Somogyi Néplap, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-22 / 224. szám

A televíziós jelenség ' *A moziban a filmvásznat ffiézzük, a tv-vel mi magunk válunk képernyővé, hiszen a katódcsövön keresztül ránk hullik a fény. Hatása az üvegfestészethez hasonlítha­tó. Nem a templomablakra festett kép hat ránk, hanem a rajta keresztülhatoló fény.-« Marshall McLuhan, a tömeg­hírközlő eszközök eredeti, de többnyire inkább eredetieske- dő kanadai «-prófétája-« mond­ta ezt néhány éve a L’Ex- pressz riporterének- A televí­zió — szerinte — egyetlen hatalmas faluvá, kőkorszaki közösséggé változtatja az em­beriséget azzal, hogy a föld­golyó eseményeinek egyidejű részesévé, átélőlévé avatja, érzékein keresztül. McLuhan fölfogása — tu­dományos mélység híján — egyvalamire mindenképpen jó: azt az érzékenységet, szé­les körű társadalmi igényt jelzi, mely a mai, korszerű tömeghírközlés rendszerének, társadalmi hatásának pontos megismerésére ösztönöz. A tömeghírközlésben kétségkí­vül legnagyobb hatású a te­levízió. Gyors elterjedése ké­pes forradalmi tempóban át­alakítani a közízlést, a köz- gondolkodást, formálni az ember mindennapi tevékeny­ségét. Ma már társadalom­tudósok hada vizsgálja ezt a különlegesen erős hatást. A második világháború utáni években zömmel még közvetlen tapasztalatokat fel­dolgozó, mindennemű általá­nosítást kerülő tudomány má­ra kinőtte gyermekcipőit. A tömeghírközlés (s a televíziós jelenség) törvényszerűségei­nek vizsgálata ma a tömeg' kultúra új jelenségeire figye­lő kutatások fontos részévé vált. E jelentős elméleti és' egy-egy részterület elemzésé­re összpontosító anyagból adott ki a Gondolat Kiadó egy válogatást, A televíziós jelenség címmel. A kötet írá­sait a hazai tömegkommuni­kációs kutatások »-atyja«, Szecskő Tamás válogatta. A mai társadalmunkban, a tudományos-technikai forra­dalom lendületében néha föl sem tudjuk mérni, hogy egy- egy találmány gyors megva­lósítása és a társadalomba épülése milyen elementáris következményekkel járhat. A televízió hatása is gyakran ellentmondásos- Ezt az el­lentmondást különbözőkép­pen mérik föl az egyes kuta­tók. A technokrata hajlamos a televízióban a kultúra köz­vetítésének csak egy fejlet­tebb változatát látni. Logiká­ja szerint az ellentmondások feloldásához elegendő a ma­gasabb technika; jobb kép és átviteli rendszer. A másik ér­dekcsoport erősen leegyszerű­sít: a televízióban csak a mennyiségi oldalt érzékeli. Képviselő' szerint ez a tö­meghírközlő rendszer mind­össze annyiban különbözik a többitől, hogy tíz- és százez­rek helyett milliókhoz juttat­ja el a kultúrát és az infor­mációkat. Végül a gondolko­dók harmadik csoportja úgy képzeli, hogy a televíziós hatás pusztán a műsorszer­kesztés ügye. A jó műsor kedvező változásokra vezet a »fejekben«, míg a rossz ren­detlenséget szül. Mondanunk sem kell, hogy a televíziós je­lenség ennél sokkal bonyo­lultabb. Társadalmi formá­kat, mozgásokat módosító ha­tását mindezeknél jóval átté­telesebben, többféle közvetí­tőn keresztül valósítja meg. A kötet tükrözi a televíziós jelenséget vizsgáló tudomány sokszínűségét és a különböző szellemi műhelyek gyakran egymással polemizáló felfogá­sait. Nemcsak a televíziós szakembereknek és propagan­distáknak nélkülözhetetlen olvasmány, hanem a tömeg- kultúra tágabb jelenségei iránt érdeklődőknek is­Cs. T. Autóbuszon \z egérke figyel Ebből lesz a betű Szeptember első néhány hete nagyon fontos azok­nak, akik elő­ször lépik át az iskola ka­puját. Akkor dől el minden: vagy megsze­retik az isko­lába járást, vagy nem. Ha nem, később már nehéz a rossz tapasz­talatokat fe­ledtetni. A kaposvári gya­korló iskola elsősei nagyon vidám han­gulatban ül­dögéltek a pa­dokban, ami­kor ott vol­tunk. Mintha régóta ide jár­nának, úgy fi­gyeltek tanár­nőjük, dr. Kiss Józsefné sza­vaira. Már tudnak tartósan figyelni, majdnem csendben kicsomagolni, s ha kérdezik őket, egész mondatban vála­szolnak, és csak akkor szól­nak, amikor engedélyt kapnak rá. — Szeretsz Iskolába járni? időben ezt sem. Sőt, a tanárnő asztaláról mindennap másik állatka vizslatja, ki jó, ki eszik szépen a szünetből. Lá­togatásunk idején éppen egy egérke figyelt... A fegyelmet megszokták az óvodában. Nagy segítség az iskolának, hogy már tudnák huzamosabban is figyelni. De mégsem egy óráig. Amikor a tanárnő látja, hogy fáradnak, játék következik. Fölállnak, leguggolnak, szelet, vihart, napsütést idéznek. — Az eléjük tett képről le­olvassák a történetet. Majd kiválasztanak egy-egy szót, hangot, és azt súgják, szisze­gik, zümmögik, utánozva az állatok, madarak, a vonat, az autó hangjait. Ebből lesz majd a betű kimondott formája, a hang. A betűelemeket is játékosan gyakorolják — de már tud­ják, milyen az ' álló meg a fekvő; egyenes. Ebből alakul később a betű... Egyelőre vá- zolgató füzetben, rajzlapon próbálgatják, azután az igazi füzetekbe írják az elemeket. A rajztagozatosok új mód­szerekkel, több óraszámban tanulnak rajzolni. Többségük már az óvodában is ügyes volt, ezért került ide. Egyelő­re még az óvodai élményeket, az utcán látottakat rögzítik, táblán, rajzlapon, füzetben. Mindenkinek van már festék­je, ecsetje, ragasztója a kü­lönböző rajztechnikához. Azért az óvó néni még el­jött az első szülői értekezlet­re... Simon Márt» Jó érzés hazamenni Zsúfolt a Zalaegerszeg—sze­gedi autóbusz. — Csak a katonákat tud­juk fölvenni, engedjék őket előre! Baján kiált ki a kalauz a várakozóknak, s kérésének különösebb zúgolódás nélkül tesznek eleget. Megértik: a szabadságra igyekvő katonák­nak nem közömbös, hogy a nagyon várt napokból menyr nyit kell utazással vagy fölös­leges várakozással eltölteniük. Magas, szőke tizedes és egy jellegzetesen alföldi, kerek arcú, fekete őrvezető kerül mellém. Nem egy helyen szol­gálnak, ez hamarosan kide­rül a szavaikból.» — Szabi? — Igen, jutalom. — Mennyi? — Nyolc nap. Tudod, elvé­geztünk egy kis többletmun­kát — kőműves a szakmám, —, ezért a parancsnokom megtoldotta néhány nappal a járandóságomat. — Mi meg éjszakai »kirán­duláson« voltunk- Jól sike­rült, néhányan hazamehetünk öt napra. Le sem feküdtem, csak a papírokat vettem át. Majd otthon kipihenem ma­gam. Még értesíteni sem tud­tam a családot, de majd an­nál nagyobb lesz az öröm ... Parancsnokok, ismeretlen emberek, az első napok, hó­napok élményei kerülnek szó­ba. Meg az is, hogyan fogad­ták a behívót, milyen érzést váltott ki belőlük, hogy hosz- szabb időre el kell hagyniuk otthonukat, családjukat, a megszokott környezetet. — Nem örültem túlságo­san .. - Annyi mindent be­széltek a nálam idősebbek. Parancsnokom sem lopta be magát a szívembe, amikor bemutatkozott. Főként, ami­kor sorolta a kötelességeket, meg azt, hogy így a fegyelem, úgy a fegyelem ... Mondtam is magamban: no, neked sem lesz itt különösebben jó világod ... Aztán valahogyan megváltozott minden- Ma sem tudom pontosan, mikor. Ta­lán az eskü után? Vagy ami­kor a termelőszövetkezetem vezetői itt jártak Baján, s bejöttek, beszéltek a parancs­nokommal, aki — noha sok jót nem tudott mondani rám — rosszat se mondott, csak annyit: az eltöltött hónapok alapján bízik bennem .. Tu­dod, ez annyira jólesett... Eddig a magas, szőke be­szélt, most a mokány. fekete fiú veszi át a szót. — Nekem szintén nehezen teltek az elsp hetek. Otthon volt egy baráti társaságom, esténként a kocsma volt a klubunk, összeraktam már több mint tízezer forintot, akartam egy motort venni. Néhány nap alatt elvertük a pénzt- Az első kimaradáskor bizony alaposan a pohár fe­nekére néztem. Én voltam a legközelebbi KISZ-gyűlés té­mája. Miket mondtak rám a többiek! Hogy szégyent ho­zok a hadseregre, az egyen­ruhára. A parancsnok külön beszélt velem. Nem is mehet­tem egy ideig a többiekkel, de legalább volt időm töpren­geni, hogy mi értelme volt a korábbi állandó italozásnak, s mi lesz a következménye, ha a legközelebbi kimaradás ha­sonlóan végződik. Ma már nem a vendéglőbe vezet az első utam. Igaz, a többiek sem engednek. Száguld a busz, a megállók­nál cserélődnek az utasok. Mórahalom környéke. A sok kis tanya egyik meg­állójánál a kerek arcú elbú­csúzik társától, aki — mint a kalauzhoz intézett kérdéséből kitűnt — tovább utazik Sze­gedről Gyulára. Kezet fognak, elköszönnek egymástól­— Tudod, pajtás, jó érzés hazamenni! S az főként, hogy az ember ezt jutalmul, mun­kája után kapja! SzalaJ László Még minden új, ismeretlen, sok-sok titokkal. Persze, hogy szeretnek... — Miért jó ide járni? A válaszok megoszlottak: — Sokat lehet tanulni — vélték néhányan —, új dolgokat, amelyekről eddig nem tudtak. Mások felsorolták a szülőktől hallottakat az iskolába járás előnyeiről. Végül egy kis sző­ke fiú kivágta a rezet: »Mert itt matematikát tanulunk!« Már a hatévesek is mate­matikát tanulnak — méghozzá évek óta. Az első — végig matematikán »nevelkedett« — nyolcadik osztály éppen az idén végez... De mi is az a matematika? — fordulunk a szőkéhez. Rögtön a segítségé­re siet a többi. Végül kisütöt­ték, hogy amiből megtudhat­ják, mi a hosszabb meg a rövidebb... A matematika első lépéseit játékos építőkockákon tanul­ják. Az a feladat, hogyan le­het egy színes rúd hosszát apró, eltérő színűekből kirak­ni, elérni. Ezt a munkát »sző­nyegezés«-nek hívják. Az a legügyesebb, aki a legkülön­félébb rudakból rakja össze ugyanazt, és akinek a legszí­nesebb a szőnyege' Ez hát a matematika — egyelőre. A gyerekek ügyessé­gét még az otthonról elhozott, különösen kedves játékok is »figyelik«; nem tiltják az első SzeberényiLehel R RÉM | Például lámpával nem jó menni, az ember még vaksibb, még ügyefogyottabb tőle. Mégis lámpával szeretnék menni, mert ha egy kis fény van velük, mindjárt barátsá­gosabb, és úgy érzik, nincse­nek annyira egyedül. A söté­tet pedig megszokja a szem, és inkább eligazodik... A hold a legrosszabb, nem tud­ja az ember, hol van a fa, és hal az árnyék... No, csak azért mondom el, mert sok mindent gondol ilyenkor az ember, és képzel mindenfélé­ket. Akár maga van, akár társakkal — akkor még egy­mást is ijesztgetik. Ilyenkor mesélik a történeteket. No és persze nemcsak ilyenkor, a kocsmában is, a gyér viíágú villanykörte alatt. Mindenki tud valamit, hiszen ki nem járt éjjel az erdőn? Minden­ki járt, akárhányszor. Magá­ban is, társakkal is. Versen­genék aztán, ki tud hátbor­zongatóbbat ... S nem nehéz, mert jó fantáziájú nép. Az erdő a képzelőerejét kifejlesz­tette, túl is a mértéken, akár ■ földmély a vakondok né­mely szerveit, míg másokat elsorvasztott, tán épp a meg­hízható látást, a reális ítéle­tet... Elhallgatott kicsit az el­nök, a nyomozók is elgon­dolkoztak. Azt mondták: — Erre így nem gondol­tunk. — Ezt csak az tudja így, aki köztük él — mondta az öreg. — Pedig logikus. Az elnök mosolygott a sze­líd kék szemével. Elkönyvel­te az elismerést. Míg kínált, fejében járt a gondolat, mely úgy van; ha elindult, ki akarja magát járni. — De meg aztán — fűzite a szót az iméntiekhez — tör­ténik is mindenféle az erdő­ben. Másutt is történik, de az erdő, az megint más... Hát persze nem minden niapra es­nek véres történetek, húsz év is eltelik, meg több is. A mi környékünkön legalábbis nemigen emlékszem mostaná­ban. Az öreg bólogatott, belete­kintett ő is az emlékeibe. — Magam se tudok róla — mondta. — Egyre emlékszem, egy nagyon csúnyára, annak is húsz éve, még a háború után volt... — Az elnök foga közt őrölte a szavakat, s egyfor­mán potyogtak az asztal fölé. Mint a vízcseppek. A tűnő­dés meg-megnyújtott egyet- egyet. — Ma is megvan az a tanyaépület... Nem lakik benne senki, meg nem is használják semmire. Benn van »z erdőibe, még a Vaskapu­sziklától is odább. Van ott egy nagy rét. Ügy hívják, hogy Kakukk-rét. Ott szán­tók is voltak, valamikor. Most már az kopáros meg bozót. A tanyát benőtte a fű, meg a gaz, nincs annak már ablaka, ajtaja, a fedelét is elhordta a szél. Na, azt a tanyáit ma is úgy hívják, hogy Lengyel-tanya, meg azt az erdőt, ami ott van, Lengyel-erd őnek. Noha ko­rábban a Zichy grófoké volt, de ezek olcsón elvesztegették, s egy lengyel földbirtokos vette meg. Ez akkor jött, ami­kor a németek elől menekül­niük kellett. Állítólag valami magas rangot viselt a hábo­rúban, és ahogy beszélik, ló­háton harcolt a tankok eilen. És hogy azért is keresett ilyen helyet magának, ahol elbúj­hat, mert a németek pályáz­tak rá. A családját is kihozta Pest­ről, a bombázások elől. Ma­gyar asszony volt a felesége. Három gyermekük volt. A legkisebb még pólyás, mikor az a borzalom történt. Volt egy negyedik gyerek is, az lengyel asszonytól való volt, iskolás korú már, ezt onnan hozta magával. Lengyelből. Elég az. hogy elmúlt fölülük is a háború, karácsony esté­jén szabadultak fel, s a len­gyel orosz katonákkal jött, szántalpakon karácsonyfát ho­zott, hogy a Fő téren állítsuk M... Háza is ment a Ka­kukk-rétre, és még sokáig nem volt semmi. Tavasz fele valami bújkáló SS-ek, akik beszorultak ide a hegyekbe, bezörgettek hozzá És milyen a vaksors, köztük volt az az SS-tiszt is, akivel a lengyelnek még odaát va­lami dolga volt, ez felismerte. Mindjárt kivitték, bekötötték a száját, és felakasztották, s mert nem akartak zajt ütni, és mert féltek, hogy a dolog kitudódik, meg a bosszú miatt is, késsel lemészárolták az egész családot, a csecsemőt is. De mégis üthettek valami zajt, mert a közelben elhala­dó orosz járőr gyanút fogott. Akkoriban folyton járták az oroszok az erdőt, többször is átfésülték éppen az ilyen búj- kálók után. Hát ezeket aztán ott csípték mind egy szálig, ott volt még a művük is fris­siben. Nem sokat teketóriáz­tak velük. A helyszínen főbe lőtték őket. Mint oroszul tu­dó, beszéltem akkor a . pa­rancsnokkal. Sóhajtott: »Voj- na, vojna...« Bizony azt mondom én is, hogy csak há­ború ne legyen soha. Most béke van hál’ Istennek. A nyomozók csak nehezen szabadultak a történet hatása alól. — Béke — bólintották né­mileg késve, fellélegezve. Koccintottak rá. (Folytatjuk.) FILMLEVÉL Foglalkozása: riporter Egyre sivárabb színkultúrá­jú tájakon téblábol Michelan­gelo Antonioni 1973-ban for­gatott filmjének neve, de sze­mélyiségét nem cserélő hőse. A sivatag égővörösétől a szik­lapor sdmmi-szürkéjéig tart ez az út. Mintha ez a színeit vesztő világ lenne egyre jel-, lemzőbb a filmrendező pályá­jára is. Egyetlen témát variál, mint sokan, neves filmrendezők. Ö az elidegenedést. Az éjszaka című 1960-as filmjében társa­dalomkritikai éllel ábrázolta a csillogó, de üres világot, a nagypolgárságét. Lidia és Gio­vanni sóvárognak valami em­beribbre, de cselekvésképtele­nek. Nem optimistább a Nap- fogyatkozás és a Vörös siva­tag sem. A Nagyítás című filmje 1967-toen a világ meg­ismerésének tökéletes lehető­ségét tagadja; hőse végül be­áll azok közé, akik képzelt labdával játszanak. A Z abris- kie Point férfiszereplője pe­dig éppúgy üldözötté válik, mint az akkor divatos filmek száguldozó hősei. Antonioni azonban — el­lentétben a kommerszmű- veket alkotó rendezőkkel — olya,n lazán, ugyanakkor azon­ban olyan céltudatossággal szerkesztett, hogy minden mű­vén ott volt a rendezői te­remtőerő kézjegye. Ezen a legújabbon, a Foglalkozása: riporter címűn nincs. Készít­hette volna bárki, ha a tuda­tos színvilág-értéktelenedést nem alkalmazza. Egy negyvenéves férfi —ri­porter — valamiféle lelki kli­maxban menekülne addigi életéből. Mint aki elszalasz­tott valamit: egy egész életet. Nevet »cserél« egy halottak Bújik a felesége, a munkája, a munkatársai előL De volta­képpen nem tudja, mit akar. A hideg szövevényből nem le­het kilépni, a csere sem sike­rült: egy fegyvercsempész »bőrébe« bújt. Halállal végzi. Nem tudni végül is, mit akart csinálni Antonioni. Po­litikai filmet? Itt csak a hát­tér az. Bűnügyi filmet? Ahhoz nem húzta elég feszesre a cselekményt. A néző — joggal — tart attól: nehogy a főhős elszundítson egy órácskára, mert a rendező »megvárja«, amíg pihen, s csak Robertson- Locke lesz látható a vásznon, amint fújja a kását. Egy ember, aki megalkuvó módon készíti riportjait az af­rikai diktátorral; ki akar lép­ni addigi életéből. De »új bő­rében«, fegyvercsempészként tehetne a gerillákért! Nem tesz. Tehát nem önön társa­dalmi igazságérzetének kielé­gítője. Kiüresedett ember, aki nem hisz a változások értéké­ben: a világ változatlan. Egy félvak öregember a gyerekek­kel kapcsolatban ki is mondja ezt. Ugyanolyanok lesznek, mint a mindenkori felnőttek. Talán ingerelne is ez a vég­lényapátia, de a filmen olyan tömény terjengősséggel ada­golják, hogy hidegen hagy. Régen felismert igazság: az unalmat csak nagyon izgal­masan szabad »tálalni«. An­tonioni viszont nem átall e filmjében meglepő sűrűséggel közhelyeket is pufogtatni. A főszerepekben Jack Ni* cholsont és Magda Schneidert láttuk. L. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents