Somogyi Néplap, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-01 / 206. szám

NÉGY ÉV MÉRLEGE Tapasztalatokban gazdagodva Négy évvel ezelőtt írtaim a Budapesti Vegyipari Gépgyár tahi gyártelepének pártszer­vezetéről. Azi ipartelepítés során arra is / kiterjedt a fi­gyelem, hogy 'erős alapja le­gyen a politikai munkának. Így azután előbb voltak munkások, előbb volt párt­szervezet, mint gyár. Az első tervekről, elképzelésekről 1972 augusztusában számol­tam be. Most elsősorban ezek megvalósulása iránt ér­deklődtem. Kommunisták a töraegézervezetekben Serbán Dezső pártídtkár büszkén kalauzolt a tágas, szépen berendezett pártiro­dába. Ez akkor még nem volt meg. A titkár öt éve dolgozik a BVG-nél, timik- művezető, azelőtt a báboey- megyeri tsz-ben volt géipcso- partvezető. Az egész beszél­getés alatt éreztem, mennyi tapasztalatot szerzett a négy > év alatt. — HetverJhároroban már 35 tagja volt az alapszerve­zetinek, most pedig 48. Közü­lük harminchárom fizikai dolgozó. Az utóbbi években hét tagot vettünk fel, s most kerül négy dolgozó felvételid ügye a taggyűlés elé. — Jut-e minden kommu­nistának pártmeglbízatás? — Éppen most összegeztük, hogy mindössze négynek nincs megbízatása. Csak egy rövid felsorolás: a szakszer­vezeti bizottságiban öten, a KXSÉ-vezetőségben (a KISZ- párt összekötőt is számítva) ketten, a munkásőrségben tizenegyen, tanácstagként hárman tevékenykednek, örülünk, hogy hárman van­nak tőlünk a nagyközségi pártbizottságban, egy kom­munista pedig a járási párt- bizottságiban képviseli a gyártelepet. Négy évvel ezelőtti nagy gondot okozott a tömegszer­vezetek helyi szerveinek megalakítása. A titkár most arról számolt be, hogy a szakszervezeti bizottság, a KISZ tevékenysége tartalmi szempontból is fejlődik. — Nagy segítséget adnak a párt politikájának megva­lósításában. Azt azért meg­említem, hogy még mindig sokat kell fejlődniük, csak úgy felelhetnek meg a mai követelményeknek. A párt­vezetőség éppen ezért fordí­tott kezdettől fogva olyan nagy figyelmet a munkájuk­ra, hogy együtt neveljük munkássá a mezőgazdasági körzetekből bejáró dolgozó­kat. A szocialista brigádmoz­galom fellendülése szintén meggyorsítja ezt a folyama­tot. Tavaly tizennégy brigád küzdött a szocialista címért, s négy érte el, az idén vi­szont már huszonegyre nőtt a versenyben részt vevő bri­gádok száma. A munkaver- senynek is köszönhető, hogy a gyártelep jól zárta az első félévet, termékeink minősé­gével mindenhol elégedettek. A párttagok politikai mű­veltsége évről évre nagyobb. Ez év végén ül össze a termelőszövetkezetek III. kongresszusa. Nem csupán a szövetkezeti mozgalomban, hanem hazánk egész társa­dalmi, gazdasági életében je­lentős esemény ez. Elegendő utalni arra, hogy Magyaror­szág egymillió lakosa tagja a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetieknek, a halászati és szakszövetkezeteiknek, vala­mint a szövetkezeti társulá­soknak. Csaknem hatmillió hektár területen évente 130 milliárd forint értéket állí­tanak elő, és szervezik, segí­tik mintegy nyolcszázezer háztáji gazdaság tevékenysé­gét. A kongresszusi készülődés időszaka mindig megpezsdül a mozgalom életét. Nemcsak a számvetésnek, a végzett munka értékelésének, a ta­pasztalatok elemzésének a heted következnek, hanem ebben az időszakban kell megvitatni és megfogalmazni azokat a főbb feladatokat, melyek elvégzése feltételt te­remt a szövetkezeti mozgá­sitól, négy pedig atz esti egyetemet végzettek tovább­képzésén gyarapítja ismere­teit. A nagyobb elméleti föl~ készültség haszna lépten- nyomon érződik a pártélet­ben is. Legyen szavuk a tabiakuak A tervek tehát mind meg­valósultak. Gondok azért ma is vannak, legföljebb más természetűek, mint régebben. Továbbra sem könnyű pél­dául a taggyűlések összehí­vása, mert húsz községből járnak be a párttagok, s há­rom műszakban, négyféle munkarend szerint dolgoz­nak. így általában kétihavon­Zom továbbfejlődéséhez. Fel­adat, tennivaló pedig bőven van. A tsz-szövetség elnök­ségének tegnapi ülésén el­hangzottak bizonyítják, hogy a mozgalom fejlődésével nemcsak újabb és újabb eredményekről adhatunk számot, hanem új gondok, feladatok is jelentkeznek. Több téma szerepelt az el­nökségi ülés napirendjén, ám a vezérgondolat ez volt: hatékonyabb munkára, a tar­talékok teljesebb kihasználá­sára van szükség szövetke­zeteinkben. A termélésd rendszerek tapasztalatainak értékelésénél épp úgy kifeje­zésre jutott ez, mint a ja­nuár elsején életbe lépett szabályozók hatásának elem­zésénél. Ez utóbbi témával összefüggésben figyelemre méltó, hogy a szövetség kö­rültekintő felmérést készített,' és azokra a nagyüzemekre irányult a figyelem, ame­lyeknél iaz átlagosnál is sú­lyosabb helyzet mutatkozik. Más szóval: van még idő, van még mód arra, hogy to­vábbi intézkedésekkel eny­részvéteU a döntések előké­szítésében. Éppen ezért fog­lalkoztatja az alapszerveze­tet, hogy nincs pontosan, sza­bályozva a koordinációs jog a BVG szántjén. Elsősorban annak a meghatározása hiányzik, mi az, amit nem lehet a gyártelep aíapszerve- zetének előzetes véleménye nélkül eldönteni. Ez vonat­kozik az V. ötéves tervre is. A BVG pártbizottságával na­gyon jó a kapcsolatunk, a tanácskozásokra meghívnak. Természetesen eiz nem pó­tolja a mi kommunistáink véleményének figyelembe­vételét egy-egy döntés előtt. Erről taggyűlésen is tárgyal­tunk, s reméljük, hogy kö­zösen megoldást találunk en­nek megoldására. A négy év alatt létszám­ban, tapasztalatokban, mód­szerekben is fejlődött a BVG tabd gyártelepének pártalap- szervezete. Ez megnövelte a kommunisták tekintélyét a nagyközségben is. A mostani tervek között első helyen hítsék vagy ellensúlyozzák a kedvezőtlen hatásokat. Az elnökség ezért határozott úgy, hogy a pénzügyi gon­dokkal küzdő termelőszövet­kezetek helyzetét külön-kü- lön. is elemzi, és helyszíni megbeszéléseken igyekszik segítséget nyújtani. A ki- sebb-nagyobb helyi lehetősé­gek megkeresésére és kiak­názására van szükség. A kongresszusi készülődés során a múltat, a jelent ér­tékelik, a jövőt határozzák még szövetkezeteink. Ehhez tartozik a napi gondók meg­vitatása, a kivezető út meg­keresése. Épp olyan felelős­ségteljes munka ez, mint amelyik a szövetkezeti de­mokrácia legfőbb fórumaira, a közigy ülésekre vár. Szep­tember 15-é és október iO-é között minden termelőszövet­kezetben összeül a közgyűlés, hogy megvitassa a kongresz- szusi irányelvek tervezetét, állást foglaljon a holnap fel­adatairól, és megválassza a küldötteket. ; >'"'TT V. M. A. titkár elégedetten sorolt-3, hogy ketten-ketten pártisko- lát, esti egyetemet, speciális kollégiumot, kilencen pedig esti középiskolát végeztéit. Az ősszel négy párttag az esti középiskolában, kettő az esti egyetemen, egy a szako­Jelenleg öt pártcsoport van az üzemiben, nagy gondot fordítanak munkájuk tartal­masabbá tételére. — A párttagok — a velijk való beszélgetések is azt bi­zonyították — igénylik a szerepel a módszerek továb­bi finomítása, a pártmunka színvonalának emelése. Ha négy év múlva ismét mér­legre tesszük a fejlődést, bi­zonyos, hogy még többről számolhatunk be. Lajos Géza Kongresszusra készülnek..................... Vita a jövőről Megkezdődött a szüret Nagyberkiben Még egy évtizedes múltja sincs a nagyüzemi szőlőterme­lésnek a Nagyberkit övező dombokon. Márpedig ahhoz, hogy egy terület »-jó bortermő hely« minősítést kapjon, több évtizedes, sőt évszázados ter­melési , hagyományokra van szükség. A másik lehetőség, hogy éveken át kiválóan sze­repeljenek a különféle bor­versenyeken. Ügy is mond­hatnánk: négy-öt év kiemel­kedő eredményei »megvált­hatják« akár négy-öt évtized patináját is. A nagyberki tsz borai 1970 óta szinte minden borverse­nyen szereztek arany, de »leg­rosszabb, esetben« ezüstérmet. Így tehát jó úton haladnak a fentebbi, tekintélyt adó titu­lus megszerzéséhez. A gazda­ság 103 milliós évi termelési értékéhez képest jelentékte­lennek látszik a szőlészet hat­milliója. A szőlőre mégis min­denki odafigyel. A tsz-irodán, a faluban gyakran elhangzó kérdés: »Hogy halad a szü­ret?« Az ágazat megbecsülé­sét jelenti az is, hogy a gaz­daság vezetői között nemegy­szer viták is kialakulnak a jövő elképzeléseiről. Bemáth Ferenc elnök például így be­szél: — Ha a szőlőnek csak az asszonyok folyamatos foglal­koztatásában volna szerepe, már akkor is megérdemelné a figyelmet. A 3600 liter boron és a több száz mázsa csemege- szőlőn kívül azonban más is van, ami figyelemre méltó eb­ben a szőlészetben. A háztáji direkt termő sző: lök területének csökkentésé­ért sok éve folyik a harc szakkönyvekben és folyóira­tokban. Sajnos, nem sok si­kerrel. Éppen ezért igen je­lentős, hogy a nagyüzemi sző­lők környékén egyik napról a másikra eltűnnek a direkt termő szőlők, hogy átadják helyüket a korszerű telepíté­seknek. A jó példa ragadós... Az ötéves terv második fe­lében új telepítésekkel növel­jük szőlőnk jelenleg 80 hek­tárnyi területét. Csak így te­remthetjük meg az ágazat gé­pesítésének lehetőségeit. A jelenlegi területünk például egy szüretelő kombájn telje­sítményének csak felét kötné le. Másként vélekedik a szőlé­szet gépesítésének lehetőségei­ről Visnyei Zoltán főborász.----A nagyüzemi gépesítés l ehetőségei 100 hektárnál kez­dődnek, márpedig nálunk — számolva a fagykáros te. ille­tek szőlőjének kivágásával és az új telepítésekkel — 1980- ban is csak 90 hektárnyi szőlő lesz. Ahhoz, hogy a kombájn­szüret ne kerüljön többe a ha­gyományosnál, legalább 200 hektárnyi területre, 800 méter hosszú sorokra és 160 mázsás hektáronkénti termésmennyi­ségre volna szükség. Ha a mi 3—400 méteres soraink, 90 hektáros területünk és 100— 120 mázsás átlagtermésünk mellett gépesítenénk, bizony alaposan felszökne az egy ki­lő szőlő jelenleg 4 forint 40 filléres előállítási ára. A mi szőlőnk termelési értéke soha nem fogja meghaladni a tíz­millió forintot. Ne gondolja azért senki, hogy Visnyei Zoltán nem bí­zik a szőlészet jövőjében, csakhogy — ez derül ki sza­vaiból — ő inkább a fejlődés minőségi oldalát érzi döntő­nek. Szeretné, ha a nagyberki borok a következő borverse­nyeken is tekintélyt szerezné­nek. Többen örömmel számoltak be arról, hogy a 40 napos aszály semmi kárt nem tett a szőlőkben, s minden eddiginél jobb termésre számítanak. A 30 hektáron termő csemege- szőlő szedése már egy hete megkezdődött. Mintegy het­ven asszony szüreteli a nagy szemű cardinale-t. Eddig 150 mázsát szállítottak a megye- székhely üzleteibe. összesen 1000 mázsa csemegeszőlő el­adásával számolnak. A bor­szőlők szürete szeptember 16- án kezdődik. Itt már száz diák is besegít majd a rizlingszil­váni, a tramini, a muszkát adda és a hektáronként 160 mázsás termést ígérő király­lányka szedésében. Bíró Ferenc A város lelke P ereg az orsó. Egy alkalmi riporter megpróbál köze! férkőzni az emberek gondolatához — és nem is si­kertelenül. Néhány percre megpihen a lapát, leáll a gép, »szusszan« a talicska; keresetlen szavakat rögzít a hangszalag. A kérdés ismétlődik: miért jött, miért vállalta, mi késztette rá, hogy szabad szombaton...? Egy idősebb assáony: »Von unokám, meg azután sok a gyerek a város­ban ... Előfordulhat, hogy egyszer rászorulok a szociális otthonra. Én ne tenném?« Egy fiatalember: »Mi késztetett? Talán az öntudat is. Az ember tartozik annyival, hogy egy napot vagy kettőt felajánljon.« Nagyon dicsértek egy mun­kást, a riporter hozzá fordult, megkérdezte, miért? »Hát nézd. Ide tartozunk, nem? A városhoz, a gyárhoz. Ha tesz- szük a dolgunkat, akkor legalább csináljuk becsülettel. El­végre lelkesen könnyebb ...« A szalag most újra előkerült Gyártörténeti érték, meg­becsült útjelző. Azon a tavaszi szombaton már fél óra múl­va visszahallhatták önmagukat az emberek. Kommunista műszak volt, s egy-egy lány, asszony vagy fiú vallott arról, hogy miért van itt A hangszalag az emberek leikébe nyi­tott kaput, a papírok értékes tetteket rögzítettek. Ezek nyo­mait, indítékait kutattam a kaposvári elektroncsőgyárban. Bízvást mondhatom: ez a gyár, s »öregedő« munkásközös­sége — hiszen »mór« 23 év az átlagos életkor! — a város lelke. Bizonyítékok. A városi tanács társadalmi összefogásra kérte a lakókat, az üzemek dolgozóit. Az elektroncsőgyáriak három hetet késtek a válasszak Nem lehet azt csak úgy hűbelebalázs módjára! (Bár csak mindig ilyen »határidő- módosításról« számolhatna be a krónikás!) Azután megérke­zett a válasz. iNem ígérgetés, és nem elhamarkodott véle­mény. A munkásközösség szándékát tudakolva, erejét és képességét fölmérve állt össze a vállalás. Hiszen önként, lel­kesen — s nem parancsszóra — sokkal könnyebb. Vezetők és vezetettek egységének »tanúvallomása« volt ez az írás. Nem tettek esküt rá, »csak« cselekedtek. Megfontoltan és számolva a kölcsönösséggel is. Ha ugyanis adnak — és töb­bet adnak — a közösség asztalára, akkor joguk van kérni, többet várni önmaguk számára, is. Szocialista vonás. Nem véletlen, hogy a gyárban érlelődik a legszembetűnőbben. Az elektroncsőgyárat — ma már látjuk — nem egysze­rűen Kaposvárra telepítették. Dolgozói nem itt vannak, ha­nem itt és együtt élnek a várossal. Még az a nyolcszáz mun­kás is, aki vidékről jár be, hiszen ez a második otthona, itt keresi a kenyerét. Együtt élni a város örömével és gondjá­val nem más, mint a tartalmas élet egyik biztosítéka, ön­maguk életének gazdagítása. S ezt a gyárban jól érti min­den munkás és vezető. Simkó Antal igazgató követésre mél­tó elveket fogalmazott meg. »Egyetlen gyárban sem lehet öncélú a termelés. Azt a célt szolgálja, hogy a munkabé­ren, a jövedelmen kívül is a közösség helyzetén és ellátásán javítson. A városért vállalt társadalmi munkát magunknak csináljuk; ez ugyanolyan fontos, mint a gyári feladatok tel­jesítése.« Világos beszéd. Nem véletlen, hogy a vezetők, a társadalmi és tömegszervezetek, a munkások ugyanezt vall­ják. önzők lennének talán? Nem. Előrelátók. És nekik van igazuk. A városi tanács elnöke lelkesen beszélt róluk. Mert ők azok, akik a legjobban megértették: a város gondja vala­mennyiünké. Az első félév után levelet írt az igazgatónak & kérte: tolmácsolják a városi tanács köszönetét a gyár valamennyi dolgozójának. Oka volt rá. Nem érdektelen fel­sorolni, hogy mi minden történt, s hogy a tettek miként já­rulnak hozzá a város ötéves tervének valóra váltásához. K ezdjük hát a sort, hiszen példaadó lehet mások szá­mára is. Az elektroncsőgyár dolgozói 1976-ra 31 500 óra társadalmi munkát vállaltak a városért, s félév alatt hatvan százalékát teljesítették. Tizenkét brigád- öt bölcsődét és nyolc óvodát patronál, s a gyár környezete vonzó; olyan, amilyenné csak üzemet és várost szerető mun­káskezek tehetik. Az irodaépülettel szemben új sportlétesít­mény van kibontakozóban. Nem mondják, hogy az övék. Ügy tartják: az ipartelep sportközpontja lesz. Salakos foci- és röplabdapálya készült, ez utóbbinak rövidesen a világí­tását is megoldják. Futó- és két teniszpályát építenek. A kommunista műszakok alatt a munkások a csarnokokban, az irodai dolgozók a pályákon tevékenykedtek nagy akarás­sal. És büszkék rá, hogy a MEZŐGÉP »beszáll«; vállalta a kosárlabdapalánkok elkészítését. De jöhetne mindenki, ahogy mondják: használhatnák a pályákat — a végzett mun­ka arányában. Üjra csak szocialista vonás. Az ipartelepen — ha jól számoltam — legalább hét üzem és gyár van! Egy már jelentkezett, megértve a kezdeményezés lényegét, hasz­nát. Hol vannak a többiek? De folytassuk a sort, hiszen még nincs vége. A kommu­nista műszakok »bevételéből« 10 000 forintot /átutaltak az ordacsehi KISZ-tábor felújítására; 24 000 forintot a gyer­mekintézmények fenntartására. A gyár vállalta, hogy az öt­éves tervben 1 800 000 forintot ad á kaposvári gyermekin­tézmények fenntartására, s ezt — ha kell — fejlesztésre is fordíthatják, ötvenöt, hatvan gyerek köszöni majd ezt a se­gítséget! És vállalják a Kalinyin városrész óvodájának eme­letráépítését, ha a műszaki feltételek biztosítottak. Mit mondjak még? Amikor a. gyárban jártam, a közösségi szellem bizonyí­tékait, a tettek sok epizódját írtam a jegyzetfüzetembe. Saj­nálom, hogy nem adhatom őket közre, nem fémek el mai jegyzetem keretei között. De nem árt újra felidézni, hogy ez a közösség vállalta a Rákóczi-pálya eredményjelző táb­lájának az elkészítését, s ez 10 300 órai munkát, a szakmun­kásbér felével számolva is 154 500 forintot jelentett. Har­minc ember dolgozott rajta a kísérleti műhelyből, a tinók­ból; Wertenbach Gyula, Máté József (a Ficek) és Győrfi József három napig éj jel-nappal is... Most azon törik a fejüket: hogyan teremthetnék elő az NB I-es csapat pályá­jának esti világításához szükséges »kellékeket«. Azt mondta az igazgató: »Ho o munkások figyel­me olyan irányba terelődik, ami egyezik a saját és a város elképzeléseivel, akkor rendkívül nagy energiák szabadulnak föl.« És miért ne egyeznének? Hiszen csak így érdemes... A kölcsönösségről beszéltem az imént. Nem véletlenül, hiszen ez is szocialista vonás. A városi tanács nemcsak le­vélben értékeli a munkások vállalását,' hanem tettekkel is. Megállapodtak például abban, hogy egy 280 négyzetméter alapterületű ABC-áruházat építenek a gyár területén, de a gyár biztosítja hozzá az energiát, a szennyvíz elvezetését, s ez csökkenti a beruházás költségét. A szakipari munkákhoz szakembereket ad az üzem, hogy a jövő év első negyedé­ben elkészüljön az áruház — dolgozóik, a munkások javára. A tanács intézkedik, hogy javuljon a munkásszállítás, a tö­megközlekedés. Segít, hogy a dolgozók gyermekei óvodába, bölcsődébe jussanak, s hogy évente 8—10 munkáslakást kap­janak azok, akik többet vállalnak a közösségért. Megérdem­lik. A Dorottya-házban egy pincét ad át a tanács, hogy tár­sadalmi munkával klubot építsenek a gyár dolgozói. Köl­csönös együttműködés a város és a gyár között — ez a vál­lalások és a tettek haszna. Nem öncélú nyereség. A zt mondtam: ez a gyár a város lelke. Ma még így igaz. Holnap a város gyárai és munkásközösségei, azután a város lakói lesznek Kaposvár igazi gazdái, mindennapi munkájukkal, közösségért vállalt, értéket te­remtő tevékenységükkel. Ez a jövő útja. Jávori Bél* 020202010102024801

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents