Somogyi Néplap, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-14 / 217. szám

Motocross Zavodny (K. Volán) volt a leggyorsabb magyar versenyző 3. Antal 2. Haflinger (Videoton) KTM 8p. (svájci) MAICO 8p. 4. Nagy CZ 9p. 3. Zavodny (Zalka) (K. Volán) CZ 9 P­5. 6. Benedek (román) Czuni CZ 12 p. 4. Mohácsi (Bp. Honvéd) KTM 9 P­(Kiskunlacháza) CZ 16 p. 5. Gessier KTM 10 p. 500 kem: (NSZK) 1. Stiefter 6. Nagy (svájci) HUSQUARNA 3p. (Szegedi Volán) CZ 16 p. Kosárlabda NB II ff ••ja nr * 9 Győzőit a lancsws, vereséget szenvedett a K. Építők Á főváros határában, Far­kas-hegyen rendelek az 1976. évi motocross bajnokság be­fejező fordulóját. Ez alka­lommal rangos nemzetközi verseny volt a magyar bajno­ki futam. Szovjet, csehszlo­vák, román, osztrák, svájci és NSZK-beü motorosok álltak rajthoz a bajnoki pontért küz­dő magyar versenyzők mel­lett. A somogyi színeket ez al­kalommal is Zavodny István képviselte. A kaposvári ver­senyző — végre — tudásának megfelelően motorozott, s az új CZ motor is megbirkózott a rendkívül nehéz tereppel. Zavodny volt az 500-asok kö­zött a leggyorsabb magyar. A nagymotorok versenyéi egyébként svájci versenyző nyerte. Csehszlovák siker született a 250 köbcentimétereseknél. Németh Koméit azonban is­mét csak a motorja fosztotta meg attól, hogy legyőzze a rangos nemzetközi mezőnyt: az első futamban elszakadt a lánca. Igaz, a második futa­mot fölényesen nyerte. Még egy somogyi vonatko­zása volt a Farkashegyi cross- versenynek. A Szarkaváron győztes szovjet Bojkov az 500-asoknál a második fu­tamban fölényesen vezetett, amikor az ő motorja is tönk­rement. Eredmények: 250 kem: 1. Laczkó (csehszlovák) CZ 8 p, 2. Nártó A kosárlabda NB II-ben szereplő férficsapataink ezút­tal idegenben léptek pályára. A Táncsics Zalaegerszegen izgalmas és változatos mér­kőzést vívott régi riválisával, az Építőkkel. A rendes játék­idő nem hozott döntést; az eredmény 82:82 volt. Az 5 perces hosszabbításiban fe­gyelmezett játékot mutató kaposváriak végül is megér­demelten nyertek. Az újonc Építőknek nem sikerült a fővárosi kirándu­lás. Az ismét NB I-re pá­lyázó Csepel Autó túl kemény diónak bizonyult számukra. Dicséretes, hogy az Építők jól tartotta magát, és bátran tá­madva 80 pontot ért el nagy­nevű ellenfele ellen. TÁNCSICS— ZALAEGERSZEGI ÉPÍTŐK 97:89 (43:21, 82:82) Táncsics: Monoszlai (2),Va­rázsát (23), Bokor (2), Verte- tics (8), Rab (13). Csere: Ko­vács (12), Csepreghy (23), Dankó (20), Hoffmann (2), Gálost (2). A teremgondokkal küzdő és ezért a fölkészülésben hát­rányban levő kaposvári együt­tes a hosszabbításban ellenfe­le fölé tudott kerekedni. Csep­reghy három dupla pontot érő kosarat és három büntetőt ér­tékesített, ezenkívül Hoff­mann és Dankó kettős kosa­rával, valamint Kovács két büntetőjével megérdemelten nyertek. CSEPEL AUTÖ— K. ÉPÍTŐK 98:80 (53:39) K. Építők az alábbi csa­pattal kezdett: Tóth Z. (20), Tóth T. (6), Szabó T. (14), Gálost (32), Szigeth (8). A jó iramú mérkőzésen ki­tűnően tartották magukat a kaposváriak. A bajnokaspi­ránsnak nagyon meg kellett küzdenie a győzelemért. Asztalitenisz NB I Nyertek a Vasas nők, vesztett a férfi csapat Megkezdődött az őszi for­duló az asztalitenisz NB I- ben. A K. Vasas női együtte­se hazai környezetben drá­mai küzdelemben nyert. 12:12- es állásnál a Váradd—Szabó mérkőzés döntött. A kapos­vári versenyzőnő idegei vol­tak jobban rendben. Nagyon fontos két pontot szereztek Boldizsárék. Mint az várható volt Bu­dapesten a K. Vasas férfi csa­pata súlyos vereséget szenve­dett. Három Vasas-játékos nem szerzett pontot. BSE—K. VASAS 22:3 Győztesek: Kollár (5). Gár- dos (5), Dudás (5), Ne’lai (4), Popovics (3), Katona (2), Szá­linger. Női mérkőzés K. VASAS—POSTÁS 13:12 Győztesek: Boldizsár (4). Diószegi (4), Váradi (3), Hor- váthné, Harkányi dr., illetve Schneller (4), Gacsályi (3), Menyhárt (3), Szabó, Séra. (Bp. Honvéd) KTM 6 p. Jó versenyeket hozott a K. Dózsa atlétikai viadala. (A versenyre még majd visszatérünk.) ß járási luLöarúcc-basROkságoklióI jelentjük Nagyatádi járás Egy mérkőzés elmaradt; a porrogiak nem tudtak elutaz­ni Rinyaszentkirályra. Beleg—Örtilos 2:1, Berzen- ce—Kisbajom 3:2, Tarany— Pogányszentpéter 3:1, Három­fa—Lábod 2:4, Mike—Görge­teg 4:2. Siófoki járás: A kapolyi csapat nem je­lent. meg Tengődön!? Nágocs szabadnapos volt. Ádánd—Somogymeggves 0:6, Kőröshegy—Látrány 3:0, So- mogybabod—Kisbárapáti 3:6, Ságvár—Balatonszabadi 2:1, Balatonszemes—Balatoni Va­sas 3:1. Barcsi járás Jól szerepelt a területi baj­nokságból visszakerült Csoko- nyavisonta és Kálmáncsa. Még a heresznyei csapat sem vesztett pontot. A Vízvár— Szülök mérkőzés az utóbbi csapat hibájából elmaradt. Bélavár—Heresznye 2:3, Kál­máncsa—Rinyaújlak 2:1, Lad— Csokonyavisonta 1:4, Istvándi —Barcs II. 3:3, Vízvár—Szü­lök 3:0, (mérkőzés nélkül). 1. Cs.-visonta 2. Heresznye 3. Kálmáncsa 2 2 — 2 2 — 2 2 — — 10-2 — 7-3 — 5-1 Kaposvári járás Somogyszil változatlanul tartja jó formáját. Idegenben rúgott 7 gólt. Az otthon ját­szók közül csak Bőszénfa és Ecseny győzött. Kaposfő—Somogyszil 6:7, Mezőcsoikonya—Jákó 2:5, B5- szénfa—Magyaratád 2:0, Ka- posfüned—Hedrehely 3:4, Osz­lopán—Magyaregres 0:1, To­pon ár—Kaposszerdahely 1:2, Ecseny—Taszár 2:0. 1. Somogyszil 4 4--------15-3 2. nőszénía 4 3 1 — 12-5 7 3. Magyaregres 4 3 — 1 11-5 4. Oszlopán 4 3—19-3 6 Horváth Z. Gergely —■ aki­nek képességeit Krúdy, Napra­forgójának tv-filmváltozata óta értékeljük nagyra — bi­zonyos szerkesztői munkát is végzett Shakespeare színmű­vén: ok—okozati összefüggést téve világossá, rögtön a kez­det kezdetén. A shakespeare-i műben ugyanis szinte a mai filmdramaturgia »szabálya-« érvényesül: a mozaikos szer­kesztés. Horváth Z. Gergely azonban pontot kívánt tenni — ezt a szándékot éreztem — a régóta, de burkoltan jelent­kező kétségek végére: remek­mű-e Shakespearenek ez a da­rabja. A jól leplezett kétsége­ket mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy A vihart eddig négyszer fordították ma­gyarra: Szász Károly 1870­ben, Babits Mihály 1916-ban, Pákozdy Ferenc 1955-ben és Mészöly Dezső 1959-ben. Ahogy én érzem: két meg­közelítés viaskodott itt. Az egyik szerint A vihar volta­képpen szép mese, csaknem a Aprőfalvak sorsa Lakoslétszám ötszáz alatt A kétezer lakosnál keve­sebb lélekszámú települése­ket a nagyságrenddel foglal­kozók »-hivatalosan-« a kisfal' vak csoportjába sorolják. Ezen belül az ötszáz főnél nem népesebb helyiségeket apró­falvaknak nevezik. A telepü­lésszerkezetet kialakítók az »egyéb települések« kategó­riájába utalták ezeket, »be­osztva« egy-egy középfokú, vagy alsófokú — sokszor részleges alsófokú — cent­rumközséghez. Az ország ti­pikusan apró- és kisfalvas településhálózatú megyéi kö­zött van Somogy is. Gondoljunk-e Gyürüfűre? »Gyűrű fű elnéptelenedése néhány éve országos szenzá­cióvá vált, pedig nem szen­záció, hanem természetes fej' lődési folyamat következmé­nye volt. Ez nem egyenlő az­zal, hogy mesterségesen el kell. sorvasztani falvak töme­gét, de az ésszerűség azt kö­veteli: ha egy néhány lakosú, apró falunak nincs »életere­je« ... nem érdemes ragasz­kodni a falu fenntartásához csak azért, mert valaha létre­jött.« (Sóvári Gizella: A ta~ nácsok gazdálkodása, Kossuth Könyvkiadó, 1974) Szögezzük le: gondunk az aprófalu. S ha a forrásmun­kákban utánalapozunk, kide­rül, hogy gond volt már év­tizedekkel, de talán évszáza­dokkal korábban is. Ezekre a kis településekre Erdei Fe­renc 1940-ben datált megál­lapításainak egy része (a Magyar falu című szociográ­fiában) máig szaladóan érvé­nyes »Az apró parasztfalvak nagysága kisebb annál a mér­téknél, amit a gazdasági ösz- szefüggések egyfelől megen­gednek, másfelöl viszont meg­követelnek ... A teljes falu határán alul eső falvaknak nincsen meg minden olyan iparosuk, ami a mezőgazdasá­gi népesség közvetlen szük­ségletének az ellátásra kelle­ne... az apró parasztfalu annyira falu, hogy már nem is egész falu.« Ezeken a gon­dokon enyhített a település­hálózat-rendszer megalkotá­sa. Somogybán minden falu­ba kövesút ágazik le a főköz­lekedési utakról. A szolgálta­tások »legyűrűznek« a ki­sebb településekre is, és az ellátás kérdései is megoldód­tak nagyrészt. Az apró fal­vak egy-egy nagyobb köz- igazgatási és gazdasági egység részei. A »Nincsen orvosa, ügyvédje, állatorvosa...« kezdetű Erdei Ferenc-i meg­állapítás is rendeződött — úgy, hogy a hét bizonyos napjain az »egyéb települé­sek« kategóriájába tartozó falvakba is eljut az orvos, az állatorvos, a tanácsi dolgozó. Az »életakasztó zártság«, a szigetszerű magány oldódásán túl azonban megmarad ez az Erdei által meghatározott gond: »A születések elmara' dásában és a városbaözönlés- ben már így az ilyen halál­raítélt kisfalvak vezetnek .,.« Mi most főként a gond első feléről, a születésről és a ha­lálról beszélünk majd. A sta­tisztika száraz, de objektív »nyelvének« segítségével. Pozitív mérleg Az ismert — állami szintű — intézkedések hatására me­gyénkben is a korábbiaknál kedvezőbben alakult a szüle­tések arányszáma. Tavaly 1000 lakosra 17 élveszületés jutott, szemben az 1000 lako- sonkénti 14,5 halálozási arány­számmal. Pozitív mérleg! Van azonban egy másik oldala is a kérdéskörnek. Ez — szin­tén számokban — igy fest: Somogy 247 települése közül 121-ben születnek kevesebben, mint ahányan meghalnak. Ha veszi valaki a fáradsá­got, könnyen ellenőrizhet egy kis utánaszámol ássál a most megjelent Somogy megye sta~ tisztikai évkönyve, 1975 című kiadványban. A barcsi járás­ban 9 falu, a kaposváriban 41, a marcaliban 28, a nagy­atádiban 15, a siófokiban 28 rontja az arányt. Emberib­ben : az aprófalvak több év­tizedes — félévszázados? — lassú agóniája megkezdődött. Mert hiszen többnyire a ki­sebb települések ezek. (Noha néhány alközpont, illetve rész­leges alközpont is van közöt­tük, s ez esetleg fölvetheti a településhierarchia későbbi helyi korrekciójának szüksé­gességét.) Tavaly tehát 121 somogyi faluban kevesebb gyermek született, mint ahány ember meghalt. Olvasnunk kell a számból. És hozzá illeszteni a népességvándorlás megfelelő adatait. Melyek a lakoslét- szám-fogyásban vezető tele­pülések? Bárdudvarnokon a múlt évben 17 újszülöttel szemben 35-en haltak meg, Kőkúton az arány 6 a 40- hez(!), Polányban 4 a 12-höz, Vörsön 4 a 19-hez, Táskán 5 a 18-hoz, Hajmáson 4 a 11- hez, Szőkedencsen 4 a 15-höz. Különösen ezek közös taná­csainak kell felelősen gondol­kodni, tervezni. S a termelő­szövetkezeti központokban a realitás talaján állni a dön­tésekben. Menni, vagy maradni? Sok helyütt — noha a szü­letési és halálozási arány ne­gatív — a két szám közötti különbség jóval kisebb, vagy éppen minimális. (Nem szá­moltam a 121-be azokat a községeket, ahol a két szám egyenlő!) Mi legyen a nem rohamo­san néptelenedő, vagy éppen — hogy Erdeit citáljam újra — nem »halálraítélt« aprófal­vakkal? Hiszen ahány érv van az elvándorlók, a nagyobb te­lepülésre és városba költözők »tarisznyájában«, majdnem annyi a maradni szándékozó­kéban. Az előbbiek leggyak­rabban ezeket a tényeket em­legetik: nagyobb kereset ugyanannyi, kényelmesebb munkáért; biztonság, nagyobb szabadság (azaz: több szabad idő, változatosabb eltöltési le­hetőségek) és a munkahelyek közötti választási lehetőségek szinte korlátlansága. És a ma­radók érvei? A falusi jelen­tésű »vagyon«, a szakképzet­lenségük, az emelkedés —fa­lusi mértékkel —, és már a mezőgazdaságban is van biz­tonság, kereset, a technoló­giák, gépek elterjedésével pe­dig a szabad idő is több, mint korábban volt. Mi a teendő ezek után? Só­vári Gizella: A tanácsok gaz­dálkodása című tanulmányá­ból idézek újra: »Minden esetben gondos elemzésnek kell... megelőznie azt a dön­tést, hogy a szóban forgó te­lepülés egy másikhoz csatol­ható-e, vagy pedig sorvadása végére a megszűnése tegyen pontot.« Mintha ezt a gondo­latot folytatná dr. Körmendi Klára: A változó falu című, a Gondolat Könyvkiadó által megjelentetett szociográfia­antológia 97—98. oldalán: »Fokozatosan kell elérni, hogy a centrumok a mikrotáj igaz­gatási és gazdasági centrumá­vá váljanak, s mindezek ré­vén növelni vonzástényezői­ket úgy, hogv azok admi­nisztratív eszközök alkalma­zása nélkül is elősegítsék az aprófalvak lakosságának fo­kozatos betelepedését, így se­gítve elő e településhálózati rendszer sokoldalú problémá­jának megoldását.« Leskő László Múzeum a város szélén Nyíregyházán, a sóstói erdő szélén néhány éve kezdték el a megye legjellegzetesebb tájegységeit bemutató múzeumfa­lu építését. Érdekessége lesz ennek a múzeumfalunak, hogy a házak körül állatokat is tartanak és almafákat is telepí­tenek a telkekre. (MTI-fotó — Balogh P. László felv.) Tv-jegyzet A vihar tündérmese kategóriájából. A másik szerint e darabnál is a Jan Kott-i megközelítés a hasznos: valóságtalajú drámá­nak kell értelmezni. Horváth Z. Gergely, a tv-játék rende­zője Mészöly Dezső fordítása mellett döntött, s így inkább az utóbbi szempont szerint ér­telmezte. A Kortársunk, Shakespeare című kitűnő ta­nulmánykötet lengyel írójá­nak, Jan Kottnak a szemléle­te érvényesül abban, hogy vi­lágosan érzékeljük: a Nagy Mechanizmus működik ezen a csaknem lakatlan szigeten. Ember és ember, de ember és szellem kapcsolatában is az erőszak »üzemel«, még ha oly­kor szelíd is az erőszak (Prospero—Ariel) Fondorlat­tal, kegyetlenséggel szerzett hatalom képviselőit veti part­ra Prospero varázsló vihara. S nyomban merény szövődik — nem is egy, de több szálon. Horváth Z. Gergely ezt tar­totta lényegesnek, bár Cali­ban — Trinculo — Stephano összeesküvésben igazán ered­ményesen nem sikerült neki az éles körvonalazás. Minden­esetre ebből a nézőpontból jo­gos a mirandai világracsodái- koczás után a hangsúlyosan re­zignált prosperói összegezés. Miranda: »De szép az ember! Boldog új világ, / Hol ilyen nép lakik!« Prospero: »Tene­ked új.« Tapasztalatokban kerekedett életbölcseletű fér­fiú ez a varázsló. Shakespeare e darabbal, e figurával búcsú­zott a színháztól, s egy kicsit az élettől. A darabot nem tündérmesé­nek felfogó szemlélet követői azonban többnyire nem tud­nak mit kezdeni a csodákkal és a csodalényekkel. Horváth Z. Gergely rendezésében is mindenfajta koreografáltság nélkül lézengenek a növény­fejű élőlények. S valahogy Ariel megfogalmazása is két­ségeket hogy az emberben a tv-játék után: miért a mai kosztüm rajta? (A légneműsé- get jobban érzékeltető trikó­jelmez — bár tervezői köz­helynek hathat — jobban szol­gált volna.) Kútvölgyi Erzsé­bet Arielje ettől függetlenül a csodákat, riasztó trükköket az est legjobb alakítása: egy csak »mellékesen« produkáló, szabadságra vágyó lényt for­mált meg. Mensáros László Prosperót szürkéből »keverte ki«, a varázsló azonban kese­rű bölcsességében is színe­sebb egyéniség, nem »mono­ton jellem«. Szirtes Ádám Calibánja nem hozott «ok újat. Láttuk Rajhona Adámot és Haumann Pétert is. L. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents