Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-23 / 251. szám

♦ A falugyűlések elé VONZÚB PR06RA jVállalták, teljesítik Tizennyolcán a kazánok melleit B nyilvános tájékoztatás kötelessége, a szólás joga és lehetősége tár­sadalmi gyakorlatunk fontos velejárója. Élünk is vele — ha nem is annyira, mint a mun­ka- és lakóhelyi közösség ér­deke ezt megkívánná, és nem oly mértékben, hogy figyelő— érdeklődő—bíráló tudatunk ki- elégülne vele. Pedig sok a fó­rum, ahol a dolgozók, illetve a lakosság értesülhet környe­zete alakulásáról, gyarapodá­sának útjáról, módjáról, meg­fogalmazhatja kérdéseit, köz­zéteheti apróbb vagy jelentő­sebb észrevételeit, elmondhat­ja ötleteit. Közülük a legszéle­sebb nyilvánosságot, a közsé­gek egész lakosságát megmoz­gató, a település minden lé­nyeges kérdését érintő falu­gyűlések biztosítják. Ez a hatodik esztendeje év­ről! évre megtartott rendez­vény fontos szerepet tölt be a megye kisebb és nagyobb köz­ségeinek életében. Találkozási lehetősége egy-egy település valamennyi családja képvise­lőinek a tanács, illetve a moz­galmi szervek helyi vezetői­vel. Olyan törekvések, kriti­kai megjegyzések kapnak itt hangot melyeknek többsége ugyan szerepelt már valamely testület napirendjén, de itt a legnagyobb nyilvánosság előtt felerősödve, kiegészítve jut el az illetékesekhez. Ami persze semmiképpen sem jelenti azt, hogy a felszínre került ügyek feltétlenül gyorsan megoldód­nak, az itt kívánt — vagy ép­penséggel követelt — felsőbb támogatás minden további nélkül megadatik. Erről szó sincs. De arról igen, hogy itt tisztulnak a nézetek, rende­ződnek a lehetőségek, rangso­rolódnak a tennivalók, össze- gezödnek a mozdító erők. Olyan állásfoglalások alakul­hatnak ki, melyek az egész lakosság vagy egy-egy köz­ségrész életére fontos hatással vannak. Érdemes tehát az eddigiek­nél jóval több gondot fordíta­ni a falugyűlések körültekin­tőbb megszervezésére és nem­csak azzal, hogy minden csa­ládhoz kellő időben eljuttatjuk a meghívást és szóban is kér­jük a megjelenést. Mindenek­előtt a gyűlés témájának, a tájékoztató tartalmának kö­rültekintő megválasztásával. És hadd tegyem hozzá: meg­felelő tálalásával. Mire gon­dolok? Arra hogy ne eléged­jünk meg a napirend ilyen megjelölésével: beszámoló az előző év munkájáról, a leg­utóbbi falugyűlésen elhangzott javaslatok sorsáról. Mennyi­vel nagyobb érdeklődéssel ve­szik kézbe az olyan meghívót, amely néhány fontos tárgya­landó kérdésre irányítja a fi­gyelmet, és nem is hivatalos- kodó formában. V alahogy így: — Mivel tudjuk gyorsítani az X utca lekövezését? Hány méter járda épülhet a követ­kező évben? Mikor tudunk több gyermeket elhelyezni az óvodában? Esélyeseink a jö­vő évi településfejlesztési ver­senyben és így tovább. Persze, mindezek csak példák, hiszen — nem lehet eléggé hangsú­lyozni — a falugyűlések té­máját a helyi sajátosságok, gondok és tennivalók határoz­zák meg. Az írásos meghívó azonban természetesen nem elegendő áhhoz, hogy a családok túl- hyomó többsége érdeklődést tanúsítson e széles körű ren­dezvény iránt. Ehhez nélkü­lözhetetlen a tanácsok, a nép­frontaktívák, más tömegszer- vezetek és -mozgalmak veze­tőinek, tagjainak meggyőző, szervező munkája. Szükség van továbbá arra, hogy a köz­ségek, igazgatási körzetek te­rületén működő gazdasá­gi, művelődési szervek — tsz-ek, áfész-ek, üzemek, is­kolák stb. — a maguk mozgó­sító lehetőségeivel, eszközeivel járuljanak hozzá a megmoz­dulás sikeréhez, ahhoz, hogy a falugyűlés valóban az egész község kiemelkedő társadalmi eseményévé váljon. Megfontolásra érdemes to­vábbá: nem tenné-e maradan­dóbbá, nem növelné-e jelen­tőségét, hatását, ha minden évben ugyanazon a napon rendeznék meg a lakosság e legszélesebb tájékoztatását, eszmecseréjét? De hadd lép­jek tovább: ha nemcsak egy estét, hanem egy egész napot erre szentelnének a község­ben? Nappal közhasznú, az egész falut megmozgató tár­sadalmi munkát szerveznének, a késő délutáni yagy az esti órákban pedig megtartanák a nagygyűlést. És ezt is színe­sítve, gazdagítva községtörté­neti kiállítással, kézimunka vagy egyéb bemutatóval, rö­vid műsorral, esetleg táncmu­latsággal. A nappal végzett közös munkán tovább érlelőd­nének a gondolatok, formá­lódnának a vélemények, köz­vetlenül előkészítődne az es­ti fórum. Az erre szánt — mondjuk novemberi szomba­tot vagy vasárnapot — a fa­lugyűlés napjának is nevez­hetnék, jelezve, hogy nem csupán egy összejövetelről van szó. s ok apró ötlettel, a szer­vezés megannyi célsze­rű fogásával változtat­ni lehetne a falugyűlések se­matizmustól, elszürküléstől veszélyeztetett formáján ésol- dottabbá, vonzóbbá, valóban az egész lakosságot, annak minden rétegét megmozgató, valamennyi család érdeklődé­sét felkeltő, rangos esemény- nyé tenni a falvak népének e számvető találkozását. Arról azonban soha nem szabad megfeledkezni az illetékesek­nek: a legfontosabb szervező erő a jól előkészített tájékoz­tató! Semmi nem pótolja a világos fölépítésű, a lényeges kérdéseket taglaló, közérthe­tő stílusban, meggyőző hang­nemben elmondott beszámo­lót. Amelyből a megjelentek tisztelete és a megnyilvánulá­suk iránti őszinte igény érez­hető. Legyen olyan légkörük a következő hetekben me­gyénkben is megkezdődő fa­lugyűléseknek, hogy ne reked­jen senkiben a szó, és min­denki érezze: megnyilvánulá­sával vagy csupán részvételé­vel is mozdított valamit a fa­lu ügyén. Paál László Az ésszerű anyag-, mun­kaerő-, pénz- és energiataka­rékosság kivétel nélkül min­den munkahelyen előtérbe került, szinte valamennyi szo­cialista brigád felajánlásában megtalálható. Így van ez a Láng brigádnál is. A VB KM Kaposvári Villa­mossági Gyárában 1968. július 1-én alakult meg a Láng bri­gád. Nemsokára elnyerte a szocialista brigád címet is. Nehéz lenne összeszámolni, hogy az eltelt nyolc év alatt hány kitüntetést, plakettet, oklevelet kaptak. Talán csak annyit: 1075-ben övék lett a gyár legjobb brigádja cím. Tizennyolcán a kazánok mellett. Közhelyként hatna, ha most azt mondanám, ne­héz a munka itt. Ezekben a napokban pedig különösen az. Varsányi Gábor kazántelep- 1 festőműhelyben, galvanizáló­vezető főgépész erről így be­szélt : — Létszámgondokkal küsz­ködünk. Négy kazánfűtő és három segédmunkás hiányzik. Hirdettünk állást, senki sem jelentkezett. Azaz jött egy kazánfűtő, de magas órabért kért. Nem tudtuk megadni. Ez nagy gondunk. Aki van, az elmegy a lakótelepi kazánok­hoz, ott ugyanis többet fizet­nek. Mit lehet ilyenkor csinál­ni? A Láng brigád tagjai túl­óráznak, hogy fűtve legyenek a szerelőtermek, hogy legyen meleg víz, ipari gőz az új ban és impregnálóban. Nem néhány órát. Sokkal többről van szó. Varsányi Gábor ar­ról beszélt, hogy ezt csupán a túlórapénzért nem lehet csinálni. Kevés a szakember, hát se­gítenek magukon. Vállalták az állandó szakmai tovább­képzést. Tanulnak, hogy min­denkinek legyen két vagy több szakmája, amely nélkül a kazánok mellett nem lehet megélni. A Láng szocialista brigád 1975-ben vállalta, hogy száz- húszezer forint értékű olajat takarít meg a kazánok beál-1 lításával, rendszeres ellenőr- zésévél. A brigádnaplóba 1975. december 31-én a következő mondat került: »Megtakarí­tottunk 146 695 forintot.« Ez évben újból vállalták a 120 000 forint megtakarítását, pedig nőtt a termelés nagysága. A Láng szocialista brigádot nem ok nélkül tartják a Ka­posvári Villamossági Gyár legjobb brigádjának. Régi brigádnaplókat lapozgattam át. Nem szépen rajzolt betűk­kel teleírt naplók; a tények­re szorítkoznak. Mondják: mit ér a szép napló, ha nincs mögötte tartalom. N. J. Tovább kell javítani a helyzetükön Nők az erdőgazdaságban Hogyan alakult a kor­mányhatározatot követően a nők gazdasági és szociális helyzete a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság­ban? Tapasztalható-e javu­lás a határozat végrehajtá­sa során? Ebben a hónap­ban tárgyalt a témáról a MEDOSZ Somogy megyei Bizottsága Takács László­nak, a gazdaság igazgatójá­nak a beszámolója alapján. A gazdaságban foglalkozta­tottaknak csaknem 29 százalé­ka — ez összesen több mint 1700 alkalmazottat, munkást, kisegítőt, dolgozó nyugdíjast jelent — nő. Számuk további gyarapodásával számolnak. A betanított munkások vannak legtöbben: a munkakörülmé­nyek javítása, a szociális el­látás fokozott kiterjesztése fő­képp a »természetben« dolgo­zóknál sürget. A jobb, köny- nyebb, biztonságosabb munka­végzés megteremtését a gaz­daság fontos feladatának te­kinti. Ebben az ötéves terv­időszakban jelentős összeget fordít erre a célra, az idén például több mint 7,4 millió forinttal javítanak a gazdaság nődolgozóinak körülményein. A szociális létesítményeknél főképp az úgynevezett nem te­lepített munkahelyek jobb el­látása a cél. A harmincnégy, teljes ellátást biztosító, telepí­tett munkahelyen több mint ezer nő dolgozik, tehát mint­egy hétszáz időszakosan fog­lalkoztatott nődolgozó számá­ra kell korszerűbb, lehetőleg kerekeken »-vándorolta tható« munkásmelegedőt biztosíta­niuk. öt év alatt kétmillió fo­rintot költenek ezek beszerzé­sére (a saját tervezésű, bevált típust a műszaki erdészet ala­kítja ki). Tavaly már a mun­kahelyeknek csaknem a fele volt könnyen megközelíthető a munkásszállítás révén. Ezt az arányt az idén 70, 1980-ra pe­dig 85 százalékra növelik. A területen levő négy üzemi konyhát, valamint a vendég­látóhelyek étkeztetését mint­egy 800—850 nő Veszi igény­be, s itt is előrelépéssel szá­molnak. A barcsi gyáregységnél, ahol 350—400 nőt foglalkoztatnak, napközi otthonos óvodát tart fenn a gazdaság: korábban itt 45 gyereket helyezhettek el, 1980-ra százat vehetnek föl. (Az üzemi létesítmény évi 650 ezer forint támogatást kap.) A csurgói gyáregységben — ahol a legtöbb nőt foglalkoz­tatják, csaknem félezren van­nak — a helyi tanáccsal együtt közös óvoda létrehozá­sát tervezik. Tavaly 120 ezer forint üze­mi lakásépítési kölcsönt kap­tak azok a családok, melyek­ben csak a feleség a gazdaság dolgozója, a vállalati szolgála­ti, illetőleg bérlakásokból pe­dig három lakást ugyancsak nődolgozónak juttattak. A múlt évben tizenkilenc asz- szony és lány részesült kitün tetésben kiváló gazdasági es társadalmi munkája elismeré­seképpen. A nők érdekvédel­mét három nőbiz-üttsag — egy a gazdaság központjában, egy-egy pedig a csurgói és a barcsi gyáregységben — látja el, s mint a tapasztalatok mu­tatják, ben. egyre eredményeseb­H. F. reggelt, Magdiba! Magdikét — azaz Csecsei I tizenhatan mentek mezógaz- Jánosnét —, a kaposfő.i tsz dasági üzembe. Akikkel ed- fiatal üzemgazdászát minden- | dig összetalálkoztam, hasonló ki kedveli. Dicsérik kedves- feladatokat láttak el. Többük ségét, közvetlenségét és szor­galmát. Munkájával elégedet­tek, mert »amit csak rábíz­nak«, elvégzi. Ez utóbbi el­ismerés megütötte a fülemet, így beszélgetésünkkor először erről kérdeztem. — Kap-e valódi erőpróbát jelentő feladatokat? — Igen. Így például terv­fölméréseket végzek. Az ösz- szegyűjtött adathalmokból ki­számítom, hogyan alakult a búzatermelés önköltsége vagy egy liter tej előállítási költsége. Mivel a gépi köny­veléshez is értek, megbíztak, helyettesítsem azt a szülési szabadságon lévő fiatalasz- szanyt, aki ezt csinálta. — Ügy gondolom, mind­ehhez nem kell üzemgazdász oklevéllel rendelkezni, vagy ha mégis, ez a lehetséges fel­adatoknak csak kis része. — Hetvenketten végeztünk tavaly a budapesti számviteli főiskola zalaegerszegi üzem­gazdász tagozatán. Közülünk véleménye szerint a tsz-ek nem mindig tudnak mit kez­deni az üzemgazdászokkal. — Ezen a helyzeten vál­toztathatnak azzal ha olyan feladatokat keresnek maguk­nak, amelyeket más nem tud­na elvégezni. Aligha akad olyan tsz-elnök, aki ne lát­na szívesen egy ilyen kezde­ményezést. — Hasonlóan vélekedett a férjem is, aki ugyancsak szakmabeli. Tulajdonképpen igaza van, de mégsem köny- nyű. Vegyük például az egy liter tej önköltségét. Ha meg­próbálnám elemezni a magas költségek okait vagy a meg­oldást, óhatatlanul »tanácso­kat osztogatnék« olyan szak­embereknek, akik nálam sok­kal jobban értenek mindeh­hez. — Nincs ebben kishitűség? — Talán van. Mégis ahhoz, hogy ilyen nagy fába vágjam a fejszém, sokkal többet ké­ne tudnom. Ügy érzem, csak Ötezer hektoliter bort várnak Szüreti összegezés Szárszón Mintegy százan szedték a szőlőt a hét elején a balaton- szárszói egyesült Vörös Csil­lag Termelőszövetkezetben. Szóládon — gépi segítséggel — ládákban hordták ki a so­rokból a termést, Kötésén pe­dig a hagyományos — putto­nyos, lófogatos — szüret folyt. A pincénél a vörös bort adó mustot erjesztették a kádak­ban, miközben újabb és újabb szállítmányok érkeztek a kombináthoz. Farkas László, a szövetkezet kertészeti főágazatának a ve­A kádakban a vörösborszőlő mustja erjed. zetője és Fenyvesi Henrik szőlészeti ágazatvezető egy­aránt elégedett. A gyümölcs például, melynek zöme őszi- barackos, egymillió forint pluszt hozott, a szőlőoltvány- értókesítés pedig — előzetes becslések alapján — 1,3 mil­liós bevételi többletet ígér. A csemegeszőlő 140 mázsás többlettel fizetett. A szőlő többségét — mely főképpen saszla és szőlőskertek király­nője volt — a somogyi MÉK- nek adták el. A fehér bor­szőlők közül a rizlingszilvá­nit szintén leszüretelték, az olaszrizlingből még 1500 má- zsányi van kint. Borszőlőjüknél is megvaló­sul a terv, s ebben közreját­szott a kötéséi korszerűsítés — áttérés a kordonos műve­lésre — mintegy 20 hektár­nyi területen: itt az olaszriz- ling és rizlingszilváni több mint kétszer annyit fizetett hektáronként mint tavaly. És még jobb is lehetett volna a termés, ha a tavalyi súlyos jégverés nem éreztetné még az idén is a hatását. Még nem ért véget a szü­ret, a szőlészek azonban már újabb, a következő évek gaz­dag termését megalapozó ter­ven munkálkodnak. A kö­vetkező három évben 115 hektáron telepítenek új szőlőt 15 hektáron anya telepet léte­sítenek, 60-on pedig korszerű­sítik szólóikét. a felszínt kapirgálom és nem látok elég mélyre. A minap a férjem megkérdezett, ez és ez nálatok hogy van? Nem tud­tam válaszolni. Azért még­sem érem be mindennek meg­állapításával ; próbálkozom. A férjem például javasolta, hogy több gazdaság eredmé­nyeinek összevetéséből követ­keztessek az előrelépés lehe­tőségeire. Ennek megvalósí­tására módot kínált a KITE- gazdaságok belső tartalékait vizsgáló fölmérés, melynek most a kaposfői »vetületeit« vizsgálom. Hasznos lehet ez a szövetkezetünknek a rend­szerbe való belépéskor. — Dolgozom helyett azt mondta, próbálkozom. Óvato­san fogalmaz. Miért? — Kezdeményezni, új ötle­tekkel előállni, azután az el­képzeléseket minden kátyún át végigvinni — ezeket a kö­vetelményeket nagynak ér­zem. Ezekhez férfi kell. Szá­momra például fél ötkor vé­get ér a munkaidő. A férjem is szóvá tette, miért nem gon­dolom otthon tovább a napi dolgokat, miért nem érdekel szenvedélyesen az, amit csi­nálok. Ha az ember vasal és mosogat, nem gondol az ener­giaköltségekre és az eszköz­kihasználásra ... — Képes-e magát látni tíz év múlva? — Nem. Az azonban bizo­nyos, hogy a tapasztalat és a rutin majd sokat segít. Aki­nek a »memóriaegységében« sok minden van elraktározva, könnyebben tesz úgy, mintha ötlete támadt volna. Addigra a »kis Magdiból« Csécseiné lesz. — Ügy mondta, fél ötig tart a munkaideje. Én azonban azt is hallottam, hogy a KISZ-titkár ritkán indul ha­za hat előtt. — Az más. Ott emberekkel kell beszélni, vitatkozni és meggyőzni. Ebben otthono­sabban érzem magam, na­gyobb az önbizalmam. Csécsei Jánosné egy éve dolgozik a Kossuth Tsz-ben, így letelt az idő, amelyet tár­sadalmi ösztöndíja fejében »gyenge adottságú« gazdaság­ban kell. eltöltenie. ő mégis marad. A miértre gonolkodás nélkül rávágja: — Sok a fia­tal, jól érzem itt magam. A beszélgetés végén mégis úgy éreztem, nem ez a va­lódi ok. Bizonyítani akar. Azt szertné elérni, hogy a legbo- rongósabb reggeleken is mo­solygós »Jó reggelt!« ne csu­pán a »kedves, közvetlen és szorgalmas« szóljon. Magdikénak Bíró Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents