Somogyi Néplap, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-18 / 221. szám

Tűzvédelmi kiállítás Kaposváron

H kezdettől a korszere technikáig

Pusztító tűzvészekről, falvak és városok égéséről olvashatunk a történelemkönyveket lapozgatva, a tűzoltósággal hazánkban viszont csak elég későn találkozunk. II. József 1789-ben kiadott rendelete szólt először a tűz elleni védekezésről, a tüzek oltásáról, de az első tűzoltóegyesület csak 1835-ben alakult meg Aradon. Jókai Mór azt írta egyik cikkében: »■Alakítsunk tűzoltó kompániákat mindenütt, a legkisebb falvakban is . ..■» Az eredményről annak a tűzvédelmi kiállításnak a dokumentumai is tanúskodnak, amely tegnap délelőtt nyílt meg Kaposváron, a Kilián György Ifjúsági és Üttörőművelődési Központban, a Somogy megyei Tűzoltóparancsnokság szervezésében.

Utoljára 1970-ben volt olyan bemutató a megyeszékhelyen — a Kaposvári Ruhagyár nagytermében —, ahol a tűz elleni védekezéssel kapcsolatos tablókat vonultatták föl. A mostani kiállítás nemcsak nagyságában, hanem tartalmilag is különbözik a hat évvel ezelőtt rendezettől. A megyei tűzoltóparancsnokság munkatársai a levéltárban és a múzeumban fölkutatták a múlt emlékeit. Iratok, régi fényképek kerültek' birtokukba — s tegnaptól a nagyközönség elé.

A bejárattól az udvarig mindenütt tablókat és tárlókat talál az érdeklődő. A terem közepén két eredeti, lófogatú fecskendő látható, s itt vannak a régi önkéntes tűzoltótestületek tárgyi emlékei. Somogy megyében isiiben Csurgón alakult meg az első tűzoltó testület. Kaposváron négy évvel később. A régi eszközök mellett a centeKárok a mezőgazdaságban

Lezárult egy több éves vita

Vigyázni rájuk kötelességünk

Idős emberek hete a közlekedésben

Az idős emberek többnyire bizonytalanabbak a fiataloknál ; sokan botra támaszkodva, fáradtan tipegnek, és lassan tudnak csak átmenni az''úttest másik oldalára. Sajnos, nemegyszer előfordul, hogy türelmetlen autósak dudálnak és rájuk kiabálnak durván a megállni kényszerülő motorosok. Pedig az öregeket óvni kell, hiszen reflexeik már lassúbbak, érzékszerveik is később jelzik a veszélyt. Az öregek fokozottabb védelme a közlekedésben — ez a célíja annak az egyhetes akciónak, amelyet e hónap 20 —26-a között a Somogy megyei Közlekedésbiztonsági Tanács rendez, tíz szervezet közreműködésével.

Az idős emberek hetének programjában sok fontos feladat szerepel, s ez mind az öregek fokozottabb védelmét szolgálja. Első helyen kell említenünk a felvilágosító tevékenységet. Ennek során az idős emberek közlekedési ismereteinek bővítése a cél. Előadások, filmvetítések szolgálják e program megvalósítását, meg beszélgetések, ösz- szejövetelek. Ezeknek a beszélgetéseknek kettős lehet a

haszna: egyrészt a közlekedésben részt vevők választ kaphatnak a számukra legfontosabb kérdésekre, másrészt a közlekedési szervek közelebbről is megismerkedhetnek az idős emberek gondjaival. Kézzelfogható tennivaló például, hogy az idős emberek használati tárgyait — botokat, ernyőket, táskákat — fényvisszaverő anyagokkal lássák el; ezzel is biztonságossá teszik közlekedésüket SEŰrküietfoen vagy esti forgalomban.

Sorolhatnánk tovább a feladatokat. A tömegközlekedési járművek vezetőd például fokozott figyelmet tanúsítanak majd e héten az idős autósok, gyalogosok iránt, s a 13. számú Volán autóbuszai körsétára viszik őket. Ennek során fölkeresik a veszélyes útszakaszokat, -kereszteződéseket, s ott a helyszínen magyarázzák el, mutatják be, hogy adott esetben hogyan kell közlekedni. Természetesen a rendőrök is külön figyelemmel kísérik és segítik az idős emberek közlekedését, és hasonló a feladatuk a megye fiataljainak is. A közlekedési szervek elsősorban az úttörők segítségére számítanak.

Az idős emberek hete a köz lekedésben 26-án zárul. Szomorú do’Jog lenne azonban, ha ezzel véget érne a törődés is. A gondoskodás, a megkülönböztetett figyelem amellyel az idős emberek lépéseit kísérnünk kell — nem fejeződhet be. Az udvariasságnak, az előzékenységnek — amit mi is elvárunk egymástól — az idős emberek iránt még inkább előtérbe kell kerülnie. Erkölcsi kötelességünk segíteni őket — és megóvni a bajtól.

D. T.

náriumra kapott váza és a testület zászlaja is látható. S 1848. május 13-án született kormány rendelet a tűzoltóság újjászervezéséről — erre emlékeztetnek a terem utolsó tablói. Az előcsarnokban pedig a mostani legkorszerűbb személyi fölszerelések találhatók — bizonyítékául annak, hogy az állami tűzoltó egységek a legújabb technikai vívmányokat is felhasználják.

Szomorú statisztikai adatokat is talál itt a látogató. Az utóbbi húsz év alatt 238 káresetet kellett föl jegyezni: 444 hektár erdő égett le, s a veszteség több mint négymillió forint. Ha valaki alaposan megvizsgálja e tüzek okait, megállapíthatja: a legtöbb erdőtűz oka az emberi figyelmetlenség, gondatlanság. A tilalom ellenére gyújtott tüzek, az eldobott cigarettavégek és gyufaszálak rengeteg kárt okoztak. A veszélyre hívják föl a figyelmet az oszto- páni általános iskola tűzoltó- szakköröseinek rajzai is: figyelmeztetnek, hogy egy szál gyufa is elég a tragédiákhoz.

A kaposvári tűzvédelmi kiállítás ezekre az esetekre és egyben a védekezésre is fölhívja a figyelmet. Diapozití- vok, színes és fekete-fehér filmek vetítése teszi teljesebbé a bemutatót.

A megnyitóra készült el a megyei parancsnokság Tűzvédelem régen és ma Somogybán című kiadványa is, amely sok hasznos tanácsot tartalMindössze háromnegyed év telt el az évből s a mezőgazdaságiban keletkezett károk fölmérése még javában folyik. A végleges kimutatások csak az év végére készülnek el, ám néhány figyelemreméltó tapasztalat máris a biztosító rendelkezésére áll. Ezekről érdeklődtünk a napokiban az Állami Biztosító Somogy megyei Igazgatóságán.

Mit mutat a statisztika? Ha az állattenyésztésben keletkezett károkat vizsgálja valaki, megállapíthatja: a

korábbinál több hízó és növendékállat pusztult el. Mi tö"if nt valójában? Hiszen ’.ones tudomásunk járványról, fertőző .betegségről. Az okok elemzésekor kiderül: itt a

stauszt.ika is közrejátszott. A sertéseket például — termelési rendszerektől függően — hathetes vagy harmincnapos korban korosbítják, vagyis hízóként, illetve növendékállatként szerepeltetik a kimutatásokban. Így ezeket, a fiatal állatokat is — koruktól függetlenül — más statisztikai rovatban kell föltüntetni.

Az idén kevesebb — természeti csapások folytán keletkezett — műszaki kárt kellett föl jegyezni, kevesebb volt a vihar, a villámcsapás és a

jégeső.

A repülőgépes növényvédelem is nagyszerű dolog. Sokán azonban miatta is fogják a fejüket. Mert nem kell hozzá rosszindulat vagy figyelmetlenség, hogy a magasan szálló gépből kiszórt növényvédő szerből ne csak a kijelölt táblára jusson, hanem oda is, ahová nem kellene.

K’nek kell az így keletkezett kárt megfizetnie? — sokáig folyt erről a vita. A régebbi szabályok még akkor készültek, amikor a repülőgépes növényvédelemről hazánkban hallani sem lehetett, így az Állami Biztosító szakemberei nem foglalkoztak ezekkel a károkkal. Az RNA (ma: a MÉM Repülőgépes

Szolgálata) is olyan szerződést kötött azokkal a gazdaságokkal, ahol munkát végzett. hogy az úgynevezett ■•harmadik személynek« okozott károkért a felelősséget a gazdaságok vállalják. És ebből fakadt a jogi viták sorozata. Pereskedett a gazdaság, az UNA meg a biztosító. Sokáig kérdéses volt, hogy ki az üzembentartó, tehát ki felelős az okozott kárért. És

olyan esetekben, amikor A MÉM Repülőgépes Szolgálata az üzembentartó, a mezőgazdasági nagyüzem átvállalhatja-e — a fokozott veszéllyel járó tevékenységből eredő károkért — a f ellel ősséget? Vagy ha a gazdaság gépéhez a MÉM Repülőgépes Szolgálata ad repülőgépvezetőt, változik-e az üzembentartó személye? És így tovább.

Viták vitákat követtek, végül a téma a Legfelsőbb Bíróság elé került, majd törvényerejű határozat is született. A bonyodalmat az új mezőgazdasági nagyüzemi biztosítás rendelkezései szüntették meg. A biztosító így már vállalta — feltétellel — a kártérítést. Természetesen csak azokban az esetekben, amikor bebizonyosodott, hogy sem a gazdaság, sem a repülőgépvezető nem hibás. A feltétel: az érintett gazdaságoknak vállalniuk kell a kártérítésből 20 százalékos önrészesedést. Az idén is több olyan kárról számoltak be az Állami Biztosító megyei igazgatóságán, amely a repülőgépes növényvédelem rovására írható. Ezeknek megtérítése már megnyugtatóan rendeződött.

Kérdőjelek az új lakásokban

A belsőépítészek sem tudnak felelni

N. J.

A képzőművészeti világhét sokak által várt rendezvényét, a lakberendezési bemutatót tegnap nyitották meg a kaposvári Béke—Füredi tömbben, de az új lakásokba költözők — és a régiekben lakók — alapvető gondján nem tudnak enyhíteni a belsőépítészek sem. Ugyanazokat a kérdőjeleket láttuk a bebútorozott három lakástípusban, melyeket az üres falak az új kulcs tulajdonosainak szegeznek: hogyan rendezzük be új, másfél, két- és háromszobás lakásunkat korszerűen, célszerűen, kényelmesen?

A Magyar Képzőművészek

Szövetségének belsőépítész- szakosztálya, a rendezvény összehangolója sem tudott egy olyan ■■kórust« összeállítani a lakberendezési tárgyakból, ami harmóniát fejez ki. Inkább disszonánsnak nevezhető ez az együttes — kifejezve, hogy nincs összhang az építészet, a belső építészet és a bútoripar között. Tehát szó sincs arról, amit a képzőművészeti világhét kaposvári rendezvényeit összefoglaló műsorfüzetben olvastunk: »-A szövetség

belsőépítész szakosztályának tagjai a lakótelepi viszonyoknak megfelelően a legideálisabb an rendeztek be három különböző méretű lakást.«

A hevenyészett bemutató tulajdonképpen elszomoríthatna. Olyan lakásokat építünk,

amelyeket nem lehet igazán lakhatóvá tenni? Olyan bútorokat készítünk, amelyeket

mint elődeink. A mai lakás sokoldalú használatára még annyi »tippet« sem kap itt a néző, mint arra, hogy melyik

nem tudunk elhelyezni? A ki-i bútort válassza.

állítás ezt mondja. De hadd állítsam mellé rögtön a saját tapasztalataimat: vannak szépen berendezett lakások Kaposváron is. Minta azonban nincs. A bútorbolt erre alkalmatlan, a bútorkiállítások pedig azért nem érik el céljukat, mert a feltételezett szobákban ideális képet mutatnak. És a mai lakást korántsem szeretnénk bútorrakitárnak látni,

A jó és példamutató ízlés hiányzik ebből a kiállításból.

A megyei könyvtárban fo- tódokumentum-kiállítás nyílt tegnap a jelentősebb hazai középületek, szállodák belső építészeti remekeiből, majd lakberendezési előadások

hangzottak el, és a témához kapcsolódóan kisfikneket mutattak be.

n. b.

Szeberényi Lehel |

OREM

— Rémlátásokban nincs Is hiány.

— S ha tényleg volt valaki, erre alapozott — tette hozzá az öreg.

Megjött a hivatalsegéd, s hitelesen tanúsította, mert a maiga szemével látta, hogy a Zsabka gyerek beteg. Az anyja ott tördeli a kezét, a fia tegnap este hazajött, s azóta mozdulatlanul fekszik az oldalán, a falnak fordulva. Nem eszik semmi, s még a fejét sem emeli fel.

— Magam szemivel meggyőződtem — vallotta a hivatalsegéd, mintha a hivatal pecsétjét ütné rá.

Az öreg nyomozó nem kívánta ezt a pecsétet. Legyintett.

— Tehát este óta otthon fekszik. Ez meg reggel volt, a hetedhét határban.

— No, jól van, Pista bácsi

— szólt az elnök is. — Hozzon át egy kis bort!

Leültek hát egy pohárka erejéig. S a pohár mellett a fiatal nyomozó .is feloldódott.

— Egész idő alatt azt éreztem, mintha összejátszanának

— mondta. — A gyerek meg

ezek a bányászok. Volna valami a fülük mögött.

— Hát van — nevetett az öreg. — A fantáziadús agyuk például. Igaz, elnök elvtársi

Az elnök hümmögött:

— Elég babonásak.

— Mi az, hogy elég?! Fürtösen terem fejükben az ostobaság, akár a novájuk. A bódító, zavaros lötty... S a gyerekeket is azzal mérgezik! — harsogott az öreg a pohár bortól. — A novával meg a rémtörténetekkel.

— Hát... — hümmögött az elnök — körülbelül erről van szó. Egy katonát szoktak beszélni, aki az erdőn kóboró], s az ördöggel cimborái. Ezzel rémítgetik egymást...

Szomorkás, megértő mosoly úszkált az elnök szemének szelíd kék vízén, kitöltötte ajka szélén a gödröket.

— Mondják ám, mindegyik tesz hozzá, ki mindenkit támadott meg, csak éppen megfogni nem lehet a dolgot Amelyiket meg lehet, az ilyen. Meg mint a múltkori.

Az öreg nyomozó megko- p>ogtatta a homlokát.

— Nyomor az agyban.

— Reszket, habzik a szája, és egy szót se lehet kihúzni belőle. Nem meri elárulni a katonát, mert az megtudja ám, és utoléri bárhol. A kulcslyukon is bebújik — mosolygott a tanácselnök.

Az öreg nyomozó a fiatal elé tárta a tenyerét.

— Na?... Ez van a fülek

mögött. A gyerek hallgat, mert retteg, hogy utolérik a kulcslyukon. Mi szorongatjuk, hogy beszéljen, hát pislog a kútfőkre, nem lesz-e baj, ha enged. Ennyi az egész. Szent- szó vétség a babonában.

Hát igen. Beleittak a borukba. A fiatal fölemelte a fejét.

— No és a kés? A késmo- tívum?... Mindkét esetben?!

— Nem mond ellent! Sőt! Árulkodik! Ugyanarról a forrásról. — Az öreg nyomozónak fénylett a szeme, elemében volt.

— Erről a késdologról csak annyit — mondta a tanácselnök és mosolygott ■—, hogy ez az egyik leglényegesebb. A biztos bizonyíték előttük, hogy a katona keze van a dologban Tudniillik a maga tőrét ott felejtette Göndör Lili holtteste mellett. S azóta ami kést lát, azt elragadja, mert nem kóborolhat fegyver né’kül az erdőn. Egyébként már az én gyermekkoromban is ott kóborolt. A szüléink vele ijesztgettek, nehogy messzire elcsatongoljunk. Éz a Göndör Lidi különben nagyatyám idejében élt, az erdő mélyén lakott az apjával, egyszer későig elmaradt a bálban, s a sötét erdőn végeztek vele. amikor hazafelé tartott. A gyilkost azóta se találták meg, s ezért mondja a nép. hogy az erdőn bujkál. Az öreg szurdokot pedig máig kerülik, mert még azt is tudni vélik, hogy ott liajdtk a katona az ördög társaságában, aki szolgálatába fogadta.

— S mi nyomozunk utána a XX. század második felében — mondta az öreg ajkbiggyesztve.

— A televízió korában — tette hozzá a fiatal, s kinézett az ablakon. A szemközti háztetőn látszott a tévéantenna, ® mögötte más tetőkön is.

Az elnök töltött a vendégeinek, és azt mondta:

— De tíz évvel ezelőtt még nem volt itt villany, és nem járt az autóbusz. Mikor az első hangszórót fölszereltük itt a Fő téren, az emberek ösz- szebújtak. »Cserta beszél« —■ mondták. — Az ördög. A XX. század tegnap jött ide, egyenest a középkorba. Itt húsz kilométert kellett az erdőn gyalogolni, hogy emberlakta helyhez érjenek. Itt egy darab kenyérért a lelkűket ki kellett tenni. Mit adott az a kevéske vadjárta, sovány föld, amit az erdőtől elcsikarhattak? Hajnali kettőkor nekivágtak, s az erdőkön át, fútt, esett vagy fagyott, bizony jó, ha hatra odaértek a messzi bányába vagy irtásra. Ott egész map dolgoztak, majd újra neki az erdőnek, úttal an utakon, vízmosásokon, mert a hamarabbi utat választották. lt:y is négy-öt órába tellett, míg hazaértek. Zabáltak, ha volt mit, s dőltek az ágynak.

(Folytatjuk^