Somogyi Néplap, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-15 / 218. szám

Növekvő feladatok előtt szövetkezeti mozgalmunk (Folytatás az 1. oldalról) adó elmondta: ez az ágazat is kiegyensúlyozottan fejlődött, javult a lakosság érdekében végzett tevékenységűik. A la­kásszövetkezeteik nem nagy múltra tekintenek vissza, szá­muk megyénkben a két kong­resszus között 5-ről 45,-re nö­vekedett, fejlődésüket azon­ban a jogi szabályozás hiánya és sok megoldatlan probléma lassította. A továbbiakban dr. Kiss József a szövetkezetek de­mokratikus működéséről, a nőpolitikái, az ifjúságpolitikai határozatok megvalósulásá­ról, a szövetkezeti dolgozók szakmai, politikai képzéséről szólt, majd vázolta azokat a célkitűzéseket, melyeket a mozgalom az V. ötéves terv időszakára határozott meg. Ezzel összefüggésben hangsú­lyozta, hogy elengedhetetlenül szükség van a gazdálkodás hatékonyságának javítására, a tagsággal való kapcsolatok to­vábbi erősítésére, a különböző szövetkezeti ágazatok tartal­masabb együttműködésére. I laltak és végeztek a fogyasz­tási szövetkezetek szocialista brigádjai, a törzsgárdatagok. A megyei szövetség, az ellen­őrzési iroda tevékenységének értékelése után az előadó az országos tanács irányelveiben közzétett kongresszusi határo­zattervezetről szólt. A vitaindítót követő felszó­lalásokban a mozgalom egé­szét érintő témákkal foglal­koztak a felszólalók. Dr. Ex- ner Zoltán, a megyei pártbi­zottság gazdaságpolitikai osz­tályának vezetője többek kö­zött a szövetkezeti demokrá­cia erősítésére, a hatékonyabb ellenőrzési, beszámoltatási rendszer kiépítésére hívta föl a figyelmet. Varga Károly, a Hazafias Népfront megyei bi­zottságának titkára és Bogó László, a termelőszövetkeze­tek megyei szövetségének tit­kára az együttműködés to­vábbi szélesítését, tartalma­sabbá tételét hangsúlyozta. Szőnyi Ferenc a megyei ta­nács nevében méltatta a szö­vetkezeteknek a megye ellá­tásában betöltött szerepét, dr. Nagy Gyula, a KPVDSZ me­gyei elnöke pedig a szakszer­vezetnek a mozgalomban, be­töltött szerepéről szólt. A küldöttek ezt követően ágazati szekcióüléseken vi­tatták meg a kongresszusi ha­tározattervezetet. Az itt kiala- i kífcatt állásfoglalást és a ki­egészítő javaslatokat a szek­ciók elnökei terjesztették a délutáni plenáris ülés elé. Fe­lelősségteljes vita bontakozott ki a szekcióüléseken; huszon­hármán leértek szót, és több javaslattal egészítették ki a határozattervezetet. Felszólalása első részében demokratikus közéletünknek ezt a felelősségteljes eszme­cseréjét méltatta dr. Molnár Frigyes, jj SZŐ VOSZ elnöke. Mint mondotta: ezzel a mód­szerrel egész szövetkezeti moz­galmunk részt vesz a jövő tennivalóinak meghatározá­sában. — Az idén éppen három évtizedes múltra visszatekin­tő szövetkezeti mozgalmunk fontos szerepet töltött be ha­zánk szocialista építésében — mondotta —", és nemzetközi tekintélyt vívott ki magának. A somogyi fogyasztási szö­vetkezetekről szólva hangsú­lyozta, hogy országosan is ki­emelkedően, elismerésre mél­tóan fejlődtek, s a végzett munkáért köszönetét mondott mindazoknak, akik valami­lyen formában hozzájárultak az eredményekhez. Részlete­sen szólt azokról a feladatok­ról is, melyek a mozgalom előtt állnak az életszínvonal­politika megvalósítása érde­kében, ezen belül is nagy fi­gyelmet fordított a zöldség­gyümölcstermelés hatéko­nyabb támogatására. A kongresszust előkészítő megyei küldöttgyűlés ezt kö­vetően harmincegy kongresz- szusi küldöttet választott, és — ugyancsak titkos szavazás­sal — közülük je'ölte ki az Országos Fogyasztási Szövet­kezeti Tanács négy somogyi tagját. Az országos tanács tagja lett dr. László Jenő, a kaposvári áíész elnöke, Hosszú Lászlóné, a nagyatádi áfész küldötte, Pelle József, a so- mogysárdd takarékszövetkezet elnöke és Szabolcsi Csaba, a Rózsa Ferenc Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet elnöke. A küldöttgyűlésen dr. Kiss József mqmdott zárszót. V. M. A kongresszusi készülődés — mint mondotta — az év elejétől tervszerűen folyik a megyében; valamennyi áfész és takarékszövetkezet akció- programot dolgozott ki a kongresszus tiszteletére, az ez évi feladatok sikeres teljesí­tése érdekében. Ezekben ki­emelkedő helyet foglal el a taglétszám növelése, a tagsá­gi kapcsolatok erősítése, a kisgazdaságok termelésének segítése, a szolgáltatások bő­vítése, a mezőgazdasági és ipari szövetkezetekkel való együttműködés javítása, ör­Mibe kerül a korszerűség ? Szemléletformáló eszmecsere A somogyi termelőszövet­kezetek műszaki vezetői ta­nácskoztak tegnapi Kaposvá­ron a megyei könyvtár elő­adótermében. Látszólag csak szakemberek számára érthető műszaki kérdések kerültek szóba itt. A gödöllői Gépkí­sérleti Intézet munkatársa ramokat időarányosan mind­egyik szövetkezeti ágazat tel­jesítette. A célok valóra vál­tásában jelentős szerepet vál­getikai vizsgálatairól számolt be. Mégis: a műszaki para­méterek, meghatározások és szakkifejezések sűrűjéből elő­Küldötteket választottak Megyei MS2 :Bí ertenezlet Kapói Ä Magyar—Szovjet Baráti Társaság V. országos értekez­lete óta öt esztendő telt el. Október 29—30-án most újból országos értekezletet tart az MSZBT. Előtte megyei aktí­vákat szerveznek, amelyre meghívják a helyi tagcsopor­tok és a közvetlen irányító wáron Az aktíva részvevői meg­választották azt a kilenc kül­döttet, akik megyénket kép­viselik majd a VI. országos értekezleten. i Tegnap délután a gyárban megnyitották az Ukrajnát be- I mutató kiállítást. bukkant a mindenki számára érthető lényeg: a mezőgazda~ sági termelés színvonala ma már nemcsak attól függ, hány új gépre tesznek szert a gaz­daságok. Lényegesebb, hogy mekkora ezeknek a gépeknek a kihasználtsága. Mostanában, vált közkeletű fogalommá az eszközráfordí­tások hatékonysága. Ez a mutató ad talán legpontosabb választ arra a kérdésre, hogy milyen drágán termelünk. A MÉM Gazdaságelemző Igaz­gatóságának szakemberei áz ország háromszáz szövetkeze­tében mérték a termelés rá­fordításait. Számításaik sze­rint az egységnyi traktor­munka költsége az előző öt­éves tervben minden évben nőtt. Hasonló a helyzet a te­hergépkocsik egy üzemórára jutó költségeivel kapcsolat­ban is. A növekedés törvényszerű, hiszen a korszerűséget meg kell fizetni. Nem mindegy azonban, hogy mekkora árat fizetünk ezért. Indokolatlanul sokat ott, ahol például nem használják a traktorok vonó­erejét, vagy ahol a tehergép­kocsik »falják« az üzemanya­got. A tanácskozáson szóba ke­rült, hogy nem egy esetben valószínűtlenek a hivatalosan megállapított üzemanyag-fo­gyasztási normák. Valóban, ha mereven igyekeznek alkal­mazni! Az egyik gazdaságban lemérték egy IFA tehergépko­csi fogyasztását: műtrágyaszó­rásnál — 10 kilométer órán­kénti sebesség mellett — 82 liter volt. Ugyanott nedves ta­lajon 107 liter. Csak 31 litert fogyasztott viszont 100 kilo­méterenként, mikor kavics­szállításra használták. Ez is mutatja, hogy a gaz­daságoknak szükség esetén ki kell alakítaniuk a saját vi­szonyaiknak és a munkanem­nek megfelelő üzemanyag­adagokat. A fogyasztásnak ezen belül kell optimálisnak lennie. Az üzemanyag-gazdálkodás és gépkihasználás .milyenségét döntően a gazdaságok műsza­ki vezetőinek szemlélete hatá­rozza meg. Ennek a szemlé­letnek az alakítása volt célja a tegnapi eszmecserének. B. F. pártalapszervezetek titkárait is. Ilyen megyei aktívát ren­deztek tegnap délután Kapos­váron, a Pamutfonó-ipari Vál­lalat Kaposvári Gyárában. Galamb László, a megyei pártbizottság munkatársa, a somogyi tagcsoportok munká­járól szólt. Somogybán jelen­leg huszonhat tagcsoport mű­ködik, amelyből négy az el­múlt öt év alatt alakult meg. Jelenleg két helyen — a Ka­posvári Mezőgazdasági Főis­kolán és a siófoki áfésznél — folyik a tagcsoportok szerve­zése. Növekedett a tagcsoportok politikai hatósugara. Több szerepet vállalnak környe­zetük munkájának segítésé­ben. Néhány tagcsoport rend­szeres kapcsolatot tart szov­jet katonafiatalokkal. Az országos elnökség — mint hallottuk — különböző kiadványokkal, propaganda­anyagokkal és filmekkel is segíti a megyében folyó mun-, kát. Kedvezően alakult az utóbbi öt év alatt a Magyar- országon megjelenő szovjet lapok előfizetése ( is. Somogy­bán ma 3856-an fizetnek elő a Fáklyára, 1261-en a Szov­jetunióra, míg a Lányok, Asz- szonyokat 1107-en járatják. A baráti társaság lapja, az Or­szág-Világ pedig 1323 előfize­tőhöz jut el. Az aktívaülés részvevői is a különböző propagandakiad­ványok szerepét emelték ki felszólalásaikban. A nagyatá­di Lovkó Imre elmondta, hogy tagjaik rendszeres kap­csolatot tartanak a Szovjet Kultúra és Tudomány Házá­val, s »látogatóban« is jár­tak ott egy kirándulás alkal­mával. A balatonboglári Bo­kor János arról szólt, hogy a szovjet kollégáikkal a munka- kapcsolaton kívül milyen ba­rátságot alakítottak ki. Segítik a szakemberek letelepedését Több tényező is ösztönözhet A műit év végén megyénk termelőszövetkezeteiben — szövetkezeti tagként és alkal­mazottként — 777 felső-, illet­ve 1095 középfokú végzettsé­gű szakember dolgozott. Leg­többjüket a növénytermesz­tésben, az állattenyésztésben és a gépesítési ágazatban fog­lalkoztatták. A somogyi álla­mi gazdaságokban számuk ebben az időszakban 304, il­letve 275 volt. A most első évében tartó V. ötéves terv megyénk mezőeazdasági üze­meinek előrelépési szándékát tanúsító, az eredmények nö­velését célzó feladatait is tar­talmazza. A Somogv megvei Tanács V. B. mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának a tervidőszakra vonatkozó kon­cepciói között olvasható: »A fejlesztési célkitűzések ma­radéktalan megvalósítása ér­dekében tovább kell bővíteni — és összetételében javítani — a vezetésben és irányítás­ban foglalkoztatottak arányát a nagyüzemi gazdaságokban. Azzal számolunk, hogy a bá­zisidőszakban — 1975. végén — meglevő szakemberek szá­ma a tervidőszak végére a középfokúaknái 1800-ra, a fel­sőfokúaknái pedig 1330-ra nő...« Az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben is »felfutást« várnak az állatte­nyésztési ágazatban. Különö­sen a közös gazdaságokban van szükség a jelenleginél jó­val több szakemberre o szám­vitelben és a pénzgazdálko­dásban, továbbá a gépesítés ben. A szakembereket több té­nyező is ösztönözheti, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek­ben vállaljanak munkát, vagy — ha már ott vannak — tar­tósan munkahelyükhöz köt­heti őket. Ezek egyike: segít­ség ahhoz, hogy megfelelő la­káskörülményeket teremt­hessenek maguknak. A gya­korlat különböző- módszereket mutat; mindegyik célraveze­tő, ha a támogatás hatékony. A böhönyei Szabadság Ter­melőszövetkezetben'láttuk ezt az építkezést (képünkön). A ház kétszintes, és négy lakás­ból áll. Kovács József, a gazdaság elnökhelyettese mondta: — A szövetkezet lakásépíté­si támogatással is segíti a szakemberek letelepedését. A fuvart például 20 százalékos kedvezménnyel adja, az épít­kezést a tsz saját brigádja végzi, s jóllehet számukra teljes munkabért számolunk el, ebből 10—15 százalék en­gedményt adunk az építke­zőknek. Ugyancsak jutányo­sán kapják a szövetkezet er­dejéből kitermelt épületfát. Ezenkívül úgynevezett Indító támogatást is biztosítunk... .A böhönyei tsz-ben így épül az az épület, amelyben Kábái Gábor, a növényvé­delmi munkák szakirányítója, Varga László gépészmérnök, Vass István gépesítési brigád­vezető és Barkóczi Béla sző­lész kap lakást. H. F. Kinek válaszoljak? V árost, községiét, utcát és házszámot keresek. Évtize­dek óta kutatok eredménytelenül. A neveket is sze­retném tudni természetesen, mert. jó leírni, hogy ked­ves Balogh János, Juharos Józsefné vagy Bükküsdi Álmos. Nem tehetem. Ritkán írok levelet, de olyankor mindig ma­gam elé képzelem a címzettet: ha ismerős, látom az arcát, a vonásait, a mosolyát; ha sohasem találkoztunk, akkor in­dulataiból és közvetlenségéből, mondanivalójából próbálom fölépíteni mozaikképét. De mindenképpen magam előtt aka­rom látni, hogy beszélgethessek vele. Így »észreveszem«, ho­gyan reagál egy-egy mondatomra; megértő csillogás avagy kétkedő, bizalmatlanságról árulkodó fátyol borítja a szemét. Valószínűleg az ón hibám: a névtelen embereket sehogy sem tudom magam elé képzelni. Nem látom az arcukat, egyé­niségük talány, szellemük idegen. Így azútán rendszerint elmarad az óhajtott párbeszéd. Papírkosaram a tanú: meny­nyi értékes — és gyakran alantas — gondolat megy így vé- , szendőbe, marad viszonzás nélkül. Kinek válaszoljak? Sokszor megfogadtam már: nem írok többé az anonv- musokról. Nem méltók rá. Néha mégis kétkedek önmagam ítéletében. Valóban — és mindig — méltatlanok? Százszor is próbáltam szót érteni velük. Nem sikerült. Kutatnám az okát, de kitől kérjem számon a háttérbe húzódás indítékát? Először bosszankodtam, azután keseregtem a névtelenek »ügybuzgalmán«. Nem egyszerűen szerkesztőségi téma ez: a hivatalos szervek képviselőinek talán még több gondot okoznak. Papírkosárba a névtelen levelekkel? Ez a helyest Csakugyan ez? Az emberek kérdeznék — joggal; vádolnak — igazság­talanul; «önös érdeket képviselnek — a megalapozottság szik­rája nélkül; igazságot követelnek — az igazság tudata nél­kül; és javasolnak elkötelezettséggel, a jobbítás szándéká­val — gyakran névtelenül. Miért? Előfordult már az is, hogy valaki névtelen levelek írásával vádolt közéleti személyisé­geket, aliik állítólag meg akarták rontani családi békéjét, s egy idő után kiderült: maga írta a leveleket, hogy elte­relje felesége figyelmét újabb kapcsolatairól, ördögi »talál­mány«. Az ok azonban ritkán derül ki. Legszívesebben 'fel­szólítanám azokat, akik valaha is — a valóság talajáról és jóindulattal — szóvá tettek valamilyen visszásságot s bán- tódás érte őket: jelentkezzenek. Ha még van ilyen gyakorlat közéletünkben, az szigorú büntetést érdemel. De tudom, hogy rendszerint nem ez az indíték. Mi más oka lehet a névtelenségnek? A személyeskedés, az áskálódás, a bosszúállás szelleme; s a felelőtlenség! Csupa negatív vonás, aminek hatásait ki kellene irtani közéletünk­ből. S ha a jelenség nem szűnik, sajnáljuk: el kell szigetelni azokat, akik évtizedek óta ilyen módszerrel fertőzik a köz­hangulatot. Kemény szavak. Évtizedes háborgás következ­ményei ... Tűr elmet "jen vádaskodás. Idézek a levélből, amely nem hozzánk érkezett. »Mivel a somogyi újságíró elvtársak nem veszik észre, hogy a szomszédságukban lévő Kanizsai utcai lakótelepen teljesen készen, két hónap óta beköltözésre vár 60—70 szövetkezeti lakás, ezért a pécsieknek akartam írni, hogy érdeklődjék meg szülővárosomban: mi akadályozza a lakások értékének kiszámítását. Közben azt tanácsolták: ön közelebb van, s mint a megye vezetője bizonyára jobban szót ért az OTP és a SOMBER igazgatójával. Azoknak nem sürgős a beköltözés... Ha ezt az esetet idegen megyebeliek megtudják, hát bizony elcsodálkoznak, hogy milyen jó Ka­posvár lakásügyi helyzete.« A levelezgető nem átallotta oda­írni: »egy beköltözésre váró«, T örvényes rendelkezéseink szerint e levélnek papírko­sárban a helye. De nem. mégsem! Hátha közérdeket szolgál. A papír alján kézzel írott sorokat olvastam: »Azonnal kérem megvizsgálni: Mikor volt a műszaki átvé­tel; a SOMBER mikor adott adatokat az OTP-nek; mikor alakult meg a szövetkezet; az OTP mikor terjesztette föl az ár jóváhagy ást; mikor hagyták jóvá; mikor köt szerződést az OTP a tulajdonosokkal?« A vizsgálatból nemcsak az derült ki, hogy a 60—70 szövetkezeti lakás helyett 45-ről van szó, hanem az is, hogy szó sincs mulasztásról! Olvastam, itt nincs módom közre­adni a részleteket, amúgy is érdektelen lenne. Dátumok, fe­lelősök, pontos kimutatás készült, s ebből nyilvánvaló: a levélírónak nincs igaza. Szeptember elején megkötötték a szerződéseket is. A kérdés jogos volt, a címzés indulatoktól fűtött. A feltevés jogtalan, s a háttérbe húzódás becstelen. Mert kinek válaszoljanak? Nem az a baj, hogy kérdez a névtelen. Az, hogy nem ad alapot a válaszadásra! Az, hogy felelőtlen és hangulatkeltő. A tájékozatlanság ez esetben »menlevél« lehetne. De akkor kérdezzen, és ne vádoljon! Érdeklődjön, s ne hurcolja meg az emberek sokaságát! Vál­lalja a felelősséget is vádaskodásáért! Miért nem érti már meg néhány ember, hogy rosszindulatú beadványainak so­kasága — az általa »foglalkoztatottak« munkakiesése miatt — az ő életszínvonalában, az ország értéktermelésében is megmutatkozik? De ő nincs; névtelen. Kinek válaszoljanak a felelős emberek? Szomorú példa, s nem egyedi. Mást, sok százat mond­hatnék. Egy embert megvádoltak azzal, hogy a vállalat ta­pétáival ragasztotta tele lakásának a falát. A hírrel tele van a város. Vettem a fáradságot, meghívattam magam hozzá. Olyan repedezett, fehérre meszelt fala van az ő lakásának is, mint a szomszédainak. De senki sem ment el megnézni, senki sem kérdezte meg a tulajdonost. Csak a vádat hallja, és elképed. Már-már nyomoznak viselt dolgai után... Néha fölmerül a kérdés: emberek vagyunk? A névtelenség mögött azonban nem mindig a rossz- indulat húzódik meg. Egy hosszú »nevű« hölgytől kaptunk levelet, tudniillik így írta alá észrevételét: »Egy harminc év alatti, parányi élettapasztalattal rendelkező és újságírói ba­bérokra nem törő nőolvasójuk«. »Példátlan diszkrimináció­nak« minősítette tettünket, miszerint felhívásunkban »tud­tára adtuk országnak-világnak, hogy a Somogyi Néplap szerkesztősége _ a nőket nem tartja megfelelőnek a tolifor­gatás mesterségére«. Szívesen válaszoltam volna. De kinek válaszoljak? Elmondtam volna — s ha olvasná az újságot, észrevenné —, mennyi nő dolgozik nálunk, és nem is akár­hogyan. De egy esti tanfolyamra hirdettünk pályázatot. Kí­váncsiak lennénk arra a 2—3 gyermekes nőre. aki vállalni tudná a feltételeket. Valamikor — az egyenjogúság jegyé- k?" 7* a n°ket is beültették a traktor nyergébe, mígnem kiderült: nem ettől lesz egyenjogú és teljes értékű ember a nő. Alaptermészetével, adottságaival, eredendő hivatásá­val ellenkezik a formalista fölfogás. A hétköznapok króni­kásának nincs nyolcórás munkaideje, s az utazás terhei, az »éjszakai műszak«, az állandó »permanencia« a gyermek- gondozással, a családdal — nem titkoljuk — nehezen fér össze. Megírtam volna, de kinek válaszoljak? Pedig igazán tiszteljük az olvasót, s ha tehetjük, nem hagyjuk szó nélkül egyetlen észrevételei: sem... S ikszor az önmaguk táplálta görcs idézi elő. hogy egye­sek személytelenül, az ismeretlenség fátylába barkó­idévá mondanak véleményt, bírálnak, észrevételt tesz­nek; mások felelőtlenségüket bizonyítva szabadon rágalmaz­nak, vádaskodnak, tetemre hívják a »fantomot«. Várost, községet, utcát és házszámot keresek. Hiszen ha bárki leve­let kap, tucjni szeretné, hogy kinek válaszoljon. Jávori Bél»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents