Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-19 / 247. szám

S ~ \színházi bemutató

A BARCSI 6-OS OVODA

Oszlopos Simeon

R

endhagyó módon, két fontos dramaturgiai beavatkozásról kell szólnunk elsősorban, ha a Stúdiószínház új bemutatójáról beszélünk. Sarkadi Imre Oszlopos Simeon című drámájának egyetlen, s így stílusóontó idősíkbomlását tüntette el a dramaturg úgy, hogy egy »■baráti« összejövetelt a természetes történésbe helyezett el. A másik beavatkozó művelet: leoperálta a Sarkadi-mű végét, a bizonyos értelemben feloldást jelentő befejezést. így az előadás halált sugall.

Ebből az »operációból« indulunk ki, amikor az 1960- ban — egy évvel az író öngyilkossága előtt — született darabból és annak előadásáról mondunk véleményt. A mű ebben a változatában tétova rekviem az önszántú halált választókért. Azokért, akik a Bolond Istók-i »Én uram isten! / Csak rajta! hadd lám, mire megyünk ketten.'--kiáltással fognak a világ és önmaguk pusztításához, A kaposvári előadásban felerősödik az ok-okozati viszony. A sikertelenség, vagy a vélt sikertelenség érzete, mint eredő.

A József Attila-i halált plagizáló barát, B. Nagy László így summázta Sarkadi e művét: »Az Oszlopos Simeon egy negatív életérzés tükre. Nem apológiája, hanem küzdelem ezzel az életérzéssel. Végállapotában mutatja meg ad individualista embereszményt, szabadságeszményt, amely két századon át az emberiség legnagyobb tetteinek mozgatója volt,«

Kis János, mivel a sikertelenség szorításában él: egyetlen szabadságlehetőséget lát maga előtt. Bontani kezdi önmagát, zűrzavaros viszonyokat teremtve maga körül. Mindenki tudna példákat 6orólni a félmúltból ezekre az ön- és köz- veszélyes Kis Jánosokra. Olykor magunkban is felülkerekedik Kis János egy-egy időre. A Gazdag Gyula, rendezte kaposvári előadás a végső le- bontódásig, az öngyilkosságnak egy különleges fajtájáig, a kiprovokált — a mások által végrehajtott — »öngyilkosságig« követi a darabbeli Kis János lefelé vivő útját. A mindenkit megrázó, közismert személyek öngyilkossága a »védőügyvédje« Gazdag színházának, s perel annak a vetélkedésnek áz igazságával, melyet Mesterházi Lajos például így fogalmazott meg az Oszlopos Simeonról: »... laboratóriumi kísérlet az abszolút rossz megfogalmazására, a teljes tagadására, hogy belőle az abszolút jó felé, az igenlés felé elindulhasson a gondolkodós.« A kaposvári bemutató után nem indul el a gondolkodás az igenlés felé, »csak« a végiggondolás útjára.

S most a kivitelezésről néhány szót. Gazdag Gyula színházában »játszik« minden. A nyitott ablakon beáramló kaposvári utcazaj, a parányi stúdiószínházi folyosó, a nagy tükör stb. »Valódi« művénz- lakást látunk, s »valódi« fürdőszobára nyílik az egyik tapétaajtó. A nézők is végigmennek e szobán, mintha a »baráti« összejövetelre érkező vendégek lemének. Jól szolgál ez az elképzelés; valamelyest bevon bennünket a cselekménybe. (Antal Csaba volt a díszlettervező.)

Az önmagát és viszonyait egyre választékosabban pusztító Kis Jánost Kiss István formálta meg. A szemlélődéből tudatos roncsolóvá válása stációit kellett bejárnia. A darab másik antlhőse egy. a nyilas időkből ittragadt viceházmesterné, a rosszindulat torzó6zobra. A rendezői elképzelés, a dramaturgiai operáció sikere jelentős mértékben e két szereplő játékától függ.

Kiss István mintha lehiggadt, megérett volna az idei évadra. Ez már az Erdő című tragikomédiában is feltűnt. Kis Jánosként most ezt a '.riárleltség’et kamatoztatja. De túl »lágy« típusalak e szerephez. Nincs meg benne a saját magába maró farkas dühe, a Bolond Istók-i dorongragadás indulata. így az önpusztítás »filozófiája« csaknem érdektelenné válik. A már-már sátáni méretű gonoszt meetestesítő viceházmes- temét Monort Lili formálja meg. Kezdetben úgy tűnik: napjaink egyik típusát játssza el, az időtöltés céljából piety - kálkodó, ártalmatlan fecsegőt. Monori bármennyire illúzió- keltően Ion esős. életkora nem teszi alkalmassá egy gyilkos fiat is szült öregasszony eljátszására. A kevésbé lényeges elemek erősödnek fel játékában: szinte a kabaré mulattató házmesterné figuráját látjuk. »Na most« szófordulatai mankók, nincsenek a darabban ,s aki több filmjét látta, annak monotóniát jelentenek.

V

alódi főszereplővé a harmadik felvonásban az érzelmileg kifosztott Zsuzsit alakító Pogány Judit nő fel; egészén új hangokat szólaltatva meg. Molnár Piroska Máriát játssza, aki egyszerre vonzódik és taszítődik Kiss Jánostól, Két remekbeszabott epizódra hívom fel a figyelmet: a Stettner Ottó által színpadra fogalmazott postai alkalmazottra és Balázs Andor céltudatos, mégis sorsokon kívülálló alkuszára.

Leskó László

Antológia élőszóban

Irodalomóra előadóteremben

Huszonnyolc számból — énekes és dallam nélküli nép- költészeti alkotásból — állította össze műsorát Kertész Lilla, a Fővárosi Művelődési Ház pódiumszínpadának előadója. Az összeállítást tegnap délután nézték meg a kaposvári általános iskolások.

Huszonnyolc előadott darab rendkívül hosszú egy ötödik-hatodik osztályos gyereknek, még akkor is, ha a népdalok néhány percesek. A vidám, kedves dallamos, játékos verseken jól mulattak, ; ám a többi érthetetlen és nehezen követhető volt a számukra.

A sorozat, amely a Killián György Ifjúsági és Üttörő i Művelődési Központban foly- ' tatódik majd, a magyar irodalom egy-egy jeles költőjének műveit mutatja be — hat

alkalommal — a népművészettől Balassin, Csokohain, Berzsenyin, Kölcseyn, Vörös- martyn keresztül Arany Jánosig, majd a rendhagyó irodalomórákat Petőfi Sándor verselnek tolmácsolása zárja.

Tatay Éva műsorszerkesztő szerint a sorozat jövőre is folytatódik. A diákok hallhatják majd Surányi Ibolyát, Kovács P. Józsefet, Szentpál Mónikát, s a tervek között szerepel Jancsó Adrién fellépése is.

A műsor országjáró programként szerepel; Somogyon kívül a szereplők eljutnak Pest megye több művelődési házába, Zala, Szolnok és Békés megyébe.

Ahogy a felsorolásból is kitűnik: a magyar irodalomnak az általános iskolás gyerekektől még távol álló kölMiniszteri rendelet az idegenvezetésről

A belkereskedelmi miniszter rendeletet adott ki, mely szabályozza az idegenvezetés rendjét.

A korábbinál alaposabb, részletesebb rendelkezés pontosan meghatározza, hogy mi tekinthető idegenvezetésnek, milyen szervek foglalkozhatnak vele, szabályozza az idegenvezetők működését és képzésüket, a felvételtől a vizsgáig.

A rendelet szerint az idegenvezetés az ország idegenforgalmi értékeinek megismertetése, illetve magyar turistacsoportok külföldi vezetése céljából — díjazás ellenében nyújtott szolgáltatás; a tanácsi idegenforgalmi hivatalok, valamint olyan vállalatok, szövetkezetek foglalkozhatnak vele, amelyek alapszabályában szerepel az utaz- tatássaervjezéttieí kapcsolatos

tevékenység. A szabályozás egész sor, korábban annak tartott tevékenységet kizár az idegenvezetés köréből.

Idegenvezető csak tanfolyamot végzett, sikeres vizsgát tett és a kereskedelmi és vendéglátóipari főiskola által kiállított igazolvánnyal rendelkező és nyilvántartásba vett személy lehet. Idegenvezetői tanfolyamokat elsősorban a főiskola rendez, hozzájárulásával azonban az idegenforgalmi hivatalok is megszervezhetik a képzést.

A rendelet intézkedik arról is, hogy az idegenvezetők tevékenységét rendszeresen ellenőrizni kell; ez — a belkereskedelmi miniszter és az ÓIT irányelvei alapján — az őket foglalkoztató szervek feladata.

tőit mutatják be, a verseken keresztül. Példák bizonyítják, hogy Berzsenyit még a gimnazisták is csak nehezen értik, a veretes nyelveken irt magyar beszédet nehezen fogadják el. Nagy fába vágták fejszéjüket a sorozat szerkesztői; de ha megtalálják a módját, hogy jó válogatással és jó előadással közelebb hozzák a verset a diákokhoz, sokat segítenek a tanároknak.

S. M.

Szeberényi Lehel|

E

El

E

M

— Ne igyon tanító úr — kérte csendesen szomorúan Kosznovszki Feró. Magas homlokán átmentett csillag- fény derengett abból az aszt- rálópítményből való, amit nevelője elveszteni látszott.

Buda tanító kezében megállt a pohár a zavaros nedűvel, mely konkardia és nova tőkéjén termett. Feró bólintott: helyes.

— Reggel újra nekivágunk. A szurdoknak is — mondta, s nem jelentőség nélkül. És hunyorított biztatásul.

29

Anyicska reggelre se jött i meg.

Buda tanító néhány fiúval nekivágott az erdőnek. Jobb is volt így nekivágni, mert nem kellett az emberek szemébe nézni. Felelni a kérdéseikre. A diadalmas igazukat, mely átsütött nova ho- mályosította tekintetük komorságán, ellenbízonyítókok híján cáfolatlanul hagyni.

A határban egy lelket se lehetett látni. S a reggeli buszban is szokatlan volt a tágasság. Mindenkinek jutott ülőhely.

Mert sokan úgy voltak, hogy nem mertek e reggelen kimozdulni a házból.

Äz út még göröngyös

Az út, mely az épülethez vezet, még alig járható. Rögös, kátyús, mint az az út, amelyiken a cigányság közeledik a jobb életforma felé. Az óvoda vezetőnője külön a lelkerr.re kötötte, hogy ne írjak cigányóvodát. A gyerekek több mint háromnegyede kreol bőrű, fekete szemű, sötét hajú aprónép. A barcsi 6. számú óvoda ünnepélyes avatása csak novemberben lesz, de amikor ott jártunk, már tíz napja volt a kicsik második otthona. Üj épület, és új még a példája is, bár egyre több ilyen sorakozik.

Lukács Ferencné vezető egy szakképzett és két képesítés nélküli óvónővel kezdte meg itt a munkát. A nagy társadalmi összefogással készült ház hangjai között nehéz eligazodni.

— Még a kezdetén vagyunk, úgy mondjuk: ez a »beszoktatás«. A gyerekek többsége nem tud magyarul. Ez az első akadály, és... És reméljük, az utolsó is.

— Hányán vannak itt?

— összesen hatvan gyerekünk van. Egy kis- és egy nagycsoport. Csák egy gyerek maradt ki,-anert ide cigányok járnak. Bár először több magyar szülő tiltakozott. Nagyon nehéz ez... A cigány szülők örültek az óvodának, mert ezen a környéken sok cigány-- család lakik. Ök meg azért tiltakoztak, mert úgy tudták, hogy ez csak cigányóvoda lesz.

Nagy Pisti szőke, okos kisfiú. Megszeppent, amikor kérdezgettem, de azért válaszolt.

— Szeretek jönni. Jó itt. Barátom is van.

Még sohasem engedték el azzal otthonról, hogy rosszat mondtak volna a cigánygyerekekre.

— Mert van itt olyan gyerek is — folytatta Lukácsné —, akire felfigyeltünk, hogy nagyon agresszív. Azután kiderült, hogy az anyja úgy küldi óvodába: csak üsd őket, ahol tudod, nem árt nekik.

Balog Ildi nagyon szép kisgyerek. Magyarul is tud. Máskor eleven, most egy kicsit félt. Az óvó néni kérdéseire válaszolt csak, nekem csupán egyszer volt hajlandó felelni.

Sokan vannak otthon testvérek, jól érzi magát az óvodában. Anyukája is szívesen hozza ide. Házuk van.

Ez minden. De ez is elég, a hozzá tartozó mozdulatokkal. Mögöttünk három kis kék — így nevezik őket egymás közt gondozóik, hogy ne váljon káros megkülönböztetéssé a cigány — érdeklődve állt. De nem akkor nevettek, amikor kellett volna. Nem értették a szavainkat.

— Sokan még az evőeszközt sem ismerik. Féltek tőle. Először csak ott kellett ülniük, amikor a társaik ettek... Mert az első nap bizony sírva kiszaladtak, amikor a villát meg a kanalat meglátták.

— Milyen körülmények közül kerültek ide ezek a gyerekek? — Putris már nincs közöttük. De a házakban még nagy a különbség. Az óvodában ezért elkülönítő is van. De nincs rá sz.ükség. A védőnő meg az orvos megvizsgálta mindegyiküket. Tisztán jönnek. A raktárnyi ruhanemű is a raktárban marad. Persze »eligazították« a szülőket. És ha másért nem, hát azért, hogy ide hozhassák a gyereküket, elkezdődött a mosdatás ott is, ahol nem volt eddig. A cigányasszonyok egymásra szólnak: »Hogy hozod ide azt a gyereket? Szakadt a köténye.«

— Hány óvodás korú gyerek lehet a környéken?

— Talán száz. De vannak, akik másik óvodába járnak már. Eleinte volt »tartózkodás«, de most már túljelentkezés van. És a szülők virágokkal jönnek óvodát díszíteni.

Balog Kati a nagycsoportosok »tolmácsa«. Ö tisztán,

szépen beszél magyarul, hozzá fordulnak a nénik is, ha valamit le kell fordítani a többieknek.

— öten vagyunk testvérek. Van konyhánk, meg szobánk kettő, a konyhában szoktunk lavórban mosakodni. Apuka a fűrészüzemben dolgozik.

Anyuka otthon van. ö hoz ide reggel. Mindig azt mondja, milyen jó.

Persze mindez nem »jött ki« ilyen könnyedén. De... Üjabb de, ki tudja, már » hányadikat írom ...

Egy cigányember azzal jött be a minap az óvodába, hogy a lánya csúnyákat tanul, és micsoda dolog ez. A kislánv nem beszél, de ért cigányul, és káromkodásokat kérdezgetett otthon, hogy mit jelentenek.

Az út még göröngyös, kátyús, mint a cigányság útja. És még ők maguk is sokszor akadályt építenek rá. A ház már áll, nem cigányóvoda, mert magyar gyerekek is vannak, , de a környék lakosainak többsége cigány.

A ház áll, és a gyerekek mondták — hinnünk kell nekik — a szülők örülnek a háznak. Most nem építettek önmaguk elé falakat. Rájöttek, hogy a helyes út ez.

Luthár Péter

Az öregasszonyok és nem is csak az öregek, de még a javabe] iek is reggeli mise után a templomban maradtak, s, makacsul mormolták ördögűző imáikat, s a pap, noha megemlítette nekik, hogy amit cselekszenek, egyáltalán nem egyeztethető ösz- sze XXIII. János pápa szellemiével, igazából nem mert szembehelyezkedni velük, úgyis 'van elég manapság, ami kikezdje az anyaszent- egyház testét.

Králik Franyo kivallatta a fiát s a reggeli falat a torkán akadt, mikor megtudta, hogy az öreg szurdokig elmerészkedtek, mely maga a pokol tornáca, és látták ott a bálványokat. Sőt ma továbbmennek, be egyenest a szurdokba.

Torkán akadt a falat, s amint sikerült lenyelnie, fiát ürüggyel az istállóba küldte, s rázárta az ajtót. Jozso ím- mel-ámmal megdöngette, azután ljeheveredett a szalmára. Furcsa módon nem nagyon bánta ezt a, kényszert.

Frapyo elsietett Dombaj Jóskához meg az öreg Malics- kihoz is, hogy ne engedjék a fiúkat, mert borzasztó veszedelmet hoznak a falura. A fiúk azonban már elmentek — mint Jösko- mondta: a segédmunkára, ahová járnak, az óbudai építkezésekhez.

De Gyurka és Pista nem vallották meg otthon az igazat, és mélyen bent jártak már az erdőn Buda tanítóval, Kosznovszki Feróval <a> Hor- nyák Marcival.

Králik Franyó azuán elment a kocsmába, és ki se jött onnan, mint biztos ípdél alól. Mások is oda gyűítek, kiknek e hely törasökös menedékük. Gyúró, Marisa férje már reggel az asztal alá itta magát. Így kettős fedél volt fölötte. E kétszeres biztonságban várta az újabb csapást, melynek eljövetelében, miután Matejékhoz is megérkezett, bizonyos volt.

A spalettás ablak mögött egy hete feküdt végelgyengülésben Hanka, a boszorkány. Kutya se nézett rá. Száz macskája éhségében világgá ment. Ö maga szükség végett támolygott csak ki az ágyból, a fal mellett tapogatózva, mert utolsó ereje is tiltakozott ellene, hogy a maga piszkában feküdjék.

És ezen a napon — ki magyarázhatná meg? — több látogatója is akadt. Híre ment a betegségének? »Lám, nem hagynak magamra a bajban« — gondolta. És elérzékenyül- ten fogadta a gyenge tyúklevest, a tortákat és süteményeket és palackos' borokat távoli szomszédoktól is, kik hosszú esztendőik óta a küszöbét se lépték át, s most Itt vannak, eljöttek, s lerakják a vén, szúrj got t asztalra ajándékaikat. És hasonlított ez a processzus a búcsújáró helyek kegye'eti szokásaihoz.

A falu színe változásának igazi okát azonban Hanka, a nagy hatalmú boszorkány sohase tudta meg, mert másnap boldogan meghalt.

Etakor féllg-meddig föllélegeztek az emberek, legalábbis bizakodni kezdtek. De akkor már nagy apparátussal a rendőrség is megszállta az erdőt s ez nem okozott a faluban túl nagy lelkesedést.

A rendőrséget még előző este értesítette a tanácselnök. Mert este lett, mire a tanácselnök füléhez is eljutott, hogy mi történt.

Onörej volt a megmondó] a, a csősz. Szokásban volt ugyanis, hogy bement a tanácsházára, mielőtt szolgálatát megkezdhette. Csak átlépett a kocsmából. Az elnök még ott volt a sok határidős papír között. Ondrej megállt előtte, s a fülét vakarta.

— Most már aztat a fegyver muszáj lesz kváltani.

Rendelet jött a ruhára meg a fegyverre, ördög tudja, miért halasztódott eddig. Ond- rejnek már minden együtt volt hozzá, az erkölcsi bizonyítvány is megjött.

Az elnök föl se nézett a telerakott asztalról.

— Sürgős? ...

— No hallja! Maga nem túl. nr van? A Matejék lányával ...

Az elnök felkapta a fejét.

— Mi?!

S ekkor értesült arról, amit a falu már egy napja tudott, de különös titokba burkolt.

(Folytatjuk)