Somogyi Néplap, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-28 / 229. szám

Minőségért lázadók ősz hajú nyugdíjas, me­leg ítős asszony, megfontolt beszédű mérnök, komolyan hallgató pénzügyi szakember. Negyvenhatan vannak a láza­dók. Miért is? Sokuk egy éle­ten át gyűjtötte azt a 170 ezer forintot egy társasüdülő felépítéséhez. 1974-ben készült el Balatcnlellén, a Szent Ist­ván utca ' 24/b alatt á dunaúj­városi 2. számú ügyvédi mun­kaközösség szervezésében. Az építtetők azóta kikapcsolódás helyett nap nap után mérget nyelnek. Vigasztalanul esik az eső, az üdülő tulajdonosai mégis a Balaton mellett tartózkodnak. Mátészalkáról, Mohácsról, Bu­dapestről, az ország különbö­ző pontjairól érkeztek. Az építőt, a Somogyvári Építő­ipari Szövetkezetét kérték is­mét: nézzék meg, milyen hi­bák vannak még az épület­ben. Csak néhányat közülük: a parketta szinte valamennyi lakásban használhatatlan. »■Szuszog-« a mettlachi lap az erkélyen, a főzőfülkében. Olyan közel építették a wc- kagylókat a falhoz, hogy az ülőkéket nem lehet fölhajtani. Porladozik a homlokzatvako­lat. Flaskár Zoltán gépészmér­nök újságpapírokkal, nylonla­pokkal takarja be a bútoro­kat. — Ismét így hagyok itt mindent, hátha jönnek javí­tani. — És mutatja a bejárati ajtót, mely álig használható. Egyik 'Szomszédja, Érchegyi László mondja: »Nálam há­romszor jött föl a parketta.« — Nyugalmas nyugdíj... — kesereg Laczy György. — A feleségem úgy elesett a rossz parkettán, hogy trom­bózist kapott a lába. ö hat­vanhárom éves, én hetven­négy. Annyira féltünk még egy balesettől, hogy hagytuk a huzavonát: saját költségün­kön műanyag padlót csinál­tattunk. Annyiszor jöttek kor­rigálni az építők, hogy elso­rolni is sok lenne; És mindig í bosszúság járt a nyomukban. Az egyik szomszéd, amikor tavasszal ajtót nyitott, 50—60 fokos hőségbe lépett, Távollé- tében az építők bekapcsolták a vil%mykályhát, azután úgy felejtették. Több hónapig. A villanyszámla 2000 forint kö­rül volt. Elesöndesednek, mert meg­jelenik Hevesy György fő­építésvezető. Valamelyik lakó odasúgja: — No, kíváncsi va­gyok, most hányadik monda­tunk után rohan el. Ez a módszere. Eddig még egyetlen »bejáráson« sem volt végig jelen. — Én nem »sajtózok!« — háborog a fő-építésvezető. — Nem is megyek végig ma­gukkal. Mit akarnak két év­vel és négy hónappal az át­adás után? A közösség műszaki ellen­őre és a közös képviselői igyekeznek meggyőzni, hogy nézze végig a hibákat. A la­kók körbeveszik és furcsa légkör kezd kialakulni. A fő-építésvezető az embe­rek arcába nevet: — Ha annyira akarják, menjenek, majd megyek én is. — Igen, aztán észrevétlenül eltűnik, mint a múltkor — hördülnek föl. Végül kénytelen beadni a derekát és elindul. Előtte azonban erkölcsi prédikációt kell végighallgatni: — Azt hiszik, a szocializ­mus abból áll, hogy csak kap­ni? Adni meg semmit? Ott a kiegyenlítetlen számlájuk! Hogy nem kapták meg? Dr. Zlinszky Jánosnak, a jogi képviselőjüknek elküldtem. Éppen időben érkezik - a jogász, az építkezést szervező ügyvédi munkaközösség tagja, mert mint távollevő, bűnbak­ként kezd szerepelni. Végül is a papírok sorsa nem tisztá­zódik, de a »bejárás« megkez­dődik. A harmadik lakásban az eddig fölényeskedő, min­denkit sértegető fő-építésveze­tő megsértődik a fejére, olva­sott mulasztások hallatán. — Nem csinálom tovább. — Még kiabál egy darabig, majd elrohan. Később sikerült vele be­szélgetnem. — Az alapvető baj az volt, hogy eredetileg mozaik par­kettát raktunk le: ezt a ba­latoni párás levegő tönkretet­te. Ingünk-gatyánk elment ar­ra, hogy kétszer cseréltük. A csaphoronyos, úgy látszik, jó. A vizesblokk körüli kifogá­sok pedig az igényes lakó hi­bájából keletkeztek. A terve­zett fg ülésdeszkák helyett műanyagot kértek. Amikor megkapták, kiderült, hogy ak­kor meg máshova kellett vol­na építeni a wc-kagylókat. Kürtön ben is, ingyen kapták. 1974-ben azon az áron ad­tuk át nekik az épületet, ame­lyiken 1972-ben elvállaltuk az építést. Közben pedig az építőanyagárak emelkedtek. Mindent elkövettünk, hogy a legrövidebb idő alatt a leg­jobb minőségben elvégezzük a munkát. Tizennyolc hónap alatt készült el ez az épület. Állítom, hogy a mi munkánk jobb a magyar építőipari ki­vitelezés átlagánál. Hevesy György kezd lehig­gadni: — Az értékcsökkenést, ahol kellett, elismertük. És az az igazság, hogy szakiparosaink gyengék, bár a tíz évvel ez­előtt szamárfogattal járó szö­vetkezetből sikerült kiváló szövetkezetét csinálni. Három évvel ezelőtt, amikor átvettük a kitüntetést, azt mondtam a KISZÖV vezetőinek: »Sajná­latos, hogy ilyen munkával mi jók lehetünk a rosszak között.« A hanyag munkások miatt kell a hátamat tarta­nom. »Vastag« hibák még sincsenek. A burkolat? Nincs hidegburkoló. Ügy boldogulok, hogy nevelem az embereket. Például a szakipari vállalat hidegburkolói mellé két hétig odaállítottam két emberemet, hogy lessék el, miként kell csinálni. Nem tudom állan­dóan rajtuk tartani a szeme­met. Megkaptam már tőlük: »Velünk tetszik balhézni? Tessék elmenni a TÖVÄL vagy az építőipari vállalat építkezésére, tessék megnézni, hogy ők mennyivel rosszabbul csinálják...« — Sok baj van az építőipari minőséggel. A somogyvári szövetke­zet mit tesz azért, hogy ez a jövőben megváltozzon? — Tovább neveljük az em­bereinket. — Mikorra hozzák helyre az üdülőben a hibákat? — A következő nyaralási szezon elejére. Mindez sovány vigasz. Az üdülőtulajdonosoknak még hónapokat kell várniuk, hogy megkapják mindazt, ami a pénzükért jár. De van az ügynek egy másik tanulsága is: a hanyag munkát nem le­het azzal igazolni, hogy má­sok hanyag munkájával ha­sonlítjuk össze. A magyar építőipar adott át már laká­sokat, üzemeket hiánypótlás nélkül is. Javítani csak ott lehet a munkát, ahol magasra állít­ják a minőség mércéjét. Gombos Jolán Kiképzési kizponto! avattak Siófok» Megkezdte a répafeldolgozást a Kaposvárt Cukorgyár Jobb a nyersanyag minősége —- Ma raktárba kerül az idei első cukor A harmadik nekikészülődés után hétfőn hajnalban meg­kezdődött a répa feldolgozása a Kaposvári Cukorgyárban. Sorrendiben ez már a nyolc- vanharmadik kampány, e hosszú évtizedéle alatt azon­ban alig volt még példa arra, hogy ilyen későn lássanak hozzá az ősz nagy munkájá­hoz. Ez a késői kezdés azt is jelenti, hogy jóval tovább tart majd a kampány, mint az utóbbi években bármikor. Az indulást először azért kellett elhalásztam, mert az új diffúziós berendezést — amelynek segítségével a répa­szeletből »kimossák« a cuk rőt — nem készítették el idő­ben a szerelők. Másodszor a szakadó eső hiúsította meg a feldolgozás megkezdését: a felázott földeken nem boldo­gult seim a gép, sem az em­ber. Tegnaip hajnalban száraz volt a levegő, messzire csil­logtak a Kaposvári Cukor­gyár fényei, amikor megnyi­tották a répaűsztatón a zsi- ipet, s erős vízsugár kény­szerítette a föld alatti csator- nailabirintusba a nyersanya­got. Megkezdődött a feldol­gozás. A gyár indulása mindig ünnepi esemény. A »menet­rend« hetekkel korábban el­készül, de este nemcsak azok mennek be, akiknek dolguk van az indítással, hanem azok is, akik pihenhetnének még. Az idén Pintér József érke­zett elsőként a gyárba, és már vasárnap este hatkor megkezdte az új diffúziós be­rendezésben a több száz köb­méter víz melegítését. A répa — hajnalban — akkor indult el a gyárba, amikor a víz el­érte a 90 fokot. Mindazt, ami ezután következett, szinte »karosszékből«, egy ipari tv képernyőjéről figyelhették a szakemberek. A répa útját így mindig pontosan követni le­het, és lépcsőmászás nélkül tudják ellenőrizni a technoló­giai folyamatot. Mindez a nyolcvanhárom éves gyár »fiatalodásának« látható jele: az idén ugyanis megkezdődött a 710 millió fo­rintra tervezett rekonstrukció, amelynek eredményeképpen nemcsak a teljesítőképessége nő, hanem jobb munkakörül­ményeket is teremt. Az idén Nagyberkiben és Vajszlón termett répával kezdte a feldolgozást a gyár. A nagyberkit különösen di­csérik, hiszen az első mérések szerint 14 százalékos volt a cukortartalma, s ez rendkívül jó minőségűnek számít. Röh- rig Imre, a gyár főosztályve­zetője szinte hetenként mér­te, miként növekszik a cukor mennyisége a répában. Most azt mondja: »Az utóbbi he­tek jelentősen növelték a cu- kortarta'lmat. Méréseink sze­rint legalább két százalékkal több cukor van a répában mint tavaly ilyenkor.« Á cu­kor mennyisége a répában pedig bizonyos fokig megha­tározza a feldolgozás ütemét is. A gyár most annyi nyers­anyagot kap, amennyivel na­ponta meg tud birkózni. Kam- pánykezdésre megtöltötték az úsztatót: ez mintegy másfél napi tartalékot jelent. Az át­vételi állomásokon pedig csak­nem kétezer vagon várja a szállítást. — Szépen indult az idén a gyár — mondta tegnap egy átvirrasztott éjszaka után dr. Tiszavári Ottó főmérnök. — Teljesítményét szinte óráról I órára növelni tudtuk, az új berendezések jól állták az el­ső igazán üzemszerű megter­helést. Az első cukorlét, amely tu­lajdonképpen »átmosta« a gyár sok kilométer hosszú csővezetékét, tegnap délután visszafordították, hogy újra tisztítsák. Ma azonban már kristályosítják a többször tisztított levet, s délután a raktárban zsákokba kerül az idén főzött első cukor. Dr. Kcrcza Imre Három szí­nes ejtőernyő bontakozott ki a magasban: ejtőernyősök hozták a nem­zeti, a vörös lobogót és az MHSZ zászla­ját, amelyet azután a Him­nusz hangjai mellett vontak fel Siófokon, a honvédelmi szövetség új ki­képző köz­pontjánál. Molnár Tibor alezredes, az MHSZ megyei vezetőségé­nek megbízott titkára kö­szöntötte va­sárnap dél­előtt az avatási ünnepségen megjelent ven­dégeket, a vá­ros, a megye párt- és társadalmi szerveze­teinek, a fegyveres testületek­nek képviselőit. Ezt követően dr. Gáti Ist­ván, a Siófoki Városi Tanács elnöke mondott ünnepi beszé­det. Szólt arról a fontos mun­káról, melyet az MHSZ — együttműködve a társadalmi szervezetekkel és a fegyveres testületekkel — az ifjúság és a felnőttek hazafias, honvé­delmi nevelése érdekében vé­gez, s amelyhez az új kiképző központ a jövőben nagyszerű feltételeket teremt. Azzal ad­ta át az új központot a járás és a város MHSZ-vezetőinek, hogy a jövőben is eredménye­sen végezzék ezt a munkát. A Az MHSZ új siófoki kiképzőközpontja. vendégek megtekintették az új létesítményt, s a fegyveres testületek életéből rendezett kiállítást. Balatonföldváron vasárnap délelőtt adták át a szövetség­nek a társadalmi összefogás­sal építed új lőteret. Tóth Já­nos tanácselnök . méltatta az üdülőhely lakóinak a munká­ját, amellyel ezt a 300 000 fo­rintos létesítményt megvalósí­tották. Itt került sor a sokoldalúsá­gi verseny megyei döntőjéig eljutott csapatok egy részé­nek, a lövészklubok, az ága­zati és a dolgozó, tanuló fia­talok küzdelmére. A rádiósok, a modellezők és a tartalékosok csapatai Siófokon versengtek. Jól szerepeltek a nagyatádiak, akik a lövészklubok és az ágazati klubok Ifjú Gárda- versenyében is megszerezték az első helyet. A dolgozó, ta­nuló fiatalok küzdelmében a kaposváriak, a modellezők és a rádiós klubok versengésé­ben a kaposvári központi klub versenyzői végeztek az első helyen. A tartalékosok verse­nyét viszont a marcali csapat .nyerte meg. Vasárnap délután a siófoki új kiképzési központban ren­dezték a fegyveres erők napja alkalmából az MHSZ megyei ünnepségét, amelyen részt vett dr. Balázs Nándor, a megyei pártbizottság munkatársa. Ma­rosi János főelőadó méltatta az ünnep jelentőségét, majd Molnár Tibor alezredes kitün­tetéseket, jutalmakat adott át. A 25 év után járó Szolgálati Érdemérmet Torják Vince őr­nagy, a 20 év utáni Szolgálati Érdemérmet pedig Jancsurák József őrnagy kapta meg. A Honvédelmi Érdemérmet — 20 év után — Erdélyi József, 15 év után Tombor Nándor vette át, az MHSZ kiváló munkáért arany fokozatot Halász Mik­lós, a bronz fokozatot pedig Ihász Tibor kapta meg. Az ünnepségen Szenes Im­re, a KISZ megyei bizottságá­nak első titkára is kitünteté­seket adott át azoknak, akik az ifjúság hazafias—honvédel­mi nevelése érdekében ki­emelkedő munkát végeztek. Kiváló ifjúsági vezető-kitün­tetést kapott Kálmán Katalin, Horváth József és Horváth István, nykoszorús KISZ- jelvényt pedig Antal Mihály. Többen jutalomban, dicséret­ben, előléptetésben részesül­tek. • Sz. L. VÁSÁRI TAPASZTALATOK Merre fart a bútoripar P A JELEK SZERINT jó irányba. Fölmérni természete­sen nehéz, még ha a BNV-n a magyar bútorgyárak és szö­vetkezetek jövő évi termékei­nek színe-javát vonultatták is föl. A vásárváros A pavilon­jában látott bemutató fő jel­lemzője, hogy kedvezően vál~ tozik a választék. A bemuta­tott bútorok rendeltetése mu­tat az eddigieknél változato­sabb képet. Mai lakásainkban kicsi a hely, így megnő az okos hely- kihasználás jelentősége. Laká­lyos legyen a szoba, mégis mindennek legyen helye, de mégse tűnjék zsúfoltnak, és a szemnek is kellemes látványt nyújtson. A szobák jellegét a bútorok adják meg. Az előb­bi elveknek viszont a hagyo­mányos heverős, kombinált szekrényes, kétfotelos bútor- együttesek csak kevésbé tud­tak megfelelni. Ezért volt az 1975-ig épült egymillió lakás berendezésének többsége el- szomorítóan egyhangú, fantá­zia nélküli. A bútoripar — a kiállítás tanúsága szerint — most okult a tapasztalatokból. A bútoripari rekonstrukció so­rán megnőttek a technikai­technológiai lehetőségek, új felületkezelési, vágási, össze­illesztési, formaaliakítási eljá­rások honosodtak meg, új anyagok törtele be és terjed­tek el, s — úgy látszik — számottevően gyarapodott a gyáraknál a tervezői-szellemi kapacitás is. Több az ötlet, merészebbek a színek, sokkal praktikusabbak és' látvány­nak sem utolsók a különböző garnitúrák. Mindenekelőtt szembetűnő, hogy a korábbinál több, az egyes korosztályoknak készült speciális lakószoba garnitúra látható. Legszebbek az Ipar- művészeti Vállalat bemutatott ifjúsági garnitúrái, ezek a KISZ IX. kongresszusára ren­dezett pályázat díjazott alko­tásai. Rendkívül ötletes a Kit-Kat és a Potyi bébi bú­torcsalád színes rudafcból, csíkos vászonból összeállított együttese. A növekvő, a vi­lággal mohón ismerkedő, igen mozgékony kisgyereknek na­gyon alkalmas környezet. Nincsenek benne veszélyes, éles bútorsarkok, s egyetlen elem megbontásával az egész sor tenoréi lószerű en össze­csukható — tehát fél perc alatt tekintélyes »játszótérré« alakítható a gyerekszoba. Lát­tunk dominó rendszerű, az elemeket tetszés szerint va­riálható bútorprogramot is; a mi lakásviszonyaink között ez A traktoros felelőssége — A fejlődés hozta, hogy ma sok gazdaságban egyet­len nagy gép feladata az őszi szántás. Ezért sokkal nagyobb a mai traktorosok felelőssége. Nekem például a K—700-sal 2500 holdat kell fölszántanom. Nem mindegy, hogyan és mi­kor. Tavaly az esők miatt 300 holdon »csúszott« az őszi munka. Későn lehetett vetni, így ezen a területen 10 má­zsával kisebb volt az átlag­termés. Körülbelül egymillió forint értékű búza nem ter­mett meg. Ennyibe kerül egy K—700-as is. Drága gép ez. A régebbiek­től nemcsak abban különbö­zik, hogy többet tud, hanem abban is, hogy sokkal többet követel az embertől. Az én gépemen 80 ezer forintba ke­rül egy rossz indítás. Előfor­dul, hogy a motor leáll. Ilyen­kor tízezrek függnek attól, hogy a traktoros boldogul-e ott helyben, vagy félbe kell hagynia a munkát, hogy sze­relőért szaladjon. A gép nagy teljesítménye tulajdonképpen csak lehető­ség. A traktoros dolga elérni, hogy a legkisebb fogyasztás mellett a legjobb munkát vé­gezze a gép. Ez viszont nem­csak a szaktudástól vagy , a lelkiismeretességtől függ. A K—700-asnál fizikai erőre is szükség van. A kormányzás a legnehezebb. Mindig 45 cen­tivel a barázda mellett! Ti­zenkét órán át kell markolni a kormányt. Alig több mint egy éve jött meg ez a trak­tor, azóta már a harmadik váltótárssal dolgozom. Nem bírták. Egyikük azt mondta, inkább három nap kombájno- zik, mint egy nap szántson. Sokszor gondolkodom a fia­talokról. öröm volt nézni, ahogy néhányuk készült a te­rületi szántóversenyre. Volt, aki még az ekét is újrafes­tette. Van ellenpélda is. Is­merek fiúkat, akik csak azt nézik, hogy teljen a nap. Ki­tapasztalják, hogyan lehet »gyorsabban többet szántani«,­Ha csak öt holdat sikerül rá­verni, az már ötven forint! A gyorsaság árát azután a gazdaság fizeti meg, mert a vetés minősége meglátszik ám a termésen is. Vannak, akik még érvényesnek tekin­tik a régről maradt »trakto­rosszabályt«: úgy hajtsd a gé­pet, hogy a műszak végéig egyben maradjon. Azután már a másik feje fájhat. Az én elvem: úgy dolgozz, hogy a másik is kereshessen. Ha például egy távoli nagy táb­lában még 20 hold van szán­taiamig mikor »lejár a mun­kaidő«, nem hagyhatom ott, mert a társamnak fél mun­kanapját elveszi, mire azért a kis darabért kitraktorozik, azután átmegy a 15 kilomé­terre levő új táblára. így beszélt munkájáról Kis" mika Sándor, a kaposfői Kos­suth Tsz tagja. 36 éves, 17 éve traktoros. Az idén kapta meg a mezőgazdaság kiváló dolgo­zója kitüntetést. r. ugyancsak hasznosnak látszik. Meglepő volt az a szín-, anyag- és formagazdagság, mely a két »szomszédvár«: a Kanizsa és a Zala bútorgyár termékeit jellemezte. A kiállításon nagy helyet kaptak a konyhabútorok is. A színes, műanyag lappal bo­rított hagyományos felületek mellett egyre nagyobb szere­pet kapott a fa, jelezve azt a törekvést, mely a konyhát sem Valami »mellékhelyisé nek«, hanem a lakás esztéti­kailag is szerves részének te­kinti. Jó néhány konyhabú­tor kapott fadíszlécet, vagy homlokzati fa kiképzést. De vajon lehet-e? Kapha­tók-e ezek a szép bútorok majd a boltokban? Örökké visszatérő kérdés. A kiállí­tást biztosan végigjárta a leg­több bútorkereskedő is, hi­szen a szakmai továbbképzés­nek egyik formája a BNV- látogatás. Vajon megrende- ! lik-e az itt látott bútorokat? A gyárak ugyanis csak ak­kor állnak rá a sorozatgyár­tásra. A kereskedelem bizto­san kér a bútorokból, de csak. módjával... A bútorvásárlás ma nálunk nem olcsó dolog, a pénzt sokszor évekig gyűj­tik rá. így érthető, hogy száz­szor is meggondolja minden­ki, milyet vegyen. S ezért leginkább a megbízhatót, a már beváltat veszik. A vásár­ló ízlése tehát konzervatív, és a kereskedelem — anyagi biz­tonságból — többé-kevésbé ehhez igazodik. De törvény­szerű-e, hogy az ízlés kon­zervatív legyen. Nem. A ma- radiságot elsősorban az is­meretlenség táplálja. A MERÉSZEBB formater­vezésű, új anyagokból, újsze­rű rendeltetéssel készült bú­tort mindenki — még ha tetszik is — némi bizalmat­lansággal szemléli. Színes, közkézen forgó tájékoztatók­ra, megfelelően eligazító is­mertetőkre lenne például szükség, melyeket a boltban forgathat, nézegethet min­denki, s akár haza is viheti. Csak így lenne teljes a gyár' tói a kereskedelmen keresztül a vásárlóig nyúló információs lánc, csak így változhatna számottevően az ízlés is. A bútoripar — úgy érzem — a tavalyi kiállításhoz ké­pest előbbre lépett. A mérce mégsem a múlt év. Hanem az ipar meglévő lehetőségei. Csupor Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents