Somogyi Néplap, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-30 / 231. szám
—J— f Kézfogás a csenddel Különös ebédszünet Levéltárosok, muzeológusok jártak erre: mutassák meg — kérték a helybelieket —, hol volt valamikor Petes molnár megyei hírű malma? Dünnyögtek a kérdezettek: víz borítja azt a helyet, csak ha leengedik a tóról az alig egyméteres vizet, akkor bukkannak elő az öles gerendák földiből kiálló, elkorhadt csonkjai. A Petes-malom valamikori tartóoszlopai. Ma már a csendé ez a táj. A Krivarics Józsi bácsi ültette »simafenyőké«, a hatalmas fák között kanyargó, homokos erdei úté, az avarból kibukkanó, barna fejű vargányáké. És a kis tóé, ott az erdászház előtt, partszegélyező nádasaival, sárga virágú vízinózsáiváL A Rinya egymás után fűzi föl medrére az apró halastavakat. Kilométereken keresztül^ félkörívben, követik egymást; keskeny gátak, növények által benőtt zsilipek, vízre hajló fűzfák választják el őket egymástól. Néhol a halászmester háza töri meg ezt a »vizűralimat«, s az idegen meglepetten hallja az erdőben, a tó felé kanyargó úton a kakas hangját, a tyúkok ká- rátását, azután — már közelebb a házhoz — az előrohanó puli mérges méltatlankodását: valaki jön... valaki jön! Annak idején — jó pár évtizede már —, amikor Krivarics Józsi bácsi még csak »gyerekjáger« volt és nem fővadász, a nagy hírű Szabó erdész Volt az »uralkodó« ezen a környéken. Jó szakember, eltelve az erdő és vadjai, a természet és virágai iránti szeretettel, áim tele méreggel azok iránt, akik illetéktelenül lépteik be a »birodalomba«. Ha elrendelte a csendet, még a rozsegyűjtők sem zavarhatták a félénk léptű őzeket, a csetjő-'botló gidákat, a zsákmányra leső yadászmadara- kat. Az erdei homokút ma is messze visz a zajtól, a forgalomtól. Kilométereken keresztül vezeti a vendéget, mindig sűrűbb erdőbe csalva, mindig árnyékosabb helyekre, ahol a napfény már csak aranyló sugárként kacsint be az ágak között. Azután hirtelen fénybe borul a környék, s a kis tisztáson előbúvik a ház, ahol Emmike a vezérlő tábornoka konyhában, a kertben, s aki számtalan módon tudja elkészíteni a halat és a vadat. — Hát akkor — mondja Józsi bácsi —, nézzünk körül! Ott. ahol most a nyírfák kérge fehérük, ott volt régen a konyhakert. Amott, a tó mellett valóságos dzsungel volt, de a »simaíenyők« helyén is sokat kellett takarítani. Ezeket a fákat — mutat a sudár fenyőkre — én ültettem. Várjon csak... Tizenhat évvel ezelőtt. A ház egyik szobájában faliképek. Mint a freskók. Évtizedekkel ezelőtti munkái egy főrangú amatőrnek. S itt, ahol napközben fácánok kaikatolnak, időnként az őzbak rekedt kiáltása riasztja a vadakat, ahol bagolyfiókák sírnak az odúk mélyén, megbecsülik azt, ami a természet hangulatát hordozza. Mint ezek a képek: téli fácánvadászat, erdei út mellett legelésző őzek, behavazott erdei nyiladékon menekülő vaddisznók. Amikor újrafestették a szobát, ide fehér szánt rendeltek a mestertől a falakra, de úgy, hogy a képek megmaradjanak bántatlanul. Az ember itt a tenyerében tarthatja a csendet. A fülében ugyan ott zsonganak az erdő és a tavak zajai, de a környezetbe simulóan. Csobbanhat a fürdő ponty aranyié teste, susoghatnak a fák, recseghetnek a lehulló száraz gallyak, kopácsolhat a harkály, zöröghet az aszott nád- szálak között a cinke és a rigó, csak ha keresi, akkor hallja meg az ember. Ám ha egy gombát kereső társaságot visz egy gépkocsi, minden mást elnyom még a halkan járó motor zaja is: nem ide való... A Petes-malom ma is féltve őrzött, jól gondozott, érintetlenségében meghagyott gyöngyszeme a Dél-somogyi ÁEami Gazdaság lábodi erdészetének. Fiatal és idős szakemberek dolgoznak az öreg fák között, tág lélegzetű terveket kovácsolnak az erdészházak barátságos szobáiban: a fácánosibe neveléséről, az őzálloimány javításáról érmes trófeák reményében, ma még ezen a tájon idegen vadak meghonosításáról, a vadkárok megelőzéséről, a vadaknak kárt okozók megállításáról. Az ittenieket mindig munkaruhában : zöld erdészöltözékben, magas szárú gumicsizmában lehet látni, vállukon a kétcsövű puskával, nyakukban a távcsővel, »Ereklyékkel« díszített kis kalapjukat vagy a szemükbe húzzák, vagy a fejük búbjára tolják. Attól függ, miről van szó... — Hát csak nézegessenek — mondja a fővadász. — Ez a Petes-malom... Mészáros Attila Felér a busz a tetőre — vagy ahogy Kaposváron, a Kanizsai úti fordulót mondják — a »púpra«. Szemben az építkezési terület, távolabb már kész házak, lakókkal; közelebb még félig kész emeletes házak, kiásott alapok. A másik oldalon kicsiny, családi házak közé dugott italbolt, afféle »ha egy bemegy, kettőnek ki kell jönnie« nagyságú. A fal mellett, az egyetlen asztal körül hárman üldögélnek. Az építkezésről jöttek át, már megkezdődött az ebédszünet. Beszélgetnek, sörözgetnek. A »pulóveros« megkérdezi a szemben ülőtől: — Te mondd csak, mész arra az iskolára? — Milyen iskolára? — kérdez vissza az meglepetten. — Hát arra a szakma mestere, vagy hogy hívják ... — Az, majd ha bolond lennék — mondja az overallos. — Miért? — kockáztatja meg a kérdést a legfiatalabb, aki nyilván újonc a szakmában. — Jó az... A kérdezett először szemügyre veszi a falra akasztott futókákat, azután két korty között felel. — Oda csak az megy, aki nem akar dolgozni. Meg aztán, mit is kezdenék vele? Ott vannak a Gyusziék is. Elmentek egy tanfolyamra. Annyiból állt az egész, hogy szombatonként jól berúgtak, aztán visszajöttek ide. Hát nekem arra nincs pénzem. Az asztal túlsó végén ülő kipillant, s odaszól a többieknek: Az új tanévben a pedagógusok a korábbinál nagyobb figyelmet fordítanak a tankötelezettségi törvény végrehajtására. Élénk visszhangot váltott ki a nevelők körében az oktatási miniszternek a tankötelezettség teljesítéséről szóló levele: a miniszteri levelet mindenütt ismertették a tanévnyitó értekezleten és a helyi tapasztalatok alapján megbeszélték, meghatározták a további tennivalókat. Bár a levél elsősorban a pedagógusokhoz szól, az iskola nem nélkülözheti a szülők, a társadalom segítségét. Ezekben a napokban tartják első megbeszéléseiket a szülői munkaközösségek. A tanácskozások fontos témája: miként segíthetnek a szülők abban, hogy minden gyermek rendszeresen járjon iskolába, — Nézzétek, megjött a »Füles«. A szóban forgó új vendég — szintén az építkezésen dolgozik — vidáman üdvözli a többieket. Az overallos megszólítja. — Mondd csak el, hogyan mentél tegnap haza a motoroddal? — Majd a többieknek magyarázatul hozzáfűzi: — Amikor kifogyott a benzin, belefújt a tankba, a szeszgőztől is beindult a motor... Nevet a kérdezett. — Ha tegnap megállítanak, azt hiszem, felrobbant volna a szonda! Akár a megtelt táblát is kitehetnék már, mert egy árva lélek sem tudná magát bepréselni az italboltba. — Te szabadnapos vagy? — kérdezi egy munkatársa a pu- lóverostól. — Én ? Dehogy. Csak tudod, mi van? Tegnap jöttek a lakatosok, hogy nem tudnak dolgozni a festőktől, ma meg a festők mondogatják, hogy állniuk kell, mert a lakatosok nem csinálnak semmit. Az isten se tudja már, kinek . van igaza. Két fiatalabb építő is odatelepszik az asztalhoz. — Megvették azt az új gépet is — mondja a kockás in- ges —, de minek. Talán valakinek megtetszett, és úgy látszik, pénze is van rá a vállalatnak. Tudod, az a helyzet, hogy a gépet csak teljesen vízszintes terepen lehet használni, különben nem ér többet egy vasdarabnál. Hát tanuljon, s az általános iskolát — lehetőleg nyolc év alatt — tanévvesztés nélkül végezze el. Kétségtelen, hogy a törvény végrehajtásában — fejlődésében értékelve — az elmúlt évtizedekben számottevő eredmények születtek. Az a tény azonban, hogy a gyerekek 10 százaléka 16 éves koráig sem fejezi be az általános iskolát, tervszerűbb törődést, következetesebb végrehajtást követel. Éppen ezért a jövőben a tanévzáró értekezleteken évente áttekintik a tankötelezettségi törvény végrehajtásának tapasztalatait és részletesen megjelölik a következő tanév feladatait. Rendkívüli körültekintéssel kell elbírálni a tankötelesek fölmentési kérelmét. Az elbírálásnál az érdekelt oszhol van egy építkezésen, ▼fzszintes? Odahozzák nekünk, hogy dolgozzunk vele, aztán meg, ha nem úgy megy, akkor mi vagyunk a balkezesek. A múltkor is odajön valaki — még sosem láttam, de azt hiszem a központból —, szóval odaáll mellém, aztán mindjárt elkezd magyarázgat- ni, hogy nem jól csinálom, mert így meg úgy. Erre kiszálltam a gépből, aztán 'mondtam neki, hogy akkor csinálja maga, ha jobban tudja. — Van ilyen — bólogat fiatal társa. — Azért akad kivétel is. Igyál még egyet — biztatja a kockás ingest. — Nem, visszamegyek állványozni. Megnézem délután a meccset, aztán este még jön két panel, meg a műkő... Az overallostól megkérdi valaki a pult mellől. — Ebédeltél már? A fejét rázza: — Én itt »fizetek be ebédre«. Megittam egy meleget — mutat az asztalon sorakozó üvegek egyikére —, az volt a leves, egy hűtött meg a második. — Jó is az — hagyja rá a másik, miközben kipillant egy elzúgó Hungarocamionra. — Jó kis sörleves... Jobb, mint az asszony főztje — teszi még hozzá nevetve, majd a hóna alá fog öt-hat üveg sört, és átszalad az úton, át az építkezésre. Betontömbök, munkagépek, állványok közé. Az építkezés veszélyes munkahely. . F. G. tályfőnökön és ifjúságvédelmi felelősön kívül meg kell hallgatni a szülői munkaközösség képviselőit is. Az iskolák a jövőben minden felmentésről értesítik az illetékes gyámhatóságot. A gyámhatóságok figyelemmel kísérik a gyermek további sorsát, és szükség esetén megteszik a megfelelő intézkedéseket. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a fölmentettek jelentős része — elfogadható indok nélkül — nem tesz osztályozó vizsgát. Ezekben az esetekben a jövőben a fölmentést visszavonják. Az eddiginél még rendszeresebben és következetesebben ellenőrzik’ a törvény végrehajtását a felügyeletet gyakorló művelődésügyi osztályok is. Növényvédelmi tájékoztató Fokozottabban ellenőrzik a tankötelezettségi törvény végrehajtását Szeberényi Lehel | a rém — Inni kéne valamit. »Nocsak« — szóltak a fiúk magukban. — Nincs egy vasunk se — mondta Domibaj Gyurka. — Szerzünk — ásított Zsab- ka —, gyertek. »Nocsak — szóltak a fiúk magukban. — Ez megrázta magát, és feltámadt.« Mióta kijött a házból, hosz- szú betegségéből, először mutatta meg, hogy ő a vezér. S vitézei követték. A trafikhoz mentát. Zsab- ka az ujjával intett a háza falazásával bajmolódó trafi- kosn-ak: fáradjon csak a kapuhoz. A trafikos engedelmesen jött, mint a pitiző kutya. Zsabka röviden mondott neki valamit. A fiúk látták a trafikos veri tékes arcát, az egérszetmét, mely most valóiban olyan volt, mint az egér szeme, mikor a macska benéz a lyukba. És látták, mennyire rövid a Zsabka szava, szinte csak az összegre korlátozódik, mely egy kurta szájmozdulatba belefér. Látszott, hogy a kis emiber ellenkezne, ha merne. Az ideges készségén látszott, hogy a zsebébe nyúlt. Zsabka megfordult, és felmutatta a fiúknak a százast. — Látom már — hajolt Kosznovszki Feró Dombai Gyurkához. Zsabka arcán piros heg húzódott jobb felől. Űj heg. És most különösen piros volt — tán ezért is tűnt föl egyszerre — a gúnyoros mosolytól, amely fényt adott rá. Sandi visszament a falazáshoz. Vitte magával lelkiállapotának kettősségét: a megnyugvást és annak méhében a nyugtalanságot »Sohase fog elárulni —tudta biztosan. — Zsarolni akar a végsőkig. — S míg keservesen rakta — mert maga rakta — hátul az új falat: — Legalább megérte volna... Legalább az a könyv megvolna... De csak a bajt zúdítottam magamra. Mit magamra? A falura!...« S a vigyor, mint keserű lé, csörgött alá az arcán. Majd hirtelen jókedvű lett. Először nem tudta, hogy mitől. Aztán rájött. Biztos volt benne, hogy Zsabka nem találta meg a török kincset. 22. tál, s a ház körül tett-vett, mert nincs nagyobb átok, mint ha az ember tétlenségre van kárhoztatva. Halom hulladék deszka állott az udvarán, mellé telepedett, kinyújtotta lábát, olykor káromkodásokat sziszegve a fájdalom miatt. De működött. Végre már működött. Ólhoz szabdalta a deszkát meg a dorongfákat. Magasított ól lesz, cölöpökön, amilyen itt szokás: a deszkapadló húsz centire a talaj fölött; a malac nem hempereg a trágyalében; a deszka résein ki csorog a szenny, az ól körüli vájatokbán meggyűlik, s kis árok vezeti tova, szüntelen bűzt lehelve. A malac nem hempereg a trágyalében, de a kút vize befogadja sokszor. Mert kicsi az udvar, s minden együtt van benne, testvéri szomszédságban. Megesik aztán, hogy Ö, ki az erdő titokzatos mélyén lakik, s válogatott eszközei vannak a falu büntetésére rájuk küldi a hasmenés átkát, persze boszorkányai útján, kik a nép közt laknak valóságosan, mint az ő képviseleti szervei. Matej hát szabdalta a deszkákat és dorongfákat. A deszka az építkezéstől maradt, a dorongfát az erdő adta. Csak ki kell nyújtania a karját érte. Hiszen az erdő itt van az udvarban. S az udvar maga is tenyérnyi füves tisztás, frissen, elevenen zöldellő. Szélein drótháló helyett a konkordia indái birkóznak az Csendes napok jöttek. IS Sandi háza épült, Matej Iáiba gyógyult. Kijárt már boterdővel, mint egy csapat házőrző eb. Matej hát szabdalta a deszkát a zöld fűben, és nem unatkozott. Néha kiült a padra, hogy embereket lásson. Az emberek nem ültek melléje. Nem is nagyon jártak arrafelé, ha nem volt muszáj. Ma tej pedig a lábát előrenyújtotta, mint a botot, és ült. Megtörtént, hogy jött valaki. De látszott, hogy sietős az útja: köszönt, s továbbment: Matej is köszönt. Tudomásul vette, rendjén tartotta az emberek viselkedését. Talán már el tudott volna botorkálni a kocsmáig. Nem próbálta ki. Teréza nehezebben viselte, ö kiment az asszonyok közé, de az asszonyok elzárkóztak. Ügy beszélgettek boltnál, egyebütt, mintha ott se volna. Elnéztek a füle mellett, ha szólt, és másról kezdtek beszélni. Otthon csak a babicska Gitt a konyhasarokban, mint fekete csomó. Ö se volt társaság. Csak ült, és pgy másik világban merengett. Szája hangtalanul mozgott, és sárga ujjaira rákövesedett a fekete olvasó. Teréza behozta reggel a tejet a tehéntől. Panaszosan mondta: — Pedig oly szép. Sűrű és tiszta... Sohase volt ilyen. (Folytatjuk) Előzzek meg az araszaié hernyók kártételét Valamennyi gyümölcsfát károsítják a kis téli araszoló és a nagy téli araszoló hernyók. Tavasszal a fakadó rügyeket, később a leveleket, a virágokat rágják meg, s a kis gyümölcsbe is belerágnak. Megyénkben az idén tavasszal Böhönye, Nagyatád, Csurgó, Vése, valamint Kaposvár körzetében mértük fel kártételeiket. Ez az év a kártevő fejlődésének kedvező körülményeket teremtett, viszonylag nagy számban bábozódtak be, s a bábok vizsgálata alapján az elmúlt évekét meghaladó mértékű rajzásukra számíthatunk október közepétől. A várható erőteljes rajzás viszont a jövő tavaszi erős lárvakártétel veszélyével fenyeget. A hernyók tavaszi kártételének megelőzése végett október folyamán a mechanikai védekezést javasoljuk. Erősítsünk a fák törzsére hemyófo- gó öveket, s a 15—20 cm széles hullámpapír-övek középső sávját (legalább 10 cm szélesen) kenjük be hernyóenyv- vel. Az övékbe beleragadnak az araszoló lepkék repülni nem tudó, szárnyatlan nőstényei és elpusztulnak. A törzsön felfelé mászó rovarok így nem jutnak fel a koronaszimtre, és nem tudják áttélelő tojásaikat lerakni. Az öveket kéthetes időközökben cseréljük a lepkék rajzásának befejezéséig, előreláthatólag december közepéig. . A leszedett öveket azonnal égessük eh A leszüretelt alma- és körtefákat javasoljuk a varasodás kórokozója továbbszaporodá- sának megakadályozása végett rézoxiklorid hatóanyagú szerrel — Rézoxiklorid 50 WP 0,3 százalékos töménységben — permetezni. A réztartalmú készítmények ugyanis csak a gyümölcsre jelentenek perase- lósi veszélyt. Öszibarackíáinkat javasoljuk a tafrinás levélfodrosodás áttelelő gombafonalzaitának gyérítése és a klaszterospóriu- mos levéllyukacsosodás áttelelő micéliumának, illetve konidiumamak pusztítása végett szintén rézoxikloriddal, vagy kombinált hatóanyagú készítménnyel (Rézoxiklorid 50 WP 0,3, vagy Curosan Super D 0,5 százalékos töménységben) permetezni. Ezt a permetezést a tél folyamán — ha a hőmérséklet 0 fok fölé emelkedik — ismételjük meg a jövő évi károsítás csökkentése érdekében. »
