Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-16 / 245. szám

Befejeződött a parlament őszi ülésszaka {Folytatás az 1. oldalról) megtartásának állam jogi sza­bályozásánál két lehetőség kö­zött választhatunk. Vagy úgy rendelkezik az országgyűlés, hogy 1977-ben a tanácsok tag­jait 3 évi időtartamra válasz­szák meg. vagy az országgyű­lés — alkotmányos jogköré­ben eljárva — meghosszab­bítja a tanácsok tagjainak megbízatását az 1980. évi ál­talános választásokig. A kormány a második meg­oldás elfogadását javasolja a tisztelt országgyűlésnek. En­nek főbb indokai a követke­zők: A tanácsok ez ,óv első felé­ben fogadták el az V. ötéves tervüket. A tervek sikeres tel­jesítésének irányítása, szerve­zése és ellenőrzése jobban biztosított, ha azt a jóváha­gyó testületek látják el. Az 1973. évi tanácsválasz­tások során jelentős számban kerültek új tanácstagok a tes­tületekbe. Ez a körülmény, valamint az időközi választá­sok lehetősége megfelelő biz­tosítékai annak, hogy a taná­csi munka hatásfoka a hét­éves időtartam során is ered­ményes legyen, és a tanácsta­gok változatlanul megfelelje­nek az őket választók bizal­mának. A választó állampolgárok tevékeny közreműködése és ellenőrzése, a testületekben dolgozók felelősségtudata, va­lamint a politikai-társadalmi szerveink, különösen a párt és a Hazafias Népfront által nyújtott segítség további fon­tos záloga annak, hogy a ta­nácsok tagjai jól eleget te­hessenek alkotmányos megbí­zatásuknak. Tisztelt országgyűlés 1 Az előterjesztett törvényjavaslat elfogadása esetén, tehát 1977- ben nem lesznek általános ta­nácsválasztások, hanem erre majd 1980-ban, az országgyű­lési képviselőválasztásokkal egy időben kerül sor. A javaslatot megtárgyalta az országgyűlés jogi. igazga­tási és igazságügyi bizottsága is, és azzal egyetértett. Fel­hatalmazást kaptam a bizott­ságtól, hogy a nevükben is kérjem a törvényjavaslat el­fogadását. Az a meggyőződé­sünk. hogy az előterjesztés el­fogadása jó összhangot teremt politikai és gazdasági felada­taink sikeres megoldásában. Kérem a tisztelt országgyű­lést, hogy a törvényjavaslatot szíveskedjék elfogadni. A törvényjavaslathoz hoz­zászóló nem jelentkezett. Az országgyűlés a tanácstagók választásáról szóló törvény- javaslatot általánosságban és részleteiben egyhangúlag el­fogadta. Ezután napirend .szerint következett dr. Simon Pál ne­hézipari miniszter beszámoló­ja a tárca által irányított köz­ponti fejlesztési programok végrehajtásának jelenlegi helyzetéről és az 1976—80-as évek közötti szakasz fejlesz­tési céljairól. A földgázfelhasználás, az olelinprogram és az alumíniumipar fejlesztése Dr. Simon Pál nehézipari miniszter beszámolója A nehézipari miniszter be­vezetőben rámutatott: a Ne­hézipari Minisztérium tevé­kenysége összhangban van iparpolitikánkkal, s munkájá­nak egyik fő célja a hazai nyersanyagkincs mind telje­sebb mértékű kihasználása. A három központi fejleszté­si program — mondotta —, amelyről a tisztelt országgyű­lésnek beszámolok, ezeknek az irányelveknek gyakorlati meg­valósulását tűzte ki célul. A programok megvalósításának a IV. ötéves tervvel lezárult el­ső szakasza bizonyítja megha­tározó szerepüket a népgazda­sági tervek 'teljesítésében, il­letve túlteljesítésében. Jelen­tősen hozzájárultak ahhoz, hogy a nehézipar túlteljesítet­te IV. ötéves tervét. A prog­ramok megalapozzák a nép­gazdaság tervszerű, arányos, gyors fejlődését eredményezik már ma, és várhatóan a jövő­ben is. Szocialista integráció — Teljesítésük tovább mé­lyíti a nemzetközi szocialista integrációt. A hatékony nem­zetközi együttműködés pedig céljaink megvalósításának alapvető feltétele — hangsú­lyozta dr. Simon Pál. — Együttmüködéfe a KGST-orszá gokkal, elsősorban a Szovjet­unióval, fejlett szakosítás és termelési koperáció szükséges a korszerű termelő berende­zések előállításához, a szelek­tív iparfejlesztéshez. E prog­ramok mgvalósítása tette le­hetővé néhány hasznos, hosz- szú lejáratú egyezmény — mint például a szovjet—ma­gyar olefinegyezmény, a szov­jet—magyar alumíniumegyez­mény, a lengyel—magyar ve- gviszálegyezmény, az orenbur- gi földgázvezeték építésére kö­tött sokoldalú egyezmény — megkötését a baráti országok­kal. A KGST-országok komplex programjához szorosan kap­csolódó nemzetközi egyezmé­nyek iparunkat bekapcsolják a szocialista nemzetközi mun­kamegosztásba. A magyar— szovjet olefinegyezmény alap­ján megépült etilénvezeték — amely mint ismeretes, Lenin- várost a szovjet-ukrajnai Ka­tussal köti össze — a komplex program úttörő létesítménye. A központi fejlesztési prog­ramok teljenítése során több nehézséggel, problémával kel­lett megbirkóznunk. Gyakran nehéz volt a műszaki célok és a gazdasági lehetőségek egyez­tetése, a népgazdasági haté­konyság és a vállalati érdek összhangjának biztosítása. Meg kellett előznie ezt néhány in­tézkedésnek, amely csak ké­sőbb hoz eredményt. A IV. ötéves terv folyamán sikerült az érdekeket egyeztet­ni: a programokban részt ve­vő trösztök és vállalatok gaz­dasági tevékenységét beillesz­tettük az általános szabályozó rendszerbe. Ma már megál­lapítható, hogy a központi fej­lesztési programok elérik, egyes esetekben meghaladják az átlagos ipari vállalati jö- vedelmezőseget. A programok népgazdasági jelentőségét érzékeltetve a mi­niszter megemlítette, hogy például a petrolkémiai prog­ram elmaradása esetén 1980- ban a népgazdaság műanyag- szükségletének döntő részét tőkés importból kellene kielé­gíteni, s ez több százmillió dol­lárral terhelné külkereskedel­mi mérlegünket. A központi fejlesztési programok számot­tevően hozzájárultak dolgozó népünk életszínvonalának nö­veléséhez: á földgáz fokozott használatával, a vegyi anyagok és alumíniumtermékek széles körű elterjedésével is kényel­mesebbé vált mindennapi éle­tünk. Földgázfelhasználás Dr, Simon Pál így folytat­ta: A földgázfelhasználás köz­ponti fejlesztési programját hazai széuhidrogénkincsünk alapozta meg. Évtizedes föld­tani kutatómunkával felderí­tettük olaj- és gázmezőinket, s megkezdtük kiaknázásukat. Nagymértékben növekedett a propán-bután gáz termelése az olajfinomítókban is. Az elmúlt évben földgázból csaknem 6 milliárd köbméter, a propán­bután gázból több mint 240 ezer tonna volt a fogyasztás. A hazai kutatások eredménye azonban jelzi, hogy földgáz készletünk csak az elfogyasz­tott mennyiség pótlására ele­gendő. Ezért épült meg a Testvériség gázvezeték, amely a Szovjetunióból szállít föld­gázt Magyarországra, s épül — KGST-összefogással — az orenburgi földgázvezeték. Így lehetővé válik, hogy 1980-ra 10 milliárd köbméter földgáz- fogyasztást tervezzünk. Nagy­részt hazai forrásból irányoz­zuk elő 1980-ra több mint 300 ezer tonna propán-bután gáz felhasználását. A gáz valamennyi tüzelő­anyag közül a legkevésbé szennyezd a környezetet. Cső- vezetékes szállítása lehetővé teszi szolgáltatóhálózatok lé­tesítését, a propán-butángáz felhasználása pedig a hálóza­ton kívüli helyeken a korsze­rű tüzelést. A központi fej­lesztési program kidolgozása­kor ezért nagy gondot fordí­tottunk annak meghatározá­sára, hogy milyen fogyasztó­kat lássunk el elsősorban ez­zel az értékes energiahordozó­val. A számítások azt mutat­ták, hogy a földgázt és a pro- pán-butángázt leggazdaságo­sabban a háztartásokban le­het hasznosítani. .Jelenleg 155 városban, községben és tele­pülésen több mint 700 ezer lakásban van vezetékes gáz, s 1,6 millió a propán-bután­gáz-fogy asztok száma. — A földgázfelhasználás gazdasági hatékonysága külö­nösen jó a vegyiparban — mondotta a továbbiakban —, ahol a gáz nemcsak tüzelő­anyag', hanem nyersanyag is, az ammóniát és a nitrogén­műtrágyát teljes egészében a földgázból állítjuk elő. A földgázprogram beruhá­zásaira az V. ötéves tervben több mint 20 milliárd forint áll rendelkezésre. Ez újabb 20—25 település vezetékes gázellátását, 140 ezer új fo­gyasztó bekapcsolását és to­vábbi 80 ezer lakás gázfűté­sét teszi lehetővé. A népgazdaság teherbíró képessége még nem teszi le­hetővé ebben az ötéves terv­időszakban minden igény ki­elégítését. Éppen ezért az elő­irányzott beruházásokkal ta­karékoskodnunk kell. Meg kell keresnünk a legjobb megoldást, amellyel a lakos­sági igényeket a lehető leg­nagyobb mértékben és a le­hető legkisebb költséggel ki­elégíthetjük. Szelektív iparpolitika Dr. Simon Pál ezután a pet­rolkémiai központi fejlesztési programról szólt. Mint mon­dotta: a cél a kamizálás fo­kozása. Közismert, hogy a ve­gyi folyamatok és a vegyipa­ri termékek elterjedése növeli a hatékonyságot a termelés­ben és a felhasználásban egy­aránt. Ez magyarázza, hogy a vegyipar hazánkban már hosszú ideje a legdinamiku­sabban fejlődő iparág. A miniszter a továbbiakban azt fejtegette, hogy népgazda­ságunkban a műanyagokat és a vegvi szálakat minden ága­zat alkalmazza. Az élelmi­szergazdaságban a fóliasátrak és az öntözőcsövek a csoma­goló anyagok, a gépiparban a szigetelőanyagok és szakipari szerkezeti anyagok, az építő- és szerelőiparban csövek és burkolóanyagok, a könnyű­iparban a cipő- és textilipari anyagok felhasználásának szé­les skálájával találkozunk. A hazai fejlesztésnek nem volt és nem is lehetett célja az, hogy mindezeket az anya­gokat teljes választékában gyártsuk. Ezért a petrolké­mia területén következetesen szelektív iparpolitikát alakí­tottunk ki, és valósítottunk meg. A már említett nemzet­közi megállapodások lehetővé tették, hogy méreteiben gaz­daságos, korszerű alapanyag­gyártást létesítsünk Len in vá­rosban — a kőolajfinomítás egyik terméke, a vegyipari benzin felhasználásával. Az olefinművet a IV. ötéves tervben megépítettük és si­kerrel üzembe helyeztük. Az olefinműben a benzinpirolízis- nél 5—6 féle olefin egymás mellett keletkezik. Ezekből mintegy 35—40 féle közbenső terméket lehet előállitani. me­lyek azután mintegy 250—300 féle vegyi termék, műanyag, vegyiszál gyártását teszik le­hetővé. A szelektív iparpoliti­ka elvének megfelelően az olefineknek ezt az elágazó -családfáját- alaposan meg­nyirbáltuk, hazailag mindösz- sze két alapanyagot, az eti­lént és a propilént dolgozzuk fel. Ezekből az alapanyagok­ból csupán kétféle közbenső terméket és három késztermé­1 két gyártunk az V. ötéves , terv végéig. Ezekből az anya- ! gokból viszont olyan nagy ! mennyiséget állítunk elő, J hogy hosszú lejáratú egyez­ményekben foglalt kötelezett­ségeinket teljesíteni tudjuk. A program keretében épül meg az V. ötéves tervben a Bor­sodi Vegyi Kombinát nagy kapacitású pvc-gyára. Így az ötéves terv utolsó éveiben már 190 ezer tonna pvc-t fogunk termelni, ami a hazai igényeik, az exportkötelezett­ségek kielégítésén, illetve tel­jesítésén felül körülbelül 25 millió dollár értékű tőkésex­portot is lehetővé tesz. Ugyancsak a szocialista gaz­dasága integráció alaoján fej­lesztettük és fejlesztjük ve- gviszá'termelésünket. A Ma­gyar Viscosagyárban afc előző ötéves tervidőszakban kezd­tük meg a crumeronszál gyár­tását. most pedig az üzem ka­pacitását bővítjük tovább. A fejlesztés ebből a szálféleség­ből biztosítja a hazai szükség­let teljes kielégítését, és meg­teremti az árualapot a nem­zetközi együttműködésre. Az V. ötéves tervben 20 mil­liárd forintot fordítunk a prog­ramra. Fontos feladatunk a már megkezdett pvc—, poli­propilén- és vegyiszálüzemek beruházásának határidőre tör­ténő befejezése, továbbá a mű­anyagfeldolgozóipar fejleszté­se. Erre a célra 7 milliárd fo­rintot irányoztunk elő. Ugyancsak fontos felada­tunk. hoev az V. ötéves terv­ben az 1980 utáni időszak fej­lesztését előkészítsük. A pet­rolkémia szerteágazó család­fájából azt a néhányat kell kiválasztanunk, amely legjob­ban megfelel a hazai adoítsá- goíknak és lehetőségeknek, a nemzetközi együttműködés igényeinek. Ügy ítéljük meg, hogy a fejlesztésnek az eddi­ginél jobban kell szolgálnia gyógyszeriparunk és növény­védői zer-iparunk alapanyag­igényének kielégítését is. Bauxitvagyon, timföldgyártás Dr. Simon Pál ezután az alumíniumipar központi fej­lesztési programjáról adott át­tekintést. Ez a program ma­gába foglalía a bauxitbányá­szat, a timföldgyártás. az alumíniumkohászat és az alu­míniumfeldolgozás összehan­golt, komplex fejlesztését. A programot kedvező hazai adottságaink, a hatékony nemzetközi együttműködés, valamint a bővülő hazai fel­használás alapozta meg. Bau- xitvagvonun k — amely euró­pai viszonylatban is számot­tevő —, valamint a timföld­ipar eredményes feilesztő te­vékenysége biztosítják cél­jaink elérését. Ismeretes, hogy a hazai adottságok az alumí­niumgyártás egvik középső fá­zisára. az alumíniumkohászat­ra nem voltak kedvezőek. Nem rendezettünk olcsó vil­lamosenergiával. A szovjet— magyar alumíniumegyezmény megoldotta ezt a problémát: I lehetővé tette, hogy timföl- j dünkért kohóalumíniumot kapjunk, tgy kapcsolódik a gyakorlatban a szelektíx ipar- politika és a hatékony nem­zetközi együttműködés. Alu­míniumiparunk fejlesztését a hazai felhasználás növekedése is indokolja. A jelenlegi 13 kg fő alumíniumíelhasználás | eléri néthánv fejlett ország, például Franciaország és Olaszország felhasználásának színvonalat. A program a bauxitbányá­szat-timföldgyártás és az alu­míniumfeldolgozás olyan mér­tékű fejlesztését irányozza elő, amely a hazai igények kielé­gítésén felül lehetővé teszi nemzetközi kötelezettségeink teljesítését és a gazdaságos áruexportot. A IV. ötéves tervben fog­lalt célokat teljesítettük. Ele­get tettünk szállítási kötele­zettségeinknek, ahogy azokat partnereink is maradéktalanul teljesítették. Megépült az új ajkai timíöldigyár, üzembe he­lyeztük, sőt kis mértékben bő­vítettük is Székesfehérvárott a könnyűfémmű szélesszalag- hengerművét. Növekedett a présműkapacitás, ennek ered­ményeképpen a csövek és a különböző profilok, gyártmá­nyok mennyisége is. A kormány jóváhagyta a központi fejlesztési program V. ötéves tervidőszakára Szóló feladatait. Új bauxitbányák nyílnak meg a Dunántúlon, évi 80 ezer tonnás új tim­földgyártó kapacitás épül Aj­kán. tovább bővül a félter­mékgyártás is. elsősorban Székesfehérvárott. A beruhá­zások értéke meghaladja a 9 milliárd forintot. Az alumíniumfeldolgozás már az elmúlt időszakokban is gyorsan fejlődött és a nö­vekedés üteme töretlen az V. ötéves tervben is. A feldolgo­zás bővítése lehetővé teszi bauxitvagyonunk intenzív fel- használását. Hatékony munka-az emberért Tisztelt országgyűlés1 A programok végrehajtásá­nak első szakaszát befejeztük. Mindannyiunk előtt ismertek a IV. ötéves terv eredményei. A következő szakasz végre­hajtására kormányzati dönté­sek vannak az V. ötéves terv feladatai ismertek., A mara­déktalan, hatékony végrehaj­tás mindannyiunk közös ér­deke. De az is fontos felada­ta az V. ötéves tervnek, hogy megalapozza a VI. és VII. öt­éves tervek fejlesztési céljait. Ehhez pedig szerteágazó mű­szaki-gazdasági tevékenység, elmélyült közgazdasági elemző munka, széles körű nemzet­közi együttműködés szükséges. A célok meghatározását il­letően az Országos Tervhiva­tal által kidolgozott, hosszú távú fejlesztési koncepció, a nemzetközi együttműködést illetően pedig a KGST komp­lex programja az irányadó. A miniszter a továbbiakban a dolgozók munkakörülmé­nyeiről, az egészségvédelem­ről és a környezetvédelemről szólt. Kiemelte: a dolgozóknak mindenütt olyan munkakörül­ményeket és olyan védóföLsze- reléseket kell biztosítani, amelyek megvédik őket a munkaköri ártalmaktól. A vegyiparban ez nem mindig könnyű. — Ezért állandó fel­adatunk — mondotta — a munkakörülmények korsze­rűsítése. az egeszsegügyi ellá­tás javítása. A környezetvédelmet a technológia szerves részeként kell kezelni. Sajnos, üze­meink egy része nem felel meg a mai környezetvédelmi követelményeknek, de ebbe nem szabad beletörődni. Nyil­vánvaló, hogy termelési és a környezetvédelmi feladatokat egyidejűleg kell megoldani. A IV. ötéves tervidőszakban a nehéziparban 3,5 milliárd fo­rintot költöttünk olyan beru­házásokra, amelyek közvetle­nül vagy közvetve a környe­zet védelmét szolgálják. A központi fejlesztési programok új létesítményeit úgy valósít­juk meg, hogy a levegő és a vizek szennyeződése ne növe­kedjék. Dr. Simon Pál köszönetét mondott mindazoknak, akik a program megvalósításán dol­goztak és dolgoznak. A ter­vezők, a kivitelezők, az épí­tős es szerelők, üzembe helye­zők, munkások és mérnökök áldozatkész, jó munkája elis­merést érdemel Az új üze­mekben tízezernyi munkás dolgozik, termel. Az ő mun­kájuk sem egyszerű: el kell sajátítaniuk az új, a legfej­lettebb technikát is. — A sok munkáskéz, az eszközök tömege az emberért mozdult meg, az emberért működik — hangsúlyozta a nehézipari miniszter. — Azért a célért, amelyet úgy fogal­mazunk meg, hogy a fejlett szocialista társadalom felépí­tése. De ezt a célt a minden­napok gyakorlatában nekünk az emberek szebb, kényelme­sebb, jobb életéért kell va­lóra váltanunk. Mégpedig úgy, hogy mindazokkal a ter­mékekkel és szolgáltatások­kal, amelyekről szó volt, az állampolgárok szükségletei­ket magas színvonalon kielé­gíthessék — mutatott rá be­széde végén, s kérte az or­szággyűlést, hogy a beszámo­lót fogadja el. n beszámoló vitája, válasz a hozzászólásokra A miniszteri beszámolóról kezdett vitában elsőként dr. Vida Miklós budapesti képvi­selő, a Fővárosi Gázművek műszaki igazgatója szólalt föl. Utána Ruisz József Vas me­gyei képviselő, Jazbinsek Vil­mos Baranya megyei képvise­lő és Juratovics Aladár Csongrád megyei képviselő kapott szót. Mindannyian hangsúlyozták a központi programok teljesítésének fon­tosságát, s kiemelték: fokozot­tan kell támaszkodni a hazai energiátermelési lehetőségek­re. A vita további részében Papp János Veszprém, Ollári István Borsod, Tóth József Fejér megyei képviselő hozzá­szólása következett. Fritz László Zala megyei képviselő, a Dunántúli Kőolajfeldolgozó Vállalat lovászi üzemének mo­torszerelője a földtani kutatá­sok fontosságáról szólt, Orbán József Szolnok megyei képvi­selő az alföldi szénhidrogén kincs szerepéről. Szigetiig De­zső kohómérnök. Győr-Sopron megyei képviselő a gázszol­gáltatás legsúlyosabb gondjá­nak megoldását, a hálózatre­konstrukciót sürgette. Kitért az üdülőtelepek környezetvé­delmének fontosságára is. Ezzel a nehézipari minisz­ter beszámolója fölötti vita befejeződött. A felszólalásokra dr. Simon Pál válaszolt. Elöljáróban megállapította, hogy a vita — egy sor helyi gond, tapasztalat és probléma bemutatásával — jól kiegészí­tette a beszámolót. A vitában hangot kaptak a gázzal egyál­talán, vagy csak kevéssé ellá­tott területek problémái és az az igény, hogy — erőinkhez mérten — mielőtt bővíteni kell a hálózatot. Ezzel kapcsolat­ban a miniszter hangsúlyozta: a gázvezeték-építés idejének és helyének kiválasztása sok fon­tos összetevőtől függ, s min­den esetben nagyon alapos műszaki és gazdasági elemzést igényel. — A gázprogrammal kap­csolatban elhangzott javasla­tokat, megjegyzéseket azonban különös súllyal fogjuk hasz­nosítani a VI. ötéves terv ki­dolgozása során — mondta. (Folytatás a J. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents