjéről«, ha úgy tetszik. Arról a »királynőről«, aki közben matróna lett, s száműzette! a trónról. Vadóc, test- szagú, közönséges “közemberek« által. Temetem az operettet? Milyen okom van erre? Az, hogy nemcsak megöregedett, hanem gügyévé válva halt meg, szegényke. Tudniillik fénykorában igen elmés műfaj volt. Ahogy a szakkönyvek mondják: »zenét, táncot és harsány humorú dialógusokat ötvözd színjátiktí- pus« volt. S amit lényegesnek érzek: Jacques Offenbach műveinek a párizsi Bouffes Párisiens-beli 1855-ös bemutatója óta a kíméletlen szatíra volt rá a jellemző. Fullánkokat mélyesztett kora személyiségeibe, visszásságokat leplezett le, “neveletlen« humorral. De ami a saját korának szólt, az e késői koroknak nem mond semmit. Az operettből éppen a lényege veszett el, az aktualitása. Űj tartalmakkal pedig nem lehet mindig feltölteni a szövegkönyveket. Nem lehetett a Pompadour esetében sem, noha tulajdonképpen nemrég, 1922-ben született. Mi a feladata egy színháznak, ha ma az érthetően nem gyors ütemben gyarapodó operett-tárházból előadásra választ egy művet? A lehető leglátványosabb külsőségek közepette, de ízléssel színpadra vinni, humorban pácolva. Zsámbéki Gábor és Babarczi László is ezt az utat választotta, amikor megrendezte a Pompadourt. Mestermunka kerekedett. Itt a szó nem a mesterremek, inkább a rutin jelentésében értendő. Mintha a saját és más, e színházbeli * rendezők korábbi rendezései-1 nek kivonatát adnák. Két figura mintha a Zsámbéki-féle Ahogy tetszik előadásból csöppent volna ide, mozgás- rendszerével is idézve azt a nagy sikerű előadást. Kiss Jenő az elsőfelvonásban, mintha a bolond erdei tiszteletes lenne ismét, Papp István pedig újraéli Le Beau udvaronc szerepét. A kitűnő, s műfajt újító Diákszerelem vágyakozva egymást tapogató lányai itt vannak újra. Belőtte komoma is örömet csihol a párnával. És persze Leo Fall zenéje olyan, amilyennek a szaklexikon jelzi: “választékos és színes«. Mondom: minden együtt van. De az ember egy idő után mégis érezni kezdi azt a testrészét, amelyen ül. Ahogy leszögeztük, nem bennünk és nem a színházban van a hiba. Lám, milyen karaktereket »dobott« színpadra a rendezői kedv az első felvonásban, mely a Múzsák istállójában játszódik! Még elgondolkodik az ember azon: milyen mostoha sors lehet egy nem túl elmés darabban csak annyi szöveget kapni, hogy ’Ha! Ha! Ha!«, de azután egyre inkább méltányolja a »némákat«. Agárdi László, Gőz István, Simon Zoltán kitűnő karakterfiguráit vagy a hadnagy mellett álló testőrök örömkatonaságot kifejező »némaságát«. A második felvonásban az őrségváltás humorrá habosított szertartását. Kiss Jenő eufórikus örömét a pamaccsal, Calicot színész bumfordiságát, XVI. Lajos — per Lajcsika — kelekótyasá- gát. El kell mondani, hogy Csákányi Eszternek »ujjai között« van ez a műfaj, hogy Helyey László még ezt is tudja, hogy ragyogó komédiást ismertünk meg Simon Gézában, hogy betévedt egy rebellis — Balogh Tamás játszotta jól —, hogy ... Csak közben egyre inkább érezzük... a széket. Leskó László Kevesebb az üzemi baleset Somogybán húsz üzemi bal- I eset jut ezer Sőre. Az országos átlag negyven. Suhajda János, | a Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsának munkavédelmi felügyelője joggal elégedett a javuló aránnyal. — Részesei vagyunk annak, hogy jobb emberi, műszaki körülmények között dolgoznak a munkások. Igaz, hogy nem tartozunk a legnépszerűbb emberek közé, de mi öten, akik a szakszervezetnél ezen a területen tevékenykedünk, vállaljuk ezt. Az évek során kézzelfogható eredményeink szülétek. Legjobban 1973-ban szidták őket, amikor százhúsz traktor üzemelését tiltották meg, mert nem volt védőfülke rajtuk és könnyen borultak. Tab környékén akadt olyan termelő- szövetkezet, ahol egyszerre tizenöt ilyen jármű állt. Azért hoztak ilyen szigorú döntést, mert 1970-ben tizenhat fiatal ember lelte halálát az országban traktorborulás miatt. Két év óta nem volt ilyen baleset. Hatalmas kartonnaplókból olvasom ki, hogy az idén a harmadik negyedév végéig 995 olyan üzemi baleset volt a megye ipari üzemeiben, amelynek következménye három napon túl gyógyuló sérülés. (Ez harminchattal kevesebb, mint a múlt év hasonló időszakában.) összesen 31485 munkanap esett ki a termelésből. Három csonkulásos és négy halálos baleset történt. A SÁÉV-nél, a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnál, a DÉDASZ-nál és a Volán 13. sz. Vállalatánál volt a négy halálos baleset. — Az idén az ág is húzza a Volánt Pedig nagyon körültekintően oktatják ki dolgozóikat a megelőző óvó rendszabályokra. Mégis... A halálos baleset azért következett be, mert az egyik autóbuszsofőrjük fáradtan ült a volán mögé. — Melyek a leggyakrabban előforduló balesetek? — Még mindig akkor történik a legtöbb baj, amikor a munkásokat teherautóval szállítják. 1971 májusában olyan kormányhatározat született, hogy a IV. ötéves terv végéig meg kell szüntetni ezt a szállítási módot. Időközben azonban háttérbe szorult a hazai kisbuszgyártás. Ezért ez még az V. ötéves tervben is kiemelt program. Főleg a költségvetési üzemeknél fordul elő tömeges sérülés. Legutóbb éppen a Siófoki Városgazdálkodási Vállalat rakodómunkásai borultak föl Szabadi—Sósre panaszkodnak, tehát ott kell utánajárnunk a bajoknak. Több a baleset az állami gazdaságoknál, Bogláron és Siófokon. Vizsgálni kell azt is, hogy a cukorgyárban miért emelkedett kilencről huszonkettőre a balesetek száma? A gyár vezetői kutatják az okokat, rendkívüli ellenőrzést végeztek, és vezetőségi ülésen szigorú intézkedési tervet fogadtak el a hibák kijavítására. Sokat »bántottuk« az idén a Kaposvári Húskombinátot. Tavaly eltitkolták a balesetek egy részét. Ez pedig mindenkinek káros. Az idén derült ki, hogy rábírták dolgozóikat: mondják azt, hogy otthon történt a baj. Ennek az élüzem cím elvesztése lett az ára. tónál. Ha a munkavédelmi felügyelők valahol veszélyesnek ítélik meg a munkahelyet, joguk van ahhoz, hogy elrendeljék a munka megszüntetését, így járt legutóbb a Csiky Gergely Színház asztalosmü- helye is. — Régi gondunk ez már. Szűk, zsúfolt az a pincehelyiség, ahol a díszletek készülnek. Az egyik asztalosra rá is dőlt egy díszletfal, koponyaalapi törés lett a vége. Most a közvetlen veszélyt elhárították, de ez is csak átmeneti állapot lehet. Jó lenne, ha végre elkészülne a Mező Imre utcában az a díszletraktár, amelynek építése idestova három éve áll. Az élelmiszer- iparban az elmúlt öt év alatt csökkent a balesetek száma, és jobb a helyzet az építőiparban is. — Mely üzemeknél tapasztalható romlás? — Az elektroncsőgyárban a tavalyi ötről kilencre nőtt a balesetek száma, a kiesett munkanapoké pedig 219-ről 287-re, A gyár vezetői az újonnan beindított pécsi telepük G. J. — Nem beszélve, hogy a bejelentéssel is bűnösen késlekedtek — morgott az öreg; pont olyan rövid pipa kéménylett a foga közt, mint Maigret felügyelőnek a tévében. Buda tahító csak makogni tudott. Egyetlen mentsége volt, hogy nem ültek ölbe tett kézzel. — Még szép — mondta az öreg. S úgy találta, kár tovább az időt vesztegetni \ egy helyben topogással. Kinézett, gyülekeznek-e már a parasztok. A hivatalsegéd házról házra járt, hogy aki férfiember odahaza van, a tanács1 háza előtt köteles megjelenni. Javuló könyvtári munka Csokonyavisontán A RÄDI0 NÉPSZERŰ adását sokan hallgatták a múlt szombaton: a 168 óra műsorvezetője jegyzeteket olvasott fel a közművelődési törvényről. Kiemelte, hogy a meglevő közművelődési intézmény- hálózatban még sok tartalék van. A jegyzet írója csoko- nyavisontai példát hozott fel, ahol építészetileg nagyon szép könyvtár létesült, de »gyakorlatilag nulla az olvasók számára«. Nem értettem félre, másoktól is így hallottam vissza. Többek között Csokonyavisontán is, ahol tegnap a könyvtár fiatal vezetőjével, Desztics Róbertnével beszélgettem. Róla csupán annyit: a tanítóképző főiskolán szerzett oklevelet. Tavaly december óta könyvtáros és tiszteletdíjas népművelő. — Milyen állapotban vette át a könyvtárat? — A polcokon nem volt könyvtári rend. Fél évig szünetelt az' új könyvek rendelése. Tízezer forint maradt meg emiatt. Három hónapig nem volt kölcsönzés, ötszáznyolcvan olvasót tartott nyilván az elődöm, de a valóságban ennél kevesebben jártak olvasni. — Hány olvasója van jelenleg? — Háromszázhetven. — Tehát a pontc« nyilvántartás szerint csökkent az olvasók száma? — Igen. Ugyanis megszüntettük a könyvtárban azt a klubot, mely csak látszólag volt a művelődő fiatalok közössége. Ide nem illő, erősen kifogásolható rendezvényeket tartottak. A klub megszüntetése után sok fiatal nem iratkozott vissza a könyvtárba. Az általános iskolások és a nyugdíjasok alkották az olvasótábor zömét. Két pedagógus jár rendszeresen könyvtárba ... — Az olvasók számát mindenképpen gyarapítani kell amellett, hogy színvonalasabb, többrétegű könyvtári munkát vár a község. Mit kíván tenni ennek érdekében? — Felhívtuk az általános iskola figyelmét arra. hogy rendszeresen tartsanak könyvtárunkban irodalomórákat, az úttörők különböző foglalkozásokat. Nem zárjuk ki a fiatalokat sem a könyvtárból, hiszen a kölcsönzés mellett mindenfajta művelődésnek otthont adunk. A közösségi rendezvényeknek is, hiszen művelődési házunk nincs. De a könyvtárban nem lehet szil- voszteri mulatságokat tartani! — A felnőtt olvasók? — Nem tudom, hogy mit kellene csinálnom... Tanácstalanságának egyik oka a tapasztalat hiánya. Mindössze egy éve kezdte a pályát, s ez idő alatt kellett államvizsgát is tennie. De túl sok terhet raktak a vállára az első lépéseiméi; a tiszteletdíjas népművelői teendőket is kénytelenek voltak rábízni. A beszélgetést meghallgatta Varga Róbert, a megyei könyvtár előadója is: — Legalább egyévi szorgalmas munkára van szükség a könyvtár rendbehozásához. Hiszen a könyvtárosnak nemcsak a kölcsönzés a feladata, hanem sok egyéb munkát is el kell végeznie, hogy az intézmény megfelelhessen a követelményeknek. Deszticsné válasza: — Szeretem a könyvtári munkát, s ha az emberekkel megismerkedem, nekem is több örömöm lesz. Nincs szándékomban feladni azt, amit elkezdtem. Csík László, a tanács vb-tit- kára: — A könyvtáros személyét alkalmasnak tartjuk arra, hogy javítsa a könyvtári munkát. De a közművelődés minden területén eredményeket várunk. a könyvtár Állott ugyan és valójában áll is a közművelődési munka megítélésének a középpontjában Csokonyavisontán, de hozzá kell tennünk: az eddiginél szélesebb kaput kell nyitni a a közművelődés előtt. Horányi Barna Mézet vesz, tápot ad Nagy forgalom a felvásárlónál — Most különösen sok szemes abrakot, sertés- és nyúl- tápot visznek el tőlem. Többen keresik a hizótápot, nem csoda, közeledik a vágások ideje. Biliczki Józsefné, az áfész felvásárlója Siófokon látja el a kistenyésztőket takarmánynyal (a kiüti városrészben is van felvásárlója a szövetkezetnek). Takarmánybúza és -árpa, darált szemes takarmány. tápok — van, aki nem tíz-húsz kilóért jön, hanem zsákszám viszi a jószágnak az elesóget, kiskocsin vagy kerékpáron. Azonban nemcsak visznek árut, hanem hoznak is ide: kertészeti termelvénye- ket, gyümölcsöt. Biliczkinénak most a méz ad sok munkát a takarmányt vásárlók kiszolgálása mellett. Gyűlnek a nehéz kannák, a szó szoros értelmében mézédes tartalommal. Amikor nála jártunk, délelőtt huszonöt mázsa mézet vett át, s várta a többit, ugyanis még 50 kanna volt kinn a méhészeknél. Minden ilyen kannában 50 kiló méz fér el. — Ma vegyes virágméz volt a legtöbb — mondta Biliczki- né. — Ennek általában jobb a minősége, mint az akácmézé, mert alacsonyabb a víztartalma ... Gyors, pontos vizsgálat, s az eredmény: Németh Jánosék vegyes méze, melyet a töreki szőlőhegyről hoztak kannáikban, 82-es tisztaságú. Elégedett a méhész is, a felvásárló is. Nyomban készhez kapják a vételárat a huszonnyolc méhcsalád -termeléséért«: több mint 2500 forinthoz jutottak a 106 kiló vegyes mézért. — Persze vannak, akik ennél többet hoznak. Méhész- szakesopor is működik Siófokon, tagjai egyik kannát a másik után töltik meg. Itt van például Bozai István, aki az idén eddig 25 mázsa mézet adott el. Nagyon régi méhész, az árujából következik, hogy érti a dolgát... A mérlegről lekerül a kanna, helyét zsák foglalja el. A zöldes színű, lisztszerű takarmánytáptól dagad, hízik — egyelőre a zsák ... — öregek is! — kérdezte a reszketeg vén Janó. — Azok is — mondta fontosán a hivatalsegéd. — Hacsak nem ágyban fekvő. Nem volt kibúvó. A vén Janónak görcsös botjára támaszkodva ki kellett sánti- kálnia a térre. A lépcső alatt gyülekeztek már, elég sokan. Előjöttek a házak mélyéről, minthogy inkább ott voltak elbújva, senkit se kellett a határból haza- citálni. Szótlanul, zárkózóttan várakoztak, tisztességes, ünnepre való ruhákban. Bársonykalap, bársonyzakó, bársonypantalló. ősi illem szerint, mely kötelező, ha hívatják az embert — urasághoz, magas hivatalhoz. Az ünnepélyes arcok tisztességtudó alázata és méltóságteljes rezzen etl en sége is ily ősi maszk; mögötte feszeng a lélek, morzsolja a maga malmát az ideg, pattogva rezegnek a belső húrok a megfeszített éberségtől, a lapuló gyanakvástól: mi jön, mi következik, mi les ránk, miféle kifürkészhetetlen veszedelem onnan a magasból, ahol minden titokzatosságba burkolózik? Egy ember volt, aki fittyet hányt az ősi illemre, minthogy nem is volt gyökere e földön, és iskolája is volt valamennyi, a lelkét tán ezért nem engedte gúzsba kötni sem ördögnek, sem más hatalmaknak, és mert a szüntelen kíváncsi keresés volt az öröme, a nyugtalan nyüzsgés az életeleme. Minélfogva jól értesült volt. Persze a csorba telefon is kézhez állt neki. Ez az ember megérezte, hogy felvirradt a napja. De az is lehet, egyszerűen csak tudomást szerzett róla, hogy az ő ideje eljött. Túrabakancsot húzott hát és térdnadrágot, azt a pepitát. Alakjához kénest elméretezett térképtáskát akasztott a nyakába, csak a méretarányos tábori ásó hiányzott, mert az már ott volt a helyszínen eldugva, azaz még a múltkor ott maradt. “Nem baj — szólott magában —, ha többen találunk is rá a törökök mesés kincsére, úgyis az államot illeti. A dicsőség azonban a miénk«. Sandi hát túrához öltözötten jött a térre s jól következtetett. Míg a többiek, amit nem szerettek volna maguknak, arra nem is készültek. És Sandinak se hittek, ki a maga »paraszti logikájára« hivatkozva előre megmondta, mielőtt még bárki illetékes szóba ereszkedett volna; , velük, kilépvés hozzájuk a lépcsőre, hogi' nem másért hívatták őket, mint hogy az erdőre kell menni, a lány keresésére. (Folytatjuk)
