Somogyi Néplap, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-22 / 224. szám

Lenfn-plakett a legjobbaknak Tanulnak a propagandisták Három megyei kiadvány jelenik meg A jövő hónap közepén lesz a tanévnyitó a párt- és poli­tikai oktatás tanfolyamain. A propagandisták sokkal hama­rabb megkezdik a felkészülést, hogy a foglalkozások érdeke­sek, igazán vitára serkentők legyenek. Az lD7G'77-es pártoktatási évben több mint tizennyolc- ezer somogyi jár majd a kü­lönböző típusú tanfolyamokra. A tanévnyitót megelőzően minden városban és járásban tanácskozásra hívják össze a propagandistákat. E fórumo­kon értékelik a múlt tanév eredményeit, tapasztalatait, s ismertetik a mostani felada­tokat. A hosszú idő óta ki­emelkedő munkát végző pro­pagandisták, Kossuth-könyv- terjesztők e tanácskozásokon kapják meg a Lenin-emlék- plakettet. A tanácskozások után meg­tartják az első előkészítő sze­mináriumot. Ezt a rendszert tavaly vezették be megyénk­ben is. A propagandisták vé­leménye szerint nagy segítsé­get adott a fölkészülésükhöz, tájékozódásukhoz, a vita ve­zetéséhez. Az október közepén kezdő­dő tanévben hat előkészítő szemináriumot szerveznek a tervek szerint. A városi, a já­rási pártbizottságok a helyi adottságok és lehetőségek fi gy elembevételével rendezik meg e fórumokat. S hogy mit adnak a szemi­náriumok? A propagandisták tanfolyamonként fölkészülnek a témákra. Az előadások és a megbeszélések lehetővé teszik, hogy az állásfoglalás, a mód­szer mindenhol egységes le­gyen. Ezenkívül kicserélhetik véleményüket, tapasztalatu­kat is a konzultáción. A pro­pagandisták sokszor elmond­Parkolók és autótárolók ták már, hogy milyen nagy szükségük van a friss infor­mációkra. Ezért iktatják be a szemináriumok programjába az időszerű megyei, járási, vá­rosi tájékoztatót a gazdasági, a társadalmi, a kulturális élet helyzetéről. Két témát minden tanfolya­mon megvitatnak a pártokta­tásban. Az egyik a kommu­nista és munkáspártok berlini tanácskozásának anyaga, a másik pedig a KISZ IX. kong­resszusának határozatai. E fontos témák megvitatására nagy gonddal készítik föl a tanfolyamok vezetőit. A megye vezető propagan­distái részt vesznek majd azon az előadás-sorozaton, me­lyet a megye pártapparátusá­nak szerveznek. Ez megköny- nyíti ellenőrző, irányító és se­gítő munkájuk színvonalának emelését. Körülbelül ezer propagandis­ta és -helyettes adja tovább ismereteit a több mint tizen­nyolcezer hallgatónak. Felné- szítésük éppen ezért fontos minden városban és járásban. A tervek szerint három me­gyei kiadvány jelenik meg az idén. Első helyen említjük a Somogyi Propagandistát, mely a tanfolyamok vezetői­nek tájékozódását segíti. A másik két brosúra témája: a gazdaságpolitikai, termelési agitáció és propaganda a me­gye V. ötéves tervi feladatai­nak végrehajtásálban, illetve A szocialista brigádok tevékeny­ségének tapasztalatai a szo­cialista életmód kialakításá­ban. A szakszervezeti, a KISZ-, a népfront-oktatás tanfolya­mait is számítva mintegy hatvanezer somogyi tanulja a politikát október közepétől. L. G. Ha a városi külsőhöz hozzá­tartozik a tömegesen parkoló autók látványa, akkor Kapos­vár már föltétien elérte ezt a szintet. A reggeli és a dél­előtti órákban elsősorban a belváros, a hivatalok, közin­tézmények és a Somogy Áru­ház környékén állnak egymás mellett a személyautók. Dél­után és estefelé, a munkaidő végén inkább a Kalinyin vá­rosrészben. Különösen az ABC, a Zselic és a sávház előtt várakoznak hosszú sor­ban a járművek. E vázlatos fölsorolásból is látszik, hogy a városi belső autóforgalom iránya miként változik. A várost körülölelő családi házas, kertvárosi részeken az autók elhelyezése nem gond. Ott a széles udvar, a terje­delmes telek, van hely par­kolásra, garázsépítésre. De npt kezdjenek autóikkal azok, akik több szintes lakásokban élnek, akiknek munkaeszköze a jánmű, s olykor csak némi huzavona után sikerül helyet találni a belvárosban vagy la­kásukhoz közel? Ma főként a város szivében van nagy zsú­foltság, s itt sóhajt egy-egy autós megkönnyebbülten, ha üres helyet talál. Jelenleg Kaposváron 1000— 1200 parkolóhelyre lenne szük­ség. Ez az igény tovább nö­vekszik a következő években, s 1980—85-re eléri a 2000-et. Ennyi hely ma nyilván nincs a megyeszékhelyen. A belvá­rosban mintegy 700—800 gép­jármű parkolhat egyidejűleg. Sokat segített a gondokon, hogy az áruház előtt is épült parkoló: itt csaknem száz jármű állhat egyszerre. A vá­rosközpont szívében alkalmas helyet jelentett a Tanácsház utca egyirányúsítása, mert to­vábbi 80 jánmű várakozhat itt. Nehezen lehet viszont szabad helyet találni az állomás elótt és a Rákóczi téri iroda­Kiegészülnek az akcióprogramok KISZ-munka a kaposvári Járásban Ä kaposvári járási KISZ- bizottság a városival már megkötötte az együttműködé­si szerződést. Most szorosabb kapcsolatot kerestek a hon­védség KISZ-eseivel is. A hazafias nevelésben segítik majd egymást és a KISZ-es aktivisták, titkárok tanfolya­mait is kölcsönösen pártfo­golják. Közös sportakciókat, társadalmi munkaakciókat szerveznek. Ez utóbbiak közül legnagyobb lesz a KISZ meg­alakulásának huszadik évfor­dulójára fölajánlott munka. Járási sport- és kiránduló­parkot építenek a katona- és civil fiatalok. A nagyberki termelőszövetkezet adott ne­kik egy erdőrészt. Az Alkotó ifjúság pályázatot is együtt szervezték meg. Követendő példa lehet ez az együttmű­ködés- így a bevonuló, majd a leszerelő fiatalok nem es­nek ki az ifjúsági szövetség munkájából, folyamatosan, törés nélkül tudnak tevékeny­kedni. Mától a járás KISZ-es akti­vistái Balatonfenyvesen tá­boroznak. Háromnapos tan­folyamon vesznek részt, föl­készülnek az őszi feladatokra. A nyári egyhetes vezetőkép­ző táborban sok KISZ-titkár volt a kaposvári járásból, akik akkor »kimaradtak«, most pótolják. program végrehajtását, és ki­egészítik terveiket a IX- KISZ-kongresszus határoza­taiban foglaltakkal. Sok ifjúsági találkozót ren­deznek. A közelmúltban nyolc községben volt ilyen. Szep­tember vége és október sem marad hasonló rendezvény nélkül. A tervezett hat közül Ba­az egyik most vasárnap téban lesz. Az új rendszer szerint mű­ködő területi KlSZ-bizottsá- gok munkája a gyakorlatlan­ság miatt még egy kicsit aka­dozik. A járási bizottság munkatársai segítséget adnak ahhoz, hogy zökkenőmentes legyen a tevékenység. házak előtti útszegélyen. Nincs elég parkoló a Széchenyi té­ren, a szállodák, a belvárosi iskolák, irodák, közintézmé­nyek1 és a kórházak szomszéd­ságában. Sajnos a tanácsnak nincs anyagi ereje ahhoz, hogy 1980-ig ezen a helyzeten vál­toztathasson. A parkolók fej­lesztésének legfontosabb terü­lete ma, hogy az új létesítmé­nyek építésével egyidejűleg ésszerűsítsék a forgalomszer­vezést. Ez néhány további ut­ca egyirányúsítását jelenti. Az új igazgatási központnál pél­dául a Városi tanács előírta: az építéssel egyidejűleg meg­felelő parkolók is készüljenek. A Do-mus áruház terveiben is szerepelnek — az alagsorban — parkolók. Az áruház épí­tése várhatóan 1978 után kezdődik. S ez idő alatt — sajnos — csökken a várako­zásra kijelölt terü’et, amíg a Do-mus el nem készül. Kaposvár másik góca a Ka­linyin lakótelep. Itt a leg­utóbbi építkezések után ösz- szesen 540 gépkocsi parkolásá­ra van elegendő hely. A ko­rábbi években épített autó­várakozók már telítődtek. Bő­vítésük jelentős társadalmi munkával valósult meg. A gépkocsik számának nö­vekedésével mind többen sze­retnének garázst is építeni. S ez forrása a különböző tö­rekvések közti — olykor éles — ellentmondásoknak. Néhány türelmetlen gépkocsi-tulaj­donos nem számolva a terü­lethiánnyal, a rendezési ter­vekkel és a lakóközösségek másfajta érdekével, minden­áron garázst akar építeni, ehhez — úgy véli — minden eszköz jó. Az érem másik ol­dala, hogy egyes lakók, kö­zösségek olyan helyeken is igyekeznek meggátolni a ga­rázsépítést, ahol azt az építé­si szabályzattal és a rendezési tervvel összhangban jelölték ki. A városban az országos átlagnál jobb a helyzet. A magángépkocsi-tulaj donosok 60—70 százaléka nem kény­szerül járművét »csillagga- rázsban« tartani. A városi rendezési tervekben szerepel, hogy a több szintes lakóépü­leteknél ezután is garázst lé tesítenek a földszinten. Tér vezik a Töröcskei-patak men­tén, az Iszák utcában egy fá­sított garázstelep kialakítását is. Szóba került még a Gor­kij utca elején, a cukorgyár felé vezető út mentén újabb autótárolók létesítése, q, -j­Milliók as erdőből Nem látványos körülmé­nyek között, nem korszerű üzemben, de Igen jelentős ér­téket termel évente a barcsi Vörös Csillag Tsz erdészeti főágazata. A mezőgazdasági üzem tevékenységéhez har­monikusan kapcsolódik az er­dőgazdálkodás és a fafeldol­gozás. A kétezer-nyolcszáz hek­tárnyi erdőterületről évente tizenkétezer köbméter fát termelnek ki, a feldolgozóban pedig — elsősorban saját alapanyagból — bútorlécet, parkettafrízt gyártanak. A terv szerint jövőre kezdik meg a fűrésztelep rekonst­rukcióját, első lépésként két­ezer négyzetméternyi térbur­kolatot készítenek. Ez teremt Az ifjúsági parlamentek«'”' a fiatalok — ismeretek hiá­nyában — nem mindig tud­nak helyesen hozzászólni. A termelőszövetkezetek KISZ- eseinek jutott a feladat: is­mertessék az intézkedési ter­veket, hogy a parlamentek jól sikerüljenek. Eddig is több helyütt jelentkeztek a fiata­lok azzal az igénnyel, hogy meg kell alakítani az önálló tsz KISZ-alapszer vezetet. (Ezt egy korábbi KISZ kb-határo- zat is kimondja.) A napok­ban két szövetkezetnél alap­szervezet, kettőnél KISZ-cso- port alakul. Remélhetőleg ez a' »mozgolódás« láncreakciót indít Az alapszervezetek taggyű­léseiken ellenőrzik az akció­feltételt ahhoz, hogy a ma A telepen parkettlccből »hegyeket« építenek az asszonyok. A feldolgozóban ma még meglehetősen nehéz a munka. még nehéz fizikai munkát fo­kozatosan kiiktassák, az anyagmozgatást gépesítsék. Az erdőgazdálkodás, a fa- feldolgozás, valamint a főága­zathoz tartozó seprűkötő és sütőüzem csaknem száz em­bernek ad munkát. Az első félév szép eredményt hozott; a múlt év azonos időszaká­hoz viszonyítva százezer fo­rinttal javították eredményü­ket. Akkor egymillió száz­húszezer. az idén pedig egy­millió-kétszázezer forint tisz­ta jövedelmet termeltek az itt dolgozók. A tavalyinál egy­millió-hétszázezerrel több, összesen hatmillió-százezer forint bevételt hozott a nagy­üzemnek ez a főágazat­A pénz nyomában B onyolult témát próbáltam körbejárni, megvallom? nem teljes sikerrel. Kis híján elvesztem a részletek­ben; és annyi sok »szakvéleményt« hallgattam meg, hogy már zúgott tőle a fejem. De nem akarok panaszt tenni, csupán saját korlátáimra utalok, hogy mentsem a menthe­tőt: nem lesz teljes a kép. Hogyan is lehetne, mikor a pénz nyomába szegődtem, s azt próbáltam kutatni: mi a sorsa, hova lesz és miként térül meg az a sok millió, mely az ál­lamkasszából céltámogatásként jut el különböző szervekhez és szervezetekhez? Nem kétséges: legnehezebben a megté­rülés követhető, pedig ez volt a legfőbb célom. Hogy hon­nan hova áramlik a pénz és milyen célra, az könnyen tetten érhető. Talán még azt is megközelítő pontossággal ki lehet mutatni, hogy — a szóhasználat szerint »célszerűen« — arra használták-e föl, amire kapták. Bár ez a kép — különösen a kisebb szervezetekben — tarka, néha beláthatatlan. Hogy megérte-e a befektetés? Nos, hát erről tudtam meg a leg­kevesebbet. A félreértés elkerülése végett azonban okvetlenül meg kell jegyeznem, hogy a nagy célokkal, a nagy összegek be­fektetésével nincs különösebb baj; azokra mindenki figyel, azokról mindenki elszámoltat. így volt ez például a negye­dik ötéves tervben az iparfejlesztési alappal (sajnos, ez a támogatási rendszer azóta megszűnt),, hiszen o 120 milliós támogatás révén egymilliárd forint értékű termelő beruhá­zás valósult meg Somogybán. Nem nehéz felsorolni, hogy milyen hatással volt ez foglalkoztatási gondjaink megoldá­sára, a városiasodásra, a közművesítésre, a képzési rendszer kialakulására, a megye általános fejlődésére és az emberek életkörülményeinek javulására. Örömteli tények. S hogy egy nagy szusszanással ezen az »akción« túl vagyunk, most már o befektetés megtérülését is illő számon kérni. Bár a megyei tanácson azt mondták a szakemberek, hogy »a termelés, a hatékonyság, a jövedelmezőség kérdései csak az utóbbi években vetődtek föl...« Kár. És az is, hogy azt mondták: »ez ügyben már találkozunk néhány kényes kérdéssel...« Tud juk, hogy miről van szó, itt azonban megrekedtünk a be­szélgetésben. Rendszerint ilyenkor következik a magyaráz­kodás, az objektív okok hangoztatása, a »befelé fordulás«. Pedig úgy gondolom: ma már nem elég lelkendezni a fej­lesztés tényein. Végtére is akkor valóban értelmes és érde­mes egy-egy beruházás, ha a munkahely biztosításán kívül termékben, pénzben is minél előbb megtérül a befektetés. Volt azután másfajta támogatás is az elmúlt öt évben. A megyei tanács saját alapjából 80 millió támogatást adott a kisebb fejlesztésekhez, s ezek közül elég, ha a nyomda 20 millióját, a sütőipar csaknem 33 millióját említem. Ez utóbbi révén számottevő változás következett be az ellátás­ban: bővült a választék, javult a minőség is. A pénzt arra költötték, amire kellett. Hogy saját erőből a többi feltételt biztosították-e mindenütt? Erre már lehetne negatív pél­dákat is felsorolni. S ez azzal függ össze, ami mondanivalóm lényege: az emberek — vezetők és vezetettek — felelős­sége, hozzáértése nem mindenütt nőtt fel a követelmények­hez. Erről még később is szó lesz. Beszéltünk egy másik ágazatról is, amelynek állapotát a legközvetlenebbül érzékelik az emberek. A lakossági szol­gáltatás fejlesztéséről van szó, amiben öt év alatt 58 milliós állami támogatás nyomán 160 milliós beruházás valósult meg. Óriási a fejlődés, mégis itt van a legtöbb gond és ellentmondás. Mintha a kisebb szervezeteknek nyújtott mil­liókról, százezrekről felületesebb volna az elszámoltatás. M em sokan tudnak róla például, hogy Kaposváron, a Ba.josy-Zsilinszky utca sarkán nagy szolgáltatóház épült volna — javarészt a GELKA számára—.síé­iül lakások. Nem terv- és nem pénzhiány miatt üres évek óta a telek. Ügy látszik, még mindig nehéz az egyeztetés. Lakások és építők nélkül aligha lesz ott szolgáltatóház... Balatonlellén is »csúszott« a beruházás, Fonyód példázata meg szinte katasztrofális. Szolgáltatóházat és negyven la­kást terveztek, s ma ötéves »csúszásról« árulkodik a kró­nika. 1975-ben. a tervidőszak végén még a szerződések sem voltak jogérvényesek. Az előkészítés alacsony színvonalát, az egyeztetés hiányát, a döntési késedelmet sorolják öltként a szakemberek, s azt, hogv az ottani tanács még nem nőtt fel a beruházások lebonyolításához. S most az sem vigasztal­hat bennünket, hogv ha mindez nincs, akkor sem avathatunk szolgáltatóházat, akkor sem adhatjuk át a lakások kulcsait, mert abban a térségben nincs, vagy nem szerezték meg a magasépítő kapacitást... A pénzt — 12 milliót — átmenetileg elvonták Fonyód­tól; Barcs és Marcali kapta, ahol már »megtanulták« el­költeni a pénzt. Tanulságos eset. Mint ahogy az is, hogy ma már egyre kevesebb a pénzmaradvány Somogybán. Fel­sőbb szinten okosabban gazdálkodnak vele, mint néhány évvel ezelőtt. De ez az adott község lakóit aligha vigasz­talja ... Nem ártana hát többet foglalkozni a helyi taná­csok felelősségével, hozzáértésével. De vegyünk egy másik példasort. Izgalmas téma, érde­mes voljna a részletes elemzésre. A lakáskarbantartási tá­mogatás felhasználásáról van szó. Erre a célra nyolcmilliót adott a megyei tanács, s ebből csaknem hatmilliót hét ktsz, a kaposvári, a kapo&mérői. a somogyvári, a fonyódi, a mar­cali, a barcsi , és a nagyatádi szövetkezet számára. A támo­gatást — ésszerűen — feltételekhez kötötte, azaz 12 milliós karbantartás-növekedést várt a hatmillióért cserébe. Ezzel szemben 1974—75-ben mindössze 4—5 milliós' a növekedés, tehát még a felét sem teljesítették a követelményeknek. Hova lett a pénz? Nem veszett el. A régi téma bukkan elő: teljesítőképességüket arra fordították, ami a ktsz-eknek »jobban megérte«. Akkor viszont mire való a céltámogatás? Meg kellene érteni végre: nemcsak az új képvisel értéket; a régi is nemzeti vagyon, megóvásáról, felújításáról nem mondhatunk le. Hogy hova lehetett volna fordítani a tá­mogatás nyomán nőtt kapacitást? Hadd mondjak egyetlen példát. Az 1KV 10 milliót meghaladó összeget nem tudott felhasználni, pedig ettől szebbek, korszerűbbek lehettek vol­na lakóházaink. Ebben kellett volna segíteniük a ktsz- eknek. ha egyszer megpályázták, elfogadták a céltámogatást. Az elszámoltatás azonban még mindig várat magára. Ideje volna eljutni odáig, hogy a feladatok elmulasztása miatt gyakran emlegetett anyagi és erkölcsi felelősség ne legyen üres frázis, hanem »behajtható« valóság. A lakóházak felújítására a negyedik ötéves tervben 100 milliónk volt; most erre a célra jóval többet. 255 milliót biztosít az állam. Mi lesz, ha nem tanulunk meg okosan gazdálkodni a pénzzel? Ügy gondolom: érdemes meggyorsí­tani a felkészülést. M illiók nyomába eredtem, és nem tudom, milyen lesz a fogadtatás; az egyetértés és a háborgás aránya. A szándékot nem magyarázom, hiába tenném, hiszen anyaggyűjtés közben is javarészt felsültem vele. Sok szak- ' emberrel és irányítóval beszéltem, és úgy éreztem, né- nánnyal nem sikerült elhitetni: az ő munkájúk eredményé­hez szeretnék szerény eszközökkel hozzájárulni. Tudom — és talán sikerült érzékeltetnem is —, hogv ebben a témá­ban sem a hibák, a visszásságok jellemzik életünket. De a tévedések, a hozzá nem értés, a hiányosságok védelme vagy elhallgatása sem jellemezhetik. Ez károsabb lenne a pénzpoc sókolásnál. Jávori Bél»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents