Somogyi Néplap, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-18 / 221. szám

Legerősebb fegyverünk áSOSZTÁLY EGYSÉGE K arunk nemzetközi kom­munista- és munkás­mozgalma abban látja történelmi feladatát, hogy előmozdítsa, segítse a társa­dalmi haladást, és ehhez biz­tosítsa a múlhatatlanul szük­séges feltételek megvalósítá­sát. Magától értetődik, hogy e feladat elválaszthatat'lan a munkásosztály sarainak tö­mörítésétől. Az európai történelem egyik legnagyobb fordulata: a Szov­jetunió után Immár egy sor más országban hatalmon van a munkásosztály. De hatalmas erő — a forradalmi világfo­lyamat egyik nagy cßziaga — a fei tőkésországok mun­kásosztálya is. Az 1969—1970- es adatok szerint a fejlett tő­késországok aktív kereső né­pességének csaknem 80 szá­zaléka (Angliában 93, az Egyesült Államokban és Ka­nadában 85 százaléka) bérből és fizetésből él. S az e kate­góriába tartozóknak több mint fele üzemi munkás. Ez a munkásság sok tapasz­talatot szerzett a tőkével ví­vott harcban. A munkásmoz­galom több országban is nagy forradalmi hagyományokra tett szert — a demokráciáért és a szocializmusért folyta­tott küzdelemben. S a társa­dalomban állandóan nő a munkásosztály tekintélye, be­folyása. A munkásosztály for­radalmi pártjának eredményes harca nem utolsósorban attól függ, sikerül-e a munkásosz­tályt egységben maga mögé állítani. »A munkásosztály egysége nélkül — hangsúlyoz­ta Lenin — harca nem lehet sikeres.« Ma azonban a tőkésországok munkásmozgalma nem egysé­ges. A munkások egy része a kommunistákat, más része a szocialistákat követi, ismét másak vagy a kispolgári és a polgári pártokat támogatják vagy részt sem vesznék a po­litikai küzdelemben. A mun­kásmozgalomnak ez a megosz­tottsága volt az oka számos kudarcnak a múltban, s ugyancsak ez a megosztottság idéz elő sok nehézséget és balsikert ma is. A kommunista pártok —és mr. vonatkozik a szocialista országok hatalmon levő test­vérpártjaira is ■— számításba veszik politikájukban, hogy a mai szociáldemokrácia nagy erőt képvisel a tőkésországok munkásmozgalmában és de­mokratikus mozgalmában. A szocialista, szociáldemokrata pártok szerepét különösen je­lentőssé teszi, hogy részesei a tőkés hatalmi intézmények­nek. Nyugat-Európában 20 ilyen párt működik, és 15 or­szágban általában a kormány­hatalomban is jelen vannak, nyolc államban pedig a kor­mányfői posztot is a kezük­ben tartják. T ársadalmi bázisát te­kintve a szociáldemok­rata mozgalom nem egynemű, az egyes pártok ösz- szetétele is jelentősen eltér egymástól, A társadalomban betöltött helyére vonatkozóan — elsősorban osztályösszeté­tele alapján — abból kell ki­indulni, hogy a szociálde­mokrácia a nemzetközi mun- kásmozga1iom sajátos része. Néhány különösen befolyásos, szociáldemokrata pártban a munkások aránya a követke­ző: Német Szociáldemokrata Párt 49 százalék, Olasz Szo­cialista Párt 45 százalék, Osztrák Szocialista Párt 42 százalék; a brit Munkáspárt­ban és a Svéd Szociáldemok­rata Pártban pedig megköze­líti a 80 százalékot. Általában erős a kölcsönhatás e pártok és a szakszervezetek között. Mindebből következik, hogy a szociáldemokrata pártok nem tagadhatják meg a munkásság követeléseit — természetesen nem az alapvető hatalmi, ha­nem a szűkebb értelemben vett szociális érdekeket —, és így programjukban, állásfog­lalásaikban és intézkedéseik­ben, kisébb-nagyobb mérték­ben kifejeződnek a dolgozó ré­tegek követelései, törekvésed. A politikailag alapvető ter­mészetesen az, hogy a mun­káspárti jelleg ellenére a szo­ciáldemokrácia elméletét és gyakorlatát továbbra is a burzsoáziával való együttmű­ködés. a kizsákmányoló tár­sadalmi rendszer iránti békü- lékenység jellemzi. A kommunista pártok a szocialista pártok tevékenysé­gének, összetételének, az ösz- szes “-pluszoknak« és “mínu­szoknak-« gondos elemzése alapján úgy vélik, hogy a kommunistáknak és a szocia­listáknak — mélyreható elvi nézeteltéréseik ellenére — Űj viharjelző rendszert hoznak létre Ülést tartott Siófokon a Balatoni Intéző Bizottság elnöksége A Balatoni Intéző Bizottság elnöksége tegnap délelőtt tar­totta ülését Siófokon, Szokola Károlyné dr.-nak, a BIB-al- elnökének vezetésével. Dr. Sivó Tibor, a Belkeres­kedelmi Minisztérium főosz­tályvezetője előzetes beszámo­lót tartott. Az előzetes érté­kelés után több értékes javas­lat hangzott el a következő szezon előkészítésével kapcso­latban, örvendetes, hogy mér az idei szezonban a szárazság idején sem voltak vízellátási nehézségek, és sikerrel meg­oldódott a szúnyogirtás régi gondja is. Ezenkívül megálla­pítható, hogy a balatoni szol­gáltatások korszerűsítésre, fejlesztésre szorulnak. Ezt követően Tóth László, az Országos Tervhivatal ta­nácsi főosztályának vezetőhe­lyettese, a BIB területfejlesz­tési albizottságának elnöke az albizottság munkájáról szá­molt be. Az 1975 június 12- től huszonöt taggal működő szervezet — mint a tájékozta­tóból is kiderül — több, a közvéleményt is érintő prob­lémával foglalkozott. Nemcsak a Kis-Balaton vízminőségének védelmében és javításában juttattak el javaslatot az el­nökséghez, hanem foglalkoz­tak a Balatonba ömlő kisebb vízfolyások, patakok tisztításá­nak kérdéseivel, a MAHART balatoni kikötőinek egészség- ügyi helyzetével és a szüksé­gesnek ígérkező Balatoni Tervtanács létrehozásának problémájával is. A terület- fejlesztési albizottság tárgyalt a balatoni viharjelzés gond­jairól. A tervek szerint 1977- ig megteremtik egy új vihar­jelző rendszer létrehozásának műszaki feltételeit. Több he­lyen jól látható sárga fény­forrásokat helyeznek majd el a tó partján, s ezek villogá­sának sebessége jelzi maid a viharveszély fokát. Az albizott­ság megtárgyalta a szolgálta­tások fejlesztésének lehetősé­geit is, s mint ismeretes, ko­rábban foglalkoztak a part­védelem kérdésével. Az elnökség elismeréssel fogadta az albizottság mun­kájáról elhangzott tájékozta­tót, több olyan javaslatot tett, amely a jövőben jelentősen segíti a területfejlesztési mun- ,kát már ma is van lehetőségük az együttműködésre. S a lehető- , s<_g s^aKsegsztxaség is — erre tanít a múlt sok történelmi tapasztalata. Pártunk — mint ezt a XI. kongresszus határozata is ki­mondja — “minden lehetsé­ges kérdésben és területen együttműködésre törekszik a szocialista és a szociáldemok­rata pártokkal a nemzetközi enyhülés és biztonság erősité-/ se, a munkásosztály akció­egysége érdekében«. Ez reális szándék, mivel sok tekintet­ben lehetséges együttműkö­dés, akcióegység. Ily módon foglalt állást a kommunista- és munkáspártok berlini ta­nácskozása is — üdvözölve a testvérpártok együttműködé­sét a szocialista és szociál­demokrata pártokkal, egy­szersmind kijelentve: »eluta­sítanak minden olyan politi­kát és világnézetet, ameíy lé­nyegét tekintve a munkásosz­tályt a kapitalista rendszer­nek rendeli alá«. Így, ilyen kiegyensúlyozott állásfogla­lással teljes értékű a mun­kásosztály egységének szolgá­lata. A munkásosztály egységé­ért, s ezen belül a kommu­nisták és a szocialisták egy­ségéért folyó harc egyik leg­főbb színtere' a szakszervezeti mozgalom. Napjainkban ez óriási erőt képvisel. Több mint 250 millió a szakszerve­zeti tagok száma. Növekedett a szakszervezetek aktivitása, nagyobb méreteket öltött ak­cióegységük és együttműködé­sük a béke megőrzéséért, a dolgozók életkörülményeinek megjavításáért, a demokrati­kus szabadságjogokért és a szakszervezeti jogokért foly­tatott küzdelemben. A dolgozók valóságos im­perialistaellenes harci szövetségének kialaku­lását azonban ma is erősen akadályozza a munkások és alkalmazottak hiányos szer­vezettsége, valamint a szak- szervezeti mozgalom" megosz­tottsága. A Szakszervezeti Vi­lágszövetség— az a szövetség, amely a proletariátus forra­dalmi osztály céljaiért, nem­zeti és nemzetközi érdekeiért következetesen küzd — ismé­telten hangsúlyozza: támogat minden olyan kezdeménye­zést, amely a dolgozók egye­sítésére irányul. Az európai testvérpártok berlini tanács­kozása pedig e kérdésben is közös álláspontra jutva leszö­gezte: »a kommunisták a jö­vőben is minden módon tá­mogatni fogják a szakszerve­zeti szervekben egyre növek­vő egységtörekvéseket és a szakszervezetek önálló akcióit Fiatalodó cérnagyár A színekért költenék több mint 146 millió forintot a nagyatádi cérnagyárra. Bent az udvarban, ahol a nyárfák állnak őrt, megkezdődött a 2520 négyzetméter alapterüle­tű új csarnok építése. Ennek elkészítése feltétele annak, hogy szerelni lehessen a leg­korszerűbb cémázógépeket. Az új berendezéseket ugyanis nem lehet már a régi gyárba a matuzsálemi korú gépek helyére telepíteni. A gyárban ugyanis nemcsak gépcserére van szükség, hanem a korsze­rű technológiai sor kialakítá­sára is. m Egy-egy években utóbbi gyár gépet az is kapott mindig akkor hozták, amikor már halaszthatatlanul nagy szükség volt rá, és ott állítot­ták föl, ahol a legkisebb költ­séggel üzembe helyezhették. Ebből a góptelepítési “elvből« aztán az is következett, hogy mind nehezebb volt eligazod­ni a termelőberendezések kö­zött. Közben, a régi gyárat is toldozták: ha nagy szükség volt rá, hozzáépítettek egy-egy reszt, befalaztak vagy éppen kmy.tottak egy bejáratot. így lett a folyosóból gépterem, a gépteremből folyosó. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy ennek ellenére — a gépek teljes teljesítőké­pességét kihasználva — évről évre növelte a termelést a sok műveletet ismerő mun- kasgárda. A nagyatádi cérna- gyarban 1911-ben kezdődött meg a termelés. Akkor zsinór és paszománygyánnak nevez­ték. Az apró kisüzem hama­rosan gazdát cserélt: 1913-ban megvásárolta a német MEZ Vater und Schöne cég, s üze­meltette egészen 1932-ig. Ak­kor a lángok állították le a gépét: tűzvész pusztított az üzemben. A kiégett épületek 1934-ben egy angol cég tulaj­donába kerültek, amely akkor az Újpesti Cérnagyárat is üzemeltette: érdeke volt a fejlesztés. Akkoriban térteli át a varrócérna gyártására, s megépítették a mercerizálót. Épben az üzemrészben kapja meg ma is szép, selymes fé­nyét a cérria. Elkészült a fe- héiítő és a szárító helyiség is Később a víztorony, a ka­zánház, és 1935-ben a koráb­binak kétszeresére növelték a kiszerelőüzemet. ( A fejlesztés ezzel be is fe­jeződött. Néhány gépet nem számítva ma is azokkal dol­goznak az üzemben, amelye­ket akkor állítottak be. Köz­ben azonban két rendkívül figyelemre méltó dolog tör­tént. Az egyik: megöregedtek ezek a formára sem tetszetős gépek, gyakoribb a törés és nehezebb az alkatrész-után­pótlás. A másik figyelemre méltó dolog az, hogy az 1932. Vajda Péter i évi 226 tonnáról az idei évre Epiil a Száüiílásleciiniliai Oktatóközpont már 1100 tonnára nőtt a ter­melés. Ötször annyit termelni szin­te ugyanazokkal a gépekkel nem volt könnyű feladat. Az évtk során sokat változott a mmőség iránti igény, sok egyedi megrendelést kapott és fogadott, el a gyár. Az eg.v'k előnye ennek az üzemnek ép­pen az. hogy tud kis tételeket is g>ártani. A megrendelők 2o0(l színárnyalat közöl* va­les', ihatnak. A hét alapsb.'- böl itt ennyit tudnak kikever­ni. Minden árnyalatnak vau egy receptje. Ez mind add g megmarad, amíg valamelyik vegyszer, illetve festék össze­tétele meg nem változik. Ha ez változik, új receptet kell készíteni. A gyárban nem a szín a legnagyobb gond, ha­nem a gazdaságosság. — Rendeltek már nálunk fel kiló cérnát is — mondja Lovkó Imre műszaki vezető. — Hogy mennyi a legtöbb? Egy tételben ezerkétszáz kiló. Festeni mi 30—200 kilogram­mos tételeket tudunk a leg­könnyebben. A legoptimáli­sabb ilyenkor a gépek ki­használása. De ha a megren­delésen öt vagy hét kiló áll, akker annyit csinálunk. Öreg gépekkel csinálná mindezt nem könnyű. — Az az igazság — hallom a gyárban —, hogy 1960-ban hoztak ide néhány cérnázógé- pet Újpestről. Ezek azonban mind régiek voltak már. Ott újakat raktak a helyűire: olyanokat, amelyek többet készítenek, mint ezek, és ke­vesebb ember kell hozzájuk. Ezek nálunk is csak átme­netileg oldották meg a gön­cöt ... Azok a gépek, amelye­ket. most terveztük, hogy 'de beépítjük, ötször-hatszor olyan gyorsak lesznek, mint a mostaniak. Ezenkívül a festő­dét kell korszerűsíteni és nö­velni kell a szárítókapacitást. A kiszerelő’oe pedig korszerű gombalyaigkészítő automatá­kat várunk. — • És több terméket is a 'beruházás befejezése után? — Lényegesen többet nem — mondták a gyárban. — Ha a rekonstrukció nem kezdő­dik el, a regi gépekkel már nem sokáig lehétett volna tartani a régi szintet; csök­kent volna a termelés. Most a beruházás befejezése után évi 1200 tonna készárura szá­mítunk. Ez több mint a mos­tani, de nem ez a legfonto­sabb, hanem a termelés biz­tonsága, a minőség javulása. Mindezt a régi módszerrel, a toidozással, foltozással már Perm lehetett volna megvaló­sítani. A Nagyatádi Cérnagyár — úgy mondják — két dologról voit nevezetes a vevők között; az egyik az, hogy mindig ha­táridőre szállított, a másik pedig, hogy alig akadt rek­lamáció a minőségre. A laktamyaszürke gyár cso- magolójából most a rekonst­rukció megkezdésekor is sok­színű cérnát küldenek szét a világba. A méter helyett itt még gyakran yardban hatá­rozzák meg a hajszál vékony cérna hosszát és libráiban a súlyát. (Egy libra 453 gramm­nak felel meg.) A legnagyobb megrendelők a kczel-keleti országok: Szu­dán. Libanon, Szíria, Kuwait. Az úi csarnok falai a télre elkészülnek, s mire megjön a hideg, fölkerül rá a tető is. Ez feltétele annak, hogy jö­vőre szerelni lehessen a gépe­ket. A gyár 22 cémázógépet kan: a legmodernebbeket azok közül, amelyeket ma gyárta­nak. Az új csarnokban kon- dicionálőberendezések bizto­sítják majd az egyenletes me­leget és a megfelelő páratar­talmat az új gépek zavarta­lan működéséhez. A csarnokban lesz más biztosítók is: a sok éves ta­pasztalat és a gyár nagy lét­számú törzsgárdájának szak­maszeretete. A minőségnél ez legalább olyan fontos, mint a sole, korszerű gép. Dr. Kercza Imre Erdőmérnök és közgazdász Valódi erőpróba Hamarosan befejezik az egyik jelentős oktatástechnikai bá­zis, a Számítástechnikai Oktatóközpont építését a budapesti Etele téren. Már a belső szakipari munkáknál tartanak. Az új intézet az ENSZ támogatásával épül, s előreláthatólag az év végéin átadják. tMTI-fotó — Soós Lajos íelv. — KS) Kétszer is elolvastam a szö­vetkezeti fagazdálkodás hely­zetét elemző dolgozatát. Az írás mentes volt minden tudo­mányoskodó fennhéjazástól. Nem kacsintott ki a mérnöki végzettségű olvasóra, mintegy jelezve: »rajtunk kívül aligha értené meg valaki«. Benne az egy után mindig kettő követ­kezik: az előrelépés akadá­lyainak fölsorolását mindig javaslatok és tervek követik. Leültünk beszélgetni. Most, hogy visszagondolok erre, először ez a mondata jut az eszembe: Termelni már meg­tanultunk, csak gazdálkodni még nem tudunk jól — mond­ta, aztán így folytatta: — Csodálatos hozamokat érünk el, de a ráfordítások­kal még nem számolunk kel­lően. Így van ez a szövetke­zetek fagazdálkodásában is. Az üzemek vezetői elmondják, hogy az erdő púp a hátukon; több a kára, mint a haszna. De miért? Hiszen a fa a leg­keresettebb cikkek egyike a világpiacon... Nincs a mező- gazdaságban olyan növényféle, amelyik annyi hansznot hoz­na, ha 30 százalékát betaka- rítatlanul a földeken hagy­nánk. Nincs, amelyik eredmé­nyes lenne, ha gépeit még fe­lerészben sem használnánk ki. Márpedig az erdőgazdálkodás­ban ez a helyzet. Ez az oka annak, hogy olyan magas egy köbméter fa előállítási ára. Szenvedélyesen — de min­dig tényeket fölsorakoztatva — érvvel. Vitába száll pél­dául azzal a tétellel, misze­rint Magyarország fában sze­gény lenne. — Az ország igénye 8 mil­lió köbméter fa. Ez a meny- nyiség kitermelhető volna, legföljebb nem pontosan azok a fajták, amelyekre az ipar­nak szüksége van. Minden­képpen csökkenteni lehetne az importot: nagyobb hatékony­sággal és jobb munkaszerve­zéssel. — A fejlődéshez önma­gában kevés a korszerű és drága gép; alapkövetelménnyé I kell tennünk a hatékonyad-, got, ha nem akarjuk, hogy tűrhetetlenül drágán termel­jünk. A beszélgetés során újra és újra visszakanyarodtunk a közgazdasági összefüggésekhez. Azután megtudtam az okát: Palaczki József, miután 1972- ben diplomát szerzett a sop­roni erdészeti egyetemen, most ismét tanul. A második diplomája az üzemszervezó szakmérnöki lesz. A miértre így válaszol: — Sopronban megismertem a természetet. Azt is, hogyan kell óvni és kiaknázni kin­cseit. Most azt szeretném megtanulni: hogyan lehet a legeredményesebben. Talán két évtized is elte­lik, mire követelmény lesz, hogy egy gazdaságnak két­diplomás szakembere legyen. Ilyen végzettséggel a legtöb­ben mutatósabb, »fehér köpe­nyes« munkahelyet keresné­nek. — Nincsenek előítéleteim. Számomra nem jelent keve­sebbet a viharkabát, mint a fehér köpeny; s egy tsz-ben több a valódi erőpróbát je­lentő feladat. Az állami er­dészeteknél például már sza­kosodnak az erdőmérnökök. Az én mostani munkámba itt, a homokszentgyörgvi Arany­homok Termelőszövetkezetben minden beletartozik, a jövő erdeinek megtervezésétől a már kitermeltek hasznosítá­sáig. Ami pedig az említett húsz évet illeti: megnyugta­tóbb a követelmények előtt iárni. mint később, nasv erő­feszítéssel utánuk kullogni ... A sok használatban elkopott »szakmai beteljesedés« kife­jezést Palaczki József munká­járól szólva nehéz volna ki­kerülni, mert hogyan érzé­keltethetném jobban azt a hatást, hogy egy fiatal erdő­mérnök szakdolgozatának ter­vei már néhány hónappal a megírás után megvalósultak? Néhány napja ugyanis meg­alakult a Dél-somogyi Ter­melőszövetkezetek Fagazdál­kodási Társulása. Bíró Ferrate

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents